Délmagyarország, 1951. április (7. évfolyam, 76-100. szám)
1951-04-01 / 76. szám
VII. ÉVF. 76. SZÁM. ÁRA 50 FILLÉR. EGY ÉVVEL AZ 1950 FEBRUÁR 10.I HATÁROZAT UTÁN MINDSZENTEN GYORSLISTA AZ ÖTÉVES TERVKÖLCSÖN II. XVE. REMÉNYSORSOLÁSÁNAK HARMADIK NAPJÁN, SZOMBATON KIHÚZOTT NYEREMÉNYEKRŐL. MAGYAR ÍRÓK ÉS MŰVÉSZEK BÉKEGYŰLÉSE , VASÁRNAP, 1951. ÁPRILIS L A VERSENY ÚJ SZAKASZA (sz. j.) Naponta olvashatunk Pártunk központi lapjában, a Szabad Népben arról, hogy üzemek párosversenyre hívják ki egymást. A versenykihívásokban lerögzítik, mit akarnak tenni a szocializmus építése érdekében az egész esztendő folyamán. hogyan akarják teljesíteni, illetve túlteljesíteni a felemelt tér.vett Hosszúlejáratú. A versenyszerződések ezek a kihívások, felölelik egy-egy üzemben azokat a tennivalókat, melyeket a dolgozók elvállaltak. Mi az alapja ezeknek az üzemek közötti páros versenyeknek?Az, hogy munkaversenymozgalmunk leggyümölcsözőbb szakasza, a kongresszusi verseny során lényegében sikerült felszámolni üzemeinkben a munkaverseny legnagyobb hiányosságát: a kampányszerűséget. Dolgozóink a kongresszusi verseny során tettekkel bizonyították be, megértették Sztálin elvtárs tanítását, azt, hogy a munkaverseny a szocializmus építésének kommunista módszere. A munkaverseny tehát fegyvere a szocializmust építő dolgozóknak, amit nem lehet időnkint nyugdíjba tenni, hanem állandóan forgatni kell. A legtöbb üzemben sikerült megtartani, sőt fokozni azt a versenylendületet, ami a kongresszusi verseny során megmutatkozott. Ilyen módon lehetőség nyílik, hogy hosszabb időre kidolgozzák azoknak a tennivalóknak tervét, amelyekkel elősegítik a szocializmus építésének meggyorsítását, még eredményesebbé teszik a békéért folytatott harcot. Az a tény, hogy eddig nem tudunk eredményesen küzdeni a verseny kampányszerűsége ellen, azt bizonyította: dolgozóink nem ismerik fel kellőképpen, mi a különbség a kapitalista rendszerben és a szocialista rendszerben folyó verseny között. Nagy tanítóink, Lenin, Sztálin, így határozták meg a kapitalista versenyt: „A lakosság tömegeinek óriási többsége, a dolgozók 99 százaléka számára azt jelenti, hogy a vállalkozó szellemet, energiát, ■nerész kezdeményezést brutálisan elnyomják, azt jelenti, hogy a versenyt a pénzügyi szélhámosság, zsarnokság, a társadalmi lajtorja tildején állók alázatos kiszolgálása váltotta fel.” Mi a szocialista verseny? A munkások, a dolgozó tömegek versenyeznek a magasabb termelékenységért, a nagyobb jólétért, az egész társadalom felemeléséért. Alapvető különbség van a két verseny elve köözt is. A kapitalista verseny elve: az egyiknek vereség és halál, a másiknak győzelem és uralkodás. Azocialista verseny edző: elvtárgiiség az elmaraulottaknak az élenjárók részéről, hogy ezzel általános emelkedést érjünk el. Nem véletlen, hogy ennek a felsmerése a dolgozó tömegek legszélesebb rétegeiben akkor tudatosodott, amikor a Párt iránti szeretet úre úgy összeforrasztotta dolgozó népünket, mint eddig még soha. *A kongresszusra való készülődés során rületett nagyszerű eredmények Szegeden és az egész megyében erről beszéltek. A Párt vezetésével elért eredményeink fénye világította meg az utat ehhez a felismeréshez. És most, amikor a Párt új célt tűzött dolgozó népünk elé, a jövőnek olyan állatát csillantotta meg, amilyenel pár évvel ezelőtt még álmodni ,s alig mertünk, az állandósított munkaverseny-mozgalom szilárd alapján állva hozzáfoghattak az üzemek az olyan hosszúlejáratú versenyszerződések elkészítéséhez, mint amilyenek a mostani párosverseny kihívások. Éppen a kongresszusi verseny taasztalatain okulva szükséges, hogy az üzemek akkor, amikor elkészítikzeket a hosszabb időtartamra szóló állalásokat, első és döntő szemontnak tekintsék a vállalások reáis és kiértékelhető voltát. Ez termézetesen nem jelenti azt, hogy fiyelmen kívül hagyják a már felárt tartalékokat, laza, „könnyen túlteljesíthető“ vállalásokkal törjék meg a verseny lendületét. A vállaások a feszített terveknek megfelelően legyenek szorosak, számoljanak a még feltárásra kerülő tartalékokkal, különben elmaradnak a dolgozó tömegek egyre felfelé ívelő lendülete mögött. Ilyen versenytervezetet csak úgy lehet készíteni, ha belevonják a dolgozókat, támaszkodnak a műszakiak tapasztalataira figyelembe veszik azokat az ellenterveket, melyeket a dolgozók készítenek a vállalat tervével szemben. Jöhetne az ellenvetés: hol vannak ezek az ellentervek, hogyan lehet feltárni a műszakiak tapasztalatait miképpen tudunk minden dolgozót aktívan belevonni a versenytervezet elkészítésébe? — Úgy, hogy tovább fokozzuk a felvilágosító munkát, nem hagyjuk egy pillanatra sem ellankadni a versennyel kapcsolatos agitációt. Eredményeink eddig sem hullottak égi mannaként az ölünkbe. Ellenségeinkkel szembeni kérlelhetetlen harc közepette születtek s abban a harcban, amit e mellett folytattunk a múltból hozott maradványok ellen. Lenin elvtárs így jellemzi ezt a harcot: .Nehezebb, mélyrehatóbb, alaposabb, döntőbb jelentőségű, mint a burzsoázia megdöntése, mert ez a magunk renyhesége, fegyelmezetlensége, kispolgári önzése feletti győzelmet jelenti, győzelmet azokon a szokásokon, melyeket az átkozott kapitalizmus hagyott örökségül a munkásnak és parasztnak.” Ha tehát egy pillanatig is lemondunk a felvilágosító munkáról, ha úgy gondoljuk, hogy most már elég az, ha az elért eredményeink beszélnek helyettünk, akkor ezt a nehéz harcot sohasem tudjuk győzelemre vinni. A munka most már sokkal könnyebb, mint pár évvel ezelőtt, amikor még csak jövőről beszélhettünk. A jövő most, még tágasabbra nyílt meg előttünk s felszabadulásunk óta elért sikereinkre támaszkodva mérhetjük fel jelenünket. A párosversenyek sikerének első és legdöntőbb előfeltétele tehát az állandó, lankadatlan felvilágosító munka. AmI a második előfeltétel? A verseny nyilvánosságának biztosítása, A nyilvánosság a verseny eltelő eleme A legváltozatosabb és legszemléltetőbb módokat kell megtalálnunk a nyilvánosság biztosítására Megmutatkozott a kongresszusi verseny során, hogy a dolgozók sokkal nagyobb eredményeket érnek el, ha állandóan nyomon tudják követni munkájuk ütemét. Most még nagyobb feladatról van szó. Arról, hogy az egymással páros versenyben dolgozó üzemek dolgozói egészében is nyomon tudják követni úgy a saját üzemük, mint a versenytárs-üzem munkáját, eredményeit. Csak így tudják az elmaradást időben behozni, így tudják menetközben kiküszöbölni az elkövetett hibákat. "Az üzemek közötti párosverseny kifejlesztésével versenymozgalmunk új szakasza kezdődik. Szakmánként egyenlő esélyekkel és sokkal szervezettebben indul meg a nemes vetélkedés ötéves tervünk teljesítéséért, illetve túlteljesítéséért. Eltűnik a „nagyüzem“, ,,kisüzem“,pro>héma. a különböző technikai körülményekbe és „adottságokba“ burkol versenybürokrácia. Nem fogadható: többé egyetlen üzem sem kételkedve a másik üzem eredményeit, hiszena párosversenyben dolgozó üzemel kölcsönösen értékelik ki egymás eredményeit, ami egyúttal alkalmat ad egymás tapasztalatainak kicserélésére is. Az elvtársi segítségnyújtás így fokozottabban kidomborodhat s minden zavaró körülmény nélkül vállvetve küzdhetnek a nagyközös célért: a szocializmus felépítéséért. A párosversenyek sikerének biztosítéka az, hogy felmerülő problémáink megoldásában segítséget nyújt a szovjet ipar tapasztalatainak gazdag tárháza. Biztosítéka, hogy a magyar dolgozókat a versenymozgalom fejlesztésében a Párt, Rákos elvtárs irányítja — a Párt, amely Leninnek és Sztálinnak a versenyről szóló tanításait alkalmazza magyar viszonyokra. Biztosíték végül az, hogy a magyar dolgozók tudják: minden eredmény, amit szocializmusunk építése során elérünk, a béketábort erősíti. Minél nagyobb eredményeket érünk el, annál jobban visszarettentjük a háború gyujtogatóit, távolabb űzzük a háború rémét. A versenyben elért sikerek nyomán tudjuk lemérni, mennyire vettük kezünkbe a béke ügyét és a szocializmus építésében elért győzelmekkel bizonyítjuk, hogy végig ki is akarunk mellette tartani. Páris (TASZSZ): A négy hatalom külügyminiszterhelyetteseinek előzetes értekezlete március 30-án tartotta huszadik ülését. Mint ismeretes, a szovjet küldöttség meg akarta könnyíteni, hogy a napirend kérdésében egyezményes határozat jöjjön létre és ezért március 28-án újabb javaslatot nyújtott be. A március 30-i ülésen —, bár két nap telt el azóta, hogy a sovjet küldöttség benyújtotta új javaslatát — az USA, Nagybritannia és Franciaország képviselői igyekeztek kibújni az alól, hogy világosan és határozottan leszögezzék álláspontjukat a konkrét szovjet javaslattal szemben. Jessup azt állította, hogy a maga részéről „a közösen egybehangolt napirend“ elfogadása mellett van. Egyben azonban ködös fejtegetésekbe bocsátkozott arról, hogy hozzá kell kezdeni javaslat formulázásának megtárgyalásaihoz. Davies mondvacsinált „kétségét“ fejezte ki a szovjet javaslat több kitételével kapcsolatban. Parod], Franciaország képviselője szintén Jessup és Davies nyomdokain haladt. Az elhangzott felszólalásokra válaszolva Gromiko elvtárs, a Szovjetunió képviselője kijelentette: A szovjet küldöttség szerette volna megtudni, hogy az USA, Nagybritannia és Franciaország küldöttségei milyen álláspontra helyezkednek a szovjet javaslatokkal kapcsolatban, azonban kérdéseken kívül ezen az ülésen egyelőre semmit sem hallunk. A három hatalom képviselői mindezideig azért bírálták a szovjet javaslatot, mert mi ragaszkodtunk ahhoz, hogy a napirendre önálló pontként vegyék fel Németország demilitarizálásának kérdését. Noha nekünk most is az a véleményünk, hogy nincs semmi alap arra, hogy kifogásolják a kérdések önálló napirendi pontként való felvételét, a szovjet küldöttség — igyekezvén alapot találni a napirend számára — új javaslatába egy egységes pont egységes formulázásának alkatrészeként vette fel ezt a kérdést. Mindezideig azt mondták nekünk, hogy Németország demilitarizálásának kérdését nem lehet elválasztani az európai nemzetközi feszültség okainak kérdésétől és, hogy mindezt közös napirendi pontba kell felvenni. Új javaslatunk szerint Németország demilitarizálásának kérdését a nemzetközi feszültség okai kérdésével kapcsolatban kell megvizsgálni. Úgy véljük, hogy ezzel elesik az előbbeni kifogás. — A három hatalom küldöttségei — folytatta Gromiko elvtárs — a négy hatalom fegyveres erőinek csökkentésére vonatkozó szovjet javaslattal kapcsolatban korábban elégedetlenségüknek adtak kifejezést, mert ezt a javaslatot önálló napirendi pontként terjesztettük elő, hozzájárultunk ahhoz, hogy a kérdést az európai nemzetközi feszültség okairól szóló font alkatrészeként vegyék fel. Ezután az újabb szovjet javaslat ellen kezdtek kifogásokat emelni, mert nem volt benne szó a fegyverkezés színvonaláról. A legutóbbi szovjet javaslat azonban a fegyverkezés színvonaláról is beszélt. Ennélfogva a szovjet javaslat e része ellen emelt kifogásnak is el kell esnie. Gromiko elvtárs ezután felhívta a három hatalom képviselőit,, hogy a szovjet küldöttség világos nyilatkozatot óhajt a három hatalom képviselőinek a március 28-án előterjesztett szovjet javaslattal kapcsolatos álláspontjáról. A további felszólalásokban Parodi és Davies alaptalan énekkel hozakodtak elő, hogy szembehelyezkedhessenek az új szovjet javaslattal. Újabb felszólalásában Gromiko elvtárs megemlítette, hogy a három hatalom javaslatának az a célja, hogy szabad kezet biztosítson a három hatalomnak a még fokozottabb fegyverkezési verseny végrehajtása érdekében. A négy hatalom külügyminiszteri tanácsának összehívását azonban nem azért javasolták — mondotta Gromiko elvtárs —, hogy bárkinek szabad kekezet biztosítsanak új háború előkészítésével kapcsolatos intézkedések végrehajtása érdekében. Davies arról igyekezett meggyőzni bennünket, mintha a három hatalom nyugat-németországi intézkedései a keleteurópai országok — beleértve a Szovjetunió ■ — ..fegyveres erői színvonalának“ következményei lennének. A szovjet küldöttség azonban már többször rámutatott az ilyen állítások képtelenségére. Jessup arról szólt nyilatkozatával kapcsolatban, hogy a három hatalom küldöttségei által március 27-én előterjesztett javaslatot — amely a Bulgáriával, Romániával és Magyarországgal kötött békeszerződés napirendre tűzését indítványozza — továbbra is fenntartja. Gromiko elvtárs így nyilatkozott: A szovjet küldöttség már kiemelte, hogy ez a javaslat csupán bonyolultabbá teszi a napirenddel kapcsolatos megbeszéléseinket. Mégis a szovjet küldöttség szükségesnek tartja, hogy előterjessze a következő javaslatot: „Az Olaszországgal, Romániával, Bulgáriával és Magyarországgal kötött békeszerződések, beleértve e szerződések rendelkezéseit az emberi jogokról, a katonai rendelkezéseket és a viszályok megoldásáról szóló zárórendelkezéseket, a Németországra és Ausztriára vonatkozó négyhatalmi egyezmények, beleértve a nácitlanítás és a demokratizálás kérdését, valamint, a háborús bűnösökről szóló kérdést.“ Gromiko elvtárs javaslatának indoklásánál rámutatott, hogy helytelen és alaptalan volna, ha a miniszterek tanácsa csupán három országgal, a Bulgáriával, Magyarországgal és Romániával kötött békeszerződések kérdését, tárgyalná meg, és nem beszélne az Olaszországgal kötött békeszerződésről, valamint a Németországra és Ausztriára vonatkozó egyezményekről. Gromiko elvtárs a továbbiakban közölte, hogy a szovjet küldöttség a következő új pont napirendre tűzését javasolja: „Az atlanti egyezmény és amerikai katonai támaszpontok létesítése Angliáiban, Norvégiában, Izland szigetén és Európa más országaiban, valamint a Közel-Keleten.“ Nem lehet semmiféle meggyőző érvet felhozni az új szovjet javaslattal szemben — mondotta —, mert abban olyan problémák merülnek fel, amelyek közvetlen összefüggésben vannak a Szovjetunió és a nyugati hatalmak közötti kapcsolatok megjavításáról szóló kérdéssel. A Szovjetunió képviselőjének felszólalása után az elnöklő Jessup berekesztette az ülést. A három hatalom célja szabad kezet nyerni Parisban a fegyverkezési versenyhez — mondotta Gromiko elvtárs a külügyminiszter helyettesek szombati ülésén A SZOT elnökségének felhívása a szakszervezeti funkcionáriusokhoz és a dolgozókhoz a békealáírásgyűjtési mozgalommal kapcsolatos feladatokról A Szakszervezetek Országos Tarkért folyó harcban és a soronké , t •• t*■ + <. fj. I vestkező békealáírásgyüjtési mozgalacsának elnöksége ülést tartott,! . * ... r. - lel , .. . lomban. Az elnökségi üles felhívást amelyen megtárgyalta a magyar bocsátott ki, amely többek között szervezett dolgozók feladatait a be- a következőket mondja: Az elkövetkezendő hetekben minden öntudatos Szervezett dolgozó elsőrangú feladata az aláírásgyűjtő mozgalom erőteljes támogatása. Erre szólít fel bennünket a Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusának nagyjelentőségű határozata is. Elvtársak! Szakszervezeti vezetők! Üzemi Bizottságok: Javítsátok meg minden téren a munkátokat. Járjatok élen a termelésben, emeljétek mind magasabb fokra a dolgozók munkaverseny- és Sztahánov-mozgalmát, szervezzétek széles körben a május 1-i versenyvállalásokat. Segítsétek a dolgozókat élet- és munkakörülményeik javításában, műveltségi színvonaluk emelésében. Erősítsétek a szakszervezetek nemzetközi kapcsolatait, fokozzátok a nemzetközi proletárszolidaritás érzését dolgozóinkban. Minden erővel szélesítsétek és erősítsétek Pártunk befolyását az összes dolgozók között. Az aláírások gyűjtését használjátok fel arra is, hogy megjavítsátok szervező és felvilágosító munkátokat a termelésbe újonnan bekerült dolgozók között. Kapcsolódjatok be személy szerint és közvetlenül is a békeagitációs munkába. Ugyanakkor keressétek és szilárdítsátok meg a kapcsolatot a békebizottságokkal. Erősítsétek az üzemi békebizottságokat, nyújtsatok nekik közvetlen segítséget az aláírásgyűjtés, kis"yűlések, faliújságok, kiállítások szervezésében. Segítsétek őket káderekkel, anyagi és technikai eszközökkel egyaránt. Követeljétek aláírásotokkal az öt nagyhatalom, az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjetunió, Kínai Népköztársaság, Nagybritannia és Franciaország közötti békeegyezmény megkötését — fejeződik be a SZOT felhívása.