Délmagyarország, 1949. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-01 / 228. szám

DEMAGMNORSZAQ si. él­. 228 szám, Jegyzék a Jugoszláv kormány­hoz 841 október 1 szombat Ara au finer Rákosi elvtárs nagy beszéde a Nagybudapesti Párt aktíva előit 1 Rajk-änaäa fejszámolása érettebbé, magabiztosabb­á tette az egész Pártot, az egész magyar demokrác­át Eddig 506.045.000 forint ! Rákosi elvtárs beszélt Szavait nemcsak a szinültig megtelt Sportcsarnok közönsége, a nagybudapesti párt­­aktíva hallgatta feszült és lelkes figyelemmel, hanem az egész ország. A rádiók mellett a párttagok százezrei és a párton kívüli dolgozók milliói ültek. Itt Nagyszegeden, Makón és Csanád megyében is tízezrek hallgatták az iránymutatást. A beszéd közben szinte megelevenedett előttünk, mégegyszer lepergett előttünk a Rajk-banda, a Tito fasiszta klikk, az imperialista politikai gengszteriz­mus szörnyű filmje. De nemcsak lepergett a film, nemcsak láttuk az eseményeket, hanem nagy tanítónk szavai nyo­mán minden kérdésben határozott feleletet, határozott út­mutatást kaptunk. Még mélyebben, kitörölhetetlenül belénk vésődött teg­nap este ott a rádió mellett, hogy az imperializmussal szemben, a Tito-fasiszták janicsár diktatúrájával szemben, a Rajk-paraziták aljas próbálkozásaival szemben nincsen langyos középút. Itt a kérdés így áll: vagy-vagy! Itt a kérdés úgy áll, ahogyan Pártunk és Rákosi elv­társ iránymutatására Nagyszöged, Makó és Csanád megye dolgozói az elmúlt két nap folyamán is élére állították: Tettekkel válaszolni! — Ez a válasz — ahogyan a Tervköl­­csön jegyzésének országos kiértékelése is mutatja — csatanós volt. Nagyszeged pénteken este az egész ország­ban a legjobb eredményt érte el — és Makó. Csanád me­gye eredményei is jók, országos viszonylatban. Igen, a válasz —­ amit az országos kiértékelés eredmé­nyei számokban rögzítettek le —, de ezzel még nem áll­hatunk meg. Rákosi elvtárs irányt mutató beszéde új len­dületet, új erőt ad nekünk, hogy a kölcsönjegyzés haza­fias mozgalmával is szilárdítsuk rendszerünket, hogy »tántoríthatatlanul haladjunk tovább új küzdelmek és új győzelmek felé.« A? ,,Opera­ton X“ nevű terv célja volt népi demokráciák leszakítása a Szovjetunió oldaláról Egy esztendő óta arra let­tünk figyelmesek, hogy az amerikai imperialisták na­gyon magabiztos hangon be­széltek valami »Operation X« nevű tervről, amelynek egyik fontos része abban állt, hogy benyomulnak a népi demokrá­ciák vezető pártjaiba. Ugyan­ekkor hallottunk úgynevezett mélyértelmű fejtegetéseket arról, hogy az elmúlt két vi­lágháború tapasztalatai alap­ján helytelen volna az impe­rialisták részéről totális há­borúra venni az irányt, azaz ezerre az egész Szovjetunió­vezette békefront megsemmi­sítését tűzi ki célul. Ehelyett ezek az imperialista hangok bizonyos korlátolt, körü­lha­tárolt célok érdekében foly­tatandó háborúra akartak irányt vetni. Most már meg­értjük, hogy ilyen korlátolt és körülhatárolt cél lett volna a népi demokráciák leszállí­tása a Szv­v­etunió oldaláról. És az is világos számunkra, hogy a hidegháború, az a fokozódó kardcsörtetés, mely­nek a berlini légi híd csak egy része volt, hozzátartozott a terv előkészítéséhez,olyan háborúra, amely egy­re a maga meztelenségében is bizonyítást nyert, hogy a rá­­megvilágit­otta a jugoszláv­juk vonatkozó kompromitáló árulík üz­elmeit. Iratok a Gestapo irattárából az A Rajk-per folyamán nyilván­ Egyesült Államok kémszold­äjá­váiévá vált, hogy Tito és bardíá­­jának a kezébe kerültek és hogy jónak árulása nem tavaly júni­usban kezdődött, hogy ennek a bandának tagjai külön ,s együttvéve hosszú esztendők óta, mint rendőrspiclik, kémek, besúgók, provokát­orök, vagy Gestapo ügynökök dolgoztak. Az a jugoszláv vezetők ma ugyan­úgy végrehajtják az amerikai imperialistá­k és a kémek uta­sításait, mint ahogy Rajk vég­rehajtotta Horthy rendőrségi­nek, később az amerikai és jugoszláv kémszervezeteknek a parancsait. Titóék a szabadságharc idején angol és amerikai kémeket, spicliket hívtak Jugoszláviába Tisztelt Pártaktiva! — kezd­te beszédét Rákosi elvtára. összehívtuk pártunk nagy­budapesti vezetőit, hogy meg­tárgyaljuk velük Rajk­­ és kémbandájának felszámolá­sával kapcsolatban a tanul­ságokat és azokat a teendő­ket, amelyek a legközelebbi időben pártunk és a dolgozó magyar nép előtt állnak. Rajk kémbandájának lelep­lezése már teljes jelentősé­gében áll előttünk. Sikerült lelepleznünk az ellenség ve­szedelmes ötödik hadoszlopát amely beszivárgott soraink közé és a Párton, a népi de­mokrácián belül készült ti­tokban arra, hogy minden vívmányunkat megsemmi­sítse. A leleplezéssel kapcso­­latban fény derült az amerikai impe­rialisták strat­áriai tervére, amely nem kevesebbet tűzött ki célul, minthogy az új vi­ Iíb­ili Iborn bevezetéseképpen az összes népi demokráciáiéit kiszakítsa a Szovjet­unió-vezet­te békefrontból és az impe­rialisták táborába vigye át. Most már tudjuk­­ hogy a je­lenlegi jugoszláv vezetők jelen­tékeny részét 1941-ben a Gesta­po küldte haza a francia inter­nál­ótáborokból. Fény derült ez­zel kav­csola­tka a jugoszláv szabadságharcosokra is. Most már tud­juk, hogy mint Spa­nyolországiban, a hősök mellett ott settenkedtek az árulók, a Rajkók is mír Jugoszláviában « fásít­»kék ctl -n­emVáldo­­­­-n küzdő míih 'fotleo áldozatokat hozó jugoszláv hősök mellett, ott nyüzsögtek a TRók, a Rantovicsok, Karfb­irek, Gyi­­laszok és a többi rendőrspic­lik, akiknek egyik főgondja a sza­badságharc folyamán az volt, hogy a jugoszláv nép legjobb fiainak Arszo Jovanovicsnak, Zsurovicsna­k, Hebranginak küz­delmét ellensúlyozzák. Most már tudjuk, hogy Titoék saját erő­sítésükre az angol és amerikai kémek meg a szabadságharc idején Jugoszláviába. Most már tudjuk, hogy Ti­­toékc egyik fő gondja a fel­szaba­du­ló háború alatt az volt, hogy minél több öntudatos, harcos, a jugoszláv nép minél több igaz fin pnc­suljon el ebben a küzdelemben. Brankov, a budapesti jugoszláv követség volt ügyvivője nemcsak arról rántotta le a leplet, hoga—^ Titonak a hááboru alatt gyanú? F tárgyalásai voltak a németek­kel, de arról, is, hogy százával ölet­te -e az­okat­ a tvat’ad*él­harcosokat, akik az amerikai imperialistákkal szemben a Szovjetunióban látták népük támogatóját. IlZ BílíSZ ÍUJOSZiat szocializmus c?ak lá'séafra­k szil­t szláv szocializmus csak lát­­szatra készült, csak engedmény volt a dolgozó jugoszláv töme­gek felé és azzal a mellékcéllal hozták létre, hogy Titoék így hatásosabban tudják leplezni az imperialisták terveit a népi demokráciákkal és a Szovjet­unióval szemben. A per rávilágított arra, hogy amíg a népi demokráciák­ban a régi rend, a reakció nem volt leverve, addig az imperia­listák Tito Jugoszláviáját, mint stratégiai tartalékot kezelték. En­nek a tartaléknak ez időben kü­­lön jelentőséget adott az, hogy szocialistának tudta ia­­át kijátszani s mint ilyen a népi demokráciák országaiban ké­mei, diplomáciája és befol­ása révén nagy Sigetséget tudo­t nyújtani a mit sem sejtő népi demokráciákkal szemben. Amikor azonban a harc eldőlt, a reakciót a népi demokráciák leverték, amikor a jugoszláv árv­ák amerikai urai a stratégiai tartalékot, Tito br­­ndáját kény­telenek voltak a haió első vona­lába dobni. Rankovics erről nyu­godtan azt mondta Rajknak, hogy »A felszabadulás után, 1945-ben, 1946-ban a helyzet olyan volt, hogy Jugoszlávia nyu­godtan maradhatott a híd­érben, kijátszva látszólagos forradalmi­­ságát a Szovjetunió és a több népi demokratikus országok fe­lé.« Neki — már mint Jugoszlá­­viának — akkor ke­r­ m ‘Ion fel­adatokat a Szovjet!" ; • ellen és a népi demokráciái­ ellen nem kellett vállalnia. Most már tudjuk Rajk va’Io- és spiclik egész hadát hívták másából, hogy az egész jugo­ b­r­ ji le­eplezése a maga meztelenségében megvilágította a ju os­lói árulók üzelmeit Az imperialisták e korlá­tol­ tervének tengelye és alapja az az árulókból, ké­­­mekből, Gestapo-ügynökök­­ből álló banda lett volna, amely ma Jugoszlávia élén áll. Ennek a gyülevész ban­dának lett volna az a felada­ta, hogy az amerikai imperialisták meg­bízásánál faltörő kosként sze­repeljen a népi demokráciák ellen. Rajkék leleplezése vég­ A reakciós erők veresége után azonban — mint Rankovics mon­dotta — a helyzet annyira meg­változott, hogy Jugoszláviánál­ az eddig tar­talék szerelpét betöltő mivolt­­ját fel keltett­eni és magá­nak Jugoszláviának kellett előtérbe lépnie . Jugoszlávia lett a népi demokratikus kor­mányzati rendszerek megdön­tésére irányuló harcban a ro­hamcsa­pat. Nálunk Magyarországon ez annyit jelentett, hogy Rajk és bandája utasítást kapott arra, hogy fegyveres erővel állítsák vis­­­sza­ Magyarországon a kapita­lizmust. Ebben az utasításban nemcsak az volt benne, hogy az ország minden reakciós erejére kell rá­Ennek a tervnek a fényénél érnjük meg többek között, hogy miért tartott és tart Jugoszlá­via gazdasági erejéhez mérten óriási hadsereget. Ez a had­sereg tudvalevőleg időnként maszkodni, de a terv végrehaj­tásához megkapták volna az angol-amerikai zónában összegyűjtött nyilasokat, csendőröket, horthysta tiszte­ket és ami még fontosabb, a jugoszláv árulók fegyveres haderejét. Az ilyen fegyveres orvt&ma­­dés kiegészítő része lett volna valami nemzetközi konfliktus, amelynek le kellett volna köt­nie a Szovjetunió erejét és ugyancsak kiegészítő részei let­tek volna különböző zavargások, köztük a katolikus reakció moz­­­gósítása, amely a többi népi de­mokráciák számára megnehezítet­te volna, hogy az így megtáma­dott Magyarország segítségére siessenek, 700.000 főt számol. Ma már vi­lágos, hogy Tito Itt­le amerikai gazdái­nak utasítását követte, akik a jugoszláv katonák vérével hajtották volna végre terve­ket, hiveu ahhoz a­io­­­ tikár­jukhoz, amely szerint más ke­­zével kell kikapartat a cea* tényét a tű­zből. Ez volt az »Operation X.« az amerikai imperialisták titkos terve, amelynek minden részlete bizonyítja, hogy az a mohó im­perialista rablók és Gestapo is­kolát járt provokatorök Titó, Rankovics, Gyilasz közös szer­zeménye. A Rajk-banda letete­­fezése fényt vetett ezekre az al­jas tervekre és mellékesen fényt vetett arra is, hogy a jugoszláv árulók nem az idén augusztusban határozták el, hogy a görög Bzabadaáahm­e megfojtásához segédkezet nyújtanak, hanem már, amint Rankovics ezt Rajkkal közölte, tavaly kész volt a terv 1160 ■ a görög monarchofoeiszták együttmű­ködésére. Fényt derít arra is, hogy Mind«­szenty és társainak demokrácia­­ellenes működése nem volt va­lami elszigetelt jelenség, hanem szerves része volt az amerikai imperialisták és jugoszláv bé­­renceik közös üzelméinek. Jugoszlávia lett a népi demokrat­kus kormányzati rend«z^«e< weod­öntésére irányuló harcban a rohcmcn'rpo» Az imperialisták a jugoszláv he­ronák vérével hajtották volna végre tervüket

Next