Délmagyarország, 1949. december (6. évfolyam, 278-302. szám)
1949-12-01 / 278. szám
2 KÉT HÉTEN BELÜL SZÁMOLNAK CSENGTU ELESTÉVEL IS Csungking felszabadulásának óriási jelentősége A linei néphadsereg csapatai felszabadították Csungkingot. A csapatok bevonulása a városba teljes rendben ment végbe. A város lakossága nagy örömmel fogadta a felszabadító csapatokat. Amint a londoni rádió jelenti, hétfőn este a Kuomintang részéről is elismerték Chungking elestét. Azt hiszik, hogy a Kuomintang új fővárosa, Csengtu két héten belül szintén kényesen lesz megadni macit a niahsz sereg erőinek. Az utolsó nagyváros Csungking lakossága orommál mórban fogadta a Csungking városát körülvevő félévezredes fél kilenc kapuján át özönlő népi hadsereg csapatait. A Kuomintang szétzüllött csapatai fejvesztetten menekültek a városból Csengtu irányába, ahol a Kuomintang bábkormány szánalmas maradékai kerestek menedéket. A csangkaiseki fasiszta csapatok kivonulása után a város lakói kitűzték a házakra a féltve őrzőtt népköztársasági zászlót, az u "f.ken és cck"'”’ Miacn ua. örömmámorban fogadták a felszabadító néphadsereg hős eralatait. Csungking fetsaiadukba óriási jelentőségű. Egész Dél'ü-Kína leggazdagabb, legnépesebb, ötvenmil- A' v;-'tt--* Seesusnnak milliós fővárosa került a nép kezére. Az a város, amelyet a második világháború után épi'ettek ki egész Bcls''-,ri'i legnagyobb ipari központjává. r ' ng volt az utol> ra’ - ''’ dö kinő.’ nagyváros. Ma már egész Kuomintang rille'rí a ezres Coengtu a legnagyobb város. Az események azt mutatják, hogy Cur Hoinggal katonailag eldőlt Pelső-Líria óriási terüite ének sorsa, hogy a felszabadító népi hadsereg ma már az összes frontokon általános támadásban van, hogy az utolsó csapás következik. fiii: urm^ut Is'ó A néphadsereg ezután nyugat felé tartó támadó ékelt Belső-Kína legjobban kiépített útvonalán keresztül láthatja el utánpótlással. Ezek a serének — elsősorban a gépesített osztagok — egész Kína egyik legjobb autóujján száguldhatnak délnyugat irányában a burmai határ felé. Csungking felszabadulása azt jelenti, hogy a burmai út döntő szakaszának kézbentartása után semmiféle amerikai segítség nem juthat el többé szárazföldön sem a Kuomintang-csapatok maradékaihoz. Azt jelenti, hogy a néphadsereg közvetlen stratégiai célként állíthatja maga elé az »utolsó csapást«, Kína területének teljes felszabadítását. India Eiadásra« A csungkingi győzelem nemcsak katonai kérdés, politikai, forradalmi súlya is hatalmas. Csungking minden kínai számára a Kuomintang és az amerikai rabló-együttműködésnek jelképe volt. Ez a város volt a Kínára kiáradó amerikai terror fészke. Hatalmas győzelem azért is, mert az amerikaiak és a Kuomintang azzal vigasztalták magukat, hogy Csungkig »bevehetetlen«. A felszabadító néphadsereg most ismét megmutatta az oly nehezen tanuló amerikaiaknak : a nép hadserege számára nincs »bevehetetlen« város. Haffs&mr* vérit’ » csurrikir.sji győzelem politikai és forradalmi súlya azért, mert ennek a városnak a felszabadítása után a 450 millió kínaiból alig 50 millió él csak a még fel nem szabadított területeken. A néphadsereg tehát a közeljövőben Burma és India határaira viszi a nemzeti felszabadító harc zászlaját. Ezért ha olyan aggodalommal néhány rr Ha ’ondont Times Chungking várható »elestéről«: »■Mindez azt jelni, hogy a forradalom — a törtet először — elérkezik Indiai határaira és mi nem tudjuk, hogyan állítsuk meg.« Ezért olyan hatalmas a kínai néphadseregnek ez a győzelme, amikor is nem egy »»fővárosból«, hanem a legutolsó fővárosból kergette ki a Kuomintang szétzüllött maradványait. A Kinovil somszédos őrségek kormányainak viselniök kell a íaJe'összefint aért, ha a megvert Kuomíntang hordákat beengedik országukba Csu En-Lej, a Kínai Népköztársaság kormányának külügyminisztere kedden nyilatkozatot tett azzal kapcsolatban, hogy a Kuomintangreakciósok a szomszédos országokba próbálnak menekülni. — A Kuomintang reakciós horda — mondotta — most megkísérli, hogy a Kínával határos helyeket megvert csapatainak és tisztjeinek menedékhelyéül használja fel és támaszponttá alakítsa át. Tekintettel erre a körülményre, a Kínai Népköztársaság kormányának nevében ünnepélyesen felhívom a francia kormánynak és a Kim határaival szomszédos más területeik kormányainak figylmét: Kormányunk politikájának rendíthessen célja, hogy a Kuomintang minden reakciós fegyverre erejét teljesen megsemmisítse. Bárhova meneküljenek is a mopver* Kuomintang erők, a Népköztársaság kormányának jogában van, hogy foglalkozzék ezzel a kérdéssel, míg az a kormány, amelynek országa menedéket ad a Kuomintang reakciós haderőknek, felelősséget vállal cselekedeteiért és viselnie kell a felelősséget minden ebből származó következményért. A ^«"miníelit máris m* sködte az új „ferráers“, Csengtu Horitésát A Reuter jelentése szerint, miután Csunkingot, a Kuomintang harmadik fővárosát a felszabadító csapatok elfoglalták, a Kuomintang máris hozzákezdett a negyedik főváros, Csengtu kiürítéséhez. ■ . < Folynak a harcok Indonéziában Indonéziában a hazafiak tovább folytatják küzdelmüket a holland gyarmatosítók ellen. Celebesz déli részén fokozódik a partizánmozgalom. A partizánosztagok megrohanják a holland be yőrsédeket. Mahaeszarban földalatti indonéz partizáncsoport működik. Fokozott harci cselekmények folynak Jáva szigetén is. uc.« Tizenöt éve gyilkolták meg Kirov elvtársat a trockista banditák Tizenöt évvel ezelőtt a trockista • imperialista kémek bandája meggyilkolta Sz. M. Kirovot, a nagy bolsevik vezetőt, Lenin és Sztálin hű tanítványát. Kirov élete példakép a világ munkásai számára, akik a kapitalizmus ellen harcolnak, halála figyelmeztetés volt számukra, hogy csak úgy győzhetnek, ha megsemmisítik a szocializmus ügyének legvadabb, legelvetemültebb ellenségeit, a munkásosztály trockista árulóit. Kirov iskoláinak elvégzése után került Tomszkba. Már mint fiatal gyerek, a száműzetésben élő forradalmárokkal barátkozott és amikor 1904-ben Tomszkban csatlakozott a bolsevik mozgalomhoz, már komoly tapasztalatokkal rendelkezett. Tevékeny részt vett az 1905-ös forradalomban, már itt megmutatta ragyogó szervező és propagandista képességét. A város vasúti munkásai körében Kirov nagy népszerűségre tett szert. A cári elnyomás viszonyai között Kirov élete az igazi forradalmárok nehéz, áldozatteljes élete volt. Újból és újból bebörtönözték, száműzték, de számára a börtön is harci terepnek számított. Tanította a munkásokat, fogolytársait, tanította őket Lenin diadalmas eszméire. Kirov forradalmi munkájának jelentős részét Észak-Kaukázus sokféle nemzetisége között folytatta. Lángoló hittel hirdette a proletár nemzetköziség, a nemzetközi munkásszolidaritás eszméjét. 1917- ben részt vett a petrográdi októberi harcokban és amikor Pétervárról viszatért Észak-Kaukázusba, mint az itteni bolsevikok vezetője, fáradhatatlanul szervezte a munkások, hegyilakók és kozákok harcát az ellenforradalom ellen. Ragyogó katonai vezető, a tömegek nagysz«rű szervű”őse volt, ő vezette 1918—19-ben Asztrahán belső védelmét. Védelemre lelkesítő egyik beszédében mondta: „Amíg Asztrahán környékén egyetlenegy kommunista él, a Volga torkolata szovjet lesz és az is marad.” Amit ígért, azt megtartotta — Asztrahánt megmentették a fehérgárdisták hordáitól. 1920-ban Kirovót a Párt a bakíri szervezet vezetésével bízta meg. A kommunista munkás szívósságával dolgozott az elpusztult bakui olajmezők helyreállításán. Amikor napirendre került Sztálin zseniális terve alapján a szovjet állam iparosítása. Kirovot a Párt Leningrádba küldte, hogy ott a gépipar nagy központjában dolgozzon. Az északi területek fejlődése sokat köszönhet Kirovnak. Ő volt szervezője és lelkesítője a sztálini ötéves terv végrehajtásának. Az ő vezetésének köszönhető számos hatalmas új ipartelep, új város és település a Szovjetunió északi területein. Mint a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága titkárságának tagja, Kirov résztvett az ország kül- és belpolitikájának kialakításában. Az 1934. évi 17. Pártkongresszuson mondta ezeket a felejthetelen szavakat: ,nagyok, óriásiak elért eredményeink. Egyszerű szavakkal csak annyit mondhatok, az ember szeretne örökké élni." , A Bolsevik Párt szemefényének, Lenin és Sztálin hű munkatársának életét 1932 december 1-én oltották ki az elvetemült imperialista bérencek. Harcos, nagyszerű forradalmár élete a magyar dolgozókat is áldozatkészségre, világot teremtő szocialista munkára lelkesíti és neveli, halála számunkra is figyelmeztetés: a sorainkba furakodott imperialista ügynökök elleni harc, a forradalmi éberség minden in Ant szerető dal'vflve A hesseni brott cg törelli a békeszerződés megkötését és a megszló cápatok kivonását N&reforszfsfedl A Németország egységéért alakult és az amerikai övezetben lévő hesseni bizottság most hozott határozatában Németország minden részének ugyanolyan szuverén jogok biztosítását követeli, amilyenekkel a Német Demokratikus Köztársaság rendelkezik. Határozatában ezenkívül követeli a békeszerződés megkötését és valamennyi megszálló katonaság kivonását Németországból. A bizottság ugyanakkor tiltakozik a Ruhr-vidék átengedése ellen, külföldi tőkéseknek, 1931 f1.prlis 23. Az Írószövetség vezetőségét délután 4 óra rá rcr híva magához. Mi már 4 órakor ott voltunk a várószobában, felkészülve hosszú várakozásra. Tévedtünk. A dolgozószobába vezető ajtó pontosan 4 óra 30 perckor kinyílott és a mitett ajtóban Sztálin állott. — Kérem, elvásak jöjjenek be. háromablakos, téglaalakú szoba. A falak ulajfestékkel fehérre festve. A szoba egy sarkában hatalmas, kockalakú fekete márvány -vány tömb, amelyen vörös takaró fekszik. A bársonytakarón— üvegbura alatt — Lenin halotti maszkja. A szoba egyik falán a Szovjetunió hatalmas térkéje, tele apró, — gombostűvel betűzött — piros zászlókkal. A zászlók azokat a helyeket jelölik, ahol egy- egy nagyobb üzem van épülőben. A szemben fekvő falon két rézkarc: Marx és Engels. Az íróasztalon, — mely mögött párnázás nélküli egyszerű szék van, — néhány könyv, folyóirat, újság. Két telefon. Az Íróasztal a bejárattól legtávolabbi ablak mellett ál. A szoba közepén hosszúkás asztal foglal helyet, melynek két oldalán párnázott székek állnak. Huszonnégy szék. Szám a hosszú aztal mellett áll. Sorra kenet fog vendégeivel. Mindegyikhez van pár szava. — A Pravda tegnapi pzároalxmn megjelent verse nagyon tetszett. Kár, hogy az utóbbi időben olyan keveset ír... — Olvastam az Oktyábr folyóiratban megjelent regényrészletét. Reemélem, hogy a regény rövidesen elkészül. Szükségünk van jó regényekre ... . — Hallottam, hogy beteg volt. Szeretném, fia néhány hónapra leutazna a tenger mellé. Fáradtan nem lehet írni! Fogadja meg a tanácsomat, hagyja pár hónapra a munkát és pihenje ki magát alaposan ... Sztálin, mély, tisztán csörtgő hangon beszél , lassan, a szavakat gondosan megválasztva. Szemébe néz annak, akihez szól. Szavait (időnként) balkezének, egyegy mozdulatával húzza alá. 1a kérdez, időt ad arra, hogy beszélgető partnere megfontolhassa a választ. Ha kérdést kap, azonnal válaszol. — Üljenek le, elvtársak! Gyújtsanak rá. Mindjárt hozzák a teát. Már ültünk, mikor Sztálin meglátta Zalka Máté mellen a Vörös Zászlórendet. Fölállott és odament Mátéhoz. — Hol kapta Zalka elvtárs ? — 1930 májusában Kiev alatt rohamra vittem az egyik nemzetközi dandárt, amelyik túlnyomórészt magyar vöröskatonákból állott. Sztálin elgondolkozott. — Ott voltam, a közelben, láttam azt a rohamot. Kitünően harcoltak a magyar vöröskatonák. — Mit tudnak Rákosi Mátyás elvtársról? — kérdi rövid szünet után. Néhány szót mond Rákosiról. Hangja végtelenül sokat fejez ki. Benne van az aggodalom a szenvedő és életveszélyben forgó elvtársért és kicseng belőle a meggyőződés, hogy van erőnk arra, hogy a veszélytántorgó, drága életet megmentsük. A szovjet irodalom időszerű kérdéseiről szóló vita hosszúra nyúlott. Közel kétórás vita után Sztálin kér szót: — Az irodalom irányításának három módszerét ismerjük — mondja.. — Az első: mézeskaláccsal befolyásolni az irót. A második: korbáccsal. A harmadik: az irót eszmékkel erősíteni és serkenteni több és főleg jobb munkára. Ez a harmadik — a mi módszerünk. 1933 január 7. A teremben hosszú, asztal, melynek fejénél Andrejev ÜL Mögötte — Lenin szobra. Andrejev mellett Sztálin áll. Az asztalnál a nagy Sztálin tanítványai és fegyvertársai ülnek. Molotov, Vorosilov, Ordzsonikidze, Kirov, Kalinin, Kaganovics. Apró asztalok mellett a Párt Központi Bizottságának és Központi Ellenőrző Bizottságának tagjai. A karzaton vendégek: élmunkások, kolhozparasztok, tudósok, szovjet katonák, orvosok, mérnökök, pedagógusok, komszomotok, művészek, írók. Sztálin beszél. Lassan megfontoltan. Időnként kézbeveszi az előtte lévő papírlapot — számokat olvas föl. A papírlapot visszaejti az asztalra és kezével eltakarja. Most fölemeli a hangját. Bug, mint az orgona. »Nem volt vas- és fémiparunk, az ország iparosításának ez az alapja. Ma van vas- és fémiparunk. Nem volt traktoriparunk. Ma van. Nem volt automobiliparunk. Ma van. Nem gyártottunk szerszámgépeket. Ma gyártunk. Nem volt komoly és modern vegyiparunk. Ma van. Nem volt igazi komoly iparunk modern mezőgazdasági gépiek gyártására. Ma van. Nem volt repülőgépiparunk. Ma van. Elektromos energia termelése szempontjából utolsó helyen álltunk. Ma az első helyek egyikét foglaljuk el. Kőolaj- és széntermelés szempontjából utolsó helyen álltunk. Ma az első helyek egyikét foglaljuk el. Egyetlenegy szén- és vas- és fémbázisúnk volt Ukrajnában, azzisit is csak nehezen birkóztunk meg. Elértük azt, hogy nemcsak ezt a bázist emeltük magasabb színvonalra, hanem még egy uj szén-, vases fémbázist teremtettünk — keleten, melyre országunk büszke lehet.« Minden mondat után rövid szünetet tart. A teremben csend. Az első mondat után a hallgatók mélyen felsóhajtanak. A második után — éljeneznek. A harmadik után — tapsolnak, mikor Sztálin ezt mondja: »országunk büszke lehet«, mindenki feláll. Az ülés résztvevői éppúgy, mint a vendégek, tombolva ünneplik Sztálint, a győzelem útjának feltáróját, a győzelem megszervezőjét, Sztálint — a győzelmet. Sztálin fölemeli balkezét, szeretne véget vetni a tomboló ünneplésnek. Nem lehet! Lehajtja fejét. A terem tapsol, éljenez, rómtól. A boldogságtól és lelkesedéstől valamennyien megrészegedünk. Sztálin áll előttünk, az emberiség hatalmas győzelmének nagy szimbóluma s további nagy, döntő győzelmének biztosítéka. A terem zeng. A falak visszhangozzák az ujjongást. — Sztálin! Sztálin! 1941 november 7. Hóboritotta erdő. Hatalmas tölgyek. Egbenyuló fenyőfák. Százesztendős tölgyek hevernek földredöntve, sok sudár fenyő derékbatörve. Mély gödrök, gránáttölcsérek. A havon rozsdaszín foltok: megalvadt vér. Az egyik gránáttölcsérben — zöld sátorlapon — rádió. A rádió mellett katonalány ül. A tölcsér körül, a letaposott havon, sok-sok vöröskatona fekszik. Északi széltépi a fákat. Fejünkre szórja a jéggé fagyott havat. Zug az erdő. A távolban ágyuk dörögnek... A lao“a'álynak írót sikerült beállítani a rádiót. És mi elfelejtjük a hideget, a szelet és ez életveszélyt. Vérünk forrón száguld. Erősek vagyunk és boldogok. Sztálin Ítószei: »Elvtársak! Vöröslatonák és vöröstengerészek, parancsnokok és politikai megbízottak, partizánok és partizánnők! . .. Európa német hódítók igája alá került. Leigázotti népiéi rátok stzegzik wVetüket. bennetek látlák felszabadítóikat. Nagy, felszabadító küldetés osztályrészetek. Legyetek hát méltók e küldetésre! Vezéreljen benneteket a nagy Lenin győzelmes zászlaja!« Északi szél tépi a fákat. A fák is éljeneznek, tapsolnak, ujjonganak. Becsukom svomeo-ot. Csukott szemmel a Vörös-teret látom, a Kreml tornyán a hatalmas, messze világitó vörös csillagot. Lenin mauzóleumát látom. A mauzóleumon Sztálin áll. Sztálin beszél. Forrón szákuld ereinkben a vér. Erősek vagyunk, fiatalok, boldogok. Győzni fogunk! Sztálin mondotta. 1945 január 9. A csípős köd összekeveredik a keserű füsttel. Kelet felől dereng. Budapest felől égő házak fénye világít A nehéz és legnehezebb ágyuk csövei Test felé néznek — sokszáz vaskos ágyúcső. Még húsz perc és megkezdődik a Nagy Honvédő Háború egyik legnagyobb pergőtüze, amelynek eredményeként Budapest nagyobbik része eltűnik a föld felszínéről. Volt, nincs. Még tizenöt perc, még tíz perc, még öt. A főhadiszállás telefongrammot ad. Sztálin parancsát továbbítja: »A Budapest körül harcoló szovjet csapatok feladata nem a magyar főváros megsemmisítése, hanem a magyar főváros felszabadítása!« A tiszt, aki a parancsot fölolvassa, három napja nem aludt. Fáradt, rekedt. Halkan, rekedten olvassa fel Sztálin parancsát. A liszt fáradtan, rekedten olvassa a mélységesen emberi, mélységesen, bölcs parancsot, amely százezrek életét menti meg. De mi nem a fáradt, rekedt hangot halljuk, hanem Sztálin hangját, amelyben ott zúg az emberiség egész ereje, évezredek alatt gyűjtött bölcsessége és minden alkotó jósága. Sztálin szavára harcba indultak és győztek, milliók és tízmilliók és Sztálin szavára elhallgatnak az ágyuk. Szán beszél: munkások dalolnak, harcosok énekelnek. Sztálin mélyen búgó, meleg, tiszta, színes hangja — az emberiség alkotó munkájának és dicsőséges szabadságharcának az egész földet betöltő, megvilágító zenéje. ILLÉS BÉLA SZTÁLIN HANGJA *