Délmagyarország, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-204. szám)

1952-08-20 / 195. szám

szerda, issz. augusztus m. A dolgozó nép Alkotmánya lépten-nyomon érezzük: megbecsülik munkánkat Nem írtam még így a nyilvánosság számára levelet, de most Alkotmányunk harmadik évfordulójwrunk közeledtére mégis tollal veszek a kezembe azzal a céllal, hogy levelet írjak a Délmagyarország szerkesztőségének. Alkotmányunk a nép érdekeinek megfelelően biztosítja a dolgozók jogait és kötelességeit. Ilyen többek között a munkához való jog is. A Horthy-rendszerben [még mindig élesen emlékszem vissza — mint cipőfelsőrész készítőt közel sem fizettek meg úgy, mint férfi dolgozó társaimat. A munkahelyemen ■ hiába végeztem el mind minőségileg, mind pedig mennyiségileg ugyanazt a munkát mint a férfiak, •nem kaptam meg azt a fizetést, mint ők. Azt mondották, az asszonyi munka nem ér annyit mint a férfi munka. Ki ne lelkesedne Alkotmányunk harmadik évfordulóján a nők közül, amikor az Alkotmány a múlttal szemben teljes egyenjogúságot biztosít számunkra a férfiakkal. Egyenlő munkáért, egyenlő bért kapuunk és a munkában ugyanolyan értékűek lettünk, mint a férfiak. De ezen túlmenően az Alkotmányunkban lefektetett paragrafus szerint népi demokratikus kormányzatunk gondoskodása megnyilvánul a zsümlési- és terhességi szabadságokban, házassági- és egyéb segélyek nyújtásában, bölcsődék és napközi otthonok létesítésében, amelyekben orvosi felügyelettel, a higénia legmesszebbmenő követelményeinek szigorú betartása mellett könnyítenek a nők életén. Az Alkotmány biztosította jogok folytán a nők az ország bármely vezető funkciójában elhelyezkedhetnek. Ezért is érezzük Alkotmányunk születésének jelentőségét. Ezért végezzük szorgalmasan munkánkat és férfi dolgozó társainkkal vállvetve dolgozunk azért, hogy augusztus 20-án minél szebb eredményekkel ünnepelhessük meg Alkotmányunk harmadik évfordulóját. Lépten-nyomon érezzük, megbecsülik munkánkat. Tudjuk, hogy eddig elért eredményeinket — így Alkotmányunkat is — a háborúts uszítók minden eszközzel meg akarják semmisíteni és az új világháború kirobbantásával vér és könnytenger árán akarják visszaállítani nálunk a kizsákmányoló múltat. Mi békében és boldogságban akarunk élni. Éppen ezért végezzük úgy munkánkat, hogy teljesítményünket napról-napra fokozzuk. Koncz Károlyné a szegedi Kosáruavár doloozóirt Büszke vagyok, hogy férjem a néphadsereg tagja Augusztus 20-án ünnepeljük Alkotmányunk születésének évfordulóját. Ezekben a napokban, azt hiszem, kevés ember akad Magyarországon, aki ne gondolna szeretettel a pártra, azért, amiért egy olyan Alkotmányt adott nekünk, dolgozóknak, amely valóban a mi érdekünket védi. Az Alkotmány biztosította számunkra munkánk után a megfelelő bérezést, a szólásszabadságot, a nők egyenjogúságát s még sok olyan mást, amiről a felszabadulás előtt álmodni sem mertünk. Természetesen a jogok mellett kötelességet is ró ránk a mi Alkotmányunk,00. paragrafusában kimondja: „— a Magyar Népköztársaság polgárának megtisztelő kötelessége, hogy általános védkötelezettség alapján katonai szolgálatot teljesítsen.“ Az én férjem 1950 október óta katona. Amikor elment, illetve bevonult, megvallom őszintén, egy kicsit rossz volt, de ma boldogan írom le: büszke vagyok arra, hogy férjem a magyar néphadsereg tagja. Valóban megtisztelő kötelesség egy olyan néphadsereg tagjának lenni, mint a mi néphadseregünk, amelyre nem kevesebb feladat hárul, mint egyre épülő és szépülő hazánk, boldog jelenünk és még boldogabb jövőnk megvédése. Férjem most szakaszvezető. Amikor hazajön, szeretettel és örömmel újságolja, hogy a mellé beosztott fiatal katonák hogyan fejlődnek és hogyan válnak bátor, rendíthetetlen tagjaivá a néphadseregnek. Nagyon büszke vagyok a férjemre. Büszke vagyok azért, mert nemcsak én, hanem az ország valamennyi dolgozója számít rá és ha kell, fegyverrel a kezében !« sflkraszáll a békéért, boldog életünk megvédéséért. A férjem katonaruhában harcosa a békének, én pedig itt, a munkagépem mellett teljesítményem állandó fokozásával harcolok a jövőnkért- A munkaidő alatt minden percet kihasználóik, úgy végzem munkámat, hogy a férjem is éppen olyan büszke lehessen rám, mint én a férjemre. Teljesítményem 107,2 százalék s úgy gondolom, hogy ezzel az eredménnyel nem tartozom a rossz teljesítők közé. Ezzel a teljesítménnyel ünnepelem augusztus 20-át és ezzel köszönöm meg a pártnak és Rákosi elvtársnak mindazt, amit az Alkotmány részünkre biztosít. Csiszár Józsefné, a Textilművek dolgozója Újszentiván délselév dolgozó parasztjai méltóképpen köszönik meg az Alkotmányt Amikor én, mint délszláv, alkot 1*■ Hiányunkról beszélek — amely kimondja, hogy „a polgárok bármilyen hátrányos megkülönböztetését nemet, felekezetet, vagy nemzetiségek szerint a törvény szigorúan büntetik — mindig visszagondolok a felszabadulás előtti időkre, amikor mi, délszlávok, bizony nagyon éreztük, hogy délszlávok vagyunk. Egyáltalán nem volt olyan szervünk, amely a mi érdekeinkért szállt voln a síkra. A községházára hiába mentünk be ügyes-bajos dol*goinkkal, panaszainkkal, sohasem inézték el, sőt a legtöbbször egyszerűen kizavartak bennünket, fia az utcán, vagy bárhol anyanyelvünkön beszéltünk, utánunk köptek, vagy ránk kiabáltak. ..Magyar kenyeret esztek, hát magyarul beszéltetek, vagy sehogy!“ A Horthy kormány megtett ugyan annyit, hogy a községben engedélyezte a szerb anyanyelvű iskolát, de azt a mi pénzünkből kellett fenntartani és szerb nyelven írott könyvekről az állam bizony nem nagyon gondoskodott Olyanok voltunk ebben az országban, mint a kivert kutyák. A felszabadíts a mi életünkben is döntő változást hozott. Édesapámnak, aki szláv anyanyelvű ugyan, 3 hol d földet adott a 1olgozó nép állama. A füldosztás idején nem nézték azt, hogy magyar-e vagy délszlW, csak azt nézték, hogy becsületes-e, vagy gazember valaki Azóta a mi életünk is egyre szépül. Az Alkotmány a mi részünkre ugyanazokat a jogokat és kötelezettségeket biztosíja, illetve írja elő, mint az ország bármely anyanyelvű polgárának. A sajtó- és szólásszabadság ugyanúgy érvényes ránk vonatkozóan, mint a magyar anyanyelvüekre. Két szerb nyelven megjelenő lapunk van, a „Nova Borba“ és a „Nase Novini“, amelyből szerb nyelven értesülhetünk az országban és a külföldön történő eseményekről A tanácsházán is van már szavunk és a mi ügyeinket is úgy intézik el, ahogyan kell. A tanács elnökhelyettese Veszelinov Simon délszláv anyanyelvű, 1932 május 1- óta én is a tanácsházán dolgozom, Mindezt pártunknak, Rákosi elvtársnak és az Alkotmánynak köszönhetjük. És én boldogan írom meg e levelemben azt, hogy Ujszent Iván éliszláv dolgozó parasztjai méltóképpen köszönik meg a pártnak és Rákosi ellvtársnak az Alkotmányt Ez az Alkotmány már a mienk is s mint a becsületes magyar dolgozó parasztok, mi is csaknem valamennyien maradéktalanul tettünk eleget begyűjtési kötelezettségünknek. Pavlov Dragunya Újszentiván A Szegedi Kenderfonógyár MÚLTJA ÉS JELENE A felszabadulás óta hazánkban a dolgozók élete teljesen megváltozott. Megváltozott mindenekelőtt a dolgozó nőké, akik az elmúlt rendszerben különösképpen jogfosztotságban éltek. Alkotmányunk biztosítja a nők egyenjogúságát, érzi és tudja ezt minden dolgozó nő. A felszabadult dolgozó nők megváltozott helyzetéről tanúskodik például a Szegedi Kenderfonógyár dogozó női nek élete is. Dékány Istvánná a gombolyító üzemrész művezetője. Elmondja, mér 14 éve dolgozik. A nyomorúság már kora ifjúságában munkára kényszerítette. Amikor az urak szolgálatában állt, napi 10—12 órát kellett dolgoznia, hogy megkeres een annyit, amennyit egy férfi munkás 8 óra munkaidő mellett megkeresett. — Nehéz napokat éltünk mondja Dékányné , visszagondolva a multra. — Nagyon sokszor kibrhatóan volt a helyzetünk. Ha elmentem dolgozni", gyermekeimet nem volt k:re hagyni. Ha az urak által ránk kényszeritett sorsunk ellen szót mert emeni valaki, azonnali elbocsájtás volt a következménye. Ezzel szemben ma napról-napra tapasztalom milyen nagy megbecsülésben részesülnek a nők. Ms a dolgozó anya nyugodtan dolgozhat gépe mellett, nem kell félnie attól, hogy gyermekei felügyelet nélkül csavarogunk az utcán. Az új Alkotmány arról is gondoskodik, hogy korszerű bölcsődékben, napközi otthonokban, taxiló otthonokban megfelelő nevelés mellett töltsék el idejüket a dolgozók gyermekei. A felszabadulás utáni életünk nem is hasonlítható a múlt nyomorúságos életéhez. — Büszkén gondolok arra , mondja Dékány Istvánná, — hogy üzemünk kiváló dolgozója lettem. Valóban Dékány Istvánná kiveszi részét az augusztus 20-i versenyből, minden szabadidejét a dolgozók között tölti el. Figyelemmel kíséri minden dolgozó társa munkáját, segíti az elmaradókat. Dékánynét nagyon szeretik munkatársai, biiailommal fordulnak hozzá segítségért. Dékányné 1949- ben szaktanfolyamot végzett kiváló eredménnyel. A szaktanfolyamon szerzett tudását igyekszik átadni másoknak is. Jó munkájával kiérdemelte, hogy művezetői tanfolyamra is elmehetett. Míg gépen dolgozott, átlagtelesítménye 132 százalék volt. Dékány Istvánná továbbra is állandóan képezi magát, textilmérnöknek készül. Most végzi a textiltechnikum második évét. Alkotmányunk ünnepére vállalta, hogy üzemrésze az elsők között lesz a felajánlás teljesítésében. A Szegedi Kendergyárban dolgozik Kránicz Gyuláné is. Krániczné, aki már 12 éves korábsan megismerkedett a nehéz robottal — most a szegedi Kendergyár laboratóriumában dolgozik. Sokat nyomorgott életében. De most ő is érzi a párt, a dolgozó nép államának segítségét. Egyenjogú tagja lett a társadalomnak. Visszaemlékszik még firra az időre, amikor özvegy édesanyja munkaképtelen beteg volt,é s neki kellett a családot eltartania. 1929- ben már bent dolgozot a szegedi Kendergyárban. Volt olyan hét, mikor hetenként két-három napot dolgoztak csak. Szeretett volna tovább tanulni, de az anyagi körülmények miatt csak a 4 elemit tudta elvégezni. Férje a Köztisztasági Telepen dolgozott 12 pengő heti fizetésért. Két családját nagy nélkülözések árán nevelte fel. A Kránicz család a felszabadulás után új életet kezdett. Férjével együtt bent dolgozik a gyárban. Kettőjük átlagos havi keresete meghaladja az 1800 forintot. Nagyobbik leánya közgazdasági gimnáziumba jár. Krániczné büszkén beszél leányáról, aki most a nyári szünidejét Sztálinvárosban tölti, hogy ő is részt vegyen az ország építésében. Krániczné eddig végzett jó munkájáért, most az élüzemavatáskor pénzjutalomban részesült. Ekkor megfogadta, hogy az elkövetkezendő időkben még sokkal eredményesebben végzi munkáját. Alkotmányunk ünnepére vállalta, hogy minőségi munkát végez. Krániczné és Dékányné is tudják, hogy boldog életüket új Alkotmányunknak köszönhetik « a nagy szovjet népnek, amely felszabaduló harcával lehetővé tette, hogyy a dolgozó népnek ilyen boldog, gazdag élete lehessen. ■ts/tx: ísy , Bélteki Jién 7 Az Ínség, a nyomor országaiból Éhező, rongyos jugoszláv gyermekek, a Tilo-klikk áldozatai ' v Az igaz szóért börtön jár Titóék Jugoszláviájában ■ .rsiitismöhin,'M:<Ws . ' , , ' ■r (Z* tjudako Zbago, 1952. VIII. 6.), „ Az elmúlt tanév végén a fitóisták igazi fasiszta módon léptek fel a maribori gimnázium talráitH^és tanulói • ellen. Először egész sor tanulót és előadót kidobtak a gimnáziumból, azután következett a letartóztatások hulláma. üi,.,, , v,. . • Mi vadította meg ennyire a titoistákat? Az igazsági' Az igazság, amit 'olyan nyíltan és bátran megírtak a maribori gimnázium tanulói dolgozataikban. , . Egy hetedik osztályos tanuló Présemről, a nagy szlovén költőről, a szabadság szerelmeséről írt dolgozatot s a szlovén nép boldog jövőjéről, a szláv testvériségről, a békéről és a népek közötti baráti megértésről, a híres költő témáiról. „Eddig Presemnek egyetlen eszméje sem valósult meg, nálunk gyilkolásra tanítják az ifjúságot!" — kiált fel keserűen a dolgozat írója, majd így folytatja:... . ..T. .11. „Ha politikusaink elgondolkoznának azon, hogy... milyen sok ország gyermekei tartoznak a szlávokhoz... talán abbahagynák a rágalmak és hazugságok szórását szláv testvéreinkre, az ellenségeskedést, amely szükségszerűen vezet az új háborúhoz..." A hatodik'’osztály diáklánya mély átérzéssel ír a nyomorról, amelyben a jugoszláv nép él és az erőszakról, amelyet a títoisták alkalmaznak a nép ellen. . . Egy hetedik osztályos diák a títóista nevelésről irt. a visszataszító amerikai könyvekről. ttt mélyekkel a titoistók meg akarják mérgezni az ifjúságot. „Hazugság*■ írja a tanuló — amikor azt állítják, hogy ezek a jobb életet mulatják nekünk; becsapnak bennünket ezek a könyvek, mert csak azért tanítanak bennünket, hogy eltakarják előlünk az élet borzalmait; nevelnek bennünket ezek a könyvek, de arra, hogy Szolgák legyünk, ne pedig emberek..." így és hasonló módon írtak a maribori tanulók. De mit vétettek a tanárok, hogy ugyanarra a sorsra jutottak. mi a tanulókt ' ' ,kKitünő“ jeggyel osztályozták ezeket a dolgozatokat. Az ifjúságot ‘gaz hazafiakká nevelték, hazájuk hű fiaivá és leányaivá. Az igazság, a szabad ,szláv testvérek, a haladás és a szocializmus szeretetét oltották beléjük. Az egyik nevelőről „bűnössége“ bizonyítékául azt írták a titoista újságok, hogy „a hatalom intézkedéseit barbárnak és terroristának nevezte“, egy másik tanárról pedig azt, hogy „arról beszélt az ifjúságnak, hogy a nép fel fog kelni diohta hatalom ellen“. Ezekre a nevelőkre, és erre az ifjúságra joggal büszke a jugoszláv nép. Ebből az ifjúságból sohasem fognak tudni a titofasiszták hazaárulókat és imperialista zsoldosokat nevelni. a HÓK HELYZETE A TŐKÉS ORSZÁGOKBÓL A kapitalista országokban a burzsoá politikusok, liberálisok, a radikálisok és jobboldali szociáldemokraták rengeteg hangzatos beszédet mondtak már arról, hogy a nőket a férfiakkal egyenlő jogúvá kell tenni. A beszédnél, tovább azonban nem mentek... Angliában 1945-ben, amikor a ,,munkáspárt“ hatalomra került, megígérték, hogy felszámolják a nők másodrendű szerepét, az ígéret azonban itt is csak ígéret maradt. Igaz, hogy Angliában megvan a nő aktiv és passzív választási joga, ez azonban nem tükröződik a parlament összetételében. A nő-képviselők aránya az öt százalékot sem éri el, a Lordok Házának kapuja pedig zárva van előttük. Még megdöbbentőbb az amerikai helyzet ezen a téren. Az Egyesült Államok lakosságának több mint a fele nő, az amerikai kongresszusban azonban mindössze 9, a szenátusban pedig csak egy nő kapott helyet Amerikában állami alkalmazásban csak ritkán találunk nőket.Egyes államokban valósággal középkori intézkedések vannak érvényben a nőkkel szemben, így például a férjnek megvan az a joga, hogy megszökött feleségét a rendőrséggel visszahozathatja. Egyes államokban a törvény megtiltja, hogy a bíróság előtt gyengeelméjűek, részegeskedők és a nők tanúvallomást tegyenek. Arizona államban a dolgozó nő keresetét a törvény értelmében köteles férjének átadni. Alabama államban a férjnek testi feléftési joga van a feleségével szemben A tőkés államokban a nők hiába végeznek azonos munkát a férfiakkal, alacsonyabb bért kapnak, így van ez az Egyesült Államokban, Angliában, de az európai kontinens kapitalista országaiban is. Olaszországban, ahol a ruházati iparban 81, a textiliparban 73, az élelmezési iparban 89 százalék nő dolgozik, a nőik 30—40 százalékkal alacsonyabb bért kapnak, mint a férfiak. Nyugat-Németországban a nők hő átlagkeresete egyenlő munka ellenére 35,2 százalékkal alacsonyabb, mint a férfiaké. Különösen szembetűnő ez az aránytalanság az élelmecfiSi iparban, ahol 45.1 és a nyomdai és sokszorosító iparban, ahol a nők +0.7 százalékkal kevesebb bért kapnak, mint a férfiak A kapttuista országokban még mindig megvan a szégyenles + h’s megkülönböztetés a férfi és a nő munkája között s ezt az egyenlőtlenséget a burzsoá törvények védelmezik.