Délmagyarország, 1951. december (7. évfolyam, 280-304. szám)

1951-12-01 / 280. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról.) A Szovjetunióban a béke védel­­me törvény, melyet 1951 márciusá­ban a Szovjetunió Legfelső Taká­csa hozott. A háborús propagandát úgy tekintik­ a Szovjetunióban,mint főbenjáró bűnt. A szovjet nép lelkesen jóvá­hagyja és egyöntetűen támogatja a Szovjetunió békeszerető külpoliti­káját. A szovjet kormány már többször kifejezésre juttatta, hogy lehetségesnek tartja a különböző rendszerű államok bék­és együtt­élését. Nem félünk a kapitalizmus­­sal való békés versenytől és nem félünk az imperialista agresszorok ármánykodásaitól sem. Nincsen a világon olyan erő, amely letéríthetné népünket a kom­munista társadalom építésének út­­járól A szovjet nép éberen figyeli a '’ ■'ke ellenségeinek ármánykodásait és készen áll hazája hősies, önfel­áldozó védelmezésére, békés mun­i­ája megvédésére mindazokkal s­zemben, akik szabadságára és füg­­getlenségére merészelnek tönni. A szovjet nép minden erejét a népgazdaság, a tudomány, kultúra és művészet tov­ábbi fejlődésének szolgálatába állítja. Hazánkban a nagy Sztálin kezdeményezésére gi­gászi természetátalakító munka fo­lyik, óriási vízierőműveket és ön­­tözőcsalorákat, új gyárakat, üze­­meket, lakóházakat, iskoláidat, kór­házakat, klubokat és óvodákat épí­tene le. A népgazdaság fejlődésével együtt növekszik a szovjet emberek jóléte is. A szovjet emberek tánto­­ríthatatlan békeakarata eloszlatja az egyszerű emberek félelmét az új világháború rémétől. Az új világ­háborúra a fékevesztett reakciósok és pénzmágnások, de elsősorban az amerikai és angol pénzmágnások szomjaznak, ak­ik a háborúban lát­ják a meg­gazdagodás forrását és a hatalmas extraprofit megszerzé­­sének lehetőségeit. Az USA vezető körei immár másfél éve folytatják pusztító rablóháborújukat a béke­szerető koreai nép ellen. Az agree­ ricai reakciósok arcátlanul megsze­gik az általuk aláírt nemzetközi egyezményeket, kiszélesítik az agresszív atlanti tömböt, új haditá­­maszpontokat létesítenek a vil­ág minden részén, lázasan fokozzák fegyverkezési hajszájukat és e­gy olyan háború előkészületeit, amely­ben még az atomfegyvert is fel­használnák. Ebből a célból változ­­tatják­ a háború eszközévé az Egye­sült Nemzetek Szervezetét és ke­lik életre a japán és a német milita­­rizmust. Az amerikai reakciós sajtó és rá­­dió napról-napra aljas, hazug, szov­­jetellenes propagandát terjeszt és az ellenségeskedés szítására törek­szik a Szovjetunióval, a Kínai Nép­­köztársasággal és a népi demokra­tikus országokkal szemben. Az at­­lanti tömbhöz tartozó országok né­pei kénytelenek viselni a katonai kiadások, a nagy adók terheit és a drágaság következményeit. A foko­zódó háborús veszély feltételei kö­­zött elsőrendű jelentősége van a béke megvédéséért indított kampány további kiszélesítésének, a népek ébersége fokozásának, a háborúts gy­ujtogatók bűnös mesterkedéseivel szemben. A Béke Híveinek II. Világkon­gresszusa óta a béke erői minden országban még jobban összetömö­­rültek és megnövekedtek. Ioszif Visszárionovics Sztálinnak, a béke nagy zászlóvivőjének felhívása —: „A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és végig kitar­­tanak mellette'1' új erőt öntött az egyszerű emberek szivébe és a béke győzelmébe vetett hitüket megerő­sítette. Ez a bölcs és világos kijelentés, amely válasz az emberek százmil­lióit foglalkoztató kérdésre, a bé­­keszerető népek szivének mélyére hatolt. Napjainkban a béke védel­mére kel a földk­erekség minden be­csületes embere, férfiak, nők, fia­talok és öregek egyaránt, mindenki, aki számára gyűlöletes a háború. Napról-napra egyre tevékenyebben harcolnak az imperialista agresszo­rok háborús előkészültei ellen és határozottan meghiúsítják az impe­­rialisták véres terveit. Mi, a Béke Hívei III. Összszö­­vetségi Értekezletének küldöttei, ki­fejezve a sok­milliós szovjet nép akaratát, lelkesen jóváhagyjuk és mindenképpen támogatjuk a béke­­harc további programmját, amelyet a Béke Világtanács bécsi ülésszaka dolgozott ki. Ezt a programmot minden szovjet ember magáénak te­­kinti. Ez a programmut a földkerek­ség lakossága hatalmas többségének legfőbb követelését fejezi ki. Kijelentjük, hogy tov­ábbra is szívósan harcolunk a háborító gyuj­­togatók ármánykodásai ellen a vi­lág tartós és szilárd békéjéért. Éljen a hatalmas békemozgalom! Éljen a béke!“ PÁRTÉLET ‘k-'­­ prom­ignarifam­ Itégzsiletlensé ge akadályozza a politikai iskola hallgatóinak fejlődését A Jutafonógyár alapfokú politikai iskolája szemináriumi munkájának tapasztalatai Politikai iskola vezetőjének» len* m nagy és megtisztelő _ feladat. Nagyrészt a politikai iskolák reze. ak­inek lelkiismeretes munkáján mú­lik hogyan fejlődnek a hozzájuk beosztott elvtársak, közöttük a népnevelők, pártbizalmiak, akik igen fontos munkát végeznek a dolgozók tömegei köré­n. Propa­gandistának lenni tehát igen nagy felelősséget jelent. A propagandis­tának mindenekelőtt fegyelmezettsé­gével­, ,i­ll. "■ i * alapos felkészültségével kell példát mutatnia. A szeminá­­rium hallgatói csakis úgy sajátít­­hatják el tökéletesen az anyagot, ha a szemináriumvezető is felké­­szü­lten, jól ad elő és helyes irány­ba vezeti a szeminárium a vitát. A jó előadás alapvető feltétele a lelkiismeretes, alapos felkészülés. Ezzel lehet biztosítani azt is, hogy hallgatók érdeklődéssel hallgatják az előadást, érdeklődéssel kezdik meg az anyag feldolgozását és els­sijátítását. Ellenkező esetben ma­­guk­­ a hallgatók sem mutatnak megfelelő érdeklődést a tanulás iránt. Mindez bebizonyosodott­ a Sze­­gedi Jutafonógyárban a hétfőn megtartott alapfokú politikai isko­lán. A hallgatók nagy része felké­születlenül jött lá a szeminárium­ra, jegyzeteik is hiányosak voltak. A tizenöt hallgató közül mindös­­­sze hárorman azó­dtak fel. Mind­­ezek a hibák elsősorban is Vukics Gézáné elvtársnő, a politikai iskola vezetője ,­aki gyenge munkájára vezethető vissza. Vukics Gézáné elvtársnő maga sem készült fel alaposan a szénái,­nárium vezetésére. Hagyta, hogy a felszólalók sok esetben eltérjenek a tárgytól, sőt nem figyelt fel az el­vi hibákra sem. Különösképpen megmutatkozott ez a hiányosság a demokratikus cen­troli amit» elvének megvitatásánál. A kérdéshez mind­­iggre ketten szóltak hozzá. Az egyik felszólaló úgy magyarázta meg e demokratikus centralizmus­­ ivét, hogy :»felülről lefelé váilasztj­á­k a pártvezetőségek tatilait“. A ■­­­ Vsik felszólaló már lén­yegében is ma­gvaitázta meg a kérdést, Vu. ’ es é társnő azonban, anélkül, hogy kijavította volna az e'»ő fel. • •ét.n'ó elvi hibáját és á’­á.»t fog­­l­alt volna ebben a kérdésben, át­tért a következő kérdésre s nem tisztázta a demokratikus centralizmus fogalmát. A lá­ iában igen vontatott volt a szeminárium, mert Vukics elvtársnő nem tudta azt érdekessé, elevenné tenni. Elmulasztotta azt is, hogy az egyes kérdéscsoportokat össze­­foglalja. Vukics elv­társnő nem el­lenőrizte a hallgatók jegyzeteit sem. Nem törekszik arra, hogy egyen, kint is megismerje a poétikai is­­kolán résztvevő elvtársaikat. Mind­ebből az a tanulság, hogy ahol a propagandista meg nem felelő mun­kát végez, ott a hallgatók sem tud­nak jó eredményeket elérni. Vukics elvtársnőnek mindenek­­előtt alaposan fel kell készülnie az előadásokra, de a vita vezetéséra is. Segítséget kell nyújtania a hallga­­tóiknak jegyzeteik elkészítésében, ismertetnie kell a tanulás helyes módszereit. Egyénileg is foglalkoz­­nia kell a hallgatókkal, így majd sokkalta aktívabban veszik ki ré­szüket az egyes kérdéseik megvitatá­­sából. Különösképpen fokozni kell a szemináriumon az elvi siberiséget, mindenekelőtt­­ Vukics elvtársőnek, de minden egyes hallgatónak­­ is. Fokozottabb ellenőrzéssel, segítő munkával példamutatással meg kell és meg lehet javítani a Jutafonó­­gyár alapfokú politikai iskolájának munkáját, mert ezzel is biztosítjuk, hogy a Jutafonógyár dolgozói egy­­re eredményesebben veszik ki ré­­szüket a termelő munkából és a­­ békéért folyó harcból. SZOMBAT, 1031. DECEMBER *­ KIROV VELÜNK VAN! T­izenhét évvel ez­előtt, 1934. december 1-én gyilkos banditák revolvergolyója kioltotta Szergej Mironovics Kirov, a nagy hazafi, a lánglelkű bolsevik életét. A gyilkosokat a trockista­­buharinista ellenforradalmárok fegyverezték fel és küldték Kirov munkahelyére, a Szmolniba. A gyilkossági parancs azonban messzebbről jött, külföldről. On­nan, ahonnan a trockista bandák rendszeresen kapták a pénzt, a fel­­forgató terveket, az utasításokat a szabotázsra. Kirov meggyilkolásá­nak gyalázatos tervét az imperialis­ták kémszolgálatának boszorkány­konyháján főzték ki. Miért gyilkolták meg az imperia­listák trockista bérencei Szergej Kirovot? Mert szerette a népet, mert egész életét a nép szebb és boldogabb jövőjéért vívott harcnak szentelte. Mert azért küzdött és arra lelkesített, hogy a Szovjetunió erős, hatalmas országgá fejlődjék, hogy a szovjet nép jólétben éljen, szépen és vidáman. A gyilkosok az­­ért szigezléik revolverüket a nagy hazafira, mert Szergej Mironovics Kirovót szerette a nép, mert a nép és a Párt kedvencének tartotta, mert Sztálin a barátjának­ és test­­vérének nevezte. Az imperialisták kémközpontja azért adott paran­csot a gyilkosságra, mert Kirov ke­ményen, hatalmas felkészültséggel, megsemmisítően harcolt a nép el­lenségeivel szemben, mert gyűlölte azokat és minden alkalmat megra­­­­gadott arra, hogy éberségre figyel­­­­meztesse a népet. Mert védte a né­­pet a rombolókkal és kártevőkkel szemben, akik hazug álarc alatt igyekeztek beférkőzni olyan döntő fontosságú pozíciókba, ahol rombol, haltak, pusztíthattak volna, ahol végrehajthatták volna imperialista megbízóik szabotázsterveit. Kirov élete, hazafisága és hősi­essége példaként lebeg minden szovjet ember és a Szovjetunió ha­tárain túl is, minden becsületes em­ber előtt, aki a népért küzd, a bol­dog jövő, a szocializmus diadaláért harcol. „Kirov velünk van!“ — ez a jelszó lelkesítette a szovjet embe­reket újabb és újabb munkadiada­­lokra a bestiális merényletet kö­­vető hónapokban és esztendőkben. ..Kirov velünk van!“ — ez a gon­dolat adott még több erőt Ó, míg nagyobb kitartást a 900 napos fa­siszta blokád alatt Lenningrád hős védőinek. fi­a KIROV PÉLDÁJA nevel ma is újabb m­unkahőstettek­­re, tanít ma is éberségre. Mert tud­­juk, hogy ma még fokozottabban ébereknek kell lennünk. Tudjuk, hogy azok, akik tizenhét évvel ez­­előtt parancsot adtak a nép és a Párt kedvencének meggyilkolására, ma újabb, még galádabb terveket szőnek ellenünk. Tibóék és gazdáik a népek ellen akarnak orgyilkos merényletet elkövetni. A szovjet kormány újabb jegy­zéke leleplezi az imperialisták gyil­­kos terveit. Leleplezi az amerikai kormányt és az amerikai törvény­­hozást, amely 100 millió dolláros fenntartási alapot szavazott meg a Szovjetunióból és a népi demokrá­ciákból megfutamodott hazaáruló banditáknak és azoknak a kémek­nek, orgyilkosoknak és diverzán­­soknak, akik a béketábor országai­ban a föld alatt, patkányok mód­jára megbújva várják az Ameriká­ból jövő parancsot a szabotázsra és gyilkolásra. Trumanék és Ache­­sonék a hitleri fenevadak módsze­­reihez folyamodtak. Érzik, hogy a béketábor egyre erősebbé, egyre hatalmasabbá válik, hogy mindjob­­ban kicsúszik lábuk alól a talaj. Ezért pénzelik a kémek és orgyil­kosok ötödik hadoszlopát. Kik azok a hazaáruló banditák, akikre az amerikai imperialisták fel akarják építeni romboló tervü­­ket? Kik azok az aljas bérencek, akiket Trumanék dollármillióikkal tömnek? A Magyar Népköztársaság kormányának legutóbb közzétett nyilatkozata megmondja: Peyer Ká­roly, Piski,Schmidt Frigyes, Nagy Ferenc, Wert Henrik, a volt nyi­las vezérkari főnök, Vajtha Ferenc és Jurcsik Béla, a Szálasi-kormány volt tag.ísz. Heszlényi József, kis­­barnaki Farkas Ferenc és Zakó András fasiszta tábornokok, ők azok a népámítók, száz- száz­ezer ártatlan ember gyilk­osai, aki­­ket az amerikai imperialisták a keblükön melengetnek. Ismerjük már azt a „szabadságot””, amelyet az ő segítségükkel akar Truman úr Magyarországon teremteni. N­­EKÜNK NEM KELL az ame­­­­­rikai életforma. Mi egyszer és mindenkorra kisöpörtük hazánk­ból a fasizmust és a fasisztákat. Nekünk elég volt a Horthy-idők munkanélküliségéből, nyomorából, nélkülözéséből. Inkább az a gon­dunk, hogyan oldjuk meg a szo­cializmus építésével együttjáró munkaerőhiány kérdését. Nekünk jó a mi rendünk, a dol­­gozók népi demokratikus állam­­rendje. Mi nagyon elégedettek va­gyunk azzal, hogy gyárainkban a munkás, szántóföldeinken a paraszt a gazda. Hogy a munkások és pa­rasztok gyermekeiből mérnök, or­vos, egyetemi tanár lesz és nem nyomorgó munkanélküli, mint Ame­rikában. Hogy öreg korunkban az állam gondoskodik rólunk és nem kerülünk az utcára — mint az ame­­rikai dolgozó­ A szovjet kormány jegyzéke után a magyar kormány nyilatkozata a világ minden becsületes embere elé tárta azokat a tényeket, amelyek bizonyítják: milyen eszközökkel és milyen emberekkel akarják Tru­­ma­pék megbontani hazánk és az egész béketábor rendjét, megza­varni békás építésünket. De a béketábor népei nem riad­nak meg az atombandhák rombo­lással fenyegető terveitől. Biztosan vezet bennünket dicső Pártunk. És Kirov velünk van! Az ő tanításai alapján még keményebben dolgo­zunk és építünk. Az ő kiöntött vére egyesít valamennyiünket , fo­kozott éberségre! A béketábor min­­den országa és minden népe felké­szült arra, hogy el­tapossa a bé­rnek, gyilkosok és szabotőrök bitang bandáját, „hogy teljes fegyverzet­­ben fogadhassa az agresszorokat“! AZ IFJÚSÁG SORSA... I Mi lesz valan­ T­­­­ övék a jövő! ! Hajnali három óra... Még alig világosodik. A homályban egy kislány fut a tenger felé. Lehet vagy h­­­íves. Aztán mindenfelől gyerekek bukkannak fel s mindegyik a tenger felé tart, — munkába igyek­szik...­lyenkor érkeznek a halászhajók. Aki korán ott van, munkához juthat: le kell vágni a kifogott halak fejét. Egy vödör lefejezett halért a gyerek 15 centet kap. Nehéz és­­*— koldusmódra fizetett munka, így fizetik a korán munkába kényszerített ame­­rikai gyerekeket másutt is: az üzletekben, a műhe­lyekben, a nyugati partvidék sópárolóiban, a do­­hány- és textilgyárakban, a konzervüzemekben. Nem egy helyen már 8—9 éves korukban dolgoznak, de van, ahol még ezen is túltesznek. Az USA mezőgaz­dasági tájékoztatási irodájának beszámolójából ki­derül, hogy a déli és a nyugati államokban a föl­­­­deken, a cukorrépa-, gyapot, és dohányültetvényeken már 7—8 éves gyerekek tízezrei dolgoznak. Virágzik még a rabszolgakereskedelem is! Geor­giában egy „élelmes" vállalkozó az állami munka­közvetítő hivatal segítségével 228 négert vett fel me­­zőgazdasági munkára, köztük 14 évesnél fiatalabb gyerekeket is. Ezeket — mint a „Detroit Times“ megírta — tehervagonokban átszállították Michigan államba s itt fejenként 35 dollárért továbbadták a „Bewiew Food Products“ társaság farmjára, ahol a legkeményebb kényszermunkát kellett végezniük. Az Egyesült Államokban nem törődnek a gyer­­mekek állami szakoktatásával, a gyerekeket 3—5 évig tartják ..tánoncsorban“, ami igen kifizetendő a vállalkozó számára, hiszen 20—70 százalékkal ke­vesebbet fizet, mint a felnőtt munkásnak. Megrázó képet fest a „Womans Home Compa­nion“ című lapban megjelent riport az üzemekben dolgozó gyermekek baleseteiről. Egy nyolcéves kis­fiúnak két ujját tépte le a futószalag, egy 14 éves kislánynak, ahol gépesített mosódéban dolgozóit, fel­karját amputálni kellett. S mennyien vannak még, akik megcsonkultak, égési sebeket vagy más üzemi balesetet szenvedn­ek a lelkiismeretlen vezetés, a kíméletlen hajsza miatt és a megfelelő védelmi be­­rendezések hiányában. Korán kezdenek dolgozni, nem kapnak szakkép­zettsége és egészségtelen körülmények között kell megerőltető munkát végezniük.­ Érthető, hogy ha­mar elsatnyulnak. Testileg, lelkileg. Mi lesz velük? Iskolák, technikumok, főiskolák, színháziak, könyvtárak, k­ubok, sportpályák­ mindez rendelke­zésére áll a szovjet ifjúságnak. A terme­lés fiatal dolgozói előtt ragyogó távlatok nyílnak meg, a gyárakban Mm'filvüfl gondoskodás veszi kö­rü­l a fiatal nemzedéket. A munkaerőtarta­ékcok iskolái nemcsak képesí­tett munkaerőt képeznek ki, hanem öntudatos szov­jet polgárokat is nevelnek a fiatalokból. A szovjet állam Ingyen taníttatja az ipari tanaink százezreit­, akik büszkén visel ik egyenruhájukon az ipari ta­nulók jelvényét. Amikor elvégzik az iskolát, belép­nek a gyárba, ahol a mf­vezető szeretettel fogad minden fiatalt. Megismerteti a géppel, amellyel dol­gozik majd s ha az e’ső időben néha még tiehb­en megy a munka, a tanasztag dolgozók szívesen segí­tenek, szeretettel és lelkiismeretesen támogatják fia­­tal do­gozótársai kat. A gyárban nemcsak do’goznak, hanem folytat­­ják tanulásukat is. Műszaki és á'talános mílvrl­a',gi oktatásban részesü­lrk, később pedig szakmai to­vábblépési tanfolymom járhatnak. Vegyünk találom­ra egy üzemet. Pé''Tal a luh’tnl ..Kzganov’esz. gyárben 1950-ben 303 fiatal t­oo'f esti IsJto’áben és ferha'kmnon. 322 haVje­ dóta vat­ az ’fiúmunkás is­kolának, a sz­kmai tarár-képző tanfalyamnak pr'’ta ’03 résztvevője. SzenMvo’ a fatal munkások láto­gattak a po’trikal tarti'óMi­l'kri Is. me’vekben a Szovjetunió Kommunista lhn,a'tik‘ Piriiének tört­é­netét és a marsizmu­s,leninizmus k’assz’knsainak műveit tanulmányozzák. Nonpal: szorgalmas, o’koló munka, es­ e, femd­­­ás, könyvek, színház mozi. Fe'olvasásukat. Ifjúsági estéket, hangversenyeket tartanak, kitűnőek a kul­­túrgárda előadásai és bőven jut idő a sportolásra is. Akár tél van, akár nyár, a sportnátyók hango­sok a fiatalság egészséges örömrivalloks­á'ól. Kor, rro’ya, s­, nt’é*!Ua, ranlabda, úszás falha’t. mikor minek az évadja: az Ifjak a legváltozatosabb sport­ágakét fizik. A legtöbb f’atal munkás a pvár! tegényszál’úson lek’k, fázta, kedves gomtazn’t o'showban, ahol ren­­dr'kezésü­kre á'tnak a loefr's­ebb tan 'k és fo’vó. traink, van rádió és sokhelyütt már nem hiányzik a televízi­ó sem. Itt élnek vaDb­an és megengedetten a jót vée. zrt| nant munka u­tán, készülve a k:!vc’kezlí nan új feladataira. Arcok moso­ yog, kedélyük derűs, egész­ségesek testben és lélekben. Boldog ország, boldog nép boldog fiatalsága! Övék a jövő! Nyiko’áj Nyek­raszov születésének 130. évfordulója 130 évvel ezelőtt, 1821. decem­ber 4-én született Nyiko’áj Nyek­­raszov, az orosz forradalmi demo­krácia nagy költője. Egész költé­szetét mély humanizmus, szabad­­ságszeretet, az elnyomottakkal való együttérzés, a nép alkotó­erejébe és az emberi értelembe vetett hit hatja át. Nyekraszov harminc éven ke­resztül, 1878-ban bekövetkezett haláláig nemcsak a leghíresebb költője, de legkiválóbb szerve­zője is volt a demokratikus orosz írók táborának. Korsós: „választások** Spany­oloi szóéban I Franco tábornok parancsára Spanyolországban úgynevezett ,,községi választásokat" tartottak. Az Humanité jelentése szerint, a ,,választások" alatt zavargások történtek Barcelonában és Valen­cia tartomány több községében. A francoista rendőrség sokakat le­­tariéetoLo_*

Next