Délmagyarország, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-01 / 125. szám

4 A PÁRTÉPÍTÉS TAPASZTALATAI ★ Kisgyűlések, népnevelő-, pártbizalmi­ munka szervezése a Rókus 1l-ben A 1 női nappal megindítjuk a „Pártélet“ rovaton bem a „Párt­­­építés tapasztalatai“ című rovatunkat. E rovat cikkeit legnagyobb­­részt alapszervezeteink titkárai, vezetőségi tagjai, pártmunkások írják, akik leveleikben beszámolnak arról, hogyan végzik munkájukat a párt­­munka egyes területein, milyen új módszereket vezetnek be munkájuk megjavítására, s hogyan használják fel a szovjet tapasztala­tokat. Ez a rovat egyben tapasztalatcsere is, hiszen az egyes pártszervezetek cserélik ki a párté­lít­és munkáidnak tapasztalatait, hogy kölcsönösen meg tudják javítani pdrlcpUési munkájukat. Kérjük, hogy az egyes cik­kekre válaszol­janak a pártszervezetek titkárai, vezetőségi tagjai, pártmunkásai és mondják el hogyan végzik ők a munkájukat az egyes területeken. Első alkalommal a Rókus II. pártszervezete titkár elvtársának levelét közöljük a kisgyűlések, a népnevelők és pártbizalmiak munká­jának megszervezésével kapcsolatban. Rákosi e Máig február 10-i be­szédében föfeladatként tűzte elénk a Párt és a tömegek kapcsolatának megjavítását. Pártunk befolyásának kiszélesítését. Ennek a munkának jó elvégzéséhez feltétlenül szükséges az agitációs, népnevelő munka jó megszervezése. A mi pártszerveze­tünkben is az új vezetőség egyik legfőbb feladatának tekintette az agitációs, népnevelő munka megja­vítását. Azóta ezen a téren jelen­tős eredményekről számolhatunk be. A kerületekben rendszeresen meg­tartott kisgyűlések igen alkalma­sak arra, hogy a pártonkívü­li dol­gozók széles tömegeiben tudatosít­juk Pártunk célkitűzéseit, hogy a dolgozók ezáltal még jobban meg­ismerjék és még jobban megszeressék­ Pártunkat. A kisgyűlések során a párton kívü­i dolgozók számos problémát vetnek fel, amelyek megoldása a Párt fel­adata. Igen sokszor helyes kritiká­val mutatnak rá a mindennapi élet­ben előforduló hibákra, amelyeket így ki tudunk javítani. A kisgyülé­sek jelentőségét különösen kidom­borították az utóbbi időben a bé­­keagitációval kapcsolatos felada­taink. A kisgyüléseken jól tudjuk megmagyarázni a dolgozóknak a béke fontosságát, a béketábor erő­södését és a béketábor megerősíté­sével kapcsolatos feladatainkat. A kisgyűlések megszervezésében a mi pártszervezetünkben, de a töb­bi­ kerületi pártszervezetekben is hibák mutatkoztak. A kisgyűléseket eddig a következőképpen szervez­tük meg: Kedden előre megbeszél­tük a népnevelőkkel, pártbizalmiak­­kal és a kisgyülések előadóival, hogy a hét végén hol tartunk kisgyűlést, hol kell mozgósítaniok a pártonkí­­vü­lieket. Nem egyszer előfordult, hogy a kijelölt időben az előadó megjelent a megbeszélt helyen, de a népnevelők hiányos munkát vé­geztek és a kisgyülés rosszul si­került. Az is megtörtént, hogy a népnevelők jól mozgósítottak ugyan, összegyűlt 30—40 dolgozó, de az előadó nem jelent meg. Kiértékel­tük a kisgyűlések hiányosságait és egy hónapja új rendszer alapján rendezzük meg a kisgyűléseket.­­ Meghatározott napon a délutáni órákban egybehívjuk a népnevelő­ket, pártbizalmiakat és előadókat. Minden előadó mellé beosztunk öt népnevelőt, illetve pártbizatali elv­­társat, akik megkapják a négy-öt egymás mellett levő ház címét. Az előadó, a házak valamelyikében ki­jelöli a kisgyű­l­és megtartására al­kalmas helyét. A többi elvtársak ez­­alatt végigjárják a megjelölt, há­zakban levő családokat és minden­kit m­­eghívnak az üt-tíz perc múlva kezdüdk­ kisgyű­lésre. Ezz­el a módszerrel a kisgyű­lés­­szervezési munkánkat alaposan meg tudtuk javítani. Az elmúlt héten egy nap alatt nyolc kisgyű­lést tar­tottunk, amelyeken több trónt 200 hallgató vett részt. A pártbizalmiak és népnevelők jó munkája a kerületi párt­szervezetek­ben igen fontos kérdés, ők beszél­getnek egyénileg a párttagokkal, il­letve pártonkívü­li dolgozókkal. A pártbizalm­ak mozgósítják a párt­tagokat a különböző feladatok vég­rehajtására. A népnevelők megis­mertetik a pártonkívü­liekkel Pár­tunk célkitűzéseit. A pártbizalmiak és népnevelők munkája terén is mutatkoztak hi­bák pártszervezetünkben. A párt­­bizalmi és népnevelő elvtársak nem jártak el rendszeresen az értekez­letekre, így szempontok hiányában nem tudták ismertetni az aktuális kérdéseket a párttagok és pártonkí­­vül dolgozók körében. Az új veze­tőség kiértékelte ezeket a hiányos­ságokat s újjászerveztük a pártbi­­zalmi és népnevelő munkát is. A legjobb pártbizalmi elvtársakból •lak vd­tunk egy aktivát. Az aktíva tagjai minden értekezlet után megtudják, kik hiányoztak az értekezletről. Ezekkel az elvtársak­öröm és büszkeség egy olyan pártnak a tagjai közé tartozni, mint a Magyar Dolgozók Párt­ja. Én is régóta vártam arra a pillanatra, hogy tagja le­hessek. Mindig erősebben do­bogott a szívem, mikor arra gondoltam, hogy egyszer én is át­vehetem a legdrágább kin­cset, a pártkönyvet. És ma elérkezett ez a nap is. Ezen a napon minden olyan ünnepé­lyes volt nekem, még a munka is sokkal könnyebb volt. Munka után a taggyűlésen átvettem a könyvemet és úgy érzem­­, hogy ez volt életem legboldogabb élménye. Tudom, hal elbeszélgetnek, megkérdezik hiányzásuk okát, megmagyarázzák nekik miért fontos pontosan részt­­venni az értekezleten. Odahatnak, hogy más alkalommal jöjjenek el az értekezletre. Az aktíva ellenőrzi az elvtársak által végzett munkát is, támogatást nyújt nekik. Az elvég­zett munkáról jelentést adnak be, amit az értekezleten kiértékelünk. A pártbizalmiak és népnevelők munkájának további megjavítása érdekében e héttől kezdve külön a pártbizalmiakat és külön a népne­velőket párosával osztjuk be úgy, hogy olyan elvtárs mellé, aki rend­szeresen jár az értekezletre, beosz­tunk egy olyan elvtársat, aki elma­radozik, így az elvtársak ellenőriz­ni tudják egymást és be tudnak számolni az esetleges elmaradás okairól, így elérjük azt is, hogy az elvtársakban még inkább tudatoso­­dik a felelősségérzet, pontosabban eljárnak az értekezletekre, jobban végzik munkájukat, amellyel Pár­tunkat építik, nem lehet mindenki tagja a Pártnak, és én büszke vagyok arra, hogy a tagjelöltségre méltónak találtak. Munkám­mal akarom bebizonyítani azt, hogy hű leszek a Párthoz és útmutatását becsülettel fogom követni. A pártkönyvemre pe­dig úgy vigyázok, mint a sze­mem fényére. ígérem, hogy kötelességeimnek ezután még öntudatosabban teszek eleget, dolgozni és harcolni fogok a Pártért, mint ahogy az ennek a Pártnak minden tagjához illik. , SÁRVÁRI M. Rókus II. párttitkára Átvettem a legdrágább kincset..•­ ­ * |J Szilágyi Ilona ládagyári ifjúmunkás. Vasárnap délelőtt Szurdi István elvtárs tart előadást a Pártoktatás Házában Igen nagy jelentőségű elő­adásra kerül sor vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel a Pártoktatás Házában. Szurdi István elvtárs, a Központi Vezetőség tagja tart előadást .,A Párt és a tömegek kapcso­lata a szocializmust építő népi demokratikus országokban“ címmel. Fontos ez az előadás minden funkcionárius számára, legel­­sősorban is az elméleti képzés szempontjából. A többi népi demokráciák eredményeiről és hibáiból megláthatjuk azt, milyennek kell lenni annak a kapcsolatnak, amely fejlődé­sünk mai szakaszán a Pártot és a tömegeket összekapcsolja. Az előadáson azok az elv­társak vehetnek részt,­­ akik erre meghívót kapnak, vagy rendelkeznek a Pártoktatás Háza tagsági igazolvánnyal, illetve egyéni tanulói vagy egyéves esti iskolai ellenőrző könyvvel.. Ezúton is felhívjuk az elvtársak figyelmét, hogy párttagsági könyvét mindenki hozza magával. Pénteken délután tartják meg a „Pártépítés" második előadását A pártfunkcionáriusok munká­ját nagyban elősegíti a „Pártépí­tés“ című előadássorozat, mely­nek második előadását pénteken délután 6 órai kezdettel tarják meg a Pártoktatási Házában. Az előadás címe: „A pár­on belül demokrácia megerősítése“. Az előadáson meghívó és párt­tagsági könyv felmutatásával ve­hetnek részt az alapszervezeti funkcionáriusok. A Mezőgazdasági Kiállítás megtekintésével még közelebb kerültem a Szovjetunióhoz Néhány nappal ezelőtt Hód­mezővásárhelyen voltam és meg­néztem a Mezőgazdasági Kiállí­tás gazdag anya­gát. Ezen a ki­állításon keresztül megismertem azt a hatalmas fejlődést, ame­lyet mezőgazdaságunk a felsza­badulás óta elért. Az Öntöző N­ rajzokban ismerteti a látogatók­kal azt az öntözési hálózatot, amelynek segítségével a termelő­­csoportok és az állami gazdasá­gok például kukoricatermésben holdanként 40—45 méter mázsás eredményeket értek el. A cson­grád megyei állami gazdaságok gépeit is láttam. Olyan gépek ezek, amelyeket még nem is is­mertem. Hatalmas 32 soros vető­gép, műtrágyaszóró gép és még számos más modern eszköz. A kiállításon a legszebb élmé­nyem az volt, amikor a Szovjet­uniótól kapott kombájnra felmen­tem és azt a legapróbb részle­tekig átnéztem. Kombájnt most láttam először életemben, mert eddig csak filmről ismertem. Kissé távolabb rajzokban, képek­ben látjuk a Horthy-rezsim föl­desurait, kulákjait, akik a csend­őrök segítségével embertelen bá­násmódban és kizsákmányolás­ban részesítették a kérest­, a nap­számost , a falu dolgozó pa­rasztjait. Hatalmas, színes ké­pekben mutatja be a kiállítás or­szágunk fel­szabadítását s az utat, amelyet azóta a Párt és Rákosi elvtárs vezetésével meg­tettünk. Ez a kiállítás valóban értékes és szükséges, hogy a lehetőség szerint minden dolgozó megte­kintse. A kiállítás megtekintésé­­vel még közelebb kerültem a Szovjetunióhoz. Újvári Sándorné CSÜTÖRTÖK, 1950. JÚNIUS 1. Szokások NYUGATON Churchill, az angol konzerva­tívok vezetője úgy látszik nincs a legjobb véleménnyel Anglia másik nagy pártjának, a mun­káspártnak politikájáról. Ezt mutatja az a nyilatkozat is, melyet a „Göteborg Handels og Schofan­etidmngen“ című svéd lapnak adott. A lap a konzer­vatív vezérnek azt a kérdést tette fel, hogy kit tart az an­gol munkáspárt első vezérének. Churchill ezt felelte: „A labourist­áknak első vezé­re Kolumbusz Kristóf volt... Átúszott az Óceánon anélkül, hogy tudta volna, hova megy. Eljutott egy országba, ame­lyet nem ismert. És mindezt más számlájára tette. Akárcsak a mi munkáspártunk.“ Attól eltekintve, hogy az öreg háborús gyújtogató igazán tapintatlanul viselkedett Ko­lumbusz Kristóffal, a híres uta­zóval szemben — azt meg kell hagyni, hogy szemléltetően és találóan jellemezze az angol munkáspárt egész működését. Az őrtést nyomában A tiszteletreméltó James W. Forrestal, mint t­udjuk, az Egyesült Államok hadügymi­­niszteri székében elvesztette az eszét, majd egy óvatlan pilla­natban öngyilkos lett. Azzal kezdte, hogy a harma­dik világháború rémével ijeszt­gette az amerikai polgárokat és azzal végezte, hogy a végén maga rémült halálra saját hí­reitől. Szomorú sorsa azonban nem szolgál figyelmeztető pél­daként ut­ódai és kollégái szá­mára. Sőt ,Mi több, Louis John­son, Forrestal utóda, nemrégi­ben röviden és velősen kijelen­tette a képviselőházban, a fegy­veres erők ügyét tárgyaló bi­zottság ülésén, hogy „ ... For­­res­al tapasztalatait használjuk fel!“ Nos, ha az új hadügyminisz­ter mindenben felhasználja For­restal tapasztalatait és köve­ti mesterét, akkor hamarosan újabb bolond vonul be az ame­rikai őrültek házába. „Akikben“ még megbíznak Sokszor nagy zavarban vannak az amerikai imperialisták. Hábo­­rúval fenyegetőznek, kardot csör­tetnek, csak éppen katonát nem találnak. Az emberek egyszerű­en irtóznak attól a gondolattól, hogy ágyútöltelékké váljanak és különben is, Amerikában lassan mindenki megbízhatatlan, aki él. Éppen ezért Solandri doktor, a kanadai hadügyminisztérium ku­tatóosztályának főigazgatója gondolt egy nagyot és a háború­hoz szükséges katonák pótlására robotembereket javasolt, ame­lyek — mint mondja — épp úgy leválthatják a gyalogságot, mint a tank leváltotta a lovat. Sok érv szól a robotkatona mellett. Először is megbízható, — mondja a főigazgató. Másod­szor is, engedelmes eszköz gaz­­dái kezében. Szép a beismerés. Tehát még az imperialisták is tudják, hogy csupán a drótból és vasból ös­­­szeál­lított robotember az, amely­ engedelmes eszköz a kezükben. Donovan az erkölcse Donovan, az amerikai hadsereg nyugalmazott vezérőrnagya egy­kor az amerikai kémszervezetet vezette. Most nyugállományban van, de néha mégis előrukkol tanácsaival. Donovan tudomást szerzett arról is, hogy egy ame­rikai repülőgép engedély nélkül behatolt szovjet területre. Az üggyel kapcsolatban mindjárt ta­nácsokat is adott. Véleménye sze­rint: „Az Egyesült Államoknak el kell rabolnia 10 orosz kato­nát, cserébe azokért a repülők­ért, akik a Balti-tengerbe zuhan­tak”. Arra a kellemetlen kérdésre, hogy hol vegyék ezeket az orosz túszokat, amikor szovjet katonai repülőgépek nem repülnek be az Egyesült Államok területére és nem sértik meg határait, a har­cias tábornok minden gondolko­dás nélkül a következőket felel­te: „Az ENSZ katonai képvise­lőinek állományából, vagy a dip­lomáciai képvisletek személyzeté­ből!” Ez a felfogása Donovan úrnak és néhány társának a nemzetközi jogokról és általában ilyen az erkölcsi felfogásuk. éuk­älcs JÓ TANULÁSSAL AKARUNK építői lenni a szocializmusnak Közeledünk az iskolaév vé­géhez. Ez alkalommal minden igyekezetünkkel és tudásunk­kal azon vagyunk, hogy az ed­diginél is jobb eredményeket érjünk el. Ezért elhatároztuk, hogy az őrsük tanulási ver­senyre hívják ki egymást. Az osztályunkban három őrs van. Az I-es őrsünk vállalta, hogy az év végére tanulmányi szín­vonalát két tizeddel emeli. A II es őrs szintén vállalta, hogy két tizeddel emeli tanulmányi színvonalát és négy gyengébb pajtás eredményét kielégítőre emelik. A III-as őrs már vég­re is hajtotta határozatát, mert náluk a tanulási eredmény 6.5. A tanulmányi felajánlásunk sikeres végrehajtása érdeké­ben megszerveztük a tanuló­köröket is, ahol naponta fél 8- tól 8-ig vesszük át a napi anyagot. A felnőttek jó munkával, több termeléssel, mi tanulók, jó tanulással mutatjuk meg, hogy építői akarunk lenni a szocializmusnak. Gyémánt Imre rókusi iskola IV. o. Az „Ország legjobb vidéki kirendeltsége“ vándorzászlaját nyerte el a Szegedi Munkaerő­tartalékok Hivatala A Munkaerőtartalékok Hiva­tala szegedi kirendeltsége pon­tos és jó munkájáért, elnyerte az „Ország legjobb vidéki ki­rendeltsége“ vándorzászlaját. A kitüntetést úgy érdemelték ki, hogy a hivatal valamennyi dolgozója öntudatosan végezte munkáját, pontosan, késede­lem nélkül látta el az üzeme­ket megfelelő munkaerővel és így a termelésben munkaerő­­hiány miatt nem volt vissza­esés. De nagy gondot fordítot­tak a statisztikai adatszolgál­tatás pontos s időbeni elkészíté­sére is, amely a munkaerő­­gazdálkodás szempontjából el­engedhetetlenül szükséges. A hivatal dolgozói mind az április 4-re mind a május 1-re tett felajánlásaikat lényegesen túlteljesítették. A Munkaerőtartalékok Hi­vatalának központja ezeket vette figyelembe, amikor az „ország legjobb vidéki ki­­rendeltsége“ vándorzászlaját a szegedi hivatal dolgozóinak ítélte oda.­­ Molnár Erzsébet és Bácskai Mihály jegyesek. Minden külön ér­tesítés helyett.

Next