Délmagyarország, 1950. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)
1950-09-01 / 203. szám
VII. ÉVF. 203. SZÁM ARA 50 FILLÉR Amerikai hadirepülőgépek ismét megsértették a Kínai Népköztársaság Légterét Újszegeden tan képviselői beszámolót ifj. Komócsin Mihály alvtárs PÉNTEK, 195«. SZEPTEMBER 1. BIZTOS UTÓN Kedden este szövegezték meg a gyálaréti dolgozók táviratukat, melyet Rákosi elvtársnak küldtek és amely így kezdődik: „Örömmel jelentjük, hogy községünk dolgozó parasztsága a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével és a Szovjetunió tapasztalatai nyomán teljes egészében belépett a termelőszövetkezeti csoportba.” Ha egy okmányról elmondhatjuk, hogy történelmi jelentőségű , akkor a gyálarétiek távirata valóban az. Új világ kezdetét jelzik ezek a szavak Gyálaréten, de túl Gyálaréten, az egész magyar dolgozó parasztság megindulását is jelképezik az új világ, a szocializmus felé. Az utóbbi hónapokban, — főleg júliustól — az egész megyében — úgy, mint az egész országban is — a dolgozó parasztok érdeklődése fokozottan a közös gazdálkodás felé fordult. Ez érthető is, mert meglévő csoportjaink jó eredményei ismét számos parasztot meggyőztek a társas gazdálkodás helyességéről. Most, hogy a csoportokban megtörtént a félévi elszámolás, a közös gazdálkodás előnyei számokban, forintokban, a csoporttagok életszínvonalának szem-mel látható emelkedésében — ott áll a csoporton kívül levő parasztok előtt. Nem egy középparaszt ceruzát és papírt fogott és hosszú estéken, a demokrácia nyújtotta villanyfény mellett, tette számítását. Az újabb és újabb híradások, amelyek a községében lévő, de a más községbeli csoportot elszámolásáról is jöttek, — ezeknek a számításoknak egyre inkább olyan végeredményt adtak, hogy nem érdemes egyénileg gazdálkodni. Akármelyik községünket megnézzük, azt látjuk, hogy a csoportokba belépők száma napról-napra emelkedik. Itt van Szőreg, ahol a Petőfi termelőcsoportnak még a nyár közepén csak 42 tagja volt. Azóta a csoport 70 új taggal szaporodott. De ha végignézünk az egész megyén, akkor is ezt az állandóan emelkedő tendenciát látjuk. Az utóbbi időben Csongrád megyében 2296 család lépett be a termelőcsoportba, ami hozzávetőleges számítás szerint — családonként három személyt véve — azt jelenti, hogy legalább háromszor ennyi egyénileg dolgozó paraszt határozta el, hogy új életet kezd És ahogy napról-napra érkeznek a megye falvaiból a jelentések, bizonyos, hogy még ez a szám ,s igen jelentősen emelkedik az őszi mezőgazdasági munkák zömének megkezdéséig. A gyalui 130 család ennek az egyre növekvő közösségnek, a szocializmus útján bátor léptekkel meginduló parasztságnak csak egy kis hányada. De az a tény, hogy ebben a faluban, — mint a távirat is mondja — minden dolgozó paraszt téeszcsébe lépett, megsokszorozza Gyála 130 parasztcsaládja 174 tagjának erejét, megsokszorozza annak a 617 holdnak a termékenységét, amelyet egymás mellé tettek, hogy azon közösen gazdálkodjanak. Gémes elvtárs, a gyálai Szabadságharcos téeszcsé elnöke a napokban azt mondta, — mikor az új csoport, földjeiről esett szó, hogy: „El van itt ásva az arany.’* Igaz, nem rossz földek a gyálai földek, de az arany nem a földben, hanem a tisztánlátó gyálai parasztokban rejlik. Azokban, akik nem járnak bekötött szemmel, akik mikor Farkas Dezső elmondta a Szovjetunióban szerzett tapasztalatait, megértették, hogy érdemes a szovjet kolhozparasztok kitaposott útján járni. El is indultak ezen az úton. Természetesen ennek az elhatározásnak a megszületése nem ment egyszerre és nem ment magától. Alapvető fordulatot jelenített valóban Farkas elvtárs hazaérkezése és elbeszélései a Szovjetunióban látottakról, tapasztaltakról. Naponta tizen, tizenketten is felkeresték őt, — még a csoportos megbeszéléseken és előadásokon túl is, hogy egy-egy részletkérdésre adja meg a felvilágosítást. „Hogy illeszkednek be a kolhozok munkájába az öregek, — milyen a gyerekek ellátása, — milyen a kolhozparaszt háztáji gazdálkodása ?... és még számos kérdéssel jöttek. Farkas elvtárs minden esetben megadta a meggyőző választ. Ezt bizonyítja Erdődi János 67 éves gyulai paraszt kijelentése is: „Nem tudtam azt azelőtt, hogyan biztosítják az öregek megélhetését a kollektív gazdaságokban. Most azonban g Farkas Dezső felvilágosítása után I már ezt is tudom. Még egy jó darabig dolgozni akarok és tudom, hogy a csoportban megtalálom a magamnak való munkát..." De Erdődi János mellett még számos gyálaréti paraszt hivatkozik Farkas Dezső felvilágosítására, akin keresztül a Szovjetunió kolhozparasztjai üzenetet, — igen fontos üzenetet — küldtek Gyálarétre. A Szovjetunióból hozott üzenetek, felvilágosítások nemcsak azért voltak igen jelentősek, mert tájékoztatták a gyálaréti parasztokat a társas gazdálkodás lényegéről, hanem azért is, mert alapvetően megjavították a két gyálaréti termelőcsoport tagjainak felvilágosító munkáját. A Szabadságharcos és a Komszomo csoportok tagjai eddig is beszélgettek az egyénileg dolgozó parasztokkal a termelőcsoportokról, ajánlhatták a termelőcsoportok nyújtotta előnyöket, de az agitációjukban alapvető hiba volt: az, hogy túlnyomórészt általánosságokban beszéltek, azt magyarázták, hogy ez az eredit- E l helyes út a dolgozó parasztság a részére, hogy ez a jó út, ez a felemelkedés útja. Ami mind igaz és mind helytálló is. De a gyálaréti egyénileg dolgozó parasztok azt is tudni akarták, hogy ennek az útnak, ennek a felemelkedésnek milyen állomásai vannak? Egyszóval részletekre egyéni vonatkozású kérdésekre is kíváncsiak voltak. Az agitáció általános jellege azonban az egyéni parasztoknak ezeket a problémáit nem hozta felszínre. Csak a Szovjetunióból hozott konkrét tapasztalatok hatására vetettek fel konkrét, helyi, és egyéni vonatkozású kérdéseket, amelyekre az utóbbi időben a gyulai termelőcsoport tagjai már feleletet adtak. Elmondták, hogy akár a Szabadság, akár a Komszomol termelőcsoportban, hogyan történt meg a félévi elszámolás, elmondták, hogyan osztják be az egyes munkákat, hogyan szervezik a munkacsoportokat, hogyan hasznosítják az egyes csoporttagok szakképzettségét — és ami a legjobban tetszett az egyénileg gazdálkodó parasztoknak —, a csoportok tagjai őszintén elmondták a saját hibáikat is. Nem egy beszélgetés úgy végződött, hogy a csoporton kívüli paraszt azt mondta a csoporttagnak: „Ezeket a hibákat majd közösen kijavítjuk." Persze komoly agitációs erőt jelentett a csoportok teljesítménye is. Az egyéni parasztokét jóval felülmúló gabonaátlag mellett nagy hatással volt a kívülállókra a két és félméteres kender, a gyönyörű tenyészbaromfiak és a közös munka többi kimagasló eredményei is. És még egy igen jelentős tény, ami elősegítette Gyálarét szocialista községgé válását: az, hogy az ottani pártszervezet amellett, hogy irányította az agitációt, elsősorban arra fektetett súlyt, hogy a párttagok, a pártaktivák lépjenek be a csoportba. Elvetették azt a szinte nevetséges ingadozást, amit több helyet. — így Szeged-Alsóvároson, is — tapasztaltunk. Itt egy megbeszélésen felállt az egyik igen tekintélyes paraszt és ezt mondta: „Lépjetek be a csoportba, hadd kövessem a példátokat." Gyálaréten a tekintélyes párttagok és pártonkívüliek elsőnek írták alá a belépési nyilatkozatot, Csamangó Mihály pártelnök, Szabó Mihályné, a pártszervezet gazdasági vezetője, Vecsernyés Imre DÉFOSz-titkár. Terhes Edéné MNDSz-ügyvezető nem úgy akartak meggyőzni másokat, hogy maguk kívülmaradnak, hanem jó példamutatásukkal vitték maguk után a többieket, a csoportba. Természetesen, mikor megyénk első szocialista községének útjáról beszélünk, nem szabad hallgatnunk az ellenségről sem. Az ellenség nem nézte tétlenül, hogy a gyulai parasztoknak egyre jobban lehull a múlt sötét hároga a szemükről — minden rendelkezésére álló lehetőséget felhasznált arra, hogy eltérítse őket a helyes útról. Pár hónappal ezelőtt Gyula utcáin is szorgalmasan tekerték a kerékpárt a fehérfityulás apácák. Itt sem volt ritkaság a különböző rémhíreket suttogó házaló szerzetes. De a környék kulákjai sem fukarkodtak a „jó tanácsokkal" és különböző rémhírekkel. Most pedig, amikor már látták, hogy minden dolgozó paraszt csoportba lép, megkísérelték, hogy ők is beférkőzzenek a termelőcsoportba Nem rajtuk, hanem a gyálaréti dolgozó parasztok éberségén múlott, hogy ez nem sikerült nekik. Elmondhatjuk tehát, hogy a gyulaiak harcokon keresztül érték el eredményüket. Az ellenséggel — és tegyük hozzá, önmagukkal is — komoly csatákat, de győztes csatákat vívtak. De nem mondhatjuk el, hogy a harcnak vége. Az ellenség ezután sem ölhetett, hanem ökölbe szorult kézzel szemléli a gyálaréti eseményeket és a csoport tagjainak, tehát az egész községnek ezután is éberen szemmel kell tartani az ellenséget, sőt bátran mondhatjuk, hogy ezután még fokozottabb éberséggel A gyálaréti dolgozó parasztok a szocialista társadalomért vívott harcukban, mint eddig nem voltak, úgy ezután sem lesznek egyedül. Ha kedden táviratukban Rákosi elvtársnak írták, hogy a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével és a Szovjetunió tapasztalatai nyomán a község dolgozó parasztjai beléptek a termelőszövetkezeti csoportba, most az új élet felé is a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével és a Szovjetunió kimeríthetetlen tapasztalataival, meg nem szűnő segítségével kell megindulni. Mert ez az egyedüli biztos titka a sikernek! A Szovjetunió minisztertanácsának rendelete sztálingrádi vízierőmű építéséről a Volgán és a Káspi menti vidékek öntözéséről és vízellátásáról A Szovjetunió minisztertanácsa nagy népgazdasági jelentőséget tulajdonít a Káspi-tenger környéke éghajlati viszonyai megjavításának. Fontosnak tartják a Káspi-tengermenti síkság puszta és félpuszta vidékeinek meghódítását az állattenyésztés és földművelés számára. A Volgán-túli terület déli vidékeinek öntözése elengedhetetlen a belterjes és állandó földművelés fejlesztésének szempontjából. A Szárpin-alföld, a feketeföldek és Nogai-szttyeppe vízzel való ellátása döntő fontosságú az állattenyésztés széleskörű fejlesztése, ipari jelentőségű erdők és az aszálytól védő erdők telepítése érdekében. A Szovjetunió minisztertanácsa lényegesnek tartja a Volgamenti terület központjának és a központi feketeföld övezet területeinek elektromos energiával való pótlólagos ellátását, valamint a Volga alsó folyású hajózási viszonyainak megjavítását. Ezeknek a szempontoknak a szem előtt tartásával a Szovjetunió minisztertanácsa elhatározta, hogy Sztálingrád kerületében a Volgán 1 millió 700 ezer kilowatt teljesítményű vízierőművet építenek. Az erőmű évi átlagos teljesítménye kb. 10 milliárd kilowattóra lesz. Az építkezéseket 1951-ben kezdik és 1956-ban teljes kapacitással üzembe helyezik. A sztálingrádi vizierőmű elektromos energiáját Moszkva, a központi feketeföld övezet területei, a sztálingrádi, szaratovi és asztraháni területek, a Volgántúli és a Kaspi-tenger környéke között osztják el. A vizierőművel kapcsolatban a minisztertanácsi rendelet intézkedik a különböző építkezések elvégzéséről, így megépül a sztálingrádi szabadesésű főöntöző csatorna és vízellátó rendszer. Öntözőrendszert építenek ki a sztálingrádi vízierőműtelep elektromos energiája felhasználása alapján 1.500.000 hektár föld öntözésére. Ugyancsak csatornákat és vízellátó rendszereket létesítenek a Szárpin-alföld, a feketeföldek és a Nogai sztyeppe földjeinek vízzel való ellátására és öntözésére. A Szovjetunió minisztertanácsának rendelete intézkedik arról is, hogy a vízzel ellátott telületeken homokmegkötő erdőt létesítsenek. A sztálingrádi vizierőmű építésének elvégzésére „Sztálingrád—Gidrosztoj” néven külön építőszervezetet létesítenek, amelynek vezetőit is a minisztertanács nevezte ki és egyben gondoskodik a vizierőmű, a főcsatorna és az önltözőcsatorna építésével kapcsolatos tervező és kutató munka elvégzésére alkalmas szakember kinevezéséről is. Intézkedik a rendelet arról, hogy a villamoserőművek minisztériuma dolgozzon ki tervet az energetikai rendszerek fejlesztésére. A Szovjetunió mezőgazdasági minisztériumára hárul a feladat, hogy végezzen kutatásokat, állítson össze tervet és hajtsa végre az építőmunkálatokat a különböző területeken lévő földek öntözésére, vízzel való ellátására vonatkozólag. A rendelet ugyanakkor figyelmezteti a Szovjetunió mezőgazdasági minisztériumit, hogy legyenek figyelemmel a tervek kidolgozásánál a villamosenergia bevezetésére a földművelésben (villamos szántás, stb.) elsősorban az újonnan öntözött földeken. A rendelet megállapítja, hogy a Szovjetunió szovhozügyi minisztériumát meg kell bízni nagyszabású állattenyésztő szovhozok létesítésével az újonnan vízzel ellátott és öntözött területeken, a Szovjetunió erdőgazdasági, szovhozügyi és mezőgazdasági minisztériumát pedig azzal, hogy a Szovjet Tudományos Akadémiával és a Leninről elnevezett Országos Mezőgazdasági Akadémiával együttesen dolgozzanak ki terveket olyan erdőültetvények létesítésére és erdőgazdasági intézkedések megtételére, amelyek megkötik a homokot. Az erdőültetési és erdőgazdasági intézkedések általános vezetése és a tervek összeállításának összehangolása a Szovjetunió minisztertanácsa mellett működő mezővédő erdőövezeti főigazgatóság feladata. A Finn Kommunista Párt fennállásának 32. évfordulóját ünnepelte Helsinkiben kedden nagyszabású ünnepség volt a Finn Kommunista Párt megalapításának 32. évfordulója alkalmából. Felszólaltak Herta Kuusinen és Mauri Ryomia elvtársak. Kuusinen szólt a jobboldali szociáldemokraták áruló politikájáról és sok példával bizonyította, hogy a jobboldali árulók mindig a legválságosabb pillanatokban árulták el a munkásosztály érdekeit. Most a miniszteri tárcáért vívott küzdelmükben akarják felhasználni a munkásosztályt. — Kuusinen felhívta Finnország dolgozóit, hogy folytassák harcukat a békéért, az ország politikájának megváltoztatásáért, a nép érdekében. Újabb fasiszta intézkedések Japánban A japán jogi főigazgatóság különleges nyomozó irodája szerdán elrendelte a szakszervezetek közötti kapcsolatokat fenntartó japán országos tanács feloszlatását. A tanács 12 vezető tagjának megtiltották, hogy közéleti tisztséget töltsön be. A japán rendőrség vandál módon megrohanta a tanács tokiói titkárságát.