Délmagyarország, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)
1950-12-01 / 279. szám
PÉNTEK, 195« DECEMBER 1. A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA ÜNNEPI KONGRESSZUSA hálótáviratot intézett Rákosi elvtárshoz és letárgyalta gazdasági életünk összes fejlődési feltételeit A Magyar Tudományos Akadémia agrártudományi és biológiai szakosztályának szerdai ülésén dr. Horn Artur, egyetemi nyilvános rendes tanár tartott előadást „A micsurini biológia elveinek érvényesítése a fiatal állatok felnevelésében“ címmel. Micsurini elmélet az »illatok fejlődéséről Előadásában rámutatott arra, hogy a tenyésztés feladatainak megoldásához új lehetőségeket ígér a fiatal állatok nagyobb céltudatossággal történő felnevelése. E kérdés felé az érdeklődés különösen a mi csűrini biológia hatalmas előretörése után következett be. Viszonyaink és adottságaink ismeretében a legapróbb részletekbe menően kell tanulmányozni és kutatni a hazai állatfajtáink és típusaink fejlődésével kapcsolatos kérdéseket, annál inkább, mert Bogdanov professzor szerint is: nincsen a zootechnikában még egy olyan kevéssé kidolgozott rész, mint a növendékállatok felnevelésének tana. Ezért fontos, hogy ebben a munkában minél nagyobb részt vállaljunk a szovjet kutatási eredményeknek és a micsurini biológiának segítségével. A külföldi delegáció tagjai közül az előadásokon részt vett Tin-Csan kínai delegátus, dr. Grigor román delegátus és Marcel Prenant francia delegátus. A kínai delegátus a következőket mondotta: — Igen sokat tanultam az előadásból arról, hogy a micsurini biológia segítségével hogyan tudjuk az állatok fejlődését a környezet megváltoztatásával befolyásolni. Itt tartózkodásom alatt láttam, hogy a magyar tudomány a szovjet tudomány eredményeinek felhasználásával halad előre a tudományos kutatómunkában. A kínai tudósok is bizonyítékát adják annak, hogy a szovjet tudomány eredményeinek felhasználásával hogyan szolgálják a népet. A daganatképződések problémája Az Akadémia orvosi osztálya rákkonferenciájának harmadik napján részletesen megtárgyalták a daganatkutatás tudományos kérdéseit. A konferencián megjelent Ratkó Anna elvtársnő, népjóléti miniszter és az egészségügyi kormányzat számos vezető tagja. A külföldi küldöttek közül Anders, német professzor és Hadzsidov, a Bolgár Tudományos Akadémia titkára, vett részt a konferencia munkájában. Állandó útmutatásaikkal és tanácsaikkal támogatták az értekezlet munkáját Petrovszkij és Szapozskov professzorok is Az előadást dr. Kellner Béla, a debreceni egyetem kórbonctan professzora, tartotta. Előadásában kiemelte a szovjet kutatók eredményeit, akik újszerű megállapításaikkal egészen új fejezetet nyitottak meg a daganatkutatásban és bebizonyították A vita során felszólalt Hadzsidov professzor, aki elmondotta, hogy nemrég járt Bulgáriában egy szovjet orvosprofesszorokból álló küldöttség, köztük egy daganatkutató is, akinek előadásai nyomán hatalmas mértékben fellendült a Bulgáriában folyó daganatellenes küzdelem. Ezután az értekezlet táviratilag üdvözölte Rákosi Mátyás elvtársat, háláját fejezve ki azért a hatalmas támogatásért, amellyel a magyar tudományos A biológiai és agrártudományi osztály szerda délutáni ülésén Manninger Rezső tartott előadást a felnevelési betegségek elleni védekezés módszereiről. Az ülésen megjelent és felszólalt Szkrjabin szovjet akadémikus. Engedjék meg, hogy üdvözöljem Önöket a Szovjetunió Tudományos Akadémiája és a mezőgazdasági tudományok Leninről elnevezett Akadémiájának nevében — kezdte beszédét, majd külön üdvözölte a kiváló magyar tudóst, Marek Józsefet. Rámutatott arra, hogy milyen fontos szerepet játszanak a férgek a növendék állatok megbetegedéseiben. A Szovjetúnióban több intézmény van, amely parazitás betegségekkel foglalkozik. Legfontosabb a Tudományos Akadémia keretén belül működő és az általam vezetett hclinatológiai intézet, ahol elméleti kérdésekkel foglalkozunk leginhogy a Szovjetunió a kutatás területén is az első helyet foglalja el a daganatellenes küzdelemben. Kellner professzor az új szovjet biológia, a pavlovi nervizmus, és az élő fehérje kutatási eredményeinek szempontjából vizsgálta meg a daganatok keletkezésének és a szervezetben történő tovaterjedésének a problémáját. Arra a megállapításra jutott, hogy a daganatok keletkezésében a környezethatásra megváltozott szervezet és a rákot megelőző állapotok dialektikus kölcsönhatása szterepil. A daganatot káros fejlődés eredményének tekinti, amelynek kialakulásában a Liszenko akadémikus által felismert szakaszos fejlődés érvényesül. é cll és a közegészségügyet Pártunk és kormányzatunk részesíti. A szerdai ülésen azzal a nagyfontosságú kérdéssel foglalkoztak, hogy" szervetlen vegyiparunk nyersanyagellátását minél szélesebb vonalon hazai forrásból biztosítsuk. Keresztes Mátyás rámutatott arra, hogy nitrogén iparunk már biztosított hazai nyrsanyagbázisa "továbbfejleszthető földgázaink konverziós krakkolásával, gyengébb minőségű ligniteink és tőzegeink új eljáráson alapuló elgázosításával. kább. Ezenkívül a gyakorlat által felvetett kérdéseket kutatjuk részben az intézetünkön belül, részben pedig a kolhozokban és szovhozokban. A szovjet akadémikus nagy érdeklődéssel kísért felszólalása után a hozzászólók megállapították, hogy a magyar állategészségügy vonalán új, örvendetes tényként jelentkezik annak felismerése, hogy a fiatal állatok megfelelő körülmények között történő felnevelése felmérhetetlen jelentőségű az állati megbetegedések elleni küzdelemben. A szaküléssorozatot Marek József osztályelnök zárta be, megállapította, hogy kutatóink és tudósaink Szovjetunió tudósaitól nemcsak Micsurin—Liszenko biológiai elvek alkalmazásában, hanem munkamódszer tekintetében is sokat tanultak. Hálajárirat Rákosi elvtárshoz Szovjet üdvözlet a kongresszusnak 3 TANULÁSSAL A BÉKÉÉRT A rendszeres tanulás rendkívül nagy jelentőségű nemcsak politikai tisztánlátásunk, de — ami ezzel összefügg — mindennapi munkánk minél tökéletesebb és jobb elvégzéséhez is. Pártunk ezért fordít olyan nagy gondot arra, hogy minden párttag részt vegyen rendszeres oktatásban, a marxizmus, leninizmus ismereteinek minél tökéletesebb elsajátításában A párttagokon kívül a tanulásba tíz idén még nagyobb tömegben kapcsolódnak be a pártonkívüliek is, hiszen számukra is éppolyan fontos, hogy világosan lássák politikai életünk eseményeit s tudják, hogy munkájukkal, termelésükkel milyen célt szolgálnak. A rendszeres tanulás kérdése szorosan összekapcsolódik békeharcunkkal, azzal a hatalmas küzdelemmel, amelyet a világ becsületes milliói folytatnak, érin a Szovjetunióval a béke megvédéséért, az imperialista háborús uszítók ellen. Ez a harc azonban csak akkor vezethet igazán sikerre, ha a békeharcos milliói az elmélet fegyverét jól tudják forgatni, ha a marxizmus-leninizmus élenjáró elmélete irányítja minden küzdelmüket, minden tettüket. Elengedhetetlen azért, hogy elvtársaink lelkiismeretesen és pontosan vegyék ki részüket az oktatási munkából, a rendszeres tanulásból. Pártunk — s itt Szegeden a Szegedi Pártbizottság — külön előadásokkal, konzultációkkal is hozzásegít ahhoz, hogy a tanulást megkönnyítse, az oktatási anyag elsajátítását még eredményesebbé tegye. Ezt a célt szolgálja a mai, pénteki konzultáció is, amelyet a káderképző oktatásban résztvevő elvtársak részére rendez a Szegedi Pártbizottság délután 6 órai kezdettel a Pártoktatás Házában. A konzultációt a „Marxista-leninista államelmélet“ című anyagból tartják meg és a káderképző oktatásban résztvevő elvtársak itt minden tisztázatlan elméleti kérdésükre megfelelő magyarázatot kaphatnak. Tartsák ezért kötelességüknek mindazok az elvtársak, akik meghívót kaptak, hogy ezen a konzultáción részt vegyenek és ezzel is emeljék elméleti színvonalukat, ezzel is megerősítsék magukat a békeharcban való részvételre. Ma Szegedre érkezik Yuan Han-Csin professzor, a pekingi egyetem szerves kémia tanára A Magyar Tudományos Akadémia 125 éves fennállása alkalmából rendezett ünnepi nagyhétre a népi demokratikus államok közül a baráti Kína is elküldte tudományos életének képviselőit, így , Yuan Han-Csin professzor, a pekingi egyetem szerves kémia tanára is résztvett az ünnepségeken. Ma, pénteken Szegedre is ellátogat, hogy a szegedi egyetemet és intézeteit, köztük a Szerves Kémiai Intézetet is megtekintse és részt vegyen az Intézet tudományos beszámolóján. Yuan Han-Csin professzor tanulmányozni akarja a szegedi egyetem természettudományos kutatásának újabb eredményeit, az intézetszervezés módszereit s így látogatásának tapasztalatcsere-jellege is lesz. Yuan Han-Csin professzor kiváló szakembere a stereokémiának, amelyben sok új eredményt ért el, főként a szovjet kutatások alapján. Az amerikai katonák tömegesen adják meg magukat Koreában Az Új Kína hírügynökség külön tudósítója látogatást tett az arcvonalnak azon a szakaszán, ahol az első amerikai lovassági hadosztály 8. ezrede néhány nappal ezelőtt nagy támadást kezdett és amit a kínai önkéntesek véresen visszavertek. A kínai önkéntesek beszámolnak az amerikaiak általános fásultságáról és fáradtságáról, akik a néphadsereg csapatainak közeledésekor tömegesen eldobják fegyverüket és megadják magukat. Az amerikai agressziós csapatok sok tagját szétugrasztották e menekülésszerű visszavonulás során. Ezek most el akarnak bújni, mert arról meséltek nekik, hogy ha hadifogságba esnek, kivétel nélkül kegyetlenkednek velük és halálra kínozzák. Mivel a helységekben nem találnak élelmiszereket, most egészen kiéhezve megadják magukat Alacsony, pozsgásarcú, feketehajú fiatalember. Hajában azonban már megcsillannak az ezüst szálak. Nem „divatosan" a halántéknál, hanem mindenütt. Első látásra gondolna az ember 30 évesnek, pedig még alig 25 esztendős. Valami különös, keserű vonás húzódik arcán, szemei fáradtak, mozgása olyan, mintha állandóan valami nehéz terhet cipelne. Ha szólnak hozzá, összerezzen. Így idegződött bele hosszú esztendőkön keresztül. Úgy ül a széken, mintha minden pillanatban fel akarna ugrani, éppen csak a szélére, sepkáját kezében tartva, hogy — ha a helyzet úgy kívánja , gyorsan fel lehessen ugorni A nevét is olyan halkan mondja ki, mintha szégyelné: Goldmann János. Hamarosan hatéves évfordulóját ünnepeljük annak, hogy a Szovjet Hadsereg felszabadította hazánkat, megadva a lehetőséget arra, hogy építhessük a mi egyre szebbé váló jövőnket. Megváltoztak a dolgozók ez alatt az idő alatt, az egykori szolgák urai lettek ennek az országnak. Emlékezünk még. Bizony, azelőtt egy-egy hivatalban, valami „közéleti nagysággal‘ szemben mi is ültünk így, a szék szélén, sapkával a kezünkben — ha ugyan hellyel kínáltak bennünket. De azóta már évek teltek el, évek, melyeknek szele majdnem kikerülte Goldmann Jánost Élettörténetét hallgatva, már nem tűnik olyan furcsának viselkedése. Anyja 1938-ben meghalt. Apját nemsokára behívták katonának, kikerült a frontra, ahonnan nem is tért többé vissza. A gyerekek — köztük ő is — a lelencházba berültek. Aki látta a Horthy-rendszernek ezt a gyalázatos intézményét, tudja, hogy ez egyet jelentett az állati sorba való süllyedéssel. Valóságos megváltást jelentett, amikor kiadták kulákokhoz béresnek. Rongyokban járt, ugyanazt az „ételt" ette, ami[ a kutya. A különbség csak az volt, hogy a kutya el tudott szaladni a gazda rúgásai elől, ő pedig nem. Teltek az évek, a gazdák változtak, a kegyetlen bánásmód maradt. Az élete csak annyiban változott: ahogyan növekedett, úgy nehezedett az a munka is, amit végezni kellett. Elérkezett a felszabadulás Dorozsmára is, oda ahol tengette életét. Nézte a szovjet katonákat, beszélni nem tudott velük. Azok is nézték őt, de — ahogy visszaemlékszik — inkább a lábát, amely mezítelenül, kékre dermedve taposta a hideg októberi sarat. Az egyik katona odament az autóhoz, s pár perc múlva egy pár viseltes, de jó csizmával tért vissza. Mondott valamit, de n m értette Jelezte azonban a kezével is: „Húzd fel! Neked adom!'' . . . Goldmann Jánosnak ekkor volt életében először csizmája. Az élet átmenetileg megjavult számára is. Kisebb lett a hulák mellénye, s egyre sűrűbben lehetett arról hallani, hogy a szakszervezet most már védi a cselédeket is. Goldmann Jánost akkoriban valami kicsiség miatt felpofozta a gazdája. El akart menni a szakszervezetbe, de a gazda megfenyegette, hogy ekkor többet be nem teheti a tanyába a lábát... Gondolkozott a dolgon és nem mert elmenni a szakszervezetbe. Ettől kezdve úgy telt az élete, mintha körülötte nem változott volna a világ. Egybefolytak a hétköznapok és vasárnapok, sokszor a nappalok és éjjelek sem dolgozott, húzta a huláknak az igát. Talán még most is így lenne, ha az idén tavasszal bele nem betegszik az emberfeletti hajszába. Csányi Jenő dorozsmai huláknál dolgozott. Nappal szántott vetett, aratott, kapált, éjjel pedig a birkákat őrizte. A kulák nappal aludt, éjjel pedig a korcsmában ivott. Így osztották meg egymás között a gazdaság gondjait. Csányinak az volt a kedvenc szavajárása, hogy „keveset eszünk, szépen járunk!" . Ezt igyekezett betartatni Goldmann Jánossal is. Igen sűrűn előfordult, hogy reggel evett. Délben nem küldött ki a munkára ebédet a gazda, mert aludt. Este megint nem volt vacsora, mert a gazda már nem volt otthon. Javult ezért valamit a helyzete, mert a DÉFOSZ kötelezte a gazdát a bér megfizetésére. Vett többek között egy inget, amit a gazdáék mostak. Ki is mosták, de vissza nem adták, hanem adtak helyette a gazdának egy elrongyolódott ingét. Ezért már szólt. A kulák nem is engedte végigmondani, hanem ököllel úgy arconvágta, hogy leesett a székről. Elrohant a korcsmába. Este részegen jött vissza, s ő arra ébredt, hogy a kulák disznóölő késsel hadonászik. Azonmód kirohant az istállóból. A kulák utána. Úgy tudott tőle megszabadulni, hogy egy rég bunkerba húzódott, s reggelig elő se mert bújni. Ez az éjtszaka után betette a kaput a legyöngült szervezetnek. Még egy hónapig tű JELENTETT ÉLETÉBEN IS dott dolgozni, utána kórházba került. Persze a kulák nem akarta elengedni. Úgy akarta megakadályozni, hogy nem adta oda az OTI könyvét, aminek az lett a következménye, hogy Goldmann Jánosnak 600 forintba került az OTI-költség. Ezt és egy hónapi elmaradt munkabérét még a mai napig sem fizette meg a kulák. Hogy megkapja-e versca? — azt már csak a dorozsmai DÉFOSZ szervezet tudná megmondani ... Goldmann János meggyógyult. Egyik dorozsmai elvtársnál, Pusztai Istvánoknál segédkezett. Hívták dolgozni ide is, oda is. Nem ment. Kimondta nyíltan: „Inkább bármi, mint mégegysezrkulák keze-lába lenni.. .! Hívták a termelőcsoportba is. Oda se ment. Neki más tervei voltak. Pusztai Istvánon kívül, nem szólt róla senkinek. Ipari munkás akart lenni. Pusztai István sokat mesélt neki az ipari munkások életéről. Mesélt neki a Pártról, mely azért harcol, hogy az egész világon minden ember megszabaduljon abból az állati sorból, amiben ő, Goldmann János is sokáig élt. Egyszer elkérte Pusztai Istvántól a pártjelvényt Feltűzte. Pusztai elvtárs csendesen megjegyezte: "ha jó munkát végzel, le is hordhatod. A sajátodat. .. Ott volt Pustaiéknál vasárnap is. November 26-án. Soha nem felejti el ezt a napot, mert fordulópont volt az életében Hallgatták a rádiót, s a család estefelé különös figyelemmel fordult a készülék felé. Nem zenét közvetített a rádió, hát nem beszédet. Goldmann Jánosnak is olyan ismerős volt a hang, mintha már nagyon sokszor hallotta volna. Rákosi elvtárs beszélt. Goldmann János hallgatta a szavakat. Nem tagadja: a beszéd egyes részeit nem értette meg teljesen, de egyet megértett és megjegyzet. Azt, hogy Rákosi elvtárs úgy emlegette a bányászokat, mint a magyar dolgozó nép legjobb fiait Megértette ezt, valamint azt is, hogy szép életük, jó életük van a bányászoknak, s a jövőben még az eddiginél is fokozottabban gondoskodnak róluk. Míg hallgatta a beszédet, végigvonult előtte egész eddigi élete. Döntött. Pusztai elvtárs nem is csodálkozott azon a kérdésen, amit búcsúzás előtt feltett, hanem megmondta a szegedi Munkaerőtartalékok Hivatala címét. * ... Goldmann János nehezen várja a hétfő hajnalt. Ekkor indul Pécsre a szénbányába. Viselkedésében, szavaiban még ott bujkál a szégyenteljes szolgai múlt, még sajognak a hulák ütlegei, de tudja, hogy új élet felé indul. Tervezgeti a bányászéletet. — Kgy ütök oda a csákánnyal — mondja —, mintha a Csányi kulák fejére ütnék! Kicsit hallgatott, mintha keresné a szavakat és hozzáteszi. ..Vagy azok fejére, akik az apámat a vágóhídra, a frontra vitték!" Elbúcsúzunk. Goldmann János keményen kezet ráz. Mintha az arcáról is lesimult volna a keserű vonás, frissen csillog a szeme, s mintha a járása is ruganyosabb volna. Gondolatban talán már járt a tárna mélyén, a ragyogó szénfolyosókban, s egyre jobban tudatosodik benne, milyen fordulópontot jelentett életében 1950 november 26, az a nap, amikor ő is teljesen felszabadult. (Sz. jj «0VEHBEHI FORDULÓPONTOT vDsíniupI GOLDRANN JÁNOS