Délmagyarország, 1951. május (7. évfolyam, 101-124. szám)
1951-05-03 / 101. szám
vili. 101. SZÁM. ÁRA 50 FILLÉR. VILÁGSZERTE MOSZKVA FELÉ TEKINTETTEK MÁJUS 1-ÉN A DOLGOZÓ MILLIÓK RÉVAI ELVTÁRS BESZÉDE A MAGYAR ÍRÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE ORSZÁGOS KONGRESSZUSÁN CSÜTÖRTÖK, 1951. MÁJUS 3. Békeharcos örömünnepként zajlott le Szegeden május elseje Többórás áradó felvonulás tüntetett a Szovjetunió által vezetett béketábor. Pártunk és a dolgozók nemzetközi összefogása mellett Karros örömünnepe volt Szegednek, minden szegedi dolgozónak éppúgy, mint az ország bármely becsületes dolgozójának május elseje napja. Derűsen, felszabadult, vidám érzéssel ünnepelt minden dolgozó s az idei ünneplések egyben a béke megvédése melletti nagyszabású tüntetésként zajlottak le. Az örömnek, a május 1-i ünneplésnek biztos alapját az a tudat adta meg, hogy ezen a napon hasonló érzések vezetik ünnepi felvonulásra, a Szovjetunióval az éten, az óriási béketábor százmillióit nemcsak a felszabadult országokban, a Szovjetunióban és a népi demokráciákban, hanem az imperialisták igája alatt szenvedő országokban is. Hiába dúlt az imperialista háborús uszítók minden terrorja és fokozódtak kegyetlenkedéseik erre a napra, a békeharcos tömegek mégis szembeszegültek velük s — mint a A szegedi dolgozók hatalmas tüntető felvonulásának eleje reggel 9 órára érkezett a Rákosi Mátyáshídfőhöz. A híd két kilátóján a Szegedi Pártbizottság tagjai, szovjet vendégek, valamint a meghívott legkiválóbb dolgozók, Kossuth-díjas tudósok, a megyei és városi tanács végrehajtó bizottságának képviselői foglaltak helyet. Elsőnek Zombori János elvtárs, a Szegedi Pártbizottság első titkára, majd a Pártbizottság többi tagjai köszöntötték az ifjabb és újabb csoportokat. A menetet Szeged új élüzemének, a szegedi Kenderfonógyárnak dolgozói nyitották meg. Büszkén vitték elöl az élüzemcsillagot és a jó munkájuk jutalmáért a könnyűipari minisztériumtól kapott gyönyörű, vörös selyem vándorzászlót. ’Az üzem kulturcsoportja népviseletben, üde népi táncot járva haladt át a hídon, az énekkar pedig friss indulókat játszol. Még a napköziotthonos kicsinyek is ott voltak a menetben, nevelőik pedig öntudatosan vitték a táblát: „A szabadság szellemében nevelünk“. Szegedi Kender dolgozóinak soraiban, de a többi felvonuló csoportokban is az üzemi dolgozók között szép számmal meneteltek néphadseregünk tagjai, honvédek és tisztek egyaránt. A munkásosztály soraiból kerültek ki, a munkásosztály védelme adta kezükbe a fegyvert, ezért haladtak együtt velük a dolgozóknak ezen a nagy ünnepén is. A Textilkombinát Szeged élenjáró üzeme óriási Lenin, Sztálin, Rákosi-képpel követte a szegedi Kendert. Sok-sok MDP-jelvény és békegalamb emelkedett a magasba a felvonulók kezeiben, egy másik csoport pedig vörös szalagokkal átkötött finom fehér gyapot gombolyagot vitt hosszú piros rúdon. Igen színes képet gyújtott a Textilkombinát dolgozóinak az a csoportja is, amely a népi demokráciák zászlait lengette mosolygó arccal. Frissen perdültek ebben a menetben is az üzem népitáncosai éppen úgy, mint az őket követő menetben Szeged másik élenjáró üzeménél, az újszegedi Kender szövő gyárnál. Itt két hatalmas bástya között Rákosi elvtárs képével nyílt meg a menet s lelkeÓriási paradicsom és körtekint fel a menetben, amikor a Konzervgyár dolgozói érkeztek a hídhoz. Hatalmas konzervdoboz tetején hozták ezeket a gyümölcsöket, előtte pedig a munkás-paraszt szövetséget jelképező alakok tartották magasra a sarlót és a kalapácsot..A Ruhagyár dolgozói kétszeres embernagyságú, aláírásokkal lett békéivel vittek a menetben s büszkén olvashattuk a feliratot a békeivről: „Üzemünk minden dolgozója aláírta" Az egyik teherautón munkában láthattuk a Ruhagyárat, szorgalmasan kattogtak a varrógépek s gondos kezek állították össze a ruhadarabokat. Munspanyol, vagy francia munkások — sztrájkokkal fejezték ki elszánt békeakaratukat a nemzetközi proletár szolidaritás nagy ünnepén. _ A magyar dolgozók s köztük Szeged dolgozói is felszabadult érzéssel gondoltak ezen a napon arra, hogy a szabad népek nagy családjába tartozhatnak s nálunk nem sztrájkokkal, hanem minél jobb munkateljesítményekkel vehetik ki részüket a béke megvédéséből. Ez a gondolat s a Szovjetunió, Pártunk iránti szeretet kovácsolta eggyé a Rákosi Mátyás-hídon közel három órán át felvonulók óriási tömegét és adta meg a délutáni szórakozások, pihenések igazi örömét, hangulatát. Ez tükröződött vissza már hétfőn délután a megkezdődött ünnepségek lelkes hangulatában és ez tette olyan nagyszerűen vidámmá május elseje reggelét, amikor a város összes zenekarai sen, vidáman vonult a dolgozók tömege. Külön jött az üzem MNDSZ- csoportja, a szabadságharcos csoport és a különböző sportszakosztályok. Percenként felzúg az éljenzés Üzemek, hivatalok, kerületi pártszervezetek büszke, boldog felvonuló csoportjai beláthatatlan sorokban, hosszan sorakoztak egymásután és szélesen áramló menetben haladtak át a hídon. Percenként újból és újból felzúgott a lelkes éljenzés és a taps. Pártunkat, a Szovjetuniót, Sztálin és Rákosi elvtársakat éltették, de ismételten feldörgött a kemény fogadalom is: „Megvédjük a békét!“Az nők dolgozói öntudatosan vitték azokat a táblákat, amelyek az elért nagyszerű munkateljesítményeket hirdették. A Gyufagyár tábláján például azt olvashattuk, hogy a május 1-re vállalt 57 ezer 720 forintos felajánlást 115.900 forintra teljesítették. A felvonulásban újabb és újabb ötletek, a legváltozatosabb elgondolások bizonyították, hogy a szegedi dolgozók valóban minél felejthetetlenebbé akarják tenni az idei május elsejét. Tito ketrecben A MÁV dolgozóinak többezres, impozáns menete élén az 1910-es időkből való korhű öltözékben haladt néhány vasutas, majd egy mai, modern kis mozdony gördült át a hídon. Mögötte teherautón kis vasúti őrház, váltóberendezés tűnt a nézők elé, a szemafor karja pedig felemelkedve mutatta, amit a mellétűzött felirat is hirdetett, hogy ..szabad az út a szocializmus felé“ Kocsiba fogva szaladt Churchill, Tito és Franco a dolláros zacskó felé, amelyet a kocsiban kajánul nevető amerikai Samu bácsi, az imperialisták jelképe lengetett az orruk előtt. Az imperialista lakájok, különösen a jugoszláviai áruló banda iránti megvetésüket több üzem dolgozói is kifejezték. A DEMA Cipőgyár dolgozói például láncon vezették az érdemrendekkel tele rakott vérös handzsáros Titót, a Teherfuvar NV dolgozói pedig ketrecben mutogatták a felpuffadt lakás-marsallt. kában láthattuk a városi kertészet rendkívül színpompás menetben, óriási virágkosárral felvonuló dolgozóit is, akik egy lovaskocsin virágokat gyomláltak, öntöztek. A Magasépítés és a MEMOSZ dolgozói egy autó tetején falat emeltek, maltert kevertek. Remek, bekészült munkájukkal jöttek a Kenyérgyár dolgozói is: kalácsból sütöttek szinte malomkeréknyi ötágú csillagokat. A „Délmagyarország“ nyomda, szerkesztőség és kiadóhivatal tagjai a „Délmagyarország“ pirosbetűs ünnepi számát lobogtatták s nyitott, nagy könyvet vittek szárnyaló békegalambbal. Kedves derültségei szerte az utcákon zenés ébresztővel köszöntötték a dolgozókat. Nem sokkal a május elsejei zenés ébresztő után itt is, ott is a városban felhangzott a vidám énekszó. A pártszervezetek, üzemek, hivatalok előtt gyülekeztek fiatalok és öregek, nők, férfiak egyaránt. Az ünnepi felvonulásra készülődtek s illatozó virágcsokrok, piros tulipánok, táblák, feliratok, vörös és nemzetiszínű zászlók fejezték ki a felszabadult, boldog érzéseket. Ritka szép ünnepnnapja volt Szegednek az idei május elseje, az öröm ünnepnapja, de egyben közös, harcos fogadalomtétel is, hogy az ünnep után következő munkalasok során még fokozottabb teljesítményekkel, még lelkiismeretesebb munkával küzdünk valamennyien a béke megvédéséért, még boldogabb jövőnk biztosításáért. okozott, mikor a Szegedi Fürdők dolgozói értek oda a hídhoz. A menetben ugyanis egy kocsi tetején felállított tus alatt fürdőkádban vidáman lubickolt az egyik dolgozó. Ünnepel a dolgozó ptraaxtaálcia Az üzemek dolgozóival együtt ünnepelték ezt a napot Szeged dolgozó parasztjai és a néphez hű értelmiségi dolgozók is. Gondosan ápolt, fényesszőrű lovak húzták a szegedi termelőcsoportok, a Táncsics, Dózsa, Felszabadulás, öt éves terv, Haladás és Új élet virágokkal, zöldágakkal, piros és nemzetiszínü szalagokkal díszített szekereit. A Dózsa-csoport kocsiján a megelevenedett budapesti Szabadság szobrot láthattuk: fehérruhás kislány tartotta magasra a béke olajágát. A termelőszövetkezeti csoportok dolgozó parasztjaival együtt nagy tömegben vonultak fel az egyénileg dolgozó parasztok 9 táblák alatt a D1ÍFOSZ tagjai is. Feliratos tábláik s harsány éljenzéseik hirdették, hogy dolgozó parasztságunk is harcos híve a Szovjetunió által vezetett béketábornak, követi a munkásosztályt a béke megvédésében. Kötélen Truman, Mnehthar, Tito Az új, a nép érdekeit szolgáló Tudományegyetem képét nyújtotta a Szegedi Egyetem professzorainak, hallgatóinak és valamennyi dolgozójának felvonulása. Sok érdekes színnel gazdagították a különböző karok intézetek, klinikák tagjai a felvonulást. A jogászok például bírói talárba öltözve békebíróságként ültek össze egy nyitott teherautón s ott láthattuk mindjárt ítéletük eredményét is: akasztóian lógni a népek hóhérait. Truman, MacArthurt és Titót. Az egyik autó-műtőasztalon orvosok,, ápolónők körében önkéntes véradót hozott s mellette a felirat arra hívta fel a dolgozókat, hogyj véradással járuljanak hozzá az orvosok munkájához és segítsék elő a konzervvér készítését. A gyermekklinika ápolónői pályában apró kis babákat hoztak, ezzel is azt juttatták kifejezésre, hogy a jövő nemzedékének gondozásával akarják erősíteni a béketábort. A Pedagógiai főiskolások menetében friss hangulatot keltett a jóhírű főiskolai kamarakórus és vegyeskar, de igen kedves volt gyakorló iskolájuk úttörő zenekara is. Fehér köpenyben, biros virágokkal vonultak fel az SZTK (volt OTI) orvosai, dolgozói és a gyógyszertárak dolgozói is - akik népünk egészségének megvédésével veszik ki részüket a békeharcból. Népek nemzetkfrzi haaxefogóan A Szegedi Nemzeti Színház felvonulása rendkívül megkapó volt. Egy vörös drapériás autó tetején fehérruhás női alak békegalambot tartott, mögötte pedig szovjet munkás mutatta előre az utat a világ népeit jelképező egy-egy néger, kínai és fehérarcú dolgozónak. Igen színes csoportban jöttek ezután a színház többi tagjai: valamennyien egy-egy nemzet népAz egyes üzemek, hivatalok, kerületek között mindig igen kedves képet nyújtottak a fiatalok, az úttörők, a középiskolások csoportjai. ,,Sej,haj úttörőnek kedve mindig jó” — csengett azóta a kis úttörők ajkáról és vidáman szóltak a furulyák, harmonikák, peregtek a dobok a Dózsa úttörő zenekar, vagy a Madách-utcai iskola úttörő zenekarának hangszerein. Az Ifjú Gárda Fiúotthon Makarenkó-telep pétiek kicsinyei orosz népviseletben népi táncot jártak s táblájukra hálás szavaikat írták: ,,Köszönjük a boldog gyermekkort, Rákosi pajtás.“ A móravárosi általános iskola úttörői büszkén vitték a honvédségtől kapott zászlójukat, a Gutenberg utcai leányiskolások pedig piros szalagos májusfát táncoltak körül. A nagyobb diákok munkájuk jelvényeit vitték. Az Építőipari technikum fiataljai például tetőszerkezetek modelljeivel vonultak fel. A Mezőgazdasági technikum tanulói színpompás virágokkal, a Gépipari technikum pedig óriási körzőkkel, műszerekkel. Különösen feltörő éljenzéssel vonultak a szakérettségis kollégium fiatalai, akik még fokozottabban tudják, hogy a Pártnak népi demokráciánknak köszönhetik tanulási lehetőségüket. Pártunk iránti lelkes odaadásuk. A szegedi kultúrcsoportok egyébként már hétfőn délután megkezdték a dolgozók szórakoztatását. A tanácsháza előttti színpadon népi táncokban, népdalokban, mozgalmi dalokban gyönyörködtek a dolgozók. „Szél, szél szállt keletről hozzánk” — hangzott a dal a Pedagiai Főiskola boldog fiataljainak ajkán és a közönség velük együtt dúdolt, énekelt. A MÁV táncegyüttesének „botos táncát” és a közalkalmazottak tánccsoportjának friss orosz láncát ütemes tapssal kísérték a nézők. A Szegedi Kenderfonó vidám lakodalmas tánccal elevenítené fel a magyar népszokások egyikét. Mindenki vidám volt és boldog. A műsor után derűsen zakatoltak, játszottak a fiatalok az utcákon és az idősebbek is valósággal megfiatalodva álltak be a táncoló ifjak közé. Ez a vidám, boldog ünneplés folytatódott május elsején délután a gyönyörű és lelkes felvonulás befejezésével. — Itt van május elseje, énekszó és tánc köszöntse — zengett az újszegedi ligetben az ének és mindenütt kipirult arcú, festői népviseletbe öltözött fiúk és lányok ropták az orosz, magyar, lengyel, román, bolgár népi táncokat. A József Attila-üdülő környékén csengő gyermekkacagások vegyültek a liget zajába. A Magyar-Szovjet Társaság bábszínház csoportja déri.tette hangos jókedvre a jövő nemzedékit, a boldog Iris pajtásokat. A szabadtéri színpadokon pedig öregeket fiatalokat szórakoztató kultúrműsorban gyönyörködhettek a délután folyamán a dolgozók. Az egyetem központi kultúrcsoportja népdalokkal, köszöntőkkel és mozgalmi dalokkal, valamint az ecsedi lakodalmas tánccal aratott megérdemelt, szép sikert. Különösen tetszett dolgozóinknak a MÁV tánccsoport botostánca és az OKISZ- tánccsoport műsora. Messze csendültek az ipari tanulók és a kiskereskedelmi vállalat viseletét öltötték magukra, hogy a dolgozók nemzetközi összefogását juttassák kifejezésre a békés alkotó munka megvédése érdekében. A szegedi mozik dolgozói követték őket, majd a postások hosszú menete és végeláthatatlan sorban az újabb és újabb dolgozó csoportokról tettek tanúságot a központi pártiskola és a népművelési kultúriskola tagjai is . Boldogan áradó tömeg Az éljenzések, tapsok sorozatát, a hangos, lelkes csoportok vidám zsibongását gyakran váltotta fel a pattogó énekszó, vagy egy-egy zenekar játéka. A vendéglátóipar dolgozóinak felvonulásában, friss hangulatot keltett a mindjobban ismert Béke-zenekar játéka. Ének- és zeneszó kísérte a városi népi együttes népviseletes felvonulását is, akik a városi és járási tanács dolgozóival együtt jöttek. Vidáman, boldogan áradt át az óriási tömeg a hídon az újszegedi ligetbe. Virágok, vörös és nemzetiszinü zászlók, a magasba nyúlt pártjelvények , a magyar,szovjet barátság jelvényei jelezték útjukat Zúgott, harsogott szinte szüntelenül az é’enjés, amely Sztálin elvtárs, a Szovjetunió, a Pest és Rákosi elvtárs iránti hűségről, szeretetről tett tanúságot. A felvonulás után pedig a gondtalan pihenésbe felejtkeztek az ünneplő dolgozók az újszegedi liget sátraiban és különböző szórakozóhelyein. Boldog, felszabadult nép szórakozott, pihent, üdült s gyönyörködött a kultúrcsoportok pompás előadásain, énekkarának dalai, mintegy hangosan hirdetve: szállj csak zeneszó, ének, mert szabad ország, boldog népének boldog életét hirdeted. „Világkörüli utazóa május elsején“ Este az ujszegedi szabadtéri színpadon Szeged legkiválóbb kultúrcsoportjai és a Szegedi Nemzeti Színház művészei „Világkörüli utazás május elsején” címmel mutattak be igen ötletes műsort a nézőteret teljesen megtöltő többezer főnyi dolgozónak. A színpadon a műsor kezdetén vidáman folytatódott a május elsejei szórakozás: friss csárdást, polkát jártak a fiatal párok. Közben pedig egy-egy jellemző jelenetet láthattunk: úttörőket, a fitymálódó, de pórul jó" jompecot és" a fiataloknak boldog meghatottsággal mesélő öreg munkást. A munkás szavai nyomán a következő képben megelevenedett a harcos múlt, az illegális május elseje, ahol József Attila buzdította verseivel a Horthy-képök terrorja közepette is öntudatosan tanuló, jobb, szabadabb életre készülődő elvtársakat. ,4c Internacionédé hangjai nyitották meg ismét az új, szabad élet jeleneteit, a továbbiakban azonban egy-egy kép figyelmeztetett arra is, hogy az e'nyomás igája nehezedik az imperialista országok dolgozóira. Hall, haliul, a négerek szomorú dalát, láthattuk a sztrájkoló francia munkások kemény elszántságát s még jobban meggyülölhettük az átkozott Tito, képmúlatását. Újabb erőt adott további munkánkhoz a koreai nép hős harcát bemutató jelenet s biztos erőt árasztottak magukból az orosz katonadalok, népi táncok. Végül ismét hazatértünk, magyar népdalok, népi táncok elevenítették a műsort, majd a béketábor lendületes indulójával fejeződött be a szabadtéri est. Reggel 9-kor megindul az óriási menet Munkajelenetek tarkítják a felvonulást ! Vidám úttörők, lelkes diákfiatalok Frissen peregtek a kultúrműsorok