Délmagyarország, 1949. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-01 / 228. szám

2 Mindszenty és a Valiban szerepe az imperialista tervekben Rankovics jugoszláv külügy­miniszter, — mint Rajk közli — aláhúzza azt, hogy figyelje­nek fel arra, hogy1 már abban az­ időben, tehát 1948 októb*eréb­en, amikor én vele beszélgettem, Mindszenty minden eddi­giinél élesebb, leplezetle­­nebb politikai támadást vezetett a kormány ellen. Rankovics megmondotta, hogy ez nem Mindsmilynek a saját feje és meggyőződése alapján történik. A népi demokratikus orszá­gokban a további demokratikus szocialista fejlődés megakadá­lyozására a Vatikán minden erejét is harcba kell vetni. Azt in mon­dotta Rankovics». hoarv az is­­kolák államosítása körül Mind­­szenty ki tudott vált­ani Póes­­petrin egy ki« parasztzendü­­­lé«t a kormány intézkedései­vel szemben. Mindszenty most a különbö­­zö nagybara­mi körök sugalla­tára és a Vatikán sugallatára olyan mindenre elszánt politikát fog folytatni, hogy január végé­re, februárra 1019-ben odáig érjenek az események, hogy ne egy Pócspetri legyen, hanem minden vármegyében, városban, járásban, a falvakban hasonló zendü­lések robbanjanak ki a demokratikus központi kor­mányzattal szemben. Ezzel kap­csolatban Rajk rámutatott ar­ra, hogy a reakciós katolikus kléma megm­ozdulásait Csehs­­lová­­kiában (# Lengyelorsz­ifk­bpn Még világosabban beszélt er­ről Korondy, a fasiszta csendőr­­százados. Én — mondotta Ko­­rondy — az összeesküvés cél­, m­irel azt tu­dtam, hogy a terv célja fegyveres puccs segítségé­vel a kormányt eltávolítani, Rá­kosi, Gerő, Farkas minisztereket Szietbe venni, ellenállásuk ese­tén fizikailag megsemmisíteni őket és a hatalmat átvenni, st hatalom birtokában a régi bur­­zsoá-kapitalista rendszert vis­­­szaállítani, a földeket a régi földbirtokosoknak visszaadni, a gyárakat a gyárosoknak, a ban­k azonnal úgry értékelte, mint az amerikaiok által megren­dezett, Mindszentyvel párhu­zamos akciókat. Ne­m­z érv sikerül, Mayarország amerikai gyarmattá vált volna Végül fény derült arra is, mi lett volna a következménye, ha az amerikai imperialisták, ha Titóék és Rajkék terve sike­rül. ft kép, amely így alakul, valóban megdöbbentő. ItT a terv siker­eii. Magyar­­ország aféle amerikai gyar­­mattá vált volna, amelyet Tito és a belgrádi csatorna egyéb szemete albérletbe ka­pott volna meg és amelyet Tito spiclijei, a Rajk Lász­lók, Rob Antonok, Bán Anta­lok, Pálfiyk piiit helytartók kormányozták volna. Rákosi Mátyás elvtárs itt idéz­te Rajk és Szőngl erre vonatko­­zó vallomásait, amelyek mind arról tanúskodnak, hogy Ma­­gyarországra vérgőzös, népelle­nes, fasiszta rendszert akartak visszaállítani. És mit mondott Pél­fy? »Teljesen tisztában vol­tam azzal — mondta —, hogy egy igen megállított folyamat nem áll meg a félúton. Tudtam, hogy nincsenek langyos középutak. Vagy-v,-gy. fis­érj ilyen har­­nsoá-demokrtikus változás a magyar politikában — akár akarjuk, akár nem — vissza­megy egészen a h­orthy-fasiz­­mu­sig.O­zokat a bankároknak, visszahe­lyezni régi beosztásukba a volt rsendőrség, rendőrség, a Horthy palsereg tisztjeit, tiszthelyette­seit, a minden bizonnyal ez el­len elégedetlenkedő munkásokat pedig, különösen a nagyobb mun­káslakta vidékeken, Diósgyőrött, Salgótarjánban, Ózdon terror­cselekményekkel megfélemlíteni.« íme, ez lett az összeesküvés eredménye. Burzs au­ demokratikus köztár­saságot emlegettek és véres fasizmusra gondoltak. A magyar dolgozó nép 1919 au­­gusztusában már áldozata lett egyszer hasonló kísérletnek. Ak­kor is polgári demokráciát ígér­tek neki a nyugati imperialisták és a böllér-bicska uralma, Or­­govény, Siófok, Horthy és Szá­las­ valósultak meg belőle. So­hasem felejtem el, hogy amikor 1919 nyarán a magyar Vörös Hadsereg egy századának (per­cekig tartó viharos éljenzés, a jelenlévők hosszantartó lelkes tapssal éltették Rákosi Mátyást) politikai megbízottja magyaráz­ta katonáinak: »Ezelőtt falátom volt a dolgozó nép nyakán. Ha most kicsavarják a fegyvert a kezünkből, akkor vasjármot ka­punk­.« És én hozzátehetem: Nme, langyos középút — , Vagy vagy,, ITa Bujkék. Titóék és ame­rikai gazdái« terve sikerült volna, akkor a m­agyar dol­gozó nép nyakára nem egy­szerű­ vasjárom került volna vissza, hanem vasjárom éles szögekkel kiverve. Ezt ma már felismeri nem­csak a Párt, de felismeri a magyar dolgozó nép is és Rajk bandájának leleplezésé­ből nem az a legkisebb ha­szon, hogy minden magyar hazafi megérti: hova vezet az az út, amelyre a nyugati imperialisták szerették volna országunkat átdobni. Mi is megjegyezzük magunknak az áruló Pál­ffy szavait: »Nincs langyos középút. Vagy-vagy.« (Hatalmas, zúgó tapsvihar, a jelenlévők hosszú perceken át lelkesen kiáltják: »Éljem áVost, éüen a Párt!«) i De le kell vonnunk egyéb tanulságokat is. Elsősorban a munkásosztály, a dolgozó nép pártjának jelentőségéről. Most Rajk vallomásából meg­tudjuk, hogy a jugoszláv áru­lók nem azért vizezték fel a Pártot, nem azért olvasztot­ták bele a Népfrontba és tolták a Pártot fél-illegali­tásba, a háttérbe, mert nem voltak tisztában a szerepével, hanem ellenkezőleg, mert igen­is tisztában voltak vele Mi természetesen változatla­nul a vallásszabadság alapján állunk, de éppen ezért nem tűr­jük azt a lelkiismereti terrort, amelyet újra tapasztalnunk kell. Gondoskodni fogunk róla, hogy Pártunk és rajta keresztül a magyar dolgozó nép ebb­en a kérdésben helyesen foglaljon állást. (Lelkes taps.) Ezt a rést is, amely eddig szellemi fron­tunkon tátongott, most fokoza­tosan be fogjuk tömni. Legfontosabb tanulság azon­ban számunkra, hogy fok­ozni kell az éberséget az ellenséggel szemben. Meg kell vallanunk őszintén, hogy ezen a téren Rajk áruló­­bandájával szemben mi magunk, a Párt vezetői is hib­áztunk. Ál­talánosságban beszéltünk éber­ségről, de ugyanakkor magabiztosak voltunk, meg­nyugtattak bennünket politi­kai és gazdasági sikereink. Eme­lelt nem egyszer elnézők voltunk Rajk és társai pártsze­­rűtlenségeivel és hibáival szem­ben. Ezekb­en nem az ellenség kezét gyanitottuk, hanem az il­letők tapasztalatlanságát, járat­lanságát, műveletlenségét Tulságosan Ifiretrtiesek vol­tunk velük szemben, nem gya­­nítva, hogy árulók voltak, meg akartuk nevezni őket, mó­dot akartunk nekik adni arra, hogy hibáikat kijavítsák. Amellett a Rail­-ügy leleple­­zéséig ilyen esetünk még nem­ volt és elképzelhetik az elv­­társak, hogy magunk is meg voltunk döbbenve az aljasság­ és ám­ás e feneketlen mértéké­től. Nem volt gyakorlatunk az ilyen ügyek felgöngyölítésében, és tudtuk, hogy nem lehet könnyelműen hozzáfogni. Nem is volt könnyű a felgöngyölí­­tés kidolgozása és megvallom, sok á'mall­n éjszakába került, amig a végrehajtás alakot öl­tött. (Taps.) De amint felmértük Raj­kék bandájának árulását, az ügy körvonalait, jelentőségét, nemzetközi összefügését, ak­kor megszűnt a türelmesség, a tépelődés és akkor az irat a gyorsasággal, kemény kézzel és vas következetesség­gel nyúltunk hoz­z­ fi. amely Páriunk döntő akcióit jellemei és amit joggal tanult meg félni az utolsó öt esztendő folyamán az ellenség. (Lelkes taps.) Megettük, hig­­gyosabb­an és KerrnyeMen kell cselekednünk Mindjárt hozzátehetem. Persze, azelőtt sem haboz­tunk. Amikor Rajkot tavaly augusztus első napjaiban el­távolítot­ták a belügyminisz­tériumból, ez nem valami véletlenség volt, mint várat­lanul elsült puska, hanem hosszú hónapok érlelték meg. A hadsereget sem véletlenül vettük kézbe tavaly szeptem­berben. (A megjelentek üte­mesen éltetik Farkas Mihály elvtársat.) Mi nem tudtuk akkor azt, amit október elején Ranko­vics magyarázott Rajknak, hogy Mindszenty amerikai utasításra indított veszett harcot demokráciánk ellen, de Mindszenty magatartásából 69 egy sor egyéb jelből is meg­értettük, h­ogy gyorsabban és keményebben’ kell cseleked­nünk. Terveinket úgy változtattuk meg, hogy a tennivalókat, melyeket 1950. végéig akar­tunk elvégezni, jó félévvel előbbre hon'­uk. Mindszentyt ártalmatlanná tettük. Az év elején végrehajtottuk a párt­tisztítást, kiSz­­írtuk a hozzánk befura­kodott idegen elemek jelenté­keny részét. Szorosabbra fog­tuk­ a munkásság és paraszt­ság szövetségét. Ezzel kapcsolatban a hon­védségben, a rendőrségben, az államgépezetben, a demo­kráciához hű munkásokat és parasztokat helyeztük el és végül megtartottuk a válasz­tásokat. A barzso­t­ demokratikus köztársasá­got emlegettek és véres suisizmusra gondoltak Legfontosabb tanulság: Fokozni kell az éberséget az ellenséggel szemben Minél erősebb a Párt, annál erősebb, egészségesebb a népi demokrácia Nekünk most az ellenség tettein keresztül kell újra megtanulnunk, hogy népi demokráciánk, ez velü­k­«­­tu építésünk gerince Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja. (Hatalmas, viharos lelkese­dés, elemi erővel zúg fel a kiáltás: Éljen a Párt!) hogy minél erősebb ez a Párt, annál erősebb, egészségesebb a népi demokrácia. m­eg kell tanulnunk ennek a pernek a fényénél hogy szo­rosabbra kell venni Pártunk­ban a fegyelmet, a tudást, az elméleti színvonalat emelni kell és hogy amit ezen a té­ren eddig tettünk, az nem elegendő.­­ A katolikus püspöki kar ahelyett, hogy két kézzel­ ka­pott volna ezen és maga is Nem szabad tűrnünk a jövő­ben sem a pártmunka, sem­ a termelés terén semmiféle pon­gyolaságot, lazaságot, libera­­lizmust és nem szabad meg­engedni, hogy a világnézeti fronton a legkisebb rés vagy’ repedés is legyen. Ezekre a lazaságokra vo­natkozólag éppen az utóbbi hetekben kaptunk újabb szemléltető példát a szabad vallásoktatással kapcsolat­ban. Mi tartottuk magunkat ahhoz az elvünkhöz, hogy ezt a kérdést maguk a szülők minden befolyástól menten. Szabadon oldják meg. És mi lett az eredmény? hasonlóképpen viselkedett volna, nem tudott okosabbat tenni, minthogy kiadót* egy harciac körlevelet megspékelve Mindszenty-idé­­zetekkel, átlátszó célzásokkal a pócspetri esetre és egyben mozgósította minden erejét. A híveket lerohanták a pa­pok és az apácák. Elkezdő­dött a nyomás, fenyegetés minden formája. Újra az történt, hogy enge­dékenységünket és megegyezési készségünket gyengeségnek te­kintették. Ez addig ment, hogy egyes iskolákban ma, a demo­krácia ötödik évében üldözik azokat a gyermekeket, akik nem járnak háttee , és eddig tizennégy pedagógust kellett rövid úton kivágni az iskolákból (Nagy taps­), mert ilyen üldözésben részt vettek. Világos, hogy ezen a téren hibát követtünk el, amikor fi­gyelmen kívül hagytuk, hogy a reakció visszaél a lehetősé­gekkel. Ezt a hibát most gyor­san jóvá kell tenni azzal, hogy változtatunk eddigi módszere­inken. Most Rajk vallomásai és Nem tűrhető, hogy a gyermekeket az iskolában a demokrácia külföldről mozgatott ellenségei neveljék Szombat, 1949 október 1. Rankovics közlései alapján lát­tuk, hogy az eddigi módszerek nem vezettek eredményre. A ma­gyar dolgozók és benne a ma­gyar katolikus demokraták is megértik, hogy maguk alatt vágják­ a fát, ha egyik kezükkel lerombolják azt, amit a másik­kal építenek, hogy Rajk és bűntársai elpana­szolták, hogy minden intéz­kedésünk helyes volt, népi demokráciánk megerősítését szolgálta és egy-egy csapás az amerikai imperialisták, Titóék és magyar bérenceik titkos terveire. A Kommunista Pártok Tá­jékoztató Irodájának tavaly júniusi határozata f­elrázo­­t bennünket önelégültségünk­ből és megnyugvásunkból és rákényszerített bennüket ar­ra, hogy szakítsunk azzal a munkamódszerrel, amely egyik napról a másikra dol­gozott és elvesztette szem elől a szocializmus építésének szé­les perspektíváit, különösen a szocializmus építését falun. nem tűrhető, hogy gyerme­keiket az iskolában a demo­krácia külföldről mozgatott ellenségei neveljék. Megértjük, hogy ezen a hely­­zeten változtatni kell és megérti a Párt is, amelynek mint min­­denütt, ezen a téren is az élen kell járnia. És külön hálával kell megem­lékeznünk na­gy tanítónkról, Sztálin eh­társról (Szűnni nem akaró taps és éljenz­és.), aki az­al, hogy a jugoszláv árulókról kímélet­lenül lerán­totta a leplet e biztos ké­­z­el mutatott rá a tennivalókra, bennünket is a helyes útra vitt. Nem véletlen, hogy a Tá­jékoztató Iroda határozatá­nak nyilvánosságra hozatala után öt héttel Rajkot levál­tottuk a belügyminisztérium­ból. Egyszóval, ha kezdet­ben nem is voltunk elég ébe­rek, azután igyekeztünk ala­pos munkát végezni. A választások május 15-én voltak­. Az összesküvők letar­tóztatása május 16-án két­ külön hálával kell megemlékeznünk nagy tanítónkról, Sztálin elv­ársról Több és jobb munkával, tervkölcsön-jegyzéssel válaszoljunk a Rajk-bandának és az imperialista háborús gyújtogatóknak!

Next