Délmagyarország, 1951. március (7. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-01 / 50. szám

2 A kongresszus negyedik napja A kongresszus tanácskozásának negyedik napját szerdán reggel fél 9 órakor Piros Lászó elvtárs nyitotta meg. Bejelentette, hogy ismét újabb táviratok érkeztek a kongresszushoz. A táviratok közül a Rákosi Mátyás Művek dolgozóinak üdvözlő sorait olvasta fel. Ezenkívül számos üzem jelentését ismertette, amelyek arról számolnak be, hogy kongresszusi felajánlásukat sokszorosára túlteljesítették. Piros elvtárs bejelentette, hogy újabb 29 községből és városból jelentik a pártszervezetek és a dolgozó parasztok, hogy a kongresszus tiszteletére, községükben új tszcs alakult —, 211 község pedig jelentette, hogy szövetkezeti községgé alakultak. A táviratok ismertetése után megkezdték a kongresszus második napirendjének tárgyalását, amelynek címe „Az ötéves terv első évének eredményei és további feladataink a népgazdaság szocialista építése terén.” A napirend előadójaként Gerő Ernő elvtárs, államminiszter, a népgazdasági tanács elnöke, a Párt főtitkárhelyettese tartotta meg beszámolóját. CSÜTÖRTÖK, 1951. MÁRCIUS 1- Gerő Ernő elvtárs beszámolója A Magyar Dolgozók Pártjának II. kongresszusa olyan időpontban ülésezik, amikor már módunkban AU részleteiben is kiértékelni ötéves népgazdasági tervünk első évének eredményeit. Ha népgazdaságunk fejlődését egészében tekintjük, túlzás nélkül állapíthatjuk meg, hogy az ötéves tervidőszak első évében jó munkát végeztünk. Gyáriparunk — a helyi ipar nélkül — mintegy másfélszer gyorsabban fejlődött az előírtnál. Mint ismeretes, gyáriparunk a menetközben felemelt előirányzatot is 9,6 százalékkal túlteljesítette, s ennek eredményeként egész tervhivtelezett Iparunk termelésének növekedése 1960- ben a hároméves terv utolsó évéhez, 1949-hez képest 35,1 százalék volt. Olyan hatalmas növekedés ez, amely a legvérmesebb reményeket is túlszárnyalta s amelyhez foghatót soha sem ismert semmiféle kapitalista ország. A szocialista iparosítás sztálini törvényének megfelelően nehéziparunk termelésének fejlődése meghaladta a könnyűiparunkat. Nehéziparunk termelése az ötéves terv első évében 36,2 százalékkal emelkedett a megelőző évhez képest, könnyűiparunké pedig 34 százalékkal. Az egész ipar és ezen belül a gyáripar termelésének fejlődését is messze maga mögött hagyta gépiparunk, amelynek termelése egyetlen év alatt 42,3 százalékkal ugrott előre, ami ugyancsak megfelel a szocialista iparosítás sztálini törvényének. Nehéz és könnyűiparunk mellett komoly fejlődést mutat építőiparunk, melynek termelése az ötéves tervidőszak első évében, a megelőző évhez képest 116 százalékkal növekedett, s amely termelési tervet kereken 30 százalékkal teljesítene túl. Ötéves népgazdasági tervünk előírta, hogy a gyáriparban a munka termelékenységének öt év alatt 50 százalékkal kell növekednie. Ismerretes, hogy már az első évben gyáriparunkban a termelékenység, az egy teljesített munkaóra alatt termelt értékben mérve, több, mint 20 százalékkal emelkedett. Nem ilyen kedvező a kép, ha azt vizsgáljuk, hogyan változott a termelés értéke száz forint kifizetett munkabérre vonatkozóan. Itt nem emelkedés van, hanem némi csökkenés: a nehéz- és könnyűiparban egy év alatt száz forint kifizetett bérre vonatkoztatva a termelés értéke 2,6 százalékkal, az építőiparban pedig 1,6 százalékkal csökkent. Más szóval iparunkban a béralap gyorsabban növekedett, mint a termelés, amit nem lehet normálisnak tekinteni. Az önköltség csökkentését ötéves népgazdasági tervünk 1950—54 évek időszakára 25 százalékban írta elő. Ennek megfelelően az ötéves terv elő évében az ipari termelés önköltségének mintegy 5 százalékkal kellett volna csökkennie. Különféle számítások azt mutatják, hogy ezt az önköltségcsökkentést körülbelül elértük. Gyáriparunknak és építőiparunknak egészében rendkívül gyorsütemű fejlődése nem terelheti el figyelmünket azokról a hiányosságokról, amelyek, a már említetteken kívül, iparunk fejlődésében megmutatkoznak, így, jóllehet ötéves tervünk eredeti előirányzatához képest, alapanyagiparunk termelésének fejlődése is meggyorsult, magi' alapanyag termelésünk, a vas-, acél-, a hengereltacél- és a széntermelés gyorsulásának üteme jelentősen elmarad az egész ipar gyorsulásának üteme mögött. Hasonlóképpen: jóllehet már az ötéves terv első évében több villamosenergiát termeltünk, mint amennyit tervünk szerint termelnünk kellett volna, villamosenergia-termelésünk gyorsulásának illetie e iind egész iparunk termelésének gyorsulási üteme mögött. A tapasztalat bebizonyította, hogy sokkal-sokkal több szénre van szükségünk, mint ezt magunk gondoltuk akkor, amikor ötéves népgazdasági tervünket kidolgoztuk. Ha az iparunkban az ötéves terv első évében az igen komoly eredmények mellett megmutatkozó hiányosságokról szólunk, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy kisipari szövetkezeti mozgalmunk két év óta lényegileg egyhelyben topog és helyi iparunk, tehát a túlnyomórészt helyi nyersanyagokat feldolgozó és helyi szükségletek kielégítésére hivatott, a tanácsoknak alárendelt ipar is még gyermekcipőben jár. Pedig a kisiparosok között megvan a hajlandóság a szövetkezésre és kisiparosaink jelentékeny része látja már, hogy számára ez a lehetőség arra, hogy végleg beilleszkedjék a népi demokrácia gazdaságába, az épülő szocialista gazdaság rendjébe.Ami a helyi ipart illeti, itt a helyi tanácsok létrehozása, számos gazdasági tevékenység fokozatos átadása a helyi tanácsoknak és a helyi ipar igazgatóságának megteremtése kell, hogy jelentős mértékben meggyorsítsák a fejlődést. Mezőgazdaságunk részben a kedvezőtlen időjárás miatt, 1950-ben nem fejlődött egyenletesen. Így, míg kenyérgabonából 9,2 százalékkal termeltünk többet, mint 1949-ben, addig takarmánygabonában és a takarmánynövényeknél általában, valamint az ipari növények jelentős részénél elmarad Innk az 1950. évre előírt tervhez viszonyítva. Különösen jelentős az elmaradás a kukoricánál és cukorrépánál, amely terményekből több termett ugyan, mint 1949-ben, de az ötéves terv első évére előírt feladatot csak 79, illetve 65 százalékra sikerült megvalósítani. A takarmánynövények gyenge terméshozama lasstotta, gflt részben visszavetette állatállományunk fejlődését, amiben persze az ellenség aknamunkája is szerepet játszott. Sertésállományunk 1950. októberében nem sokkal volt nagyobb, mint az előző év ugyanezen hónapjában, tehénállományunk pedig mintegy 60.000-rel csökkent. Ugyanekkor jelentősen megnövekedett az állami gazdaságok és a termelőszövetkezeti csoportok állatállománya. Az állami gazdaságok állatállománya (számos állatban kifejezve) 1950 folyamán 125 százalékkal emelkedett s emelkedésében túlhaladta a tervelőirányzatot. Komoly lépést tettünk előre az ötéves terv első évében mezőgazdaságunk gépesítése terén. Egy év alatt gépállomásaink és állami gazdaságaink gépállománya 4400 traktorral növekedett s ezenkívül nagyszámú egyéb mezőgazdasági gépet adtunk a mezőgazdaságnak. A műtrágya felhasználása mezőgazdaságunkban 1950 folyamán több mint 50 százalékkal emelkedett. A minisztertanács ismert határozata nyomán az agrotechnika nemcsak az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben, hanem az egyénileg dolgozó parasztgazdaságokban is bizonyos javulást mutat. Egészében véve azonban mezőgazdaságunk fejlődését az ötéves terv első évében nem tekinthetjük kielégítőnek. Mezőgazdaságunk elmaradását nem is mutatják meg eléggé világosan csak a termelési adatok. A mezőgazdasági termékekből a falusi lakosság jelenleg a népi demokrácia idején összehasonlíthatatlanul nagyobb hányadot fogyaszt el, mint amekkora hányadot elfogyasztott a nagytőkés, nagybirtokos Horthy-Magyarországon. Nem hunyhatunk szemet az előtt a tény előtt, hogy ma szétaprózott mezőgazdaságunk nemcsak keveset, de főként kevés árut termel, hogy mezőgazdaságunk árutermelése hallatlanul elmarad iparunk árutermelése mögött, így 1950-ben gyáriparunk árutermelése 35 százalékkal emelkedett, mezőgazdaságunké pedig csak 4,5 százalékkal. A mezőgazdaság elmaradásának közlekedésünk lépést tudott tartani népgazdaságunknak, s különösen gyáriparunknak és építkezéseinknek az ötéves tervben előírtnál jóval gyorsabb fejlődésével is. Vasútjaink 1950-ben kereken 70 százalékkal szállítottak több árut, mint a második világháborút megelőző utolsó esztendőben. Ha figyelembe vesszük, hogy a második világháborút megelőző időszakban a magyar vasút áruforgalmának növekedése évente átlagosan 2—3 százalék volt, ez világosan megmutatja egész népgazdaságunk erőteljes fejlődését is, amely csakis a szocializmust építő népi demokrácia rendjében vált lehetővé. A vasúti személyszállítás 1950 folyamán még nagyobb mértékben emelkedett, mint az áruszállítás: 25,7 százalékkal, ami nemcsak gazdasági fejlődésünket mutatja meg, hanem egyben jelzi dolgozó népünk életszínvonalának emelkedését is. legfőbb oka az, hogy iparunk már túlnyomó többségében szocialista nagyipar, mezőgazdaságunk pedig még túlnyomórészt szétaprózott, kisárutermelő és kevés árut termelő gazdaság. Emellett szerepet játszik az is, hogy egyéni parasztgazdaságaink fejlődésére nem mindig fordítottunk elég gondot. Ebből azonban nem azt a következtetést kell levonni, hogy meg kell lassítani országunk iparosításának ütemét, hanem azt, hogy fokoznunk kell az iparosítás ütemét, fokoznunk kell a mezőgazdaság gépesítését, fokoznunk kell a mezőgazdaságnak műtrágyával, munkaeszközökkel, szállítóeszközökkel való ellátását, s a fokozott iparosítás útján is meg kell teremtenünk a feltételeket ahhoz, hogy a mezőgazdaságot fokozatosan nagyüzemű, sok árut termelő, iparunk és lakosságunk összes szükségleteit bőven kielégítő, szocialista gazdasággá szervezhessük át. Belső áruforgalmunk 1950 folyamán nagymértékben megnőtt. Az állami nagykereskedelem forgalma (tehát egész nagykereskedelmünkké, mert 1950-ben már nem volt nálunk magán-nagykereskedelem) egy év alatti 57,4 százalékkal emelkedett s az áruforgalmi tervet nagykereskedelmünk közel 7 százalékkal túlteljesítette. A kiskereskedelem (tehát az állami, szövetkezeti és a magán-kiskereskedelem együttvéve) 1950. évi forgalma 18,8 százalékkal haladta meg az 1949. évit. Az 1950-ben bekövetkezett fejlődés eredményeként jelentősen megerősödött belső áruforgalmunkban a szocialista (tehát az állami és szövetkezeti) kereskedelem szerepe. Jelenleg a szocialista kereskedelem a fogyasztói áruforgalomnak már mintegy 70 százalékát bonyolítja le. Belkereskedelmünk jelentős fejlődése és szocialista kereskedelmünk komoly megerősödése azonban nem jogosít fel bennünket arra, hogy szemet hunyjunk a hiányosságok előtt. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy míg az előző években gyakran a fölös mennyiségben raktáron fekvő áruk elhelyezése okozott számunkra gondot, addig 1950-ben a termelés általános emelkedése ellenére a kereslet számos területén elébeszaladt a kínálatnak. Magában véve ezt nem lehet negatív jelenségnek tekinteni. Például az, hogy 1950-ben 156.000 kerékpárt és közel 10.000 motorkerékpárt termeltünk, s ez a mi viszonyainkhoz képest hatalmas mennyiség sem mutatkozott elegendőnek, mutatja, mennyire felemelkedett dolgozó népünk életszínvonala. Is áruforgalomban tapogatótt rendellenes gfgck okát De természetesen, a belső áruforgalomban tapasztalt rendellenességek nemcsak erre vezethetők vissza. A belső áruforgalomban megmutatkozó rendellenességekben szerepet játszik mindenekelőtt a mezőgazdasági termelés elmaradása. De szerepet játszik emellett az is, hogy a dolgozók, a kereskedők száma s ezzel együtt a béralap rendkívül gyors ütemben növekszik, másrészt pedig a dolgozók számának ez a gyors ütemű növekedése átmenetileg csak kisebb mértékben jut kifejezésre a fogyasztási javak termelésének emelkedésében, mert a szocialista iparosítás megköveteli, hogy most mindenekelőtt nehéziparunkat, illetve általában a termelőeszközök termelését fejlesszük. Mindezekhez járul saját tapasztalatlanságunk és gyenge szervezettségünk is az állami s általában a szocialista kereskedelem terén. Végül, de nem utolsó sorban, igen komoly szerepet játszik népünk ellenségeinek, a kizsákmányoló osztályoknak, ezek maradványainak, a különféle reakciós elemeknek népi demokráciánk ellen irányuló tudatos , kártevő munkája is. Ismeretes, hogy 1950 folyamán az ellenség időről-időre több alkalommal kísérelte meg, hogy közellátásunkat a folyó szükségleteket messze meghaladó tömeges vásárlásokkal zavarja, mesterségesen sorbanállásokat szervezett. Jellemző, hogy megyénként és területenként vizsgálva az áruforgalom hirtelen, időről-időre történő megnövekedését, a vásárolások rendellenes emelkedését, összefüggést lehet megállapítani az úgynevezett vásárlási láz megjelenése és a mezőgazdasági termények beadásának menete között, így például a múlt év júliusában Vas és Veszprém megyében, amelyek akkor a beszolgáltatással jelentősen elmaradtak, ütötte fel a fejét a tömeges vásárolás. Ugyanakkor azonban Hajdú megyében, amely a beszolgáltatásban az élen haladó, alig volt tapasztalható a vásárlás emelkedése. Ez sem azt mutatja, hogy az ellenség, külkereskedelmünk az imperialisták által velünk szemben alkalmazott ellenséges rendszabályok dacára általában megoldotta az ötéves terv első évében rá váró feladatokat. Ebben döntő szerepet játszott a Szovjetunió és a népi demokráca országai között létrejött új típusú gazdasági kapcsolatok rendszere, mely meggyorsította és meggyorsítja a népi demokrácia országainak iparosítását, lehetővé tette s lehetővé teszi, hogy ezek az országok, így Magyarország is a hiányzó nyersanyagokat, a népgazdaságnak fejlesztéséhez szükséges ipari felszerelést, gépeket, mind fokozottabb mértékben az egymás közötti kereskedelemben biztosították. A tőkés imperialista országok külkereskedelmi és általában gazdasági kapcsolatai törvénye: aki bírja, marja! Minthogy pedig az erősebb inkább bírja, tehát az erősebb ragadozó marja a gyengébbeket. Ezzel szemben az új viszony, amely a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa révén a Szovjetunió és a népi demokrácia országai között megvalósult, valóban a kölcsönös megsegítésen alapul. Lényege a szabad népek szolidaritása, egymás kölcsönös érdekeinek figyelembevétele, s az, hogy az erősebb segíti a gyengébbet. Mert talán felesleges külön aláhúzni, hogy bár kölcsönös segítésről van szó, mégis elsősorban a nagy Szovjetunió az, mely segíti valamennyiünket, segíti a népi demokrácia összes onszágait. Mi elvtársak, természetesen nemcsak a Szovjetunióval és a népi demokrácia országaival akarunk fenntartani külkereskekedelmi kapcsolatokat, hanem a tőkés országokkal is. A tőkés országok azok, amelyek főként az amerikai imperialisták nyomására, mindinkább elzárkóznak attól, hogy velünk kereskedjenek, jóllehet ez a magatartás ezekre az országokra nézve hátrányosabb, mint a mi számunkra. Ugyanekkor, amikor 1950 folyamán külkereskedelmi forgalmunk egészében több mint 13 százalékkal emelkedett, a tőkés áramelyre számos területen súlyos csapásokat mértünk, rávetette magát a közellátás területére, mymódon a közellátás kérdése az osztályharc egyik legfontosabb területévé vált. Pártunk kezdeményezésére népi demokráciánk államhatalma kemény ököllel sújtott le a közellátás frontján garázdálkodó ellenségre és egy sor átfogó gazdasági intézkedést is hozott a közellátás zavartalanságának biztosítására. Ismeretes, hogy ezeknek az intézkedéseknek eredményeként sikerült a cukor- és finomliszterlátást kielégítően megoldani. Nyilvánvaló, hogy a közellátásunk kérdésének megoldásához még további erőfeszítések szükségesek. Mindenekelőtt a mezőgazdasági és az ipari termelés további fokozása terén, sőt nemcsak általában a mezőgazdasági és az ipari termelés, hanem döntően a mezőgazdaság és az ipar árutermelésének további növelése útján. Emellett, elvtársak — továbbira is szárazon kell tartanunk a puskaport és kíméletlenül, sokszorozott erővel kell lesújtanunk népünk ellenségeire, amelyek — ezt előre kell látnunk — meg fogják kísérelni újból és újból támadásba átmenni közellátásunk, népi demokráciánk ellen. Közellátásunk terén már meghozott és még meghozandó intézkedések célja: a dolgozók és családtagjaik zavartalan ellátása legfontosabb élelmezési és egyéb közszükségeti cikkekkel —, jelentős állami tartalékok biztosítása, mert ez elengedhetlen feltétele a tervszerű gazdálkodásnak s végül külkereskedelmi áruforgalmunk számára a szükséges árurészeek rendelkezésre bocsájtása, bár az élelmiszerkivitelt ötéves tervünk folyamán mind nagyobb mértékben fogjuk gépkivitellel helyettesíteni. számokkal folytatott külkereskedelmünk nemcsak viszonylag, de abszolút értékben is csökkent. 10 milliárd forint berahámá a Szocializmust építő népi demokráciánk szempontjából rendkívül fontos kérdés a népgazdaság beruházásainak alakulása, mert ezen mérhetjük le a szoocialista felhalmozás ütemét országunkban. 1950-ben lényegesen magasabb összeget ruháztunk be, mint amekkorát ötéves tervünknek megfelelően erre az évre előirányoztunk. Az 1950- ben megvalósított összes népgazdasági beruházások értéke 67,4 sázalékkal haladta meg az 1949. évi beruházásunk összegét. Egyetlen év alatt több, mint 10 milliárd forintnyi összeget ruháztunk be népgazdaságunkba. A gyáripar fejlesztését szolgáló beruházásoknak több, mint 90 százalékát fordítottuk nehéz iparunkra, ami megfelel a szocialista iparosítás követelményének, de hatalmas összegek jutottak mezőgazdaságunknak, köz?ekedésünknek, könnyűiparunknak és szocialista kereskedel münknek is. Beruházásaink révén jelentős mértékben fejlesztettük iskolahálózatunkat, kulturális intézményeinket, növeltük a dolgozók szociális és egészségügyi kiszolgálását biztosító létesítmények számát. Népünk életszínvonala az ötéves terv első évében gyorsabban növekedett, mint ezt ötéves tervünk előírta. A gyáriparban a dolgozók béralapja a különböző kedvezményeket nem számítva — egy év alatt 37,6 százalékkal növekedett meg. Míg 1949 decemberében az átlagmunkabér a gyáriparban 708 forint volt, addig 1950 decemberében az átlagmunkabér 767 forintra nőtt. Egyetlen év alatt, 1950-ben 1949-hez képest 223.000-rel emelkedett a foglalkoztatottak száma, ebből kereken 195.000 fő emelkedés a gyáriparra és az építőiparra jutott. Különösen jelentős volt a dolgozó nar tisztség életszínvonalának emelkedése. A dolgozók és családtagjaik életszínvonalának emeléséhez nagymértékben hozzájárultak Fokozott iparosítással kell megteremtenünk a nagyüzemi mezőgazdálkodás feltételeit A nagy Szovjetunió segít bennünket