Délmagyarország, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-25 / 120. szám

VII. ÉVF. 120. SZÁM. ÁRA 50 FILLÉR (P. T.) Az emberiség történelme még soha nem ismert olyan hatalmas szervezetet, mozgalmat, amely em­berek száz és százmillióit olyan meg­állíthatatlanul ragadta volna magá­val, ahogy ez napjaink békemozgal­mánál megnyilvánul. Mind az öt vi­lágrészen folyik a népek harca az imperialista háborús gyújtogatók próbálkozásai ellen. A népek közöt­ti békés együttműködés, harc az atomhisztéria és a háborús uszítás ellen — ezt a jelszót tükrözi vissza a Béke Hívei Világkongresszusának Állandó Bizottsága stockholmi ülé­sén elfogadott felhívás. Napról-nap­­ra, óráról-órára újabb milliók ír­ják alá ezt a felhívást. A közelmúlt hetekben lehettünk tanúi annak a mindent elsöprő lelkesedésnek, mel­­­lyel több, mint hétmillió magyar dolgozó, köztük Szeged dolgozó né­pe is, eleget tett kötelességének a béke megvédése érdekében. A békeharc magyarországi szaka­szának újabb állomását jelentik azok a nagygyűlések, melyek a Szakszer­vezeti Világszövetség Végrehajtó Bi­­zottsága hazánkban tartózkodó tag­jainak részvételével zajlanak le or­szágszerte. Tegnap Budapest népe vonult fel óriási tömegekben, hogy részt vegyen a békenagygyűlésen és újra hitett tegyen a béke és a bé­ketábor nagy vezetője,­ a Szovjet­unió mellett és tiltakozzék az ame­rikai atomkalandorok nyugateurópai cinkosaik őrült, gyilkos tervei ellen. Ma a vidéki nagyvárosok, küztük Szeged dolgozói hallatják szavukat a béke érdekében. Ma délután fél 6-kor a Széchenyi-téren Szolovjov elvtárs, a Szovjetunió Szakszerveze­ti Központi Bizottságának titkára, Le Leap elvtárs, a francia CGT (Ál­talános Munkásszövetség) titkára és Apró Antal elvtárs, a SzOT főtitká­ra tolmácsolják Szeged népének, hogy mit tett a Szakszervezeti Vi­lágszövetség eddig és mit szándéko­zik tenni a jövőben a béke megvé­dése, az emberiség megmentése ér­dekében. Szeged dolgozói napok óta­ hatal­mas lelkesedéssel készülnek erre a harcos demostrációra. Az újsze­gedi Magyar Kender dolgozói egy­öntetűen elhatározták, hogy vala­mennyien részt vesznek a békegyülé­sen. Ezzel a Magyar Kender dol­gozói bebizonyították, hogy nincs az üzemnek egyetlen dolgozója sem, aki ne akarna a béke aktív harcosa lenni. De az üzem dolgozói megér­tették, hogy a békéért ennél is töb­bet kell tenni. Megértették, hogy a munkateljesítmények emelése, a munka jobb megszervezése mind egy-egy ökölcsapás a háborúra uszí­tó imperialisták arcába. Zsombolyai Jánosné szövőnő, aki az ifjúsági kongresszus tiszteletére vállalta,­­ hogy június 18-ra befejezi júliusi­­ tervét, most elhatározta, hogy ez­­évi tervét újabb tíz nappal előbb fejezi be. Vizi Vilmos elvtársék a festődében a minőséget a békenagy­gyűlés napjára 100 százalékra eme­lik. Az üzemek között valóságos versengés alakult ki, hogy a mai na­pot minél ünnepélyesebbé tegyék. Schlüsszer Margit, Ördögh Etel, Gu­­licska Ilona a Szegedi Kenderből, Farkas Istvánné, Boros Ilona, Abo­­nyi József a DEMA cipőgyárból Ocskó Antalné, Csányi Józsefné a Szegedi Jutafonóból és a többiek mind, akik munkafelajánlásokkal igyekeztek ünnepélyessé tenni a mai napot­, valamennyien megértették azt a szoros összefüggést, amely a munka jobb végzése és a béke meg­védése között van. Az üzemek dol­gozói mellett ott lesznek a kerü­leti alapszervezetek, a hivatalok, a tömegszervezetek, a nők és az ifjú­ság akik valamennyien teljes mér­tékben átérzik ennek a gyűlésnek a döntő fontosságát s azt, hogy az ő megjelenésük, minden egyes dolgo­zó részvétele a gyűlésen egy-egy­­ téglát rak a béke szilárd, áttörhe­­tetlen falába. A békevédelmi bizottságok mun­kája is döntően fontos része a béké­ért folyó küzdelemnek. A béke­védelmi bizottság tagjának lenni nagy megtiszteltetés, de ugyanakkor felelősségteljes megbízatás is. Ott, ahol a bizottság tagjai egyéni pél­damutatásukkal, jó munkájukkal ki­tűnnek, ott munkájuknak komoly eredményei is vannak. Fontos fegyver a meggyőzés, az érvek felsorakozta­tása is, de csak akkor igazán hatá­sos, ha ott van mögötte a tettek aranyfedezete. Ezért hatásos például a MÁV Fűtőház békevédelmi bizott­ságának munkája, ahol a legjobb dolgozók, újítók, élmunkások, szta­­hánovisták a bizottság tagjai. És persze legelsősorban azért is, mert a pártszervezett gondot fordít a bé­kevédelmi bizottságok munkájára Vannak persze hibák is a békevé­­delm­i bizottságok munkájában, kü­lönösen ott, ahol a pártszervezet nem törődik kellőképpen vele. Erre példa a vasházi megállónál történt eset, ahol sem a békevédel­­i bi­zottság, sem a pártszervezet nem figyelt fel arra, hogy a pályaőr fia a klerikális reakció érdekében a háborús uszítók mellett folyta­tott propagandát. Fokozott éber­séggel kell felfigyelni ezekre a je­lenségekre. Egy pillanatra sem sza­bad elfelejtenünk, hogy az ellenség és ügynökei nem alusznak, s meg­találják a legkisebb rést is, ahol be­hatolva árthatnak demokráciánk to­vábbi fejlődésének s ezen keresztül a béke ügyének. Itt, Szegeden is voltak a klerikális és a kulák reak­ciónak olyan ügynökei, akik nem vállalak közösséget Szeged dolgo­zó népével és, — akár nyílt ellen­ségeskedéssel, akár különböző ál­okokra hivatkozva — megtagadták a békeívek aláírását. Bizonyos, hogy békénknek ezek az ádáz ellen­ségei, a dollárimnerializmus ma­gyarországi képviselői nem elég­szenek meg ennyivel. Háborús rém­hírek kovácsolásával, különböző alattomos híresztelésekkel igyekez­nek megbontani a dolgozók egysé­gét , ezáltal rést ütni a békefront magyarországi, ezen belül szegedi szakaszán- Éber figyelemmel kell megkeresni az ilyen kísérletek for­rásait, amelyekben minden esetben megtalálható az imperialisták vala­melyik ügynökének a keze. Szeged nem messze fekszik a ju­goszláv határtól. És ez a határ ma nem közönséges határ, két világot választ el egymástól, az épülő szo­cializmus világát a restaurált ka­pitalizmus világától. Néhány kilo­méterrel délre Tito és fasiszta szol­gái, köztük Szalajjal az élükön a jugoszláv szakszervezetek vezetői is, megakadályozzák, vagy legalább­is meg szeretnék akadályozni, hogy a jugoszláv nép hitet tegyen a bé­ke mellett. A Szakszervezeti Világ­­szövetség Végrehajtó Bizottsága ha­tározatában bélyegezte meg a ju­goszláv szakszervezeti vezetők 097.­­tá­járuló magatartását és megsza­kította velük a közösséget Ilyen körülmények között különös jelen­tősége van a mai békenagygyűlés­­nek, melyen a nagy szovjet szak­­szervezetek, a kapitalista kizsákmá­nyolás ellen hősiesen küzdő francia szakszervezetek, valamint a SzOT vezető egyéniségei tolmácsolják Moszkva, Páris és Budapest dolgo­zóinak békeakaratát. És tolmácsol­ják itt Szegeden, a szomszédos Ju­goszlávia dolgozóinak békeakaratát is, amely a Tito-klikk fasiszta ter­rorja ellenére is élénken él a ju­goszláv dolgozók szívében, mint azt a Magyarországra menekült jugo­szláv dolgozóknak az SzVSz Vég­rehajtó Bizottságához intézett le­vele bizonyítja. Szegednek, itt a szabad világ dél­nyugati sarkában különösen fontos feladata van a békéért folyó harc­ban. Szeged dolgozói ma bizony­ságát fogják adni annak, hogy ezen a fontos őrhelyen meg is állják a helyüket. As SsVSs Végrehajtó Bizott­ságának határozata a jugoszláv szakszervezetek központi tanácsa árulásáról Ma délután fél 6-kor békenagygyűlés a Széchenyi-téren CSÜTÖRTÖK, 1050. MÁJUS 25. SZEGED A BÉKEARCVONALBAN Elsöprő lelkesedéssel tettek hitet Budapest dolgozói a béke megvédése mellett Di Vittorio, Saillant és Szolovjov elvtársak beszéltek a Kossuth Lajos­ téri békenagygyű­lésen Szerdán délután rendezett so­rokban, táblák és zászlók alatt vonultak fel a főváros dolgozói a Kossuth Lajos-térre, hogy a Szakszervezeti Világszövetség hazánkban tartózkodó vezetőinek beszámolóit meghallgassák, hogy a békeívek aláírása után ismét hitet tegyenek a béke megvédé­se mellett. „A béketábor győzni fog!“, „Sztálin n ipi vezérünk!“ — hangzik fel a kiáltás a felvo­nulók végeláthatatlan oszlopából Fél 6 felé jár az óra mutatója, amikor már csaknem teljesen megtelik a Kossuth Lajos-tér. Közben a téren a világ népei­nek zászlói mutatják, hogy Bu­­dapesten a napokban a világbé­kéért küzdő dolgozóinak képvise­lői gyűltek össze. A tér villany­­oszlopai és fái között a nemzet­közi proletáriátus győzelmes vö­rös zászlóit lengeti a szél. Meg­érik a nagy tér, százezrek tor­kából száll a kiáltás a világ min­den tája felé, kifejezve a magyar munkásosztály elszántságát: „Megvédjük a békét!“ A teret körülvevő házak fa­lán feliratok üdvözlik a szabad­ságért, a békéért küzdő, impe­rialista­ országokban sínylődő hős munk­ár­okat és harcos veze­tőit, a kommunista pártokat. Egymás után érkeznek a vö­rös drapériával borított dísz­­amelvényre a Szakszervezeti Vi­lágszövetség Végrehajtó Bizott­ságának­­ tagjai: Szolovjov elv­társ, a Szovjetunió szakszerveze­teinek képviselője, Di Vittorio elvtárs, a Világszövetség elnöke, Saillant elvtárs, a Világszövet­ség főtitkára, Liu­ Ning-I elvtárs, a kínai szervezett munkások kül­dötte és Apró Antal elvtárs, a magyar dolgozók képviselője ve­zetésével. Az emelvényen foglal helyet Kádár János elvtára és Marosán György elvtárs, az MDP főtit­kárhelyettesei és a Politikai Bi­zottság és a Központi Vezetőség több tagja, Rónai Sándor elv­társ, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke vezetésével a­anács és Dobi István, a minisz­­t­er­tanács elnöke vezetésével a kormány több tagja. Az emelvényen foglaltak he­lyet Kiszeljov, a Szovjetunió ma-Lelkes taps fogadta az üdvöz­lő szavak után az emelvényre lépő di Vittorio elvtársat, a Vi­lágszövetség elnökét. Di Vittorio elvtárs, a Szak­­szervezeti Világszövetség elnöke, miután üdvözölte a Magyar Nép­­köztársaság dolgozóit és kormá­nyát, a SzVSz nevében így foly­tatta beszédét: — A nemzetközi szakszerve­zeti mozgalom képviselői, akik gyönyörű fővárosukban össze­gyűlte­k, közvetlen tapasztala­tukból állapíthatták meg a nagy­szerű fejlődést, amelyet e néhány év alatt Önök itt már megvaló­sítottak az új gazdasági rend és az új szabad társadalom építésé­ben, amely mindörökre kiküszö­böli az embernek ember által való kizsákmányolását és bizto­sítja minden dolgozó jogát a munkához, a szabad élethez, a kultúrához és jóléthez. — Végtelen örömmel áll a ma­­gyarországi nagykövete és a ba­ráti népi demokráciák diplomá­ciai képviselői. 6 óra előtt néhány perccel még mindig sűrű sorokban özönlenek a főváros dolgozói a Kossuth Lajos­ tér­e. Hirtelen elül a zaj, megkezdődik a gyűlés. Apró Antal elvtárs, a SzOT főtitkára, mondott üdvözlőbeszédet. Apró Antal elvtárs üdvözlőbeszéde Apró Antal elvtárs, a magyar Szakszervezetek Országos Taná­csa nevében üdvözölte a béke­nagygyűlés részvevőit. Üdvözöl­te a Szakszervezeti Világszövet­ség elnökségének tagjait és ki­küldöttjeit. Külön kiemelve a hatalmas Szovjetunió szakszerve­zeti delegációját, a Kínai Nép­­köztársaság s a baráti népi de­mokráciák küldötteit. A nagygyűlés résztvevői lel­kesen éltették a Szovjetuniót, a baráti népi demokráciákat, a Ma­gyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának megjelent tagjait s a „Megvédjük a békét!“ or­szágos tanácsának elnökségét. Percekig zúgott a taps s az üte­mes „Éljen Rákosi, éljen a Párt!“ felkiáltás. — Elvtársak — folytatta be­szédét Apró Antal — békenagy­gyűlésünkön Nagy-Budapest dol­gozói hitet tesznek a nemzetközi munkásosztály küldöttei előtt harcos békeakaratukról, elszánt­ságukról, hogy a béke védelmé­ben a ránk eső front­szakaszon bátm­n helytállunk. Mi, magyar munkások, büszke örömmel vál­laljuk a béke megvédésének ránk háruló feladatait. Minden imperialista h­áborús próbálko­zással szemben megvédjük szo­cialista építésünk eddigi eredmé­nyeit. Tovább fejlesztjük szocia­lista termelésünket, erősítjük a munkafegyelmet, ezen keresztül emeljük dolgozó népünk anyagi és kulturális színvonalát. Elvtár­sak! A békéért folyó harcban megnövekednek a mi feladataink is. Kötelességünk sorainkat to­vább erősíteni, a békéért folyó mozgalmat tovább fejleszteni, hogy az imperialisták minden próbálkozásával szemben helyt tudjunk állni. hatjuk meg, hogy a szocializmus építésének győzelmekkel teli út­ján már a háború előttinél sok­kal magasabb gazdasági és kul­turális színvonalat értek el, hogy már kiküszöbölték a mun­kanélküliség csapását, amely je­lenleg is minden kapitalista és gyarmati országban a dolgozók tízmillióit kárhoztatja a legsöté­tebb nyomorra és éhezésre. Mindazon országok dolgozóinak nevében, akik még a kapitalista elnyomás igája alatt nyögnek, csodálattal és elismeréssel adó­zunk önöknek a termelés fejlesz­tésével elért nagyszerű győzel­meikért.­­ Azok, akik a legkevesebb hitelt is adnak az imperialista országok sajtója és rádiója aljas rágalmazóinak, Budapestre ér­kezve azt várhatnák, hogy itt az utcákon éhező, mezítlábas, kime­rült emberek ezreit találják. Mi ennek az ellenkezőjét tapasztal­tuk, az önök tiszta és rendezett városát, dolgozó, nyugodt, ked­ves, vidám népével. A szocia­lizmus országának példája nyo­mán Önök és többi testvéreink a népi demokráciák országaiban is­­mét fényesen bebizonyították, hogy a dolgozók képesek felépí­teni a szabad társadalmat és azt, hogy csak a kapitalista ki­zsákmányolásból mentes társa­dalom képes a dolgozók jólétét biztosítani.­­ A Végrehajtó Bizottság be­hatóan tanulmányozta az összes problémákat, amelyek a jelen pillanatban a világ munkásosz­tálya, a munkásság összessége és az egész emberiség érdeklődésé­nek középpontjában állnak és világos határozatokat hozott ezekkel kapcsolatban. Ezek a ha­tározatok nagy befolyást gyako­rolnak a helyzet további fejlő­désére. A Végrehajtó Bizottságunk le­leplezte az amerikai imperializmus háborús terveit. A Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottsága megállapította, hogy a béke és a haladás világfrontja — amelynek főbástyája a Szovjetunió és a népi demokráciák — rohamosan fejlődik az egész világon és mérhetetlen erejük megállíthatja és meg is kell, hogy állítsa a háborús uszító főbű­nösöket, hogy ne követhessék el gaztetteiket az emberiség ellen. A Végrehajtó Bizottság magáévá tette a stockholmi békefelhívást és azt minden tagja aláírta, valamint fel­hívta a világ minden dolgozóját, hogy tevékenyen készítsék elő rész­vételüket a béke híveinek második kongresszusán, amely ez év októbe­rében Olaszországban ül össze. — Mi, a világ csaknem 80 millió szervezett dolgozójának képviselői kijelentjük, hogy az emberiség el­sőszámú ellenségének és háborús bűnösnek nyilvánítjuk és e szerint is kezeljük azt a kormányt, amely elsőnek használná az atombombát bármely ország ellen. (Viharos taps, felkiáltások: Megvédjük a békét!) — Munkát és nem háborút!, ke­nyeret és nem fegyvereket! iskolá­kat és nem hadikiadásokat! nem­zeti függetlenséget és nem függősé­get a ragadozó amerikai imperi­alizmustól! — ezt követelik az ös­­­szes kapitalista és gyarmati orszá­gok dolgozói. Ez az alapja a mi harcunknak is. Ezzel egyidejűleg a munkásosztály árulói ellen is fel­vértezzük magunkat. Ezért zártuk ki sorainkból az áruló Tito laká­sait és ugyanakkor felhívjuk Ju­goszlávia dolgozóit, rázzák le nya­kukról az áruló Titot és bandáiét, hogy visszatérhessenek a világ munkásságának nagy családjába. (Felkiáltások: ,,Vesszen Titol") Di Vittorio beszéde befejező ré­szében rámutatott, hogy a világ dolgozói mindig egységesen fognak küzdeni a világ békéjéért, az em­beri haladásért és valamennyi nép testvériségéért. Beszéde után Sztálint Rákosit, a világ dolgozóinak béke­harcát éltette a sokezres tömeg. Saillant: Mélységes megelége­déssel vettük tudomásul a béke erőinek megnövekedését t­ Vittorio elvtárs beszéde után Louis Saillant elvtárs, a Szakszer­vezeti Világszövetség főtitkára tar­totta meg beszédét. — Budapest dolgozói ma azért gyűltek össze itt, hogy kifejezzék szilárd békeakaratukat és azt az el­határozásukat, hogy erejüket nem kímélve, meg fogják hiúsítani a há­borús gyújtogatók terveit. — A szocializmus alapjait lerak­va, önök új, boldog társadalmat építenek, amelyben minden dolgo­zó önmagának dolgozik, amikor hazá­jáért dolgozik. Önök számára meg­nyílt az út a boldogulás felé. Nem ismerik többé a munkanélküliséget és­­ életszínvonaluk napról-napi­a l­ Vittorio: Csak a kapitalista kizsákmányolástól mentes társadalom képes a dolgozók jólétét ftim­b­cilani

Next