Délmagyarország, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)
1951-07-01 / 151. szám
Irán népe tömegtüntetésekkel válaszol az angolok erőszakosságára Vidám kultúrműsorral szórakoztatják ma délután a szegedi üzemek kultúrcsoportjai a dolgozó parasztságot A Bolgár Népköztársaság külügyminisztériuma jegyzékben tiltakozott a cióisták provokációi ellen • AZ MDP CSONGRÁD MEGYE 1 PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA - v1 VII. ÉVF. 151. SZÁM A KA 5» lll.l f.lt Befejeződött a Grősz-per. Az ország dolgozó népe egy héten keresztül figyelte a munkások, a parasztok boldog élete ellen törd összeesküvők vallomását. A bizonyítékok sziklasúlya alatt megtörtek népünknek ezek az elvetemült ellenségei. Vallottak, „őszintén”, mert nem tehettek mást; nem tehettek mást, mert a valóság, a tények beszéltek ellenük. y ... Háborút!... háborút!... háborút!... pusztaijainak milliók! öntse el a vér, s a tűz szennyes áradata a világot, teljenek meg a meszesgödrök viaszsárga hullákkal! Asszonyok, anyák, gyermekek halomra pusztuljanak éhen! Füstölgő gyárkémények helyét romhalmaz borítsa! Arasson bár a halál százmilliókat, de mi urak legyünk újból a nép fölött.” — Grőszék, ezek a banditák, ezek a vérbeborult agyú őrültek vágya, reménysége ez volt: a háború! A háború, melyben milliók elpusztulnak, de ők... ők, Grősz érsek úr és csendőrei talán újból birtokosai lehetnek a százezer holdaknak. „Pusztuljon az ország, a haza, a függetlenség, éljünk bár szolga, módra, rabkenyerem, amerikai urak talpát nyalogatva, ha kell, kézcsókra járulunk Tito véreskezű hóhéraihoz, de újból mi legyünk az urak ebben az országban’4 — ezt mondták lényegében. Ezt akarták Grőszék. Egy héten keresztül figyelte az ország ezeknek a patkányoknak a vallomásait, amikor a nép túrájának kérdésére cinikus nyíltsággal vallották be elkövetett gyilkosságaikat és mint közönséges, semmitmondó, természetes és magától értetődő dologról beszéltek tervbevett gyilkosságaikról. Undorító cinizmussal beszéltek a nép ítélőszéke előtt arról, hogy elejtették első miniszterelnök-jelöltüket, mert pap volt. Miért ejtették el? Mert nem akarták, hogy azok a terror ,akciók, azok a gyilkosságok, meaz elleni forradalomhoz úgy hozzátartoznaik, mint betegséghez fájdalom, egy pap nevéhez fűződjenek. Tervük szerint tehát háttérben maradtak volna, míg a hó hármunkat olyan kipróbált gyilkosokra akarták bízni, mint Friedrich István, Horthy első miniszterelnöke. Tévedés ne essék: ezt az a Grősz érsek akarta, aki azt hirdette, hogy a békéért való harc, mert ez is harc, nem férhet össze egy pap jámbor lelkűsdővel. Íme a jámborlelkű főpap, amint gyilkosokat rejteget a jámbor és alázatos szerzetesek, akik amerikai dollárokon kocsmát nyitnak, amelyiket szeretőiknek ajándékoznak; Íme az ájtatos, hűs sziklakápolna a Gellért-hegyen, melynek odúi togikos fegyvereket rejtegetnek. Kívülről jámbor, ősz pap bácsiknak látszanak, akik reszkető kézzel tartják az imakönyvet is. És a tárgyaláson kiderült, hogy lelkükben veszett vadállat lakik és az ártatlan sétapálca orvgyilkos fegyver a kezükben. Orvgyilkos fegyver, acélgolyó,ra töltve s a nép szivére irányitva. A rothadt Horthy-társadalom minden szemetjét maguk köré gyűjtötték: Ostenburg tiszti bri. gangjainak alját, hivatásos gyilkosokat, csendőröket, jószágkormányzó urakat, fasiszta ügyvédeket, grófokat és hercegeket, hivatásos kémeket és kémneket. Mi volt a tervük Grószéknek ? Mit akart ez a Söpredék? Megmondták! A parasztoktól vissza a földet, a munkásoktól vissza a gyárat! A földhöz jutott három, miliőt újból földönfutó nincstelen, éhbérért dolgozó cseléddé tenni, hogy egy falás száraz kenyérért alázatosan csókolja meg az érsek úr és a tiszttartó úr mocskos kezét. Mit akartak? Azt akarták, hogy újból csendőrök szuronya vigyázza az urak jussát, hogy a Hagyó-Kovácsok állapíthassák meg a cseléd munkabérét, hogy újból visszatérjen a „régi jóvilág’’, ahol — Endrédi Vendel szavai szerint — a csendek évi pénzjövedelme 40 pengő volt, az előszállási birtokukon. Ahol egy.egy szobában 5—6 személy lakott, de ők 800.000 pengőt zsebeltek be a cselédek véréből, verejtékéből és halálból, mert Grősz úr hajdani birtokán nem volt ritka vendég a cselédszobákban a nagy kaszán. Tüdővész és ez ennyifajta népbetegség, a csendőrökkel versenyt irtva pusztította a dolgozó népet. Ezt akarták! Hogyan akarták? Erre is feleltek. Nem hagynak kétséget tervükről. Tito fasiszta hadseregét, Oszlányi és Kisbarnaki Farkas nyilas hordáit és természetesen az amerikai hadsereget akarták behívni magyar földre. Végtelen aljasságukon, embertlen gazságukon kívül e terv még valamit mutat: azt, hogy nyíltan beismerte ezt az összeesküvő banda, a magyar néptől már nem várhat segítséget ellenforradalmi céljaihoz. Nyíltan beismerték, hogy ellenforradalmi terveiket csak külső segítséggé, az amerikaiak, meg Titóék segítségével hajthatja végre. Mindezt a szörnyű árulást 296 millió dollárért akarták elkövetni. Ennyi volt a júdás-pénz. Ennyit kaptak volna a magyar nép legjavának legyilkol áséért, a nemzet függetlenségének áruba bocsátásáért. Úgy látszik gyilkosoknak is olcsók voltak. Gyilkosok között jó, az utolsók között is legutolsók. A Habsburg-királyság visszaállítása — ez volt a vágyálmuk. Egy gúzsbakötött rab ország: királyokkal, hercegekkel, grófokkal és Weiss Mamfrédokkal, és egy síró, vérző, nyomorgó néppel. Az összeesküvők szavaiban a feudalizmus, a kapitalizmus, a fasizmus rémségei kiértettek. Horthy, Szálasi, Hitler szelleme kelt új életre Grősz, Vezér, Hagyó-Kovács, Pongrácz és társainak szájában. A jogtalanság jogfolytonosságát követelték, a nép kirakásának jogfolytonosságát. A Habsburgok uralmának jogfolytonosságát. Miféle jogfolytonosság ez? Folytonos joga lett volna a magyar népnek éhbérért kapálni a grófok földjén; munka nélkül tengődni, tüdővészben meghalni és amerikai parancsra hősi halért halni a Habsburg királyért és Grősz érsek úr birtokáért. Vannak, akik azt hiszik, hogy csak a szegényparasztokat súlytott volna Grőszék terve, meg a munkásokat. Akik ezt hiszik, azok előtt álljon figyelmeztetésül az 1933-as év. A Horthy-uralom ez egyetlen esztendejében 18.000 középparaszt birtoka felett perdült meg a dob és körüll a kulákok kezére, a bankárok kezére Népi demokráciánk jómódú középparasztságának a földönfutó sorsát szánták. És az értelmiség? Talán annak különb életet juttattak volna? Nem! Az értelmiség az ő Magyarországukon újból csak tudós szolgája lehetett volna az üresfejű, de feherszényű „kocsis-uralmak”. Őrültek, hibbant eszűek, mondja a nép, amikor esztelen terveikről hall. őrültek voltak? Igen azok! Grófok, hercegek, bárók, csend, őrök, kulákok, s a múlt árnyai volt csak a hadseregük? Ez már nem igaz! Az őrültek őrült tervei mögött az amerikai imperializmus szörnyű valósága áll. Nincs erejük, hisz csak néhány , uralmát vesztett földesúr összeesküvése ez! Nincs erejük? Valóban nincs! De mögöttük a Tiló-fasiszta hadsereg, az amerikai hadsereg fegyveres ereje áll. És ezért veszedelmes őrültekkel van dolgunk. Mögöttük áll a Vatikán, a Vatikán, amelyről újból bebizonyosodott Ady Endre megállapítása: „Nincs a világnak még egy olyan rohadt börzéje, mint a Vatikán. Üzérkedik ronggyal, pénzzel, bőrrel, nővel, lelkiismerettel. Határidőre és határidő nélkül, de mindig biztos készpénzhaszonra.’4 A Vatikán, meg a Szentlélek Bankja az összesküvők mögött állt. S a Vatikánt a Magyarországról elmenekült háborús bűnös fasiszta papok irányították. A szovjet katonákat meggyilkoló szerzetesnek, Vezérnek, írásos pápai dicséretet küldött. Biztatást: gyilkolj jobban! gyilkolj többet! Ez a „békés” Vatikán! Az elmúlt hét év alatt, attól kezdve, hogy a Vörös Hadsereg fegyverei meghozták a szabadság fénylő napját, megszoktuk a szabad, emberi életet. És most láthatjuk, hogy nagyon is megszoktuk. Elfelejtettük a régit és elfeledkeztünk munkánk és harcunk között azokról, akik a régit akarják. Grőszék pere újabb figyelmeztetés számunkra, hogy az ellenséget csak megvertük, de még nem semmisítettük meg. És ez a megvert ellenség, mint a sebzett vadállat, újabb és újabb rohamra indul a nép országa ellen. Mit bánja ő, ha romokba hull Dunapentele, mit bánja ő, ha az újonnan épült házak százezrei a tűz martalékává lesznek, csak újra ő legyen az úr. Csongrád megye földjén, a hajdani Pallavicini, Károlyi grófok földjén kell-e bizonyítani, hogy uralmuk mit jelentett volna számunkra, a nép számára? Nem kell! Ezért lángolt fel engesztelhetetlen gyűlölettel a nép haragja az összesesküvők ellen. Szent gyűlölet kelt a dolgozók szívében a gyilkosok ellen. S e gyűlölet megacélozta a gyárak, a földek dolgozóinak izmát. A per bebizonyította: ellenségeink nem tették le a fegyvert, legfeljebb elrejtették, s a nép válasza az, hogy mi sem tesszük le! Nem tesszük le a fegyvert, nem lankad éberségünk egyetlen percre sem, mert csatlósaik itt bujkálnak közöttünk. Nem tehetjük le az önvédelem harci fegyverét, mert megbízójuk, Tito janicsánjai itt ólálkodnak megyénk határain, s a dúsan termő kövér búzatáblák között éjjelente kémeket, gyikosokat, diverzánsokat dobnak át; nem tesszük le a fegyvert, mert a züllött horthysta uralkodó osztály maradványai, s a kulákok még itt élnek közöttünk és új háború poklával fenyegetik családunkat, gyermekeinket. Az osztálygyűlölet lángoló dühe erősíti meg izmainkat, amikor a munka fegyvereit, a szerszámokat ragadjuk kezünkbe. A per azt is bebizonyította: vagy mi dolgozunk jobban saját gyárainkban, saját állami gazdaságainkban, saját termelőszövetkezeteinkben, vagy visszatér a régi nyomorúság, vagy izmunk minden megfeszítésére, harcolunk a bőséges termésért a mi földeinken, vagy elveszik tőlünk és nekik arathatunk robotba. Vagy-vagy! Ezt a kérdést veti fel a Grősz-per. Vagy elszánt harc a belső bitangok ellen, vagy ez úri banditák áldozataivá leszünk; vagy kíméletlenség a nép ellenségeivel szemben, vagy kíméletlenség a néppel szemben. Az összeesküvés így teszi fel a kérdést: „Oroszlánokkal vívtunk hajdanában, s most e tetvek egyenek-e meg? — Petőfi lángoló szavai fi_ gyelmeztetnek bennünket arra, hogy az oroszlánokat legyőző hőst is megehetik a tetvek, ha nem vi_ gyáz. Élősdi tetvek ezek a nemzet eleven testén. A múlt sötét tudatlansága segíti őket. Barátjuk, fegy_vertársuk a tudatlanság, barátjuk, fegyvertársuk a munkahalogatás, tehát harcolunk ellene. Aratómunkások, cséplőmunkások, dús terméseteket betakarító dolgozó parasztok! A ti vagyonotok, a ti életetek ellen tör e sisere had. És a még le nem leplezett banditáik itt élnek és harcolnak közöttünk — ellenetek. Leplezzétek le őket! Védjétek meg magatokat, a nép hatalmát, a békét az árulóktól. Védjétek hazánkat. Erősítsétek népi államunkat az aratás győzelmes befejezésével, az állami begyűjtési terv teljesítésével. Az árulók, a kulákok, Grőszék Tiiccfia ügynökei késleltetni akarják az aratást, azt akarják, hogy a nép vagyona, az életet adó búza elperegjen a földeken. Az ellenség célja ez. Az ellenük való harc tehát egyben harc minden szem gabonáért. A dolgozó parasztság gyűlölete az ezerholdas nagybirtokokat visszaállítani szándékozó Grőszék ellen most az aratás határidő előtti győzelmes végrehajtásában nyilvánul meg. Csorváról Dóczi István elvtárs írja: ,Csórva község dolgozói azzal válaszoltak az összeesküvőknek, hogy Péter-Pálra befejezték az árpa, búza és rozs aratását. Csórva község dolgozó parasztsága nevében köszönöm Pártunknak és nagy tanítónknak, Rákosi elvtársnak, hogy megakadályozták az összeesküvők aljas terveinek megvalósítását.“ Borbás Istvánná átokházi parasztasszony asszonytársai nevében fejezi ki háláját a Párt, az állam iránt, hogy leleplezték ezeket a gonosztevőket. Levelében az ellenük való harc módját is feltárja: „Mi, akik annyit szenvedtünk, látástól-vakulásig dolgoztunk a felszabadulás előtt, mérhetetlen hálával gondolunk Pártunkra és Rákosi elvtársra, amiért leleplezték a gonosztevőket, akik a mérhetetlenül sok szenvedéssel teli múltat akartak visszahozni. Jobb munkával, a begyűjtés sikeres teljesítésével köszönjük meg az ítéletet és ezentúl még fokozottabban őrködünk a béke frontján..4 Igen! A begyűjtés teljesítése, ez is az összeesküvők elleni harc. Mert mit is akartak az összeesküvők? Éhségre akarták kárhoztatni a népet, kufárok kezére adni földjeink termését. Mit akarunk mi? Jólétet, a jólétet, melyben a dolgozó parasztok által termelt gabona nem a Grőszöket hizlalja kövérre, hanem eljut a dolgozó parasztokkal szövetséges munkásokhoz, akik a gépek, traktorok, modern mezőgazdasági felszerelések ezreit juttatják a grófok hajdani cselédjeinek hogy életüket szebbé tegyék. A begyűjtésnek ez az igazi értelme, ez a harci jellege. A dolgozó parasztok, mint ahogy Borbás Istvánné átokházi parasztasszony mondja .Ma jobb munkával, a begyűjtés sikeres teljesítésével is harcolhatnak régi elnyomóik, a földesurak, meg a kulákok ellen. Harcra tehát a munka s az éberség frontján, füstögő gyárainkért, virágzó földjeinkért, zúgó traktorainkért, boldog, szabad, új életünkért! Harcra az árulók elleni HARCRA AZ ÁRULÓK ELLEN Újabb szegedi üzemek csatlakoztak az Alkotmány megünnepléséért indított munkaversenyhez Amikor az Alkotmány ünnepére készülünk, a győzelmeinket ünnepeljük, hiszen alapvető törvényünkben, az Alkotmányban az elmúlt évek során kivívott nagy eredményeinket rögzíthettük le. Azt ünnepeljük, hogy a hatalmas Szovjetunió felszabadító győzelme nyomán és Pártunk vezetésével vívott diadalmas küzdelmeink eredményeként hazánkban végre a dolgozó nép kezébe került minden hatalom. Azt ünnepeljük, hogy ezt a hatalmat keményen megvédtük és rendületlenül megvédjük továbbra is minden rendű és rangú ellenségeinkkel szemben. Erre tesznek fogadalmat Szeged dolgozói is Alkotmányunkba tett felajánlásaikkal. A Szegedi Kertészet Állami Vállalat dolgozói az Alkotmány ünnepének tiszteletére párosversenyre hívták ki a Miskolci Kertészet Állami Vállalat dolgozóit. A versenyfelhívás feltételei a következők: 1. A kertészet kezelésében levő terület tisztántartása és gyomtalanítása. 2. Anyagtakarékosság, szerszámkímélés, üveg- és cseréptörés lehető kiküszöbölése. 3. Cserepes virágok és zöld kereskedelmi növények mennyiségi és minőségi előállítása. 4. Parkok, terek, parkírozott utcák rendszeres kezelése a tisztaság és a szépség szempontjából. 5. A Hősi-temetők rendszeres tisztántartása és virágokkal díszítése. 6. Faiskolák gondos kezelése. Zöldség terméshozamának emelése. 7. Virágüzletekben az előzékeny kiszolgálás betartása, anyagtakarékosság és kirakatok díszítése. 8. Munkafegyelem megszilárdítása. 9. Az újító mozgalom kiszélesítése. 10. A DISZ fiatalok vállalják, hogy a fenti pontok teljesítésében előljárnak. A Csongrádmegyei Téglagyár 2. sz. telepének dolgozói a következő pontokban foglalják össze felajánlásaikat: 1. Vállaljuk, hogy június, július és augusztusban tervünkön felül CG,ICO darab téglát gyártunk. Ez a mennyiség két családi ház felépítését teszi lehetővé. 2. Ezért tervünket a kedvezőtlen időjárás miatt csak 71,2 százalékban teljesítettük. Vállaljuk, hogy augusztus 20-ra az addig esedékes részlettervünket 100 százalékra teljesítjük. 3. Anyagtakarékosság terén vállaljuk, hogy 1000 darab tégla kiégetéséhez az eddig felhasznált 350 kg. szenet 320 kilogrammra csökkentjük. Ez forint értékben, 1 millió tégla kiégetésénél 3600 forint megtakarítást jelent. 4. Vállaltuk, hogy az eddig felhasznált 160 kilogramm olajat 140 kilogrammra csökkentjük. Ez forint értékben 97.80orintot jelent. 5. A munkafegyelem megszilárdítása érdekében az eddig előfordult 8 százalékos igazolatlan mulasztások számát teljesen felszámoljuk. 6. Az eddigi 90 százalékos munkaidőkihasználást 100 százalékra emeljük. 7. Az eddigi 6,5 százalékos nyers és égetett seletet 2 százalékra csökkentjük. 8. Válaljuk, hogy augusztus 20-ig 2 tisztasági napot rendezünk. A Szegedi Magyar dolgozói augusztus 20-ára a következőket vállaljuk: 1. Tervünket augusztus 30-ig 100 százalékosan befejezzük, ezenkívül vállaljuk, hogy az I. és II. negyedévi tervlemaradásunból 15 tonnát behozunk. 2. A fonódat, hulladékot az eddigi 26.3 százalékról 25 százalékra, a szövődéi hulladékot pedig 0,71 százalékról 0,6 százalékra csökkentjük. Eddigi kifonásunkat 65.9 százalékról 67 százalékra emeljük. S. A minőségi termelés terén vállaljuk, hogy augusztus 20.ra olyan árut gyártunk, amelyért reklámadót nem ké,ünk. U. Vállaljuk, hogy a 100 forintra eső termelési értéket S százalékkal emeljük. 5. Augusztus 20-ra a következő újsásokat vezetjük be: Transzporter a tozógéphez. Határidő július 1. Állítható felvető borda az írezőgéphez, határidő július 25. Fúró gépállvány felszerelése, határidő július 10. Gőzelzáró szelep bevezetése augusztus 1.ig. Rekuperátorok felszerelése a bordagépekhez augusztus 20-ig. 6. Üzemünk valamennyi olyan dolgozóját, akinek munkája mérhető és kiértékelhető, beszervezzük a munkaversenybe. A Szegedi Befedi Szállítmányozási Vállalat dolgozói a következő felajánlásokat tették A vállalat globális felajánlásában párosversenyre hívja ki a Pécsi ,BeIspedi‘ vállalatot és ebben vállalja tornatervének 5 százalékos túlteljestését. A fizikai dolgozók hosszúlejáratú versenyszerződéseik 10 százalékos túlteljesítését vállalják. A szellemi dolgozók hibamentes betanítással fokozott mértékű munkamódszerátadást vállalnak. A forgalmi szolgálat dolgozói vállalják, hogy a kocsiállás pénzeket teljesen kiküszöbölik és támogatják a MÁV dolgozóit teljes mértékben a kocsiforduló meggyorsulásában. A mozgó fuvarozó részleg versenyre hívja ki a szegedi fuvarosokat munkafegyelem és minőségi munka végzésére. E vállalások teljesítésének biztosítására az üzemi bizottság és a vállalatvezetőség a legmesszebbmenő segítséget nyújtja a vállalat dolgozóinak. VASÁRNAP* 1951. JULIUS 1