Délmagyarország, 1949. szeptember (6. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-01 / 202. szám

4 ÍGY ÉPÍT MOSZKVA alig látni embereket, de an­­­nál több hatalmas kotrógép, gépkocsi, emelődaru, futó­szalag, beton- és vakolatke­verőgép lepi el egy-egy na­gyobb építkezés környékét. Szinte hihetetlenül­ dörzsöl­jük a szemünket, amikor azt látjuk, hogy az egyik moszk­vai építkezésnél mindössze négy szakképzett kőműves, hat segédmunkás dolgozik és mégis egy hónap alatt húz­tak fel egy többemeletes, sok­lakásos házat. Az emberi leleményesség, a gépek szerkesztésének és használatának diadala a Szov­jetunió építkezése. Futószala­gon építik a házakat. Még a második világháború előtt alkalmazták elsőízben a futó­­szalagos építkezést. Moszk­vában a Bolsoj Kaluzsszkaja utcában 435 ezer köbméter terjedelmű 111 to Venielek­’S lakóházat­­ építettek fel 14 hónap alatt! A háború után újjászületett és tökéletesedett az építkezés módszere is. A Pescsan-utca környékén a »Szokol« állomástól nem messze, a leningrádi és a Horosevszky-sugárút között óriási tér terül le. Itt tízesé­vel épülnek a lakóházak, melyeknek terjedelme 35.000 köbméter. Természetesen ezt csak úgy lehetett megoldani, hogy segítségül jött az »épít­kezési futószalag«. — Hát ez micsoda? — kérdezheti joggal a legkép­zettebb magyar szakmunkás is. Ne képzeljünk el a filmek­ről ismert, örökmozgó futó­szalagot az építkezéseimél. Ez a szó azt jelenti, hogy az összes alapvető munkákat széttagolták a szigorúan meg­határozott egymásutáni sor­rendben hajtják végre. Nézzük, hogy építkeznek futószalag-rendszerrel ? A falak építésével egyide­jűleg történik a vasbeton lép­csők és födémek szerelése. Minden épületet két különbö­ző részre, I nun taton­álsra osztanak fel. Az egyiknél rakják a téglát, a másiknál a szerelőmunka folyik. A kőművesek és a szerelők párhuzamosan egy­más mellett dolgoznak. Az építkezés vándorol. Az egyik területen a kotrógépek elké­szítik az alapot és azonnal indulnak a másik építkezés színhelyére. A kőművesek le­rakják az alapot, a pincék falait. Ezután jönnek a ma­gasépítők, a szerelők, akik befejezik a falrakást, a födé­mek szerelését és így vándo­rolnak épületről-épületre. Az épületek órák alatt, egymás­után nőnek ki a földből. A munka megszervezése is döntően beleszól az építkezés korszerűsítésébe. Nézzük csak meg, hogy dolgozik a gép­­,evező, homok- és vízadagoló, s tartály lés gma gilép csapott.­­ Egy fiatal leány dolgozik itt,­­lő­te kapcsolótábla. Meg­nyomja ezt vagy azt a gom­­ot és ezzel mozgásba hozza b­ármelyik gépcsoportját. Egy­ombnyomásra anyagot szál­­l, adatról, habarcsot kever. Hétszeresen a cseporttal a téglarakást. Tíz-tizenkét­ezer téglát falaznak be egy­­egy műszak alatt. Az építkezésnél hatalmas feliratok hirdetik, hogy »Le­­csökkentjük a lakóház épít­kezés idejét 108 napról 90- re!« És itt találjuk a moszkvai építkezések gyorsaságának nyitját. A Szovjetunió szak­munkásában! A szovjet kő­művesben, a szovjet embe­rekben! Mert hiába volna a legbonyolultabb, legtökélete­sebb gép, ha nem ilyen kép­zett, hazájukat önfeláldozóan szerető, öntudatos munkások kezelnék. Számtalan apró kis fogás, a józan ész használa­ta, a munka szemete szüli a nagy eredményeket. Az elmaradók igyekezzenek mindig az élenjárókhoz ha­sonlítani — hirdeti a másik jelmondat. Versenyre hívja egymást minden kőműves, minden segédmunkás, minden egyéb dolgozó. És mindig az élenjáró az iránymutató. Mindegyik munkás annyit akar teljesíteni, mint a leg­jobb, így épít Moszkva. És így épít a Szovjetunió többi vá­rosa, így épül a hatalmas Szovjetunió, a világ dolgozói­nak reménysége. A moszkvai építkezéseknél vagy kiborítja a vakolatot a gép. A falazás is Szokatlam a mi szemünknek, ötös csoport, két szakképzett kőműves és három segédmunkás végzi ezt a munkát. A szakképzett kő­műves kirakja a falak külső homlokzati részét, az építé­szeti díszítés összes fajtáival együtt. Közvetlenül mögötte halad a másik kőműves, ő rakja a falak belső oldalait. A két segédmunkás kéz alá adja a kőműveseknek a tég­lát és a vakolatot A harma­dik segédmunkás végzi a ki­tömést, a »szömöcsölést«, vagyis berakja a téglákat a fal külső és belső sorai közé. Ez a módszer fi Terményforgalmi NV szegedi­­­­rendeltsége versenyre hívta ki a makói kirendeltséget A Termény­forgalmi Nemzeti Vállalat szegedi kirendeltségé­nek dolgozói páros munkaver­senyre hívták ki a makói kiren­deltséget. Versenyfelhívásukban utalnak arra, hogy az ötéves terv egyik fontos alapja a kül­földi kivitelre kerülő piros bú­za. Igen fontos nemzetgazda­sági érdek, hogy ebből a bú­zából minél jobb minőségűt tudjunk külföldre szállítani. En­nek érdekében hívták ki a sze­gedi kirendeltség dolgozói a makóiakat munkaversenyre. Versenyfelhívásukban vállalják, hogy az összes búza vetésterü­let alan­ begyűjtött termés har­minc százalékát piros búzában szállítják le, melynek 50 száza­léka másfeles és kettes minősí­tésű lesz. Kötelezik magukat arra is, hogy földmű­vesszövetkezeteik­­ben meghirdetik a piros búza begyűjtési verseny! Vég­ül vál­lalják, hogy a minősítést a gyűjtőhelyek ellenőrzésével kap­csolatos ütjük alkalmával vég­zik s így a búzák begyűjtését költségmentesen bonyolítják le. »A fejlődés a közös, társas termelésre vesz irányt... A szocialista építésnek eredmé­nyeképpen könnyebbé, ered­ményesebbé válik a földet művelő munka.« (Rákosi Má­tyás.) Megjelent A termelőszövetkezeti CSOPORTOK EREDMÉNYEI képekben és számokban címü füzet. Termelőszövetkezeti moz­galmunk eredményei és az egyes csoportok egyesztendős munkája országszerte kivál­totta a dolgozó parasztság hatalma* arányú érdeklődését Ez a képes füzet igen alkal­mas arra, hogy dolgozó­­ pa­rasztságunk széles rétegeivel megismertesse a termelőszö­vetkezeti csoportok munkáját, eredményeit, és előnyeit az egyéni gazdálkodással szem­ben. Pártszervezetek, népnevelők a termelőszövetkezeti csopor­tokat népszerűsítő munkájuk során terjesszék ezt a brossu­rát — mint munkájuk nagy segítőjét — a dolgozó I«.­­risztság széles rétegei között. 22 oldal, ára: 50 fillér. Kiadja: a Földművelésügyi Minisztérium Sajtó- és Pro­paganda Osztálya. Kapható: MDP pártszerve­­zetekiHill, Szikra-könyvesbol­­tokban és tömegszervezetek­ben: DéFOSz, EI’OSz, Föld­­művesszövetkezetekben. Szervezetek megrendelhetik: Propagandaanyag Terjesztő, Budapest IV., Deák Ferenc­­utca 15. Parstörtök, 1949 szeptember & » SZOVJET HUM ÉS A SZOVJET EMBER A Szovjetunió dolgozóinak anyagi és kulturális jólé­téről csodálatos dolgokat mesél­tek a hazatérő parasztküldöttek. Ennek a jólétnek általános emel­kedése, folyton növekvő tenden­ciája természetesen nagyon ér­dekl a magyar dolgozókat hi­szen saját jövőjük távlatait fede­zik fel benne. Erről a szociális és kulturális gondoskodásról számol be összefoglaló cikkben J. Petrov. Cikkében elmondja, hogy a nemzeti jövedelem ne­gyedrészét a termelés bővítésére fordítják, míg a megmaradó há­romnegyedrész a népi fogyasz­tás alapját képez! A munkások és alkalmazottak bére rendsze­resen emelkedik. Már 1929-ben 67 százalékkal múlta felül az 1918-ös színvonalat. 1940-ben már a 28-as húszszorosára emelke­dett. 1947 végén megszűnt a jegyrendszer és az árucikkek ár­­leszállítása a munkabért több mint kétszeresére emelte. Az ár­­csökkentés következtében a szov­jet dolgozók egyetlen év folya­mán 86 milliárd rubelt nyertek, míg a 49-es árleszállítás 71 mil­liárd rubelt eredményezett Pke a Szovjetunióban a dolgozók életszínvonalá­nak emelkedését nemcsak a mun­kabér emelkedése jelent! A szov­jet állam a dolgozók kulturális jóléti kiszolgálására­ hatalmas összegeket fordít. Ezek a jutta­tások a munkabért évente átlag 38 százalékkal emelik. A Szov­jetunió minden dolgozóját biz­tosítják öregségére és munkaké­pességének elvesztése esetére. A járadékot halálukig kapják, vagy a családfenntartó halála esetén a család kiskorú tagjai része­sülnek benne. Azok a dolgozók, akik munkaképességüket terme­lési baleset, vagy háborús sebe­sülés folytán vesztették el, élet­járadékul átlagos fizetésük 50— 100 százalékát kapják. A szovjet dolgozók ingyenes orvosi segít­ségben is részesülnek. Hatalmas kórház- és szanatóriumi hálózat segíti ezt elő az országban. Kü­­­lönös gondot fordít a Szovjet­unió az anyákra és gyermekek­re. Hetvenhét napos szabadságú szülőotthonok, tanácsadók, böl­csődék segítik az anyákat. 11 gyermekek a nyarat festői szép­ségű vidékeken, úttörőtábornok­­ban töltik. A­z állam biztosítja a szov­­jet dolgozók művelődés­re vonatkozó jogait. A népokta­tás céljaira óriási összegeket for­dítanak, lehetővé téve, hogy a 7. osztályig minden szovjet gyer­mek ingyen tanuljon. Tekintélyes a főiskolák száma: nyolcszoro­sán felülmúlja a forradalom előtti számot. Az európai orszá­gokban együttvéve nincs ann­yi főiskolai hallgató, mint a Szov­­jetunióban, ahol minden ered­ményesen tanuló diák itth­ani ösztöndíjban részesül. Szépen berendezett egyetemi városok­ban élnek a főiskolások, ott lak­nak és étkeznek, nyáron pedig üdülők és szanatóriumok várják őket. Az üzemi tanulókat teljes ellátásban részesíti az állam ta­­nulásuk idejére. Sok esti iskola és technikai Intézet áll a fel­nőttek rendelkezésére, akik tu­dásukat bővíteni akarják. A Szovjetunióban minden negyedik ember tanul valamilyen lanfori** mot. A városokban és lakófel*« pékén színházak, kulturpaloták, múzeumok, könyvtárak épülnel* A szovjet emberek általában éle* tűk minden szakaszában, min« den lépésüknél tapasztalják az állam gondoskodását, igényeik kielégítését. Gyilkossággal, kínzással, tömeges letartóztatással sem fug­ja elnémítani Tito gestapója a jugoszláv hazafiakat A Prágában megjelenő Nova Borba legutóbbi számában be­számol a jugoszláv hadseregben történt tömeges letartóztatások­­ról Egy év alatt sokszáz ju­goszláv tiszt vesztette életét. A Tito-banda börtöneiben és gyűjtőtá­boraiban, a legyilkolt Jo­­vanovics sokezer tanítványa sínylődik, köztük olyanok, mint Branko Petricsevics, Danilo Lekice, Moma Gyu­rics és Mirko Krsztics tá­bornokok, valamennyien a jugoszláv népi felszabadító háború kiváló harcosa! Rajtuk kívül még sok­ezer más tisztet és katonát tartóztattak le a Tito-Rankovics-hóhérok. Sorsuk azóta ismeretlen. A zágrábi Nova Vesz­ utcai börtön egyetlen szobájában 35 tiszt volt, bezárva, egy bel­grádi börtönben 800 jugoszláv tiszt, altiszt és katona sínylő­dik borzalmas állapotok között. A negyedik páncélos hadtest­ben az elmúlt év végén 23 tisz­tet és 14 altisztet, valamint 23 katonát tartóztattak le, mert nem helyeselték a Tito-klikk po­litikáját. Az újvidéki helyőrség ka­tonái közül ez év májusá­ban több mint 40 tisztet és katonát tartóztattak le és vetették a pétervári várbör­tönbe. A Sziszák közelében lévő gyűjtő­­táborb­an közel 8000 kommunis­tát tartanak fogva. A tömegletartóztatások, ki­végzések és az üldöztetések éke­sen bizonyítják, hogy az igazi jugoszláv kommunisták élesen harcban állanak Tito bandájá­val. Mindezek a tények azt is bizonyítják: Nincs az az erő, amely elszakíthatná a jugoszláv népet és a jugoszláv h­adaeWp tagjait nagy felszabadítójuktól a Szovjetuniótól, annak dr«w hadseregétől, a Bolsevik Párt» tól és Sztálintól, a vilá­g do*­gozóinak legnagyobb lárata Ath­­és vezérétől. FALUSI KÉPZŐMŰVÉSZEK érdekes kiállítása Az év utolsó hónapjaiban érdekes ráállítást rendeznek a Brjanszk­ megyei dolgozók a Szovjetunióban. Az egyik lap beszámol arról, hogy e terület számos kolhozmunkása és munkásnője festőállvány mellett vagy hímzéssel, mintázással és fafaragással tölti szabadidejét. Elhatározták, ho­g­y a falusi képzőművészek és amatőr iparművészek munkáiból megyei kiállítást rendeznek, amelyet au­gusztusban kerületi bemutatón előztek meg.­­ A falusi képzőművészek és iparművészek a kiállítások­at« rengeteg művei szerepelünk. A festészet, grafika, rajzolás, szobrászat fa-, csont- és kőfa­ragás, a műöntés, kerámia porcellánfestés, pJimizés és cap keverés egyaránt képviselik ezeken a kiállításokon.­­ A területi kiállítás előkészítése komoly szerepet ró a a t,­ri­leti kulturházakra, falusi klubokra és olvasótermekre. Ezek válogatják ki a legjobb falusi képző- és ipam­űvésze­ti termé­keke­­t , i IFJÚMUNKÁSOK! Gyertek szakérettségire

Next