Délmagyarország, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-01 / 203. szám

VII. ÉVF. 177. SZÁM. Emlékezz a nagy ünnep elött 'A mérhetetlen oroszországi kizsákmányolást támogató jogtalan orosz törvényeket így jellemezte 'Dzsambul, a nagy orosz költő: e törvények szerint vették el gyerekeinket e törvények szerint leiték meg az embereket, ajták el, mint jószágot, leányainkat.’* Az orosz ál-alkotmány az ország néhány földesurának jogát biztosította, de szó sem esett benne a munkások igazáról. Magyarországi közel ezeréves jogfosztottságát is, amint Rákosi elvtárs mondotta „a különböző jogs szokások és jogalkotások gyűjteménye’* foglalta törvénybe. Ezeknek nevében végezték ki a magyar Dózsa Györgyöt és magyar kommunistákat, akik felemelték szavukat a népért. Ezért kellett vonat elé feküdnie József Attilának is. A történelem lapjai, a megmaradt börtönök, a hóhérok gyilkolószerszámai, a kommunista mártírok emléke figyelmeztető szabad országunk minden dolgozója számára. Alkotmányt, igazi alkotmányt akart a magyarnak Szántó Kovács János is, de börtönt, botot és sós vizet kapott a vásárhelyi városháza pincéjében. Milliók könnyét, milliók vágyát fűtette szóba, könyvbe, s a törvény könyvébe 1936 november 25- én Sztálin. A szovjet alkotmány rögzítette azokat a jogokat a Szovjetunió minden polgára számára amit a forradalom kivívott. Petőfi követelése — ..jogot az emberiségnek’* — a világ egyhatodán megvalósult. Ezt a napot a szovjet emberek örökre szívükbe zárták. Ez a nap — ünnep — a nép boldog ünnepe lett! — amelyre munkával készülnek: több szenet bányásznak terven felül, több traktort gyártanak a kolhozoknak, finomabb selymet szőnek a gépek. Az Alkotmány megünneplése „a szovjet emberek természetévé vált”(Rákosi). Az elmúlt hetekben Pável Freselov kuznyecki Szénkombájn vezető levelet írt Donyecbe Vaszilij Kucser Sztálin.díjas kombájnvezetőhöz: „Kedves Elvtárs! Sokezer kilométer választ el bennünket egymástól, de nincs az a távolság, amely megakadályozhatná a hazájuk dicsőségéért szocialista versenyben álló szovjet emberek igaz barátságát.’* A két kombájnvezető párosversenyt kötött egymással. Vaszilij Kucser az utolsó hónap alatt újabb eredményt ért el: havi ezer tonna szenet termelt. Hogy érhette el Kucser kombájnvezető ezt a hatalmas eredményt ? Szereti hazáját, a szabadságot, az Alkotmányt, amely jogot adott 200 millió embernek. Ez az erkölcs kezd meghonosodni a mi gyárainkban is. A szovjet emberek hősiessége, lelkesedése új győzelmek felé vezeti népünket. „A Magyar Népköztársaság a munkások és parasztok állama” s ebben az országban „minden hatalom a népé... a termelési eszközök zöme már társadalmi tulajdonban van’*. Ha pedig van gyárunk , akkor azt meg is kell védeni. A társadalmi rendünk alapja a munka, tehát „minden munkaképes embernek joga, kötelessége és becsületbeli ügye, hogy képessége szerint dolgozzék”. A mi népünk bebizonyította, hogy az Alkotmány adta jogokkal él is. Révai f elvtárs mondotta: „tudtunk élni a Szabadsággal!’*. Tudunk élni jogainkkal! — ezt bizonyítja Bakaity Verának, a Szegedi Textilkombinát sztahanovistájának, országos versenye; ezt erősíti meg annak a 16.579 csongrádmegyei munkásnak felajánlása, akik augusztus 20.a tiszteletére versenyben állnak. Három hét múlva 9 millió magyar ünnepel. Ünnepli Bakaity Verát és Pióker Ignácot, Muszka Imrét és Nánási Lászlót, a MÁVAG sztahanovistáját, a mi megyénk 16 ezer felajánlóját. A csongrád megyei üzemek széles versenye közel hatmillió forintot ad az ötéves tervnek — azaz 150 kétszobás munkáslakást, 60 új iskolát vagy 12 ezer öltözet férfiruhát. Ebben a versenyben _ amely a béke melletti harcos kiállást fejezi ki — nap mint nap tűnnek fel az újabb hősök. Takács István, a Textilkombinát gyűrűs, fonója 97 kiló helyett 127 kilót terme.. A Textilművek ilyen hősökkel érhette el, hogy nem egyszer napi 108 százalékos tervteljesítést ért el. Ezért kerülhetett az augusztus 20-i munkaverseny legjobb csongrád megyei és legjobb országos üzemei közé. Az utolsó tíznapi minisztériumi jelentés szerint elsők az országban , s ezt annak köszönhetik, hogy az üzem 70 dolgozója már teljesítette felajánlását és újabb vállalást tett. A Szegedi Textilkombinát százalékai hozzájárultak ahhoz, hogy a könnyűipari üzemek augusztus 20-i versenyében első helyre kerüljön Csongrádi megye. A verseny — szívós és tartós harc; harc a békéért, a több ruháért, a több cipőért! Harc a kapitalista termelés túlszárnyalásáért! A munkaverseny minden eredménye — egy-egy csapás az ellenség számára. Ha mi egy gépen többet termelünk, mint a kapitalista gyárak gépei — már győztünk. Ez a cél, s ezt el kell érni! Ezért nem gyerekjáték* a munkaverseny s ezért nem lehet felelőtlenül kezelni. Tanuljuk meg, hogy a munkaverseny szervezése ugyanolyan osztályharc, mint az ellenség leleplezése. Mi így harcolunk..? Sok esetben nem! A vásárhelyi Kötöttárugyár — ahol egyébként sokat javult a verseny nyilvánossága — bizalmirendszere még most is gyenge. A kongresszus a munkaverseny jó módszere — az, hogy a délelőtti műszak bizalmijai a délutáni műszak dolgozóival elbeszélgetnek a termelés kérdéseiről — elmaradt. Pedig erre épp most van nagy szükség, amikor a gyárban sok átképzést tanítanak. A makói MÁV- műhelyben viszont a felvilágosító munka a jó és a verseny nyilvánossága a rossz. Nincsenek versenytáblák. Sok üzem példát vehetne a Szegedi Kender és az Újszegedi Lenszövő üzemek közötti párosversenyről, ahol szinte naponta ismertetik egymással az újabb eredményeket és módszereket. Alkalmazhatnák üzemeink a Szegedi Ruhagyár jó módszerét is, ahol a verseny eredményét kétóránként közlik az üzemi rádión. Miért nem használják fel az üzemek agitációjukban a kül hírcsoportokat, úgy mint a Szegedi Kendergyár? Ebben a gyárban órákon belül megszületnek a csasztuskák és kigúnyolják a lemaradókat, akik gátolják a versenyt, akik hulladékot csinálnak, a fegyelemsértőket de népszerűsítik az élenjárókat. A könnyűipari üzemek jó versenyszelleme mellett a csongrádmegyei építőipar és a téglagyártás lemaradt. Mit jelent az, ha egy üzem nem tudja teljesíteni a negyedévi tervet? Nem mást, mint hogy gátolja az ötéves terv határidő előtti megvalósítását; akadályozza azt, hogy felépüljön népünk büszkesége, a Vasmű. Ki akarja ezt? Fokozottan áll ez a téglagyárakra. A megye szégyene lenne ha az építőiparunk nem teljesítené Alkotmányunk ünnepére tett vállalását. Három hét alatt sokat lehet javítani, ha minden üzem úgy fogadja a bírálatot, mint a vásárhelyi-szigeti építkezés, ahol a SzMT kritikája után megjavította az ÜB a verseny szervezését. Az ünnepre való készülés ideje alatt legyen a megye üzemei előtt példa a Szegedi Textilművek, a Szegedi Kender és az Újszegedi Lenszövő, a makói MÁV-műhely és a Csongrádi Bútorgyár! Legyen példa Vaszilij Kucser és Pável Fresolov szemkombájnvezetők hősi versenye! ARA 511 FILLER. A katonai demarkációs vonal kérdését vitatják Keszonban Százezer méter ponyvához szükséges kenderkócot készített terven felül a Délmagyarországi Rostkikészítő Vállalat SZERDA, 1951. AUGUSZTUS 1. A Szovjetunió mezőgazdasági miniszterének fogadása a magyar parasztküldöttség tiszteletére Moszkva, (TASzSz.) Ivan Benediktov elvtárs, a Szovjetunió mezőgazdasági minisztere július 30-án fogadta a Szovjetunióban tartózkodó magyar parasztküldöttséget. A fogadáson Dögei Imre elvtárs, a magyar országgyűlés elnöke, a küldöttség vezetője kijelentette: ,A Szovjetunióban megismertük a világ leghaladottabb, szocialista mezőgazdaságát. Meglátogattunk kolhozokat, ahol a búzatermés hatalmas területeken eléri a helktáronkinti 35 méter mázsát, láttunk nagy kolhozgulyákat, melyek tehenei évi 3—4 ezer liter tejet adnak. Tanulmányoztuk az artélek munkaszervezetét és az élenjáró parasztok munkamódszereit.* A küldöttség minden egyes tagja meggyőződött arról, hogy a kollektív gazdaság felette áll az egyéni termelésnek. A Szovjetunióban szerzett minden tapasztalatunkat igyekszünk otthon alkalmazni, hogy Magyarország mezőgazdasága minél előbbre jusson a fejlődés szocialista útján, minden parasztot olyan boldoggá tegyünk, mint a szovjet kolhozparasztok. Dögei Imre elvtárs befejezésül háláját fejezte ki a szovjet kormánynak a Szovjetunió meglátogatásának lehetőségéért és a vendégszeretetért, melyben a küldöttség részesült. Dögei elvtárs köszöntőt mondott a nagy Sztálinra, Rákosi Mátyás elvtársra, valamint a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan barátságára. Szavait lelkes taps fogadta. Gyúró Mária egyénileg gazdálkodó parasztasszony, elmondotta, hogy megismerte a kolhozparasztok jómódú, kulturált életét. Hudák Imre a besenyőteleki Honfoglalás-termelőszövetkezet elnöke elmondotta, hogy a Szovjetunió meglátogatásával kitörölhetetlen benyomást szerzett. Kijelentette: „Boldog vagyok, hogy mi is ugyanazon a világos úton haladunk a szocializmus felé.“ Márkus Erzsébet traktorista brigádvezető, B. Szabó Borbála tszcsi tag és Baracsi Jenő egyénileg gazdálkodó paraszt felszólalásukban hangoztatták: Mindenütt látták, mennyire törekszik a szovjet nép a békére és hogyan harcol annak megszilárdításáért. Ivan Benediktov elvtárs, a Szovjetunió mezőgazdasági minisztere válaszolt a feltett kérdésekre és gyümölcsöző munkát kívánt a vendégeknek a szocializmus építése, a béke megszilárdítása terén. A Szovjetunióban tartózkodó magyar parasztküldöttség első csoportjának távirata Rákosi elvtárshoz SZERETETT DRÁGA RÁKOSI ELVTÁRSI A magyar parasztdelegáció első csoportja a dagesztáni és grúziai kolhozok tanulmányozása után visszatért Moszkvába. A delegáció tagjai számos kolhozt látogattak meg. Tanulmányozták a kolhozok munkáját, felkeresték házaikban a kolhozparasztokat. A magas terméseredmények, a kolhozparasztok jómódú, kulturált élete meggyőzte a delegáció tagjait arról, hogy a parasztság felemelkedéséhez csak a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság útja vezet. Ennek tulajdonítható, hogy a csoportunk eddig még egyénileg dolgozó parasztjai sorra bejelentették belépési szándékukat a termelőszövetkezetig ígérjük Rákosi elvtársnak, hogy az itt szerzett bő tapasztalatokat otthon megfelelően hasznosítani fogjuk, mind saját munkánkban, mind pedig még egyénileg dolgozó paraszttársaink felvilágosításában és teljes erőnkkel harcolunk a magyar termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztéséért. Ez a tanulmányút még jobban elmélyítette a szeretetet a szovjet nép és vezére, Sztálin elvtárs Iránt és még jobban eggyévirrasztotta a békéért küzdő szovjet és magyar népet. A delegáció első csoportja nevében: DÖGEI IMRE I ? LÁTSZIK MÁR A JÓ MUNKA ! A TÁNCSICS-TSZCS-BEN A Táncsics-tszcs dolgozóit több egyénileg gazdálkodó kisparaszt kereste fel vasárnap délután. Elbeszélgettek az elért eredményekről, megszemlélték a gazdaságot. — A beszélgetésből sokat tanultunk mindannyian — mondja Katona elvtárs, a csoport párttitkára. Kint volt Obermajer elvtárs is, az Újszegedi Növénynemsítő Intézet Kossuth-díjjal kitüntetett igazgatója és Pozsgai elvtárs, a Kísérleti Állomásról. Sok problémánkra és kérdésünkre kaptunk tőlük választ. Egyéni tapasztalatainkat is kicseréltük, úgyhogy a beszélgetés elhúzódott a késő esti óráikig. Nagyon értékes volt számunkra Csiszár Antal, ötholdas kisparasztnak ismertetése. Elmesélte, hogyan tárolja télen a vetőburgonyáját. Ő a vetőburgonyát a pincében nem a földre vagy a szalmára rakja, hanem maga készítette polcra. A polcok és a föld között 40—50 cm-es rész van, így alatta is szabadon járhat a levegő. A burgonyát aztán 30—40 cm-es vastagságra elteríti, így nem melegszik össze és nem csírásodik, csak tavasszal és ezzel az első csírával veti el. A burgonyának azt a végét, ahol sok a csíra, levágja, így az nem a sok szárat növeli hanem a termést. — Az idén is vetettem 1000 négyszögöl burgonyát — mondja Csiszár Antal — és körülbelül 60 mázsás termést várok. De még jobb lenne az eredmény, ha nem vetnék közé takarmányrépát, de kicsi a földem és az állatok részére szükség van a takarmányra is. Takarmányrépából is 40 mázsás termést várok. — Ezt a tárolási módot itt nálunk a Táncsics-tszcsben is kipróbáljuk az idén — mondja Csúcs elvtárs —, ezzel is emelni akarjuk termésátlagunkat. Azután ráterelődik a szó a behordásra, cséplésre. Az egész határban nagy iramban folyik a behordás. Szinte egymást értik a megrakott kocsik. A Táncsics-tszcs távol eső földjeiről teherautó hordja be a búzát. Egyszerre 25 kereszt búzát tudnak behozni az autóval. Gyorsan rakódnak, hogy minél többször fordulhasson az autó egy nap. Hatalmas búzaosztagok hirdetik, hogy bő termést arattak az idén a tszcs dolgozói. — Az átlagtermés biztos lesz 16 mázsa, vagy még több — mondja boldogan Csúcs elvtárs. Nehéz, megfeszített munka volt az aratás. Sürgetett bennünket a búza, mert nem akartunk szemveszteséggel aratni. Munkánkra serkentően hatott, hogy az árpát már elosztottuk. Ez megmutatta, ki hogyan vette ki részét a munkából. Volt olyan dolgozó, aki 300 kiló árpán felül kapott munkaegysége után, de bizony olyanok is voltak, akik még 100 kilót sem kaptak. Az árpa kiosztása után az élenjárók igyekeztek továbbra is jó munkát végezni és a lemaradók pedig igyekeztek munkájukat megjavítani, hogy ők is jobb munkateljesítményt érhessenek el. Éppen most mérjük szét a mákot is. Hét mázsa mákunk termett. Négy mázsára kötöttünk szerződést, a többit pedig szétosztjuk. — Ehetnek a gyermekek a télen mákostésztát — mondja nevetve egy idős bácsi. Sok gyereke van ám a tszesnek s mindig találni közülük egynéhányat itt az udvaron. Most is itt van két-három nagyobbacska fiú és egy új kerékpárt állanak körül. Nézegetik jobbról-balról. Simogatják, forgatják a kerekét. A fiatal tulajdonosnak csillog a szeme a büszke örömtől. Most kapta a kerékpárt az édesapjától, még a névtábla sincs rajta. — Három új kerékpárral gazdagodott most újra a csoport — meséli tovább Katona elvtárs. A régi kerékpárok közül is sokra kis gumik kerültek. Az asszonyok számára pedig 120 méter ruhaanyagot kaptunk a földművesszövetkezettől. Minden házba jutott valami új darab, amit a most szétosztott pénzből vásároltak, mert pénzt is osztottunk szét már több ízben. Január elsejétől június elsejéig 65.000 forintot fizettünk ki a csoporttagoknak. A beszélgetés újra a búzára s a közeli cséplésre terelődik, mert a héten megkezdődik a Táncsics-tszcsben is a búza cséplése. Ezenkívül még hátra van a zab és a tíz hold olajlen cséplése is. Közben kint a mezőn is nagyban folyik a tarlóhántás. A traktorok törik a földet, hogy utána még nagyobb területen vethessenek másodnövényt. Már eddig is több mint 18 hold másodvetést vetettek a tszcs dolgozói. Ebből 12 hold 90 napos kukorica, amit már kapálnak. Ezenkívül 4 hold kölest, tarlókrumplit és csalmádénak való kukoricát vetettek. De még vetnek kukoricát, mert ebből télire az állatoknak elsőrendű silótalkarmányt készítenek. Ez nagyon fontos, mert kétéves állattenyésztési tervünk végrehajtása során, a tszcs állatállományának is sokkal magasabbra kell emelkednie. A beszélgetés után Sándor József félrehívja Csúcs elvtársat: elmondja neki, hogy ő a vasúton dolgozik, de van két hold földjük is. A felesége nagyon szeret benne dolgozni s szeretne belépni a tszesbe. Van-e ennek valami akadálya? Csúcs elvtárs ránéz, szemük összevillan s mindketten mosolyognak. Nem magyarázkodnak, hanem Sándor József kezébe adja a belépési nyilatkozatot s ő viszi haza a feleségének. A legközelebbi csoportértekezleten majd megbeszélik a csoporttagokkal, és hamarosan egy új tagot köszönthetünk a Táncsicstszcsben.