Délmagyarország, 1951. április (7. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-01 / 76. szám

4 A kínai nép világtörténelmi jelentőségű győzelme a béketábor erősödésének és megszilárdulásának mutatója A kínai nép győzelme „egy csapásra m­egváltoz­otta « béke és szocializmus erőinek javára Ázsiában és — hozzátehetjük —­ vi­lágméretekben az erőviszonyok­at " „Ez világtörténelmi jelentősé­­gű győzelem, mely az emberi haladás legnagyobb lépése az 1317. es Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a fasizmus szétverése óta." (Rókusi elvtán beszámolójából az M1­11 II kongresszusán.­ A kínai nép sokezeréves története Utolsó száz esztendejét az imperia­­listák leigázási kísérletei elleni harc jellemzi. Miért irányult már oly régtől fogva az imperialista halál­junk „érdeklődése" Kína felé? Mint vasat a mágnes, vonzotta az imperialistákat Kína mérhetetlen gazdagsága természeti kincsekben és az olcsó munkaerő. Kína területi nagysága közvetlenül a Szovjetuniót követi: két és félszer nagyobb, mint Európa összes kapitalista országai együttvéve. Kína lakóinak száma 475 millió, a föld lakosságának közel egyne­gyede, több mint az összes euró­pai kapitalista országok és az Amerikai Egyesült Álmunk Inkos­Az imperialista érdekcsoportok kezén volt a felszabadulásig a kí­nai iparba befektetett tőke 74 szá­zaléka. A gyárakban, üzemekben éhbérért, rabszolgasorban dolgoztat­ták a férfiakat, nőket és a serdü­let­­len gyerekeket is. • Nem volt különb sorsa a kínai dolgozó parasztságnak sem. Az 1957- es statisztikai adatok elárul­ják, hogy Kína körülbelül 55 mil­lió parasz­tcsaládjának egyharmad része teljesen nincstelen volt, nem rendelkezett földdel. (Ebben a ki­mutatásban nem szerepel Mandzsú­ria és a Jehol nevű terület.) A parasztok 26 százalékának 0-7 hektárnál, 27 százalékának 2 hek­tárnál kisebb földje volt. (1 hek­­tár 1,7­1 kat. hold.) A földesurak és kulákok kezén volt az összes földek 68 százaléka. Mao Ce Tung elvtárs írta az el­nyomatás éveiben: „Az imperializ­musnak ... és a feudalizmus marad­ványainak kettős elnyomatása alatt a kínai nép, különösen pedig a pa­rasztság, napról napra szegényebb lesz és gyorsan közeledik a teljes összeomlás felé. Egyaránt szenved az éhségtől és a fagytól és minden po­litikai jogtól teljesen meg van foszt­­va. A kínai nép szörnyű szenvedé­seihez és elnyomatásához foghatót sehol másutt a világon nem talá­lunk." Kínában a szegényparasztok és munkások soraiból majd minden évben milliószámra szedte áldozatait az éhínség. A 30 milliós Honan tartományban 1942 nyara és 1043 tavasza kö. Nemcsak arról van szó, hogy to­vább szűkült az imperialisták pia­ca, hogy újabb ország szakadt ki az imperializmus láncából. A Szov­jetunió vezette béketábor első sorai­ban menetelő, felszabadult kínai nép sokkal nagyobb erőt képvisel a béke és a szocializmus tábora szá­mára, mint amit a félgyarmati Kí­na jelentett az imperialistáknak. Erről tanúskodnak a felszabadulás óta elért eredmények. 1950 júliusában akkora területen fejezték be a földreformot, amely­­nek paraszti lakossága körülbelül 150 millió. Két és fél, három év alatt befejezik az agrárreformot az ország egész területén. Már a felszabadulást kö­vető első évben sikerült a nép kor­mányának elérnie azt, amit egy megelőző kormány sem tudott és nem is akart megvalósítani: bizto­sította a dolgozók kenyérellátását, megszüntette az éhínséget. Mandzsúriában például a gabona­termelés az 1947-es évi 0 millió tonnáról 1949-ben 14 millióra, 1951-­ben pedig 18 millió tonnára emelkedett. Az 1950-es termés, a háborús pusztítások ellenére is, országos átlagban 110 százaléka volt a háború előttinek. A kínai népi demokrácia véget vet az ország szinte kizárólagos mező­­gazdasági jellegének. Míg ma az arány: 10 százalék ipar és 90 százalék m­­ezőgazdaság, ad­­dig 1960—65-re az arány így fest majd: 40 százalék ipar, 00 száza­lék m­ezőgazdaság. Az iparosítás területén már eddig is hatalmas eredményeket értek el, különösen Mandzsúriában, Kína ipari központjában. Teljesen újjá­építették Mandzsúria vasúthálóza­tát és a felszabadulás óta eltelt 1­ hónap alatt 70 százalékkal növelték a teherszállítást,­­.A széntermelés az 1947-es évnek csaknem négyszeresé­re nőtt. Nagyarányú a­­ fejlődés az ország többi részében is­ A szélesen kibontakozó munkaverseny nyomán egyre több szenet, vasat, acélt, vil­lamosáramot, mezőgazdasági gépe­ket kap a kínai nép. sága együttvéve. Kína és Szovjet­­unió lakossága együttesen az em­­beriség egy harmadát tesz­i ki. Kína a világ energiaforrásainak majd egynegyedével rendelkezik. El­ső helyen áll a világon antimon- és well ram.készlet tekintetében. Vas, szén, olaj, mangán, ún. cink, ólom stb szintén bőségesen található gazdag földjében. Egyedül Észak.Kínában és Man­­dzsu­riában (Kína területének nem egészen egy hcramja) akkora kő­­szénmedence van, amelynek kiter­­jedése Franciaország területével egyenlő. Kelet-Kína területén soha sincs tél, az éghajlat csapadékos, zört 3 millió ember halt éhen. Két amerikai újságíró (Theodore H. White és Harison Torman), aki eb­ben az időben Honanban tartózko­dott, leírta, hogy az utakat hellies, lök és csúszó-mászó élő csontvázak lepték el. Az út két oldalán a fák törzséről le volt bontva a kéreg, ad­­dig a magasságig, míg emberkéz el­érhette. A fa kérgével táplálkoztak az éhhalálra ítélt milliók, íme egy „lecke" a sok közül, amelyet a kí­nai nép az imperialistáktól és azo­kat kiszolgáló Kuomintang-rend­­szertől kapott. Jól megértette belő­lük, hogy mit kell tennie. Pusztító harcra kelt a rabló hódítók és belső cselédeik ellen, kikergette őket or­szágából és soha többé nem engedi visszatérni. Kim­ nemcsak a kizsákmányolás nagy lehetőségeivel vonzotta az im­perialistákat. Kína határos majd minden ázsiai országgal (­A­fganisz­­tán, India, Burma, Vietnám stb.) és széles tengerpartja, sok tengeri ki­kötője van. Az imperialisták Kína birtokában fokozott ellenőrzés alatt tarthatták gyarmataikat. A Szovjet­unió megszületése után a világ első szocialista államának bekerítését, megsemmisítését célzó terveikben az imperialisták mindig nagy szerepet szántak Kínának, mint felvonulási terepnek. Joggal mondhatjuk a kínai győze­­lem után, hogy az ázsiai országok kapujának kulcsa a mi kezünkben, a béketábor kezében van, míg az­­előtt az imperialisták, a háborús gyújtogatók kezében volt. A kínai forradalom győzelmében felmérhetetlen jelentőségű volt a Szovjetunió léte, baráti támogatá­sa — Sztálin elvtárs lángeszű út­mutatása. Felmérhetetlen értékű a Szovjetunió támogatása Kína gazdaságának új­jáépítésében és fejlesztésében, a nemzetközi politikában, Kína érde­kében kifejtett tevékenységében. A­­ szovjet-kínai barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény megpecsételte azt a mély barátságot és szolidaritást, amely a két népet összeköti és egyúttal újabb hatalmas erőforrása a világ többi népei harcának, a tartós vi­lágbékéért folyó küzdelemnek is. A kínai forradalom jelentősége nemcsak abban áll, hogy az imperia­lista rendszert megfosztotta legérté­kesebb ázsiai támaszpontjától, ha­nem abban is, hogy egész gyarmati uralmukat alapjaiban rendítette meg. E győzelem „...olyan hatalmú­ lendületet ad a gyarmati felszabadító mozga­lomnak — mondotta Rákosi cív­­társ kongresszusi beszámolójában —, melynek hatásai csak a jövőben fognak a maguk teljes je­lentőségében mutatkozni. Az év­százados gyarmati uralom korsza­kának likvidálása megkezdődött.“ A népi demokratikus Kína sike­hazáját építő nép. A szabadság birtokában a népek a Párt vezetésével, a Szovjetunió ba­­ráti támogatása nyomán, soha nem látott eredményeket érnek el. Azok a kínaiak, akik néhány év­vel ezelőtt még az imperialisták által elnyomott és lenézett „kn. lik“, mérhetetlenül kiszipolyozott és éhhalálra ítélt emberek voltak, ma hatalmas lelkesedéssel építik városaikat, üzemeiket, bányáikat, vasutaikat. Azok a kínaiak, akik évszázadokon keresztül idegen imperialisták és a hazai nagybirtokosok földjén robo­toltak, ma saját tulajdonukba ve­szik a földeket. Azok a kinti haza­fiak, akik hosszú éveken keresztül folytattak kemény harcot a hazáért az imperialisták és Csang Kai Sek bandája ellen, ma önkéntes segítsé­get nyújtanak a közös nagy ügyért harcoló koreai népnek, megnöveke­dett erővel védelmezik hazájukat, keményen helytállnak a világ dolgo­zóinak a békéért folyó harcában. A kínai nép békeharca eleven pél­dája annak, hogy egyezhetetlen a népek békeakarata. A kínai nép kezébe vette a béke ügyét és végig kitart mellette. Tudják ezt az amerikai imperialis­ták is és nem akarnak belenyugod­ni ebbe a háborús gyújtogató tervei­ket annyira gátló lénybe. Az ameri­kai imperialisták elfoglalták a Kí­nához tartozó Tajvan szigetét, me­lyet az odamenekült Csang Kai Sek készségesen rendelkezésükre bocsá­tott. Kirobbantották a koreai hábo­rút, Bombázták a Kínai Népköztár­­saság városait, falvait. Szavazógépe­zetük segítségével az Egyesült Nem­zetek Szervezetében agresszornak nyilvánították a népi Kínát. Mindez igazolja Kuo Mo Zso elvtársnak, a Béke Világtanács kínai tagjának a Béke Hívei Varsói Világkongresszu­sán mondott szavait: „Az amerikai imperialisták ma a japán imperialisták útján halad­nak. Hogy leigázhassák Ázsiát, előbb Kínát akarják Igába hajtani. Hogy leigázh­a­ssák Mandzsunál, előbb Koreát akarják birtokukba venni. MacArthur a japán számú, rajok álmait szeretné valóra vál­tani, de a koreai nép ezt sohasem fogja megengedni, sohasem fogja megengedni a kínai nép sem."­­­A kínai nép győzelmet aratott, de K­nrra még korántsem fejeződött be. Kína népgazdasága helyreállításá­hoz, új alapon való felépítéséhez még csak most látott hozzá. Egy azonban kétségtelen: nincs olyan erő, amely a Szovjetunióval, a népi demokráciákkal szoros ba­rátságban dolgozó, a békefrontban harcoló kínai népet letéríthetné arról az ótról, amelyen elindult. „Ez a történelmi korszak — mon­dotta Mao Ce Tung elvtárs —, ami­kor a kapitalizmus az egész világon a pusztulásba rohan, amikor a szo­cializmus és a demokrácia az egész világon a győzelem felé tör. Előt­tünk lángol a hajnal fénye. Vessük hát latba minden erőnket “ (A hói.) „Népnevelő,“ legújabb számo­m­­ hitet és reménységet öntenek az elnyomottak szivébe, erőt adnak fel­­szabadulásukért, a békéért folytat lótt harcukhoz. Ázsia és a többi földrészek gyarmati, lé gyarmati el­­nyomás utalt nyögő népei egyre vi­lágosabban látják, hogy ülőit tets’.H­ liadu áruk órája, ha egyesítik ere­jüket az imperinki..rák e­leni harcra, ha Kína példáját követik. ’A gyar­lóin: országok népei tanultak a kí­nai nép példájából: fellángolt a sza­badságért, békéért folyó harc Viet­námban, Burmában, a Fü­löp-szige­­teken és a többi gyarmati országban is. A gyarmatok ma már nem élés­tárak, nem mögöttes területek az imperialisták számára, hanem pus­kaporos hordók az elnyomók lábai alatt. A felszabadult Kína újabb bizo­nyíték a békéért harcoló milliók számára, hogy saját kezükben van sorsuk, jövendő életük — a béke évente háromszor, délebbre négy-­­ n így ügye­­szer is bő termést takarítanak be. I Kínában nemcsak egyszerűen 475­­ mim.fiú ember harcol a békéért, ha. I gazdag Kína a múltban az éhezés és a nyomor országa volt nem 475 mim, fe szabadult, saját Kína elvesztése kiheverh­e'ellen csapást :e ell­ett az imperialistáknak Megjelent a­­„Tartós békéért, népi demokráciáért“ új száma A „Tartós békéért, népi demo­kráciáért“ legújabb számának vezércikke a kapitalista orszá­gok dolgozóinak a háborús elő­­ké­z­ületek ellen vívott harcával foglalkozik. Közli Révai József elvárónak, a Magyar Dolgozók Pártja Poli­tikai Bizottsága tagjának „A Magyar Dolgozók Pártjának fel­­adatait az ideológiai munka te­rén" című nagy cikkét. Közöl a lap egy Athénből kel­­etezett levelet, amely leleplezi a görög monarchofasiszták bal­káni há­­orú ki­robban­tá­sát szol­gáló előkészületeit. Szerkesztőségi cikk foglalko­zik a Sztálin-díjak odaítélésével, közli John Williamsonnak, az USA Kommunista Pártja orszá­gos bizottsága titkárának cik­két, valamint Wladislaw Dwora­­kowskinak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága tagjának cikkét a pártcsopor­tok működéséről. VASÁRNAP, IMI, ÁPRILIS 1 Mao Ce Tung, a kínai nép vezére A kommunista és munkáspártok a kékeimre élén A­z amerikai imperialisták egyre fokozódó háborús készülődé­seire és azokra az aljas mesterke­désekre, amelyekkel meg akarják akadályozni a nagyhatalmak közötti megegyezést, a békeharc fokozásá­val felelnek a dolgozók a világ min­den táján. *A békéért folytatott harc vezetői a népi demokratikus orszá­gokban s a még imperialista elnyo­más alatt élő országokban is a kommunista és munkáspártok, ame­­lyek egyre nagyobb sikerrel mozgó­sítják a dolgozókat a békeharcra. A békés alkotó munka sikerei kö­zepette ünnepelte a magyar dolgozó nép Pártunk II. Országos Kongres­­­szusát, amelynek minden egyes mozzanata, határozatai Sztálin elv­­­árt szavait támasztották alá: a háború elkerülhető, ha a dolgozó milliók szembeszállnak az imperia­listák háborús uszításaival és lelep­lezik az agresszorokat. A békéért folyó harc jegyében tartotta meg kongresszusát a Belga és Svéd Kom­munista Párt is. A Szovjetunió iránti szeretet, szilárd, elszánt küzdelem a béke ügyéért — ez hatotta át mindkét kongresszus tanácskozását. A Belga Kommunista Párt X-ik kon­gresszusán Edgard Lamaiul elvtárs, a Párt főtitkára száz- és százezer belga dolgozó akaratát fejezte ki, amikor kijelentette: ha az imperia­listák megtámadják a Szovjetuniót, a belga munkásosztály a Szovjet­unió oldalán fog harcolni. N­apról napra nő a béke hívei­­nek száma, napról napra erő­södnek a békeharcot vezető kommu­nista- és munkáspártok az imperia­lista országokban is. A Svéd Kom­munista Párt XVI. kongresszusán Lagol elvtárs, a Párt központi bi­zottságának titkára, beszámolójában elmondotta, hogy az alapszervezetek száma több mint 390-zal növekedett. Növekszik tehát a békéért szilárdan küzdő harcosok tábora, de ugyan­akkor növekednek a békéért folyó harc feladatai is. Ez a harc ma a kommunista pártok központi fel­adata. Ezért tűzte napirendre az Olasz Kommunista Párt titkársága a párt április 3-án megnyíló VII. kongresszusának napirendjére az olasz nép békéért, munkáért és sza­badságáért folytatott harcának meg­tárgyalását. Ugyanilyen feladatokat tűztek ki a dolgozó milliók elé a svéd és a Belga Kommunista Pártok kongres­­­szusai. Amint a Svéd Kommunista Párt kongresszusa megállapította: Svédországnak szakítania kell az angol-amerikai katonai tömbbel és minden eszközzel védelmeznie kell a nemzeti függetlenség elveit. Svéd­országnak támogatnia kell a fegy­verzet csökkentésére, az atomfegy­ver és más tömeggyilkoló eszközök alkalmazásának eltiltására vonatko­zó javaslatokat, el kell tiltania a háborús propganda minden formá­ját és minden erővel támogatnia kell a Béke Világtanács felhívását sokszázezer aláírás gyűjtésével is. Hasonló feladatokról tárgyalt a Belga Kommunista Párt kongresszu­­sa is. A­z elmúlt hónapban megalakult Vietnámi Munkapárt, amely nemrégen tartotta meg országos kongresszusát, közleményt adott ki, amely szerint a kongresszus részt­vevői a Béke Világtanácshoz inté­zett üzenetükben ígéretet tettek, hogy a vietnámi nép harcát győzelemre viszik, kiűzik a francia gyarmatost, fókát és legyőzik az amerikai ag­resszorokat. „Mi ígéretet teszünk, hogy csatlakozunk a világ népeit egyesítő nemzetközi béketáborhoz. Bízunk a béke erejének győzelmé­ben.“ I­ c nemcsak Svédországban, Belgiumban, Olaszországban, Viet­­náb­­an erősödik a kommunista pártok békéért folytatott harca, ha­nem mindenütt a világon. *A­ kom­munista- és munkáspártok mögé egységesen sorakoznak fel a szabad országok dolgozóinak milliói, de kö­vetik példájukat az imperialista or­­szágok elnyomott dolgozói is. Nem kétséges, hogy ez a napról napra erősödő és egyre elszántabbá váló harc a Szovjetunió vezette béket­á­­bor győzelméhez vezet. A Bolsevik Párt történetének XI -ik fejezetéből tartanak előadást ma délelőtt 9 órakor a Vörös Csil­lag-moziban. A Bolsevik Párt tör­­ténetének ismerete vértez fel ben­nünket arra is, hogy megismerjük feladatainkat, amelyek hazánk szo­cialista mezőgazdaságának megvála­sz­ásán­ál előttünk államik. De a mai feszült nemzetközi viszonyok között tájékozódást is nyújt szá­munkra, hogy eligazodjunk a napi események között. É­ppen ezért Szeged dolgozói nagy érdeklődéssel tekintenek a mai előadás elé. Szeged dolgozó parasztjai ma ismét összejönnek, hogy megbeszéljék az előttük álló feladatokat Az eddigi szegedi parasztgyűlések bebizonyítottták, hogy sokkal sike­­resebben tudják folytatni a mun­káju­kat, ha időközönkint összejönnek, megbeszélik egymás között a prob­lémákat és kicserélik tapasztala­­taikat. Ma ismét több helyen tart gyű­lést Szeged dolgozó parasztsága. Ezeken a gyűléseken értékelik ki a tavaszi mezőgazdasági munkák ál­lását és megbeszélik a további ten­nivalókat. Délelőtt 30 órakor Újszegeden a DETOSz-h­elyiségben, Stúkuson, Mó­­ravárosban, Belsővároson és Külső Szuklóban szintén a DÉKOSz-helyi­­ségben él .Székházon az iskola épü­letében tartanak dolgozó paraszt­­jaink gyűléseket. ZÁRJUK BE A GALAmbO­KAT! A tavaszi vetési munkálatok ideje alatt minden galambtartó kö­teles galambjait zárva tartani. Aki­ ennek a felhívásnak nem tesz ele­get, az­zal szemben a városi tanácsi végrehajtó bizottsága a legszigo­rúbb eljárást indítja meg. 1 • |

Next