Délmagyarország, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-01 / 51. szám

Hazautazott a szovjet küldöttség SZERDA, 1950 MÁRCIUS 1. Leszállítják a Szovjetunióban az élelmicikkek és az iparcikkek árát A Szovjetunió miniszterta­nácsa és a Szovjetunió Kom­munista (bolsevik) Pártja Köz­ponti Bizottságának határoza­ta alapján az 1949-ben elért új hatalmas termelési sikerek következtében 1950 március 1-től leszállítják a Szovjet­unióban az élelmicikkek és iparcikkek állami kiskereske­delmi árát. Az 1950 március 1-i árleszállítás szám szerint a harmadik a Szovjetunióban. Ennek eredményeképpen a la­kosság egy év alatt nem ke­vesebb, mint 110 milliárd ru­bel nyereségre tesz szert. A Szovjetunióban a rubel árfolyamot aranyalapra helyezik és ugyanakkor a külföldi valutához viszonyítva felemelik az árfolyamát A Szovjetunió minisztertanácsa elrendelte, hogy 1950 március 1-től kezdve megszünteti a rubel árfolyamának dollár-alapon való meghatározását és a rubel arany­forgalmának megfelelően áttér a sokkal szilárdabb aranyalapra. Ezáltal a rubel árfo­lyama a külföldi valutákhoz viszonyítva nagymértékben emelkedik. ÚJ TAPASZTALATOKKAL — ÚJ FELADATOK ELŐTT (F. J.) A magyar Sztahánov mozgalom kialakulásával, az el­ső sz­ah­ánovista kezdeményezé­sek átütő sikerével új fejezet nyílt szocializmust építő népi demokráciánk történelmében. És most visszatekintve a Magyar Sztahánovisták Első Országos Tanácskozásának tanulságaira, megállapíthatjuk, hogy a ma­gyar sztahánovisták első orszá­gos méretű tapasztalatcseréje, újabb jelentős állomása a ma­gyar népi demokrácia életének. A tanácskozáson az ország minden részéből gyűltek egybe az ország gazdáinak legjobbjai. Azok, akik úttörői a mindinkább tömegmozgalommá szélesedő Sztahánov-mozgalomnak, azok, akikről Harustyák József elv­társ mondotta a tanácskozáson: „Nagy Pártunk, dolgozó né­pünk szeretett és bölcs vezető­jének, Rákosi elvtársnak tanít­ványai, neveltjei — ezek vannak itt együtt.“ A magyar dolgozók­nak a legjobbjai gyűltek össze, azok, akik felismerték Rákosi elvtárs szavainak jelentőségét ,,A kommunista jó munkájának próbaköve a termelés eredmé­nye“ — akikben egyre erősödik az a tudat, „hogy most már — mint az ország gazdáinak - megnőtt a felelősségünk." A tanácskozás jelentőségét és a Szovjetunió, a szovjet sztaha­novisták önzetlen támogatását messzemenően aláhúzta és ki­domborította az a tény, hogy a kongresszuson részt vet­tek szovjet sztahanovisták, azok akik nem egyszer ellátogattak már üzemeinkbe, hogy tapaszta­lataikat átadva előrelendítsék és továbbfejlesszék ma még a kezdeti nehézségekkel küzdő, de a holnap számára még gazda­gabb gyümölcsöt ígérő fiatal Sztihájiov-mozgalmunkat. A ta­nácskozás résztvevői különös­képpen megtiszteltetésnek érez­ték, hogy részt vehetnek a ta­nácskozáson, hiszen a szovje sztahánoviskákkal együtt vitat­hatták meg a Sztahánov-mozga­­lom eredményeit és hibáit. A küldöttek tisztában vannak azzal is, hogy küldetésük, a nagy kitüntetés — igen nagy felelős­séget ró rájuk. Mindennél job­ban bizonyítják ezt Gráf Nándor elvtárs, a Szegedi Kenderfonó sztahánovista küldöttjének sza­vai, aki a tanácskozásról haza­térve ezeket mondotta: „Amikor megkaptam a meghívómat, el sem­ tudtam mondani, milyen boldog voltam. Szinte nem is akartam elhinni, hogy a meghí­vó nekem szól. Azután, amikor felmentem a kongresszusra és a beszédekből megértettem, mi­lyen kötelesség hárul rám a Sztahánov-mozgalom kiszélesíté­se terén, még boldogabb lettem [UNK]“ Mit bizonyítanak ezek a sza­vak­? Azt, hogy sztahánovistáink örömmel vállalják az újabb fel­adatokat, az újabb kötelezettsé­geket, mert tudatában vannak annak, — amint azt Gyurkó elv­társ a tanácskozáson elmondot­ta: „A s­ztahánovista munka ju­talma még szebb, még boldogabb még vidámabb élet.“ És ez a boldogabb, vidámabb élet, az egész magyar dolgozó nép bol­dogságát jelenti. Felismerték ezt már a magyar sztahánovisták, felismerték, hogy nemcsak saját családjuknak, nemcsak az egész magyar dolgozó népnek, hanem az egész nemzetközi munkásosz­tálynak tartoznak felelősséggel, amint erre Rákosi elvtárs, a ta­nácskozáson rámutatott: „Hány­szor hallottuk például ennek a tanácskozásnak folyamán, hogy­ tudatában vagyok annak, hogy jobb munkámmal védem a békét, jobb munkámmal harcolok az im­perialisták ellen.“ Mit­ bizonyított be a magyar sztahánovisták első országos ta­nácskozása? Mindenekelőtt be­igazolta azt, hogy a Sztahánov-­ mozgalom kialakulásának és fej­lődésének feltételei országunkban is adva vannak, amint azt Ger elvtárs beszédében részletesen ki­fejtette. Bebizonyította továbbá a tanácskozás Pártunk politikájának helyességét. ~A magyar sztaha­novista mozgalom rövid története újra bebizonyította, hogy Pár­tunk olyan feladatokat tűz dolga népünk elé, melyek helyesek időszerűek és megoldhatók" — mondotta Rákosi elvtárs. Újabb élő bizonyítéka volt ez a kongresszus annak az önzetlen baráti támogatásnak,­ amelyet a Szovjetunió nyújt a magyar dol­gozó nénnek. Ha a tanácskozáson elhangzott beszédek és felszólalá­sok tükrében megvizsgáljuk Szta­­hánov-mozgalmunk eredményeit, méginkább beigazolva látjuk Rákosi elvtárs megállapítá­sát, amelyben elmondotta, hogy: ezen a téren nincsen olyan kéré­sünk, amit a Szovjetunió készsé­gesen, a legnagyobb segíteni aka­rással ne teljesítene.Azok az útmutatások, amelyeket a tanács­kozáson résztvevő szovjet sztahá­­novisták bemutattak az üzemek­ben és elmondottak élőszóval a tanácskozáson, nem kétséges hogy hatalmas mértékben előre­lendítik Sztahánov-mozgalmun­­kat a fejlődés útján. Nemcsak a kongresszuson résztvevő sztahanovisták nagy száma, hanem az otthon maradt, a gépek mellett tenri„a munká­jukat végző ezer és ezer sztar”11­ A novista öntudatos jó munkája mindennél ékesebben igazolja Rá­kosi elvtársnak azt a megállapítá­sát, hogy „a szocializmus a kor­látlan lehetőségek rendszere“.Más­részt igazolja azt is, hogy „a sztahánovista mozgalom az egész szocializmust építő dolgozó nép mozgalma, amelyben ■ növekvő számmal fognak kitűnni nem párttag újítók, élmunkások, és­­szerűsítők.“ A magyar sztahánovisták első országos tanácskozásának ered­ményért vizsgálva megállapítjuk már most, a tanácskozás után első napokban is, hogy ez az or­szágos méretű tapasztalatcsere újabb lendületet, újabb serken­tést adott a további munkához. Sztahánov-mozgalom eddigi ered­­ményeinek továbbfejlesztéséhez íme a tanácskozáson résztvett Petrik elvtársnő, a Magyar Ken­der dolgozójának példája: Petrik elvtársnő a kongresszus­ról hazatérve kijelentette, hogy Pártunk bizalmát azzal hálálja meg, hogy mostantól kezdve Se­gédmunkás nélkül kezeli majd a nyolc szövőgépet és eddigi átla­gos­, 170 százalékos teljesítményét 200 százalék fölé emeli. Vajjon lehetséges ez? Petrik elvtársnőnek, de egyetlen ön­tudatos dolgozónak sem lehet kétsége eziránt. Hiszen a tanács­kozáson bebizonyosodott, hogy eredményeink még messze elma­radnak a szovjet sztahánovisták eredményei mögött s már maga ez a tény is újabb buzdítást, újabb lendületet ad a magyar sztahánovistáknak. De ugyanak­kor Pártunk, amely eddig is a legmesszebbmenőikig támogatta a magyar Szta­hánov-mozga­lmat ezután is minden segítséget meg ad sztahánovistáinknak. Tudi­­ezt minden magyar dolgozó é: ennek tudatában tette meg újabb felajánlását Petrik elvtársnő is. Ezért jelentette ki öntudatosan Petrik elvtársnő: „’­adom, hogy a vállalt feladatot végre tudom hajtani, mert segít a Párt, segít Dubjága elvtársnő és a többi sztahánovisták példája.“ A ta­nácskozáson résztvett sztaháno­visták nemcsak a saját egyéni munkájukat kívánják megjavíta­ni, hanem minden eddiginél fo­kozottabb támogatást nyújtanak majd dolgozó társaiknak, hiszen ezen a téren is követik a szov­jet sztahánovisták példáját és még jobban megértik, hogy a szocialista munkaverseny alapja: elvtársi segítség az elm­aradot­lenlőségű állomása lesz. Sztahá­­novistáinknak az a feladatuk, hogy a kongresszus tanulságai alapján hozzájáruljanak az or­szág felszabadítása ötödik évfor­dulójának jó előkészítéséhez, a verseny lendületének fokozásá­hoz, újabb tanúbizonyságát ad­va annak, hogy a magyar dol­gozó nép a Szovjetunió dolgozói­nak példáját és Pártunk, Rákosi elvtárs útmutatásait követve kí­ván hozzájárulni országunk meg­erősítéséhez, a nemzetközi béke­tábor erejének további növelésé­­hez és a nemzetközi munkás­­osztály napról-napra fokozódó­ harca sikerének biztosításához. „Megkapott bennünket a magyar sztahánovisták rendkívüli lelkesedése“ Bárgyin és Tyihonov el­vtársak nyilatkozata magyarországi tartózkodásukról A Magyar-Szovjet Barátság Hónapja alkalmából hazánkba ér­kezett szovjet küldöttség Ivan Pavlovics Bárgyin, a Szovjet­unió Tudományos Akadémiája al­­elnökének vezetésével elutazott Budapestről. A szovjet vendégek elutazásuk el­tt nyilatkoztak a Magyarországon látottakról. IVAN PAVLOVICS BARGYIN, a küldöttség vezetője a követke­zőket mondotta: — Számos üzemben jártam Magyarországon és mindenütt a Nagyon szorgalmas munkával ta­lálkoztam.­­ — Meglátogattam a tervezési intézeteket is, megtekintettem az átépítési terveket és az a véle­ményem, hogy — bár az intéze­tek ügyes és jó terveket dolgoz­tak ki —, sokkal mélyrehatóbban kellene a problémákhoz nyúlni­­ok. Az összefüggések nagyobb áttekintésére, bátrabb kezdemé­nyezésekre van szükség, ha az üzemeket a szocialista társadal­mi rend követelményeinek meg­felelően akarják átépíteni. Fon­tosnak tartanám, hogy a Szov­jetunió fokozottabb mértékben nyújtson technikai segítséget eh­hez és erre meg is van a mód. Különösen nagy szükség van er­re a segítségre az acélöntés te­rén. Biztosítani kell a szovjet szakirodalom megfelelő számban való behozatalát és a dolgozók között széles körben való elter­jesztését is. Éppen csepeli látogatásom so­rán győződtem meg arról, hogy a szovjet műszaki könyvek, fo­lyóiratok széles körben való el­terjesztése és ismertetése elsö­­-angú követelmény a magyar ipar fejlődése szempontjából. taknak, hogy ezzel általános emelkedést érjünk el. Jól tudja ezt Gráf elvtárs is, a Szegedi Kender sztahanovista küldötte, aki a tanácskozásról visszatérve a következőket mondotta: ,IiákoSi elvtárs azt mondotta nekünk, azon kell lennünk, hogy minél több sztahánovistát nevel­jünk a szocializmus mielőbbi megvalósítása érdekében. Ezt a feladatot végre is hajtjuk, mert Pártunk mondja és eddig elért eredményeinket neki köszönhet­jük. Úgy érzem, nincs nagyobb megtiszteltetés, mint a sztaháno­vista nevet viselni. Megfogadom Rákosi elvtára útmutatásait és Az üzemekben fokozott súlyt kell helyezni a munka tervszerű­­sítésére. Az üzemvezetőségek ké­szítsenek grafikonokat és foko­­zottabb­an juttassák érvényre a teljesítmény szerinti elszámolta­tást. • •­­ A legnagyobb elismerés hangján kell nyilatkoznom a munkásság és műszaki értelmi­ség nagyszerű munkájáról, akik mindent elkövetnek, hogy a meg­­lévő adottságok mellett a leg­többet és a legjobbat teljesítsék. Ez annak köszönhető, hogy a dolgozókban tudatossá vált: im­már saját maguknak termel­nek. Az­ első magyar sztahano­vista tanácskozásul mind én magam, mind a delegáció többi tagjai a lehető legjobb benyo­mást szereztük. Megkapott ben­nünket a magyar sztahánovisták rendkívüli lelkesedése. Az a be­nyomásom, hogy a magyar mű­szaki értelmiség igen nagy meg­értéssel fogadja a sztahánovista mozgalmat. — A műszaki értelmiség a sztahánovista mozgalomban fo­kozott feladatokhoz jut, hogy a munkásság műszaki ismereteit minél magasabb színvonalra fej­lessze. Ezzel párhuzamosan a munkások üzemi tapasztalatai gazdagítani fogják a műszaki értelmiség elméleti színvonalát. A magyar műszaki értelmiség megértette, hogy mélyreható köl­csönhatás kifejlesztéséről van itt szó. És a kölcsönhatás nagy­­mértékben fokozza majd mind a munkásság, mind a műszaki értelmiség munkájának term­é­ért is sztahánovistákat fogok­­ nevelni. A Magyar Sztahánovisták El­ső Országos Tanácskozása újabb lendületet adott annak a már tö­megméretekben kibontakozó mozgalomnak, amellyel a ma­gyar dolgozók hazánk felszaba­dulásának ötödik évfordulóját, április 4-ét akarják­ megünne­pelni. A sztálini munkafelaján­lások nyomán — amelyek a Sztá­lin elvtárs iránti mély szeretet és hála jegyében kibontakoztat­ták Sztahánov-mozgalmunkat — biztosra vehetjük, hogy április 11-e a magyar Sztahánov-mozga­­­lom történetének újabb nagy te­­­é­kenységét és ezzel életszínvonal*­­ lát is. — Búcsúzóul sok sikert kivár­nék a magyar dolgozóknak a szocializmus építésében és ezt üzenem nekik: több bátorságot, merészebb kezdeményezést. A problémák megoldásánál, a ne­hézségek leküzdésénél cseleked­jenek bátran, merészebb lendü­lettel építsék országukat, az új emberhez méltó életet.­­ NYIKOLAJ TYIHONOV,­­ a Szovjet Írószövetség főtitkár­­helyettese így nyilatkozott: — A mai magyar élet igen­ gazdag anyagot nyújt a költők és írók számára — kezdte nyi­latkozatát Tyihonov. — Be kell vallani, hogy a magyar iroda­lomban az új típusú emberek, például az első országos sztahá­novista tanácskozásukon is túl lévő sztahánovisták, vagy a ki­alakuló újtípusú magyar dolgo­zó parasztság, még nem tükrö­ződnek kellőképpen vissza. ^Tyihonov ezután a magyar új­jáépítés hatalmas sikereiről be­szélt, amelynek eredményeivel lépten-nyomon találkozunk.­­­­ — Meggyőződtem — folytatta —, hogy a magyar nép minden dolgozó rétege, munkások, dol­gozó parasztok és értelmiségiek igen nagy szeretettel fordulnak a Szovjetunió felé. A magyar nép olyan szilárdan lépett rá a szocializmust építő útjára, hogy az ellenség semmiféle kí­sérlete sem tudja erről letéríte­­ni. i

Next