Délmagyarország, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-01 / 151. szám

Irán népe tömegtüntetésekkel válaszol az angolok erőszakosságára Vidám kultúrműsorral szórakoztatják ma délután a szegedi üzemek kultúrcsoportjai a dolgozó parasztságot A Bolgár Népköztársaság külügyminisztériuma jegyzékben tiltakozott a cióisták provokációi ellen • AZ M­DP CSONGRÁ­D M­EGYE 1 PÁ­R­T­B­IZ­O­T­T­S­ÁGÁ­N­A­K LAPJA - v1 VII. ÉVF. 151. SZÁM A KA 5» l­ll.l f.lt Befejeződött a Grősz-per. Az ország dolgozó népe egy héten ke­resztül figyelte a munkások, a pa­rasztok boldog élete ellen törd összeesküvők vallomását. A bizo­nyítékok sziklasúlya alatt meg­­törtek népünknek ezek az elvete­mült ellenségei. Vallottak, „őszin­­tén”, mert nem tehettek mást; nem tehettek mást, mert a valóság, a tények beszéltek ellenük. y ... Háborút!... háborút!... háborút!... pusztaijainak milliók! öntse el a vér, s a tűz szennyes áradata a világot, teljenek meg a meszesgödrök viaszsárga hullák­kal! Asszonyok, anyák, gyermekek halomra pusztuljanak éhen! Füs­tölgő gyárkémények helyét rom­halmaz borítsa! Arasson bár a ha­lál százmilliókat, de mi urak le­gyünk újból a nép fölött.” — Grőszék, ezek a banditák, ezek a vérbeborult agyú őrültek vágya, reménysége ez volt: a háború! A háború, melyben milliók elpusztul­­nak, de ők... ők, Grősz érsek úr és csendőrei talán újból birtokosai lehetnek a százezer holdaknak. „Pusztuljon az ország, a haza, a függetlenség, éljünk bár szolga, módra, rabkenyerem, amerikai urak talpát nyalogatva, ha kell, kézcsók­­ra járulunk Tito véreskezű hóhé­raihoz, de újból mi legyünk az urak ebben az országban’4 — ezt mondták lényegében. Ezt akarták Grőszék. Egy héten keresztül figyelte az ország ezeknek a patkányoknak a vallomásait, amikor a nép túrájá­nak kérdésére cinikus nyíltsággal vallották be elkövetett gyilkossá­gaikat és mint közönséges, semmit­­mondó, természetes és magától ér­tetődő dologról beszéltek tervbe­vett gyilkosságaikról. Undorító cinizmussal beszéltek a nép ítélő­széke előtt arról, hogy elejtették első miniszterelnök-jelöltüket, mert pap volt. Miért ejtették el? Mert nem akarták, hogy azok a terror­ ,­akciók, azok a gyilkosságok, me­­az elleni forrad­alomhoz úgy hozzátartoznaik, mint betegséghez fájdalom, egy pap nevéhez fű­ződjenek. Tervük szerint tehát hát­­térben maradtak volna, míg a hó­ hármunkat olyan kipróbált gyilko­sokra akarták bízni, mint Fried­rich István, Horthy első minisz­terelnöke. Tévedés ne essék: ezt az a Grősz érsek akarta, aki azt hir­dette, hogy a békéért való harc, mert ez is harc, nem férhet össze egy pap jámbor lelkűsdővel. Íme a jámborlelkű főpap, amint gyilkoso­­kat rejteget a jámbor és alázatos szerzetesek, akik amerikai dolláro­­kon kocsmát nyitnak, amelyiket szeretőiknek ajándékoznak; Íme az ájtatos, hűs sziklakápolna a Gel­­lért-hegye­n, melynek odúi togi­kos fegyvereket rejtegetnek. Kívülről jámbor, ősz pap bácsiknak látsza­nak, akik reszkető kézzel tartják az imakönyvet is. És a tárgyaláson kiderült, hogy lelkükben veszett vadállat lakik és az ártatlan séta­­pálca orvgyilkos fegyver a kezük­ben. Orvgyilkos fegyver, acélgolyó,­ra töltve s a nép szivére irá­nyitva. A rothadt Horthy-társadalom minden szemetjét maguk köré gyűjtötték: Ostenburg tiszti bri. gangjainak alját, hivatásos gyil­kosokat, csendőröket, jószágkor­mányzó urakat, fasiszta ügyvéde­ket, grófokat és hercegeket, hi­vatásos­­ kémeket és kémneket. Mi volt a tervük Grószéknek ? Mit akart ez a Söpredék? Meg­mondták! A parasztoktól vissza a földet, a munkásoktól vissza a gyárat! A földhöz jutott három, miliőt újból földönfutó nincstelen, éhbérért dolgozó cseléddé tenni, hogy egy falás száraz kenyérért alázatosan csókolja meg az érsek úr és a tiszttartó úr mocskos ke­­zét. Mit akartak? Azt akarták, hogy újból csendőrök szuronya vi­gyázza az urak jussát, hogy a Hagyó-Kovácsok állapíthassák meg a cseléd munkabérét, hogy újból visszatérjen a „régi jóvilág’’, ahol — Endrédi Vendel szavai sze­rint — a csendek évi pénzjöve­­delme 40 pengő volt, az előszál­­lási birtokukon. Ahol egy.egy szo­­bában 5—6 személy lakott, de ők 800.000 pengőt zsebeltek be a cse­lédek véréből, verejtékéből és ha­lá­lból, mert Grősz úr hajdani birtokán nem volt ritka vendég a cselédszobákban a nagy kaszán. Tüdővész és ez ennyifajta népbe­tegség, a csendőrökkel versenyt irtva pusztította a dolgozó népet. Ezt akarták! Hogyan akarták? Erre is felel­­tek. Nem hagynak kétséget ter­vükről. Tito fasiszta hadseregét, Oszlányi és Kisbarnaki Farkas nyilas hordáit és természetesen az amerikai hadsereget akarták be­­hívni magyar földre. Végtelen al­jasságukon, embertl­en gazságu­kon kívül e terv még valamit mu­tat: azt, hogy nyíltan beismerte ez­t az összeesküvő banda, a magyar néptől már nem várhat segítséget ellenforradalmi céljaihoz. Nyíltan beismerték, hogy ellenforradalmi terveiket csak külső segítséggé, az amerikaiak, meg Titóék segít­ségével hajthatja végre. Mindezt a szörnyű árulást 296 millió dol­­lárért akarták elkövetni. Ennyi volt a júdás-pénz. Ennyit kaptak volna a magyar nép legjavának legyil­­kol áséért, a nemzet függetlenségé­­nek áruba­ bocsátásáért. Úgy lát­­szik gyilkosoknak is olcsók voltak. Gyilkosok között jó, az utolsók kö­­zött is legutolsók. A Habsburg-királyság vissza­­állítása — ez volt a vágyálmuk. Egy gúzsbakötött rab ország: ki­­rályok­kal, hercegekkel, grófokkal és Weiss Mamfrédokkal, és egy síró, vérző, nyomorgó néppel. Az összeesküvők szavaiban a feudaliz­­mus, a kapitalizmus, a fasizmus rémségei kiértettek. Horthy, Szá­­lasi, Hitler szelleme kelt új életre Grősz, Vezér, Hagyó-Kovács, Pongrácz és társainak szájában. A jogtalanság jogfolytonosságát kö­vetelték, a nép kirak­ásának jog­­folytonosságát. A Habsburgok uralmának jogfolytonosságát. Mi­féle jogfolytonosság ez? Folytonos joga lett volna a magyar népnek éhbérért kapálni a grófok földjén; munka nélkül tengődni, tüdővészben meghalni és amerikai parancsra hősi halért halni a Habsburg­ király­­ért és Grősz érsek úr birtokáért. Vannak, akik azt hiszik, hogy csak a szegényparasztokat súly­­tott volna Grőszék terve, meg a munkásokat. Akik ezt hiszik, azok előtt álljon figyelmeztetésül az 1933-as év. A Horthy-uralom ez egyetlen esztendejében 18.000 kö­­zépparaszt birtoka felett perdült meg a dob és körüll a kulákok ke­zére, a bankárok kezére Népi de­­mokráciánk jómódú középparaszt­­ságána­k a földönfutó sorsát szán­ták. És az értelmiség? Talán an­nak különb életet juttattak volna? Nem! Az értelmiség az ő Magyar­­országukon újból csak tudós szol­­gája lehetett volna az üresfejű, de feh­­erszényű „kocsis-uralmak”. Őrültek, hibbant eszűek, mondja a nép, amikor esztelen terveikről hall. őrültek voltak? Igen azok! Grófok, hercegek, bárók, csend, őrök, kulákok, s a múlt árnyai volt csak a hadseregük? Ez már nem igaz! Az őrültek őrült tervei mögött az amerikai imperializmus szörnyű valósága áll. Nincs erejük, hisz csak néhány , uralmát vesz­tett földesúr összeesküvése ez! Nincs erejük? Valóban nincs! De mögöttük a Tiló-fasiszta hadsereg, az amerikai hadsereg fegyveres ereje áll. És ezért veszedelmes őrültekkel van dolgunk. Mögöttük áll a Vatikán, a Vatikán, amelyről újból bebizonyosodott Ady Endre megállapítása: „Nincs a világnak még egy olyan rohadt börzéje, mint a Vatikán. Üzérkedik rong­­­gyal, pénzzel, bőrrel, nővel, lelki­­ismerettel. Határidőre és határ­­idő nélkül, de mindig biztos kész­­pénzhaszonra.’4 A Vatikán, meg a Szentlélek Bankja az összesküvők mögött állt. S a Vatikánt a Ma­­gyarországról elmenekült háborús bűnös fasiszta papok irányították. A szovjet katonákat meggyilkoló szerzetesnek, Vezérnek, írásos pá­­pai dicséretet küldött. Biztatást: gyilkolj jobban! gyilkolj többet! Ez a „békés” Vatikán! Az elmúlt hét év alatt, attól kezdve, hogy a Vörös Hadsereg fegyverei meghozták a szabadság fénylő napját, megszoktuk a sza­bad, emberi életet. És most lát­hatjuk, hogy nagyon is megszok­­­­tuk. Elfelejtettük a régit és elfe­­­­ledkeztünk munkánk és harcunk között azokról, akik a régit akar­ják. Grőszék pere újabb figyelmez­­tetés számunkra, hogy az ellensé­get csak megvertük, de még nem semmisítettük meg. És ez a meg­­vert ellenség, mint a sebzett vad­állat, újabb és újabb rohamra in­dul a nép országa ellen. Mit bánja ő, ha romokba hull Dunapentele, mit bánja ő, ha az újonnan épült házak százezrei a tűz martalékává lesznek, csak újra ő legyen az úr. Csongrád megye földjén, a hajdani Pallavicini, Károlyi grófok földjén kell-e bizonyítani, hogy uralmuk mit jelentett volna számunkra, a nép számára? Nem kell! Ezért lángolt fel engesztelhetetlen gyű­lölettel a nép haragja az összeses­küvők ellen. Szent gyűlölet kelt a dolgozók szívében a gyilkosok el­­len. S e gyűlölet megacélozta a gyárak, a földek dolgozóinak iz­­mát. A per bebizonyította: ellen­ségeink nem tették le a fegyvert, legfeljebb elrejtették, s a nép vá­lasza az, hogy mi sem tesszük le! Nem tesszük le a fegyvert, nem lankad éberségünk egyetlen percre sem, mert csatlósaik itt bujkálnak közöttünk. Nem tehetjük le az ön­védelem harci fegyverét, mert meg­bízójuk, Tito janicsánjai itt ólál­­kodnak megyénk határain, s a dú­san termő kövér búzatáblák között éjjelente kémeket, gyikosokat, di­­verzánsokat dobnak át; nem te­s­­­szü­k le a fegyvert, mert a züllött horthysta uralkodó osztály marad­­ványai, s a kulákok még itt élnek közöttünk és új háború poklával fenyegetik családunkat, gyermeke­inket. Az osztálygyűlölet lángoló dühe erősíti meg izmainkat, amikor a munka fegyvereit, a szerszámo­kat ragadjuk kezünkbe. A per azt is bebizonyította: vagy mi dolgo­­zunk jobban saját gyárainkban, sa­­ját állami gazdaságainkban, saját termelőszövetkezeteinkben, vagy visszatér a régi nyomorúság, vagy izmunk minden megfeszítésére, harcolunk a bőséges termésért a mi földeinken, vagy elveszik tőlünk és nekik arathatunk robotba. Vagy-vagy! Ezt a kérdést veti fel a Grősz-per. Vagy elszánt harc a belső bitangok ellen, vagy ez úri banditák áldozataivá leszünk; vagy kíméletlenség a nép ellenségeivel szemben, vagy kíméletlenség a néppel szemben. Az összeesküvés így teszi fel a kérdést: „Oroszlánokkal vívtunk hajda­nában, s most e tetvek egyenek-e meg? — Petőfi lángoló szavai fi_ gyelmeztetnek bennünket arra, hogy az oroszlánokat legyőző hőst is megehetik a tetvek, ha nem vi_ gyáz. Élősdi tetvek ezek a nemzet eleven testén. A múlt sötét tudat­lansága segíti őket. Barátjuk, fegy_­vertársuk a tudatlanság, barátjuk, fegyvertársuk a munkahalogatás, tehát harcolunk ellene. Aratómunkások, cséplőmunkások, dús terméseteket betakarító dolgozó parasztok! A ti vagyonotok, a ti életetek ellen tör e sisere had. És a még le nem leplezett banditáik itt élnek és harcolnak közöttünk — ellenetek. Leplezzétek le őket! Védjétek meg magatokat, a nép ha­talmát, a békét az árulóktól. Véd­jétek hazánkat. Erősítsétek népi államunkat az aratás győzelmes be­­fejezésével, az állami begyűjtési terv teljesítésével. Az árulók, a kulákok, Grőszék Tiiccfia ügynökei késleltetni akarják az aratást, azt akarják, hogy a nép vagyona, az életet adó búza elperegjen a földeken. Az ellenség célja ez. Az ellenük való harc te­hát egyben harc minden szem ga­­bonáért. A dolgozó parasztság gyű­lölete az ezerholdas nagybirtokokat visszaállítani szándékozó Grőszék ellen most az aratás határidő előt­­­ti győzelmes végrehajtásában nyil­vánul meg. Csorváról Dóczi István elvtárs írja: ,Csórva község dolgozói azzal válaszoltak az összeesküvőknek, hogy Péter-Pálra befejezték az árpa, búza és rozs aratását. Csór­va község dolgozó parasztsága ne­vében köszönöm Pártunknak és nagy tanítónknak, Rákosi elvtárs­nak, hogy megakadályozták az ös­­­szees­küvők aljas terveinek meg­valósítását.“ Borbás Istvánná átokházi pa­rasztasszony asszonytársai nevében fejezi ki háláját a Párt, az állam iránt, hogy leleplezték ezeket a gonosztevőket. Levelében az elle­nük való harc módját is feltárja: „Mi, akik annyit szenvedtünk, látástól-vakulásig dolgoztunk a fel­­szabadulás előtt, mérhetetlen hálá­val gondolunk Pártunkra és Rákosi elvtársra, amiért leleplezték a go­­­­nosztevőket, akik a mérhetetlenü­l sok szenvedéssel teli múltat akar­tak visszahozni. Jobb munkával, a begyűjtés sikeres teljesítésével kö­szönjük meg az ítéletet és ezentúl még fokozottabban őrködünk a bé­ke frontján..4 Igen! A begyűjtés teljesítése, ez is az összeesküvők elleni harc. Mert mit is akartak az összeeskü­vők? Éhségre akarták kárhoztatni a népet, kufárok kezére adni föld­jeink termését. Mit akarunk mi? Jólétet, a jólétet, melyben a dol­gozó parasztok által termelt gabo­na nem a Grőszöket hizlalja kö­vérre, hanem eljut a dolgozó pa­rasztokkal szövetséges munkások­hoz, akik a gépek, traktorok, mo­dern mezőgazdasági felszerelések ezreit juttatják a grófok hajdani cselédjeinek hogy életüket szebbé tegyék. A begyűjtésnek ez az iga­zi értelme, ez a harci jellege. A dolgozó parasztok, mint ahogy Borbás Istvánné átokházi paraszt­asszony mondja­ .Ma jobb mun­kával, a begyűjtés sikeres teljesíté­­sével is harcolhatnak régi elnyo­móik, a földesurak, meg a kulákok ellen. Harcra tehát a munka s az éberség frontján, fü­stö­gő gyá­rainkért, virágzó földjeinkért, zú­gó traktorainkért, boldog, szabad, új életünkért! Harcra az árulók elleni HARCRA AZ ÁRULÓK ELLEN Új­abb szegedi üzemek csatlakoztak az Alkotmány megünnepléséért indított munkaversenyhez Amikor az Alkotmány ünnepére készülünk, a­­ győzelmeinket ünnepeljük, hiszen alapvető törvényünkben, az Alkotmányban az elmúlt évek során kivívott nagy eredményeinket rögzíthettük le. Azt ünne­peljük, hogy a hatalmas Szovjetunió felszabadító győzelme nyomán és Pártunk vezetésével vívott diadalmas küzdelmeink eredményeként hazánkban végre a dolgozó nép kezébe került minden hatalom. Azt ünnepeljük, hogy ezt a hatalmat keményen megvédtük és rendületle­nül megvédjük továbbra is minden rendű és rangú ellenségeinkkel szemben. Erre tesznek fogadalmat Szeged dolgozói is Alkotmányunkba tett felajánlásaikkal. A Szegedi Kertészet Állami Vállalat dolgozói az Alkotmány ünnepének tisztele­tére párosversenyre hívták ki a Miskolci Kertészet Állami Vállalat dolgozóit. A versenyfelhívás felté­telei a következők: 1. A kertészet kezelésében levő terület tisztántartása és gyomtala­nítása. 2. Anyagtakarékosság, szer­számkímélés, üveg- és cseréptörés lehető kiküszöbölése. 3. Cserepes virágok és zöld kereskedelmi növé­nyek mennyiségi és minőségi előál­lítása. 4. Parkok, terek, parkírozott utcák rendszeres kezelése a tiszta­ság és a szépség szempontjából. 5. A Hősi-temetők rendszeres tisztán­tartása és virágokkal díszítése. 6. Faiskolák gondos kezelése. Zöldség terméshozamának emelése. 7. Vi­rágüzletekben az előzékeny kiszol­gálás betartása, anyagtakarékosság és kirakatok díszítése. 8. Munkafe­gyelem megszilárdítása. 9. Az újító mozgalom kiszélesítése. 10. A DISZ fiatalok vállalják, hogy a fenti pon­tok teljesítésében előljárnak. A Csongrádmegyei Téglagyár 2. sz. telepének dolgozói a következő pontokban foglalják össze felajánlásaikat: 1. Vállaljuk, hogy június, július és augusztusban tervünkön felül CG,­ICO darab téglát gyártunk. Ez a mennyiség két családi ház fel­építését teszi lehetővé. 2. Ezért tervünket a kedvezőtlen időjárás miatt csak 71,2 százalékban telje­sítettük. Vállaljuk, hogy augusztus 20-ra az addig esedékes részletter­vünket 100 százalékra teljesítjük. 3. Anyagtakarékosság terén vállal­juk, hogy 1000 darab tégla kiége­téséhez az eddig felhasznált 350 kg. szenet 320 kilogrammra csök­kentjük. Ez forint értékben, 1 mil­lió tégla kiégetésénél 3600 forint megtakarítást jelent. 4. Vállaltuk, hogy az eddig felhasznált 160 kilo­gramm olajat 140 kilogrammra csök­kentjük. E­z forint értékben 97.80­orintot jelent. 5. A munkafegye­lem megszilárdítása érdekében az eddig előfordult 8 százalékos iga­zolatlan mulasztások számát telje­sen felszámoljuk. 6. Az eddigi 90 százalékos munkaidőkihasználást 100 százalékra emeljük. 7. Az ed­digi 6,5 százalékos nyers és ége­tett selet­et 2 százalékra csökkent­jük. 8. Válaljuk, hogy augusztus 20-ig 2 tisztasági napot rendezünk. A Szegedi M­­agyar dolgozói augusztus 20-ára a következőket vállaljuk: 1. Tervünket augusztus 30-ig 100 százalékosan befejezzük, ezenk­ívül vállaljuk, hogy az I. és II. negyed­évi tervlemaradásunból 15 tonnát behozunk. 2. A fonódat, hulladékot az eddigi 26.3 százalékról 25 száza­lékra, a szövődéi hulladékot pedig 0,71 százalékról 0,6 százalékra csökkentjük. Eddigi kifonásunkat 65.9 százalékról 67 százalékra emel­jük. S. A minőségi termelés te­­rén vállaljuk, hogy augusztus 20.ra olyan árut gyártunk, amelyért rek­­lámadót nem ké,­ünk. U. Vállaljuk, hogy a 100 forintra eső termelési értéket S százalékkal emeljük. 5. Augusztus 20-ra a következő újs­á­­sokat vezetjük be: Transzporter a to­­zógéphez. Határidő július 1. Állít­ható felvető borda az írezőgéphez, határidő július 25. Fúró gépállvány felszerelése, határidő július 10. Gőz­­elzáró szelep bevezetése augusztus 1.ig. Rekuperátorok felszerelése a bordagépekhez augusztus 20-ig. 6. Üzemünk valamennyi olyan dolgo­zóját, akinek munkája mérhető és kiértékelhető, beszervezzük a mun­kaversenybe. A Szegedi Be­fe­di Szállítmányozási Vállalat dolgozói a következő felajánlásokat tették­­­ A vállalat globális felajánlásá­ban párosversenyre hívja ki a Pé­csi ,­BeIspedi‘ vállalatot és ebben vállalja tornatervének 5 százalékos túlteljestését. A fizikai dolgozók hosszúlejáratú versenyszerződéseik 10 százalékos túlteljesítését vállal­ják. A szellemi dolgozók hibamen­tes betanítással fokozott mértékű munkamódszerátadást vállalnak. A forgalmi szolgálat dolgozói vállalják, hogy a kocsiállás pénze­ket teljesen kiküszöbölik és támo­gatják a MÁV dolgozóit teljes mér­tékben a kocsiforduló meggyorsulá­sában. A mozgó fuvarozó részleg versenyre hívja ki a szegedi fuva­rosokat munkafegyelem és minő­ségi munka végzésére. E vállalások teljesítésének biz­tosítására az üzemi bizottság és a vállalatvezetőség a legmesszebb­menő segítséget nyújtja a vállalat dolgozóinak. VASÁRNAP* 1951. JULIUS 1

Next