Délmagyarország, 1950. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-01 / 203. szám

VII. ÉVF. 203. SZÁM ARA 50 FILLÉR Amerikai hadirepülőgépek ismét megsértették a Kínai Népköztársaság Lég­terét Újszegeden tan képviselői b­eszámolót ifj. Komócsin Mih­ály alvtárs PÉNTEK, 195«. SZEPTEMBER 1. BIZTOS UTÓN Kedden este szövegezték meg a gyálaréti dolgozók táviratukat, melyet Rákosi elvtársnak küld­tek és amely így kezdődik: „Örömmel jelentjük, hogy köz­ségünk dolgozó parasztsága a Magyar Dolgozók Pártja vezeté­sével és a Szovjetunió tapaszta­latai nyomán teljes egészében belépett a termelőszövetkezeti csoportba.” Ha egy okmányról elmondhatjuk, hogy történelmi jelentőségű , akkor a gyálaré­­tiek távirata valóban az. Új vi­lág kezdetét jelzik ezek a sza­vak Gyálaréten, de túl Gyálaré­­ten, az egész magyar dolgozó parasztság megindulását is jelké­pezik az új világ, a szocializmus felé. Az utóbbi hónapokban, — fő­leg júliustól — az egész megyé­ben — úgy, mint az egész or­szágban is — a dolgozó parasz­tok érdeklődése fokozottan a közös gazdálkodás felé fordult. Ez érthető is, mert meglévő cso­portjaink jó eredményei ismét számos parasztot meggyőztek a társas gazdálkodás helyességé­ről. Most, hogy a csoportokban megtörtént a félévi elszámolás, a közös gazdálkodás előnyei szá­mokban, forintokban, a csoport­tagok életszínvonalának szem-­­mel látható emelkedésében — ott áll a csoporton kívül levő parasz­tok előtt. Nem egy középparaszt ceruzát és papírt fogott és hos­­­szú estéken, a demokrácia­ nyúj­­totta villanyfény mellett, tette számítását. Az újabb és újabb híradások, amelyek a községé­ben lévő, de a más községbeli csoportot elszámolásáról is jöt­tek, — ezeknek a számításoknak egyre inkább olyan végered­ményt adtak, hogy nem érdemes egyénileg gazdálkodni. Akárme­lyik községünket megnézzük, azt látjuk, hogy a csoportokba be­lépők száma napról-napra emel­kedik. Itt van Szőreg, ahol a Pe­tőfi termelőcsoportnak még a nyár közepén csak 42 tagja volt. Azóta a csoport 70 új taggal sza­porodott. De ha végignézünk az egész megyén, akkor is ezt az ál­landóan emelkedő tendenciát lát­juk. Az utóbbi időben Csongrád megyében 2296 család lépett be a termelőcsoportba, ami hozzá­vetőleges számítás szerint — családonként három személyt véve — azt jelenti, hogy leg­alább háromszor ennyi egyénileg dolgozó paraszt határozta el, hogy új életet kezd És ahogy napról-napra érkeznek a megye falvaiból a jelentések, bizonyos, hogy még ez a szám ,s igen je­lentősen emelkedik az őszi mező­­gazdasági munkák zömének meg­kezdéséig. A gyalui 130 család ennek az egyre növekvő közösségnek, a szocializmus útján bátor léptek­kel meginduló parasztságnak csak egy kis hányada. De az a tény, hogy ebben a faluban, — mint a távirat is mondja — minden dolgozó paraszt téeszcsé­be lépett, megsokszorozza Gyála 130 parasztcsaládja 174 tagjá­nak erejét, megsokszorozza an­nak a 617 holdnak a termékeny­ségét, amelyet egymás mellé tet­tek, hogy azon közösen gazdál­kodjanak. Gémes elvtárs, a gyá­­lai Szabadságharcos téeszcsé el­nöke a napokban azt mond­ta, — mikor az új csoport, földjeiről esett szó, hogy: „El van itt ásva az arany.’* Igaz, nem rossz föl­dek a gyálai földek, de az arany nem a földben, hanem a tisztán­látó gyálai parasztokban rejlik. Azokban, akik nem járnak bekö­tött szemmel, akik mikor Farkas Dezső elmondta a Szovjetunió­ban szerzett tapasztalatait, meg­értették, hogy érdemes a szovjet kolhozparasztok kitaposott útján járni. El is indultak ezen az úton. Természetesen ennek az elha­tározásnak a megszületése nem ment egyszerre és nem ment ma­gától. Alapvető fordulatot jelen­ített valóban Farkas elvtárs ha­zaérkezése és elbeszélései a Szovjetunióban látottakról, ta­pasztaltakról. Naponta tizen, ti­­zenketten is felkeresték őt, — még a csoportos megbeszélése­ken és előadásokon túl is, hogy egy-egy részletkérdésre adja meg a felvilágosítást. „Hogy illesz­kednek be a kolhozok munká­jába az öregek, — milyen a gyerekek ellátása, — milyen a kolhozparaszt háztáji gazdálko­dása ?... és még számos kérdés­sel jöttek. Farkas elvtárs min­den esetben megadta a meggyő­ző választ. Ezt bizonyítja Erdő­­di János 67 éves gyulai paraszt kijelentése is: „Nem tudtam azt azelőtt, hogyan biztosítják az öregek megélhetését a kollektív gazdaságokban. Mos­t azonban g Farkas Dezső felvilágosítása után I már ezt is tudom. Még egy jó­­ darabig dolgozni akarok és tu­­­dom, hogy a csoportban megtalá­lom a magamnak való munkát..." De Erdődi János mellett még számos gyálaréti paraszt hivat­kozik Far­kas Dezső felvilágosí­tására, akin keresztül a Szovjet­unió kolhozparasztjai üzenetet, — igen fontos üzenetet — küld­tek Gyálarétre. A Szovjetunióból hozott üze­netek, felvilágosítások nemcsak azért voltak igen jelentősek, mert tájékoztatták a gyálaréti parasz­tokat a társas gazdálkodás lé­nyegéről, hanem azért is, mert alapvetően megjavították a két gyálaréti termelőcsoport tagjai­nak felvilágosító munkáját. A Szabadságharcos és a Komszomo csoportok tagjai eddig is be­szélgettek az egyénileg dolgozó parasztokkal a termelőcsoportok­ról, ajánlhatták a termelőcsopor­­tok­ nyújtotta előnyöket, de az agitációjukban alapvető hiba volt: az, hogy túlnyomórészt ál­talánosságokban beszéltek, azt magyarázták, hogy ez az eredit- E l­ helyes út a dolgozó parasztság a részére, hogy ez a jó út, ez a felemelkedés útja. Ami mind igaz és mind helytálló is. De a gyálaréti egyénileg dolgozó pa­rasztok azt is tudni akarták, hogy ennek az útnak, ennek a felemelkedésnek milyen állomásai vannak? Egyszóval részletekre egyéni vonatkozású kérdésekre is kíváncsiak voltak. Az agitáció általános jellege azonban az egyéni parasztoknak ezeket a problémáit nem hozta felszínre. Csak a Szovjetunióból hozott konkrét tapasztalatok ha­tására vetettek fel konkrét, helyi, és egyéni vonatkozású kérdése­ket, amelyekre az utóbbi időben a gyulai term­előcsoport tagjai már feleletet adtak. Elmondták, hogy akár a Szabadság, akár a Komszomol termelőcsoportban, hogyan történt meg a félévi el­számolás, elmondták, hogyan osztják be az egyes munkákat, hogyan szervezik a munkacso­portokat, hogyan hasznosítják az egyes csoporttagok szakképzett­ségét — és ami a legjobban tet­szett az egyénileg gazdálkodó parasztoknak —, a csoportok tag­jai őszintén elmondták a saját hibáikat is. Nem egy beszélgetés úgy végződött, hogy a csoporton kívüli paraszt azt mondta a cso­porttagnak: „Ezeket a hibákat majd közösen kijavítjuk." Persze komoly agitációs erőt jelentett a csoportok teljesítménye is. Az egyéni parasztokét jóval felülmú­ló gabonaátlag mellett nagy ha­tással volt a kívülállókra a két és félméteres kender, a gyönyörű tenyészbaromfiak és a közös mun­ka többi kimagasló eredményei is. És­ még egy igen jelentős tény, ami elősegítette Gyálarét szocia­lista községgé válását: az, hogy az ottani pártszervezet amellett, hogy irányította az agitációt, el­sősorban arra fektetett súlyt, hogy a párttagok, a pártaktivák lépjenek be a csoportba. Elvetet­ték azt a szinte nevetséges in­gadozást, amit több hel­yet. — így Szeged-Alsóvároson, is — tapasz­taltunk. Itt egy megbeszélésen felállt az egyik igen tekintélyes paraszt és ezt mondta: „Lépjetek be a csoportba, hadd kövessem a példátokat." Gyálaréten a tekin­télyes párttagok és pártonkívü­­liek elsőnek írták alá a belépési nyilatkozatot, Csamangó Mihály pártelnök, Szabó Mihályné, a pár­tszervezet gazdasági vezetője, Vecsernyés Imre DÉFOSz-titkár. Terhes Edéné MNDSz-ügyvezető nem úgy akartak­ meggyőzni má­sokat, hogy maguk kívülmarad­­nak, hanem jó példamutatásuk­kal vitték maguk után a többie­ket, a csoportba. Természetesen, mikor megyénk első szocialista községének útjá­ról beszélünk, nem szabad hall­gatnunk az ellenségről sem. Az ellenség nem nézte tétlenül, hogy a gyulai parasztoknak egyre job­ban lehull a múlt sötét hároga a szemükről — minden rendelke­zésére álló lehetőséget felhasz­nált arra, hogy eltérítse őket a helyes útról. Pár hónappal ez­előtt Gyula utcáin is szorgalma­san tekerték a kerékpárt a fehér­­fityulás apácák. Itt sem volt rit­kaság a különböző rémhíreket suttogó házaló szerzetes. De a környék kulákjai sem fukarkod­tak a „jó tanácsokkal" és külön­böző rémhírekkel. Most­­ pedig, amikor már látták, hogy minden dolgozó paraszt csoportba lép, megkísérelték, hogy ők is be­férkőzzenek a termelőcsoportba Nem rajtuk, hanem a gyálaréti dolgozó parasztok éberségén mú­lott, hogy ez ne­m sikerült nekik. Elmondhatjuk tehát, hogy a gyu­­laiak harcokon keresztül érték el eredményüket. Az ellenséggel — és tegyük hozzá, önmagukkal is — komoly csatákat, de győztes csatákat vívtak. De nem mond­hatjuk el, hogy a harcnak vége. Az ellenség ezután sem ölhetett, hanem ökölbe szorult kézzel szem­léli a gyálaréti eseményeket és a csoport tagjainak, tehát az egész községnek ezután is éberen szem­mel kell tartani az ellenséget, sőt bátran mondhatjuk, hogy ezután még fokozottabb éberséggel A gyálaréti dolgozó parasztok a szocialista társadalomért ví­vott harcukban, mint eddig nem voltak,­­ úgy ezután sem lesz­nek egyedül. Ha kedden távira­tukban Rákosi elvtársnak ír­ták, hogy a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével és a Szovjet­unió tapasztalatai nyomán a köz­ség dolgozó parasztjai beléptek a termelőszövetkezeti csoportba, most az új élet felé is a Ma­gyar Dolgozók Pártja vezetésé­vel és a Szovjetunió kimeríthe­tetlen tapasztalataival, meg nem szűnő segítségével kell megin­dulni. Mert ez az egyedüli biztos titka a sikernek! A Szovjetunió minisztertanácsának rendelete sztálingrádi vízierőmű építéséről a Volgán és a Káspi menti vidékek öntözéséről és vízellátásáról A Szovjetunió minisztertaná­csa nagy népgazdasági jelentő­séget tulajdonít a Káspi-tenger környéke éghajlati viszonyai megjavításának. Fontosnak tart­ják a Káspi-tengermenti síkság puszta és félpuszta vidékeinek meghódítását az állattenyésztés és földművelés számára. A Vol­­gán-túli terület déli vidékeinek öntözése elengedhetetlen a bel­terjes és állandó földművelés fejlesztésének szempontjából. A Szárpin-alföld, a feketeföldek és Nogai-szttyeppe vízzel való ellá­tása döntő fontosságú az állat­tenyésztés széleskörű fejlesztése, ipari jelentőségű erdők és az aszálytól védő erdők telepítése érdekében. A Szovjetunió mi­nisztertanácsa lényegesnek tart­ja a Volgamenti terület központ­jának és a központi feketeföld övezet területeinek elektromos energiával való pótlólagos ellá­­­tását, valamint a Volga alsó fo­­­lyású hajózási viszonyainak megjavítását. Ezeknek a szempontoknak a szem előtt tartásával a Szovjetunió minisztertaná­csa elhatározta, hogy Sztá­lingrád kerületében a Vol­gán 1 millió 700 ezer kilowatt teljesítményű vízi­­erőművet építenek. Az erő­mű évi átlagos teljesítménye kb. 10 milliárd kilowattóra lesz. Az építkezéseket 1951-ben kez­dik és 1956-ban teljes kapacitás­sal üzembe helyezik. A sztálingrádi vizierőmű elek­tromos energiáját Moszkva, a központi feketeföld övezet terü­letei, a sztálingrádi, szaratovi és asztraháni területek, a Volgán­­túli és a Kaspi-tenger környéke között osztják el. A vizierőművel kapcsolatban a minisztertanácsi rendelet in­tézkedik a különböző építkezé­sek elvégzéséről, így megépül a sztálingrádi szabadesésű főöntöző csatorna és vízellátó rendszer. Öntözőrendszert építenek ki­­ a sztálingrádi vízierőműtelep elektromos energiája felhasz­nálása alapján 1.500.000 hek­tár föld öntözésére. Ugyancsak csatornákat és víz­ellátó rendszereket létesítenek a Szárpin-alföld, a feketeföldek és a Nogai sztyeppe földjeinek vízzel való ellátására és öntözé­sére. A Szovjetunió minisztertaná­csának rendelete intézkedik ar­ról is, hogy a vízzel ellátott te­lületeken homokmegkötő erdőt létesítsenek. A sztálingrádi vizierőmű épí­tésének elvégzésére „Sztálin­grád—Gidrosztoj” néven külön építőszervezetet létesítenek, amelynek vezetőit is a minisz­tertanács nevezte ki és egyben gondoskodik a vizierőmű, a fő­csatorna és az önltözőcsatorna építésével kapcsolatos tervező és kutató munka elvégzésére alkal­mas szakember kinevezéséről is. Intézkedik a rendelet arról, hogy a villamoserőművek minisz­tériuma dolgozzon ki tervet az energetikai rendszerek fejlesztésére. A Szovjetunió mezőgazdasági minisztériumára hárul a feladat, hogy végezzen kutatásokat, ál­lítson össze tervet és hajtsa vég­re az építőmunkálatokat a külön­b­öző területeken lévő földek ön­tözésére, vízzel való ellátására vonatkozólag. A rendelet ugyan­akkor figyelmezteti a Szovjet­unió mezőgazdasági minisztériu­mit, hogy legyenek figyelemmel a tervek kidolgozásánál a villa­mosenergia bevezetésére a föld­művelésben (villamos szántás, stb.) elsősorban az újonnan ön­tözött földeken. A rendelet megállapítja, hogy a Szovjetunió szovhoz­­ügyi minisztériumát meg kell bízni nagyszabású állatte­nyésztő szovhozok létesítésé­­­­vel az újonnan vízzel ellátott és öntözött területeken, a Szovjetunió erdőgazdasági, szovhozügyi és mezőgazdasági minisztériumát pedig azzal, hogy a Szovjet Tudományos Akadé­miával és a Leninről elnevezett Országos Mezőgazdasági Akadé­miával együttesen dolgozzanak ki terveket olyan erdőültetvények létesítésére és erdőgazdasági in­­­tézkedések megtételére, amelyek megkötik a homokot. Az erdőültetési és erdőgazda­sági intézkedések általános veze­tése és a tervek összeállításának összehangolása a Szovjetunió mi­nisztertanácsa mellett működő mezővédő erdőövezeti főigazgató­­ság feladata. A Finn Kommunista Párt fennállásának 32. évfordulóját ünnepelte Helsinkiben kedden nagyszabá­sú ünnepség volt a Finn Kommu­nista Párt megalapításának 32. évfordulója alkalmából. Felszó­laltak Herta Kuusinen és Mauri Ryomia elvtársak. Kuusinen szólt a jobboldali szociáldemokraták áruló politikájáról és sok példá­val bizonyította, hogy a jobb­oldali árulók mindig a legválsá­gosabb pillanatokban árul­ták el a munkásosztály érdekeit. Most a miniszteri tárcáért ví­vott küzdelmükben akarják fel­használni a munkásosztályt. — Kuusinen felhívta Finnország dolgozóit, hogy folytassák harcu­kat a békéért, az ország politi­kájának megváltoztatásáért, a nép érdekében. Újabb fasiszta intézkedések Japánban A japán jogi főigazgatóság kü­lönleges nyomozó irodája szerdán elrendelte a szakszervezetek kö­zötti kapcsolatokat fenntartó ja­pán országos tanács feloszlatá­sát. A tanács 12 vezető tagjának megtiltották, hogy közéleti tiszt­séget töltsön be. A japán rend­őrség vandál módon megrohanta a tanács tokiói titkárságát.

Next