Délmagyarország, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)
1952-05-01 / 101. szám
Az ország legjobb szarvasmarhatenyésztői országos kongresszuson beszélték meg legfontosabb feladataikat Április 29-én, kedden reggel az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dőlgőzük Szakszervezetének székházában a szarvasmarhatenyésztés elméleti és gyakorlati szakemberei országos kongresszusra gyűltek össze, hogy megvitassák a szarvasmarha tenyésztésünk előtt álló feladatokat. A kongresszust Schandl József, az Álaltenyésztési Kutatóintézet igazgatója nyitotta meg, majd Magyari András elvtárs, a földművelésügyi minisztérium állattenyésztési főosztályának vezetője a szarvasmarhatenyésztés fejlesztéséről tartott előadást. __ A minisztertanácsnak az állattenyésztés és a takarmánytermelés fejlesztéséről szóló határozatának megvalósításában, mint az Országos Állattenyésztési Kiállításon bemutatott állatok bizonyítják — mondotta Magyari elvtárs —, már igen szép eredményeket értünk el. A Budapesti Állami Gazdaság alagi üzemegységének tehenészei például 120 tehénnél 18,5 literes fejési és 97 százalékos őllési átlaggal dicsekedhetnek. — Szarvasmarha tenyésztésünkben azonban még igen sok a tennivaló — hangsúlyozta —, rengeteg olyan kézenfekvő eszköz kínálkozik, amelyeknek a segítségével a termelést ugrásszerűen emelhetjük. Ezek közül az egyik legfontosabb a napi háromszori fejé*. Tudományos megfigyeléseink bizonyítják, hogy a fejesek számának növelése 25 százaléknyi tejtöbbletet eredményez. Nem ritka eset azonban az sem, hogy ezzel a módszerrel a tejtermelést megkétszerezték. A károlyi December 21 termelőszövetkezetben pédául a 3,5 literes istállóhangot rövid idő alatt 9,5 literre növelték. Széles körben el kell tehát terjeszteni ezt a módszert. A legjobban tejelő teheneket pedig négyszer kell fejni. __ A termelékenység növelésének másik fontos módszere a mesterséges borjúnevelés. Eddig a borjak elhullásának fő oka az volt, hogy meleg, párás istállóban tartották a fiatal állatokat, így nem jutottak friss levegőhöz és amint a szabadba kerültek, rögtön megfáztak, tüdőgyulladást, hasmenést kaptak. A Stesmanféle szovjet mesterséges borjúnevelés módszerével ezeket a betegségeket meg lehet előzni. A szarvasmarhatenyésztésben elsősorban a tejtermelésre törekszünk. Ezért már a fiatal állatokat úgy kell nevelnünk hogy célunkat elérjük. Etessünk tehát a borjakkal minél több vitaminban, ásványi sóban és fehérjében gazdag takarmányt. A megfelelő fejlődést elősegíti az erőteljes mozgatás is. Rendszeresen gondoskodjunk arról, hogy a borjak téren legalább 15—45 percet, nyáron pedig az etetésen és Villáson kívüli időt a kifutóban töltsék. Az ilyen módszerrel felnevelt állatok egészségesek, a betegségekkel szemben ellenállók, nagy termelőképességűek lesznek, gyorsan fejlődnek, például szüszők egyéves korra elérik a 360—400, a bikák pedig a 450—500 kiló súlyt. Magyari András elvtárs ezután a tejtermelés fokozásának technikai módszeréről, a Szovjetunióban általánosan alkalmazott tőgymasszázsról beszélt, majd így folytatta: __ Igen nagy problémája szarvasmarhatenyésztésünknek az abraktakarékos takarmányozás bevezetése. Nálunk egy-egy tehén átlagosan évente csak két-három tonnányi vizenyős takarmányt fogyaszt el, míg a Szovjetunióban nyolc-kilenc tonnát. A vizenyős takarmányok fokozottabb etetése olcsóbbá teszi az állattartást s növeli a termelőképességet. Ezért állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink a zöld futószalag megszervezése mellett gondoskodjanak nagymennyiségű silótakarmányról is. Magyari elvtárs előadásának befejező részében a kiválóan dolgozó fejő- és borjúgondozónők példájával bizonyította be, hogy az asszonyok ezen a téren is jól megállják a helyüket s ezért mindenütt bátran be kell őket vonni ebbe a munkába. Magyari elvtárs beszámolójához elsőnek Lénárt Miklós, az állami mező- és erdőgazdaságok minisztériuma mezőgazdasági fejlesztési főosztályának előadója szólt hozzá. Elmondotta, hogy az állami gazdaságok túlnyomó többségében alkalmazzák a napi háromszori fejést. Ezzel a módszerrel januárban a fejési átlag közel 20 százalékkal növekedett a múlt év hasonló időszakához képest. Nagy Lajos, a keszthelyi tangazdaság brigádvezetője után Manninger Rezső Kossuth-díjas egyetemi tanár a szarvasmarhate rvészlen egészségügyi feltételeiről iszólt. Hangsúlyozta, hogy a betegségmentes tenyészeteket meg kell ívni a fertőzéstől és új állományt csak egészséges állatokból lehet létesíteni. Mészáros István, a földművelésügyi minisztérium osztályvezetője a mesterséges megtermékenyítés eddigi eredményeiről számolt be. Elmondotta, hogy ma már a szombathelyi megtermékenyítő állomás kétezer tehénnel 78, a balassagyarmati pedig 85—90 százalékos vemhességi eredményt ért el. Bálint János a sarkadi Lenin-termelőszövetkezet kitüntetett tehenésze elmondotta, hogy 1950 októberétől 1951 októberéig 4290 literes fejési átlagot ért el. A termelőszövetkezetben egy-egy Május * a munkásosztály összefogásának és szolidaritásának nagy nemzetközi ünnepe. Igazi értelmet, igazi jelentőséget Számunkra a műszaki értelmiség számára csak akkor nyert, amikor a Szovjetunió fegyverrel lerombolta az évszázados válaszfalat, amely a fizikai munkást, az értelmiség dolgozótól elválasztotta. A Szovjetunió néphez hű értelmiségeinek, mérnökeinek, technikusainak, tudósainak és művészeinek példája mutatta számunkra is az utat és a jövőt.Ebből a feismerésből született meg az építőipari értelmiség kollektív összefogása, legyőzve a kis,polgári felfogást és maradiságot. Pártunk útmutatásait követve, nevelő és felvilágosító munkával sikerült egyre több és több értelmiséget, mérnököt és technikust bevonni soraink közé. Tervezőinkre új feladatok megoldása várt. Ki kellett elégítenie a munkásosztály új igényeit. Meg kellett teremteni az új formát, egyszóval létre kellett hozni a nemzeti építő kultúránkat. Mire törekszik a szovjet építészet?A.na, hogy az élet szépségét, erejét, mosolyát és nagyszerűségét művészi eszközökkel minél tökéletesebben kifejezze. A szovjet építészet ezt a célt tartotta szem előtt, és ezen az úton kívánunk mi is haladni. Ez az elhatározás megköveteli tőlünk a Szüntelen tanulást és fejlődést. Építészeink élnek az alkalommal és igyekeznek átültetni a gyakorlatba ez új élet eszméit. Építész osztályunkra l e feladat végrehajtása komoly felelősséget ró. Éppen ezért megfelelően fel kell készülnie a hivatása maradéktalan betöltésére. Az elmúlt évekbeli komoly fejlődés tapasztalható építészetünk, építő stílusunk alakulása terén. A szegedi egyetemi B. épület tervei, az újszegedi víztorony, a békéstarhosi zenekonzervaiórium és az orosházi gimnázium tervei azt mutatják, hogy építészeink megértették az idők szavát. De az eredmények felsorakoztatásával nem mehetünk el szó nélkül a hibák mellett sem. Komoly hiányosságokat látunk a minőség területén. Terveink kidolgozása és pontossága még korántsem éri el azt a fokot, amit egy Tervező irodától, tehát önmagunktól joggal megkövetelünk. Bajok mutatkoznak a Szervezésben. Nem folyamatos a munka ellátásra a csoportok közötti munkaszétosztás. Építész osztályunk vezetője, Komor János igyekezzék felszámolni ezeket a hiányosságokat. Foglalkozzék többet a csoportokkal. Tanítsa és nevelje beosztottait. Ha kiküszöböli osztályán a hiányosságokat, javítja terveink minőségét, akkor elérjük, hogy építész osztályunk a jövőben komoly tényezője lesz a szocialista építés kialakulásának, a déli megyékben. A statikus osztály jól végzi munkáját. Irodánk legjobb munkamorállal rendelkező osztálya. Szojka tehenészre 16 tehén gondozását bízták. Az állattenyésztési brigád tagjai két műszakban dolgoznak. Nemrégen bevezették a mesterséges borjúnevelést is és azóta a borjas tehenektől 5—6 literrel több tejet fejnek. — Minden feltétele megvan, hogy termelőszövetkezetünk tehenészete ebben az évben elérje az 5000 literes fejési átlagot — mondotta. Számos hozzászólás után az országos kongresszus részvevői határozati javaslatot fogadtak el, majd táviratban ígérték meg Rákosi elvtársnak: minden erejükkel azon lesznek, hogy hazánk állattenyésztésének fejlesztését segítsék elvtárs régi szakember, pártunk tagja, aki szeretettel foglalkozik a fiatalság oktatásával és nevelésével. Ennek köszönhető, hogy osztályu« úgyszólván kifogástalan tervek készülnek. A gépész osztályon Kovács és Oláh elvtársaik a maguk felkészültségűikkel és alapos szakmai tudásukkal komoly segítséget nyújtanak osztályuk jó munkájához. Azonban vannak hiányosságok is. Vay Géza osztályvezető nem helyez elég súlyt sok esetben a minőségre, így a „C‘‘ munkáknál alaposan elvétették a dolgokat a minőség terén. Mindez arra figyemezteti az osztályvezetőt, hogy több figyelmet kell szentelni a terveik fokozott ellenőrzésére és jobb szervezéssel le lehet győzni a nehézségeket. Az árelemző, kultúr, pénzügyi és tervosztály komoly segítséget nyújt irodánk műszaki részletének ,feladatának megvalósításához. A műszaki vezetésnek nagyobb felkészültséggel, és főként több önállósággal kellene az Iroda segítségére sietnie. Dolgozóink sokszor kifogásolják, hogy nem kapnak támogatást a műszaki vezetés részéről feladataik megoldására. Málnai László főmérnök tartózkodjék többet a dolgozók között, ismerje meg problémáikat és legyen segítségükre ezek megoldásában. A munkafegyelemről ma kell még beszélni. Sok az elkéső irodánkban. Ezen sürgősen javítanunk kell. Horváth, Strassinszky és Király Júlia komoly, és igen értékes dolgőzői irodánknak. Nem szabad megengedniük, hogy elkésésükkel lerontsák saját munkájuk eredményeit. A hibák kiküszöbölésében, munkánk állandó javításában nagy sgítségünkre van pártszervezetünk és szakszervezeti Üzemi Bizottságunk. A pártszervezet és Szakszervezet állandóan ott van dolgozóink között, segítik és támogatják munkájukban tervezőinket. Dolgozóink a pártszervezet jó felvilágosító és politikai munkájának köszönhetik, hogy elsajátították a slztahanovista módszereket, a tervezés területén. 3 dolgozónk érte el a sztahanovista szintet és kapott kitüntetést. Tipity János jelvényt, Bálint Ferenc építész és Sohajda László statikus tervező pedig isztahánovista oklevelet kapott jó munkájuk elismeréséül. A munka ünnepét, május 1-ét úgy tesszük számunkra igazán ün.neppé, ha eredményeinket továbbfejlesszük. Ha nem állunk meg a fejlődés útján, ha jövőbe nézünk és előre tekintünk. Ne feledjük, hogy sokkal tartozunk a munkásosztálynak, a dolgozó népnek. A munkánkban állandóan legyen előttünk Engels mondása: „Semmi sem lehet elég jó, ha a dolgozó tömegek részére készül.“ Lgyen irodánk is a béketábor egyik harcos őrhelye, a szociális, mást építő, békénket védő dolgozó milliók erős harci táborában. Fodor Piroska a „Délmagyarország"* levelezője TERVEZŐIRODÁNK LEGYEN A BÉKE EGYIK HARCOS ŐRHELYE A Szovjetunió kormánya 66 üzemet átadott a Német Demokratikus Köztársaság népének Berlin (MTI). A Szovjetunió kormánya határozatot hozott, amelynek értelmében a németországi szovjet vállalatok 66 üzemét átadják a Német Demokratikus Köztársaság kormányának. A Szovjetunió kormánya nagyjelentőségű határozatának közzététele után sok üzemben gyűléseket tartottak, amelyeken a dolgozók hálájukat juttatták kifejezésre a Szovjetunió iránt, megfogadták, hogy tovább fokozzák a termelést és javítják az áruk minőségét. (MTI) CSÜTÖRTÖK, 1952. MÁJUS t ELŐRE IFJÚSÁG A III. d. osztály nemcsak megjavította a tanulmányi eredményét, hanem át is adja munkamódszerét a többi osztályoknak A Radnóti gimnáziumban a napokban tartották meg a háromnegyedévi ellenőrző konferenciákat. A diákok egy része általában szorongva gondol az efféle „vészes" időkre, hiszen ilyenkor születik meg az intők és a róvók tömkelege. A III. d. osztály mégis, valahogy más érzéssel gondolt a szombati napra. A III. d. tudta, hogy három hónap megfeszített munkájának meglesz a megérdemelt eredménye és jutalma. S nem is csalódtak. Kevéssel a félévi bizonyítványosztás után, az osztály tagjai felfigyeltek Loy Árpád kezdeményzésére, s elhatároznák, hogy ők is elindítanak egy ilyen mozgalmat, a saját kis közösségükön belül. Hisz bányásznak, munkásnak, tanulónak egy a célja: a magasabb eredmény elérése, a termelés, a tanulás fokozása, épülő szocialista hazánk erősítése. Megbeszélték és részletesen kidolgozták a tervet Papos Mihály osztályfőnök elvtárssal együtt, s így indult a III. d „Dolgozz ma többet, mint tegnap"mozgalma. Mindjárt az első napon az osztály 85 százaléka jelentkezett, s ünnepélyesen, írásban tettek tanúbizonyságot arról, hogy a mozgalom célkitűzéseit magukévá teszik. Nem világraszóló, hatalmas cselekedetekről volt itt szó, hanem mindennap lemérhető, apró kis dolgokból álló, de állandó fejlődésről, tanulmányi és fegyelmi téren. A résztvevőket csoportokra osztották, s minden tanuló a nap végén röviden beszámolt csoportfelelősének aznapi munkájáról, feleleteiről, javulásáról. Egy héten egyszer a csoportfelelősök beszámolója alapján értékelték a mozgalom állását. A tanulmányi színvonal emelése érdekében új életet öntöttek a közösségi munkába: megszervezték a 10 tagból álló tanulóbrigádot, amelyet a tanárok is segítettek, s emellett az elvtársi segítségen alapuló tanulópárok is végezték munkájukat. A fegyelemre pedig önmaguk és a csoportfelelősök vigyáztak, így születhetett meg aztán a jó eredmény, amely elsősorban a tanulásban mutatkozott meg. Különösen Mokcsay Pál és Fekete István munkáján látszott meg a javulás. Egészséges arányban osztották meg a sportra és a tanulásra fordított időt. Papp Nándornak döntően megváltozott a közösséghez való viszonya. Azelőtt nehezen lehetett rábírni arra, hogy kollektivmunkát végezzen, — most pedig sajtófelelős, s fegyelmi téren is sokat javult. A mozgalom keretében szinte megszépült a III. d. osztály terme. A falakon szép képek, mindenütt virág és díszítés. Ezért elsősorban Szombati Lajost illeti dicséret. A kezdeményezés sikerét látva, nemrég a többiek is felvételüket kérték a „Dolgozz ma többet, mint tegnap!"-mozgalomba. A sok apró javulásból származó eredmény legjobban a konferecián mutatkozott meg, így például Gránitz Balázs a félévi 3.55-ös eredményét 4-re javította, Metzvickler Kálmán 2.88-ról 3.11-re és Kiss Ferenc 2.11-ről 3.44-re javított, Fekete István, Sadt Ede és Székely Tivadar 0.4-gyel emelték eredményüket, Ilia Mihály jeles lett, Varró Mihály félévi 3.88-as átlagát 4-re emelte, s még így folytathatnánk a felsorolást. Természetesen nem sikerült minden hibát és hiányosságot egycsapásra megszüntetni, de reméljük, hogy szívós, az eddiginél jobb mainkával Pesti Sándor is, aki 3.11-ről 244-re esett vissza és Molnár József is, aki több tárgyból igen gyengén áll, kijavítják majd rossz osztályzataikat. A III. d. előtt most újabb feladat áll: adja át tapasztalatát a többi osztálynak, s indítsák el ezt a komoly eredményekkel biztató mozgalmat az egész iskolában. így ünnepelheti meg a legjobban a III. d. osztály 34 tagja a világ dolgozóinak nagy ünnepét, május elsejét. Boros Mihály a „Délmagyarország" levelezője IA munkát végzett a csongrád megyei faipari sztahánovisták első megyei kongresszusa Vasárnap délelőtt tartották meg Csongrád megye faipari sztahánovistái első megyei kongresszusukat a Gyufagyár kultúrtermében. Czakó Gyuláné sztahanovista megnyitója után Juhász Nagy Antal az Építőipari Dolgozók Szakszervezete megyei bizottságának kérfelelőse tartott előadást. Juhász elvtárs elöljáróban rámutatott arra, hogy Csongrád megye faipari üzemei 97,5 százalékban teljesítették I negyedévi tervüket. Ha a Tiszamenti Fűrészek nélkül számolják megyei átlagukat — mely üzem objektív okok miatt nem tudta tervét teljesíteni — úgy a megyei átlag 101.9 százalék, mely 0.6 százalékkal felül van az országos átlagon. — Hogy ezen szép eredményt el tudtuk érni — mondotta — abban döntő szerepük van a sztahánovistáinknak, akik a Szovjetunió sztahánovistáinak útmutatása és példája nyomán harcolnak ezekért az eredményeikért. Pártunk Politikai Bizottsága 1950. július 24-i határozatában feladatul állítja a szakszervezetek elé, hogy következetesen harcoljanak a Sztahánov-mozgalom fejlődéséért, az újításokért, a jó munkamódszerek széles körben való elterjesztéséért a munka jobb megszervezésének fejlesztéséért. Hiányossága volt a szakszervezet megyei bizottsága munkájának, hogy nem gyakorolt kellő ellenőrzést és így nem adott a sztahanovistáknak kellő segítséget. A megyebizottság nem is ismerte a sztahánovista elvtársakat. Ezeknek a hibáknak a kiküszöbölésére határozta el a megyei bizottság a sztahánovista konferencia összehívását. Míg Csongrád megye területén 1951. szeptemberében 62 faipari sztahánovista volt, addig ez a szám március végéig 123-ra emelkedett. Sztahánovistáink fejlődése azt mutatja, hogy mindinkább többen és többen tudnak üzemeinkben jó munkamódszerekkel a technika uraivá lenni és nemcsak előre viszik a termelést, hanem tanítják, nevelik munkatársaikat, hogy élenjáró példájuk nyomán minél többen legyenek a technika mesterei. Részletesen foglakozott ezután Juhász elvtárs egyes üzemek munkájával, feltárta azokat az eredményeket és hiányosságokat, melyeket egyes üzemekben tapasztalt és döntő hibának találta azt, hogy egyes üzemek nem használták fel kellően a munkabér-alap fél százalékát, melyet az újítások díjazására lehet fordítani. De hibák mutatkoznak a tapasztalatcsere kérdésében is, nem mennek az üzemek dolgozói kellő számban egymáshoz tanulni és nem cserélik ki tapasztalataikat. Az előadás után a felszólalók közül többen rámutattak arra, hogy sok esetben a sztahánovistáknak nem biztosítják a munka műszaki életét tételeit. Török Attila a Szegedi Falemezgyár művezetője rámutatott arra, hogy bár a tervüket túlteljesítették, még ma is tartalék kajánnal kénytelenek dolgozni és előfordul, hogy a dolgozó gépe a rossz gőzszolgáltatás következtében nem megy jól. Bindis Jenő az Újszegedi Ládagyár dolgozója arról beszélt, hogy a Sztahánov mozgalom kifejlődése nemcsak a dolgozókon múlik, hanem múlik a SzOT munkáján is, mely nem tart jó kapcsolatot a dolgozókkal és nem támogatja kellőképpen munkájukat. Laczkó József elvtárs a Szegedi Bútorgyár dolgozója szintén kritikást gyakorolt a szakszervezet felé. Varga Lajos elvtárs és még többen rámutattak az újítások kivitelezését előkészítő műhely hiányára és javasolták, hogy áltsanak fel Szegeden egy újításokat kivitelező műhelyt. A faipari sztahánovisták első megyei kongresszusa jó munkát végzett, sokat tanultak egymástól a résztvevők s az eredmény bizonyára meglátszik majd Csongrád megye faiparának II. negyedév tervteljesítésén.