Délmagyarország, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-03 / 101. szám

2 143 PERC 1ó32. HEL­­ I Wollmann Gellért elvtárs, élmunkás mozdonyvezető munkatársai­val túlszárnyalta eddigi eredményeit a 2­1­ W tonnás mozgalom­ban . Békéscsabáról is 2000 tonnás szerelvény futott be Szegedre Vasárnap délelőtt a magyar vas­utas dolgozók kétezer tonnás moz­galmában elért újabb kimagasló események színhelye volt a szegedi MÁV rendező-pályaudvar. Wol­­mann Gellért elvtárs teljesítette ezen a napon május elsejei munka­­felajánlását: 2667 tonnás vonatot vezetett le Rácz I. Mihály, Katona Pál fűtők és Lovas Gáspár vonat­­vezetővel s több társával Cegléd­ről Szegedre, a régi átlagos 632 perc helyett 143 perc alatt. Ezzel Wollmann elv­társ társaival együtt menetidőtartam normáját 188,5 szá­zalékra teljesítette. Vasárnap délelőtt Wollmann elv­­társ szerelvénye előtt másik két­ezer tonnás szerelvény is érkezett a szegedi rendező-pályaudvarra. Ezt a vonatot Sánta János mozdonyve­zető vezette Békéscsabáról Makra József, Szárics János fűtőkkel, Da­­róczi László vonat­vezet­ővel s még 13 tagú vonatkísérő brigádtársának közreműködésével. Elsőinek Sánta János mozdonya érkezett meg. A szerelvényt fogadó gyönyörű diadal kapu alatt a MÁV dolgozói nagy éljenzéssel és tapsviharral fogadták Sánta János mozdonyvezetőt. Rajczi elvtárs, a MÁV igazgatóság politi­kai osztályának vezetője üdvözölte a MÁV dolgozói nevében Sánta Já­nost és társait. Alig hogy befejező­dött ez az ünnepség, akkor érke­zett meg W­oll­mar, a Gellért elvtárs gyönyörűen feldíszített 424-es moz­donyával. Az egybegyűlt dolgozók a Köztársasági Induló eléneklésé­­vel fogadták Wollman elvtársat, a kétezer tonnás mozgalom szegedi el­indítóját, aki ezzel az utóbbi telje­sítményével túlszárnyalta az eddig elért összes eredményeit Anpilogov elvtárs, szovjet történész újabb előadása Szegeden deklődő dolgozót szívesen lát­nak _____________ JOBBT­AVULÁSSAL veszik ki részüket a békeharcból a szegedi iskolások Május else­ei ünnepségeket rendeztek Szeged általános iskoláiban Bensőséges házi ünnepségek keretében külön is megünnepel­ték a szegedi iskolák szombaton délután a hagyományos mun­­kásü­nne­e­­t, a béke erőinek vagy seregszemléjét, május elsejét. Valamennyi szegedi iskola ünne­pi díszbe öltözött, zászlók, jel­mondatok mondották el, hogy a tanulóifjúság is a béke jegyei­ben ünnepel és ki akarja venni részét abból a harcból, melyet a dolgozó milliók folytatnak a nagy Szovjetunió vezetésével a békéért, a háborús uszítók el­len. A Dugonics­ utcai általános is­kola kapujában úttörőleányok ál­lottak díszőrséget, de ugyanilyen díszőrség állt bent az iskolában is Sztálin és Rákosi elvtársak képénél Az ünnepség helyét zsúfolásig megtöltötték a ven­dégek, szülők, érdeklődők. Dr. Kunfalvi András tanügyi elő­adó mondott ünnepi beszédet. A május 1-i ünnepség keretében osztották ki az iskola négy leg­jobb tanulójának az áprilisi ösz­töndíjat. A kultúrműsorban sza­valatok, énekszámok tették me­leggé, meghitte ezt az ünnepet. Megragadó a kis elsőosztá­lyos Finta Éva beszéde. Per­cekig zúgott a taps, amikor mondotta: „Én a béketábor ka­tonája vagyok.” Az Építőipari Gimnáziumban is szombaton tartották meg a május 1-i ünnepséget.. Erős Já­­nosné elvtársnő tartott ünnepi beszédet, majd dr. Pozsonyi Zoltán igazgató vázolt­a az isko­la hallgatói előtt álló feladato­kat. Az iskola ha­lgatói nevé­ben Kárpáti Imre tett fogadal­mat. „A jövőben — mondotta — még jobban helyt akarunk álla­­ni munkánkban, igyekszünk jól képzett szakembereivé válni a szocializmus építésének, még jobb tanulással védjük a béke ránk eső frontszakaszát.” Az Alsóvárosi Iskolában is igen jól sikerült a május 1-i ünnepség. Színvonalas kultúr-Anpilogov szov’e történész­­professzor, a budapesti Orosz Intézet al­iadó tanára, néhány héttel ezelő­tt tartotta meg első szegedi előadását az Ady-téri egyetemen a Szovjetunió népei­nek történetéről. Anpilogov elv­társ szombaton ismét Szegedre érkezik és ugyancsak az Ady­­téri egyetem Orosz Intézetében délelőtt negyed 11 órai kezdet­tel folytatja előadássorozatát. műsorral szórakoztatta az ifjú­ Erre az alkalomra is minden oj ság a megjelenteket Tóth Jó­zsef igazgató mondott ünnepi beszédet, a tanulók nevében Sza­bados Erzsébet jótanulási fele­lős megígérte, hogy a jótanulók ezután nemcsak a saját tanulmá­nyi eredményeik jobbátételére fordítanak gondot, hanem foko­zottan foglalkoznak a gyengéb­ben tanuló pajtásaikkal. Nemcsak ezekben az iskolák­ban, hanem valamennyi szegedi iskolában megünnepelték má­jus elsejét külsőségeiben és bel­ső tartalmában egyaránt. Külö­nösen jól sikerült az aignerte­­lepi általános iskola dekoráció­ja, de minden iskolában igen gondos és szép volt a tantermek feldíszítése. Fölévesszövetk­ezet hírei A szerződéses termelőket figyel­mezteti a földművesszövetkezet, hogy termő­területeiket névtáblák­kal kell ellátniok. Ha a nevet, la­káscímet és területnagyságot feltün­tető táblákat azonnal ki nem helye­zik, szerződésszegést követnek el, aminek súlyos következményei le­hetnek és például művelési előleg­ben sem részesülhetnek. A fűszerpaprikatermelők figyel­mét arra hívjuk fel, hogy a palán­ták gombabetegségei ellen haszná­landó védőszerek átvétele végett a földművesszövetkezeti irodában kell­­ jelentkezniök. Szerda, 1950. május 3. „Véd­jélek továbbra is a békénket”” Zászlószalagot kapott a május elsejei ünnepségek keretében az Államvédelmi Hatóság szegedi karhatalmi százada Az újszegedi Vigadó előtti térségen igen nagy tömegben gyűltek össze a felvonulásról oda érkezett dolgozók délelőtt 11 órakor, hogy részt vegyenek az Államvédelmi Hatóság zászló­­szalag átadási ünnepségén. Az MNDSz rókusi és Rókus II. szer­vezete és a Pedagógiai Főiskola gyakorló általános iskolájának szülői munkaközössége ajándé­kozott szép, zászlószalagot arra a zászlóra, amelyet néhány hó­napja kapott a karhatalmi szá­zad az újszegedi Kendergyár dol­gozóitól. Kia úttörők vitték boldog arc­cal a zászlószalagokat. „Védjé­­tek továbbra is a békénket és biztosítsátok tanulásunkat, a boldog jövő felépítésének megte­remtését“, — „Bízunk bennetek, mert egy húsból, egy vérből valók vagyunk és tudjuk, hogy minden munkátok a dolgozók érdekeit szolgálja“ — ezek a mondatok voltak olvashatók a szalagokról. Az ünnepség megnyitójául a rendőrzenekar játszotta el a szovjet és a magyar Himnuszt, majd az MNDSz nevében Erős Jánosné elvtársnő mondott be­szédet, az Államvédelmi Hatóság részéről pedig a karhatalmi szá­zad pártszervezetének titkára köszönte meg a zászlószalagokat A beszédek után 120 tagú út­törőénekkar szerepelt nagy tet­szés mellett, de igen nagy sikert aratott az úttörőzenekar is. Az úttörő fiúk és lányok szavalatok­kal színesítették a zászlószalag­átadási ünnepséget, amely az In­­ternacionálé közös eléneklésével fejeződött be. Ez az ünnepség is Szeged dol­gozóinak mind nagyobb szerete­­tét bizonyította bele békénk vé­dői, az Államvédelmi Hatóság iránt. Jó munkát végeztek május elsejére a „Táncsics" termelőcsoport tagjai p> (Tudósítónktól­) A kecskéstclc- Táncsics“ termelőszövetkezeti csoport tagjai május elsejei fel­­ajánlásuk során eredményes mun­kát végeztek. A kertészetben a káposzta- és a kalarábépai­ánták kirakásánál Rózsa Istvánná 7 óra alatt 3500. Csúcs Mihályné 5 óra alatt 3000. Dimitrov Nikola 6 óra ala­t 4000. Erdei Mátyásné 5 óra alatt 2250. Erdei István egy np alatt 1000 palán­át ültetett el. Er­dei Isvánné ezen a napon még 147 négyszögöl bakhátolást és si­mítást is végzett. Ugyanezt a munka végezte Süli István. A csoport ifjú tagjai: Nyitrai László, ifj. Süli István és Fodor Mihály kézi tolókapával egy.egy­ katasztrális hold földet kapáltak, meg. A csoport tagjai fiat,tatét is épí­ettek és ennek minél előbbi elkészítésében nagy segítségükre vol ak a kecskéstelepi rendőrőrs tagjai: Zsótér József, Börcsök An­tal, Popán Imre és Módra János elvtársak. A csoport tagjai ter­­melő munkájuk mellet május el­sejére igen szép dekorációs mun­kát is végeztek. Hévízi János Iskolafürdő épült az alsóvárosi általános iskolában Népi demokráciánk szociális gondoskodása tette lehetővé, hogy kedden délben jelen­ős eseményt ünnepelhettek az­ alsóvárosi álta­lános iskola pedagógusai­ és ta­nulói. Ekkor adták át rendeltető, sínek az iskola fürdőjét. Régi vágy volt ez itt ebben az iskolá­ban. Az elmúlt rendszerben azonban természetesen csak vágy maradhatott. A felszabadulás u­án új­jáépítették az iskola meg­rongálódott részét s a pedagógu­sok fel­vethették a fürdő megépí­­tésének terveit A pedagógusok kérését, melyet valamennyi szülő támogatott és lelkesen fogadott, a Párt azonnal magáévá tet­te s odahatott, hogy az iskola megkaphatta a fürdő építéséhez szükséges összeget. A fürdő teljesen új, modern felsze­relése biztosítja a tanulók tisztál­kodási lehetőségét. Elkülönített tusfürdők, kádak, öltöző, hideg, melegvíz áll hetenként kétszer a tanulók rendelkezésére. A fürdőit kedden délben ünne­pélyes keretek között adták át rendeltetésének. Legelőször az el­­sőosztályos gyermekek fürödtek meg. Sokan közülük még életük­­ben nem füröd­tek fürdőkádban, újdonság volt, hogy csak meg kell csavarni a csapot és máris folyik a melegvíz. A jövőben he­­tenként kétszer az iskola minden tanulója használhatja a­z új für­dőt. Kimagasló eredmények a szegedi Vasútigazgatóságnál A szegedi vasútigazgatóság dol­gozói közül május elsejére tett felajánlását 150 százalékon felül 2800, 200 százalékon felül 73, míg 300 százalékon felül három dol­gozó feli eskette. Ubraniczki István betaníto 11 munkás a lakatosmunkában 263, a szeged.rókusi szertárnál Szabó Illés szer­ám­ munkás a szénkira­kásban 225 százalékot teljesített Az igazgatóság központjában Bu­gyi­nszky Gizella gépírónő 203 százalékot ért el Szakszervezeti klubhelyiséget avattak a vasutas dolgozók (Tudósítónktól). Szombaton este ünnepélyes keretek között nyitották meg a Szeged Állomáson a vasutas szakszervezet klubhelyiségét. Az avatáson Makra Sándor elvtárs, az Igazgatóság Politikai Osztálya ne­vében mondott ünnepi beszédet. Az ünnepélyes megnyitó után a MÁV kultúrcsoportja, énekkara és tánc­csoportja jól sikerült kultúrműsorral szórakoztatta a jelenlévőket. Az új klubhelyiséget több, mint ezer kö­tetes könyvtárral, zongorával, vi­lágvevő rádiókészü­lékkel, mintegy 100 lemezes hangerősítő készülékkel, sakkal is ellátták. Bálint Ferenc — Olyan szép ez a nap, hogy ha csak ezen mérnénk le a változást, akkor is kifejezhetetlen lenne az eredmény — mondja mellettem egyik dohánygyári elvtársnő. — Ilyen ünnepet a múltban el sem tud­tunk volna képzelni. — Nem is képzelhettük el ezt az­előtt, elvtársnő. Emlékezz csak vis­­­sza, amikor árgus szemekkel figyelt minden hekus az utcán május 1-én, hogy nem lát-e rajtam piros nyak­kendőt, piros székiül, vagy rajtad piros fejkendőt? De azért mégis ott voltunk a Kállayligetben, bujkálva, ti­tokban s elgondolkoztunk arról, hogy talán egy pár év múlva nemcsak Moszkva és Leningrád utcáin ünne­­pelhet már szabadon a nép. Az elv­társak beszélgettek, a spiclik ott ül­tek közöttünk, piros jelvény volt az ő gomblyukukban is. Másnap ismét le­buktak néhányan az elvtársak közül, de azért a következő május 1-én megint csak ott voltunk. És most mégis megértük a szabad ünnepet, immár hatodszor és mindig szebben és mindig boldogabban ünnepelünk, sokkal szebben és sokkal boldogab­­ban, mint ahogy valaha is el tudtuk képzelni • Kárász-utca, 1940. Forrón tűz a nap, de a szívünket mégis a piros pullover melegíti, amit kivettünk, jelezve, hogy nem feledkeztünk meg a munkásosztály nagy ünnepéről. Pásztor Árpád Lenin-versét idézzük, csak úgy halkan, hogy a többi járó­kelőknek fel ne tűnjék. A Klauzál­ tér sarkán kopott ruhás munkást lökdös két rendőr a Kígyó­­utca felé. Gomblyukában még ott virít a piros szekfű, az egyik rendőr durva szitokkal kapja ki onnan s rátapos. A munkás felemelt tővel megy. Egy pillanatra összevillan a sze­münk, öklünket felemelve üdvözöl­jük egymást, a dolgozók nemzetközi köszöntésével. Mikor eltűnnek a sar­kon, felveszem az összetaposott vi­rágot A rendőrcsizma alatt kegyet­lenül összezúzódott. De azért vörös maradt a színe, mint a vér • Petőfi Sándor-sugárút. 1944. Né­met tankok robognak végig az utcán Horgos irányába. Szorul a kapca a Balkánon, a fasiszta fenevad végső erőfeszítéssel próbálja kivédeni a Vörös Hadsereg megsemmisítő csa­pásait. És lenn Nyugat-U­krajnában egyre közelednek a Kárpátok Ifjé­n diadalmas szovjet katonák. De itt, Szegeden, még bízik ez úri rend. Kifestett kisasszonykák sétál­gatnak a lakkcsizmás, pökhendi ne­mes tisztekkel s megtapsolják a tan­kok tornyában gőgösen feszülő ger­­mán banditákat, akik alig 40 nap­pal azelőtt tiporták el a magyar ár­nyékszabadságnak még az utolsó látszatát is. Eszembe jut egy régi újságcikk, amely Prága megszállá­sát írta le. Prága népe kétoldalt állt az utcán, nézte a hódítók diadalme­netét és sírva-zokogva elénekelte a csehszolvák himnuszt. Ott sem tu­dott hősi, egész nemzetet megmoz­gató felkelés, szabadságharc szület­ni a langyos polgári demokrácia ta­laján, de legalább sírni tudtak az emberek azon, hogy elveszett a sza­badságuk­. Nálunk azonban tapsoló fi-, sarok és kisasszonyok fogadták a fasiszta rablókat, Budapest, Debrecen és Székesfehérvár jövendő gyilkosait. És akkor úgy éreztem, hogy nagyon soká, talán soha nem tudjuk lemos­ni a magyar néven esett gyalázatot. Két overallos munkást vettem ész­re a járdán, amint sapkájuk sitt­je alól összehúzott szemöldökkel néz­tek a tankok után s az egyik lopva megfenyegette őket. És akkor átvil­lant bennem a gondolat, hogy egy­szer mégis­ le fogjuk mosni a gyalá­zatot, hogy ezek jelentik a magyar népet, mely a huszonötéves Horthy­­fasiszta uralom után nem volt képes mindent átfogó, elsöprő szabadság­­harcra, de legalább gyűlölte a fa­siszta hóhérokat és várta a felszaba­dítókat. És rádöbbentem arra is, hogy a tapsoló, integető urak és kis­asszonyok nem veszítették el a ha­zájukat. Nem veszítették el, mert ez az ország sohasem volt a hazájuk. * 1950. Lenin-utca. Zászlók, ünnep­lő, ujjongó tömeg. Indul a menet a hídon át Újszegedre, hogy önfeled­ten, vidáman szórakozzék ezen a szép napon, a hatodik szabad május 1-én, mikor már nem csattog a rend­­őrkardlap és nem fenyeget a csend­őrszurony. Köztünk vonul a nép rendőrsége is, amely ma már a mi hatalmunkat védi az úri rend alatto­mos kísérletei ellen. Ott vonul a me­netben az az elvtárs, akit tiz éve rendőr kisért a Klauzál­ téren s ott énekel valahol az is, aki hat évvel ezelőtt megfenyegette a német tan­kot a Petőfi Sándor-sugárúton. És felhangzik a dal: ,,A hadseregünk nagy, ereje félelmes, Mi mégsem akarunk háborúzni, De, ha ellenünk bárki is támadni mer, Saját földjén fogjuk összezúzni..." Száll a dal, viszi a szél messzire, elviszi le délfelé is, Horgos, Szabad­ka, N­oviszád, Belgrád irányába, ahonnan fenekedik ránk a tőkés im­perializmus szemérmetlen, agresszív, fasiszta táncos kutyája, Tito és ban­dája. Örömünkbe szomorúság vegyül, hogy a hős jugoszláv nép ma nem ünnepelhet együtt velünk, a Sopron­­tól Sanghajig, Tiranától Petropav­­lovszkig terjedő nagy szabad világ népeivel együtt. De jól tudja, hogy eljön majd az az idő, amikor a jugo­szláv nép is elsöpri hóhérait . Bel­grád és Zágráb, Szabadka és Cetin­­je dolgozói is olyan boldogan ünne­pelhetik a munka szabad ünnepét, mint mi ma Szegeden. • Újszeged. Tarka-barka csoportok­ban ülnek a füvön a dolgozók s él­vezik a jó meleg tavaszi napot. Fris­sen habzó sört mérnek az egyik sá­torban, ínycsiklandozó illatokat hoz a szél a másik felől. Egy fa árnyé­kában két kékzubbonyos fiatalem­ber, párt jelvénnyel a gomblyukban, zsebükből messzire kivilágít a „Dél­­magyarország" vörös feje. Amint haladok mellettük, hallom az egyik­nek a hangját: ,,Az átmenet a klas­­­szikus kapitalizmusból az imperia­lizmus korába..." Munkások. Ta­nulnak, mert tudják, hogy az ország vezetése az ő feladatuk. (pp) HÁROM MÁJUS

Next