Délmagyarország, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1952-07-01 / 152. szám
2 Szép teljesítményt ért el Szeged az aratás, tarló bántás és másodvetés munkájában ! 1 A megyei tanács legutóbbi jelentése szerint a cukorrépa, a napraforgó és a kukorica egyelése, valamint háromszori kapálási munkái teljesen befejeződtek. Úgyszintén befejeződött a lucerna, vöröshsze és a rétek első kaszálása is. A növényápolási munkák sikeres végrehajtása lehetővé tette, hogy termelőszövetkezeteink és egyénileg dolgozó parasztjaink jól felkészüljenek és idejében hozzáfogjanak a kalászosok betakarításához. Csongrádmegyében mihelyt az őszi árpa elérte a sárgaérés fokát, azonnal megkezdődött a levágása. Szövetkezeteink túlnyomórészt gépek segítségével végezték a kaszálást, de a gépi munkával egy időben a kézikaszások is munkába állottak, hogy minél hamarabb győzelemre vigyék az aratás nagy csatáját. Dolgozó parasztságunk lelkes munkája tette lehetővé, hogy az ősziárpa aratása ma estig teljes egészében befejeződhessék.A munkában különösen Szeged város ért el jó eredményt. Már június 25-én befejezte az ősziárpa aratását. Az ősziárpával együtt ma, kedden estig végetér a rozskaszálas is. Az őszi árpa levágásával és keresztbehordásával együtt megkezdődött a tarlóhántás, a másodvetés v és a levágott gabona hordása. Ebben a munkában szintén termelő szövetkezeteink járnak az élen. A szentesi „Felszabadulás“, a sándorfalvi „Rózsa Ferenc“ és a kisteleki „Felszabadulás ” terme, a szövetkezetek nagyrészt behordták ősziárpájukat, s hozzáfoghatnak a csépléshez. A megyei tanács mezőgazdasági osztályának jelentése szerint 1—2 nap múlva az ősziárpa cséplése ugyancsak általánosságban megkezdődik a megye területén. Az őszi árpa után a búza szintén kasza alá érett. Csütörtökön egynéhány községben, hétfőn pedig már mindenütt aratták a búzát. E tekintetben is a szegedi járás vezet. Hétfőn estig a búzaterületnek mintegy húsz százalékát aratta le. Elsősorban Mámrahalom, Sándorfalva és Kistelek végeznek lendületes munkát. A megye aratási globális teljesítménye a június 25.i hivatalos értékelés alapján. 20,8 százalék. A mezőgazdasági osztály becslése alapján hétfőn este az aratási teljesítmény elérte a 28 százalékot. Járásaink aratási eredménye egyébként a június 25-i állapotnak megfelelően a következő: 1. Szegedi járás 47.6, 2. Szeged város 26.8, 3. Csongrádi járás 17, 4. Makói járás 9.8, 5. Szentesi járás 6.1, 6. Hódmezővásárhely 3.7 százalék. Gépállomásainknak, termelőszövetkezetünknek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságunknak fontos feladata az is, hogy a munkák jó megszervezésével, már a tarló felgereblyézése után elvégezzék a tarlóhántást és a másodvetést-Járásaink tarlóhántási és másodvetési teljesítménye jelenleg a következő: Tarlóhántás: 1. Szeged város 1. 4, 2. Szegedi járás 8.6, 3. Csongrádi járás 6.1, 4. Makói járás 3.8, 5.Szentesi járás 2.3, 6. Hódmezővásárhely 1.4 százalék. Másodvetés: 1. Szeged város 417, 2. Csongrádi járás 12.6, 3. Szegedi járás 12.3, 4. Makói járás 2.9, 5. Szentesi járás 28, 6. Hódmezővásárhely 1.1 százalék. . Mainak, és dötködnek a gyularéti fiatalok A gépkocsiból nyúlánk fiatalember lépett a szövetkezet előtt beszélgető fiatalok elé. Olajos kezét mutatva mosolyogva mondta: — Elromlott a motor, de megcsináltuk ... Sok munka van a tszesben ... Megvacsorázom és azután a moziban találkozunk. Aznap este a Berlin eleste‘‘ című filmet vetítették. Elköszönt a fiúktól, azután hazafelé indult. Tikvicki János, Gyálarét DISZ titkára mellé szegődtem. A Tisza felöl hűvösség áradt felénk: — Sötét arra az ég — törjük meg a csendet. — Arra — felel a fiú —, hát igen, ott: sötét van. Titóék vannak a Tisza túlsó partján. Fehér falu,, kicsi házba lépünk. Janit mindjárt szalonnástojással kínálja édesanyja. A konyhában és a gangon is villany ég. A ház 1947-ben épült, a villanyt, meg egy éve kapták. — Tudják, milyen rossz, ha petróleumlámpát kell gyújtani? Bizony, igaza van Jani édesapjának. A rosszat hamar feledi az ember. Ez a petróleumlámpa éppen olyan, mint a múlt, sokan azt is túl gyorsan elfelejtik. ★ Egy órával később a szövetkezet irodájában ülünk jó néhányan fiatalok. A DISZről beszégetünk. Almási Ilonka, a gazdaságfelelős szeretettel beszél a DISZ-szervezetről. — A mi DISZ-szervezetünk elég jól dolgozik — mondja. — Sokat bíráltuk a tagokat, meg a párttitkár elvtársat, amíg ideértünk. Nem akart segíteni, de mi nem hagytuk magunkat. Már harmincketten vagyunk, ezek közül huszonnyolcan tszcs-tagok. A ralu brigádunk van, már el is hagytuk az öregebbeket. Tüzérségünk is van ... A beszélgetést Tikvicki elvtárs folytatja: — Nappal dolgozunk, aratunk, kapálunk, éjjel meg őrködünk. Védjük terményeinket, meg mindenünket — komor arccal int ismét a Tisza felé —, közel vannak... nehogy kárt tehessenek. A gyálaréti fiatalok lelkesen dolgoznak és tanulnak. A DISZ-tagok nagy része alapfokú szemináriumot végzett. Éberen őrködik ez a maroknyi fiatal szép hazánk egy kicsi szakaszán. Nem is juthat keresztül egy titóista sem az ő községükön. — A határőrökkel együtt másé hat kémet elfogtunk — újságolja Almási Ilonka —. Segítjük őket, mert a DISZ-ben tanultuk, hogy országunkra nagyon vigyáznunk kell. — Minden fiatalunk nagyon éber — avatkozik a beszélgetésbe egy alacsony, barna kislány. — A múltkor két DISZ-tag igazoltatta a felsőbb DISZ-szerv két küldöttjét is. Csak úgy éberségből — teszi hozzá nevelve. Koszó Erzsébet a közbeszóló, Gyálarét egyik legjobban dolgozó fiatalja. Tavaly a VIT-en volt, ott sok mindent hallott, tapasztalt az imperialisták aljasságairól. Azóta még jobban gyűlöli a titóistákat. Ő is tagja a tűzőrségnek, de komoly munkát végez a DISZ-ben is. — A járási DISZ-vezetőség tagja vagyok — mondja Koszó Erzsi. — Segítettem a községi vezetőségnek az aratás megszervezésében. A pártszervezettel együtt kisgyűléseket tartottunk a rendeletekről, az aratásról, a cséplésről. Megmagyaráztuk a dolgozóknak a begyűjtés jelentőségét. Nem maradunk mi le semmivel sem. ★ Mégis van, amiben elmaradtak — elhanyagolták a kultúrmunkát. Pedig a munka mellett tanulni, szórakozni is kell. — Most aratunk, nem érünk rá ilyesmivel foglalkozni — mondják a fiatalok. — Akkor nem nézitek meg estére a „Berlin eleste“ című filmet sem ugye? Hiszen aratás van. — Megnézzük azt, ha beférünk — mondja Tikvicki elvtárs. — Sokan szoktak lenni. Jól esik a szórakozás a nagy munka után. — Hátha még ti is tartanátok egyszer-kétszer kultúrestet a nyári munkák idején? A fiatalok összenéznek. — Igaz — mondják —. Tényleg hiba, hogy elhanyagoltuk ezt a területet. — És elhatározzák: kijavítják ezt a hibát. A gyálaréti fiatalok lelkesen dolgoznak, tanulnak és éber őrei a község kis házainak, az országnak. Nem akarják, hogy visszajöjjön az, ami most Titoknál van. Élni akarnak, építeni szép hazánkat. .. Kaczur István. Kálmán Józsefné panasza — Igazán mondhatom, elvtárs, itt Üllésen nagy az érdeklődés a politika iránt. A múlt hónap vége felé harmincnyolcan jöttek össze Dobai Jánoséknál, Gyuris Lajoséknél meg harmincöten. Nagy szó ez itt a tanyavilágban. Azt jelenti, hogy ez a dolgos paraszti nép valósággal szomjazza az igazságot de nem juthat hozzá. Alig fértünk a tanyaudvaron, mikor összehívtam a két kisgyűlést, vártuk a megígért elvtársat féléjszakát, hogy tudatja velünk a rendeleteket, elmondja majd a párt javaslatát az ilyen szorgos munkák idején. De felénk se nézett senki. Őszintén megmondom elvtárs, én ezt nem is mulasztásnak, hanem bűnnek tartom. Itt állunk, maholnap az egész dűlő végez az aratással tudni szeretnénk valamit a bérhordásról. Mert sok kósza hír van errefelé is. Csendesen, megfontol fan beszél Kálmán Józsafiné. Ahogy ül velem szemben a gangon és a dologban megeresedett kezét térdén nyugtatja, egyenest a szemembe néz. így néznek azok a becsületes parasztasszonyok, akiket a munka formált becsületessé és akik immár nyolc esztendeje messzebb látnak a konyha falainál, jobban tőrödnek saját életükkel, szomszédaik problémáival, az országos kérdésekkel. Kálmán Józsefnének hatvan évet kellett megérnie, hogy a pártot hívhassa segítségül, ha egymaga nem képes választ adni sokszáz dolgozó paraszttársa ezerféle kérdésére. — Hat hónapja vagyok tagjelölt — folytatja és fürgén, mint a gyík, besiet a szobába. — Munkával érdemeltem ki ezt a nagy tisztességet. Nézze, itt vannak az okleveleim. Egyiket azért kaptam, mert tavaly kétszáz százalékon felül teljesítettem a beadást, a másik azt tanúsítja, hogy az idén is rendbe vagyok adóval, mindennel félévre. Hat és fél holdunk van, a fiam katona, a beteges urammal kettőnkre szakadt a sok munka, de most is legelső leszek, aki túlteljesíti Üllésen a beadását. Ahogy nézegetem a keresztbe tett rozsot, meg búzát, úgy látom, inkább jobban fizet, mint tavaly. Nem is itt van a hiba, hiszen amit elmondtam az állampogári kötelesség, vagyis mindenki kötelessége. Tőlem pedig többet vár a párt. Népnevelő volnék, legalábbis azt mondta a párttitkár elvtárs a tavasszal, hogy agitáljak, de én nem vagyok megelégedve a munkámmal. Sokszor nem tudok válaszolni olyan kérdésekre, ami érdekli az errevalósiakat. Összehívtam én örömmel a kisgyűlést, jöttek is szívesen a szavamra, de egymagam érzem, kevés vagyok. Több segítségre volna szükségem, legalább kiküldeni a pártszervezet a megígért előadót, vagy legalább megmondaná, hogy egynémelyik kérdésre hogyan világítsak rá. Bemegyek mindennap a faluba, de se a pártban, se a tanácsnál nem mondanak semmit. Mióta Pintér elvtárs, a párttitkár, elment iskolára még egyszer sem kérdezte meg senki, hogy milyen a hangulat miféléink, milyen ütemben halad példaképpen most az aratás. Ezért van az, hogy ebben a hónapban, amikor legfontosabb lenne, nem volt kisgyűlés. Azt mondták: minek jöjjenek, úgyse törődik velük senki. Megemlítem Kálmánnénak, hogy a népnevelő füzet — amvnt a pártbizottság eljuttat minden alapszervezethez — nagy segítséget adna munkájához. Úgy néz rá,k mint a szomjas ember a csobogó vízre, hátha átnyújtok neki egy ilyen népnevelő füzetet. Őszintén sajnálom, hogy nem tudtam megajándékozni ezt a lelkes kommunista asszonyt olyan fi^ty kinccsel, mint teszem fel a hatos számú népnevelő füzet. Pedig hasznosabb kézbe nem is kerülhetne, mint az ő kezébe. És ezen gondolkoznia kellene a községi pártszervezet vezetőinek. (Nagy István) KEDD 1952. JULIUS T, Osztályharcos agitációt A Szabad Nép vasárnapi számában jelent meg Horváth elvtársnak a Központi Vezetőség ülésén mondott beszámolója a felvilágosító munkáról Felvilágosító munkánk egyik fogyatékosságaként jelölte meg Horváth elvtárs azt, hogy a klerikális reakció ellen, a kulákság ellen gyenge a népnevelő munkánk, sőt sok pártszervezetünkben már nem tartják szükségesnek a tömegek felvilágosítását. Megemlékezett azonban Horváth elvtárs arról is, hogy általában fejlődött agrációnk s egyes helyeken jó módszerek alakultak ki. Vegyünk tehát példát az élenjáróktól, azoktól, akik jó érvekkel, módszerekkel, jó kapcsolatot teremtenek a párt és a tömegek között, azokról a népnevelő elvtársikról, akik egyik legfontosabb feladatuknak tekintik a pártonkívüli tömegek meggyőzését a párt igazáról. ★ AZ EMBEREK ilyenkor még este is a földeken vannak. A fiatalasszonyok is. A házőrzőnek csak az öregebbek maradnak otthon. Sok községben, faluban a népnevelők úgy gondolkoznak, agitálni csak a mezőn kell. Ott, ahol most forr az élet, ahol pendül a kasza, feszülnek az izmok. Igazuk van ezeknek az elvtársaknak, az agitációnak, a nevelésnek oroszlánrészét ott kell folytatni, ahol legjobban izzik a munka. De nagy hibát követnénk el, ha elfelejtenénk, hogy a kaszások, kévekötők este hazammennek s az otthonvalóktól „hírt hallanak“. S a nagy kérdés: kitől hallják a hírt? A huláktól, a paptól, vagy a népnevelőtől? Ha mi jól dolgozunk, akkor a népnevelőtől, ha rosszul, akkor ellenségünktől, a huláktól. Az ellenség, a klerikális reakció Dorozsmán is dolgozik. Dorozsmán azonban a népnevelők jó munkája gátat szab az ostobaság ármádiájának. Szalad József elvtárs kisgyűlésén például Biharyié egyszeresük — teljesen indokolatlanul — pulykavörösen felállott és magából kikelve elkezdte rikoltozni: — Nem napközi otthonokra van itt szükség. Ne dolgozzanak az anyák. Anyának gyermek mellett a helye. Nekem is oda volt az első háborúban a férjem. Négy gyerek maradt rám, mégis felneveltem őket napközi otthon nélkül. A klerikális reakció által befolyásolt asszonyok közül sokan bólogattak, sőt volt olyan is, aki ezt mondta: — Így van ez, ahogy Bihariné mondja: anyának a gyerek mellett a helye. Az a hiba, hogy az anyáik dolgoznak. Az előadó, Szagai elvtárs erre közbeszólt: — Az igaz, hogy felnevelkedtek a gyerekek, de az utcán. A kisgyűlés hallgatói közül sokkal többen, mint az előbbiek minden „parlamentárizmus“ nélkül egyszerre beszéltek: — Napszíimba jártam én is... a földre vittem a fiam ... szoptatni se volt időm... Bihariné azonban nem adta meg magát egykönnyen az igazságnak. Még mindig replikázott: — Az enyémek közül ugyan egyik se nevelkedett az utcán. Szalai elvtárs, a kisgyűlés előadója azonban feltalálta magát: — Azt elhiszem, hogy maga nem az utcán nevelte a négy gyermekét. De hol nevelte az a nyolc-tíz asszony, aki magánál dolgozott, mint paprikavágó? Biharyié ugyanis paprikabeváltó volt. .......................... A kisgyűlési előadó kézbessolására az asszonyok magukra ismertek.— így van ez. Szalai bácsi mondja az igazat. Bihariné erre megszégyenülten felállott, körülnézett s mivel egyetlen résztvevő pillantással nem találkozott, dühösen kiballagott a helyiségből. Az ajtóból még hátranézett, hátha valaki megszánja. De csak gúnyos pillantások követték. MI EBBŐL A TANULSÁG? A népnevelő szemtől-szembe leplezze le a dolgozók előtt az ellenség A szemből-szembe vágja az igazságot a kulákok s a kulákbérencek szemébe. Ez a nyíltság felkelti a legvallásosabb dolgozó parasztassszonyban is az osztályöntudatot, vagyis az élet igazságát. És megérti mindenki: a hajdani kizsákmányolók küzdenek ma a nők szabad munkája ellen. Azok beszélnek ma arról, hogy az anyák maradjanak a fakanál mellett, akik azelőtt nyolctíz dolgozó anyát szakítottak el gyerekük bölcsőjétől és szipolyozták ki őket. Azért ne higyjük, hogy az ellenség olyan könnyen megadja magát. Például ezen a kisgyűlésen még ezután is egy tízholdas parasztasszony ismételte meg az ellenség hangjái, a kulákok hangját. A tejbegyűjtéssel agyonsanyargatják a népet — mondotta. Tíz holdról könnyen lehet eleget tenni a tejbegyűjtésnek. Szalai elvtárs ismerte az asszonyt, aki hozzászólt és tíz holdja mellett a nyomorúságról beszélt. A Kun utcában, ahol én lakom, három évvel ezelőtt három rádió volt. Most esténként 17 rikoltja hangossá az utcát. Én nem hiszem, hogy ebbe a kis utcába ezt a sok rádiót éhes hassal hallgatják az emberek. Nekem is van egy kis tamburám, bizony éhes hassal nem esik jól azt pengetni. — Ejnye, de nehéz magának ellene beszélni — vág vissza az asszony. — Nekem nem, hanem az igazságnak nem tudnak ellentmondani. A dorozsmai kisgyűlés tanulsága: a népnevelő, a község dolgozóinak életével, megváltozott, megszépült életével érveljen, vagyis az igazsággal, a mi új életünkkel. Szalai elvtárs kisgyűléséből megértették a dolgozó asszonyok, hogy aratni, dolgozni ma annyit jelent, szebbé, jobbá tenni az életet, boldogabbá a jövőt. Ez a népnevelő nem védekezett hanem támadott, az igazság fegyverével szétzúzta az ellenséget. Merényletet kíséreltek meg Gilbert Duelos asszony ellen Párizs (MTI). Fasiszta provokátorok a vasárnapra virradó éjjel merényletet kíséreltek meg Gilbert Duelos asszony ellen — jelenti az „Humanité“. Két Montreuilből gépkocsin érkezett fasiszta megkísérelt behatolni a házba, fellármázta Duclosnét és gyalázkodó kiáltásokkal illette. A házmester és a lakók el akarták kergetni őket, mire a fasiszták a rendőrőrszobára mentek, azt állítván, hogy „megtámadták“ őket. Ezután több rendőr kíséretében visszatértek a házhoz, ahol ismét üvöltözni kezdtek, majd kilátásba helyezték, hogy legközelebb géppisztolyokkal is jönnek vssza. Gilbert Duclos asszony életveszélyes fenyegetés címén panaszt emelt a provokátorok ellen. Ausztria népe követeli: „Acheson takarodj hazal“ Bécs (MTI): Acheson amerikai külügyminiszter vasárnap délután megérkezett Bécsbe. Minden rendőri intézkedés ellenére azonban a bécsi békeharcosok Acheson vonatának megérkezése előtt a vasútvonalról is kitűnően látható hatalmas transzparenst helyeztek el ezzel a felirattal: ,,Amerikaiak takarodjatok haza!"4. JrAche_ son takarodj haza!“ A rendőrség a belügyminiszter parancsára az egész városban razziát rendezett a békeplakátok terjesztői és az Acheson ellenes feliratok készítői ellen. Koreai harcosok levelei a magyar dolgozókhoz A koreai nép ellen indított amerikai agresszió második évfordulója alkalmából messzi földről érkeztek .’»vetek az Országos Béketanácshoz. Koreai harcosok írták. Tartalmuk köszönését és hálát mondanak a magyar népnek az eddig nyújtott segítségéért. Az amerikai rablók betörtek hazánkba, barbár módon bombázzák és lángba borítják városainkat, falvainkat és gyilkolják a békés lakosságot. De az amerikaiak sohasem fognak győzni mert ők pénzért harcolnak. Mi hazánkat védjük, a szabadságért, népi demokráciámért küzdünk. Mi erősebbek vagyunk, mint ők és mi mögöttünk állnak a világ békeszerető népei, élükön a Szovjetunióval. Kedves magyar elvtársak! Mi sok segítséget kaptunk a magyar néptől — gyógyszert, ruhát, cipőt. Nagyon köszöntük az ajándékokat. 1