Délmagyarország, 1949. október (6. évfolyam, 228-253. szám)
1949-10-01 / 228. szám
DEMAGMNORSZAQ si. él. 228 szám, Jegyzék a Jugoszláv kormányhoz 841 október 1 szombat Ara au finer Rákosi elvtárs nagy beszéde a Nagybudapesti Párt aktíva előit 1 Rajk-änaäa fejszámolása érettebbé, magabiztosabbá tette az egész Pártot, az egész magyar demokrácát Eddig 506.045.000 forint ! Rákosi elvtárs beszélt Szavait nemcsak a szinültig megtelt Sportcsarnok közönsége, a nagybudapesti pártaktíva hallgatta feszült és lelkes figyelemmel, hanem az egész ország. A rádiók mellett a párttagok százezrei és a párton kívüli dolgozók milliói ültek. Itt Nagyszegeden, Makón és Csanád megyében is tízezrek hallgatták az iránymutatást. A beszéd közben szinte megelevenedett előttünk, mégegyszer lepergett előttünk a Rajk-banda, a Tito fasiszta klikk, az imperialista politikai gengszterizmus szörnyű filmje. De nemcsak lepergett a film, nemcsak láttuk az eseményeket, hanem nagy tanítónk szavai nyomán minden kérdésben határozott feleletet, határozott útmutatást kaptunk. Még mélyebben, kitörölhetetlenül belénk vésődött tegnap este ott a rádió mellett, hogy az imperializmussal szemben, a Tito-fasiszták janicsár diktatúrájával szemben, a Rajk-paraziták aljas próbálkozásaival szemben nincsen langyos középút. Itt a kérdés így áll: vagy-vagy! Itt a kérdés úgy áll, ahogyan Pártunk és Rákosi elvtárs iránymutatására Nagyszöged, Makó és Csanád megye dolgozói az elmúlt két nap folyamán is élére állították: Tettekkel válaszolni! — Ez a válasz — ahogyan a Tervkölcsön jegyzésének országos kiértékelése is mutatja — csatanós volt. Nagyszeged pénteken este az egész országban a legjobb eredményt érte el — és Makó. Csanád megye eredményei is jók, országos viszonylatban. Igen, a válasz — amit az országos kiértékelés eredményei számokban rögzítettek le —, de ezzel még nem állhatunk meg. Rákosi elvtárs irányt mutató beszéde új lendületet, új erőt ad nekünk, hogy a kölcsönjegyzés hazafias mozgalmával is szilárdítsuk rendszerünket, hogy »tántoríthatatlanul haladjunk tovább új küzdelmek és új győzelmek felé.« A? ,,Operaton X“ nevű terv célja volt népi demokráciák leszakítása a Szovjetunió oldaláról Egy esztendő óta arra lettünk figyelmesek, hogy az amerikai imperialisták nagyon magabiztos hangon beszéltek valami »Operation X« nevű tervről, amelynek egyik fontos része abban állt, hogy benyomulnak a népi demokráciák vezető pártjaiba. Ugyanekkor hallottunk úgynevezett mélyértelmű fejtegetéseket arról, hogy az elmúlt két világháború tapasztalatai alapján helytelen volna az imperialisták részéről totális háborúra venni az irányt, azaz ezerre az egész Szovjetunióvezette békefront megsemmisítését tűzi ki célul. Ehelyett ezek az imperialista hangok bizonyos korlátolt, körülhatárolt célok érdekében folytatandó háborúra akartak irányt vetni. Most már megértjük, hogy ilyen korlátolt és körülhatárolt cél lett volna a népi demokráciák leszállítása a Szvvetunió oldaláról. És az is világos számunkra, hogy a hidegháború, az a fokozódó kardcsörtetés, melynek a berlini légi híd csak egy része volt, hozzátartozott a terv előkészítéséhez,olyan háborúra, amely egyre a maga meztelenségében is bizonyítást nyert, hogy a rámegvilágitotta a jugoszlávjuk vonatkozó kompromitáló árulík üzelmeit. Iratok a Gestapo irattárából az A Rajk-per folyamán nyilván Egyesült Államok kémszoldäjáváiévá vált, hogy Tito és bardíájának a kezébe kerültek és hogy jónak árulása nem tavaly júniusban kezdődött, hogy ennek a bandának tagjai külön ,s együttvéve hosszú esztendők óta, mint rendőrspiclik, kémek, besúgók, provokátorök, vagy Gestapo ügynökök dolgoztak. Az a jugoszláv vezetők ma ugyanúgy végrehajtják az amerikai imperialisták és a kémek utasításait, mint ahogy Rajk végrehajtotta Horthy rendőrséginek, később az amerikai és jugoszláv kémszervezeteknek a parancsait. Titóék a szabadságharc idején angol és amerikai kémeket, spicliket hívtak Jugoszláviába Tisztelt Pártaktiva! — kezdte beszédét Rákosi elvtára. összehívtuk pártunk nagybudapesti vezetőit, hogy megtárgyaljuk velük Rajk és kémbandájának felszámolásával kapcsolatban a tanulságokat és azokat a teendőket, amelyek a legközelebbi időben pártunk és a dolgozó magyar nép előtt állnak. Rajk kémbandájának leleplezése már teljes jelentőségében áll előttünk. Sikerült lelepleznünk az ellenség veszedelmes ötödik hadoszlopát amely beszivárgott soraink közé és a Párton, a népi demokrácián belül készült titokban arra, hogy minden vívmányunkat megsemmisítse. A leleplezéssel kapcsolatban fény derült az amerikai imperialisták stratáriai tervére, amely nem kevesebbet tűzött ki célul, minthogy az új vi Iíbili Iborn bevezetéseképpen az összes népi demokráciáiéit kiszakítsa a Szovjetunió-vezette békefrontból és az imperialisták táborába vigye át. Most már tudjuk hogy a jelenlegi jugoszláv vezetők jelentékeny részét 1941-ben a Gestapo küldte haza a francia internálótáborokból. Fény derült ezzel kavcsolatka a jugoszláv szabadságharcosokra is. Most már tudjuk, hogy mint Spanyolországiban, a hősök mellett ott settenkedtek az árulók, a Rajkók is mír Jugoszláviában « fásít»kék ctl -nemVáldo-n küzdő míih 'fotleo áldozatokat hozó jugoszláv hősök mellett, ott nyüzsögtek a TRók, a Rantovicsok, Karfbirek, Gyilaszok és a többi rendőrspiclik, akiknek egyik főgondja a szabadságharc folyamán az volt, hogy a jugoszláv nép legjobb fiainak Arszo Jovanovicsnak, Zsurovicsnak, Hebranginak küzdelmét ellensúlyozzák. Most már tudjuk, hogy Titoék saját erősítésükre az angol és amerikai kémek meg a szabadságharc idején Jugoszláviába. Most már tudjuk, hogy Titoékc egyik fő gondja a felszabaduló háború alatt az volt, hogy minél több öntudatos, harcos, a jugoszláv nép minél több igaz fin pncsuljon el ebben a küzdelemben. Brankov, a budapesti jugoszláv követség volt ügyvivője nemcsak arról rántotta le a leplet, hoga—^ Titonak a hááboru alatt gyanú? F tárgyalásai voltak a németekkel, de arról, is, hogy százával ölette -e azokat a tvat’ad*élharcosokat, akik az amerikai imperialistákkal szemben a Szovjetunióban látták népük támogatóját. IlZ BílíSZ ÍUJOSZiat szocializmus c?ak lá'séafrak szilt szláv szocializmus csak látszatra készült, csak engedmény volt a dolgozó jugoszláv tömegek felé és azzal a mellékcéllal hozták létre, hogy Titoék így hatásosabban tudják leplezni az imperialisták terveit a népi demokráciákkal és a Szovjetunióval szemben. A per rávilágított arra, hogy amíg a népi demokráciákban a régi rend, a reakció nem volt leverve, addig az imperialisták Tito Jugoszláviáját, mint stratégiai tartalékot kezelték. Ennek a tartaléknak ez időben külön jelentőséget adott az, hogy szocialistának tudta iaát kijátszani s mint ilyen a népi demokráciák országaiban kémei, diplomáciája és befolása révén nagy Sigetséget tudot nyújtani a mit sem sejtő népi demokráciákkal szemben. Amikor azonban a harc eldőlt, a reakciót a népi demokráciák leverték, amikor a jugoszláv árvák amerikai urai a stratégiai tartalékot, Tito brndáját kénytelenek voltak a haió első vonalába dobni. Rankovics erről nyugodtan azt mondta Rajknak, hogy »A felszabadulás után, 1945-ben, 1946-ban a helyzet olyan volt, hogy Jugoszlávia nyugodtan maradhatott a hídérben, kijátszva látszólagos forradalmiságát a Szovjetunió és a több népi demokratikus országok felé.« Neki — már mint Jugoszláviának — akkor ker m ‘Ion feladatokat a Szovjet!" ; • ellen és a népi demokráciái ellen nem kellett vállalnia. Most már tudjuk Rajk va’Io- és spiclik egész hadát hívták másából, hogy az egész jugo br ji leeplezése a maga meztelenségében megvilágította a ju oslói árulók üzelmeit Az imperialisták e korlátol tervének tengelye és alapja az az árulókból, kémekből, Gestapo-ügynökökből álló banda lett volna, amely ma Jugoszlávia élén áll. Ennek a gyülevész bandának lett volna az a feladata, hogy az amerikai imperialisták megbízásánál faltörő kosként szerepeljen a népi demokráciák ellen. Rajkék leleplezése vég A reakciós erők veresége után azonban — mint Rankovics mondotta — a helyzet annyira megváltozott, hogy Jugoszláviánál az eddig tartalék szerelpét betöltő mivoltját fel keltetteni és magának Jugoszláviának kellett előtérbe lépnie . Jugoszlávia lett a népi demokratikus kormányzati rendszerek megdöntésére irányuló harcban a rohamcsapat. Nálunk Magyarországon ez annyit jelentett, hogy Rajk és bandája utasítást kapott arra, hogy fegyveres erővel állítsák vissza Magyarországon a kapitalizmust. Ebben az utasításban nemcsak az volt benne, hogy az ország minden reakciós erejére kell ráEnnek a tervnek a fényénél érnjük meg többek között, hogy miért tartott és tart Jugoszlávia gazdasági erejéhez mérten óriási hadsereget. Ez a hadsereg tudvalevőleg időnként maszkodni, de a terv végrehajtásához megkapták volna az angol-amerikai zónában összegyűjtött nyilasokat, csendőröket, horthysta tiszteket és ami még fontosabb, a jugoszláv árulók fegyveres haderejét. Az ilyen fegyveres orvt&madés kiegészítő része lett volna valami nemzetközi konfliktus, amelynek le kellett volna kötnie a Szovjetunió erejét és ugyancsak kiegészítő részei lettek volna különböző zavargások, köztük a katolikus reakció mozgósítása, amely a többi népi demokráciák számára megnehezítette volna, hogy az így megtámadott Magyarország segítségére siessenek, 700.000 főt számol. Ma már világos, hogy Tito Ittle amerikai gazdáinak utasítását követte, akik a jugoszláv katonák vérével hajtották volna végre terveket, hiveu ahhoz aio tikárjukhoz, amely szerint más kezével kell kikapartat a cea* tényét a tűzből. Ez volt az »Operation X.« az amerikai imperialisták titkos terve, amelynek minden részlete bizonyítja, hogy az a mohó imperialista rablók és Gestapo iskolát járt provokatorök Titó, Rankovics, Gyilasz közös szerzeménye. A Rajk-banda letetefezése fényt vetett ezekre az aljas tervekre és mellékesen fényt vetett arra is, hogy a jugoszláv árulók nem az idén augusztusban határozták el, hogy a görög Bzabadaáahme megfojtásához segédkezet nyújtanak, hanem már, amint Rankovics ezt Rajkkal közölte, tavaly kész volt a terv 1160 ■ a görög monarchofoeiszták együttműködésére. Fényt derít arra is, hogy Mind«szenty és társainak demokráciaellenes működése nem volt valami elszigetelt jelenség, hanem szerves része volt az amerikai imperialisták és jugoszláv bérenceik közös üzelméinek. Jugoszlávia lett a népi demokratkus kormányzati rend«z^«e< weodöntésére irányuló harcban a rohcmcn'rpo» Az imperialisták a jugoszláv heronák vérével hajtották volna végre tervüket