Délmagyarország, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)
1950-03-01 / 51. szám
Hazautazott a szovjet küldöttség SZERDA, 1950 MÁRCIUS 1. Leszállítják a Szovjetunióban az élelmicikkek és az iparcikkek árát A Szovjetunió minisztertanácsa és a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottságának határozata alapján az 1949-ben elért új hatalmas termelési sikerek következtében 1950 március 1-től leszállítják a Szovjetunióban az élelmicikkek és iparcikkek állami kiskereskedelmi árát. Az 1950 március 1-i árleszállítás szám szerint a harmadik a Szovjetunióban. Ennek eredményeképpen a lakosság egy év alatt nem kevesebb, mint 110 milliárd rubel nyereségre tesz szert. A Szovjetunióban a rubel árfolyamot aranyalapra helyezik és ugyanakkor a külföldi valutához viszonyítva felemelik az árfolyamát A Szovjetunió minisztertanácsa elrendelte, hogy 1950 március 1-től kezdve megszünteti a rubel árfolyamának dollár-alapon való meghatározását és a rubel aranyforgalmának megfelelően áttér a sokkal szilárdabb aranyalapra. Ezáltal a rubel árfolyama a külföldi valutákhoz viszonyítva nagymértékben emelkedik. ÚJ TAPASZTALATOKKAL — ÚJ FELADATOK ELŐTT (F. J.) A magyar Sztahánov mozgalom kialakulásával, az első szahánovista kezdeményezések átütő sikerével új fejezet nyílt szocializmust építő népi demokráciánk történelmében. És most visszatekintve a Magyar Sztahánovisták Első Országos Tanácskozásának tanulságaira, megállapíthatjuk, hogy a magyar sztahánovisták első országos méretű tapasztalatcseréje, újabb jelentős állomása a magyar népi demokrácia életének. A tanácskozáson az ország minden részéből gyűltek egybe az ország gazdáinak legjobbjai. Azok, akik úttörői a mindinkább tömegmozgalommá szélesedő Sztahánov-mozgalomnak, azok, akikről Harustyák József elvtárs mondotta a tanácskozáson: „Nagy Pártunk, dolgozó népünk szeretett és bölcs vezetőjének, Rákosi elvtársnak tanítványai, neveltjei — ezek vannak itt együtt.“ A magyar dolgozóknak a legjobbjai gyűltek össze, azok, akik felismerték Rákosi elvtárs szavainak jelentőségét ,,A kommunista jó munkájának próbaköve a termelés eredménye“ — akikben egyre erősödik az a tudat, „hogy most már — mint az ország gazdáinak - megnőtt a felelősségünk." A tanácskozás jelentőségét és a Szovjetunió, a szovjet sztahanovisták önzetlen támogatását messzemenően aláhúzta és kidomborította az a tény, hogy a kongresszuson részt vettek szovjet sztahanovisták, azok akik nem egyszer ellátogattak már üzemeinkbe, hogy tapasztalataikat átadva előrelendítsék és továbbfejlesszék ma még a kezdeti nehézségekkel küzdő, de a holnap számára még gazdagabb gyümölcsöt ígérő fiatal Sztihájiov-mozgalmunkat. A tanácskozás résztvevői különösképpen megtiszteltetésnek érezték, hogy részt vehetnek a tanácskozáson, hiszen a szovje sztahánoviskákkal együtt vitathatták meg a Sztahánov-mozgalom eredményeit és hibáit. A küldöttek tisztában vannak azzal is, hogy küldetésük, a nagy kitüntetés — igen nagy felelősséget ró rájuk. Mindennél jobban bizonyítják ezt Gráf Nándor elvtárs, a Szegedi Kenderfonó sztahánovista küldöttjének szavai, aki a tanácskozásról hazatérve ezeket mondotta: „Amikor megkaptam a meghívómat, el sem tudtam mondani, milyen boldog voltam. Szinte nem is akartam elhinni, hogy a meghívó nekem szól. Azután, amikor felmentem a kongresszusra és a beszédekből megértettem, milyen kötelesség hárul rám a Sztahánov-mozgalom kiszélesítése terén, még boldogabb lettem [UNK]“ Mit bizonyítanak ezek a szavak? Azt, hogy sztahánovistáink örömmel vállalják az újabb feladatokat, az újabb kötelezettségeket, mert tudatában vannak annak, — amint azt Gyurkó elvtárs a tanácskozáson elmondotta: „A sztahánovista munka jutalma még szebb, még boldogabb még vidámabb élet.“ És ez a boldogabb, vidámabb élet, az egész magyar dolgozó nép boldogságát jelenti. Felismerték ezt már a magyar sztahánovisták, felismerték, hogy nemcsak saját családjuknak, nemcsak az egész magyar dolgozó népnek, hanem az egész nemzetközi munkásosztálynak tartoznak felelősséggel, amint erre Rákosi elvtárs, a tanácskozáson rámutatott: „Hányszor hallottuk például ennek a tanácskozásnak folyamán, hogy tudatában vagyok annak, hogy jobb munkámmal védem a békét, jobb munkámmal harcolok az imperialisták ellen.“ Mit bizonyított be a magyar sztahánovisták első országos tanácskozása? Mindenekelőtt beigazolta azt, hogy a Sztahánov- mozgalom kialakulásának és fejlődésének feltételei országunkban is adva vannak, amint azt Ger elvtárs beszédében részletesen kifejtette. Bebizonyította továbbá a tanácskozás Pártunk politikájának helyességét. ~A magyar sztahanovista mozgalom rövid története újra bebizonyította, hogy Pártunk olyan feladatokat tűz dolga népünk elé, melyek helyesek időszerűek és megoldhatók" — mondotta Rákosi elvtárs. Újabb élő bizonyítéka volt ez a kongresszus annak az önzetlen baráti támogatásnak, amelyet a Szovjetunió nyújt a magyar dolgozó nénnek. Ha a tanácskozáson elhangzott beszédek és felszólalások tükrében megvizsgáljuk Sztahánov-mozgalmunk eredményeit, méginkább beigazolva látjuk Rákosi elvtárs megállapítását, amelyben elmondotta, hogy: ezen a téren nincsen olyan kérésünk, amit a Szovjetunió készségesen, a legnagyobb segíteni akarással ne teljesítene.Azok az útmutatások, amelyeket a tanácskozáson résztvevő szovjet sztahánovisták bemutattak az üzemekben és elmondottak élőszóval a tanácskozáson, nem kétséges hogy hatalmas mértékben előrelendítik Sztahánov-mozgalmunkat a fejlődés útján. Nemcsak a kongresszuson résztvevő sztahanovisták nagy száma, hanem az otthon maradt, a gépek mellett tenri„a munkájukat végző ezer és ezer sztar”11 A novista öntudatos jó munkája mindennél ékesebben igazolja Rákosi elvtársnak azt a megállapítását, hogy „a szocializmus a korlátlan lehetőségek rendszere“.Másrészt igazolja azt is, hogy „a sztahánovista mozgalom az egész szocializmust építő dolgozó nép mozgalma, amelyben ■ növekvő számmal fognak kitűnni nem párttag újítók, élmunkások, ésszerűsítők.“ A magyar sztahánovisták első országos tanácskozásának eredményért vizsgálva megállapítjuk már most, a tanácskozás után első napokban is, hogy ez az országos méretű tapasztalatcsere újabb lendületet, újabb serkentést adott a további munkához. Sztahánov-mozgalom eddigi eredményeinek továbbfejlesztéséhez íme a tanácskozáson résztvett Petrik elvtársnő, a Magyar Kender dolgozójának példája: Petrik elvtársnő a kongresszusról hazatérve kijelentette, hogy Pártunk bizalmát azzal hálálja meg, hogy mostantól kezdve Segédmunkás nélkül kezeli majd a nyolc szövőgépet és eddigi átlagos, 170 százalékos teljesítményét 200 százalék fölé emeli. Vajjon lehetséges ez? Petrik elvtársnőnek, de egyetlen öntudatos dolgozónak sem lehet kétsége eziránt. Hiszen a tanácskozáson bebizonyosodott, hogy eredményeink még messze elmaradnak a szovjet sztahánovisták eredményei mögött s már maga ez a tény is újabb buzdítást, újabb lendületet ad a magyar sztahánovistáknak. De ugyanakkor Pártunk, amely eddig is a legmesszebbmenőikig támogatta a magyar Sztahánov-mozgalmat ezután is minden segítséget meg ad sztahánovistáinknak. Tudiezt minden magyar dolgozó é: ennek tudatában tette meg újabb felajánlását Petrik elvtársnő is. Ezért jelentette ki öntudatosan Petrik elvtársnő: „’adom, hogy a vállalt feladatot végre tudom hajtani, mert segít a Párt, segít Dubjága elvtársnő és a többi sztahánovisták példája.“ A tanácskozáson résztvett sztahánovisták nemcsak a saját egyéni munkájukat kívánják megjavítani, hanem minden eddiginél fokozottabb támogatást nyújtanak majd dolgozó társaiknak, hiszen ezen a téren is követik a szovjet sztahánovisták példáját és még jobban megértik, hogy a szocialista munkaverseny alapja: elvtársi segítség az elmaradotlenlőségű állomása lesz. Sztahánovistáinknak az a feladatuk, hogy a kongresszus tanulságai alapján hozzájáruljanak az ország felszabadítása ötödik évfordulójának jó előkészítéséhez, a verseny lendületének fokozásához, újabb tanúbizonyságát adva annak, hogy a magyar dolgozó nép a Szovjetunió dolgozóinak példáját és Pártunk, Rákosi elvtárs útmutatásait követve kíván hozzájárulni országunk megerősítéséhez, a nemzetközi béketábor erejének további növeléséhez és a nemzetközi munkásosztály napról-napra fokozódó harca sikerének biztosításához. „Megkapott bennünket a magyar sztahánovisták rendkívüli lelkesedése“ Bárgyin és Tyihonov elvtársak nyilatkozata magyarországi tartózkodásukról A Magyar-Szovjet Barátság Hónapja alkalmából hazánkba érkezett szovjet küldöttség Ivan Pavlovics Bárgyin, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája alelnökének vezetésével elutazott Budapestről. A szovjet vendégek elutazásuk eltt nyilatkoztak a Magyarországon látottakról. IVAN PAVLOVICS BARGYIN, a küldöttség vezetője a következőket mondotta: — Számos üzemben jártam Magyarországon és mindenütt a Nagyon szorgalmas munkával találkoztam. — Meglátogattam a tervezési intézeteket is, megtekintettem az átépítési terveket és az a véleményem, hogy — bár az intézetek ügyes és jó terveket dolgoztak ki —, sokkal mélyrehatóbban kellene a problémákhoz nyúlniok. Az összefüggések nagyobb áttekintésére, bátrabb kezdeményezésekre van szükség, ha az üzemeket a szocialista társadalmi rend követelményeinek megfelelően akarják átépíteni. Fontosnak tartanám, hogy a Szovjetunió fokozottabb mértékben nyújtson technikai segítséget ehhez és erre meg is van a mód. Különösen nagy szükség van erre a segítségre az acélöntés terén. Biztosítani kell a szovjet szakirodalom megfelelő számban való behozatalát és a dolgozók között széles körben való elterjesztését is. Éppen csepeli látogatásom során győződtem meg arról, hogy a szovjet műszaki könyvek, folyóiratok széles körben való elterjesztése és ismertetése elsö-angú követelmény a magyar ipar fejlődése szempontjából. taknak, hogy ezzel általános emelkedést érjünk el. Jól tudja ezt Gráf elvtárs is, a Szegedi Kender sztahanovista küldötte, aki a tanácskozásról visszatérve a következőket mondotta: ,IiákoSi elvtárs azt mondotta nekünk, azon kell lennünk, hogy minél több sztahánovistát neveljünk a szocializmus mielőbbi megvalósítása érdekében. Ezt a feladatot végre is hajtjuk, mert Pártunk mondja és eddig elért eredményeinket neki köszönhetjük. Úgy érzem, nincs nagyobb megtiszteltetés, mint a sztahánovista nevet viselni. Megfogadom Rákosi elvtára útmutatásait és Az üzemekben fokozott súlyt kell helyezni a munka tervszerűsítésére. Az üzemvezetőségek készítsenek grafikonokat és fokozottabban juttassák érvényre a teljesítmény szerinti elszámoltatást. • • A legnagyobb elismerés hangján kell nyilatkoznom a munkásság és műszaki értelmiség nagyszerű munkájáról, akik mindent elkövetnek, hogy a meglévő adottságok mellett a legtöbbet és a legjobbat teljesítsék. Ez annak köszönhető, hogy a dolgozókban tudatossá vált: immár saját maguknak termelnek. Az első magyar sztahanovista tanácskozásul mind én magam, mind a delegáció többi tagjai a lehető legjobb benyomást szereztük. Megkapott bennünket a magyar sztahánovisták rendkívüli lelkesedése. Az a benyomásom, hogy a magyar műszaki értelmiség igen nagy megértéssel fogadja a sztahánovista mozgalmat. — A műszaki értelmiség a sztahánovista mozgalomban fokozott feladatokhoz jut, hogy a munkásság műszaki ismereteit minél magasabb színvonalra fejlessze. Ezzel párhuzamosan a munkások üzemi tapasztalatai gazdagítani fogják a műszaki értelmiség elméleti színvonalát. A magyar műszaki értelmiség megértette, hogy mélyreható kölcsönhatás kifejlesztéséről van itt szó. És a kölcsönhatás nagymértékben fokozza majd mind a munkásság, mind a műszaki értelmiség munkájának terméért is sztahánovistákat fogok nevelni. A Magyar Sztahánovisták Első Országos Tanácskozása újabb lendületet adott annak a már tömegméretekben kibontakozó mozgalomnak, amellyel a magyar dolgozók hazánk felszabadulásának ötödik évfordulóját, április 4-ét akarják megünnepelni. A sztálini munkafelajánlások nyomán — amelyek a Sztálin elvtárs iránti mély szeretet és hála jegyében kibontakoztatták Sztahánov-mozgalmunkat — biztosra vehetjük, hogy április 11-e a magyar Sztahánov-mozgalom történetének újabb nagy teékenységét és ezzel életszínvonal* lát is. — Búcsúzóul sok sikert kivárnék a magyar dolgozóknak a szocializmus építésében és ezt üzenem nekik: több bátorságot, merészebb kezdeményezést. A problémák megoldásánál, a nehézségek leküzdésénél cselekedjenek bátran, merészebb lendülettel építsék országukat, az új emberhez méltó életet. NYIKOLAJ TYIHONOV, a Szovjet Írószövetség főtitkárhelyettese így nyilatkozott: — A mai magyar élet igen gazdag anyagot nyújt a költők és írók számára — kezdte nyilatkozatát Tyihonov. — Be kell vallani, hogy a magyar irodalomban az új típusú emberek, például az első országos sztahánovista tanácskozásukon is túl lévő sztahánovisták, vagy a kialakuló újtípusú magyar dolgozó parasztság, még nem tükröződnek kellőképpen vissza. ^Tyihonov ezután a magyar újjáépítés hatalmas sikereiről beszélt, amelynek eredményeivel lépten-nyomon találkozunk. — Meggyőződtem — folytatta —, hogy a magyar nép minden dolgozó rétege, munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek igen nagy szeretettel fordulnak a Szovjetunió felé. A magyar nép olyan szilárdan lépett rá a szocializmust építő útjára, hogy az ellenség semmiféle kísérlete sem tudja erről letéríteni. i