Délmagyarország, 1951. december (7. évfolyam, 280-304. szám)

1951-12-01 / 280. szám

í MA ESTE 7 ÓRAKOR RÁDIÓ KÖZVETÍTI RÁKOSI ELVTÁRS BESZÉDÉT MA MŰSOROS ESTET RENDEZNEK A SZEGEDI MNDSZ-ASSZONYOK A NYÍLT LEVÉL A SZEGEDI TÜZÉPHEZ ~­­__________________________________________ J *___________ VII. ÉVF. 280. SZÁM. AHA 50 FILLÉR­­ SZOMBAT, 1051. DECEMBER 1. A népi demokratikus országok kulturális fejlődésének útja írta l V­ladimir Sokotski, a Lengyel Köztársaság népművelési miniszter helyettese Ahhoz, hogy a népi demokratikus országokban is kifejlesszük a tar­talmában szocialista, formájában nemzeti kultúrát, világosan kell látni, hogy a szocialista realizmus alkotó módszere az egyetlen helyes módszer, amely lehetővé teszi a vi­lágnak művészi ábrázolás útján való megismerését, el kell sajátí­tani a marxi-lenini,sztálini elméle­tet, meg kell ismerni és a mi vi­szonyainkra alkalmazni a szovjet irodalom és művészet tapasztalatait. Bátran állíthatjuk, hogy az utóbbi években művészetünkben tapasztal­ható fellendülés a szovjet művé­szet tanulmányozásának a következ­­őménye. A szovjet művészet tanul­mányozása nélkül nem foglalhat­tunk volna helyes álláspontot a kulturális örökség kérdéseiben, nem oldhatnánk meg a pártosságot a művészetben, nem tölthetné be mű­vészetünk a nép nevelésének sze­repét. Nem véletlen, hogy az 1949-es és az 1950-es lengyel és magyar író­­kongresszusokon, valamint a kép­zőművészek, zeneszerzők, film- és színházi dolgozók egyéb kongres­­­szusain és értekezletein a nemzeti kultúra kérdéseit a szovjet iroda­lom és művészet eszmei-művészi el­vei alapján tárgyalták. Az sem vé­letlen, hogy ugyancsak 1949 decem­berében a mai lengyel színműiroda­­lomért és a szocialista színházért vívott harc a szovjet színműiroda­lom lengyelországi fesztiválján in­dult meg. A szovjet színművek az­óta állandóan szerepelnek a len­gyel színházak műsorán, a lengyel színműirodalom ii pedig jelentős ered­ményeket ért el. Erről tanúságot tett az új lengyel színműirodalom fesztiválja, amelynek záróünnepé­lyén bemutatott 25 színmű közül né­gyet állami díjjal tüntettek ki. Az 1951 decemberében lezárult­­ lengyel zenei fesztivál eddigi ered­ményei szintén azt mutatják, hogy Lengyelországban tanulmányozták a szovjet zeneszerzőknek a formaliz­mus elleni harcban szerzett tapasz­talatait és bátran merítettek az ős­forrásokból , a népi zenéből és a hazai zenei hapományokból. Az állami díjjal kitüntetett zenei al­kotások mind ilyen művek voltak. Meg kell említeni Szeligowski: „Diákok lázadásai’ című operáját, Panufnik: „A béke szimfóniája“ című zeneművét, Gradstein: „Sztá­lin kantá­táj­á“-t. A festészetnek is nagy segítséget jelentenek a szovjet tapasztalatok. A varsói szovjet festészeti kiállítás előmozdítja a festők munkáját és nem kétséges, hogy ez a segítség a december 15-én megnyíló II. Or­­szágos Festészeti Kiállításon már a lengyel festők munkájában meg is fog mutatkozni. Hasonló folyamat zajlik le a többi népi demokratikus országok­ban is. Révai József a Magyar Író­­kongresszuson tartott felszólalásá­ban megmondotta, hogy tanulnunk kell és tanulni is fogunk a szovjet kultúra tapasztalataiból, mert régi kultúránk haladó hagyományai, amelyekre büszkék vagyunk s me­lyeket őrzünk és továbbra is őrizni fogunk, nem elegendőek ahhoz, hogy belőlük — és kizárólag belő­lük — fejlődjék ki az új magyar szocialista kultúra. A népi demokráciák nemzeti k­ul­­túrájának felvirágzása nem csu­pán a fasiszta iga és a tőkés elnyo­más alól felszabadult népek által megvalósított forradalom eredmé­nye, része van benne a szovjet em­bereknek és a szovjet művészetnek is, mivel segítségükkel jobban, he­­lyesebban és gyorsabban fejlődik ezekben az országokban a színház, a balett, a zene, az opera, az iro­dalom és a festészet. A népi demokra­­tikus országokban a művészetek a haladó hagyományok talaján fej­lődnek és művészi ábrázolásaikban a népnek a békéért és a szocializ­musért vívott harca, a világ első szocialista forradalmának nagy esz­­méi testesülnek meg. A román és bolgár művészet népi jellege, a csehszlovák művé­szet, különösen a csehszlovák iro­dalom (Jan Drda, Neumann, 0l­­bracht és Majerova) mély realiz­musa, a magyar képzőművészet ma­­gas eszmei és művészi színvonala — ez a megállapítás szűrhető le a magyar festők legújabb művei alapján, amelyeket Moszkvában és Varsóban is bemutattak —, a len­gyel, román, magyar, bolgár és csehszlovák filmek sikerei mind arról tanúskodnak, hogy a marxiz­­mus-leninizmus tanaival felfegy­verzett és a Szovjetunió baráti se­­gítségét élvező népek gyors ütem­ben haladnak előre és félreállíta­nak az útiból mindent, ami régi és elavult. Nagy jelentőségűet a­­ szovjet mű­vészek látogatásai a népi demok­r­á­­ciákban. Ezek a látogatások nem­csak művészi eseményt jelentenek, hantén, lehetőséget nyújtanak arra is, hogy a népi demokratikus­­ or­szágok népei a szovjet táncokon és dalokon keresztül megismerjék a szovjet emberek életét, hogy aztán a népi demokráciákban új, kitűnő együttesek alakulj­anak. A szovjet zeneművészet látogatásai pedig elő­­segítették a népi demokratikus or­szágok zeneművészetének fejleszté­sét. •­ •­ ■ Természetesen még sokat kell ta­­nulni és igen sok a kiküszöbölésre váró h­iba, ami a mindennapi munka során jelentkezik. Ezzel kapcsolat­ban rendkívül nagy jelentőségűek a szovjet sajtó hasábjain lezajló dra­maturgiai, zenei, filmművészeti és képzőművészeti viták. Ezeknek a vitáknak a légkörében zajlott le nemrégiben Varsóban 260 író, kép­zőművész, zeneszerző, színházi és filmdolgozó értekezlete, ahol meg­vitatták a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsága Poli­tikai Irodája tagjának, Berman elvtársnak a beszédét. Az értekezlet megállapította, hogy a művészetnek határozottabban és jobban kell kö­zelednie a való élethez, alaposabban fel kell használnia a szovjet ta­­pasztalatokat, még energikusabban kell leküzdenie a lélektelen szonoki­­asságot, a formalista sematizmust és a kispolgári naturalizmust. Ez az értekezlet, amely a legutóbbi szovjet viták tapasztalatai és a lengyel művészek eredményeiből , hibáiból levont következtetések alapján vetette fel a lengyel művé­szet eszmei és művészi szívónál emelésének kérdését, kétségtelenül komoly jelentőségű lesz a szocia­lista-realista művészet továbbfej­lesztése szempontjából. A népi demokráciák művészei a Szovjetunió további segítségével megsokszorozzák eddigi sikereiket és ezek a sikerek hozzájárulnak, a népi demokráciák megerősítéséhez és a béketábor győzelméhez. A német nép elutasítja a római katonai értekeziet döntéseit Berlin (ADN). A Németország remind­tarizálása elleni Európai Munkásbizottság titkárságához a Német Demokratikus Közt­ársaá­g minden részéből százszámra érkez­nek a dolgozók tiltakozó határoza­tai, amelyekben a leghatározottab­ban elitélik az atlanti tanács ró­mai értekezletének döntéseit.­­ A Freies Volle, a Német Kommu­nista Párt központi lapja a párizsi és római katonai tárgyalásokról írva megállapítja, hogy ott nem­csak a fegyverkezési és megszállási terhek megháromszorozásáról volt szó, függggj, bebizonyosodott,­ hogy Németországot főhadszintérré akar­ják tenni „Ennek azonban — emeli ki a lap — nem szabad megtörtén­nie és nem is fog megtörténni“. A Daily Graphic római különtu­­dósítójának jelentése szerint az at­lanti tanács értekezletének titkos ülésén megtárgyalták a tervezett 12 nyugatnémetországi hadosztály fel­állításának részletkérdéseit. Úgy döntöttek, hogy az úgynevezett európai hadsereghez tartozó nyu­gatnémetországi erők hat páncélos­hadosztályból és hat gépesített gya­­loghadosi­tályból fognak állni. .. ....------------------------------------------------­ „ 4 népek beleegyezése nélkül nem lehet háborút kezdeni”” Ilja Erenburg felszólalása a III. Összszövetségi Békeértekezleten Moszkva. Beszéde elején Erenburg le­leplezte Acheson Párizsban mon­dott hazugságtól hemzsegő szavait, amelyekben a háború programmját úgy adta elő, mint békepro­­grammot. — Erenburg ezzel kap­csolatban megállapította: Acheson­­nak, az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének közgyűlésén tanúsított magatartása megmutatja, hogy milyen hatalmas erőt jelent a világ népeinek békeakarata. Rómában a háborút készítik elő, Párizsban pedig a békéről szóno­­kolnak — állapította meg —, de van egy régi orosz közmondás: ne fecsegj drágám, mert erre nem alkalmas az idei év Valóban, az idei év nem olyan, hogy a népek elhinnék Acheson úr fecsegését. Olyan év ez, ami­kor az állítólagos amerikai ga­lambok napalm bombákkal per­zselik fel Korea városait és fal­vaik Olyan év ez, amikor az ame­­rikaiak hivatalosan nagy össze­get irányoznak elő arra, hogy gaztetteket szervezzenek békés országokban, amelyekkel normális diplomáciai kapcsolatot tartanak fenn. Olyan év ez, amikor Ache­son úr és gazdái háborús bűnösö­ket, Gestapo- és SS-játokait fegy­vereznek fel, akik vérbe borítot­ták Európát. Olyan év ez, ami­kor az USA-ban és az uralma alatt álló országokban tetőfokára ért­­ a háborús készülődés. » Ezután méltatta a Béke Világ­tanácsnak — a népek, igazi parla­mentjének — legutóbbi bécsi ülé­sén kidolgozott,­­és valamennyi nép elé terjesztői­ programmját, majd így folytatta: — Tudom, hogy ezek a javas­latok nem férnek össze Acheson úr és gazdái terveivel, hiszen­­ ezek a javaslatok békeprogram­­mot jelentenek, nem pedig a há­ború programmját. Tudom, hogy az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének közgyűlésén Acheson úr­nak és gazdáinak megvan a biz­tosított szavazattöbbsége. De azt is tudom, hogy akkor, amikor a kormányok hozzájá­rulása nélkül nem­ lehet békét teremteni, úgy a népek bele­egyezése nélkül sem lehet há­borút kezdeni. Ha a Béke Világtanács álltal el­fogadott több javaslat — és így a békeegyezmény követelése is — egybevág a Szovjetunió ja­vaslataival — mondotta — ez nem azért van, mert a béke hívei a Szovjetuniót védelme­zik, hanem azért, mert a Szov­jetunió védelmezi a békét. Ilja Erenburg elmondotta, hogy az utóbbi években alkalma volt több országban járni, ahol az em­berek más-más módon élnek, gon­dolkodnak, de mindnyájan békét akarnak és szeretik a Szovjet­uniót, amely az élen jár a háború elleni harcban. Beszéltek itt arról, — folytatta — hogy embereink hogyan írták alá a békeegyezmény megkötését követelő felhívást. Én hozzáte­szem: sok olyan aláírás van, amely nincs ott a békeíven. Azoknak, a számunkra drága em­bereknek a nevei ezek, akik a béke ügyéért haltak meg. Ők itt vannak velünk együtt ebben a te­remben és ha fel­támadhatnának, figyel­­meztetnék a megvetésre méltó kúfárokat, akik a vérből dol­lárt csinálnak. Ilja Erenburg lelkes és viharos tapssal fogadott nagyszerű beszé­dét ezekkel a szavakkal fejezte be: Acheson úr és gazdái csak ír­janak arról, hogy tankjaink állí­tólag hol az egyik, hol a másik ország fel­é haladnak. Az igaz­ságot nem lehet eltitkolni és ha­marosan minden ember megtudja, hogy országunkban a búza, a paradicsom és az almák­­ törtek Moszkva (TASZSZ). A Szovjet­­unió III. Összszövetségi Békekonfe­renciájának résztvevői november 29-i ülésükről a következő üdvözlő­táviratot küldték Sztálin elvtárs­­nak,„a dolgozók nagy vezérének: „Drága Ioszif Visszárionovics! Mi, a Béke Hívei III. Összszö­­vetség! Konferenciájának küldöt­tei, a munkások és kolhozisták, mérnökök, tudósok, művészeti dolgozók és a többi szovjet ér­telmiségi dolgozó képviselői, a szovjet nép érzéseit fejezzük ki, amikor igaz szeretettől áthatott szavakkal fordulunk önhöz, a ha­talmas vezérhez, a dolgozók nagy tanítójához, a béke zászlóvivőjé­hez. Hazánk dolgozói, amikor kül­döttekül választanak bennünket a konferenciára, megbíztak az­zal, hogy az egész világ előtt te­gyünk újra hitet a Szovjetunió népeinek fáradhatatlan, követke­zetes békeharca mellett, a népek közti barátságért és a háborús gyújtogatók aljas ármánykodá­sai ellen folytatott állhatatos harc mellett. Az Ön szavai által vezérelve — „A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek ke­­zü­kbe veszik a béke­ megőrzésé­nek ügyét és végig kitartanak mellette“ — több mint 117 millió szovjet ember járult ho­zzá alá­írásával a béke külföldi barátai­nak Több száz miliij aláírásához, amelyet a Béke Világ­tanácsnak az öt nagyhatalom közti béke­­egyezmény megkötését követelő felhívására gyűjtöttek. A Béke Világtanács felhívásának aláírá­sával minden szovjet ember ismét megerősítette azt a hazája előtt és fia előtt vállalt kötelezet­tsé­­gét, hogy még szívósabban és eredményesebben dolgozik a kom­munizmus építésének frontján és szem előtt tartja, hogy a békés alkotó munkával elért siker or­szágunknak — a béke bevehetet­len erődjének — legértékesebb hozzájárulása a népek békehar­cához. Hazánk dolgozói a kommuniz­mus hatalmas építkezésein soha nem látott lelkesedéssel valósít­­ják meg az ön útmutatásait, minden erőt latba vetnek az ipar és a mezőgazdaság fejlesztése érdekében, a természet erői felett aratott győzelemben a szovjet tudományt, művészetet és irodal­mat újabb vívmányokkal gazda­­gítják. Szemléltetően mutatják meg a világ népeinek, mit te­remt az emberek számára a békés alkotómunka. Moszkva (TASZSZ): A Szovjet­unió III. összszövetségi Békeértekez­­let felhívással fordul a békemozga­lom minden résztvevőjéhez. ,illl. a Szovjetunió népeinek kép­­viselői, akik Moszkvában, a Béke Híveinek III. Összszövetségi Érte­kezletén gyűltünk össze, forrón üd­vözöljük a békemozgalom minden résztvevőjét — hangzik a felhívás. A béketábor erői napról­ napra növekednek és erősödnek. Az új vi­lágháború igazi veszélyét felis­­merve a béke aktív védőinek sorai­­ban áll minden becsületes, külön­böző politikai meggyőződésű, val­­lású és különféle társadalmi osz­­tályhoz tartozó ember. A béke híveinek mozgalma ko­runk legnagyobb népi mozgalmává vált. A két nemzetközi referendum, az atomfegyver betiltásáról szóló stockholmi felhívás, amelyet több mint ötszázmillió ember írt alá és az öt nagyhatalom közötti béke­. A szovjet kormány békés sztá­lini külpolitikája ,mely a szov­jet társadalom növekvő gazdasági hatalmára és törhetetlen erkölcsi és politikai egységére támaszko­­dik. Szöges ellentétben áll a há­borús gyújtogatók — az észak­atlanti tömb főkolomposai — rabló, agresszív politikájával. A szovjet kormány mindent elkövet annak érdekében, hogy megerő­sítse a gazdasági és kultúrai­­kapcsolatokat a népek között. A mindenütt gyűlöletet és bizalmat­lanságot szító amerikai,ango imperialisták arra törekszenek, hogy vasfüggöny, gazdasági b­o­kád, hazugságok és rágalmak se­gítségével elszigeteljék a Szov­­jetuniót, a népi K­ nát és a nem­ demokratikus országokat a világ többi népétől. Képmutató, cinikr­­fogadkozásaikat, hogy hűek­er a rúdnak a szabadsághoz, demokr­­­ciához és a békéhez, megcáfolj­­­­­a Koreában, a középkeleti orszá­gokban és a világ más részein elkövetett véres tetteik. • Az emberek újabb százezrei és millió állanak napról­ napra a vi­lág minden országában a béke­harc egész világra kiterjedő megbonthatatlan frontjának so­raiba. Az Ön neve, Sztálin elvtárs, az emberek százmilliói számára az egész haladó , emberiséget egye­sítő győzelmes békeharc zár­­laja. A­­­ szovjet emberek Sztálin nevével szívükben megvédték ha­zájuk becsületét és függetlensé­­gét a barbár hitleri leigázás ve­szélyétől. A szovjet emberek Sztálin nevével szívükben hősies munkával helyreállították a le­rombolt városokat és falvakat, gyárakat és üzemeket és most sikeresen építik a kommunizmus hatalmas épületét. Sztálin nevével szívükben az em­beriség haladó tömegei megsok­­szorozzák győzelmeiket a békés alkotó munkában, következetesen és állhatatosan harcolnak a bé­kéért, a háborús gyujtogatók al_n­jas tervei ellen. Sztálin neve azt a rendíthetetlen meggyőződést oltja az emberek százmillióiknak szivébe, hogy a béke erői győze­delmeskednek a háborús gyujto­gatók sötét erői felett, a béke le­győzi a háborút. Éljen a békeharc legyőzhetetlen világtábora! « Éljen hatalmas hazánk — a Szovjetunió, a világ bevehetetlen erődje! Éljen Sztálin elvtárs, a béke hatalmas zászlóvivője!“ egyezmény megkötését követelő fel­­hívás, amelyet eddig már körülbe­lül hatszázmillió ember írt alá­, az emberiség történetében soha nem­­látott vitathatatlan sikerek fényes bizonyítéka. A szovjet emberek azért harcol­nak állhatatosan a békéért, mert az agresszív háborút az emberiség el­­leni legsúlyosabb bűntettnek és a világ egyszerű emberei számára « legnagyobb szerencsétlenségnek tart­ják. Több mint 117 millió szovjet ember írta alá a békeegyezmén­­y megkötését követelő felhívást és egyöntetűen kijelentette, hogy Ame­rika, Anglia, Franciaország és a világ minden országának népeivel békében és barátságban akar élni. Büszkék vagyunk arra, hogy ha­zánk a béke erőteljes támasza, hogy a békeharc és a népek szuve­­renitása a Szovjetunió külpolitiká­jának alapja. (Folytatás a 2. o­lda­lmiól előre észak felé. Csak beszélje­ nyugodt munkáját, mert tudja­ nek arról, hogy mi állítólag fel- hogy minden emberünkkel váll­lal zárkóztunk el más népek­kel- vetve dolgozik első munkája, túrája elöl. Mi nem zárkóztunk el építésze és kertésze, tanítója és Franciaország, Olaszország, An- mechanikusa, a nagy ember, a glia vagy India lángelmél­el 11. béke embere — és a béke dia-A nagy föld tovább folytatja­dalmaskodik! A konferencia résztvevőinek üdvözlőtávirata Sztálin elvtárshoz Az Összszövetségi Békeértekezlet felhívása

Next