Délmagyarország, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-03 / 101. szám

vn. ÉVF. 10­. SZÁM. ARA 50 FILLÉR A világ dolgozóinak milliói tettek hitet a béke mellett a május elsejei felvonulásokon SZERDA, 1050. MÁJUS 3. A BÉKEHARC JEGYÉBEN Boldogan ünnepeltek Szeged dolgozói a hatodik szabad május elsején Közel háromórás színpompás felvonuláson, vörös zászlók tömege alatt tettek hitet a szegedi dolgozók a Szovjetunió. Pártunk és a világ béketábora mellett Vidám, boldog, derűt május el­sejében volt részük a szegedieknek éppen úgy, mint az ország vala­mennyi dolgozójának. Már vasár­nap délután valósággal megváltozott Szeged utcáinak képe: nemcsak a középületek, de a magánházak, az üzletek kirakatai, ötletesebbnél­ ötle­­tesebb díszítések hirdették a nagy ünnepet, vörös és nemzetiszínű zász­lók lobogtak a házakon, Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársak arcképei néztek az ablakokból, d­rágkoszo­­rúk, zöld ágak díszítették a kapu­aljakat, vidám éneklő ifjúsági cso­portok járták az utcákat, indulókat, népdalokat daloltak együtt ifjúmun­kások, diákfiatalok. Mire besötéte­l Hétfőn, május elsején reggel ze­neszóra ébredtek Szeged dolgozói. A rendőr és vasutas zenekar jár­ta körül pattogó, friss indulókkal a várost. Kora reggel már megkez­dődött a város különböző pontjain a dolgozók ünneplő csoportjainak a gyülekezése vörös és nemzeti­­színű zászlórengetegek, a változa­­tosabbnál­ változatosabb transzpa­rensek alatt. Lelkes, boldog hangu­lat uralkodott a csoportokon és már a felvonulás megkezdése előtt A felvonulás élén haladókat, az Államvédelmi Hatóság és az ifjúság díszfelvonulóit, valamint az üzemek sorát megnyitó Szegedi Lemezgyár­nak, Szeged élüzemének és egyben az ország legjobb faipari üzemének dolgozóit ifj. Komócsin Mihály elv­társ, a Szegedi Pártbizottság titká­ra üdvözölte, a többi csoportokat pedig a Pártbizottság többi tagjai, valamint élmunkások, Kossuth-díjas tudósok, a honvédség, Államvédel­mi Hatóság, rendőrség szegedi veze­tői.­­A Lemezgyár felvonuló cso­­porját az üzem népi táncosai nyi­tották meg, orosz népi táncot jár­tak és a tribün előtt ötágú csilla­got formáltak ki tánc közben. A tánccsoport után a menet élén büsz­kén vitték az üzem dolgozói és­­üzemjelvényüket és a könnyűipari minisztériumtól most kapott hatal­mas zászlójukat. Igen kedves jele­net fejezte be a lemezgyáriak felvo­nulását. A gyár napköziotthonának apróságait vitte egy feldíszített te­herautó és az autó oldalán pirosló Élénk derültséget keltett a menet­ben az a kecske, amelyet a Ruhá­zati Nemzeti Vállalat dolgozói ve­zettek nagy gyűszűvel és ollóval a szarván, mint a szabók jelképét. Az üzem zenekara nyitotta meg Szegedi Kender dolgozóinak mene­tét, a munkásnők pedig valamen­­­nyien piros-babos egyforma ruhák­ban vonultak, piros rúdon pedig kendercsomót vittek. Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársak nagyméretű festménye előtt friss tánccal vonult az üzem népi tánccsoportja, de ki­vonult egyenruhájában a kender­gyár énekkara is, valamint az üzem sportolói. Valóságos zászlóerdő tűnt fel ez­után: a szegedi Dohánygyár min­den egyes dolgozója vörös és nem­­zetiszínű zászlóval kezében, vett részt az ünnepi felvonuláson. Elől hatalmas pártjelvényt vittek, de a dolgozók menetéből itt is, ott is ki­emelkedett még a magyar-szovjet barátság jelvénye, Sztálin és Ráko­si elvtársak arcképei. Vörös zász­lókkal jöttek a Gáz- és Villanyte­lep dolgozói is, köztük a faluvilla­mosító brigád kiváló tagjai, akik a munkás-paraszt szövetség jegyében már eddig is igen sok szeged kez­dett, különösen a Széchenyi-teret özönlötték el a boldogan ünneplő szegediek, de leginkább a fiatalság tömegei. A Széchenyi-térre a MINSz színes lampionokat szerelt fel és ezek alatt indult meg a jókedvű tö­megtánc. A Széchenyi-téren és a Lenin-utcán itt is, ott is vidám „za­katosok“ táncoltak, énkeltek, a töb­bi helyeken pedig a rendőr- és vas­utaszenekar s a szegedi munkásze­nekarok játszották a tánczenét. De­rűs vidámsággal kezdték meg a sze­gedi dolgozók május elseje, a nagy nemzetközi munkásünnep megünnep­lését és önfeledt, boldog hangulat­ban készültek fel a másnapi nagy eseményekre­ is éljenzésekkel, énekléssel tették hangulatossá ezt a napot. Az ünnepi felvonulás nem sokkal 9 óra előtt kezdődött meg a gyö­nyörűen feldíszített Rákosi Mátyás hídon keresztül. A híd lelátóin fel­állított tribünön az MDP Szegedi Pártbizottságának tagjai foglaltak helyet, valamint a Szovjet Hadsereg Szegeden tartózkodó tagjai: Krasz­­nov elvtárs vezetésével, de ott vol­tak Szeged legkiválóbb élmunkásai, sztahánovistái, élenjáró tudósai, a betűkkel állott a felírat: „Mi is békét akarunk !“ A Magyar Kender dolgozói követ­ték a lemezgyáriakat. Népköztársa­ságunk hatalmas címerét vitték elől, a címerhez vörös szalagok fu­tottak fel, amelyeket egy-egy dol­gozó tartott a kezében. Ízlésesen feldíszített autó haladt a menet kö­zepén, rajta az olajágat magasba nyújtó békeangyal. Felvonultak a Magyar Kender különböző sportcsa­patai is: futballisták, kosárlabdá­zók, birkózók, sporthorgászok. Az üzem munkásaival együtt vonultak fel néphadseregünknek azok a tiszt­jei, akik azelőtt ebben az üzemben dolgoztak munkásként. De nemcsak a Magyar Kendernél, hanem számos más üzemnél is láthattunk tiszte­ket, tisztcsoportokat, akik a mun­kának ezen a nagy ünnepén régi munkástársaikkal együtt vettek részt a május elsejei nagy ünnep­lésben és ezzel is még szorosabbra fűzték a munkásosztályunk és egy­re erősödő néphadseregünk közti kapcsolatot. nyéki községbe vezették a villanyt és az ötéves terv során minden sze­gedkörnyéki községbe villanyt sze­relnek éppúgy, mint ahogy kigyul­lad a villanyfény az ország vala­mennyi falujában, községében is. Nagy bástyát toltak menetükben a szegedi Konzervgyár dolgozói Rá­kosi elvtárs szavainak jelképeként, hogy „Magyarország nem rés, ha­nem erős bástya a béke frontján.“­­A­ hídon piros léggömböket enged­tek a magasba és vidám, lelkes él­jenzés közepette tűntek el a pi­rosló léggömbök a boldogan ün­neplő szegediek feje fölött. Valamennyien piros, virágos egy­öntetű ruhában vonultak a szegedi Pamutipari MV., a Textilkombinát munkásnői és hasonló színes me­netben a Magyar Jutafonó dolgozói. Gőzmodony a hídon A viharos éljenzésekbe egyszer­­csak mozdony sípja füttyentett be­le, a szegedi vasutas dolgozók ké­szítettek igen ügyesen egy teher­autóra tökéletes 375-ös sorozatú vasúti mozdonyt, amely élethűen füstölgő kéménnyel, csavarkapcsok­kal, lámpákkal, légsíppal felszerel­Kossuth-díjas professzorok is. Fel­vonulás közben a tribünről köszön­tötték a nagyobb üzemeket, gyára­kat, termelőcsoportokat, egyetemet, iskolákat és külön köszöntötték azok legkiválóbbjait, a legjobb ter­melési eredményt elérőket, a leg­jobban tanuló diákokat. A közel három órán keresztül tartó óriási élményt nyújtó felvo­nulást az Államvédelmi Hatóság díszszázada nyitotta meg, majd nyomban utánuk ifjúsági díszezred következett. A díszezredben ifjú­munkások, parasztfiatalok, egye­temista és középiskolás diákok men­tek együtt a honvédség fiataljaival. Lelkes taps, éljenzés fogadta Ál­lamvédelmi Hatóságunkat, de a fia­talokat is, valósággal virágeső bo­rította el őket, de a további fel­vonulás során is gyakran hullott a virág a felvonuló csoportokra és a csoportokból is mosolygó arcú bol­dog férfiak, nők, fiatalok dobtak piros tulipánokat, orgonakoszorúkat a tribün felé. Közben a felvonulás egész ideje alatt meg-megújult a színpompás felvonulás résztvevőinek határtalanul lelkes éljenzése, ame­lyet időnként énekszó váltott fel. — Éljen Sztálini Éljen Rákosi! Éljen a Párti Megvédjük a békét! — zúgott fel újból és újból a kiáltás s tapsolt, éljenzett, énekelt min­denki. De nyitotta meg a vasutasok felvo­nulását. Egy másik teherautón a vasutas tánccsoport tagjai népi táncokat mutattak be. Utána pedig nagy tömegben, túlnyomórészt egyenruhában vonultak a vasút, fű­tőház, a műhelyek, az osztálymér­nökség és a vasúti hivatalok dol­gozói. Két nagy jegenyefával nyi­tották meg felvonulásukat az Erdő­­gazdasági Nemzeti Vállalat dolgozói, s nagy betűkkel hirdették fontos célkitűzésüket: „32 ezer hold erdő­sítésével fásítjuk be­ az alföldet Népi tánccsoport haladt a városi közigazgatás dolgozóinak élén és színes táblák, feliratok alatt halad­tak a városháza és a városi hiva­talok fizikai és szellemi dolgozói. Gyönyörű nagy virág­kosarat vittek a kertészeti dolgozók és a virág­csokrok tömegét hintették a tribün elé. Felvonulnak a termelő­csoportok dolgozói is Minden felvonuló csoport új szí­nekkel, újabb és újabb ötletekkel élénkítette a színpompás, mindegy­re hullámzó, lelkes, derűs menetet. Az üzemi dolgozók csoportjait fel­váltva követték a hivatalok dolgo­zói, az Egyetem, az iskolák fiatal­jai, de eljöttek erre a nagy ünnep­re a szegedi termelőszövetkezeti csoportok dolgozó parasztjai is. Gondosan feldíszített szekerekkel jöttek a kecskéstelepi Táncsics ter­melőcsoport tagjai, akik Csongrád megyében elindították a május else­jei munkaversenyt a termelőcsopor­tok között. Hozzájuk hasonló nagy lelkesedéssel vonultak fel az újsze­gedi „Haladás“, a baktói „Alkot­mány“ és a belterületi „Dózsa“ ter­melőcsoport dolgozói is. Az alsóvárosi EPOSz parasztifjú­­vörös szalagos lovasbandéri­ummal jött el s frissen lengette a szél kalapjuk mellett az árvalány­­hajat. Tudósok, egyetemi dolgozók, diákok és mű­vészek akiknek élén mindenütt a piros nyakkendős, legjobban tanuló, leg­kiválóbb úttörők mentek. Az általá­nos iskolák és gimnáziumok mellett nagy tömegben vonult fel a szegedi Tudományegyetem is, professzorok, kiváló kutatók, Kossuth-díjas tudó­sok, az egyetemi intézetek, hivata­lok dolgozói és az egyetemi ifjúság nagy tábora, közülük különösen ki­emelkedtek valamennyien fehér kö­penyben az orvos- és vegyészhall­gatók. Üde népi tánccal köszöntötték május elsejét felvonulásukban az Állami Védőncképző Intézet fiatal­*A­ Délmagyarország Nyomda Nem­zeti Vállalat dolgozói a „Délma­gyarország“ szerkesztőségével és ki­­adóhivatalával együtt vonultak fel. Elől hatalmas, színes transzparen­sen munkájuk jelvényeit vitték: tin­tásüveget tollat, szedőszekrényt és nyomdagépet. A Népboltok, kereskedelmi, nem­zeti vállalatok dolgozói is részt vet­tek a felvonuláson. Igen ötletesen ábrázolták a burzsoá és a szocia­lista kereskedelmet. A burzsoá ke­reskedelem ábrázolásaként egy láncravert kezű néger haladt, aki­nek láncait kövér, szivarozó, frak­­kos, cilinderes tőkések tartották kezükben. A szocialista kereskede­lem felirata alatt fehér mint­akö­­penyes, öntudatos dolgozók halad­tak vörös jelvénnyel ruháikon. Százféle színben omlottak a leg­különfélébb selymek, szövetek, tex­tilfélék az ÁTEX, SZETEX. Röviket és a többi textilipari nemzeti vál­lalat szegedi dolgozóinak meneté­ben haladó nagy teherautóról. Pi­ros paprikafüzérekkel vonultak a Paprika Nemzeti Vállalat dolgozói, a kenyérgyári dolgozók pedig fehér kenyerekkel, foszlós kalácsokkal, péksüteményekkel felrakott kocsit toltak menetük élén, a felvonulók pedig sütőlapáton egy-egy kis ci­pót, zsemlyét és kiflit vittek. Mindez állandóan emelkedő élet­­színvonalunkat bizonyította igen szemléltetően. Délfelé járt az idő, mire befeje­ződött a színpompás, ujjongó, lel­kes, vidám felvonulás. Még felsorol­ni is hosszú mindazokat a csopor­tokat, amelyek ebben az óriás él­ményt nyújtó felvonulásban részt vettek és amelyek mindegyike — mint a Pick szalámigyár, a Vágó­híd a Déma, az első Szegedi Cipő­jal, akik ugyancsak valamennyien egyforma kék ruhában, fehér kö­ténnyel vonultak fel. Hasonló egyenruhában jöttek a Kossuth Zsu­zsanna ápolónőképzősök s egy-egy pólyát tartottak kezükben a bába­képzős növendékek. A budapesti békeszobor megele­venedett mása emelkedett ki a sze­gedi Nemzeti Színház dolgozóinak, művészeinek, színpompás felvonulá­sából. Ezt az élő szobrot a színé­szek orosz és magyar népviseletbe öltözött csoportja követte s velük együtt jöttek a műszaki dolgozók, jegyszedők és a színház többi al­kalmazottai. gyár, az újszegedi Ládagyár, a Ti­­szamenti Fűrészek szegedi telepe, a Winter kefegyár, a Gyufagyár, az Orion bőrgyár, a Vasöntödék, a Ti­sza és Faludi malom, a Kosárú NV, a Köztisztasági NV, az autójavító műhely, KIOSz, KISOSz, MNDSz­­csoportok, Kefe és Ecset NV. — hozzájárult ahhoz, hogy ilyen kitű­nően sikerülhetett a szegedi dolgo­zók május elsejei nagy ünnepsége. Határtalan lelkesedés Pártunk iránt A felvonulás minden percére jel­lemző volt az a határtalan és egy­re növekvő szeretet, ragaszkodás, amely a dolgozó tömegekben, párt­tagokban és pártonkívüliekben egy­aránt megmutatkozik népi demokrá­ciánk vezetőereje, a Magyar Dol­gozók Pártja iránt. Ezt fejezték ki a felzúgó éljenzések, a táblák, fel­iratok tömkelege. De gyakran hang­zott fel a „Megvédjük a békét!“ ki­áltás is, amely mutatta, hogy a sze­gedi dolgozók a békeívek napokkal ezelőtti tömeges aláírása mellett, magatartásukkal, munkájukkal, el­szánt küzdelemmel is készek bé­kénket megvédeni. Ezt a harcos békeszándékot akarták kifejezni a vörös zászlók alatt felvonuló vágó­hídi dolgozók is, akik a béke jel­képeként galambokat engedtek fel a levegőbe. „A munkánk, a béke harcos meg­védésének, a Szovjetunió és Pár­tunk iránti forró szeretetnek meg­nyilvánulása volt a szegedi dolgo­zók május elsejei hatalmas felvo­nulása. A felvonulás után a biztos, boldog jövőbe vetett bizakodó örömmel szórakoztak, táncoltak, énekeltek az újszegedi liget számta­lan szórakozást nyújtó forgatagá­ban. Zenés ébresztő május elseje reggelén Az Államvédelmi Hatóság, az ifjúság és a Lemezgyár, Szeged élüzeme nyitja meg a dolgozók végeláthatatlan felvonulását Vörös zászlórengetegek, a „békebástya“ a menetben Emelkedő életszínvonalunk jelei Késő estig tartó színes kultúrműsor a dolgozóknak Nem sokkal a felvonulás után, a „Szabad Ifjúság“ műsorszámára már délután fél 2-kor zsúfolásig­­ került a sor. Ez a nyolcvantagú, megtelt az újszegedi szabadtéri­­ nemrégen alakult kórus májusi da­lokat, lengyel népdalokat, munkás­indulókat­ énekelt. Az ünnepség jó előkészítéséből és megrendezéséből kivették részüket az úttörők is. Különösen nagy si­kere volt az Állam­i Pedagógia Fő­iskola gyakorló általános iskolája úttörőkórusának Garamszegi József elvtárs, kórusvezető tanár gondos irányításával. Kiválóan szerepeltek a Mérey-utcai általános iskola, a rókusi iskola és a móravárosi is­kola úttörői is. Az Állami Védőnő­képző Intézet tánccsoportja siker­rel mutatta be a „Húszvéti locsol­­kodás“ című kedves népi táncjáté­kot, s ezenkívül gyönyörű orosz népi táncjelenetet is előadtak. A Szegedi Állami Nemzeti Színház „Petőfi“. ..Cserkaszov“, „Sztanisz­­lavszkäj“ színészbrigádjai május el­sejei felajá­nlásk­ént megtanult szí­nes műsorukkal szórakoztatták a hálásan tapsoló dolgozókat. Meg­érdemelten vették ki részüket a kultúrműsor sikeréből a Szegedi Pamutipar NV (Textilk­ombinát), a Népbolt NV, a Késárugyár népi tánccsoportjai is. színpad nézőtere dolgozókkal. Hat órán keresztül Szüntelenül tartot­tak a változatosabbnákl­ változato­­sab­b műsorszámok, amelyeket az egyetemi dolgozók énekkara és az MNDSz kuit ÚTCSoport­ja nyitott meg. Magyar és szovjet népdalo­ka­t, indulókat, majd gyönyörű népi táncszámoka­t mutattak be. A kö­zönség lelkes tapsai mutatták a mű­sor után, hogy kiváló munkást vég­zett a dohánygyári MNDSz, az OKK­Sz, Közalkalmazottak, a Sze­gedi Kenderfonógyár és a szakszer­vezet központi énekkara is. A leg­szebb műsorszámok egyikét a Rendőrség szegedi népi táncegyüt­tese és énekcsoportj­a mutatta be. A szegedi ifjúmunkások is szor­galmas, jó munkával készültek fel erre a napra. Nemcsak a termelés­ben értek el az elmúlt hetek folya­mán kimagasló eredményeket, ha­nem kultúrmunkábani is. A MÁV SzIT tánccsoportjának bemutatója ritkán tapasztalt MireSpdést vál­tott ki a nézőtéren egybegyűlt dol­gozók között, de nem volt kisebb a rák is a boldog arcú úttörőkkel, tapsvihar akkor sem, amikor a Kék munkászubbonyban vonultak fel az iparostanuló iskola fiataljai s őket követték mindegyikük kezé­ben nagy vörös kalapáccsal a gép­ipari gimnazisták. Nem hiányzott a menetből Szeged egyetlen iskolája sem, kivonultak az általános isko­

Next