Délmagyarország, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-204. szám)
1952-08-01 / 179. szám
THUG PROLETHRIHI EGYESÜLJETEK! -----------------------------------------------------------------------.. A Szovjetunió képviselője leleplezte a Vöröskereszt úgynevezett nemzetközi bizottságának bűnös tevékenységét Napközi otthont kaptak a szegedi MÁV dolgozóinak gyerekei VII. ÉVF. 179. SZÁMÁRA 50 FILLÉR PÉNTEK, 1952. AUGUSZTUS 1. A megalkuvás ellen Akik könnyű létről álmodoztak, most nehéz harcokról beszélnek. Nehezek ezek a harcok? Dehogy nehezek. Ha egyelen egy embert is megkérdezünk, aki olvasta a Bolsevik Párt Történetét, az azt mondja, mi magyarok, mi csongrádmegyeiek véghetetlenül könnyen, kimondhatatlanul gyorsan haladunk előre a jólét útján. Igaz ez? Még a kérdés is opportunizmus. Hiszen erre a kérdésre felelnek városaink, gombaként növő új munkásházaink. Felelnek új falvaink; Szikáncs, Dóc és még vagy tizenkettő. Felelnek erre a kérdésre új gyáraink füstölgő kéményei. Felelnek és megalkuvással vádolják a kérdezőt új gépállomásaink zúgó traktorai. A szocializmusba fejlődő magyar nép élete zúgva hömpölyög. Áradatában szétzúzza maga előtt ostobaság s a babonák kevély tornyait, ahogy azt megálmodta Ady Endre. Valóra váltjuk mi most mindazt, amit történelmünk legnagyobbjai, Dózsa György, Matinovics Ignác, Petőfi Sándor, Kossuth Lajos megálmodtak. De csak amit megálmodtak? Nem többet, sokkal, de nagyon sokkal többet alkotunk. Hazánkat, e szép magyar hont, a nép, a dolgozók boldog országává varázsolja munkás kezünk. Aki nem úr a nem bitang volt , az mind kívánta mindazt, amit valóra váltunk. Egy évezred dolgozóinak vágyait vasba, acélba, gépbe, épületbe, villanyba, kultúrába öntjük mi, magyar kommunisták. Szántó Kovács János, Árvai Bálint lázadó, forradalmár népe hazát nyert. S a földön, melyen egykor Árvai Bálint forró vére kifolyt, ma hatalmas termelőszövekezet hirdeti a szocializmus diadalát. Hirdeti a termelőszövetkezet, hogy Árvai Bálint életét kiolthatták a Francia Kiss Mihályok de emlékét, a forradalmi vágyakat, a szocializmus akaratát meg sem semmisíthették. Mi itt Csongrád megyében parasztősök unokái vagyunk. Azoké, akik a századforduló tájékán hősi elszántsággal megrohanták a vásárhelyi városházát. Azoké, akik dacolva Horthy pribékjeinek szörnyű kegyetlenkedéseivel, magasra emel iék fejüket akkor, amikor a szabadság hirdetőire csak bitófa várt. Mi, csongrádmegyeiek, büszkék vagyunk azokra a kommunista parasztokra, azokra a kommunista munkásokra, akik a fasizmus rettenetében hősök, acél emberek voltak. Büszkék vagyunk rájuk, mert a népért küzdöttek. A mi hagyatékunk, mely apárólfiúra száll drága hazánk e viharsarki részében: küzdeni a népért. Értem — mondja ezt Csanytelek, Makó, Szenes, Szegvár és Mindszent dolgozó parasztja —, de hogyan? Hogyan küzdjek én, Árvai Bálint és Szántó Kovács János késői unokája itt,v ma, most a paraszt érdekeiért, az urak ellen? A válasz erre ez: a nép hazájának, a szocializmusnak felépítésével. Aki ma a nép, a munkások és a dolgozó parasztok szabad állama ellen tör, az mind a szocializmus felépítését akarja hátráltatni. Kik ezek az emberek? Falun kulákoknak hívjuk őket, városban bukott burzsoáziának. És valóban csak ezek? Az, hogy a kulák, a burzsoá ellensége a szocializmusnak, ez minden dolgozó ember előtt világos. Azonban a kulák és a bukott burzsoázia ravasz, mint a róka. Tévútra tereli azokat, akik hisznek neki. Ebben van a legfőbb veszély. Abban, hogy becsületes dolgozó parasztok hajdani kizsákmányolójukra, a kulákra úgy néznek, mint „szegény" kulákra, úgy néznek, mint ,,volt“ kizsákmányolójukra. Mindez nem más, mint a kulákok által terjesztett (tisztesség ne essék szólva) „ideológia“. A kulák — kulák marad mindörökké, mint ahogy a farkas sem válik báránnyá, ha karámba zárják. Mégis — bármilyen furcsa — megesik Árvai Bálint és Szántó Kovács János megyéjében, hogy például a vásárhelyi tanácsházán, ahová hatvan évvel ezelőtt a régi parasztvezér rohamra vezette a szegényparasztokat, „szegény" kulákokról beszélnek. Nem hallja már Szántó Kovács János lázadó népe e szavakat, de hallják azok, akiknek apját , akiket saját magukat, mint Oláh Mihály elvtárs, tanácselnököt véresre verték ugyanazok a csendőrök, akik Szántó Kovács János unokáit kényszeríteni akarták a szabad életért vívott harcuk abbahagyására. Voltak olyanok, akik elárulták, megtagadták a munkásokat. Takács Ferenceknek, Kiss Enőknek, Túriaknak hívták őket. Közismert nevükön jobboldali szociáldemokratáknak. Ezek és tanítványaik ma épülő, szépülő hazánk vívmányai ellen törnek, összefogva a klerikális reakcióval és a kuláksággal. Egyik helyen Délár Jánosnénak hívják a jobboldali szociáldemokratát, másik helyen talán nincs is neve „csak bent ül a tanácsban“. Bent ül és arról beszél, hogy a begyűjtést teljesíteni lehetetlen. Feltétlenül szociáldemokratizmus ez? Nem! Nem felétlenül szociáldemokratizmus! De feltétlenül jobboldali elhajlás. Még az üzemekben, ott, ahol a munkásosztály a legerősebb, ott is felüti fejét a burzsoá osztály ideológiája, a megalkuvás, a szociáldemokratizmus. Üzemeinkben ez úgy jelentkezik, hogy a munkásokat, az állam vezető osztályát szembe akarja állítani saját hatalmával. Falun a kulák, a klerikális reakció, a jobboldali szociáldemokrata a „parasztvédő“ álarcában lép fel. A kulák, aki elárvereztette a középparaszt, aki kiszipolyozta a szegényparasztot, most igyekszik beférkőzni a dolgozó parasztok közé hogy mintegy cseppnyi méreg a pohár borban, ezreket rontson meg. Erre megyénkben jónéhány példa van, de elég Csorvát említenünk, ahol Kiss Imre elvtársat vadállati kegyetlenséggel meggyikolták a kulákok , s ahol 35 kulák férkőzött be a termelőszövetkezetbe. Csorvától néhány kilométerre van Ásoltihalma , és Ásolthalma vezetősége nem tanult. Csorva példáján. A kulákok ott is beférkőztek a termelőszövetkezetbe. Mi ebből a tanulság? Az, hogy nem elég harcolni az ellenség ellen, nem elég a kulákot adminisztratív intézkedésekkel ,,megtörni". Mindenekelőtt le kell őt, mint osztályt leplezni. Leleplezés! ? Legnagyobb hibánk, hiányosságunk éppen ezen a téren van. Eltűrjük, hogy soraink között olyan „elméletek“ terjedjenek, mint például az „elszegényedett“ kulák „elmélete". A kulák, miközben gátlás nélkül lopja a dolgozó parasztok földjéről a kereszteket, rémmeséket terjeszt az alacsony termésátlagról. Ilyen példa is nem egy volt már megyénkben. Forráskúton Borbola Illésnek hívták, Csanádon talán másnak. Nem, egyáltalán nem „szegény“ a kulák, hanem a falu egyik legveszedelmesebb ellensége. Az a funkcionárius, aki megbékél a kutakkal, megalkuszik vele és megbocsát neki, az ahhoz a fiúhoz hasonlít, aki megtagadja édesanyját. Lemondani a kutak elleni harcról annyi, mint fejet hajtani a fasiszta terror előtt. Ehhez pedig nincs joga senkinek. Elsősorban annak nincs joga, aki maga is hősiesen küzdött a fasizmus, az urak és a kulákok hatalma ellen. Ilyen dolgozó parasztok, ilyen tanácstagok pedig sokan vannak. Ezek ne felejtsék el; az osztályharcban nincs és nem lehet senki földje. Az osztályharcban csak egyetlenegy kérdés merülhet fel: Ki — kit győz le. Számunkra már nem vitás; mi győzzük le a burzsoáziát — a kulákokat is. A tanácsok és a párt tagjai azonban ne felejtsék el, hogy csak az ő segítségükkel győz a nép. Csak rajtuk keresztül valósul meg apáink akarata, hogy a nép e szabad hazában boldogan éljen. Aki ma engedékeny azokkal szemben, akik megalkuvók az ellenséggel, az épp olyan bűnt követ el, mintha nyíltan pártolná az ellenséget. Mi tehát a feladat? Keményen harcolni nemcsak a megalkuvás, hanem a megalkuvókkal szembeni békülékenység ellen is. Aki enyhe kézzel bánik a járásánál, vagy a megyei tanácsnál a meghátráló, megalkuvó községi tanácselnökökkel szemben, az lényegében táplálja az opportunizmust, táplálja a reakciót. Tehát a feladatt harcolni nemcsak a megalkuvók, hanem a megalkuvókkal szemben engedékenyekkel is. A A RUHAGYÁR DOLGOZÓI VALÓRA VÁLTJÁK AUGUSZTUS 20-ÁRA TETT ÍGÉRETEIKET „ígérjük Rákosi elvtársnak, hogy a harmadik negyedévi tervünket 1 millió 400 ezer forinttal túlteljesítjük“ _ hirdeti a felirat a Szegedi Ruhagyár bejáratánál. A munkába jövő, a munkából menő dolgozók n3ip, mint nap olvashatják az üzem vállalását, amely mintegy figyelmeztetés is: vállaltuk, tehát teljesíteni kell. Nemcsak a bejáratnál, hanem az üzem minden területén, a munkatermekben a gépek fölött találunk hasonló feliratokat, amelyek az augusztus 20-i munkafelajánlások teljesítésére ösztönzik a dolgozókat. Még 3 hét választ el bennünket ez Alkotmány ünnepétől, a Ruhagyár dolgozói között azonban már számosan teljesítették, illetve túlteljesítették vállalásukat. Hegedűs Mihály szabász 15 százalékkal teljesítette túlvállalását. Eredményéhez döntően hozzájárult az, hogy munkájához mindenkor biztosítva volt a nyersanyag. Nagy Jánosné gépmunkás 185 százalékos teljesítményére 5 százalékot ajánlott fel. Nagy Jánosné ezenkívül hetenkint két békeörs eget vádalt. A békeőrség ideje alatt úgy dolgozott, hogy előbbi eredményeit jóval túlszárnyalta. Teljesítménye eddig 243 százalék s most azon igyekszik, hogy ezt az eredményt augusztus 20-ig megtartsa. Kovács Lászlóné is azok a dolgozók közé tartozik, akik már túlteljesítették felajánlásaikat. Három héttel ezelőtt Kovácsné elvtársnő 150 százalékra teljesítette tervelőirányzatát. Felajánlotta, hogy augusztus 20-ig termelését 155 százalékra teneli. Munkájához nagy segítsége nyújtott a teremmester, aki a géphibákat azonnal megjavította. Kovács Lászlóné a 163 százalékos teljesítményével jóval túlhaladta vállalását. A dolgozók között vannak azonban még olyanok, akik még nem teljesítették teljes egészében vállalásukat. A jó eredmények mögött ők sem síeatnak elmaradni. Herédi Lászlóné kézimunkacsoportja azt vállalta, hogy augusztus 20-ig 158 munkadarab helyett 190 munkadarabot készítenek el. Jelenleg 179 munkadarabnál tartanak. Herédiné a hozzá beosztott dolgozókat gyorsabb munkamozdulatokra, az idő tó kihasználására tanulta. Minden lehetőséget biztosít, hogy augusztus 20-ig valóra váltsák igéretüket. A Varga-szalag dolgozói arról ismeretesek, hogy előirányzoti tervüket állandóan túlteljesítik. Az Alkotmány ünnepére tett vállalásuknál is megfogadták, hogy felajánlásaikat maradéktalanul végrehajtják. Az ígért 6 munkadarab helyett hetet készítettek el a Varga-szalag dolgozói. Az eddigi eredmények az bizonyítják, hogy a Szegedi Ruhagyár dolgozói felajánlásuk maradéktalan teljesítésével ünneplik augusztus 20-át. Előirányzott tervük túlteljesítésével bizonyságot tesznek arról, hogy a békeharcban számíthatunk további jó munkájukra is. Harc a sztahánovista szint eléréséért az Újszegedi Kender- és Lenszövőgyár szövődésének 6-os partijában Az Újszegedi Kender- és Lenszövőgyár dolgozói célul tűzeli ki, hogy üzemüket sztahánovista szintre emelik. Elhatározták, hogy a szövődő 6-os partijában — ahol legrosszabbak voltak a műszaki feltételek é_ a legtökéleesebb munkamódszerek, a szovjet tapasztalatok felhasználásával elsőnek érik el a sztahanovista szintet. Tizennégy művezető bevonásával munkabizottságot alakítottak ezeknek a módszereknek kidolgozására. Június 1-ig az üzemrész mind a 34 szövőgépét generálozták s a szövőnők a Nazarova-mozgalom keretében szocialista megőrzésre vették át gépeiket. A gépek javításával párhuzamosan állandóan növelték azok fordulatszámát is. Márciustól augusztus 1-ig 115-ről 142-re emelték a percenkénti fordulatszámot. A 60s parti szövőnőinek átlagos normateljesítménye áprilisban 118.6, májusban már 136.5, júniusban pedig 140.2 százalék volt. Ekkor elhatározták, hogy az Alkotmány ünnepének tiszteletére tovább növelik teljesítményüket, hogy augusztus 20-ra már valamenyien elérjék a sztahánovista szintet. A műszakiak a vállalás teljesítésére még tökéletesebb gépbeállításokon kísérleteznek. Az eddiginél nagyobb vetüléket és újfaja kopszokat alkalmaznak. Ennek eredménye az, hogy amíg azelőtt egy műszakban százszor, most ötvenszer kell a szövőnőnek csévét váltani. Az új eljárás 8 óra alatt 13 perc megtakarítást és jelentős többtermelést eredményez. Az üzemrész békebizottságának jó munkája is segíti a dolgozókat vállalásaik mielőbbi teljesítésében. Az itt dolgozó 20 szövőnő közül 16 aktívan részt vesz a békebizottságok munkájában. A legjobb dolgozók tartják a hetenkinti kisgyűléseket. Közöttük van Fogas Andrásné sztarhanovista, aki mint békebizottsági tag, példát mutat a termelésben is. Normáját állandóan 160 százalék fölött teljesíti. Augusztus 20-ra tett felajánlását — hogy 16 ezer 001 vetéssel szárnyalja túl napi tervét —■ már túlteljesítette. Július 30-án, szerdán 52 ezer vetéssel termelt többet az előirányzatnál. Július elsejei 37 napos tervelőnyét eddig 43 napra növelte. Példamutatóan dolgozik III. Nagy Erzsébet ifjúmunkás, a békebizottság titkára is, aki július 30-án 7 ezer veéssel termelt többet, mint amennyit napi terve előír. Tervelőnyét júliusban 24-ről 28 napra növelte. Május óta az üzemrészben kétszeresre emelkedett a sztahánovista szinten dolgozók száma. Azokat az új módszereket, amelyeknek alkalmazása itt jó eredményeket hozott, rövidesen másik szövődő üzemrészben is bevezetik, hogy azt is sztahánovista szintre emeljék. Önmagukat károsítják meg azok, akik húzzák-halasztják a tarlóhántás munkáját Szeged 103 százalékra teljesítette másodvetési tervét Sokféle szovjet termelési módszert honosítottak már meg a szegedi termelőcsoportok és példájukat követve az egyénileg dolgozó parasztok is. A takarmánytermelés szempontjából rendkívül nagy jelentőségű a másodvetésű növények termesztése. A szovjet kolhozok példáján termelőcsoportjaink kivétel nélkül valamennyien üzemtervüknek megfelelően készültek fel a másodvetésre és vetettek is magukat. A másodvetésű növények termesztésére Rákosi elvtárs így hívta fel a figyelmet: „... A mi éghajlati viszonyaink mellett a kalászosok learatása után legalább három millió holdon tehetne másodnövényt, tarlórépát, csalamádét, muhart, kölest vetni. Ha ezeket az eredményeket el tudnánk érni, könnyen 50 százalékkal emelhetnénk állatállományunkat.“ Az állatállomány szaporíása, az állati termékek minél bőségesebben való termelése fontos érdeke minden dolgozó parasztnak, termelőszövetkezetnek és elsősorban népgazdaságunknak. Az állatállomány szaporítása feltételének biztosítására a szegedi dolgozó parasztok is nagy számmal vetettek másodnövényeket. Az elmúlt héten újabb területeken tették földbe a másodtermelésre szánt magokat s így Szeged másodvetési előirányzatát 103 százalékra teljesítette. A tarlóhántás jelentőségét jövő évi termésünkkel kapcsolatban már saját tapasztalataikból ismerik a szegedi dolgozó parasztok, mégis nagy számmal vannak, akik elmulasztották a kötelező tarlóhántást- A minisztertanács határozata előírja, hogy az aratás után kötelesek az egyénileg termelők 15 napon belül, de legkésőbb július 31-ig befejezni a tarlóhántás munkáját. Elérkeztünk a végső határidőig, mégis azt kell megállapítanunk, hogy bár az elmúlt öt nap alatt 20 százalékkal emelkedett a tarlóhántás tervteljesítése, mégis mindössze 82 százaléknál tartunk. A tanács az elmulasztókkal szemben a törvény szigorával járt és jár el. Sokat a mulasztók közül megbüntetett. Ezek közé tartozik Szekeres Lászlóné kulákasszony, Vásárhelyi sugárút 45 szám alatti lakos, Lippai Mihály, Szécsi István, Havranek Orbánná, Király András kulákok. A városrészek közötti versenyben a kis- és nagyszilléri dűlő tört az éirai Bár g. terefetlen jöiőfeeli a fc fti elmúlt héten a tarlóhántás befejezésével, a másodvetés túlteljesítésével akarták visszaszerezni az elsőséget, mégis megelőzte őket Kis- és Nagyszillér, sőt a Franciahegy, Róma, Jerikó és Hernyes dülőbeliek is. Az első helyet Kis- és Nagyszillér tartja, ahol a tarlóhántást 98 százalékig, a másodvetést 105 százalékban végezték el. A második helyen a 16-os körzet, Franciahegy áll. Itt a tarlóhántás teljesítése 90 százalékos, a másodvetést is 100 százalékig teljesítették. Harmadik a Róma, Jerikó és Hernyós dűlő 88 százalékos tarlóhántási tervteljesítéssel és 100 százalékos másodvetési tervteljesítéssel. Pillanatnyi késedelem nélkül végezzék el Szeged dolgozó parasztjai a tarlóhántást, mossák le azt a szégyent, amely most emiatt a város nevéhez tapad- önmagukat károsítják meg azok, akik húzzák-halasztják a tarlóhántás munkáját, mert jövő évi terméseredményük sínyli meg. Tehát minden dolgozó paraszt mind maga, mind népgazdaságunk érdekében mielőbb végezze el a