Délmagyarország, 1951. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-03 / 1. szám

2 A Bánya- és Energiaügyi Minisztérium mély fájdalommal jelenti, hogy Tatabányán, a XII. almában 1950. december 30-án éjjel, eddig még részleteiben ki nem de­rített okból súlyos sujtólégrobbanás történt, melynek 81 hős bá­­nyász esett áldozatul. A mentési munkálatok a szerencsétlenség után haladéktalanul megindultak s a mentésben résztvevők a munkálatokat a legnagyobb önfeláldozással végezték. Ennek kö­szönhető, hogy 14 bányász életét sikerült megmenteni. •­­A bányászszerencsétlenséget követően a Magyar Dolgozók Pártjának és a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának képviseletében a helyszínre utazott Gerő Ernő főtitkárhelyet­­tes, államminiszter, Vas Zoltán, a Politikai Bizottság tagja, az Országos Tervhivatal elnöke és Czottner Sándor a Központi Vezetőség tagja, bánya- és energiaügyi miniszter. A vizsgálat a szerencsétlenség pontos okának felderíté­sére tovább folyik. A minisztertanács a bányászszerencsétlenség áldozatait a Magyar Népköztársaság hősi halottainak nyilvánítja és temeté­sükről állami költségen gondoskodik. A kötelességük teljesíté­­se közben hősi halált halt bányászok hozzátartozóinak a minisz­tertanács családonként kétezer forint gyorssegélyt utalt ki és elhatározta, hogy az özvegyeknek járó nyugdíjon felül az ös­­­szes árvák neveltetését 18-ik életévük betöltéséig állami költ­ségen biztosí­tja. A bányaszerencsétlenség hősi áldozatainak temetése 1951 január 2-án 13 órakor volt Tatabányán. A temetésen a Ma­gyar Népköztársaság minisztertanácsa, a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége, valamint az összes társadalmi szervezetek képviselői megjelentek. A TATABÁNYAI BÁNYÁSZTEMETÉS Kedden délben a tatabányai újtelepi temetőben helyezték örök nyugalomra a tatabányai bányászszerencsétlenség hősi ha­lottak. A temetésen megjelentek Gerő Ernő elvtárs, Révai József elvtárs, Kádár János elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja főtit­kárhelyettesei, Rónai Sándor elvtárs, az Elnöki Tanács Elnö­ke, Dobi István, a miniszterta­nács elnöke, Czottner Sándor elvtárs bánya- és energiaügyi miniszter, Apró Antal elvtárs, a SzOT főtitkára, Péter Gábor al­tábornagy, az Államvédelmi Ha­tóság vezetője, Havrán István, a Bányász Szakszervezet főtitká­ra, Osztrovszky György, a Terv­hivatal elnökhelyettese, Páldi Imre, a Komárom megyei Pártbi­zottság titkára, az MDP tatabá­nyai szervezetének, a helyi ha­tóságoknak, szakszervezeteknek és tömegszervezeteknek képvise­lői, a tatabányai szénmedence dolgozói. A sírok előtt a Néphadsereg, az Államvédelmi Hatóság és a rendőrség díszszakaszai sorakoz­tak fel. Csajkovszkij gyászin­­dulójának­ hangjai után Kádár János elvtárs, az MDP Központi Vezetősége nevében búcsúztatta a munka hősi halottait.­­ A megrendítő súlyos sze­rencsétlenség, amelynek áldoza­tul esett 81 tatabányai bá­nyász dolgozó, gyászba borított számos családot. A munka hősi halottai között fiatalok, meglett korúak és idősek is vannak. Ki testvérét, ki szülőjét, ki élet­társát gyászolja az elhunytak­ban. De a szerencsétlenség híre a közvetlen rokonokon t­úl mély gyásszal tölti el egész munkás­­osztályunkat, egész dolgozó né­pünket. Bányásztestvéreink ha­lála mély gyásszal és együttér­zéssel tölti el munkásosztályunk dicső Pántját, harcos vezetőn­ket, a kommunisták százezres tömegeit hazánkban, a Magyar Dolgozók Pártját. — Elhunyt bányásztestvére­ink a munka hősi halottal. De bennük nemcsak a termelés frontjáról kiese­tt dolgozókat gyászolja Pártunk, hanem drá­ga elvtársainkat, a munkásosz­tály forradalmi harcosait is. A magyar kommunistáknak, Faliunk­nak harca —­ mint Rákosi elv­társ mondotta — az illegális vi­szonyai között éppen úgy, mint a felszabadulás óta. Pártunk egész története során összefor­rott, egy volt a bányászság leg­jobbjainak harcával. Az elnyo­más évei alatt a bányászok leg­o­bbiai, nehéz harcát vívó Kom­­muni­sta Pártunkkal együtt hir­­de­ték a reményt, a megtörhe­tetlen hitet, a munkásosztály ,­sívátwv élő reménységet, a munkA~ n'My szocialista hazá­­jt.. a ■. dicsőséges Szovjet­unió és S. .áiln elvtárs iránt. Boldog szívvel küszi­ntö­lték a jmjnal hasadását, hazánk, mun­kásosztályunk felszabadulását, Sztálin fiainak, harcosainak el­jövetelét. — És azóta, 1945 április 4-e óta Pártunk minden harcában a szárnyakat kapott munkásosztály küzdő seregében, az első sorok­ban ott menetelnek bányásztest­­véreik, közöttük, ebben a nagy szerencsétlenségben most el­hunyt dolgoske­zű, harcos bá­­nyásztes­tvéreink is. — Emléküket gyászoljuk és kegyelettel megőrizzük. De dol­gozunk és harcolunk tovább. Küzdenünk kell, mert elhunyt bányásztestvéreink­ özvegyei, ár­vái, h­átrahagyottai boldogabb jövőjét építenünk és védelmez­nünk az elhunytakkal szembeni szent kötelességünk. A legna­gyobb tiszteletet emléküknek ak­kor­­ adjuk meg, ha a sorból ki­esetteket pótolva, erőinket,­­tu­dásunkat megfeszítve még na­gyobb lendülettel, elszántsággal dolgozunk és harcolunk tovább. A Párt Központi Vezetősége ne­vében fogadom itt a meghalt bányászok sírjánál, hogy rájuk gondolva még magasabbra emel­jük a munkásosztály szent zász­laját, amely alatt ők is éltek, dolgoztak és harcoltak. Győze­lemre visszük a nagy­­ ügyet, amelyért dolgoztak és életüket áldozták. — Munkástársaim, Elvtársak, Elvtársnők! Legyetek erőse­k, állhatatosak és szilárdak. Mu­tassátok meg barátnak és ellen­ségnek egyaránt, hogy a bányá­szok hősi népe és a dicsőséges munkásosztály, e szerencsétlen­ség nyomán, bár szívükben gyász van, még keményebben, még eredményesebben dolgozik és harcol, megy előre új har­cok, új győzelmek felé. Szerencsétlenség és bánat ne törjön meg minket, tegyen még acélosabbá bennünket, erősítsen meg minket hitünkben és el­szántságunkban, abban az eltö­kéltségünkben, hogy szabad éle­tünket, békénket tűzön-vízen át minden nehézség leküzdésével győzelemre visszük. — Ezek az én búcsúszavaim, ezekkel harcos bányásztestvére­­ink szellemében búcsúzom Pár­tom nevében, elhunyt testvére­inktől. Meghajtjuk emlékük előtt a Párt zászlaját­ — fejezte be beszédét Kádár János. A Magyar Népköztársaság minisztertanácsa nevében Czott­ner Sándor elvtárs, bánya- és energiaügyi miniszter beszélt. — A Magyar Népköztársaság kormánya nevében veszek búcsút a munka frontján elhunyt bá­nyász hősi halottaktól — mon­dotta. — A Magyar Népköztár­saság kormánya legmélyebb részvétét fejezem ki azoknak a bányászcsaládoknak, akiket ez a szerencsétlenség érint. A hős bá­­nyászhatottak a nemzet halottai. Az özvegyeket és árváka­t biztosí­tom arról, hogy a Magyar Nép­köztársaság kormánya messze­menően gondoskodni fog megél­hetésükről, a gyermekek felne­veléséről. — Ma még nem tudjuk hatá­rozottan megállapítani, hogy ezt a szerencsétlenséget mi okozta, de folyamatban van a­­ legszigo­rúbb vizsgálat, amelynek ki kell derítenie a szerencsétlenség okát. Mindent el fogunk követni, hogy a bányák üzembiztonságát a legmagasabb fokra emeljük, hogy a lehető legkisebbre csök­kentsük a bányászok életét fe­nyegető veszélyeket.­­• Nagy fájdalom minden ma­gyar dolgozónak, de elsősorban a magyar bányászoknak, társaik halála. Hősi halált halt testvére­ink emléke kötelez bennünket ar­ra, hogy ne kisebb, hanem még nagyobb részt vállaljunk az előt­tünk álló nagy feladatok meg­oldásából. — Itt, ezeknél a koporsóknál, halott testvéreink szent emléke előtt, az ő szellemükben fogad­juk meg, hogy a dolgozók életét — minden nehézségi­t leküzdve — szebbé fogjuk tenni. — Búcsúzom Tőletek, drága bányásztestvéreim, a szocializ­must építő munka hősi l­alcttai. A Magyar Népköztársaság kor­mánya, az egész magyar dolgozó nép szívébe zárt benneteket és örökre meg fogja őrizni hősi em­léketeket. Ezután Varga Barnabás, Kos­­suth-díjas sztahánovista vájár, Tatabánya és az egész ország bányászai nevében vett búcsút a hősi halottaktól. — Mi, bányászok, még soha sem voltunk olyan megbecsült emberek, olyan megbecsült tag­jai a társadalomnak, mint a fel­­szabadulás óta egyre fejlődő né­pi demokratikus országunkban — mondotta, majd így folytatta: — Most, itt, sírotoknál foga­dalmat teszünk arra, hogy min­den erőnkkel és tudásunkkal to­vább visszük a harcot, helyetek­be állunk, drága barátaink. Váll­vetve, sziklaszilárd helytállással és kemény akarattal visszük elő­re a szocializmus építését, ha­zánk, népünk boldogabb jövőjét. Fogadjuk, hogy mindennapi munkánkban, termelésünk foko­zásával erősíteni fogjuk a né­pek szabadságáért harcoló em­bermilliók szilárd béketáborát, amelyet a hatalmas Szovjetunió vezet. Fogadjuk, hogy azokat a feladatokat, amelyeket győzel­meink szervezője és vezetője, a Magyar Dolgozók Pártja és an­nak bölcs vezére, Rákosi Mátyás elvtárs elénk tűz, maradéktala­nul teljesíteni fogjuk. Ezután dr. Kriegler György esperes plébános gyászszertar­tást végzett el és gyászbeszédet mondott a síroknál. A gyászszertartás végeztével az Ir­ ternacionálé és a Chopin gyászinduló hangjai mellett le­eresztették a koporsókat a sírok­ba, amelyeket csakhamar bele­pett a koszorúk tömege. Rákosi Mátyás elvtárs, az MDP főtitkára, hatalmas vörös , r­ ’yet Góró Ernő elvtárs, főtitkárhelyettes, helyezett el. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége ne­vében Kádár János elvtárs és Révai József elvtárs főtitkárhe­lyettesek, az Elnöki Tanács és a kormány nevében Rónai Sándor elvtárs, Dobi István és Czottner Sándor elvtárs, a SzOT nevében Apró Antal elvtárs, a Bá­nyaipari Szakszervezet ne­vében Kavrák István, a néphadsereg nevében Supka Kálmán őrnagy koszorúzták­­ meg a sírokat, SZERDA, 1951. JANUÁR ». Kim Ir Szen üdvözlete a koreai néphadsereg katonáihoz, tisztjeihez és a kínai önkéntesekhez A phenjani rádió közölte a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársa­ság miniszterelnökének és a nép­hadsereg főparancsnokának a nép­hadsereg katonáihoz, tisztjeihez és a kínai önkéntes egységekhez inté­zett üdvözletét. A néphadsereg katonáihoz és tisztjeihez intézett üdvözlet lobbi között így hangzik: Az új év alkalmából melegen üd­vözlöm a néphadsereg valamennyi tábornokát, tisztjét, és katonáját, akik bátran harcolnak az egységes és független hazáért és szabadság­ért. Szilárd meggyőződésem, hogy új győzelmeket és sikereket fogunk aratni a felszabadító honvédő há­borúban. ’A kínai önkéntesek egységeink katonáihoz és tisztjeihez intézett üdvözlet így hangzik: A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya, a néphadse­reg főparancsnoksága és a magam nevében az 1951-es új esztendő al­kalmából melegen üdvözlöm a kí­nai önkéntesek egységeinek vala­mennyi katonáját és tisztjét, akik hősies segítséget nyújtanak Koreá­nak és bátran harcolnak az ameri­kai imperialisták agressziója elleni háborúban. Szilárd meggyőződésem, hogy még nagyobb sikereket fogunk elérni az amerikai imperialisták , a koreai és a kínai nép közös ellenségei e­l­leni harcban. A kínai nép újévi üdvözlete a koreai nép­hadsereghez és a kínai önkéntesekhez Peking, Tientsin és Északnyu­­gat-Kína más városainak népi szervezetei és magánszemélyek újévi üdvözleteket és szerencse­­kívánatokat küldtek a koreai néphadsereg katonáinak és a Ko­reában harcoló kínai népi önkén­teseknek. A kínai ifjúsági­­ szervezetek közös üdvözlő levelükben­­ újabb nagy győzelmeket kívánnak az amerikai agresszorok elleni harc­ban. A tiencsini asszonyok üdvözle­teiken kívül 32.000 csomagot és nagyösszegű pénzajándékot kül­döttek. Északnyugat-Kína különféle területeinek lakossága sokezer üdvözlő levelet küldött. A koreai néphadsereg áttörte az ellenség védelmi vonalait A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főpa­rancsnoksága közli: A néphadsereg egységei a kínai önkéntesek egységeivel együtt vala­mennyi frontszakaszon folytatják előrenyomulásukat. *A­ néphadsereg­nek a 38. szélességi fok térségében tevékenykedő egységei hatalmas nyomást gyakorolnak az ellenség makacs ellenállást kifejtő csapatai­nak állásaira és egyes frontszaka­szokon, áttörve az ellenség védelmi vonalait, előrenyomulnak. A nép­hadseregnek azok az eg­ységei, ame­lyek felszabadították .Szitm­aku (Szinmaku), Nancson (Nanszenten) és több más térséget, folytatva az előrenyomulásukat Koszon (Daidze)­ irányába, áttörték az ellenség vé­delmi vonalait, visszavetették és megsemmisítették azokat az ameri­kai csapatokat, amelyek ebben a térségben makacs ellenállást fej­tettek ki. En­nek a támadásnak következté­ben a néphadsereg egységei teljesen felszabadították Koszon (Daidze) várost és környékét. A néphadsereg egységei a harcok­ folyamán ebben a térségben veszte­ségeket okoztak az ellenségnek, em­berben és technikai felszerelésben. Sok zsákmányt ejtettek. A nép­hadseregnek azok az egységei, ame­lyek felszabadították Koszon (Kaid­­ze) várost, folytatják támadásaikat. A koreai néphadsereg­ főparancsnokságának hadi jelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága közli: A néphadseregnek a nyugati partvidéken működő egységei felszabadították a stratégiailag fontos Ongcsin (Odszíh) városát és az ongcsini félszigetet. Az újonnan felszabadított kör­zetekben megkezdték munkáju­kat a népi bizottságok és a tár­sadalmi szervezetek. A felsza­badított körzetek lakossága lel­kesen köszöntötte a néphadsere­get és tevékenyen részt vesz az újjáépítési munkákban. A néphadsereg légvédelmi tü­zérsége december 6-tól 27-ig 13 ellenséges repülőgépet lőtt le. Vu S­u-Csuan: A­meri­kát meg kell büntetni, mert agressziós hatalom Vu-Síu-Csuan a Kínai Nép­­köztársaság küldötte volt az ENSz Biztonsági Tanácséban, visszaérkezet­t Pekingbe. Fogadására megjelent Kuo- Mo-Zso, több magas rangú sze­mélyiség és a népi szervezetek több mint 200 képviselője. Kuo- Mo-Zso üdvözlő beszédében ki­jelentette: „Bár a Biztonsági Tanács az amerikai imperialis­ták nyomására f­­elvetette igazságos indítványunkat, a vi­lág népei t­sztán láthatták, hogy az Egyesült Államok agressziós hatalom, amelyet meg kell bün­tetni." . Kuo-Mo-Zso üdvözlő szavait megköszönve Vu-Liu-Csuan el­mondotta, hogy, bár az ameri­kaiak mesterkedései következté­ben a kínai nép észszerű kíván­ságait leszavazták, Kína igazsá­gos ügye megnyerte a Szovjet­unió és a népi demokratikus or­szágok támogatását az ENSZ­­ben, valamint a világ valamen­­­nyi népének és Amerika béke­szerető népének támogatását és helyeslését is. ’ llejfült tippekről eresztettek le kémeket Albánia területére Az albán sajtó vasárnap az Al­bán Népköztársaság belügyminisz­tériumának újabb közleményét közli. A belgrádi, római és athéni fa­siszta kormányok — mondja a köz­lemény — az országunk elleni harc főeszközeként ügynököket és kéme­ket küldtek országunkba légi, szá­razföldi és tengeri úton E kémeket és felforgató elemeket kis kivétel­lel csaknem teljesen megsemmisítet­tük és a még meglévő elemeket rö­videsen felszámoljuk. A közlemény ezután közli az el­fogott 29 kémnek és felforgató sze­mélynek a névjegyzékét, akiket ej­­­tőernyővel dobtak az ország terüle­tére. A kémek tanúvallomásaiból, a le­­­foglalt iratokból, valamint az Állam­­­biztonsági Szerv birtokába jutott­ egyéb adatokból világosan kitűnik­ — állapítja meg a közlemény —, hogy a jugoszláv, az olasz, a görög, az amerikai és az angol kémszerve­­zetek összehangolták tevékenységü­­­ket az Albán Népköztársaság ellen| E kémtevékenységek központi irá­­nyítója az amerikai kémszolgálat, >

Next