Délmagyarország, 1950. július (7. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-01 / 150. szám

VII- ÉVF. 150. SZÁM. ÁRA 50 FILLÉR Szegeden a „Haladás“ termelőcsoport kezdte meg a termény­begyűjtést Befejeződött Szegeden Jjyftt-M az aratás . SZOMBAT, 1950. JULIUS 1. si minisztertanács jóváhagyta a Német Demokratikus Köztársaság kormányával kötött egyezményeket A minisztertanács Dobi Ist­ván elnöklésével pénteken dél­előtt ülést tartott. Dobi István bejelentette, hoszv szabadságra mentv. javaslatára helyettesítésével a miniszterta­nács Rákosi Mátyás, a minisz­tertanács elnökhelyettesét bíz­ta meg. A külügyminiszter előterjesz­tésére a Magyar Népköztársa­ság kormánya és a Német De­mokratikus Köztársaság kormá­nya között a budapesti tárgya­lások eredményeképpen létrejött pénzügyi, áruforgalmi, valamint a műszaki és tudományos együtt­működésről szóló egyezményeket a minisztertanács jóváhagyta. A népművelési miniszter előter­jesztésére a minisztertanács jó­váhagyta a Magyar Népköztár­saság és a Német Demokratikus Köztársaság között megkötött kulturális egyezményt azzal, hogy azt a Népköztársaság El­nöki Tanácsához terjeszti fel megerősítés végett. Az igazságügyminiszter elő­terjesztésére a minisztertanács a Népköztársaság Elnöki Taná­csa elé terjesztendő törvényere­jű rendelettervezeteket fogadott el a társadalmi tulajdon bünte­tőjogi védelméről. A minisztertanács elhatároz­ta, hogy Veress József belügy­minisztériumi főosztályvezetőnek belügyminisztériumi államtit­kárrá való kinevezése iránt a Népköztársaság Elnöki Tanácsá­­­hoz előterjesztést tesz. JAVÍTSÁK meg munkájukat NÉPFRONT BIZOTTSÁGAINK A hét elején nasrv örömmel jelentettük, és megyénk dolgo­zói nagy­ örömmel olvasták, hogy Vásárhelyiutason megin­dult a kombájn a Petőfi terme­lőcsoport földjén és Sándorfal­ván is megkezdők a cséplést. Azóta naponta jöttek a jelenté­sek- hogy Deszlen, Cserebökény­­ben, Pitvaroson Szegeden, Fe­­rencszálláson is hozzáfogtak a csépléshez és a megye szó­­falujában már ott állnak a cséplőgépek a szérűkön. Az el­ső mázsálások is megmutatták, hogy az idei termés a felszaba­dulás óta a legbőségesebb. És ez nem véle­ten. Ezekben az eredményekben ott van az a ha­talmas támogatás, amelyet dől. Sózó parasztságunk Pártunktól és a nép államától kapott, ott van a becsületes jó munka, ott van gépállomásaink általában jó talajművelési munkája és ott van a kedvező időjárás is. 4 _ messzemenő támogatás és a munka; eredménye tehát az idei jó termés. Erre a termés­re nekünk a továbbiakban is a legnagyobb gondot kell fordíta­nunk. Nem elég megállapítanunk azt, hogy hónaljig ért a búza, hogy az árpáknak, a rozsoknak tömött kalászaik voltak, nem elég megállapítanunk azt, hogy az aratás jó ütemben haladt. Meg kell látnunk azt — és el­sősorban azt kell meglátnunk, hogy ez nem magától történt hanem az eredmények Pártunk irányításának eredményei. Mer: Pártunk­ 1 irányításával szerveze­teink n­agy része becsületes mun­kát végzett eddig. És — még tegyük­­hozzá — ahol hiányos­ságok voltak, ott minden eset­ben fellelhettük a pártszervezet irányításának hiányát. Tömegszervezetünk mellett to­vábbra is döntő szerepe van a betakarítás, a cséplés, és a ter­­ménybendés szervezésében Nép­front Bizottságainknak. Számos helyen. Népfront Bizottságaink igen körültekintő és jó munkát végeztek. Idejében hoztak in­tézkedéseket az aratási, behor­­dási és cséplési munkák előbb­­revitelére. Most azonban — mert még idejében van — éberen fel kell figyelnünk és élesen ki kell hoznunk azokat a hiányosságo­kat, amelyek neves Népfront Bizottságainknál mutatkoznak a betakarítási, cséplési és termény­­beadási munkák irányításánál. Legelsősorban is rá kell mu­tatnunk arra a veszélyes — és mondhatnánk legveszélyesebb — jelenségre, amely egyes Nép­front Bizottságaink munkájának elbürokratizálódásában jelent­kezik. Arra a Veszélyre, amikor egyes Népfront Bizottságok a politikai, felvilágosító munka he­lyett parancsolgatásokkal, ren­deletek kibocsátásával, dobszó­val akarják irányítani a munká­latokat, így akarják végrehajta­ni a módsz­ertanács határozatát. A régi mondás, hogy „dobbal verebet nem lehet fogni“ most is bebizonyosodott. Amíg ők rendelkeznek­­­ dobolhatnak­ a meggyőzés, az agitáció helyett, addig a kulákság, a pap szinte zavar­alanul — mondhatnánk dobszó mellett — agitál elle­nünk. Ezek a Népfront Bizottságok megfeledkeznek arról, hogy a falusi ellenség egyáltalában nem szüntette be a támadást, sőt bátran mondhatjuk, még fokoz­ta azt. Megnyilvánult ez már az aratási szerződéskötéseknél is, amikor azt láthattuk, hogy­ a kulák d­iák többszöri felszólí­tásra volt hajlandó szerződést kö­ti a törvény előírta szabá­lyok szerint. De megnyilvánult ez az aratás idején is. És na­­­gyot téved az, aki azt hiszi, h­ogy a behordásnál a falusi re­akció ölbe teszi a kezét. Min­den igyekezetükkel azon vannak ezek, hogy támadást intézzenek támadást szervezzenek a dolgo­zó nép munkája, a dolgozó nőt kenyere ellen. Váljon a pitvaro­si plébános, miért akarta meg­akadályozni, hogy a templom tornyába felmen­­jen a tüzőrség megfigyelő ? Azért, mert „áhi­tatos szívének“ mi sem volna nyájasabb látvány, minthogy lángokban álljon a pitvaros­ ha­tár. Vagy az ambrózfalvi pa; miért rendez szinte naponta i késő éjszakába nyúló táncesté­lveket az ifjúság részére? Ta­lán azért, hogy az ifuságot is­tennek tetszőbb életre nevelje. Nem, hanem azért, hogy a fa­lusi fiatalság erejét kimerítse, hogy azok másnap ne tudjanak rendesen dolgozni. Vagy miért nem kötött mindezideig a nagy­­majláti Cabalka János kulák - aratási szerződést? Azért, hogy hadd érjen túl a gabonája, hadd hulljon pocsékba a szem. Az ilyen jelenségekre a Nép­front Bizottságainknak fel kell figyelni és ezeket a gonosztevő­ket le kell leplezni, a falu dol­gozó parasztsága előtt. És emel­lett le kell sújtani ezekre az pl’ensészekre. Mondottuk, igen nagy hiba hogy egyes Népfront Bizottságaink elhanyagolták a fölvilágosító munkát. Maros’elén, ahol tavai’ például igen szép versenytábla volt. a­ községháza falán, hirdet­ve a becsületesen dolgozó pa­rasztok neveit és ugyancsak a községháza falán ott volt a pel­lengér is, a szabotáló kulákok szégyentáblája, — most ez a tábla valahol a községháza kam­rájába porosodik. De a Népfron Bizottság itt, Maroslelén bezzeg kidoboltatta a közös szérűt, — ahelyett, how meggyőző munkát végzett volna itt is. A puszta­szeri Népfront Bizottság sem fog­lalkozott legutóbbi ülésén olyan fontos kérdéssel, mint a behor­­dás és cséplés, hanem ehelyett a jövő évi vetéstervet vitatta. Nagymajlát ott van Tótkomlós tövében, ahonnét vasárnap az országos jelentőségű versenyki­hívás kiindult. De a nagymajláti Népfront Bizottság — amellett,, hogy e­l sem ment Tótkomlósra az ünnep­ségre — a kihívással egyáltalán nem foglalkozott. Va­lamiféle felsőbb intézkedést vár­nak, vagy magyarul mondva, azt a bizonyos sültgalambot. A fe­­rencszállási Népfront Bizottság sem dicsekedhetik valami nagy aktivitással a munkák irányítá­sában. Egyedül a földművesszö­­vetkezet többszöri felszólítására tárgyalták­ le a gabonaraktárak kérdését. Természetesen, hogy ezeken a helyeken a Népfront Bizottságnak nincs is valami nagy tekinté­­lye a falu dolgozói előtt. Nem is lehet, mert munkájuknak nincs látszatja. Itt legtöbb helyen az alapvető hiba az, hogy a bizott­ságok tagjai odaragadtak az író­asztalhoz, elszakadtak az élettől. Pedig ezek a mostani munkák nem az íróasztal mellett dőlnek el, nagy zömében ,nem ott. Meg kell szüntetni, népi szer­veiknek, Népfront Bizottságaink­nak az egyhelyben való topogást, a kulákság, a klerikális reakció mesterkedéseinek további tűré­­sét. Menjenek ki a dolgozók kö­zé sűrűbben, járják a határt s állapítsák meg, hol és kinek a földjén van lemaradás. Ha a dol­gozó kis- és középparasztok földjén mutatkozna hiányosság, lemaradás, jó népnevelőkkel tu­datosítják, egyéni agitáción ke­­resztül magyarázzák meg, hogy mennyivel jobban járnak azok, akik időben teljesítik a minisz­tertanács határozatát és men­­nyivel károsodnak meg azok, akik a viaszérésen túl aratnak. Magyarázzák meg, hogy minden szem gabona megtakarítása ben­nünket, dolgozókat segít és a mi államunkat, a békét erősíti. Ha pedig a kulák földjén talál­ják a lemaradást, erélyesen szó­lítsák fel az aratás mielőbbi meg­­ket­ésére és ha ekkor sem hall­gatnak a felhívásra, a jó szóra, állítsák törvény elé őket. A DISz valamint a MNDSz brigádokkal pedig arattassák le a gabonát, hogy ne szenvedjen kárt nép­­gazdaságunk. Azokban a községekben, ahol nem volna még megszervezve a behordási munka, fogjanak­­ hoz­zá a szervezéshez, vegyék szám­ba a rendelkezésre ál­ló igaerőt és biztosítsák, hogy a Hatalmas győzelmet aratott a CGT a Cit­roen-gyári személyze­ti bizalmi választások során. A CGT a végeredmény szerint a választásokon összesen 7.707 sza­vazatot, vagyis a szavazatok 70 százalékát kapta meg. Ez a leg­behordás gyorsan, veszteség nélkül megtörténjen. Ugyan­akkor megkezdődhessen és zavartalanul folyhasson a cséplés munkája. De a soron levő részfeladatok mellett állandóan tekintsenek előre. A behordás és cséplés mellett, kísérjék figye­lemmel a terménybegyűjtés kér­dését is, hogy ne fordulhasson elő az, ami Szegeden megtör­tént, hogy a termelőszövetkezeti csoport gabonáját csak több órás várakozás után tudta beadni, mert egyes szervezetek, nemzeti vállalatok rossz, hanyag munká­ja következtében nem állt ké­szenlétben olyan raktár, ahova a minőségi magot begyűjthette volna. A tótkomlósiak által elindított vers­enymozgalom kiszélesítése utóbbi választási eredményekhez képest 1703 szavazat nyereséget jelen­t A párisi Ítanhard-gyárban üze­mi bizottsági választások folytak le, amelyek során a CGT a sza­vazatok 71 százalékát szerezte meg. érdekében egyéni agitáción ke­resztül készítsék elő a vasárnapi kisgy­űlés­eket és segítsék elő, hogy ezeken a gyűléseken a fal­vak dolgozói minél nagyobb számban csatlakozzanak a tót­komlósiak országos versenyfelhí­vásához. Az itt felsorolt szem­­pontokat és feladatokat el kell fogadniok, meg kell valósítani Népfront Bizottságainknak, hogy az aratás megkezdésével bein­dult kerék tovább, ellenállhatat­lanul guruljon és még nagyobb lendületet vegyen a mezőgazda­­­sági munkálatokkal kifejlődött versenymozgalom és így tovább­ra is az élen járjunk a nyári me­zőgazdasági munkák teljesítésé­ben, az országos versenyben, mind a ^yunk, mind népgaz­daságunk megerősítésére. A Szovjet Békevédelmi Bizottság tagjai aláírták a stockholmi béke­felhívást A szovjet békevédelmi bizott­ság június 29-én Moszkvában teljes ülést tartott A teljes ülés a stockholmi határozatokat támogató aláírások szovjetunió­­beli gyűjtésével foglalkozott. N. M. Tyihonov, a szovjet békebizottság elnöke hangsúlyozta, hogy a stockholmi felhívás meleg visszhangra ta­lált az embermilliók körében. — A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának történelmi jelentőségű nyilatkozata az egész szovjet nép részéről egyhangú támoga­tásra talált — mondotta. A nyi­latkozat ismét bebizonyította, f­ Szovjetunió fél­"törekvését és kívánságát hogy más államokkal együttműködjék­­ a nemzetközi biztonság fenntartása és a béke védelme ügyében. A szovjet or­szág minden részéből érkeznek a szovjet emberek válaszai erre a­ nyilatkozatra, államunk béke­­szerető politikájénak erre az új megnyilvánulására. Az emberek milliói és milliói, tekintet nél­kül társadalmi állásukra, politi­kai és vallási megyőződésükre, tevékenyen védelmezik a béke ügyét. — A szovjet emberek ezzel kifejezik odaadásukat a béke ügye iránt é­ s ismételten tanúsá­got tesznek hogy szilárdan tö­mörültek a drága Bolsevik Párt körül, feltétlen odaadással vi­seltetnek a nagy Sztálin, a nő­­nek na­gy vezére, a béke ügyének kipróbált harcosa iránt. A megnyíl­ó szavai után G. M DUBINYIN, a leningrádi „Krassnij Vibor­­zsec“ gyár dolgozója mondott lelkes hangú beszédet. — Úgy gondol­om — mondot­ta. — hogy Lenin városa va­lamennyi dolgozójának vélemé­nyét fejezem ki, ha azt mon­dom, hog mi, a tegnap front­harcosai, a harctereken kivív­tuk a diadalt, nem kevésbé ra­gyogó diadalokat tudunk kivív­ni a békés munkában, a gépek mellett is G. M. LEONIDZE Sztálin-díjas költő beszédében elítélte az amerikai háborús tszL­toknak a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság ellen, vala­mennyi békeszerető nép érdekei ellen irányuló agresszív cselek­ményeit. — Mi, a kommunizmus épí­tői, a szovjet haza hű fiai, tel­jes egészében támogatjuk kor­mányunk békepolitikáját — mon­dotta. OPARI­ akadémikus felszólalásában kije­lentette, hogy a Szovjetunió tu­dósai csatlakoznak a stockholmi felhíváshoz. — Tudjuk •— mondotta — hogy a háborúk nem elkerülhe­tetlenek. Tudjuk, hogy a tűz­vész megakadályozható, ha a bé­ke erői egyesültek, visszavonu­lásra kényszerítik a háborús uszítókat. NINA POPOVA, a Szovjetunió központi szakszer­vezeti tanácsának titkára, a Szovjet Nők Antifasiszta Bi­­zottságának elnöke kifejezte meggyőződését, hogy a szerve­zett munkások és munkásnők, s mérnökök és technikusok, al­kalmazottak és értelmiségi dol­gozók milliói, akik a szakszer­vezetekben egyesültek, m­ély megelégedéssel írják alá a stock­­holmi felhívást. VJACSESZLAV KOCSEMASZOV a szovjet ifjúság antifastezta bizottságának elnöke. A többi szónok is mind kifejezett meggyőződését, hogy a szovjet nép egyhangúan támogatja a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának stock­­­holmi felhívását. A szovjet békevédelmi bizott­­ság ezután egyhangúan elhatá­rozta, hogy a Szovjetunióban aláírásgyűjtést indít a Béke Hí­vei Állandó Bizottsága felhívá­sának támogatására. Ezután szervezési kérdéseket vitattak meg. A teljes ülés el­határozta, hogy Pia Ehrenburg­­ot, a szovjet békevédelmi bi­zottság elnökségi tagjává és a bizottság elnökhelyettesévé vá­lasztja. A bizottság felelős titkára V­I. Kotov lett. A napirend ezzel befejeződött. A szovjet békevédelmi bizottság tagjai ünnepélyesen aláírták a stockholmi felhívást. Elsőnek —­­ többek között — Nyikoláj Tyihonov, a szovjet békebizott­­ság elnöke, majd Szergej Vavi­lov, a Szovjetunió tudora or­­vos akadémiájának elnöke. Nin­a Po­pova, a Szovjetunió Központi szakszervezeti tanácsán­­­ak titká­ra, Nyikoláj Ros­sziszkij és Alekszandr Csutkih • Sz­álin-díjas sztahanovisták, Konsztcantyin Szimonov író é­s mások írták alá a felhívást. A Béke Fü­vei Állandó Bizott­sága stockh­­olmi felhívása támo­gatására megkezdődö­t az alá­írások gy­­űjtése a Szovjetunió­ban. Hatalmas CGT-győzelem­­ a Ciroen-győri bizalmi választásokon

Next