Délmagyarország, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)
1950-05-03 / 101. szám
2 143 PERC 1ó32. HEL I Wollmann Gellért elvtárs, élmunkás mozdonyvezető munkatársaival túlszárnyalta eddigi eredményeit a 21 W tonnás mozgalomban . Békéscsabáról is 2000 tonnás szerelvény futott be Szegedre Vasárnap délelőtt a magyar vasutas dolgozók kétezer tonnás mozgalmában elért újabb kimagasló események színhelye volt a szegedi MÁV rendező-pályaudvar. Wolmann Gellért elvtárs teljesítette ezen a napon május elsejei munkafelajánlását: 2667 tonnás vonatot vezetett le Rácz I. Mihály, Katona Pál fűtők és Lovas Gáspár vonatvezetővel s több társával Ceglédről Szegedre, a régi átlagos 632 perc helyett 143 perc alatt. Ezzel Wollmann elvtárs társaival együtt menetidőtartam normáját 188,5 százalékra teljesítette. Vasárnap délelőtt Wollmann elvtárs szerelvénye előtt másik kétezer tonnás szerelvény is érkezett a szegedi rendező-pályaudvarra. Ezt a vonatot Sánta János mozdonyvezető vezette Békéscsabáról Makra József, Szárics János fűtőkkel, Daróczi László vonatvezetővel s még 13 tagú vonatkísérő brigádtársának közreműködésével. Elsőinek Sánta János mozdonya érkezett meg. A szerelvényt fogadó gyönyörű diadal kapu alatt a MÁV dolgozói nagy éljenzéssel és tapsviharral fogadták Sánta János mozdonyvezetőt. Rajczi elvtárs, a MÁV igazgatóság politikai osztályának vezetője üdvözölte a MÁV dolgozói nevében Sánta Jánost és társait. Alig hogy befejeződött ez az ünnepség, akkor érkezett meg Wollmar, a Gellért elvtárs gyönyörűen feldíszített 424-es mozdonyával. Az egybegyűlt dolgozók a Köztársasági Induló eléneklésével fogadták Wollman elvtársat, a kétezer tonnás mozgalom szegedi elindítóját, aki ezzel az utóbbi teljesítményével túlszárnyalta az eddig elért összes eredményeit Anpilogov elvtárs, szovjet történész újabb előadása Szegeden deklődő dolgozót szívesen látnak _____________ JOBBTAVULÁSSAL veszik ki részüket a békeharcból a szegedi iskolások Május elseei ünnepségeket rendeztek Szeged általános iskoláiban Bensőséges házi ünnepségek keretében külön is megünnepelték a szegedi iskolák szombaton délután a hagyományos munkásünneet, a béke erőinek vagy seregszemléjét, május elsejét. Valamennyi szegedi iskola ünnepi díszbe öltözött, zászlók, jelmondatok mondották el, hogy a tanulóifjúság is a béke jegyeiben ünnepel és ki akarja venni részét abból a harcból, melyet a dolgozó milliók folytatnak a nagy Szovjetunió vezetésével a békéért, a háborús uszítók ellen. A Dugonics utcai általános iskola kapujában úttörőleányok állottak díszőrséget, de ugyanilyen díszőrség állt bent az iskolában is Sztálin és Rákosi elvtársak képénél Az ünnepség helyét zsúfolásig megtöltötték a vendégek, szülők, érdeklődők. Dr. Kunfalvi András tanügyi előadó mondott ünnepi beszédet. A május 1-i ünnepség keretében osztották ki az iskola négy legjobb tanulójának az áprilisi ösztöndíjat. A kultúrműsorban szavalatok, énekszámok tették meleggé, meghitte ezt az ünnepet. Megragadó a kis elsőosztályos Finta Éva beszéde. Percekig zúgott a taps, amikor mondotta: „Én a béketábor katonája vagyok.” Az Építőipari Gimnáziumban is szombaton tartották meg a május 1-i ünnepséget.. Erős Jánosné elvtársnő tartott ünnepi beszédet, majd dr. Pozsonyi Zoltán igazgató vázolta az iskola hallgatói előtt álló feladatokat. Az iskola halgatói nevében Kárpáti Imre tett fogadalmat. „A jövőben — mondotta — még jobban helyt akarunk állani munkánkban, igyekszünk jól képzett szakembereivé válni a szocializmus építésének, még jobb tanulással védjük a béke ránk eső frontszakaszát.” Az Alsóvárosi Iskolában is igen jól sikerült a május 1-i ünnepség. Színvonalas kultúr-Anpilogov szov’e történészprofesszor, a budapesti Orosz Intézet aliadó tanára, néhány héttel ezelőtt tartotta meg első szegedi előadását az Ady-téri egyetemen a Szovjetunió népeinek történetéről. Anpilogov elvtárs szombaton ismét Szegedre érkezik és ugyancsak az Adytéri egyetem Orosz Intézetében délelőtt negyed 11 órai kezdettel folytatja előadássorozatát. műsorral szórakoztatta az ifjú Erre az alkalomra is minden oj ság a megjelenteket Tóth József igazgató mondott ünnepi beszédet, a tanulók nevében Szabados Erzsébet jótanulási felelős megígérte, hogy a jótanulók ezután nemcsak a saját tanulmányi eredményeik jobbátételére fordítanak gondot, hanem fokozottan foglalkoznak a gyengébben tanuló pajtásaikkal. Nemcsak ezekben az iskolákban, hanem valamennyi szegedi iskolában megünnepelték május elsejét külsőségeiben és belső tartalmában egyaránt. Különösen jól sikerült az aignertelepi általános iskola dekorációja, de minden iskolában igen gondos és szép volt a tantermek feldíszítése. Fölévesszövetkezet hírei A szerződéses termelőket figyelmezteti a földművesszövetkezet, hogy termőterületeiket névtáblákkal kell ellátniok. Ha a nevet, lakáscímet és területnagyságot feltüntető táblákat azonnal ki nem helyezik, szerződésszegést követnek el, aminek súlyos következményei lehetnek és például művelési előlegben sem részesülhetnek. A fűszerpaprikatermelők figyelmét arra hívjuk fel, hogy a palánták gombabetegségei ellen használandó védőszerek átvétele végett a földművesszövetkezeti irodában kell jelentkezniök. Szerda, 1950. május 3. „Védjélek továbbra is a békénket”” Zászlószalagot kapott a május elsejei ünnepségek keretében az Államvédelmi Hatóság szegedi karhatalmi százada Az újszegedi Vigadó előtti térségen igen nagy tömegben gyűltek össze a felvonulásról oda érkezett dolgozók délelőtt 11 órakor, hogy részt vegyenek az Államvédelmi Hatóság zászlószalag átadási ünnepségén. Az MNDSz rókusi és Rókus II. szervezete és a Pedagógiai Főiskola gyakorló általános iskolájának szülői munkaközössége ajándékozott szép, zászlószalagot arra a zászlóra, amelyet néhány hónapja kapott a karhatalmi század az újszegedi Kendergyár dolgozóitól. Kia úttörők vitték boldog arccal a zászlószalagokat. „Védjétek továbbra is a békénket és biztosítsátok tanulásunkat, a boldog jövő felépítésének megteremtését“, — „Bízunk bennetek, mert egy húsból, egy vérből valók vagyunk és tudjuk, hogy minden munkátok a dolgozók érdekeit szolgálja“ — ezek a mondatok voltak olvashatók a szalagokról. Az ünnepség megnyitójául a rendőrzenekar játszotta el a szovjet és a magyar Himnuszt, majd az MNDSz nevében Erős Jánosné elvtársnő mondott beszédet, az Államvédelmi Hatóság részéről pedig a karhatalmi század pártszervezetének titkára köszönte meg a zászlószalagokat A beszédek után 120 tagú úttörőénekkar szerepelt nagy tetszés mellett, de igen nagy sikert aratott az úttörőzenekar is. Az úttörő fiúk és lányok szavalatokkal színesítették a zászlószalagátadási ünnepséget, amely az Internacionálé közös eléneklésével fejeződött be. Ez az ünnepség is Szeged dolgozóinak mind nagyobb szeretetét bizonyította bele békénk védői, az Államvédelmi Hatóság iránt. Jó munkát végeztek május elsejére a „Táncsics" termelőcsoport tagjai p> (Tudósítónktól) A kecskéstclc- Táncsics“ termelőszövetkezeti csoport tagjai május elsejei felajánlásuk során eredményes munkát végeztek. A kertészetben a káposzta- és a kalarábépaiánták kirakásánál Rózsa Istvánná 7 óra alatt 3500. Csúcs Mihályné 5 óra alatt 3000. Dimitrov Nikola 6 óra alat 4000. Erdei Mátyásné 5 óra alatt 2250. Erdei István egy np alatt 1000 palánát ültetett el. Erdei Isvánné ezen a napon még 147 négyszögöl bakhátolást és simítást is végzett. Ugyanezt a munka végezte Süli István. A csoport ifjú tagjai: Nyitrai László, ifj. Süli István és Fodor Mihály kézi tolókapával egy.egy katasztrális hold földet kapáltak, meg. A csoport tagjai fiat,tatét is épíettek és ennek minél előbbi elkészítésében nagy segítségükre vol ak a kecskéstelepi rendőrőrs tagjai: Zsótér József, Börcsök Antal, Popán Imre és Módra János elvtársak. A csoport tagjai termelő munkájuk mellet május elsejére igen szép dekorációs munkát is végeztek. Hévízi János Iskolafürdő épült az alsóvárosi általános iskolában Népi demokráciánk szociális gondoskodása tette lehetővé, hogy kedden délben jelenős eseményt ünnepelhettek az alsóvárosi általános iskola pedagógusai és tanulói. Ekkor adták át rendeltető, sínek az iskola fürdőjét. Régi vágy volt ez itt ebben az iskolában. Az elmúlt rendszerben azonban természetesen csak vágy maradhatott. A felszabadulás uán újjáépítették az iskola megrongálódott részét s a pedagógusok felvethették a fürdő megépítésének terveit A pedagógusok kérését, melyet valamennyi szülő támogatott és lelkesen fogadott, a Párt azonnal magáévá tette s odahatott, hogy az iskola megkaphatta a fürdő építéséhez szükséges összeget. A fürdő teljesen új, modern felszerelése biztosítja a tanulók tisztálkodási lehetőségét. Elkülönített tusfürdők, kádak, öltöző, hideg, melegvíz áll hetenként kétszer a tanulók rendelkezésére. A fürdőit kedden délben ünnepélyes keretek között adták át rendeltetésének. Legelőször az elsőosztályos gyermekek fürödtek meg. Sokan közülük még életükben nem fürödtek fürdőkádban, újdonság volt, hogy csak meg kell csavarni a csapot és máris folyik a melegvíz. A jövőben hetenként kétszer az iskola minden tanulója használhatja az új fürdőt. Kimagasló eredmények a szegedi Vasútigazgatóságnál A szegedi vasútigazgatóság dolgozói közül május elsejére tett felajánlását 150 százalékon felül 2800, 200 százalékon felül 73, míg 300 százalékon felül három dolgozó feli eskette. Ubraniczki István betaníto 11 munkás a lakatosmunkában 263, a szeged.rókusi szertárnál Szabó Illés szerám munkás a szénkirakásban 225 százalékot teljesített Az igazgatóság központjában Bugyinszky Gizella gépírónő 203 százalékot ért el Szakszervezeti klubhelyiséget avattak a vasutas dolgozók (Tudósítónktól). Szombaton este ünnepélyes keretek között nyitották meg a Szeged Állomáson a vasutas szakszervezet klubhelyiségét. Az avatáson Makra Sándor elvtárs, az Igazgatóság Politikai Osztálya nevében mondott ünnepi beszédet. Az ünnepélyes megnyitó után a MÁV kultúrcsoportja, énekkara és tánccsoportja jól sikerült kultúrműsorral szórakoztatta a jelenlévőket. Az új klubhelyiséget több, mint ezer kötetes könyvtárral, zongorával, világvevő rádiókészülékkel, mintegy 100 lemezes hangerősítő készülékkel, sakkal is ellátták. Bálint Ferenc — Olyan szép ez a nap, hogy ha csak ezen mérnénk le a változást, akkor is kifejezhetetlen lenne az eredmény — mondja mellettem egyik dohánygyári elvtársnő. — Ilyen ünnepet a múltban el sem tudtunk volna képzelni. — Nem is képzelhettük el ezt azelőtt, elvtársnő. Emlékezz csak vissza, amikor árgus szemekkel figyelt minden hekus az utcán május 1-én, hogy nem lát-e rajtam piros nyakkendőt, piros székiül, vagy rajtad piros fejkendőt? De azért mégis ott voltunk a Kállayligetben, bujkálva, titokban s elgondolkoztunk arról, hogy talán egy pár év múlva nemcsak Moszkva és Leningrád utcáin ünnepelhet már szabadon a nép. Az elvtársak beszélgettek, a spiclik ott ültek közöttünk, piros jelvény volt az ő gomblyukukban is. Másnap ismét lebuktak néhányan az elvtársak közül, de azért a következő május 1-én megint csak ott voltunk. És most mégis megértük a szabad ünnepet, immár hatodszor és mindig szebben és mindig boldogabban ünnepelünk, sokkal szebben és sokkal boldogabban, mint ahogy valaha is el tudtuk képzelni • Kárász-utca, 1940. Forrón tűz a nap, de a szívünket mégis a piros pullover melegíti, amit kivettünk, jelezve, hogy nem feledkeztünk meg a munkásosztály nagy ünnepéről. Pásztor Árpád Lenin-versét idézzük, csak úgy halkan, hogy a többi járókelőknek fel ne tűnjék. A Klauzál tér sarkán kopott ruhás munkást lökdös két rendőr a Kígyóutca felé. Gomblyukában még ott virít a piros szekfű, az egyik rendőr durva szitokkal kapja ki onnan s rátapos. A munkás felemelt tővel megy. Egy pillanatra összevillan a szemünk, öklünket felemelve üdvözöljük egymást, a dolgozók nemzetközi köszöntésével. Mikor eltűnnek a sarkon, felveszem az összetaposott virágot A rendőrcsizma alatt kegyetlenül összezúzódott. De azért vörös maradt a színe, mint a vér • Petőfi Sándor-sugárút. 1944. Német tankok robognak végig az utcán Horgos irányába. Szorul a kapca a Balkánon, a fasiszta fenevad végső erőfeszítéssel próbálja kivédeni a Vörös Hadsereg megsemmisítő csapásait. És lenn Nyugat-Ukrajnában egyre közelednek a Kárpátok Ifjén diadalmas szovjet katonák. De itt, Szegeden, még bízik ez úri rend. Kifestett kisasszonykák sétálgatnak a lakkcsizmás, pökhendi nemes tisztekkel s megtapsolják a tankok tornyában gőgösen feszülő germán banditákat, akik alig 40 nappal azelőtt tiporták el a magyar árnyékszabadságnak még az utolsó látszatát is. Eszembe jut egy régi újságcikk, amely Prága megszállását írta le. Prága népe kétoldalt állt az utcán, nézte a hódítók diadalmenetét és sírva-zokogva elénekelte a csehszolvák himnuszt. Ott sem tudott hősi, egész nemzetet megmozgató felkelés, szabadságharc születni a langyos polgári demokrácia talaján, de legalább sírni tudtak az emberek azon, hogy elveszett a szabadságuk. Nálunk azonban tapsoló fi-, sarok és kisasszonyok fogadták a fasiszta rablókat, Budapest, Debrecen és Székesfehérvár jövendő gyilkosait. És akkor úgy éreztem, hogy nagyon soká, talán soha nem tudjuk lemosni a magyar néven esett gyalázatot. Két overallos munkást vettem észre a járdán, amint sapkájuk sittje alól összehúzott szemöldökkel néztek a tankok után s az egyik lopva megfenyegette őket. És akkor átvillant bennem a gondolat, hogy egyszer mégis le fogjuk mosni a gyalázatot, hogy ezek jelentik a magyar népet, mely a huszonötéves Horthyfasiszta uralom után nem volt képes mindent átfogó, elsöprő szabadságharcra, de legalább gyűlölte a fasiszta hóhérokat és várta a felszabadítókat. És rádöbbentem arra is, hogy a tapsoló, integető urak és kisasszonyok nem veszítették el a hazájukat. Nem veszítették el, mert ez az ország sohasem volt a hazájuk. * 1950. Lenin-utca. Zászlók, ünneplő, ujjongó tömeg. Indul a menet a hídon át Újszegedre, hogy önfeledten, vidáman szórakozzék ezen a szép napon, a hatodik szabad május 1-én, mikor már nem csattog a rendőrkardlap és nem fenyeget a csendőrszurony. Köztünk vonul a nép rendőrsége is, amely ma már a mi hatalmunkat védi az úri rend alattomos kísérletei ellen. Ott vonul a menetben az az elvtárs, akit tiz éve rendőr kisért a Klauzál téren s ott énekel valahol az is, aki hat évvel ezelőtt megfenyegette a német tankot a Petőfi Sándor-sugárúton. És felhangzik a dal: ,,A hadseregünk nagy, ereje félelmes, Mi mégsem akarunk háborúzni, De, ha ellenünk bárki is támadni mer, Saját földjén fogjuk összezúzni..." Száll a dal, viszi a szél messzire, elviszi le délfelé is, Horgos, Szabadka, Noviszád, Belgrád irányába, ahonnan fenekedik ránk a tőkés imperializmus szemérmetlen, agresszív, fasiszta táncos kutyája, Tito és bandája. Örömünkbe szomorúság vegyül, hogy a hős jugoszláv nép ma nem ünnepelhet együtt velünk, a Soprontól Sanghajig, Tiranától Petropavlovszkig terjedő nagy szabad világ népeivel együtt. De jól tudja, hogy eljön majd az az idő, amikor a jugoszláv nép is elsöpri hóhérait . Belgrád és Zágráb, Szabadka és Cetinje dolgozói is olyan boldogan ünnepelhetik a munka szabad ünnepét, mint mi ma Szegeden. • Újszeged. Tarka-barka csoportokban ülnek a füvön a dolgozók s élvezik a jó meleg tavaszi napot. Frissen habzó sört mérnek az egyik sátorban, ínycsiklandozó illatokat hoz a szél a másik felől. Egy fa árnyékában két kékzubbonyos fiatalember, párt jelvénnyel a gomblyukban, zsebükből messzire kivilágít a „Délmagyarország" vörös feje. Amint haladok mellettük, hallom az egyiknek a hangját: ,,Az átmenet a klasszikus kapitalizmusból az imperializmus korába..." Munkások. Tanulnak, mert tudják, hogy az ország vezetése az ő feladatuk. (pp) HÁROM MÁJUS