Délmagyarország, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)
1950-05-25 / 120. szám
VII. ÉVF. 120. SZÁM. ÁRA 50 FILLÉR (P. T.) Az emberiség történelme még soha nem ismert olyan hatalmas szervezetet, mozgalmat, amely emberek száz és százmillióit olyan megállíthatatlanul ragadta volna magával, ahogy ez napjaink békemozgalmánál megnyilvánul. Mind az öt világrészen folyik a népek harca az imperialista háborús gyújtogatók próbálkozásai ellen. A népek közötti békés együttműködés, harc az atomhisztéria és a háborús uszítás ellen — ezt a jelszót tükrözi vissza a Béke Hívei Világkongresszusának Állandó Bizottsága stockholmi ülésén elfogadott felhívás. Napról-napra, óráról-órára újabb milliók írják alá ezt a felhívást. A közelmúlt hetekben lehettünk tanúi annak a mindent elsöprő lelkesedésnek, mellyel több, mint hétmillió magyar dolgozó, köztük Szeged dolgozó népe is, eleget tett kötelességének a béke megvédése érdekében. A békeharc magyarországi szakaszának újabb állomását jelentik azok a nagygyűlések, melyek a Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottsága hazánkban tartózkodó tagjainak részvételével zajlanak le országszerte. Tegnap Budapest népe vonult fel óriási tömegekben, hogy részt vegyen a békenagygyűlésen és újra hitett tegyen a béke és a béketábor nagy vezetője, a Szovjetunió mellett és tiltakozzék az amerikai atomkalandorok nyugateurópai cinkosaik őrült, gyilkos tervei ellen. Ma a vidéki nagyvárosok, küztük Szeged dolgozói hallatják szavukat a béke érdekében. Ma délután fél 6-kor a Széchenyi-téren Szolovjov elvtárs, a Szovjetunió Szakszervezeti Központi Bizottságának titkára, Le Leap elvtárs, a francia CGT (Általános Munkásszövetség) titkára és Apró Antal elvtárs, a SzOT főtitkára tolmácsolják Szeged népének, hogy mit tett a Szakszervezeti Világszövetség eddig és mit szándékozik tenni a jövőben a béke megvédése, az emberiség megmentése érdekében. Szeged dolgozói napok óta hatalmas lelkesedéssel készülnek erre a harcos demostrációra. Az újszegedi Magyar Kender dolgozói egyöntetűen elhatározták, hogy valamennyien részt vesznek a békegyülésen. Ezzel a Magyar Kender dolgozói bebizonyították, hogy nincs az üzemnek egyetlen dolgozója sem, aki ne akarna a béke aktív harcosa lenni. De az üzem dolgozói megértették, hogy a békéért ennél is többet kell tenni. Megértették, hogy a munkateljesítmények emelése, a munka jobb megszervezése mind egy-egy ökölcsapás a háborúra uszító imperialisták arcába. Zsombolyai Jánosné szövőnő, aki az ifjúsági kongresszus tiszteletére vállalta, hogy június 18-ra befejezi júliusi tervét, most elhatározta, hogy ezévi tervét újabb tíz nappal előbb fejezi be. Vizi Vilmos elvtársék a festődében a minőséget a békenagygyűlés napjára 100 százalékra emelik. Az üzemek között valóságos versengés alakult ki, hogy a mai napot minél ünnepélyesebbé tegyék. Schlüsszer Margit, Ördögh Etel, Gulicska Ilona a Szegedi Kenderből, Farkas Istvánné, Boros Ilona, Abonyi József a DEMA cipőgyárból Ocskó Antalné, Csányi Józsefné a Szegedi Jutafonóból és a többiek mind, akik munkafelajánlásokkal igyekeztek ünnepélyessé tenni a mai napot, valamennyien megértették azt a szoros összefüggést, amely a munka jobb végzése és a béke megvédése között van. Az üzemek dolgozói mellett ott lesznek a kerületi alapszervezetek, a hivatalok, a tömegszervezetek, a nők és az ifjúság akik valamennyien teljes mértékben átérzik ennek a gyűlésnek a döntő fontosságát s azt, hogy az ő megjelenésük, minden egyes dolgozó részvétele a gyűlésen egy-egy téglát rak a béke szilárd, áttörhetetlen falába. A békevédelmi bizottságok munkája is döntően fontos része a békéért folyó küzdelemnek. A békevédelmi bizottság tagjának lenni nagy megtiszteltetés, de ugyanakkor felelősségteljes megbízatás is. Ott, ahol a bizottság tagjai egyéni példamutatásukkal, jó munkájukkal kitűnnek, ott munkájuknak komoly eredményei is vannak. Fontos fegyver a meggyőzés, az érvek felsorakoztatása is, de csak akkor igazán hatásos, ha ott van mögötte a tettek aranyfedezete. Ezért hatásos például a MÁV Fűtőház békevédelmi bizottságának munkája, ahol a legjobb dolgozók, újítók, élmunkások, sztahánovisták a bizottság tagjai. És persze legelsősorban azért is, mert a pártszervezett gondot fordít a békevédelmi bizottságok munkájára Vannak persze hibák is a békevédelmi bizottságok munkájában, különösen ott, ahol a pártszervezet nem törődik kellőképpen vele. Erre példa a vasházi megállónál történt eset, ahol sem a békevédeli bizottság, sem a pártszervezet nem figyelt fel arra, hogy a pályaőr fia a klerikális reakció érdekében a háborús uszítók mellett folytatott propagandát. Fokozott éberséggel kell felfigyelni ezekre a jelenségekre. Egy pillanatra sem szabad elfelejtenünk, hogy az ellenség és ügynökei nem alusznak, s megtalálják a legkisebb rést is, ahol behatolva árthatnak demokráciánk további fejlődésének s ezen keresztül a béke ügyének. Itt, Szegeden is voltak a klerikális és a kulák reakciónak olyan ügynökei, akik nem vállalak közösséget Szeged dolgozó népével és, — akár nyílt ellenségeskedéssel, akár különböző álokokra hivatkozva — megtagadták a békeívek aláírását. Bizonyos, hogy békénknek ezek az ádáz ellenségei, a dollárimnerializmus magyarországi képviselői nem elégszenek meg ennyivel. Háborús rémhírek kovácsolásával, különböző alattomos híresztelésekkel igyekeznek megbontani a dolgozók egységét , ezáltal rést ütni a békefront magyarországi, ezen belül szegedi szakaszán- Éber figyelemmel kell megkeresni az ilyen kísérletek forrásait, amelyekben minden esetben megtalálható az imperialisták valamelyik ügynökének a keze. Szeged nem messze fekszik a jugoszláv határtól. És ez a határ ma nem közönséges határ, két világot választ el egymástól, az épülő szocializmus világát a restaurált kapitalizmus világától. Néhány kilométerrel délre Tito és fasiszta szolgái, köztük Szalajjal az élükön a jugoszláv szakszervezetek vezetői is, megakadályozzák, vagy legalábbis meg szeretnék akadályozni, hogy a jugoszláv nép hitet tegyen a béke mellett. A Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottsága határozatában bélyegezte meg a jugoszláv szakszervezeti vezetők 097.tájáruló magatartását és megszakította velük a közösséget Ilyen körülmények között különös jelentősége van a mai békenagygyűlésnek, melyen a nagy szovjet szakszervezetek, a kapitalista kizsákmányolás ellen hősiesen küzdő francia szakszervezetek, valamint a SzOT vezető egyéniségei tolmácsolják Moszkva, Páris és Budapest dolgozóinak békeakaratát. És tolmácsolják itt Szegeden, a szomszédos Jugoszlávia dolgozóinak békeakaratát is, amely a Tito-klikk fasiszta terrorja ellenére is élénken él a jugoszláv dolgozók szívében, mint azt a Magyarországra menekült jugoszláv dolgozóknak az SzVSz Végrehajtó Bizottságához intézett levele bizonyítja. Szegednek, itt a szabad világ délnyugati sarkában különösen fontos feladata van a békéért folyó harcban. Szeged dolgozói ma bizonyságát fogják adni annak, hogy ezen a fontos őrhelyen meg is állják a helyüket. As SsVSs Végrehajtó Bizottságának határozata a jugoszláv szakszervezetek központi tanácsa árulásáról Ma délután fél 6-kor békenagygyűlés a Széchenyi-téren CSÜTÖRTÖK, 1050. MÁJUS 25. SZEGED A BÉKEARCVONALBAN Elsöprő lelkesedéssel tettek hitet Budapest dolgozói a béke megvédése mellett Di Vittorio, Saillant és Szolovjov elvtársak beszéltek a Kossuth Lajos téri békenagygyűlésen Szerdán délután rendezett sorokban, táblák és zászlók alatt vonultak fel a főváros dolgozói a Kossuth Lajos-térre, hogy a Szakszervezeti Világszövetség hazánkban tartózkodó vezetőinek beszámolóit meghallgassák, hogy a békeívek aláírása után ismét hitet tegyenek a béke megvédése mellett. „A béketábor győzni fog!“, „Sztálin n ipi vezérünk!“ — hangzik fel a kiáltás a felvonulók végeláthatatlan oszlopából Fél 6 felé jár az óra mutatója, amikor már csaknem teljesen megtelik a Kossuth Lajos-tér. Közben a téren a világ népeinek zászlói mutatják, hogy Budapesten a napokban a világbékéért küzdő dolgozóinak képviselői gyűltek össze. A tér villanyoszlopai és fái között a nemzetközi proletáriátus győzelmes vörös zászlóit lengeti a szél. Megérik a nagy tér, százezrek torkából száll a kiáltás a világ minden tája felé, kifejezve a magyar munkásosztály elszántságát: „Megvédjük a békét!“ A teret körülvevő házak falán feliratok üdvözlik a szabadságért, a békéért küzdő, imperialista országokban sínylődő hős munkárokat és harcos vezetőit, a kommunista pártokat. Egymás után érkeznek a vörös drapériával borított díszamelvényre a Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottságának tagjai: Szolovjov elvtárs, a Szovjetunió szakszervezeteinek képviselője, Di Vittorio elvtárs, a Világszövetség elnöke, Saillant elvtárs, a Világszövetség főtitkára, Liu Ning-I elvtárs, a kínai szervezett munkások küldötte és Apró Antal elvtárs, a magyar dolgozók képviselője vezetésével. Az emelvényen foglal helyet Kádár János elvtára és Marosán György elvtárs, az MDP főtitkárhelyettesei és a Politikai Bizottság és a Központi Vezetőség több tagja, Rónai Sándor elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke vezetésével aanács és Dobi István, a minisztertanács elnöke vezetésével a kormány több tagja. Az emelvényen foglaltak helyet Kiszeljov, a Szovjetunió ma-Lelkes taps fogadta az üdvözlő szavak után az emelvényre lépő di Vittorio elvtársat, a Világszövetség elnökét. Di Vittorio elvtárs, a Szakszervezeti Világszövetség elnöke, miután üdvözölte a Magyar Népköztársaság dolgozóit és kormányát, a SzVSz nevében így folytatta beszédét: — A nemzetközi szakszervezeti mozgalom képviselői, akik gyönyörű fővárosukban összegyűltek, közvetlen tapasztalatukból állapíthatták meg a nagyszerű fejlődést, amelyet e néhány év alatt Önök itt már megvalósítottak az új gazdasági rend és az új szabad társadalom építésében, amely mindörökre kiküszöböli az embernek ember által való kizsákmányolását és biztosítja minden dolgozó jogát a munkához, a szabad élethez, a kultúrához és jóléthez. — Végtelen örömmel áll a magyarországi nagykövete és a baráti népi demokráciák diplomáciai képviselői. 6 óra előtt néhány perccel még mindig sűrű sorokban özönlenek a főváros dolgozói a Kossuth Lajos tére. Hirtelen elül a zaj, megkezdődik a gyűlés. Apró Antal elvtárs, a SzOT főtitkára, mondott üdvözlőbeszédet. Apró Antal elvtárs üdvözlőbeszéde Apró Antal elvtárs, a magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében üdvözölte a békenagygyűlés részvevőit. Üdvözölte a Szakszervezeti Világszövetség elnökségének tagjait és kiküldöttjeit. Külön kiemelve a hatalmas Szovjetunió szakszervezeti delegációját, a Kínai Népköztársaság s a baráti népi demokráciák küldötteit. A nagygyűlés résztvevői lelkesen éltették a Szovjetuniót, a baráti népi demokráciákat, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának megjelent tagjait s a „Megvédjük a békét!“ országos tanácsának elnökségét. Percekig zúgott a taps s az ütemes „Éljen Rákosi, éljen a Párt!“ felkiáltás. — Elvtársak — folytatta beszédét Apró Antal — békenagygyűlésünkön Nagy-Budapest dolgozói hitet tesznek a nemzetközi munkásosztály küldöttei előtt harcos békeakaratukról, elszántságukról, hogy a béke védelmében a ránk eső frontszakaszon bátmn helytállunk. Mi, magyar munkások, büszke örömmel vállaljuk a béke megvédésének ránk háruló feladatait. Minden imperialista háborús próbálkozással szemben megvédjük szocialista építésünk eddigi eredményeit. Tovább fejlesztjük szocialista termelésünket, erősítjük a munkafegyelmet, ezen keresztül emeljük dolgozó népünk anyagi és kulturális színvonalát. Elvtársak! A békéért folyó harcban megnövekednek a mi feladataink is. Kötelességünk sorainkat tovább erősíteni, a békéért folyó mozgalmat tovább fejleszteni, hogy az imperialisták minden próbálkozásával szemben helyt tudjunk állni. hatjuk meg, hogy a szocializmus építésének győzelmekkel teli útján már a háború előttinél sokkal magasabb gazdasági és kulturális színvonalat értek el, hogy már kiküszöbölték a munkanélküliség csapását, amely jelenleg is minden kapitalista és gyarmati országban a dolgozók tízmillióit kárhoztatja a legsötétebb nyomorra és éhezésre. Mindazon országok dolgozóinak nevében, akik még a kapitalista elnyomás igája alatt nyögnek, csodálattal és elismeréssel adózunk önöknek a termelés fejlesztésével elért nagyszerű győzelmeikért. Azok, akik a legkevesebb hitelt is adnak az imperialista országok sajtója és rádiója aljas rágalmazóinak, Budapestre érkezve azt várhatnák, hogy itt az utcákon éhező, mezítlábas, kimerült emberek ezreit találják. Mi ennek az ellenkezőjét tapasztaltuk, az önök tiszta és rendezett városát, dolgozó, nyugodt, kedves, vidám népével. A szocializmus országának példája nyomán Önök és többi testvéreink a népi demokráciák országaiban ismét fényesen bebizonyították, hogy a dolgozók képesek felépíteni a szabad társadalmat és azt, hogy csak a kapitalista kizsákmányolásból mentes társadalom képes a dolgozók jólétét biztosítani. A Végrehajtó Bizottság behatóan tanulmányozta az összes problémákat, amelyek a jelen pillanatban a világ munkásosztálya, a munkásság összessége és az egész emberiség érdeklődésének középpontjában állnak és világos határozatokat hozott ezekkel kapcsolatban. Ezek a határozatok nagy befolyást gyakorolnak a helyzet további fejlődésére. A Végrehajtó Bizottságunk leleplezte az amerikai imperializmus háborús terveit. A Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottsága megállapította, hogy a béke és a haladás világfrontja — amelynek főbástyája a Szovjetunió és a népi demokráciák — rohamosan fejlődik az egész világon és mérhetetlen erejük megállíthatja és meg is kell, hogy állítsa a háborús uszító főbűnösöket, hogy ne követhessék el gaztetteiket az emberiség ellen. A Végrehajtó Bizottság magáévá tette a stockholmi békefelhívást és azt minden tagja aláírta, valamint felhívta a világ minden dolgozóját, hogy tevékenyen készítsék elő részvételüket a béke híveinek második kongresszusán, amely ez év októberében Olaszországban ül össze. — Mi, a világ csaknem 80 millió szervezett dolgozójának képviselői kijelentjük, hogy az emberiség elsőszámú ellenségének és háborús bűnösnek nyilvánítjuk és e szerint is kezeljük azt a kormányt, amely elsőnek használná az atombombát bármely ország ellen. (Viharos taps, felkiáltások: Megvédjük a békét!) — Munkát és nem háborút!, kenyeret és nem fegyvereket! iskolákat és nem hadikiadásokat! nemzeti függetlenséget és nem függőséget a ragadozó amerikai imperializmustól! — ezt követelik az összes kapitalista és gyarmati országok dolgozói. Ez az alapja a mi harcunknak is. Ezzel egyidejűleg a munkásosztály árulói ellen is felvértezzük magunkat. Ezért zártuk ki sorainkból az áruló Tito lakásait és ugyanakkor felhívjuk Jugoszlávia dolgozóit, rázzák le nyakukról az áruló Titot és bandáiét, hogy visszatérhessenek a világ munkásságának nagy családjába. (Felkiáltások: ,,Vesszen Titol") Di Vittorio beszéde befejező részében rámutatott, hogy a világ dolgozói mindig egységesen fognak küzdeni a világ békéjéért, az emberi haladásért és valamennyi nép testvériségéért. Beszéde után Sztálint Rákosit, a világ dolgozóinak békeharcát éltette a sokezres tömeg. Saillant: Mélységes megelégedéssel vettük tudomásul a béke erőinek megnövekedését t Vittorio elvtárs beszéde után Louis Saillant elvtárs, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára tartotta meg beszédét. — Budapest dolgozói ma azért gyűltek össze itt, hogy kifejezzék szilárd békeakaratukat és azt az elhatározásukat, hogy erejüket nem kímélve, meg fogják hiúsítani a háborús gyújtogatók terveit. — A szocializmus alapjait lerakva, önök új, boldog társadalmat építenek, amelyben minden dolgozó önmagának dolgozik, amikor hazájáért dolgozik. Önök számára megnyílt az út a boldogulás felé. Nem ismerik többé a munkanélküliséget és életszínvonaluk napról-napia l Vittorio: Csak a kapitalista kizsákmányolástól mentes társadalom képes a dolgozók jólétét ftimbcilani