Délmagyarország, 1951. december (7. évfolyam, 280-304. szám)

1951-12-24 / 300. szám

A Szegedi Finommechanikai Vállalat munkája figyelmeztető a ,,Gaz«Sa-mozgalmat“ lebecsülök felé. MA VIDÁM ISMERKEDÉSI ESTEK AZ MEZT-SZERVEZETEKBEN !'artizánharccal válaszolnak az angolok újabb támadásaira az egyiptomi diákok _________­____________________ AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ■ VII. ÉVF. 300. SZÁM A BÉKE ÜNNEPÉN A is emberiség évezredek óta minden évben megünnepli ka­­rácsonyt, a fenyőfa — a béke ün­nepeit. Ha visszaemlékezünk gyer­­mekkorunkra, mi is mindig vágya­kozva száml­ál­gattuk a napokat ka­rácsony közeledte előtt. Ezen a na­pon különös erővel lángolt fel min­den dolgozóban a békéért, a szere­tésért való vágyakozás. Szinte köz­­mondásszámba ment, hogy amikor valakinek egyszer jót akartunk lenni, azt mondtuk: „legyen egy­szer karácsonya1”. Valóban úgy volt­ A munkásember egész évben gürcölt, nyomorgott, de ezen az egy napon igyekezett meleg, békés, megelégedett életet teremteni ma­gának­ Természetesen, ha ez siker­rel is járt látszólag, az ünnep után jött a kiábrándulás — folytatódott a küzdelem a mindennapi betevő falatért, újra előrevetette rémes árnyékát a munkahelyről való elbo­csátás és ennek nyomán az éhezés és a még nagyobb nyomor. Mai ünnepünk egészen más. Ma lékében, növekvő jólétben, a hol­nap még szebb ragyogásának biztos tudataiban üljük meg a fenyőfa ün­nepét. Mai ünneplésünkkor nem kell rettegnünk az ünnepek utáni na­poktól, amelyek dolgos szorgalma erek még szebbé, még gazdagabbá, í­gy emberibbé tehetik jövendőn­­két. Hogy ma így ünnepelhetünk, pl­. a Szovjetuniónak, a béke erős és bevehetetlen bástyájának köszön­hető. A Szovjetunió adta szabad­ság, a Szovjetunió és a nagy Sztá­­lin állandó segítsége teszi lehetővé, hogy a béke ünnepének minden év­fordulóján mind gazdagabb és ha­­talmasabb sikereket könyvelhetünk e­l, amelyeket hazánk szocialista építésében elértünk. Ezen a napon a „Békéről, a Sze­­retetről”‘ beszélnek a kapitalista világban is- De ezek a szavak az ő szájukban az álnokság, a képmu­­tatás szavai, hiszen amíg békéről és sze­retetről beszélnek, tetteik há­borúról szólnak. A békéről és sze­re­tetről regélnek, de ugyanakkor az angol imperializmus karácsony ünnepe előtt elűzi házaikból a szuezi arab lakosokat és ,­em­ber­­szeretetét“ úgy nyilvánítja ki, hogy földig leromboltatja Szuez arab ne­gyedeit. Az emberiességről, a béké­­ről és szeretetről papolnak az im­perial­isták, de ugyanakkor növe­lik katonai támaszpont-hálózatu­­ka­t; akadályozzák a koreai háború megszüntetését; 100 millió dollárt szavaznak meg a Szovjetunióban is a népi demokráciákban szervezendő felforgató és terror­cselekmények pénzelésére; a nemzetközi jogot se­­mmibe véve azt hiszik, hogy bün­tetlenül röpködhetnek gépeikkel a népi demokráciák országai felett. JYl ennyivel más és mennyire egybeesik a Szovjetunió sza­va és tette. A Szovjetunió létezése első pillanatától kezdve tántorítha­­tatlanul a béke ügyében munkál­kodik. S lehet-e meggyőzőbb bizo­nyíték a Szovjetunió igazi törek­vése mellett, mint az a hatalmas küzdelem, amelyet Visinszkij elv­­társ vezetésével a békéért harcoló emberiség képviseletében a szovjet küldöttség folytat az Egyesült Nemzetek Szervezetében az atom­fegyver eltiltásáért, a békeegyez­­mény megkötéséért. Vagy lehet-e meggyőzőbb bizonyíték a Szovjet­unió bé­kés törekvése mellett, mint az, hogy éppen karácsony előtt ítélték oda 6 békeharcosnak — kí­­nainak, angolnak, németnek, japán­nak, olasznak és brazíliainak — a világ békéjéért vívott fáradhatatlan küzdelmük jutalmául az 1951. évi nemzetközi Sztálin-díjat. A béke ünnepének napján ne­künk, csongrád megyei dolgozóknak is meg kel vizsgálnunk, hogy mit tettünk azért, hogy az új háború szörnyű vérzuhataga e’őtt Szikla, szí­árdan á’ló békebástya még át­­törhetetlenebb legyen. A Béke Vi­­lágtanács harcra hívő szava a tör­­ténelem során soha nem ismert hatalmas méretű békemé­rmát fejlesztett ki, amely nap: "m­a izmosodik és ma, a béke !’ '.'levén újabb milliókkal erősödik. A béké­ért küzd egy sorban a sztrájkoló francia munkás, a függetlenségéért küzdő egyiptomi nép, a békéért harcos Kiss Pál Béla vásárhelyi dolgozó paraszt béketitkár, amikor beadását 300 százalékra teljesíti, éppúgy, mint az a névtelen koreai harcos, aki fegyverrel a kezében harcol hazája felszabadításáért. Büszkén mondhatjuk, hogy me­gyénk munkássága éppúgy, mint dolgozó parasztsága és értelmisége tudatában van a békeharc je­ln­­tőségének. Tudatában van annak, hogy a mi viszonyaink között a békeharc legfontosabb feladata: a ránk háruló országépítő munka maradéktalan teljesítése. A vásár­helyi kötöttárugyárban Olasz Fe­renc harisnyakötő 161-ről 205 szá­zalékra emelte teljesítményét. Szél: Nagy Mihály sztahanovista szabász 156-ról 191 százalékra növelte eredményét. Hényel István óföbb­ák­i dolgozó paraszt 1000 szá­­zalékra teljesítette beadási kötele­­zettségét. A Vásárhelyi Útfent­­tartó Vállalat legjobb szakaszmér­nöke, Bíró elvtárs szintén munkája eredményének fokozásával küzd a békéért. Ezek az eredmények és megyénk ezer és ezer munkásá­nak, parasztjának és értelmiségé­nek hasonló eredményei teszik e­­hetővé, hogy hazánk még erősebb bástya legyen a béke frontján. Azonban megyénkben még számos üzem van, amely nem teljesítette ezévi tervét, számos dolgozó pa­­raszt van, aki nem tett eleget min­­denben beadási kötelezettségének. Számos olyan értelmiségi dolgozó van, aki még nem teljes képessé­geinek felhasználásával segíti or­szágépítő munkánkat. A békéért folyó harc különösen fontos követelményeket tá­maszt reánTol t3ongiának­*J’ár dol­­­gozókra, akik olyan megyében dol­gozunk, amely határos Tito Ju­goszláviájával, az amerikai impe­­rializmus fő rohamcsapatával, amely minden alkalmat megragad arra, hogy veszélyeztesse Délkele,­­Európa és ezzel a világ békéjét, a szocializmus országainak békés építő munkáját és nyugalmát. Ép­pen ez kötelez bennünket mind na­gyobb éberségre és fokozott helyt­­állásra. A dolgozóknak a terme­lés fokozása, a beadás teljesítése és az új háború előkészítésének megakadályozása közötti összefüg­gésnek megmagyarázásában fon­tos szerep hárul a megyében mű­ködő száz és száz békebizottságra, a béke védelmének ezekre az ön­tevékeny szervezeteire. A békebi­zottságok, a békeharcosok feladata, hogy szívós felvilágosító munká­val magyarázzuk meg minden be­csületes dolgozónak, hogy az em­­beriség békéjének és biztonságá­nak megőrzéséért fontos, hogy minden csongrádmegyei munkás teljesítse és túlteljesítse ezévi ter­vét; minden csongrádmegyei dol­gozó paraszt teljesítse és túltelje­sítse a különböző terményekből reá háruló beadási kötelezettséget. A békebizottságok feladata, hogy a dolgosokban mélyen gyökeredző béke­ vágyat tetté váltsák, — a haza az állam iránti kötelezettsé­gük "maradéktalan, teljesítésére. Bár komoly sikereket ért el me­­gyénkben a békemozgalom, nem lehetünk megelégedve, hiszen az imperializmus fokozott háborús készülődésének közepette nekünk ,s fokozottan erősíteni, szélesíteni kell békemozgalmunkat és növeli kell békemozgalmunk eredményes­­ségét. A megyének nem egy városá­­ban, községében élénk a békebi­­zottságok munkája. Makón 226 békebizottság működik, Mindszen­ten 30, Szegváron 27, a jugosz­­láv határ melletti Szőregen 15 bé­kebizottság végzi munkáját. Azon­­ban a megyének nem egy sarka van még, ahol hiányzik a békehar­cosok munkája. Éppen ezért az ■ a feladat, hogy most, amikor a béke ünnepén számbavesszük erőnket egy­ben célt tűzzünk ki magunk elé, sok­száz új békebizottságot kell alakí­tanunk, sokezer új békeharcost kell megnyernünk az emberiség bol­dogságáért folyó küzdelemhez. Varga Dezső a csongrádmegyei békeiroda vezetője < it Aha 50 FILLÉR HÉTFŐ, 1951. DECEMBER 24. ’ A­ Rőder-mozgalom eredményei a Textilkombinátban Három héttel ezelőtt hangzott el­, Rőder Béla elvtárs, a Rákosi Mátyás Művek sztahánovista csúcs­­esztergályosának felhívása, az ország sztahánovistáihoz. Felhívta őket, hogy vállalják a védnöksé­get a 100 százalékon alul teljesítő dolgozó társaik fölött. Munkamód­­szerátadásukkal nyújtsanak segít­séget termelésük fokozásához, hogy ezzel is előrelendítsék a terv tel­jesítéséért folyó harcot. Az üzemek sztahánovistái, mű­szaki vezetői, magukévá tették Rő­der elvtárs felhívását, és egymás­után csatlakoztak a mozgalomhoz A Textilkombinát sztahanovistái is megmozdultak és előbb egyenként, majd tömege­­sen jelentkeztek, hogy gyenge eredményt elérő dolgozótársaik­nak segítséget nyújtsanak. Az el­múlt hetekben, mind szélesebbre terjedt ki a Rőder-mozgalom, s jelenleg 27 sztahánovista és élen­járó dolgozó vállalt védnökséget. A mozgalom megindulásakor, a műszaki vezetők , feltérképezték" az üzemet, megnézték, melyik mű­szakban hány dolgozó termelése maradt 100 százalék alatt, s aztán úgy osztották fel, hogy lehetőleg minden dolgozónak legyen egy pat­­ronálójia­ A beosztást úgy végez­ték, hogy a patronáló sataháno­­vista, lehetőleg az utána következő műszak dolgozói közül válasszon magának olyan dolgozót, akinek segíteni akarja a munkáját. Azóta a műszakok után­ mindig maradnak bent a sztahánovisták közül. Először megfigyelik azok­­­a d­'+rtr'>pok munkamódsze­rét, akik fölött patronál­ást vállal­tak, hogy tudják milyen felesleges mozdulatokat végeznek munka köz­­ben. Utána munkamódszerük áta­­dásával megtanítják őket az egyszerűbb, gyorsabb mozdula­tokra, mely a termelés emelését segíti elő. A munkamódszer átadás nagy­ban elősegítette a Sztálin elvtárs születésnapjának tiszteletére tért felajánlások teljesítését. A legutóbbi hét folyamán, már szép eredménye­ket értek el a Rőder-mozgalom so­­rán patronált dolgozók. Különösen nagy jelentősége van a mozgalom kiszélesítésének a gyű­­rűsfonóban, ahol még elég sok a 100 százalékon alul teljesítő dolgo­zó. Fenyvesi Mária, sztahánovista gyűrűsfonónő, Györki Éva védnök­ségét vállalta. Györki Évának ek­kor 95,1 százalék volt a termelési eredménye. Sztálin elvtárs szüle­­tésnapjának tiszteletére, a mun­ka­­módszerátadás segítségével, 103.9 százalékra emelte teljesítményét. Seregi Máriát, aki 92.5 százalé­­kos teljesítményt ért el. Jójárt An­na sztahánovista fonónő patronálja és segítségével 97.2 százalékra emelkedett az utóbbi napokban Seregi Mária termelése. A sztahánovistákhoz csatlakoz­tak az üzem élenjáró dolgozói is, akik szintén felajánlották, hogy védnökséget vállalnak gyenge eredményt elérő munkatár­saik felett. A nyújtón, Gyukin Pi­roska vállalta, hogy segít Laci­k Gizellának. Segítsége máris meg­­látszik, mert 98.7 százalékról, 101.5 százalékra emelkedett Ladek Gi­­. ______t -Lehócz­ki Emma a szalagegyesítő egyik legjobb dolgozója az elsők között jelenkezett, hogy segít mun­­kamódszer átadásával a termelést fokozni. A szalagegyesít­ők között, Kovács Dezsőné ért el legalacso­nyabb százalékot, ő felette vállalt védnökséget, aminek eredménye az lett, hogy Kovácsné termelése 98­7 százalékról, 101,2 százalékra emel­kedett. Rőder elvtárs felhívásához az üzem műszaki vezetői is csatlakoz­tak, hogy a patronáláson keresz­tül­ segítséget nyújtsanak a fiatal, kevésbbé tapasztalt, gyakorlattal még nem rendelkező munkatársaik­nak, így lehetővé teszik, hogy a gé­­pek tisztítási, javítási ideje foko­zatosan csökken, kevesebb ideig áll­nak a gépek és így többet tudnak termelni. Ezen keresztül nyújtanak segítsé­­get a dolgozó harcához­, melyet a több termelésért folytatnak és a minisztertanács vándorzászlajának megtartásáért. Király Ferenc, a kártoló műveze­tője, vállalta, hogy a mellé beosz­­tott két blokk vezetőjét: Ábrahám Jánost és Szele Imrét patronálja, átadja nekik munkamódszerét és segíti munkájukat. Kecskés József, a gyűrűsimnó blokkvezetője, Csikós Pál patronálását váltatta. A Textilkombinát sztahánovistái és élenjáró dolgozói, még mindig vállalnak újabb patronálást, hogy ezen keresztül, minél több dolgozó­társuknak nyújtsanak segítséget, termelésük emeléséhez. így akar­ják biztosítani azt, hogy tervük be­fejezésekor, Rákosi elvtársnak tett ígéretüket, — 250 ezer kiló fona­lat gyártanak terven felül. — ne ■csak­ 'tajéfiteífflrr db jörffTTW'-Hír* jesítsék. A jövő tervévben még nagyobb eredményeket akarunk elérni­­ — írja levelezőnk a Tiszamenti Fűrészek szegedi telepéről­ ­ November hetedikén a Na­gy Októberi Szocialista Forradalom 32-ik évfordulója alkalmából tar­tott üzemi gyűlésen a Tiszamenti Fűrészek dolgozói nagy lelkesedés­sel vállalták, hogy az 1951. évi tervüket december 10-ig befejezik. Ezt a vállalásukat az üzemünk dol­­gozói mindannyian magukévá tet­­ték voltak külön olyan dolgozók is, akik a terv idő előtti befejezése érde­­kében külön felajánlásokat is tettek, így az üzem getterossai vállalták, hogy tervüket 3 százalékkal túltel­jesítik, de a renk­­ériek sem ma­­radtak le mögöttük és ők is vál­­lalták, hogy terven felüli munká­jukkal segítik a fűrészeseket ab­ban, hogy tervüket teljesíteni tud­ják. Az üzemünk dolgozóinak­ min­tegy 85 százaléka dolgozik egyéni versenyben, amely nagyban hozzá­­járul a jó munkához. Hogy men­­­nyire magukévá tették dolgozóink a vállalásaikat arra bizonyíték az, hogy a novemberi operatív tervét az üzem 113 százalékra teljesítette Ebben a hónapban olyan lendüle­tes munka folyt az üzemben, hogy túlszárnyalták az év összes eddigi havi teljesítmény százalékát, ki­véve a február hónapot, melyben ennél is magasbb termelési száza­lékot ért el az üzem. A feszített éves tervünket a vál­­tási időpontnál két nappal hama­rabb, december 8-án teljesítettük és jelentettük a mi szeretett Rá­kosi elvtársuinknak és a Könnyűipari Minisztériumnak azt, hogy tervün­ket mennyiségben teljesítettük. A Minisztérium az alábbi levélben köszönte meg az üzemnek ezt a szép teljesítményt: ,,Kedves Elvársak! Szívélyes üdvözletemet küldöm az üzem ös­­­szeg dolgozóinak abból az alkalom­ból, hogy az 1951. évi felemelt ter­vüket határidő előtt befejezték. Büszke öröm­­ ölt­el akkor, amikor látom, hogy a faipari üzemek dol­gozói megértették azt, hogy mi a feladatuk a béke frontján és így a termelés területén végeznek jó munkát és érnek el eredményeket- Napról-napra jelentik az üzemek dolgozói, hogy befejezzék éves tervüket, ami mind tanújele annak, hogy a dolgozók ma már tisztán látják feladatukat Ezúton kérem az Elv­társakat, hogy a jövőben is ilyen telkes, odaadó munkával har­coljanak tervük túlteljesítéséért, az életszínvonal további emeléséért, a szocialista Magyarország megvaló­­sításáért. Váczi Mátyás, főosztályvezető“­­ Az eredmény melyet a ter­vünk mennyiségben való tel­jesítésével elértünk még nem elég. A tervet értékben is teljesíteni kell. A tervünk teljesí­tésének értékében való lemaradása onnan adódott, hogy üzemünknek nem állt rendelkezésére olyan mi­nőségű gömbfa, amiből a tervezett minőséget le tudtuk volna gyártani. Ezen kiküszöbölhetetlen nehézség dacára az éves tervünket értékben is­ teljesítettük, Sztálin elvtársunk 72-ik születésnapjának előestéjére, december 20-ra. Dolgozóink úgy érzik, hogy nem adhattak szebb ajándékot Sztálin elvtársunknak mint azt, hogy a munkánkat becsü­lettel végeztük. A Tiszamer­ti Fű­­részek dolgozói tudják, hogy mire tartoznak Sztálin elvtársnak, aki­nek gondoskodása segíti a magyar dolgozó népet a felemelkedés útján. Nagy anyagmegtakarítást ért el üzemünk ebben az évben azzal, hogy a gömbfa kihasználási országos anyagnemiát két százalékkal a jó technikai vezetés segítségével túl­teljesítette és több tízezer forin­­tos megtakarítást értünk el anyag­ban a népgazdaságunk részére.­­ A termelny» Prr teljesí­tése mellett fontos feladatot hajt végre az a csoport, mely a szállí­tások nehéz és felelősségteljes munkáját végzi. Ha a szállítási tead maradéktalanul teljesítve van, akkor hamarább kapja meg Inota, Sztál­in város, bányák, és iparvázku­tak azokat a fűrészárukat, me­lyekre szüksége van. A Tiszamenti Fűrészek termelő és szállító mun­­kásainak jó munkája segíti elő,, hogy ezek az üzemek is határidő előtt teljesíthessék feladatukat. Üzemünk szállítási osztálya a ter­­vezett mennyiséget száz százalék­­ban leszállította átlagos 4 órás be­­rakási idő alatt, ami 121 százalé­kos eredményt jelent. Ebben a munkában nagy segítséget nyúj­tunk a vasút dolgozóinak, hogy a 3 napos kocsifordulót teljesíthessék, üzemünk szállítási osztálya novem­ber hónapban elnyerte a MÁV „Legtervszerűbben szállító N­-nak"” feliratú verseny­ zászlaját, melyet Pudler Andor szállítási osztályve­zető ünnepélyes keretek között vett át a MÁV igazgatóságától. Ezen a téren azonban van még némi hi­ányosság és a szállítási munkán­kat még tervszerűbbé tudnánk tép­­ni, ha a Villamosvasút idejében gondoskodna a berakásra kerü­lt vasúti kocsik iparvágányra való át.­utasáról és a berakott kocsik el­­szállításáról. Ezen a téren mutat­kozó hiányosságokat a Villamos­vasú­tnak sürgősem ki kell javítani, mert ezek nemcsak üzemünknek, hanem nemzetgazd­aságunknak .S nagy kárt okoznak­­­ ..DélmagyarorWmz“ ^ legutóbbi számában kritikát kap­tunk, hogy az eddig elért ered­ményeink babérjain pihenünk, és hogy a decemberi teljesítésünk néé­mi lemaradást mutat. A kritikát elfogadjuk és fel is­ használjuk, azoknak a hibáknak a kijavítására, melyek nem objektív nehézségek­­ből adódnak. A párt sajtó útmuta­tása most is, — mint mindig — fegyver a kezünkben. Vannak még hibák, hiányosságok, melyeket mind a fizikai dolgozók, mind pedig az üzem vezetői ismern­ek. Nem aka­runk megpihenni határainkon, ha­nem harcba indulunk a még meg­­lévő hiányosságok ellen, hogy a jövő tervévben még nagyobb ered­ményekkel erősíthessük népga, tl­­ságunkat, s ezzel együtt a b­"­­ tábort. Barát Jár«,. leveles«" ■

Next