Délmagyarország, 1949. november (6. évfolyam, 254-277. szám)

1949-11-01 / 254. szám

Az Újitó Kongresszus határozatai VI. évf. 254. szám. Ara­n­t hitel 1949 november 1., kedd El kell sajátítani és országossá tenni A SZOVJET SZTAHANOVISTÁK minden kezdeményezését Az Újitó Kongresszus máso­dik napján, vasárnap délután a küldöttek ismét együttesen foly­tatták tanácskozásukat a Vasas Székház dísztermében. Muszka Imre, a csepeli WM újítója fel­olvasta a Kongresszus határo­zati javaslatát A határozat az nyitó­ mozga_ lom főfeladatá­t a következők­ben fektette le: 1. Tervszerűvé és tömegessé kell tenni az nyitó és és zsi­rilsitő munkát. 2. Meg kell szervezni a kol­lektív nyitó munkáit a fizikai és értelmiségi dolgozók ös­­­szefogásával. 3. Meg kell gyor­sítani a tapasztalatok átadá­sát és átvételét. 4. El kell sajátítani és országossá tenni a szovjet sztahanovisták min­den kezdeményezését. 5. Szé­lesítsék ki látókörüket az újí­tók, vegyék igénybe a mű­szaki tájékoztatás szolgála­tát. 6. Az újító­ mozgalmat ki kell fejleszteni nemcsak az iparban, hanem a mezőgazda­ság, a közlekedés, a gazda­sági és társadalmi élet min­den más területén. A javaslat határozattá eme­lése után Zsofínyec Mihály elv­­társ, nehézipari miniszter be­szélt az újitómozgalom eddigi eredményeiről, majd pedig az „A kongresszus nemzetközi tapasztalat­­csere is volt" A kitüntetések átadása után Elnöki Tanács megbízásából az Apró Antal tartotta meg záró­­újítók legjobbjainak kitüntetése­ket nyújtott át. Tizenkét újító megkapta a Munkaérdemrend ezüstfokozatát és 3000 forint pénzjutalmat, 40 ujitó a Mun­kaérdemrend bronzfokozatát és 1500 forint pénzjutalmat, beszédét — Az ujitók és élmunkások kongresszusának kétnapos ta­nácskozása megmutatta ennek a mozgalomnak nagy politikai és gazdasági jelentőségét — mon­dotta. — Pártunk Központi Ve­zetősége nagy súlyt helyezett a Kongresszus munkájának ered­­ményességére és Rákosi Mátyás elv­társ jelenlétével húzta alá az nyitó- és élmunkásmozgalom­nak, a szocialista munkaverseny moso­­galomnak nagy jelentőségét. ÚJABB GYŐZELMI ÁLLOMÁS (N. P.) Lej­árt fáz őszi búza­­vett­és határideje. A nagyszegedi dolgozó parasztok száz százalé­­kig teljesítetté­k a vetési tervet. Sikeresen fejezték be az őszi munkák egyik legfontosabb és fő döntőbb szakaszát. Szeged dolgozói táviratban értesítették Rákosi elvtársat hétfőn dél­előtt, hogy a szántás-vzetési munkákat határidőre befejez­ték. Nem maradt el­ mögöttük Nagyszeged egyetlen községe, vagy tanyaközpontjának dol­gozója sem. Együtt értek cél­­hoz, sőt egyesek mint Lengyel­­kápolna, Újszentiván, Üllés és Tápé községek még előbb. Va­lamennyien si­kerrel vitték vé­gig a vetési kampányt a célhoz vezető úton. Nem volt zökkenőmentes ez az út, amely a száz százalékos teljesítésig vezetett. Az őszi szántás-vetési munka egész Nagyszeged területén kedvező időjárási viszonyok között in­dult. A munkálatokat még a kezdet kezdetén, a terményfoe­­gyű­lésben elért nagy sikerek adta önbizalom fűtötte. Lelke­sen éssel fogták meg az eke szarvát, kapát és a búzával teli zsákokat a falusi dolgozók. S elindu­tak újabb szép ered­mények eléréséért. Lelkiismere­tes munkájukat hamarosan zöm­­r­ülő rozsvecsek igazolták. Do­­rnzsma, Zsombó, Orés és Pusz­­tamaz as határában. A kezdeti sikerek után a be­indult kerék továbbgurult. Té­ves elgondolás lett úrrá a mun­kák felett. Észre se vettük, hogy a kerék göröngyös útra tévedt. L­elassult, zötyögött a vetési ü­emterv teljesítése. A kulákok minden alkalmat megragadta­k­, igyekeznek hátráltatni a jövő évi kenyerünket biztosító munká­­latokat. Sok helyen akadt Sze­ged környékén is összejövetel, gyűlés, ahol ilyen hangokat le­­hetett hallani: »Ráérünk még a szánásra, még annál is inkább a vetésre — nézzétek meg, én sem szántok, pedig jó termést akarok aratni a jövő nyáron.» Sok községben, tanyaköz­­pontban elfelejtették megnézni, kik ezek a hangoskodók, akik örökösen »a ráérünk meg«-et fújják. Ez a feledékenység fel­bátorította a hangoskodó kulá­­kokat. A fengyeskápolnai Papp Vincéné, kulákasszony már nem elégedett meg a­­ csend­es, alatto­mos munkával, a szabotázs esz­közéhez nyúlt. Rozsvetőm­agját a gazos tarlóba szórta el és vég­­nélkül sorolhatnánk, hogy mi módon igyekeztek hasonszőrű társai kárt okozni népi demo­kráciánknak. Hiába volt a gép­állomások lelkiismeretes, szor­galmas munkája, hiába mutat­tak példát termelőszövet­k­ezeti csoportjaink, a vetési ütemterv teljesítésében mindinkább el­­maradtunk. A Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának hatá­­rozata az őszi szántás-vetési munkálatokról, rázta fel párt­­szervezeteinket és népneve­lőinket. A határozat után a felvilágosító munkában elma­radt falusi pártszervezeteink belátták, hogy ezt a munkát éppen úgy, mint a begyűjtést nem lehet a véletlenre bízni. A határozat után megindult fokozott népnevelő munka kö­­vekeztében rádöbbentek a dol­gozó kis- és középparasztok is, hogy milyen téves útra te­relődtek. A felismerés új irányt, új biztató erőt, új lendületet adott dolgozó pa­rasztságunknak munkájában. Behozzuk a lemaradást, — tűzték ki célul maguk elé. És ennek mielőbbi elérésére Ru­­zsajárás megtette az első lé­pést, versenyre hívta ki Nagy­szeged összes falvait és ta­nyaközpontjait, a szántás-ve­­tési munkában mutatkozó le­maradás­ mielőbbi pótlására és a vetési terv mielőbbi 100 százalékos teljesítésére. Meg­indult a munka Ruzsajárás­­tól Újszentivánig. Hiába pró­­bálkoztak eztuán már és hi­ába akarták akadályozni a vetésterv teljesítését Korom Sándor, Kondász Pál, Dobó Rezső és a többi kulákok az­zal, hogy nem vetettek be egyetlen talpalatnyi földet sem. A dülőfelelősök és a dol­gozó parasztokból alakult el­­lenőrző bizottságok minden egyes esetben leleplezték al­jas szándékukat, tervüket. Ezzel aztán megingott a kulákfront, amely jövő évi kenyerünk, az őszi munkák ellen, a szántás­vetés megaka­dályozására irányult. Ha a Politikai Bizottság határoza­ta után megindult népnevelő munka során felvilágosodott parasztságunk ilyen elsöprő erővel tudta megingatni a kulákok frontját, akkor most, mikor sikeresen befejeztük, száz százalékig teljesítettük vetéstervünket, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a kulákok­­nak a szántás-vetési tervünk megakadályozására indított frontja felbomlóban van. Azzal, hogy felbomlóban van a kulákok ezirányú támadásainak vonala, nem arról van szó, hogy a további, hátralévő feladataink­nak, az őszi mélyszántásnak munkáját lebecsüljük, eltörpítsük vagy kevésbé fontosnak tartsuk Még kevésbé beszélhetünk arról, hogy elködösítsük, elaltassuk a falusi pártszervezeteink és a fal­vak dolgozóinak harci éberségét. Arról van itt szó, hogy vilá­gosan meglássuk : a falu dol­gozó parasztsága hallgat a Párt­ra, a népnevelőinkre és eredmé­nyeket tud elérni, felmutatni, ha napi munkájában felvilágosítás­sal támogatjuk. És nemkülönben arról van szó, hogy amikor dol­gozó parasztságunk követi Pár­tunk iránymutató szavát, akkor mint mindig, úgy most is, munká­­ja eredményhez vezetett. Ezzel parasztságunk bebizonyította is­mételten, hogy követve Pártun­kat, akarja és munkájával segíti megalapozni ötéves tervünket. Az őszi szántás-vetési terv teljesítése, a munkának időre való gyors és gondos elvégzése újabb győzelmét jelenti dolgozó parasztságunknak és újabb győ­zelmi állomása a falusi osztály­harcnak. Most ezzel a vereséggel ismét egy lépést tett hátra az egyre inkább zsákutcába futó falusi reakció. Ezután az újabb eredmény után sem szabad leszerelniük, nem szabad megpihenniük a falu dol­gozóinak és élükön a pártszerve­zeteknek. A további munkák folyamán még találkozunk ebben az újabb csatában is a megvert ellenséggel, mert ahogy közvet­len a terménybegyűjtés idején adott hatalmas ütés után is frontot tudott kovácsolni az őszi szántás­ vetési munkák szabotá­­lására, hátráltatására, éppen úgy megkísérli, hogy a már most folyó őszi mélyszántás munkála­tait is megakadályozza. Ennek a lelkesedésnek és aka­raterőnek, lelkiismeretes munká­nak, amellyel legyűrve a kulák­­frontot, a vetésterv végső céljá­hoz, a befejezéshez elértünk, túláradónak, határtalannak kell lenni és kitartó helytállással kell folytatódni a mélyszántás befe­­jeztéig. Ez az akaraterő, amellyel ezt az újabb sikert elértük, a népnevelő munka nyomán a falu dolgozói­nak egyre fokozódó öntudatából, munkakészségéből és az ellenség iránti gyűlöletből nőtt ki. Ez az erő most a Párt segítségével újból meghátrálásra kényszerí­tette a falu ellenségét és még mielőtt beállna a föld fagya, leesne az első hó, ez az erő el­végzi az őszi mélyszántást is, amely hasonlóan a vetéshez, az ötéves terv első évének jó ter­­mését biztosítja. Az újítók csatlakoznak a Ganz-gyár felhívásához A továbbiakban kiértékelte a Kongresszus és részkonferenciák eredményeit. Rámutatott arra, hogy ez a kongresszus egyúttal nemzetközi tapasztalatcsere is volt, mert a résztvevő vendégek megismerhették újítómozgalmunk eredményeit. Végül a Kongresszus befeje­zéseként lelkes helyeslés és taps­vihar közepette bejelentette, hogy az újítók és élmunkások csatlakoznak a Ganz Villamos­­sági gyár dolgozóinak kezdemé­nyezéséhez és a Szakszervezetek Országos Tanácsának fel­hívásá­hoz, jó munkával, kiváló telje­sítményekkel fejezve ki azt a mély hálát és szeretetet, amelyet az egész magyar dolgozó némi érez nagy vezére és tanulója, Sztálin iránt. Este a küldöttek tiszteletért fogadást adott a A Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsának­ elnöksége. A fogadáson meg­­jelent Rákosi Mátyás elvtárs miniszterelnökhelyettes is. 04,5 százalékig teljesítene dolgozó parasztsáp• A BÚZAVETÉST OKTÓBER 29-IG Még a fagy beálta előtt el kell végezni a mélyszántást Hivatalos jelentések sezrint az őszi szántás-vetési munkálatok állása október 29-én a következő volt: Az őszi szántás-vetési munk­á­­atok végzésének két döntő idő­pontját értük már el Dolgozó parasztságunk — megértve és magáévá téve az MDP Politikai Bizottságának határozatát — az állami gazdaságok és termelő­szövetkezeti csoportok példamu­tatása nyomán a gépállomások messzemenő támogatásával a rozsvetést száz százalékig, a bú­­zavetést október 29-ig 94,5 szá­zalékban teljesítette. A soron következő feladat: a még hátralévő búzavetés teljesí­tése és a mélyszántás elvégzése. A mélyszántás során fel kell használni a vetési munka ta­pasztalatait. Ahol tavaly mély­szántást végeztünk, az idén el kell érni, hogy tovább javítsuk a talaj termelőképességét és eze­ken a területeken 4—5 centimé­terrel lejebb szántsuk. Az így­­ elszántott föld friss termőtalajt hoz a felszínre és ennek sokol­dalú, jó hatása jelentős mérték­ben megmutatkozik a jövő esz­tendő terméseredményeiben. Eh­hez rendelkezésre állanak a szükséges gépek és gépállomása­ink a dolgozó parasztságnak min­den sgítséget megadnak. Példát kell venni az állami gazdaságok­tól és a termelőszövetkezeti cso­portoktól. A mélyszántás befejezésével dől el lényegében, melyik megye, járás és község az, amelyik a legjobb eredményt éri el az őszi szántás-vetési munkálatokban. Az eddigi eredmények alapján változatlanul Vas megye vezet mind a rozs-, mind a búzavetés határidő előtti befejezésével és a mélyszántás terén eddig elért 53,5 százalékos teljesítéssel. Ko­moly verseny folyik a második helyért Zala, Sopron, Veszprém, Komárom, Esztergom vármegyék között. A búzavetést 29-ig 9 vármegyében: Vas, Zala, Sopron, Komárom-Eszter­gom, Veszprém, Győr-Moson, Nógrád-Hont, So­mogy és Csongrád megyében száz százalékig elvégezték. Közvetlen befejezés előtt áll a búzavetés Szabolcs, Zemplén, Csanád és Tolna megyében. Lendületesen tör előre Békés megye, amely az utolsó helyről a múlt héten 93 százalékos teljesítésével a köze­pes vármegyék közé küzdötte fel magát. Jelenleg az utolsó helyen Szatmár, Bihar és Szolnok me­gye áll. A gépállomások dolgozói éjjel­nappal munkában álltak, hogy a vetési munkálatok mielőbbi be­fejezését elősegítsék. Október 26-ig több mint félmillió hold talajmunkát és csaknem 60 ezer hold vetési munkálatát végezték a gépállomások traktorai. Az al­központok versenyében a mis­kolci alközpont vezet, amely ok­tóber 26-ig, a munkálatok telje­sítésében 347 pontot ért el, meg­előzve a berettyóújfalui alköz­pontot, amely 332 pont teljesí­tést ért el. Állami gazdaságaink és ter­melőszövetkezeti csoportjaink ed­dig a vetési munkálatokban jár­tak elő jó példával, most az őszi mélyszántás mielőbbi teljesítésé­ben is elől járnak. Eddig 5 álla­mi gazdaság végezte el száz szá­zalékig az őszi mélyszántást! Krisztinamajor, Mezőhegyes, Ká­­polnásnyék, Bábolna és Környe.

Next