Délmagyarország, 1949. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-01 / 228. szám

2 Mindszenty és a Valiban szerepe az imperialista tervekben Rankovics jugoszláv külügyminiszter, — mint Rajk közli — aláhúzza azt, hogy figyeljenek fel arra, hogy1 már abban az időben, tehát 1948 októb*erében, amikor én vele beszélgettem, Mindszenty minden eddigiinél élesebb, leplezetlenebb politikai támadást vezetett a kormány ellen. Rankovics megmondotta, hogy ez nem Mindsmilynek a saját feje és meggyőződése alapján történik. A népi demokratikus országokban a további demokratikus szocialista fejlődés megakadályozására a Vatikán minden erejét is harcba kell vetni. Azt in mondotta Rankovics». hoarv az iskolák államosítása körül Mindszenty ki tudott váltani Póespetrin egy ki« parasztzendülé«t a kormány intézkedéseivel szemben. Mindszenty most a különbözö nagybarami körök sugallatára és a Vatikán sugallatára olyan mindenre elszánt politikát fog folytatni, hogy január végére, februárra 1019-ben odáig érjenek az események, hogy ne egy Pócspetri legyen, hanem minden vármegyében, városban, járásban, a falvakban hasonló zendülések robbanjanak ki a demokratikus központi kormányzattal szemben. Ezzel kapcsolatban Rajk rámutatott arra, hogy a reakciós katolikus kléma megmozdulásait Csehslovákiában (# Lengyelorszifkbpn Még világosabban beszélt erről Korondy, a fasiszta csendőrszázados. Én — mondotta Korondy — az összeesküvés cél, mirel azt tudtam, hogy a terv célja fegyveres puccs segítségével a kormányt eltávolítani, Rákosi, Gerő, Farkas minisztereket Szietbe venni, ellenállásuk esetén fizikailag megsemmisíteni őket és a hatalmat átvenni, st hatalom birtokában a régi burzsoá-kapitalista rendszert visszaállítani, a földeket a régi földbirtokosoknak visszaadni, a gyárakat a gyárosoknak, a bank azonnal úgry értékelte, mint az amerikaiok által megrendezett, Mindszentyvel párhuzamos akciókat. Nemz érv sikerül, Mayarország amerikai gyarmattá vált volna Végül fény derült arra is, mi lett volna a következménye, ha az amerikai imperialisták, ha Titóék és Rajkék terve sikerül. ft kép, amely így alakul, valóban megdöbbentő. ItT a terv sikereii. Magyarország aféle amerikai gyarmattá vált volna, amelyet Tito és a belgrádi csatorna egyéb szemete albérletbe kapott volna meg és amelyet Tito spiclijei, a Rajk Lászlók, Rob Antonok, Bán Antalok, Pálfiyk piiit helytartók kormányozták volna. Rákosi Mátyás elvtárs itt idézte Rajk és Szőngl erre vonatkozó vallomásait, amelyek mind arról tanúskodnak, hogy Magyarországra vérgőzös, népellenes, fasiszta rendszert akartak visszaállítani. És mit mondott Pélfy? »Teljesen tisztában voltam azzal — mondta —, hogy egy igen megállított folyamat nem áll meg a félúton. Tudtam, hogy nincsenek langyos középutak. Vagy-v,-gy. fisérj ilyen harnsoá-demokrtikus változás a magyar politikában — akár akarjuk, akár nem — visszamegy egészen a horthy-fasizmusig.Ozokat a bankároknak, visszahelyezni régi beosztásukba a volt rsendőrség, rendőrség, a Horthy palsereg tisztjeit, tiszthelyetteseit, a minden bizonnyal ez ellen elégedetlenkedő munkásokat pedig, különösen a nagyobb munkáslakta vidékeken, Diósgyőrött, Salgótarjánban, Ózdon terrorcselekményekkel megfélemlíteni.« íme, ez lett az összeesküvés eredménye. Burzs au demokratikus köztársaságot emlegettek és véres fasizmusra gondoltak. A magyar dolgozó nép 1919 augusztusában már áldozata lett egyszer hasonló kísérletnek. Akkor is polgári demokráciát ígértek neki a nyugati imperialisták és a böllér-bicska uralma, Orgovény, Siófok, Horthy és Szálas valósultak meg belőle. Sohasem felejtem el, hogy amikor 1919 nyarán a magyar Vörös Hadsereg egy századának (percekig tartó viharos éljenzés, a jelenlévők hosszantartó lelkes tapssal éltették Rákosi Mátyást) politikai megbízottja magyarázta katonáinak: »Ezelőtt falátom volt a dolgozó nép nyakán. Ha most kicsavarják a fegyvert a kezünkből, akkor vasjármot kapunk.« És én hozzátehetem: Nme, langyos középút — , Vagy vagy,, ITa Bujkék. Titóék és amerikai gazdái« terve sikerült volna, akkor a magyar dolgozó nép nyakára nem egyszerű vasjárom került volna vissza, hanem vasjárom éles szögekkel kiverve. Ezt ma már felismeri nemcsak a Párt, de felismeri a magyar dolgozó nép is és Rajk bandájának leleplezéséből nem az a legkisebb haszon, hogy minden magyar hazafi megérti: hova vezet az az út, amelyre a nyugati imperialisták szerették volna országunkat átdobni. Mi is megjegyezzük magunknak az áruló Pálffy szavait: »Nincs langyos középút. Vagy-vagy.« (Hatalmas, zúgó tapsvihar, a jelenlévők hosszú perceken át lelkesen kiáltják: »Éljem áVost, éüen a Párt!«) i De le kell vonnunk egyéb tanulságokat is. Elsősorban a munkásosztály, a dolgozó nép pártjának jelentőségéről. Most Rajk vallomásából megtudjuk, hogy a jugoszláv árulók nem azért vizezték fel a Pártot, nem azért olvasztották bele a Népfrontba és tolták a Pártot fél-illegalitásba, a háttérbe, mert nem voltak tisztában a szerepével, hanem ellenkezőleg, mert igenis tisztában voltak vele Mi természetesen változatlanul a vallásszabadság alapján állunk, de éppen ezért nem tűrjük azt a lelkiismereti terrort, amelyet újra tapasztalnunk kell. Gondoskodni fogunk róla, hogy Pártunk és rajta keresztül a magyar dolgozó nép ebben a kérdésben helyesen foglaljon állást. (Lelkes taps.) Ezt a rést is, amely eddig szellemi frontunkon tátongott, most fokozatosan be fogjuk tömni. Legfontosabb tanulság azonban számunkra, hogy fokozni kell az éberséget az ellenséggel szemben. Meg kell vallanunk őszintén, hogy ezen a téren Rajk árulóbandájával szemben mi magunk, a Párt vezetői is hibáztunk. Általánosságban beszéltünk éberségről, de ugyanakkor magabiztosak voltunk, megnyugtattak bennünket politikai és gazdasági sikereink. Emelelt nem egyszer elnézők voltunk Rajk és társai pártszerűtlenségeivel és hibáival szemben. Ezekben nem az ellenség kezét gyanitottuk, hanem az illetők tapasztalatlanságát, járatlanságát, műveletlenségét Tulságosan Ifiretrtiesek voltunk velük szemben, nem gyanítva, hogy árulók voltak, meg akartuk nevezni őket, módot akartunk nekik adni arra, hogy hibáikat kijavítsák. Amellett a Rail-ügy leleplezéséig ilyen esetünk még nem volt és elképzelhetik az elvtársak, hogy magunk is meg voltunk döbbenve az aljasság és ámás e feneketlen mértékétől. Nem volt gyakorlatunk az ilyen ügyek felgöngyölítésében, és tudtuk, hogy nem lehet könnyelműen hozzáfogni. Nem is volt könnyű a felgöngyölítés kidolgozása és megvallom, sok á'malln éjszakába került, amig a végrehajtás alakot öltött. (Taps.) De amint felmértük Rajkék bandájának árulását, az ügy körvonalait, jelentőségét, nemzetközi összefügését, akkor megszűnt a türelmesség, a tépelődés és akkor az irat a gyorsasággal, kemény kézzel és vas következetességgel nyúltunk hozz fi. amely Páriunk döntő akcióit jellemei és amit joggal tanult meg félni az utolsó öt esztendő folyamán az ellenség. (Lelkes taps.) Megettük, higgyosabban és KerrnyeMen kell cselekednünk Mindjárt hozzátehetem. Persze, azelőtt sem haboztunk. Amikor Rajkot tavaly augusztus első napjaiban eltávolították a belügyminisztériumból, ez nem valami véletlenség volt, mint váratlanul elsült puska, hanem hosszú hónapok érlelték meg. A hadsereget sem véletlenül vettük kézbe tavaly szeptemberben. (A megjelentek ütemesen éltetik Farkas Mihály elvtársat.) Mi nem tudtuk akkor azt, amit október elején Rankovics magyarázott Rajknak, hogy Mindszenty amerikai utasításra indított veszett harcot demokráciánk ellen, de Mindszenty magatartásából 69 egy sor egyéb jelből is megértettük, hogy gyorsabban és keményebben’ kell cselekednünk. Terveinket úgy változtattuk meg, hogy a tennivalókat, melyeket 1950. végéig akartunk elvégezni, jó félévvel előbbre hon'uk. Mindszentyt ártalmatlanná tettük. Az év elején végrehajtottuk a párttisztítást, kiSzírtuk a hozzánk befurakodott idegen elemek jelentékeny részét. Szorosabbra fogtuk a munkásság és parasztság szövetségét. Ezzel kapcsolatban a honvédségben, a rendőrségben, az államgépezetben, a demokráciához hű munkásokat és parasztokat helyeztük el és végül megtartottuk a választásokat. A barzsot demokratikus köztársaságot emlegettek és véres suisizmusra gondoltak Legfontosabb tanulság: Fokozni kell az éberséget az ellenséggel szemben Minél erősebb a Párt, annál erősebb, egészségesebb a népi demokrácia Nekünk most az ellenség tettein keresztül kell újra megtanulnunk, hogy népi demokráciánk, ez velük«tu építésünk gerince Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja. (Hatalmas, viharos lelkesedés, elemi erővel zúg fel a kiáltás: Éljen a Párt!) hogy minél erősebb ez a Párt, annál erősebb, egészségesebb a népi demokrácia. meg kell tanulnunk ennek a pernek a fényénél hogy szorosabbra kell venni Pártunkban a fegyelmet, a tudást, az elméleti színvonalat emelni kell és hogy amit ezen a téren eddig tettünk, az nem elegendő. A katolikus püspöki kar ahelyett, hogy két kézzel kapott volna ezen és maga is Nem szabad tűrnünk a jövőben sem a pártmunka, sem a termelés terén semmiféle pongyolaságot, lazaságot, liberalizmust és nem szabad megengedni, hogy a világnézeti fronton a legkisebb rés vagy’ repedés is legyen. Ezekre a lazaságokra vonatkozólag éppen az utóbbi hetekben kaptunk újabb szemléltető példát a szabad vallásoktatással kapcsolatban. Mi tartottuk magunkat ahhoz az elvünkhöz, hogy ezt a kérdést maguk a szülők minden befolyástól menten. Szabadon oldják meg. És mi lett az eredmény? hasonlóképpen viselkedett volna, nem tudott okosabbat tenni, minthogy kiadót* egy harciac körlevelet megspékelve Mindszenty-idézetekkel, átlátszó célzásokkal a pócspetri esetre és egyben mozgósította minden erejét. A híveket lerohanták a papok és az apácák. Elkezdődött a nyomás, fenyegetés minden formája. Újra az történt, hogy engedékenységünket és megegyezési készségünket gyengeségnek tekintették. Ez addig ment, hogy egyes iskolákban ma, a demokrácia ötödik évében üldözik azokat a gyermekeket, akik nem járnak háttee , és eddig tizennégy pedagógust kellett rövid úton kivágni az iskolákból (Nagy taps), mert ilyen üldözésben részt vettek. Világos, hogy ezen a téren hibát követtünk el, amikor figyelmen kívül hagytuk, hogy a reakció visszaél a lehetőségekkel. Ezt a hibát most gyorsan jóvá kell tenni azzal, hogy változtatunk eddigi módszereinken. Most Rajk vallomásai és Nem tűrhető, hogy a gyermekeket az iskolában a demokrácia külföldről mozgatott ellenségei neveljék Szombat, 1949 október 1. Rankovics közlései alapján láttuk, hogy az eddigi módszerek nem vezettek eredményre. A magyar dolgozók és benne a magyar katolikus demokraták is megértik, hogy maguk alatt vágják a fát, ha egyik kezükkel lerombolják azt, amit a másikkal építenek, hogy Rajk és bűntársai elpanaszolták, hogy minden intézkedésünk helyes volt, népi demokráciánk megerősítését szolgálta és egy-egy csapás az amerikai imperialisták, Titóék és magyar bérenceik titkos terveire. A Kommunista Pártok Tájékoztató Irodájának tavaly júniusi határozata felrázot bennünket önelégültségünkből és megnyugvásunkból és rákényszerített bennüket arra, hogy szakítsunk azzal a munkamódszerrel, amely egyik napról a másikra dolgozott és elvesztette szem elől a szocializmus építésének széles perspektíváit, különösen a szocializmus építését falun. nem tűrhető, hogy gyermekeiket az iskolában a demokrácia külföldről mozgatott ellenségei neveljék. Megértjük, hogy ezen a helyzeten változtatni kell és megérti a Párt is, amelynek mint mindenütt, ezen a téren is az élen kell járnia. És külön hálával kell megemlékeznünk nagy tanítónkról, Sztálin ehtársról (Szűnni nem akaró taps és éljenzés.), aki azal, hogy a jugoszláv árulókról kíméletlenül lerántotta a leplet e biztos kézel mutatott rá a tennivalókra, bennünket is a helyes útra vitt. Nem véletlen, hogy a Tájékoztató Iroda határozatának nyilvánosságra hozatala után öt héttel Rajkot leváltottuk a belügyminisztériumból. Egyszóval, ha kezdetben nem is voltunk elég éberek, azután igyekeztünk alapos munkát végezni. A választások május 15-én voltak. Az összesküvők letartóztatása május 16-án két külön hálával kell megemlékeznünk nagy tanítónkról, Sztálin elvársról Több és jobb munkával, tervkölcsön-jegyzéssel válaszoljunk a Rajk-bandának és az imperialista háborús gyújtogatóknak!