Délmagyarország, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-01 / 150. szám
DIMGVAEORSZAQ «stf«. 140 szám. Ara öif mt&» Hitt OW"/jlla délután érkezik Szegedre a román kultúrküldötség rrt— Három traktor és tizennégy vetőgép érkezett a szatymazi gépállomásra (949 Julius 1, péntek Sikert aratott a szovjet álláspont, amely Németország egységének helyreállítására s a nemzetközi együttműködés megvalósítására irányult VISINSZKIJ NYILATKOZATA A PÁRISI ÉRTEKEZLETRŐL A Pravda és az Izvesztija tudósítója azzal a kéréssel fordult Visinszkij külügyminiszterhez, nyilatkozzék a Párizsban tartott külügyminiszteri értekezletről. Visinszkij nyilatkozatában többek között a következőket mondotta: — Mint ismeretes, az értekezlet napirendjén két kérdés szerepelt: a német kérdés és az osztrák szerződés. Az 1947-ben tartott két előző értekezlet, amelyen a német kérdést megvitatták, eredménytelenül végződött, mert az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország kormányai nem mutattak hajlandóságot a német kérdés megoldására. Emlékeztetni kell arra, hogy az Egyesült Államok és Nagybritannia kormányai még 1946-ban irányt vettek Németország kettészakítására, félretéve azokat a kötelezettségeket, amelyeket Potsdamban vállaltak. Ezzel a politikával mindenképen igyekeztek elhúzni a német kérdés megoldását, arra törekedtek, hogy m i Németország nyugati részét kezükbe kaparintsák és felhasználják demokráciaellenes és imperialista céljaikra. Németország kettészakítása Az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország kormányai az utóbbi három év alatt számtalan intézkedést foganatosítottak, hogy megerősítsék Németország kettészakítását és a nyugatnémet övezeteket eszközként felhasználják terveik megvalósítására. Ilyen intézkedések voltak a külön pénzügyi reform, a berlini szövetséges parancsnokság felszámolása, az egységes berlini közigazgaáás és a szövetséges ellenőrző tanács munkájának megszüntetése, Németország nyugati övezeteire a megszállási szabályzat rákényszerítése, az antidemokratikus bonni alkotmány megteremtése, továbbá az a kísérlet, hogy bekapcsolják a nyugatnémet övezeteket a Marshall-tervbe, s ami megkönnyítené a nyugati övezeteik alárendelését az angol-amerikai monopoltőkének. Ez az irányvonal kezdettől fogva kudarcra volt ítélve, mert ellentmond Németország történelmi fejlődésének s Európa minden demokratikus országa és az egész világ demokratikus körei részéről elítélésre talált. Mindennek ellenére az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország kormánya — mint a pári a külügyminiszteri értekezleten teljesen lelepleződött — nem adták fel a reményt arra, hogy folytassák az úgynevezett »erős kéz« politikáját és ezen az uton eredményt érjenek el. Ezt a célt szolgálták azok a javaslataik, amelyek arra irányultak, hogy törvényesítsék a német kérdésben tett külön intézkedéseket ,szakadár tevékenységüket és rákényszerítsék a másik félre a német kérdésben tett külön intézkedéseket. Nem gondoltak kevesebbre, minthogy Németország keleti övezete egyszerűen csatlakozzék a bonni alkotmányhoz. Fogadja el a megszállási szabályzatot és rendelje alá magát a három nyugati kormány diktátumának. Teljesen szabad kezet kívántak maguknak minden Nyugatnémetországot érintő kérdésben, a ítyiarc oka A nyugati külügyminiszterek ezt a programot akarták megvalósítani a külügyminiszteri értekezleten, de nem sikerült nekikk a szovjet küldöttség szilárd álláspontja miatt. Kénytelenek voltak más kiutat keresni a kialakult helyzetből, miás megoldást keresni a német kérdésben, s j javaslataikban már semmi utalás sem volt arra, hogy a három nyugati hatalom németországi politikája helyes volna, hanem ellenkezőleg, éppen az jutott kifejezésre, hogy erőfeszítéseket kell tenni Németország gazdasági és politikai egységének helyreállítására, hogy a külügyminiszterek tanácsának következő ülésszakán elérjék azt az eredményt, amelyet ebben a vonatkozásban most nem sikerült elérni Ezt természetesen semmiképpen sem lehet a nyugati hatalmak németországi politikája, »helyessége« megerősítésének nevezni, mint ahogy ezt az Egyesült Államok hivatalos köreiben bizonyítani igyekeznek. Valójában a párisi külügyminiszteri értekezleten a német kérdésben elért megegyezés komoly különbségeket mutat az eredeti angol-amerikai-francia javaslatokkal és tervekkel szemben. A négy miniszter által elfogadott kommünikében világosan láthatók azoknak a javaslatoknak az alapeszméi, amelyeket a szovjet küldöttség már az első napon terjesztett a külügyminiszterek tanácsa elé r Szovjeunió a potsdami egyezmény mellett A szovjet küldöttség álláspontját meghatározta az a törekvés, hogy meggyorsítsa a német kérdés rendezését, az a cél, hogy helyreálljon Németországnak, mint békeszerető és demokratikus államnak az egysége a potsdami elvek alapján, ami az egyik legfontosabb feltétel a nemzetközi együttműködés és a népek biztonsága szempontjából. A Szovjetunió szilárdan is következetesen kitart a potsdami egyezmény mellett Németország gazdasági és politikai egységének helyreállítása és békeszerető demokratikus Németország létrehozása mellett. Kitart a mellett, hogy Németországnak vissza kell adni a szabad és egyenjogú békeszerető nemzeteket megillető jogokat Ez volt a Szovjetunió álláspontja, ez az álláspont határozta meg az előterjesztett javaslatokat A szovjet küldöttség javaslatai azonban szilárd ellenállásra találtak az Egyesült Államok,, Nagybritannia és Franciaország külügyminiszterei részéről. Még azt a javaslatot sem fogadták el hogy fejezzék be a német békeszerződés előkészítésének eljárási módozatait megállapító munkát, azzal az ürüggyel, hogy a meglévő eljárási tervezet elavult, de nem tudták megmondani, mit kellene változtatni az említett tervezetben. Az elmondottakból világos, hogy a Szovjetunió a német kérdésben a párisi ülésszakon következetesen kitartott elvi álláspontja mellett, amely teljesen megfelel a potsdami egyezménynek és visszautasított minden kísérletet, amely arra irányult, hogy a német kérdésben eltérjenek a potsdami döntésektől. Ennek eredményeképpen a három nyujli küldöttség kénytelen volt megváltoztatni irányvonalát, kénytelen volt más alatért korábbi álláspontjától, amely abban állt, hogy a Szovjetunió részvétele nélkül oldják meg a német kérdéseket, mint ahogy ebben 1948-ban Londonban egymás között megállapodtak és ez év tavaszán Washingtonban is megerősítették. A külügyminiszterek mostani ülésszakán a nyugati nagyhatalmak szükségesnek tartották, hogy négyhatalmi konzultációról állapodjanak meg a német kérdésre vonatkozólag a háromhatalmi konzultáció helyett, amelyet az utóbbi két évben alkalmaztak, durván megszegve a potsdami egyezményt. Az USA „erőfeszítései” Acheson június 23-ára washingtoni sajtónyilatkozatában azt állította, "hogy az Egyesült Államok erőfeszítései arra irányulnak, hogy a németeknek sokat keresni egyes, Németországot érintő kérdések rendezésére. Ilyen alapnak bizonyultak végeredményben a szovjet javaslatok. Bárhogy igyekszik is a három nyugati kormány tagadni, tény marad, hogy a négy külügyminiszter megegyezése alapján kiadott , hivatalos közlemény a szovjet javaslatok szellemén épült fel. A közlemény egyes pontjai mind világosan mutatják, hogy a három nyugati külügyminiszter elAmi pedig az egyetemes német demokratikus kormány megalakításának kérdését illeti, a három miniszter nyíltan kimutatta, mennyire nem tartja kívánatosnak ilyen kormány megalakítását. Ugyanezen az értekezleten Acheson kijelentette, hogy a nyugati újjáépítési segítséggel elért sikerekben kell "keresni a magyarázatot arra, ami Párisban történt ! Ezzel kapcsolatban azonban nem a Marshall-terv sikerteé ről, hanem sikertelenségéről kellett volna beszámolnia. Mert ha a Marshall-terv sikeresnek bizonyult volna, mivel kell magyarázni, hogy e terv [szerzőjét megfosztották külügyiminiszteri tisztségétől. Éppen a Marshall-terv sikertelenségében kell látnunk egyik okát annak, hogy Parisban a három nyugati külügyminiszter eltért eredeti úgynevezett »erőskezű« politikájától. Ami az osztrák szerződés kérdését illeti, ebben annak következtében sikerült megegyezni, [hogy az Egyesült Államok, [Nagybritannia és Franciaország ]kormányai kénytelenek voltak megváltoztatni álláspontjukat és | visszavonni ellenvetéseiket, s amelyet a keletausztriai volt | német javakra vonatkozó jogos | szovjet követelésekkel szemben [emelték. J fl párisi ülésszak ’ legfontosabt eredménye ! Ami Jugoszláviának Ausztriával szemben emelt területi igényeit illeti, ki kell jelenteni ,hogy már két évvel ezelőtt Jugoszlávia képviselői a Szovjet ’unió háta mögött titkos tárgyalásokat folytattak Angin [ megbízottaival, de nem tudta »szabadságot adjon saját ügyeit intézésében, gyengítse a megszálló hatóságok ellenőrzését« és hogy a Szovjetunió állítólag »nem mer ugyanilyen módon eljárni«. Ez az állítás azonban komolytalan és minden alapot nélkülöz. Ha így állana a dolog, mivel lehetne magyarázni, hogy Acheson és nyugati kollégái határozottan ellenezték a szovjet küldöttség javaslatait, hogy helyreálljon a Németország egysége és a németeknek szabadságot juttassanak saját ügyeik intézésében. Hiszen éppen a nyugati külügyminiszterek utasították el a Szovjet javaslatát, hogy hozzanak létre koordinációs gazdasági szervet, hogy eilítssék helyre az egységes berlini közigazgatást, hogy létesítsenek gazdasági képviseleteket és hogy rövid határidőt szabjanak a megszálló csapatoknak Németországból való kivonására. elérni semmiféle engedményt Világos ,hogy az ilyen kulisszák mögötti tárgyalások következményeiért a szovjet kormány nem vállalhat magára semmiféle felelősséget A külügyminiszterek tanácsa párisi ülésszakának eredményeiről szólva rá kell mutatni a legfontosabb eredményre: ez annak a politikának kétségtelen sikertelensége, amely Németország kettészakítására, a nemzetközi kapcsolatok kiélezésér irányult és kétségtelen sikere annak a politikai irányvonalnak, mely Németország egységének helyreállítására, a nemzetközi kapcsolatok megjavítására, a nemzetközi együttműködés megvalósítására irányul. Ezek a külügyminiszteri tanács párisi ülésszakának eredményei. Ami a párisi ülésszak összehívását előkészítő feltételek kérdését illeti, ebben az ügyben — mint ismeretes — bizonyos kölcsönös endezmények történtek mind a három nyugati kormány, mind a Szovjet-kormány részéről. A szovjet kormány kijelentette, hogy kész megszüntetni a közlekedési és egyéb korlátozásokat, ha a három nyugati kormány a maga részéről hozzájárul saját közlekedési és egyéb korlátozásainak megszüntetéséhez, lemondjon<jgr kormány együttműködésének bojkottjáról és hozzájárul a külügyminiszterek tanácsának helyreállításához-A három kormány belement ezekbe az engedményekbe. Úgy gondolom, hogy a továbbiakban is szükség lesz bizonyos, a potsdami egyezmény alapelvével összeegyeztethető * kölcsönös engedményekre. Az „erős kéz,” politikájának kudarca A megegyezés a szovjet javaslatok szellemén épül fel Adiesonnak a Marshall-terv sikertelenségéről kellett volna beszélnie Egymillióra dollár hiánnyal zárul az USA költségvetése Washingtoni jelentés szerint,az Egyesült Államok június 30-án végetérő költségvetési éve egymilliárd dollár hiánnyal zárul. Az USA állami adóssága 251 milliárd dollárra emelkedett. A jelentés hozzáfűzi, hogy a mostani becslések szerint a jövő költségvetési évre 5 milliárd dollár hiánnyal lehet számolni.