Délmagyarország, 1950. július (7. évfolyam, 150-175. szám)
1950-07-01 / 150. szám
SZOMBAT, 1950. JULIUS 1. AZ ELSŐ GABONÁS ZSÁKOK A „Haladás“ és a „Dózsa“ termelőcsoport dolgozói vitték be Szegeden az első gabonaszállítmányt a földművesszövetkezet raktárába Délután 4 óra. A földművesszövetkezet Bocskay utcai terményraktára előtt zászlókkal, virággal és zöldággal díszített gabonásszekér áll. Fent a zsákok tetején napbarnított arcú dolgozó parasztok, parasztasszonyok ülnek. Arcukon boldog öröm és büszkén mondják egymásnak: mégis elsők lettünk! A gabonaraktár előtt közben a dolgozók tömege gyűlik össze. Ipari dolgozók, dolgozó parasztok és értelmiségi dolgozók együtt örülnek a „Haladás" termelőcsoport kocsin ülő tagjaival. Nem sokkal utána súlyosan megrakott parasztszekerekkel megérkeznek a "Dózsa György" termelőcsoport tagjai. Kocsijukon hatalmas ötágú csillag, közepén Sztálin és Rákosi elvtársak képei. Vörös zászlókat lengetnek a csoporttagok és mozgalmi indulók éneklésével teszik még ünnepélyesebbé június 30-át, az első szegedi gabonamennyiség beadását. Amikor a „Dózsa" csoport kocsija megáll, boldogan üdvözlik egymást a két csoport tagjai. A „Haladás" csoport tagjai büszkék, hogy elsők lettek, de boldogok a „Dózsa" csoportbeliek is, mert tudják: a begyűjtési versenyben a második helyet érték el Szegeden. A rendőrzenekar mozgalmi indulókat játszik, az egybegyűltek pedig boldogan éneklik vele: „Nincs a földön gazdagabb, szebb ország, minden ember érzi, hogy szabad". Azután csend lesz. Vad János elvtárs a földművesszövetkezet igazgatósága nevében üdvözli a „Haladás", a „Dózsa" s a közben megérkező „Táncsics" és „Alkotmány" termelőcsoport tagjait. — Orömünnep számunkra ez a nap — mondja üdvözlő beszédében —, mert felszabadulásunk 6. évében most először takarítjuk be azt a termést, amely mennyiségében és minőségében is magasan felülmúlja az előző ötévi termésünket. Természetesen nem felejtjük el, hogy ezt az eredményt a Szovjetunió tapasztalatai segítségével, a Párt és Rákosi elvtárs bölcs irányításával értük el. Hangosan zúg fel az ünneplők ajkán a hála és a szeretet megnyilvánulása: „Éljen Sztálin! Éljen Rákosi! Éljen a Párt!" — Termelőcsoportjaink — folytatta tovább — bebizonyították, hogy a kollektív gazdálkodás sokkal magasabbrendű, mint az egyéni gazdálkodás, mert ötven százalékkal több és jobb minőségű gabonával biztosítják a dolgozók kenyerét. A nagy lelkesedéssel fogadott beszéd után a szegedi dolgozók nevében ünnepélyes keretek között vette át az első zsák gabonát Hernádi Béla elvtárs, az Épületszerelő NV dolgozója. Szili Antal elvtárs, a Szegedi Pártbizottság nevében szólalt fel és további jó munkát és sok sikert kívánt a termelőcsoport tagjainak. Felhívta figyelmüket, hogy Pártunk vezetésével kemény, öntudatos harcosai legyenek — szövetségben a munkásosztállyal — a béke megszilárdításának, a szocializmus mielőbbi felépítésének. Újból felhangzott a taps és az éljenzés: — „Éljen Sztálin, Rákosi és a Párt“ — amikor a termelőcsoport tagjai vállukon a kövér zsákokkal megkezdték a gabona behordását, amelynek minden szeme életszínvonalunk újabb emelkedését, ötéves tervünk teljesítését és a Szovjetunió által vezetett béketábor erősödését jelenti. * Lelkesen, örömmel ünnepeltek termelőszövetkezeti csoportbeliek, üzemi dolgozók a földművesszövetkezet Bocskai utcai raktára előtt. Ünnepelték ötéves tervünk első évének termését, a jövő évi kenyerünket biztosító gabona első begyűjtőit. A négy szegedi termelőcsoport tavaly ősz óta versenyben áll egymással. Hogy elsőnek és másodiknak is termelőszövetkezeti csoport adta be Szegeden a gabonáját, ez a tény is ennek a versenynek eredménye. A versenytársak, a Haladás és a Dózsa termelőcsoport tagjai, boldogan, örömmel rngtak kezet a gabonaraktár előtt, örültek munkájuk eredményének. A Haladás termelőcsoport örömébe azonban üröm is vegyült ezen a napon. Hajnali három órakor ébredtek a csoport dolgozói és négy órakor már hangos morajjal nyelte a cséplőgép a dús, tömöttkalászos kévéket. Teltek a zsákok és nyolc órakor vidám énekszóval vágtattak keresztül a hídon a földművesszövetkezet raktára felé. — „Indulj velünk, örülj velünk ...“ szállt az ének ajkukról. Négyen ültek a kocsi tetején, de mintha ezer és ezer dolgozó paraszt hangján énekeltek volna. Valóban velük örül az utca, a város. Mosolygó arcú munkások integettek a kocsin ülők felé, amint végighaladtak a Lenin utcán. Első gabona ebben az évben mondogatták. Hosszan ismételgették magukban a táblára írott nevet: „Újszegedi Haladás termelőszövetkezeti csoport.“ A földművesszövetkezet elé érve érte az első váratlan meglepetés az első gabonát hozó termelőszövetkezeti csoporttagokat. — Mi nem veszünk át nemesített magot — adták tudomásukra a földmíves szövetkezet vezetői. Nincsen rá engedélyünk — tették hozzá hangsúllyal. — Menjenek talán a közraktárakhoz, próbálják meg ott A csalódás után szomorúan csaptak ismét a lovak közé, és vágtattak tovább, a Tisza pályaudvar mögött lévő közraktárak felé. — Biztosan fogadnak bennünket, itt veszik át gabonánkat — gondolták, de ideérve hasonló fogadásban részesültek, mint a földművesszövetkezetnél. Keserűen fakadtak ki a gabonát hozó dolgozók. — Örömmel jöttünk, igyekeztünk, hogy elsőnek adhassuk át államunknak Szegeden a gabonát és nincs, aki átvegye tőlünk. — A szavakat vita követte. Végülis a raktár vezetősége telefonon kért intézkedést Hódmezővásárhelyről, a Terményforgalmi MV. csongrád megyei kirendeltségéről. És még ezenkívül számos helyre, számos telefonbeszélgetés elhangzott ebben az ügyben. Tologatták egymásra a felelősséget az egyes szervek, hivatkoztak levelekre, különböző intézkedésekre , és a termelőcsoport még mindig ott állt a közraktárak előtt. Végül a I’árt lépett közbe és intézkedett, hogy átvegyék a gabonát. Az ügyben a legnagyobb hanyagság a Terményforgalmi Nemzeti Vállalatot terheli. Bürokratikus intézkedésekkel kevert nagyfokú hanyagság tapasztalható itt. Nem gondoskodtak az itt dolgozó elvtársak arról, hogy idejében elkészítsék a minőségi magvak számára a raktárt. Az ő általuk kitűzött határidő megállapításánál, amelyre a raktárnak készen, fertőtlenítve kellett állnia, nem számoltak azzal, hogy dolgozó parasztságunk szorgalmas munkájával sokkal előbb befejezi az aratást. Ebből az esetből is megállapíthatjuk azt, hogy a „Haladás“ termelőcsoport, amely a szegedi termelőcsoportok közül elsőnek vitte be gabonáját, megértette és megfogadta Pártunk szavait. De azt is megállapíthatjuk, hogy a Terményforgalmi NV. vezetői viszont eleresztették fülük mellett ezeket a segítő és irányt mutató szavakat. Ezen pedig sürgősen változtatni kell! Ferencszálláson is csépelnek már A királyhegyesiek befejezték az aratást A makói országúton egymásután haladnak a gabonakévékkel megrakott szekerek. A nagy hőség ellenére is szorgalmasan hordják a gabonát, hogy minél előbb elkészüljenek a csépléssel A ferencszállási „Úttörő“ csoportnál is hatalmas 35-ös traktor húzza be a termelőcsoport gabonáját. Távolabb a falu és a Maros közötti térségen lévő szérűskertben már csépel is egy gép. Csütörtökön indult meg és a dolgozó parasztok körülállták, tenyerükön szorongatják a magot, nézegetik az elcsépelt árpát, amely az idén jól fizetett. Királyhegyes dolgozó parasztsága pénteken délután 2 órakor teljes egészében befejezte az aratást. Szorgalmasan végzett munkájuk után most a község öntudatos dolgozó parasztjai arra törekszenek, hogy minél gondosabban és idejében eleget tegyenek a cséplés, és terménybegyűjtés fontos feladatának is. 3 HARC MINDEN SZEM GABONÁÉRT... A mórahalmi gépállomás gépkezelői munkafelajánlással készülnek a cséplésre Az állami gazdaságok, termelőcsoportok dolgozói, az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok készülnek a cséplésre. A learatott gabona bekerült a közös szérűbe. Itt már a gépállomások és a cséplőbrigádoknak a feladata kezdődik. Az aratás eddigi eredményei azt bizonyítják, hogy az aratómunkások megtették kötelességüket; megértették a Párt jelszavát: harc minden szem gabonáért! Minőségi munkára készülnek fel a mórahalmi gépállomás dolgozói a cséplési munkálatok elvégzésében. A cséplőgépkezelők, hogy a nagymennyiségű gabonát gyorsan tudják elcsépelni, munkafelajánlást tettek. Kalmár Sándor és Selymes Sándor az előírt 3600 g-os normájukat 30 százalékkal többre emelik. Tanács Lajos, Kalmár István 25 százalékkal, Dobák Sándor, Csúcs István 40 százalékkal, Kószó János és Hegedűs Sándor 20 százalékkal emelik normájukat. Juhász Jenő és Kalmár István 1. 35 vagon gabona elcsépelését vállalták augusztus 28- ig. A szemveszteség kiküszöbölésére a legnagyobb gondot fordítják A tavaszi munkákban és gépek javításában élre került a gépállomás két gépkezelője: Dobó Sándor és Ördög János, akik normájukat átlagban 180 százalékra teljesítették. Cséplésnél is győzni akarnak; 35 vagon gabona elcséplését vállalták, így készülnek a mórahalmi gépállomás cséplőgépkezelői a cséplési munkák sikeres elvégzésére. • Az MNDSz az alábbi felhívást bocsájtotta ki: Vásárhely asszonyai! Az MNDSz felhív benneteket, hogy sorakozzatok a béke erősítő táborának a megsegítésére és segítsetek előbbre vinni az ötéves tervet, mellyel az életszínvonalat emeljük. Összefogva harcoljunk minden szem gabonáért. Jöjjetek velünk az aratóbrigádokba segíteni dolgozó parasztságunknak a terménybegyűjtésnél, mert az ő harcuk a mi harcunk is. Biztató eredményekkel indult meg Szőregen a terménybegyűjtés A jó népnevelő munkának és az alapos szervezésnek mindig megmutatkozik az eredménye is. Szőregen például a Párt és a földművesszövetkezet népnevelői komolyan vették a szállítási szerződések kötését és az aratási, cséplési munkák időbeli elvégzését. Ennek eredménye az, hogy június 30ig 133 dolgozó paraszt kötött szállítási szerződést és alig hogy a gépek megindultak, máris megkezdték a gabona beszállítását. Vőneki Sándor dolgozó paraszt a legelsők között volt, aki szállítási szerződést kötött a földművesszövetkezettel, de az elsők között van a lekötött gabona beszállításánál is. Alig hogy a cséplőgép megindult, árpáját és rozsát elcsépelték, máris koccsiba fogott s 6 és félmázsát szállított be a földművesszövetkezetbe. Idős Takács Illés hatholdas kiiparaszt is már 29-én vitt be gabonát, amire szállítási szerződést kötött. Lakatos Ferenc, szintén hatholdas dolgozó paraszt, az elsők között volt, aki terményegyűjtési kötelezettségének mázsa 92 kiló rozsot szállított be. Példáját követte Tóth József, aki már az első napon 395 kiló árpát adott be. A gabonabeszállítást szerdán kezdték és péntekig több mint 30 mázsa rozsot és árpát adtak be, ezenfelül 10 mázsát szállítási szerződés alapján, mázsánkénti 6 forint jutalom ellenében. A következő napokban előreláthatóan még nagyobb lendülettel folytatódik a gabona- szállítás, mert csak egyedül pénteken több mint 200 zsákot igényeltek a földművesszövetkezettől a szőregi dolgozó parasztok, hogy eleget tegyenek hazafias kötelességüknek. Égő napban vágtunk a nyáron sárgás búzakalászt Két kéz dolga sűrű vetése, úrélő aratás Most már gépet látunk helyébe zúgó réteken át Búgón szól a gépek zenéje, vígan osztja dalát. Értünk omlik gépből az élet, értünk dolgozik ő, Népünk ébred, égő szívében hálát énekel ő. Vár ránk búza sűrű kalásza, vár ránk ünnepi szó. Gépész gépje nótánk kisérje, légy hát víg arató. (Burját-mongol aratódal). TH Éget a nap a kiszombori határban is, de az idei bő aratás már nem az uraké. Szorgalmas kezek szorítják a kasza nyelét és vágják az „utolját“. Már nem sok van hátra. A faluból kanyargós dűlőért visz a termelőcsoport földjére a „Nagy Husztik“ tanyához. Az út mentén keresztberakott gabonák várják a szekereket és a gépállomás vontatóit. Szinte beszél a világos sárga árpakereszt: „Csak már a szűrőbe lennék, szorít a toklász!“ A búzatarlókról is kiabálnak a keresztek az ekével meghúzott „nyolcasok“ közül. „Már egy hete itt rostokolunk. Sokan közülünk, főleg akik a szélen voltak, meggondolták magukat és lehullottak“. Persze ezek az ártatlan keresztek nem tudják, hogy bent a faluban már hetek óta szorgalmasan, szinte éjt nappallá téve — mert éjszakába nyúlnak az ülésezések — tárgyal sorsukról a Népfront Bizottság. El is határozták már — és a dűlőút mellett erről sem tudnak nyilván —, hogy a hét közepén megindul a cséplés. A nyugtalan idegzetű gabonakereszteket esetleg megnyugtatták volna Sós Jenő DÉFOSZ irodavezető szavai, aki csütörtökön ilyen felvilágosítást adott a cséplés kezdetéről: „Elvtársak, a DÉFOSz vezetősége állandóan foglalkozott a kérdéssel. Előterjesztette a problémát a Népfront Bizottságnak ...“ — De Sós elvtárs, mikor kezdődik meg a cséplés? — kérdezte tőle valaki. — Hát ezt nem tudom elvtárs, — de ahogy hallom, harmadikán. Mint valami kósza hírt, úgy mondja ezt Sós elvtárs. De a község többi vezető emberétől is hiába kérdezzük az aratás kezdetét: „Megtárgyaltuk elvtárs, határozatot hoztunk elvtárs..." Sőt, a mikrofon a falu számos helyén fennhangon sorolja a kijelölt szerűket, de aratásra buzdító szó nem hagyja el egy sem a tölcsér torkát. * Igaz, nem is nagyon kellene buzdítani a kiszomborakat most már, mert az „indulat“ — ahogyan itt mondják — megvan. Tóth Pál a posta előtti hangszórónál elpanaszolta, hogy hiába érdeklődött akárhol a cséplés megkezdéséről, nem kapott felvilágosítást. (Ezt nem is csodáljuk!) Pedig már az árpája másfél hete ott áll keresztben. És a napokban vett drága pénzért kukoricát a malacoknak ... Egyszóval a Husztik tanya felé vivő dűlő mellett az ártatlan gabonaszemek nem tudják — amit a faluban igen sok dolgozó paraszt lát, — hogy a vezetés bürokratikus, hogy értekeznek, határoznak — és a cséplés egy lépéssel sem halad előre. Mindaddig nem, amíg a falu pártszervezete kezébe nem veszi a dolgokat. Mert eddig is ez volt itt a legsúlyosabb hiba, hogy a pártszervezet elaludt. * A dűlőről ösvény húzódik balra. Itt van a „Petőfi" tszcs, tanyája. Itt már gépet látunk, a deszki gépállamos traktorait és aratógépeit. Döme, Domokos, Rózsahegyi elvtársak és Kacsó Erzsébet traktoristák felváltva ülnek a „nyeregbe“ és mögöttük egyenletesen forog az aratógép.A csoport tagjai pedig iparkodnak a keresztezéssel. Ott előttük omlik a gépből az élet értük, — minden szem gabona az ő jólétüket is növeli. De „rá kell húzni“. Mert a nagy melegben a búza szinte óráról-órára érik. Itt van még 29 hold hónaljig érő gyönyörű gabona, ezt le kell vágni holnap délig — ebben a csoport minden tagja egyetért.* Este fél 9 körül Rózsahegyi elvtárs „tankol“. Talán azért vesz fel üzemanyagot, hogy ezzel is előbbre legyen holnap reggel — így találgatják többen az udvaron. Egyedül az tűnt fel, hogy páran a csoport tagjai közül a gépnél ólálkodnak. Ott van Szávoly András, Kovács Mihály, az öreg Gyémánt Imre és fia, az ifjú Imre, Gyémánt János és Daróczi István. Pár percig beszélgetnek, tárgyalnak, azután Rózsahegyi elvtárs bólint egyet a traktorról és elindult a menet — vissza a búzatáblához. Az élen a traktor, utána az aratógép. Ezek az emberek, akik most este elindulnak, hogy az éjszakát is nappallá tegyék (nem „tanácskozással" — mint a falu Népfront Bizottsága —, hanem munkával) tudják, hogy vár rájuk a 29 hold búza sűrű kalásza, tudják, hogy minden perc késedelem sok-sok elszóródott szemet, sok-sok kárbaveszett kenyeret jelent. Az övékét, az ország kenyerét. Dolgozó népünk ébred itt a kiszombori határban is, öntudatosan dolgozik, mert hálás a Pártnak, az országnak, amely megnyitotta előtte a legnagyszerűbb lehetőségeket. Megmutatta a közös gazdálkodás útját. * Itt van a csoport egyik tagja, Rózsa István. Fiatal ember, 1926-ban született. Egyesek azt mondják rá, szájas, — mások, hogy holló. (Ez főleg a lányok véleménye). De abban mindenki megegyezik, hogy jól dolgozik. Azért, mert magának dolgozik. Ezt ő így mondja: „Ha kések a munkáról, az én károm is. Itt szívesen dolgozom, mert embernek tartanak, nem „kulírozzák“ ki belőlem a lelket". Rózsa Pistának van miaért szeretni most a munkaját — és tegyük hozzá azt is, van miért gyűlölni a kulákokat. Mert sokat robotolt nekik, sokat szenvedett tőlük. Neki mondta egyszer a hírhedt Hankó Vilmos kulák, mikor nála raboskodott — így fejezte ki magát találóan Rózsa; — hogy* „Hallod-e te taknyos kölyök! Nem tudod, hogy jobb kapálni, mint enni, mert ezt rágni, harapni és nyelni kell, azt meg csak kapálni“. Ilyen és hasonló „emlékei" itt a csoportban mindenkinek akadnak. De ezek már csak emlékek — a múlt, amely soha vissza nem tér. Most a gépészek gépei kisérik a nótájukat és ha valamelyik kulák ezt a vigarazást meg akarná akadályozni, a nép állama húzza el nótáját... • A dűlőn visszafelé menet még mindig panaszosan , sőt vádlóan protestálnak a gabonakeresztek. Beérve a faluba halljuk, amint a hangszóró a kijelölt szűrüket sorjázza. De a község vezető embereitől azt is hallottuk — így szó szerint: „Elvtárs, ha törik, ha szakad, szombaton megkezdjük a cséplést". Reméljük, csütörtök óta kevesebb értekezletet tartottak a kiszombori vezető elvtársak és így a tanácskozások „hevében" nem felejtették el, hogy ma van szombat. De ha elfelejtették, nézzék meg a naptárt és nézzék meg a határban a learatott gabonát!! Boday P«J, * Elvtársak! Ma szombat van!