Délmagyarország, 1952. március (8. évfolyam, 51-76. szám)

1952-03-01 / 51. szám

DELHECTAI ORSZÁG ÁRA 50 FILLÉR LELKES HANGULATÚ BÉKENAGYGYŰLÉS A BUDAPESTI SPORTCSARNOKBAN BELOIANNISZ ELVTÁRS ÉS TÁRSAINAK PERE A TERROR SZÖRNYŰ LÉGKÖRÉBEN FOLYIK A RÁDIÓ ÜNNEPI MŰSOROKKAL KÖSZÖNTI SZÜLETÉSNAPJÁN NÉPÜNK SZERETETT VEZÉRÉT AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VIII. ÉVF. 51. SZÁM SZOMBAT, 1952. MÁRCIUS 1. A járási pártfunkcionáriusok országos értekezlete y járási pártfunkcionárius, párttitkár, propagandista. A falu legismertebb, legszeretettebb elvtársaivá váltak. Hét év alatt, amit a felszabadulástól idáig megtettünk, napjedn eredményünket, minden sikerünket a párt vezetésének köszönhetünk. A párt vezetői közül a legfelsőket mindenki ismeri. Hadd szóljunk most azokról, akik e mozgalom, ez építés gyakorlati hősei: a járási párt funkcionáriusokról. Ki ne találkozott volna már velük 1945-ben, 46 ban, vékony kabátban, amit átfújt a szél, lyukas cipőben, amibe belefolyt a víz, járták az országutakat. Akkor a pártot szervezték, a földosztást irányították, a reakció elleni harcban vezették a falvak dolgozóit. Ma hét év múltán az ország uralkodó pártja vagyunk. Népünk már nem szegény, hanem gazdag. Más harcot vívnak már a párt vezetői. A proletariátus diktatúrája megvalósult a népi demokrácia keretei között. Jobboldali kisgazdák ármánykodásai, szociáldemokraták árulása már a múlté. Mindenért, ami ebben az országban történik, mi, egyedül mi, kommunisták vagyunk a felelősek. Nem arról van szó, hogy már nem lenne a mi hazánkban ellenség, hanem arról, hogy van, még hozzá megvert ellenség, amely kétszeres dühvel támad ellenünk. A nép ellenségeinek „legális“ pártjait megutálta a nép. Az árulók eljátszották kisded játékaikat. Nagy Ferencéket már ismerik a dolgozó parasztok, mint Mákokat. Peyeréket, Kéthlyéket ismerik a munkások, mint kétszínű dögöket. Nem az ellenség lejáratása, az ellenség felfedése és megsemmisítése ma az osztályharc egyik legfontosabb feladata. Az árulók ma nem külön nyílt partban harcolnak ellenütik, hanem barátot színlelve dörgölőztek hozzánk. Az osztályellenség a proletárdiktatúra időszakában illegalitásba szorult. Gyárainkba, termelőszövetkezeteinkbe, tanácsainkba, sőt a pártból furakodik be. Nem a hatalomért, hanem a hatalom birtokában a szocializmus felépítéséért folyik a hétre. Aki ma ellensége a szocializmusnak, az a nép hatalmát akarja gyengíteni. S aki a nép hatalmát akarja gyengíteni, az ma a pártot gyengíti. Mert a párt „millióknak ökle“ (Majakovszkij). A párt a mi legféltettebb kincsünk. Aki pártot épít, az a népért harcol. Aki a népért harcol, az erejét megfeszítve küzd a pártért, a kommunisták pártjáért, Rákosi Mátyás pártjáért. A járási pártbizottságok azok, akik az osztályharc „zászlóaljparancsnokai“ és legközvetlenebbül irányítják a dolgozó nép nagy harrcát.A mi pártunk második kongresszusa egyik legfontosabb, egyik legdöntőbb feladatnak azt jelölte meg, hogy erősíteni kell „a pártot mindenütt, de legfőképpen a falun“. Erősítenünk kell a falusi pártszervezeteket és ennek előfeltételeként a járási pártbizottságokat. Erősíteni a járási pártbizottságokat nem olyan egyszerű feladat. Nem azt jelenti, hogy 10, vagy 15 emberrel több dolgozzon a járásnál. Erős járási pártbizottság _ azt jelenti, hogy a marxizmus-leninizmus alkalmazásában jártas elvtársak_ irányítsák a falu dolgozóinak életét. Alkalmazni a marxizmust-leninizmust, alkalmazni Sztálin győzedelmes elméletét, alkalmazni Rákosi elvtárs nagyszerű politikáját egy járásra 15—26, vagy 12 községre nehéz feladat. De a szocializmus építése azon áll, vagy bukik, hogy a járási pártbizottságok, a falusi pártbizottságok és pártszervezetek megtanulják-e, megtanulták-e alkalmazni, megvalósítani a leninizmust, Rákosi elvtárs szavát a reájuk bízott területen. Hosszú évek vannak mögöttünk. Elmondhatjuk: vannak elvtársunk, akik képesek arra, hogy győzelemre vigyék a nép ügyét, akik képesek arra hogy megvalósítsák a nép kívánságát, a második pártkongresszus határozatait. Ma reggel Budapesten a járási pártfunkcionáriusok országos értekezletre gyűlnek össze, megvitatni egymás tapasztalatait. Megvitatni, milyen új, hasznos módszerek vetődtek fel ez új formájú harc során, amelyet azután mindannyiunk hasznára az egész országban mindenütt hasznosítaná, alkalmazni lehet és kell. A mi járási pártfunkcionáriusaink is részt vesznek ezen az értekezleten. Érdemes számotvetni arról, hogyan vezettek a járási pártbizottságok nálunk a községi pártszervezeteket. Ma a szocializmus építésének időszakában a legfontosabb: a gazdaság kommunista vezetésének az elsajátítása, üzemben és falun egyaránt. A járási pártbizottságok feladata az, hogy megtanítsák a kommunistákat a szocialista üzemek, a szocialista gazdaságok kommunista vezetésére. A mi mezőgazdasági jellegű Csongrád megyénkben az egyik legfontosabb feladat, hogy a járási pártbizottságaink jól irányítsák a tanácsokat, arra neveljék a falusi pártszervezeteket, hogy azok is jó tanácsokast adhassanak a helyi tanácsoknak. A jó gazdasági vezetés előfeltétele a jó politikai vezetés. A begyűjtés, a tavaszi mezőgazdasági munka elsősorban gazdasági feladat, s ahhoz, hogy ezek a gazdasági feladatok a szocializmus építésében jól valósuljanak meg, mindenekelőtt jó politikai irányítás szükséges. A járási pártbizottságoknak ebben a jó, vagy rossz politikai irányításban döntő szerepük van. A napnál fényesebben bizonyítja ezt egy egyszerű példa. Az ősszel Csanád község elmaradt a mélyszántásban. Ez gazdasági kérdés. Igaerő és traktor kérdése látszólag. Mi volt a tényleges ok a valóságban? Ezt Hetényiné elvtársnő, a makói járási pártbizottság titkára tárta fel. Amikor kiutazott Csianádra, még ő sem ismerte az okot. Egyetlen jelből következtetett: a silózó gép délután 2 órakor munkátlanul állt a megásott silógödör mellett. Arra a kérdésre, miért nem silóznak, így válaszoltak a tanácsnál: „Neon kifizetődő a taktorosok számára“. Nem valami gépállomás-béli traktorral itt gondolni, hanem kuláktraktorra. A Mák-traktor tulajdonosok a fiatal, tapasztalatlan tanácselnökhelyettest kigúnyölték, szerb közt nevelték, ahelyett, hogy szántottak volna. Borbély elvtárs, a községi párttitkár pedig elismerte: „A kulák valóban ráfizet a szántásra“. S ebből azt a következtetést vonta le, hogy „nem lehet tenni semmit“. A járási párttitkár tárta fel ezt a mélységesen feneketlen opportiunizimust. Majd egy napot töltött Csanádon és megmagyarázta Borbély elvtársnak: a kulák valóban ráfizet a szántásra, mert „minden új barázda győzelem, munkásélelem, burzsuj félelem“. Megmagyarázta, hogy a kulákok, ha szabotálnak, annak mert magasabb bér, hanem magasabb büntetés az orvossága. Nálunk, Csongrád megyében — mint ahogy mindenütt a világon —ugyanúgy van, hogy a jobboldali elhajlás édestestvére a „baloldali“. Három hónap sem telt bele, hogy Szűcs Mihályné 8 holdas csanádi parasztasszony kopogtatott be a makói járási párttitkárság ajtaján Hetényinéhez, a párttitkárhoz. Panasszal jött: _ Nálunk, Csanádon, mintha megbolondultak volna a tanácsnál. Február 2-án foglalni mentek a legjobban teljesítő dolgozó parasztokhoz is a februári adó miatt. Volt olyan dolgozó paraszt, akinek háromszáz forintos februári ,,adóhátralék" miatt 2-án lefoglalták két lovát, egy tehenét és 12 tyúkját. Engem azért küldtek ide a parasztok, mert mi ott, Csanádon úgy gondoltuk, ezt nem maguk csinálják, hanem az ellenség. Maguk ezt nem így akarják. Maguk arról beszélnek, hogy azokat büntessék, akik elmaradnak, akik hanyagok. De nálunk még az is előfordult, hogy egy mezőőrt, akinek a fia katona, 70 forintos adóhátralék miatt csúffá tettek, a képeket vitték el szobája faláról. Sok vihart látott már a makói városháza már városháza korában is. Ott most a járási tanács székhelye van. Nem sokkal azután, hogy a 8 holdas parasztasszony eltávozott Hetényinétől, megindultak a járási tanács gépkocsijai kivizsgálni az ügyet. Napok sem teltek el, hogy a bűnösöket ezért a disznóságért megbüntették. De mérhetetlenül rövid idő kellett ahhoz, hogy Heiényiné telefonon hívja Borbély elvtársat, a csanádi párttitkárt. — Borbély elvtárs! Miért nem ellenőrzik, hogy mi folyik a községükben? Hát nem érik fel ésszel, hogy az ellenség néha úgy támad, hogy túllicitál bennünket? Há mi azt mondjuk: korlátozd a kulákot, ők azt mondják: üsd a középparasztot. A csanádi középparasztok egy héttel ezelőtt keményhangú felhívással fordultak a megye dolgozóihoz, hogy a dolgozó parasztok maguk ítéljék el azokat, eleik nem teljesítik kötelezettségeiket a néppel szemben. Mi volt e felhívás alapja?, Az, hogy a csanádi dolgozó parasztok a járási pártbizottság intézkedéséből megértették: a párt tűzönvízen át, személyre való tekintet nélkül mindenkivel szemben érvényesíti az igazságot. Csanád község túlteljesítette első negyedévi begyűjtési és adófizetési tervét, mert felszámolták a jobboldali és baloldali elhajlást a községben. Jól dolgozik a makói járási pártbizottság, igaz, kemény leckét kapott. Amikor megválasztották a pártértekezleten a pártbizottságot, ilyen bírálatok hangzottak el: — A járási pártbizottság tagjai csak fél lábukat teszik ki a gépkocsiból. Körülgépkocsikáznak csak a járásban, de mire szólhatnánk hozzájuk, máris tovább robognak ... A pártiértekezlet határozati javaslatba foglalta a járási pártbizottság munkamódszerének megjavítását. A pártértekezletet követő nap a járási pártbizottság megvitatta a pártértekezleten kapott bírálatot. A párttagság akaratából született ez a határozat és azóta már módszerré valósult a makói pártbizottságon A módszer a következő: fejnélküli szaladgálás nincs. Hetényiné elvtársnő minden pénteken, munkaértekezletet tart, a járási pártbizottság tagjai is megkapják feladatukat és egy héten át ugyanarra a területre járnak ki. Hétfőn este iskolára, szerdán vezetőségi ülésre, szombaton taggyűlésre, vagy pártnapra. Egy-egy párttitkár elvtárssal pedig fél napnál is többet foglalkoznak, beszélgetnek. Ez a módszer az alapja annak, hogy Hetényiné feltárhatta a csanádi hibát és megjavíthatta és ez az alapja annak — most csodálkozhatnak a csongrádmegyei falvak—, hogy Maroslele az első negyedévi élő állalbegyűjtésben az elsők között van. (Tavaly ezt a községet a begyűjtés rossz teljesítéséért kizárták a szabadpiacról.) A makói járás egy a megye négy járása közül. Legjobban talán ők valósították meg a kongresszusi határozatot. De nemcsak ők küzdenek az erős falusi pártszervezetért. Ha visszaemlékezünk a megyei pártértekezletre, akkor agyunkba ötlik, hogy a szentesi járási pártbizottság igen éles bírálatot kapott 560 régi tagjelöltje miatt. Ennél a járási pártbizottságnak a munkáját a megyebizottság január elején megbírálta és megvizsgálta. A járási pártbizottság a bírálatot elfogadta, munkáján változtatott. Csécsi János elvtárs értekezletre hívta össze a járási pártbizottság munkatársait, mert a pártbizottságon belül volt a hiba. Felütötte fejét a „haverkodás“. Megtörtént, hogy a járási párttitkár egy-egy utasítására a szervezőtitkár azt válaszolta: „Majd, ha fagy“. Vagyis azt mondotta, hogy nem hajtja végre az utasítást. A szervezőtititárt viszont Fábiánsebestyénen, így fogadták: „Ugyan már Terézfcém, hagyjuk a mesét“. Tehát a tekintéllyel volt a baj. A nyúl nem kölykedzik oroszlánt. A járási pártbizottság fegyelmezetlenségéből sem fakadhat pártfegyelem a falvakon. De amikor rendbeszedték a járási pártbizottság „szénáját“, ugrásszerűen megjavult a pártmanka. Mindszenten, ahol hosszú időn keresztül pangott a partélet, mint az üres hordó, ahol egy-egy pártnapon csak 30—40 földművesszövetkezeti alkalmazott jelent meg, most ugyanennyi dolgozó paraszt tagjelöltet vesznek fel párttagnak és pártnapokon 3—400-an jelennek meg. Kiskirályságon a „Lenin"-termelőszövetkezetban az ősszel megállapították: „esti tanfolyamot, politikai iskolát a tanyavilágban rendezni nem lehet“. Papp elvtárs, a járási ágit. prop. titkár, egy éjszakát beszélgetett át a tagokkal. Beszélgetése során megkérdezte: — Miért nem sikerült az aratás? Miért késtek meg a termelőszövetkezetek minden mezőgazdasági munkával ? — Mert rossz a munkaszervezésünk — válaszolták a tagok. — De miért rossz a munka szervezése? — kérdezte vissza Papp elvtárs. — Mert ahhoz még nem értünk jól — volt az új válasz. Mondanunk sem kell, hogy a Lenin-termelőszövetkezetben a beszélgetés nyomában két esti iskola indult meg, összesen 36 taggal. Új, ezer holdon felüli termelőszövetkezeteket irányítanak már a termelőszövetkezetek pártszervezetei. S ezeket a pártszervezeteket a járási pártbizottságok irányítják. Sokrétű, bonyolult már a pártmunka. Magasabb színvonalú vezetést igényel, mint régen A lelkesedés, amely képessé tette az 1945-ös és 46-os járási pártfunkcionáriusokat arra, hogy zimankói téli éjtszakákon 30—40 kilométert gyalogoljanak, vagy kerékpározzanak — elengedhetetlen feltétel most is De ez nem elég egymagában. A bolsevik lelkesedésnek most párosulnia kell a bolsevik tudással, a bolsevik vezetés módszerével, ha nagy ügyünket, a szocializmus építését sikeresen akarjuk folytatni. A falusi pártszervezetek tagjai az osztályharc közkatonái. Petőfi mondotta: ,,Tiszteljétek a közkatonákat, nagyobbak ők mint a hadvezérek" — tisztelni a közkatonát ma annyit jelent, mint felvértezni őt a harc tudományával. Tisztelni a „közkatonát" annyit jelent, mint hozzásegíteni őt a győzelemhez. Győzelemre segíteni a falvak dolgozó népét elsősorban az őket közvetlenül segítő Járási Pártbizottságok a hivatottak. Közvetlenül? Nem. Nem közvetlenül. Közvetve vezetik a falvakat a Járási Pártbizottságok. Közvetlenül a falusi pártszervezetek vezetik, de még azok sem. Azok is a tömegszervezeteken keresztül valósítják meg a párt irányvonalát. A párt vezet, s az építésnek a sikere annyi, ahányan, s ahogyan építenek, s ahányan, s ahogyan követik a pártot a szocializmus építésében* Élcsapat a párt, de csak akkor, ha van kit vezetnie* Ha nem követne bennünket senki, akkor csak szekta lennénk. A mi megyénkben az a legtöbb veszély, hogy „befele" fordulunk. Amolyan magunknak való „kommunista életet" élünk és nem kommunista életet, olyat, amilyenre Rákosi elvtárs tanít bennünket, ami a tömegek vezetését jelenti. Legfőbb feladatunk ma a falusi pártszervezeteket körülvevő pártonkívüli aktíva megteremtése. Példát mutat ezen a téren a Makói Járási Pártbizottság, amelynek segítségével Komáromi Pál titkárhelyettes, a csanádpalotai Ugarban létrehozott egy példamutatóan működő tanyai agitációs állomást. Íme néhány név a pártonkívüli népnevelők névsorából: ifj. Vigh István 8, Benke Péter 15, Gulácsi István 12, ifj. Csibrán István 12, Fazekas Lajos 12, Búza Márton 15, Mikukán István 12 kat. hadai dolgozó parasztok* Ez a pártonkivüli aktíva, amelyre a pártnak olyan szüksége van, mint a halnak a vízre Nincs tehát semmi csodálatos abban, hogy az e'60 negyedévi begyűjtési tervet eddig a makói járás teljesítette a legjobban. Nincs, mert a járási pártfunkcionáriusok ha kimennek egy községbe számonként a falusi pártszervezetektől azt is, hogyan irányítják a falusi tömegszervezeteket és a tanácsokat: megteremették-e már a pártot egyedül erőssé tévő pártonkívüli aktívát. 1i e fős falusi pártszervezet a pártonkívüliek támogatása nélkül nincs. A második pártkongresszus határozatának megvalósításához a párt tömegmunkájának megjavításán keresztül vezet az út. Van-e ezen a téren hiba nálunk, Csongrád megyében? Van! A szegedi járásban például egyszerűen „aktívaként" használják a tömegszervezeti vezetőket és a tömegszervezetben végzett munkát nem ismerik el pártmunkának. (Ez nemcsak a szegedi járás hibája, de legélesebben itt jelentkezik.) Van-e olyan gyakorlat a mi megyénkben, amely csökkenti a párt tömegbefolyását? Van! És ez Korom elvtársnak, a Csongrádi Járási Pártbizottság titkárának helytelen módszere, aki olyan, pártfunkcionárius számára megengedhetetlenül pártszerűtlen hangon „instruál" (tisztesség ne essék szólván), hogy félnek tőle a községi párttitkárok. (Hát még a pártonkívüliek!) A mi pártunk ereje azonban nem a félelmen, hanem a tömegek szeretetén alapul. A mi pártunktól félni csak az ellenségnek szabad és kell. Szeretni az egész népnek kell-Hogyan vívhatjuk ki a dolgozók szeretetét? Ez ma már nem kérdés- A kérdés az: hogyan tarthatjuk meg. Erre ad majd gyakorlati választ a járási pártfunkcionáriusok kétnapos értekezlete. De egy mondatban előre is leszögezhetjük, hogy hogyan tarthatjuk meg pártunk számára a nép eddigi szeretetet, ha magasabbra emeljük a pártmunka színvonalát, ami azt jelenti: adj jó tanácsot a munkásoknak, a dolgozó parasztoknak, a Szocialista építésben, ami azt jelenti: képezd magad szüntelenül, hogy megvalósíthasd a gyakorlatban a párt elméletét. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya köszönetet mond a szovjet kormánynak Berlin (MTI). A Német Demokratikus Köztársaság kormánya a minisztertanács február 28-i ülésén nyilatkozatot hagyott jóvá, mely a többi között a következőket mondja: A Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa örömmel üdvözli a Szovjetunió kormányának a Német Demokratikus Köztársaság kormánya 1952 február 13-i átiratára adott helyeslő válaszát. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya ebben az átiratában kérte a Németországgal való békeszerződés megkötésének meggyorsítását. A minisztertanács köszönetet mond a Szovjetunió kormányának azért, hogy ismételten kifejezésre juttatta: a maga részéről minden lehetőt megtesz, hogy a békeszerződést Németországgal mielőbb megkössék és a német állam egységét mielőbb helyreállítsák. A minisztertanács hálával és köszönettel fogadja, hogy a Szovjetunió kormánya ismét megerősítette azt az álláspontját, hogy Németországnak részt kell vennie a békeszerződés létrehozásában. A szovjet kormány válaszjegyzéke bizalommal és bátorsággal tölti el az egész német népet. A szovjet kormány válasza újabb bizonyítéka annak a következetes és baráti segítségnek, amellyel a Szovjetunió kormánya támogatja a német népet létfontosságú problémája békés megoldását célzó erőfeszítéseiben. A minisztertanács az egész német nép óhajával egyetértve elvárja, hogy a három másik nagyhatalom kormánya — amely ellenőrző funkciókat gyakorol Németországban — a maga részéről ugyancsak pozitív választ ad. A Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa megfngathatatlanul folytatja erőfeszítéseit a német nép létkérdése békés megoldása céljából.