Délmagyarország, 1951. március (7. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-01 / 50. szám

vili. ÉVF. 50. SZÁM. ÁRA 50 FIM.F.R. Előre a szocializmust építő ötéves terv teljesítéséért! CSÜTÖRTÖK, 1051. MÁRCIUS 1. Eredményeinkről, további feladatainkról tárgyalt Pártunk kongresszusa Pető Ernő elvtárs beszéde új, módosított ötéves tervünkről, népgazdaságunk fejlesztéséről Folynak Pártunk kongresszusá­­nak tanácskozásai. Az egész ország szeme a kongresszuson van és kon­gresszusunk felé fordul a külföld is. A külföldi kommunista testvér­pártok lapjai első oldalaikon hozzák Pártunk vezetőinek felszólalásait, bőven ismertetik Rákosi elvtárs nagy beszédét. ’Az üdvözlő táviratok ezrei érkeznek a kongresszushoz az ország üzemeiből, falvaiból. l)c számos üdvözlés érkezik az orszá­gon kívülről is. Nagy taps fogadta a Bolgár Kom­munista­­ Párt küldöttének, Rajko Damjanov elvtársnak hozzászólását. Hangsúlyozta, hogy a román és magyar nép összetartása mindjob­ban fokozódik a béke, a demokrá­cia és a szocializmus közös front­ján. További sikereket kívánt Pár­tunknak a békéért és a Magyar Népköztársaság felvirágoztatá­sáért folytatott harcban, s a nagy Szovjetunió-vezet­te hatal­mas antiimprimm­ista tábornak a béke, a demokrácia és a szocia­lizmus táborának országaihoz fűzött testvé barátság megszi­­lárít­­ásáh­oz. Pamjanov elvtárs beszédét több­ször szakította félbe a lelkes taps, a kongresszus küldöttei melegen ünnepelték a bolgár és magyar nép megbonthatatlan barátságát. Ezután Fehér László elvtárs, az ózdi üzemek párttitkára jelentette, hogy a dolgozók 92 százaléka tel­jesítette kongresszusi felajánlását. Hangsúlyozta, hogy a szovjet elv­­társak milyen nagy segítséget nyúj­tottak neki a verseny szervezésében és a versenylendület fokozásában. Pártunk és népünk legfontosabb és szinte kimeríthetetlen tartaléka az ifjúság Dénes István elvtárs, a Központi Vezetőség titkára a DISZ munkájá­ról beszélt. Rámutatott arra, hogy kialakulóban van és egyre bátrab­ban próbálgatja szárnyait az új ma­gyar ifjúság, amely a nagy Szovjetunió és a Kom­­szomol világtörténelmi szerepét egyre jobban felismeri és egyre mélyül rendíthetetlen hűsége és olthatatlan szeretete Pártunk és a mi Rákosi elvtársunk iránt. Dénes elvtárs beszélt a pártbizott­ságok és pártszervezetek fontos és felelősségteljes szerepéről az ifjúsá­gi mozgalom irányításában. Hang­súlyozta, hogy a DISZ-ben nekünk erősítenünk kell az ifjúmunkás ve­zetést és be kell vonnunk az eddi­ginél még fokozottabban a párton­­kívülieket is az ifjúság vezetésébe. Beszélt Dénes elvtárs még a többi Ezután emelkedett szólásra Fred üissner elvtárs, aki a Német Szo­cialista Egységpárt nevében üdvö­zölte a kongresszust. Beszámolt ar­ról, hogy minden sikerük és ered­ményük magyarázata az, hogy kö­vették a nagy Szovjetúnió és Sztá­lin elvtárs tanácsait és felhasznál­óik az általuk nyújtott felmérhetet­len segítséget. Beszélt ölisper elv­társ a Német Demokratikus Köz­társaság termelési eredményeiről és befejezésül megállapította: „Bizto­san tekintünk nagy harcunk sike­res kimenetele elé. Tudjuk, hogy erős szövetségeseink vannak. Mellettünk van a hatalmas Szov­jetunió, amely a nagy Sztálin vezetésével a béke szilárd bás­tyája. Mellettünk vannak a né­pi demokráciák, a világ nagy, hatalmas béketábora!“ A magyar tudósok is fokozzák békeharcukat Rusznyák István elvtárs, a Ma­gyar Tudományos Akadémia elnöke üdvözölte ezután a kongresszust. Beszámolt arról, hogy Pártunk iránymutatása alapján az Akadé­mia megértette azt, hogy szakítania kell régi munkamódszereivel és el kell foglalnia he­vét az ország épí­tésében, meg kell találnia a módot arra, hogy a népért való tudományt ápolja, azt a tudományt, melyet a Párt és a nép tőle elvárnak. Be­ kedden délelőtt a román testvér­párt küldöttének, Chisinevschi elv­­társnak felszólalása után Nagy Má­ria, a budapesti pártbizottság má­sodtitkára vette át az elnöklést. El­sőnek Német Károly, a zalamegyei pártbizottság ágit. prop. titkára szólalt fel, majd Halogh Feren­cné, a győri fonoda sztahánovistája tolmá­csolta az üzem munkásainak forró kommunista üdvözletét­ között a DISZ feladatairól az öt­éves terv sikeres végrehajtásánál. Pártunk és népünk legfontosabb és szinte kimeríthetetlen tartaléka az ifjúság, a mi bátor, dolgozó, ha­záját szerető ifjúságunk. Azt hiszem, nem kétséges, hogy pártszervezeteink helyes irányf­­trsa, s az ifjúsági szövetség egy­­re jobb munkája folyamán a mi ifjúságunk valóban a Párt leglelkesebb, legodaadóbb segí­tője lesz a béke védelmében, a szocializmus alapjainak leraká­sában, városban és falun egy­aránt. Dénes elvtárs nagy tapssal foga­dott felszólalása után pattogó in­dulók hangjai közepette vonult be a kongresszus termébe erőt és fe­gyelmet sugározva honvédségünk, államvédelmi hatóságunk és rendőr­ségünk küldöttsége. Mindenki fel­állt a teremben. Tapssal és har­sány éljenzéssel üdvözlik fegyveres erőink képviselőit. A Párthoz szól ez üdvözlés, amely szervezi, vezeti, neveli belső rendünk, békénk, sza­badságunk őrtállóit. Jelentés a kongresszusnak Még az ünneplés telkes hangjait verik vissza a falak, amikor vég­telen biztonságot és rokonszenvet keltve szólásra emelkedett a kül­döttség vezetője, Úszta Gyula elv­társ, vezérőrnagy. Jelentést tesz a pártkongresszusnak. Kemény, hatá­rozott szavakkal elmondja, hogy néphadseregünk harcosai hogyan készültek a kongresszusra, hogyan sajátítják el felszabadítónk és fegy­verbarátunk, a lángeszű Sztálin-ve­­zette Szovjet Hadsereg példáját. (III percekig tartó é­jenzés, hatal­mas taps, háromszoros dübörgő ,­hurrá!*) Úszta elvtárs fogadalmat tett a kongresszusnak, hogy erejü­­ket megfeszítve el fogják sajátíttat­ni a sztálini haditudományt, hogy a parancsnoki kar sikeresen vezes­se néphadseregünket. Pártunk út­mutatása alapján. Ismét percekig felállva, dübör­gő tapssal és hurrá kiállások­kal köszöntötték a kongresszus résztvevői néphadseregünket. számolt Rusznyák elvtárs tudomá­nyos kutatásaikról és eredményeik­­ről, melyeket munkaegészségügyi téren elértek. Ennek eredményekép­pen megállapította, hogy számos kísérleti eredmény azt bizonyítja, hogy a sztahanovista munkamód­szer nemcsak nem káros a munkás számára, hanem egyenesen annak munkaerejét kíméri. Végül megfo­gadta, hogy Pártunk és Rákosi elv­­társ vezetésével a magyar tudósok még fokozottabb mértékben vesz­nek részt ezután a 800 milliós bé­ketábor harcában, mely a nagy­ Szovjetunió vezetésével a béke ügyét diadalra fogja vinni. A magyar békemozgalom zászlajára Rákosi elvtárs szavait írja Andics elvtársnő volt a követke­ző felszólaló. Foglalkozott a nem­zetközi békemozgalom kérdéseivel, a Béke Világtanács berlini ülésezé­sével és Sztálin elvtárs legutóbbi nagyjelentőségű békenyilatkozatá­­val. ’A Béke Világtanács határozatá­­nak értelmében — mely szerint az egész világon egy újabb aláírási mozgalom indul meg azért a köve­­telésért, hogy az öt nagyhatalom kössön békeegyezményt —, Andics elvtársnő megállapította: „A magyar nép fiai és lányai, mint egy ember fogják aláírni ezt az új kezdeményezést.“ A magyar békemozgalom­ zászlajára Rákosi elvtársnak itt elhangzott szavait írja: ..Lankadatlanul hűen, erőnket nem kímélve küzdünk to­vább a béke frontján és mindenütt ott leszünk, ahol a béke nagy ügyé­ért küzdeni és áldozni kell.“ A mi szövetkezetünket nem adjuk oda senkinek Ebédszünet után Jegyinek János elvtárs, a csongrád megyei pártba­ Ezután a Német Kommunista Párt küldötte szólalt fel, aki a Né­metország egységéért harcoló nyu­gatnémet dolgozók üdvözletét tol­mácsolta a kongresszusnak és be­számolt a Német Kommunista Párt harcáról Nyugat-Németország újra felfegyverzése, gazdasági és politi­kai elárulása ellen, amelyet az áru­ló Adenauer-kormány, a jobboldali szociáldemokrata vezetők támogató­Király László, a tolna megyei pártbizottság titkárának felszóla­lása után a kongresszus résztve­vőinek forró, szeretetteljes tapsai közepette mondta el felszólalását Pero Popivoda elvtárs, a jugoszláv forradalmi emigránsok képviselőj Beszélt Titóék aljas árulásairól majd megállapította: „Népeink azonban saját tapasztalataik alap­ján meggyőződtek arról, hogy Ju­goszlávia mai vezetői az amerikai, angol imperialistái, cinkosai és hogy az egész titoista­ propaganda az imperialisták céljait szolgálja." Rámutatott arra, hogy Jugoszlávia népei a háb­orú éveiben nem haj­tották meg fejüket a hitlerista hó­dítók előtt és a Szovjetunió hatal­mas segítségével kivívták szabad­ságukat és függetlenségüket. A ju­goszláv nép ma sem ereszkedik térdre és nem lesz az amerikai-an­gol gyarm­atosítók és bérenceik — a Tito-Ranikovics-banda rabja. Eljön az az idő, amikor Ju­goszlávia felszabadult népei ép­pen úgy fogják építeni új, bol­dog életüket, ahogy ma Ma­gyarország és a Szovjetunió zottság titkára vette át az elnöklést és nyitotta meg a kongresszus to­vábbi tanácskozásait. Elsőnek Cser­­pák Jánosné orosházi dolgozó pa­­rasztasszony szólalt fel, aki beszá­molt termelőcsoportjuk eredményei­ről. Elmondotta, hogy a megindu­láskor 150 ezer forint körül volt a vagyonuk, ma már közel áll a másfél millióhoz. „Ez igen, ez nagyszerű eredmény“ — dicséri meg Rákosi elvtárs, (Nagy taps). Szavai befejezésekor Cserpákné elvtársnő ökölbe szorult kézzel ki­áltja: „Mi a szabadságunkat meg fogjuk védeni az imperialistáktól! Nekünk elég volt a bérességből, elég volt a cselédségből, — a mi szövet­kezetünket nem adjuk oda senki­nek“, sával hajtanak végre az imperialis­­ták. „Pártunk számára is nagy se­gítséget jelentenek Lenin és Szia­in bős pártjának gazdag tapasztalata!! De a ti Pártotoktól, a Magyar Dol­gozók Pártjától is, amely Rákosi elvtárs vezetésével oly nagy sikere­ket ért, tanuljunk, hogyan kell har­colni egy új társadalmi rendért, a béke biztosításáért“. Ezután Lengyel József sztahano­vista mozdonyvezető szólalt fel, ak­i a budapesti dolgozók és az ország­­vasutasainak harcos üdvözletét tol­mácsolta. Beszélt arról, hogyan terjedtek el náluk a szovjet ta­pasztalatok nyomán a szociálisa munkamódszerek és éles szavakkal ■ megbírálta azt a magatartást, amely szerint még akadnak olyan dolgo­zókt, akik a jó termelési eredmé­nyeket létrehozó tapasztalatokat nem adják át, hanem sztároskod­­nak, féltékenyen őrzik a tudásukat. Vass Istvánná elvtársnő, az MN­­DSz főtitkára a magyar asszonyok nevében köszöntö­te a kongresszust. Beszélt a női szakmunkáskérdés fontosságáról többek között, majd felszólalása végén a jelenlévők nagy tapsai között megállapította: „Mindent elkövetünk azért, hogy az asszonyok a béke meg­őrzésének ügyét saját ügyük­nek tekintsék, hogy növekvő öntudattal ellenálljanak a há­borús uszítók hazugságainak, hogy munkásnőink a gyárban, dolgozó parasztasszonyaink fa­lán olyan eredményes munkát végezzenek, hogy érezzék, hogy ezzel a béke ügyét viszik előre. kürtit tömörült többi népi de­­mokratikus országok építik azt. A magyar írók üdvözlik a kongresszust A magyar írók üdvözletét tolmá­csolta Kuczka Péter elvtárs, köszö­netet mondva a Pártnak, hogy mint magyar író vehet részt a kon­gresszuson és megköszönve azt a sok támogatást, segítséget, amelyet Pártunktól és a Népköztársaságtól kaptak a magyar írók. ,.’A magyar írók kongresszusi felajánlásainak első eredményei a Szabadság Anto­lógia — és még az idén megjelenő egész sor harcos irodalmi alkotás.“ Vadon Antal, a siklósi járási pártbizottság titkára munkájáról számolt be, majd utána Antonio Mije, a Spanyol Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja adta át a Franco fasiszták ellen hősiesen harcoló­­ pongói dolgozók és a spa­nyol kommunisták üdvözletét. Be­számolt munkájukról és felszólalá­sát ezzel végezte: „Nehéz harcok várnak még ránk a véres Franco-rendszer ellen, de rendü­e­lenü­l bízunk a spanyol nép győzelmében. Győz­ni fogunk, mert népünk győzni akar.“­­J utat választottunk, amikor a Szovjetunió színművészetétől tanultunk Rövid szünet után Nógrádi Sán­dor altábornagy elvtárs, a honvé­delmi miniszter első helyettese ve­szi át az elnöklést. Ezután a ma­gyar színművészet nevében Major Tamás elvtárs, a Magyar Népköz­társaság Kossuth­-díjjal kitüntetett kiváló művésze, a Nemzeti Színház igazgatója üdvözölte a kongresszus résztvevőit. Felszólalásában beszá­molt színjátszásunk terén elért ered­ményekről, beszélt a Pártnak és Rákosi elvtársnak közvetlen támo­gatásáról, ami a kialakuló szocialis­ta-realista magyar színművészet ka­pott. „Büszkén mondjuk el: boldogok vagyunk, jó utat választottunk akkor, amikor a Szovjetunió drám­airodalmától és a Szovjet­­unió színművésze­tétől tanul­tunk“. Befejezésül ezeket mondta: „ígér­jük, hogy a kongresszus iránymu­tatását, azzal a felelősséggel veszi szük tudomásul, amellyel Pártunk­nak, Rákosi elvtársunknak tarto­zunk.“ A görög dolgozó népet nem töri meg a véres terror zent Kiss Dezső, a Rákosi Mátyás Mű­vek pártbizottságának szerveze titr­kára a tag- és tagjelöltfelvételi kér­désről beszélt. Ezután a Görög Kommunista Párt nevében Joani­­desz, a Politikai Bizottság tagja szólalt fel. Meleg szeretettel kö­szöntötték a kongresszus résztvevői Joanidesz elvtárs üdvözletét, aki beszámolt arról, hogy a monarcho­­fasiszták minden próbálkozásai el­lenére a görög kommunisták veze­tésével egyre fejlődik a görög nép ellenállási mozgalma. Hatalmas lel­­kesedéssel fogadták Joanidcsz elv­társ következő szavait: „A görög dolgozó népet nem töri meg a vé­res terror sem “ Ezután Nógrádi Sándor elvtárs bejelentette, hogy Rákosi elvtárs re­ferátumához 14-en jelentkeztek hozzászólásra. Ebből már eddig 50. en szólaltak fel. Nógrádi elvtárs ja­vasolta, hogy 3 felszólalás után a vitát zárják le. A kongresszus a ja­vaslatot egyhangúan elfogadta. A Bolgár Kommunista Párt üdvözlete A Német Szocialista Egységpárt üdvözlete A Német Kommunista Párt üdvözlete A jobboldali szociáldemokrata vezetők tudatosan szolgálták a kapitalizmust PERO PQPIVODA ELVTÁRS: forrón vezé.” A magyar asszonyok a béke megőrzésének ügyét saját ügyüknek tekintik szeretett Sztálin elvtársunk Ezután Rónai Sándor elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a Párt Politikai Bizottsá­gának tagja szólalt fel. Szólott a munkásegység megteremtésének nagy jelentőségéről. Súlyos szavakkal bé­lyegezte meg a volt szociáldemo­krata párt opportunista vezetőit, akár a jobboldalon, akár baloldali álarcban szolgálták ezek az impe­rializmus, az osztályellenség érde­keit. „Hogy mit végeztek, hogy csi­nálták ezt — folytatta —, arra nézve csak egyetlen példát említek. Kiadtak egy brosúrát: „Milyen le­gyen a tervgazdálkodás“ címen. Az egész füzetben azt igyekeztek bizo­nyítani — hogy a kapitalizmuson belül lehet olyan tervgazdálkodást folytatni, amely a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeinek megfelel. S erre nem lehet azt mondani, hogy ezek fából akartak vaskarikát csi­nálni. Nem! Mert ezek tudatosan szolgálták a kapitalizmust, ezen keresztül is tudatosan árulták a mun­kásosztályt. Befejezésül ezt mondotta Rónai elvtárs: „A mi Pártunk nevelésé­nek köszönhetjük, hogy vakokból lá­tókká váltunk: köszönjük Pártunk­­nak, Rákosi elvtársnak, hogy ráve­zetett bennünket az egyetlen, helyes útra, hogy a marxizmus-leninizmu­s tanítását mindjobban elsajátíthat­juk, örök hűséget fogadva felsza­badítónknak, a nagy Szovjetunió­nak, részesei lehetünk annak a ha­talmas béketábornak, amelyet a A jugoszláv nép ma sem ereszkedik térdre az imperialisták előtt Rákosi elvtárs zárszava A hátralévő felszólalások elhang­zása után percekig tartó taps, él­jenzés és hurrá közepette lépett a mikrofonhoz Rákosi elvtárs. Zárszavában megállapította, hogy a három napig tartó vitában több mint 50 küldött vett részt és amint ezt a kongresszus megállapíthatta, minden kérdésben, amelyet ő be­számolójában érintett, egyetértettek a felszólalók.­­Az 50 hozzászóló egy­séges helyeslése kifejezi és képvi­seli a kongresszus álláspontját is. Viharzó tapssal válaszoltak a kül­döttek Rákosi elvtárs szavaira. Az ünneplés lecsillapultával Rákosi elvtárs így fejezte be rövid felszóla­lását: „Amilyen egyetértéssel he­lyeselték itt az elvtársak a beszá­molóban kifejtett nézeteket és ten­nivalókat, ugyanolyan egyetértéssel h­­ajtsuk is végre azokat.“ Az alig néhány percig tartó vá­lasz során is többször álltak fel he­­lyükről a kongresszus küldöttei és lelkesen éltették a Párt vezetőjét, dolgozó, népünk forrón szeretett vezérét, Rákosi Mátyás elvtársat. Ezzel a Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusának harmadik napi tanácskozása végetért.

Next