Délmagyarország, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-02 / 205. szám

L VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarába pénteken foglal állást a szovjet kormány jegyzékével kapcsolatban Feketevágókat ítélt el a járásbíróság ■ ■ ii " c­I­­­­ G­Y­E " : A Ä Az új paraszti élet úttörői Ma már nem ismeretlen dolgozó parasztjaink előtt a mezőgazdaság szocialista útja, mint­egy-két­­ évvel ezelőtt. A dolgozó parasztok szé­pen, erőteljesen fejlődő termelőcso­portjaink példájából naponként, sa­ját tapasztalataik alapján győződ­nek meg a párt által hirdetett aranyigazságról; csak a nagyüzemi gazdálkodás útján lehetséges meg­teremteni az új kulturált, az élet­színvonal állandó emelkedését biz­tosító paraszti életet. Mindezt a gyakorlat bizonyítja. Egyetlen pél­dát említsünk csak. A szegedi Dó­­zsa termelőszövetkezet elsőnek ala­kult meg a városban, 1949-ban. Fő­leg nincstelenek, olyan földnélkü­­iiek alakították, akik a 9­ ezres ren­delet alapján jutottak földhöz. Ma fejlett állattenyészetük van, a szov­jet módszer szerint naponta három­szor fejik a teheneket, s ezzel a módszerrel az istálló átlagot két hónap alatt 8 és fé­ literről 11 és fél­­iter tejre emelték. Kora tavasztól késő őszig a legkülönfélébb konyha­kerti termékeket árulják a szegedi piacon. Július hónapban csupán a konyhakertészeti’ből több mint 16 ezer forintot árultak a termelőszö­vetkezet tagjai. De ehhez hasonló jó példát bármelyik termelőcsoport­­ből fel lehet sorolni. Minden terme­lőszövetkezetben számokkal lehet bi­zonyítani, hogy a nagyüzem olyan dolgokra képes, amit a kis parcel­lán nem lehet megvalósítani. Érthető tehát, hogy az utóbbi he­tekben tömegestől jelentkeztek a szegedi termelőcsoportokba az egyéni dolgozó parasztok felvételre. Nemcsak a kisparasztok léptek be, hanem a középparasztok is, töme­­gesitől­ A Táncsics termelőc­soportiba Barna Ferenc 12, az Új Élet terme­lőcsoportba Biczók István 13, Lo­vászi János 11 és fél holddal lépet be. Mondhatni, Szeged város vala­mennyi termelőcsoportjába léptek be középparasztok az elmúlt heteik­ben, akik bevitték állatállományu­kat gazdasági szerszámukat, termé­szetesen úgy, hogy a termelőcsoport megfizet érte. A tömeges belépé­sek azt bizonyítják: bebizonyoso­dott Szegeden is félreérthetetlenül a nagyüzemi gazdálkodás fölénye. Nem jelentik a tömeges belépések azt, hogy megelégedhetünk a fejlő­dés eddigi eredményeivel Horváth elvtárs a Központi Vezetőség leg­utóbbi ülésén mondott beszédében hangsúlyozta: ,,A tsz tagok felelő­­ségérzetét fejleszteni kell nemcsak a saját kollektívájukkal, hanem az egész dolgozó parasztsággal kapcso­latban. Tudatosítani kell bennük, hogy a magasabb rendű, kulturál­tabb, új paraszti élet úttörői.*1 Ez azt is jelenti, hogy a termelőszövet­kezeti tagok amellett, hogy jó mun­­kájukkal a termelőcsoportjukat fej­lesztik, szilárdítják, nem feledkez­hetnek meg a még kívülálló dolgozó parasztokról. Minden alkalmat fel kell használniuk továbbra is arra, hogy ismertessék a dolgozó parasz­tok előtt termelőcsoportjuk életét, eredményeit, saját megváltozott éle­­tüket, hogy mind több és több dol­gozó paraszt lássa be: neki is a termelőcsoportban van a helye. Nem szabad azt a hibát elkövetni, amiről Horváth elvtárs beszélt, hogy „Pártszervezeteink egy része a me­gszilárdutást nem a tsz agitáció új eredményesebb módszereivel, ha­­nem a tsz agitáció megengedhetet­len lecsökkentésével kíséri. Úgy ér­telmezik a megszilárdítást, hogy ed­digi eredményeinken megpihenhe­tünk, hogy a termelőszövetkezetek ezután , automatikusan r* fognak agi­tálni saját magukért a középparasz­tok körében.*1 Mi a további tennivaló? Az, hogy­ne engedjük lanyhulni a tsz agitá­ció lendületét. Az őszi mezőgazda­sági munkálatok — a szántás-vetés zömének megkezdése előtt döntsenek az önkéntesség elvének szigorú betar­tása mellett azok a dolgozó parasz­tok akik még azon gondolkoznak: belépjenek-e a termelőcsoportba. Segítsük ezeket a dolgozó paraszto­­kat a döntésben a termelőszövetke­zetek eredményeinek ismertetésével. Használjuk fel a túrkevei agitáció módszerét. Azok az egyéni parasz­tok, akik az elmúlt hetekben léptek be, mondják el a kívülállóknak, miért léptek ők be a termelőcso­portba, mennyivel látják biztosítot­­tabbnak ott családjuk megélhetését. A dolgozó parasztság figyeli a termelőszövetkezetek munkáját. Az ellenség, a kulákok felkutatják a termelőszövetkezet esetleges hibáit, s eltúlozva terjesztik a dolgozó pa­­­rasztok között, hogy elriasszák őket a szövetkezéstől. Ott, ahol a jó példa erősebb — s ma már legtöbb termelőszövetkezetben így van — nehéz a dolgozó parasztságot félre­vezetni. De nem szabad erőnket túl­becsülni, s csak egyoldalúan, a ter­­melőcsoportnak csak az eredményeit, jó tulajdonságait elmondani. Akkor lesz a népnevelők érvelése hatásos és meggyőző, ha nem hallgatják el a hibákat sem, megmagyarázzák, mikor, hogyan követte el a termelő­szövetkezet valamilyen munkában a hibát. A „Felszabadulás** termelő­­szövetkezetben a gazdaságai év kez­detén el-elmaradozott a munkából Virág József, Virág Béla, Körösi Jánosné­ A kívülállók látták ezt. A termelőszövetkezet tagsága mondja el a kívülállóknak azt is, hogyan győzték meg ezeket a tagokat, hogy járjanak el rendszeresen a mun­kába. Hogyan látták be ezek a ta­gok, hogy a termelőszövetkezet, meg az ő egyéni jövedelmük is az­által nő, ha minden tag becsülete­sen kiveszi részét a munkából. Min­denki csak annyi jövedelemre szá­míthat a termelőcsoportban, ami­lyen mértékben kivette a részét a munkából. Értsék meg a dolgozó parasztok, már a kezdet kezdetén, hogy a termelőszövetkezet olyanná lesz, amilyenné ők maguk, a tagok fejlesztik. A jó munka, az alapsza­bály betartása teszi a termelőszövet­kezetet erőssé, s ettől függ a tagok jövedelme is. Az, hogy most a d­olgozó parasz­tok belépnek a termelőszövetkezetbe, nem jelenti azt, hogy a közöttük végzett felvilágosító munka befeje­ződött. A most belépett dolgozó pa­rasztok jó munkája, s a jó munka révén elért magas jövedelem jövőre újabb dolgozó parasztokat győz­ meg a belépésről. A termelőszövet­kezetek pártszervezetei amellett, hogy most arról gondos­kodnak: a tsz vezetősége jól készítse elő az őszi mezőgazdasági munkálatokat, gondoskodjanak arról is, hogy az új tagok jól érezzék magukat a termelőszövetkezetben, képességeiket teljes mértékben hasznosítsák. A termelőszövetkezetben szerzett ta­­pasztalatok alapján napról-napra erősödjék bennük a tudat, hogy jól választottak. Neveljék őket, hogy szorgalmas, kötelességtudó tagjai legyenek a termelőszövetkezetnek. Ez az előfeltétele annak, hogy to­vábbra is növekedjék ^Szegeden is az új paraszti­­ élet úttörőinek tábora. Vas, Hetes, Zala, Veszprém, Pest, Szolnok és Borsod megye megkapta a gabona szabadpiaci értékesítési jogát Dolgozó parasztságunk augusztus 30-ra csaknem 95 százalékra lejesí­­tette gabonabeadási kötelezettségét. Ezzel bizonyságot tett házasságá­ról, a nép állama iránti hűségéről. Dolgozó parasztságunk zöme köz­vetlenül a cséplőgéptől teljesítette beadását. Felismerte, hogy gyors be­adásával hozzájárul népünk államá­nak fejlődéséhez, de egyben saját egyéni érdekét szolgálja. A párt és a kormány, mint mindig, most is pontosan betartja ígéretét. Már ed­dig is a jól teljesítő községek és tszcsk százai kapták meg a kenyér- és takarmánygabonára a szabadpi­­ati értékesítés jogát. Most a begyűj­tési mwászfcar azonnali hatállyal megszüntette a búza, rozs, árpa és zab forgalmának ideiglenes korláto­zását mindazokban a megyékben, amelyek tervüket száz százalékra, illetve száz százalékon felül teljesí­tették. Szeptember 1-től kezdve Vas, Heves, Zala, Veszprém, Pest, Szolnok és Borsod megyék dolgozó parasztjai közül minden korlátozás nélkül vihetik terményüket a sza­badpiacra. Azoknak a megyéknek, amelyek még nem érték el a száz százalékos teljesítést, tovább kell folytatniuk a harcot a terv maradéktalan teljesí­­téséért. Ezt követeli az állami fe­gyelem, de ez a dolgozó parasztok érdeke­ i^ Az új „Béke épület" felavatásával ünnepélyes keretek között nyitották meg a Szegedi Tudományegyetem új tanévét Darvas József elvtárs beszéde egyetemeink feladatairól Hétfőn délelőtt már jóval tíz óra előtt nagy számban gyülekezett az egyetemi ifjúság az egyetem Dugonics­ téri épülete előtt, hogy részt­­ve­gyen az egyetem tanévnyitó­ ünnepségén, s meghallgassa Darvas József elvtárs közoktatásügyi miniszter, minden egyetem számára szó­ló útmutató beszédét. Tíz órára a díszterem zsúfolásig megtelt. Meg­jelentek az egyetem tanárai, hallgatói, s a nagyszámú közönség lel­kes tapssal köszöntötte az ünnepség elnökségét. Az elnökségben he­­lyet foglalt Darvas József elvtárs, közoktatásügyi miniszter, Bán Ro­zália elvtársnő, a Megyei Pártbizottság kiküldötte, Pamuk István elv­társ, a Városi Pártbizottság ágit. prop. osztályának vezetője, Túri József elvtárs, az Egyetemi Pártbizottság titkára, Dénes Leó elvtárs, a Városi Tanács Vb. elnöke is. Fodor Gábor elvtárs, rektor megnyitója Az ünnepséget Fodor Gábor elv­társ, Kossuth-díjas akadémikus, a Szegedi Tudományegyetem rektora nyitotta meg. Bevezetőjében az egyetem hatalmas arányú fejlődé­séről beszélt. Elmondotta, hogy az elmúlt évi 9,3 milliós költségvetés­sel szemben, ebben az évbe­n, kor­mányzatunk 18,5 millió forinttal biztosította a munka tárgyi felté­teleit. A Horthy-rendszer 24 eszten­­deje alatt összesen nem kapott ek­kora támogatást a Szegedi Tudo­­mányegyetem. Egy év alatt 96-ról 190 főre emelkedett az egyetem ok­tató személyzete, visszatükrözve azt a fejlődést, amely a hallgatók létszámának területén is tapasztal­ható.­­ Az elmúlt tanév eredményeihez képest kétségtelen fejlődés mutat­kozik a tan­ulmányi eredményekben­ is. Különösen lendítő erőt adott egyetemünk fiatalságának az a tény, hogy az elmúlt tanév mása­Fodor Gábor elvtárs megnyitója után Darvas József elvtárs közok­tatásügyi miniszter m­ondo­ta el ünnepi beszédét. — A mai tanévnyitón — mon­dotta — de a tanév minden hét­köznapján is, dolgozó népünk sze­retettel és segítő­készséggel teli várakozással és reménységgel te­kint az egyetemi ifjúság munkája, fejlődése felé. Azt várja, hogy egyetemeink falai között nőjjön fel az új magyar értelmiség, mely­nek legelső jellemvonása: feltétlen hűség a néphez, a nép ügyéhez. Majd Darvas József elvtárs ös­­­szehasnolítást tett a múl és a je­len viszonyai között. Elmondotta, hogy az új tanévben jelentősen növekszik az egyetemi és főiskolai hallgatóink létszáma, összes egye­temi és főiskolai hallgatóink száma 45.800 fő. 1938-ban ez a szám 12 ezer körül mozgott, vagyis ma négyszer annyi hallgató tanul az egyetemeken, mint akkor. Ezután ismertette ötéves tervünk hatal­mas egyetemi beruházásait, az ösz­töndíjak­ rendszerét, e a követke­zőket mondotta: „A Közoktatásügyi Minisztérium megépíttette és ma át­adjuk rendeltetésének a Természet­tudományi Kar új épületét. A sze­gedi egyetem olyan új hajlékot kap ezzel az épülettel, amely mél­tán sorakozik a többi — a miskolci egyetemi város, a veszprémi nel­iz­­vegyipari és a budapesti műszaki egyetemi építkezések mellé. Az új tanév feladatai A továbbiakban az új tanév fel­adatait ismertette. Az elmúlt tan­évben — mondotta — minden egyetemünkön és főiskolánkon ja­vult a tanulmányi színvonal. A Sze­gedi Tudományegyetem eredményei is kifejezik az országos helyzetet. Szegeden a Természettudományi Karon a múlt év első felében 3.99 volt a hallgatók átlageredménye, a második félév végére ezt 4.10-re javították. A jogtudományi karon a félévi eredményeket az év vé­gére 4.06-ról 4.07-re növelték. A bölcsészettudományi karon szintén jók az eredmények: a tanulmányi átlag az év végén 4,16. Még érdekesebbé teszi ezeket az eredményeket az a tény, hogy a Szegedi Tudományegyetemen a szakérettségis hallgatók minden ka­­ron növelték tanulmányi állagukat az elmúlt tanév során. Ugyanígy jelentősen javult a szakérettségisek arányszáma a jeles tanulók között is. Ez arra mutat, hogy a profes­­­szor­­ és oktató etvtázsak­ardoncne­dik félévét Rákosi félévnek nevez­hette. A Rákosi félév tanulmányi eredményei egyetemünkön országos viszonylatban is igen jó. A Ter­mészettudományi Kar első az ország hasonló szakos karai között. A munkás, és szegényparaszt diákok, a haladó értelmiség gyermekei nagy odaadással, lelkesedéssel dol­goztak. Büszkék vagyunk arra, — mondotta Fodor Gábor elvtárs, — hogy egyetemünkön 14 munkás, pa­raszt és értelmiségi diák nyerte el az egyetemi munka élenjáróinak kijáró megtisztelő Rákosi ösztöndí­jat. Külön öröm számunkra, hogy egyetemünkön a szakérettségis hallgatókkal való foglalkozás az elvtársi segítség jegyében folyt. Büszkék vagyunk arra, hogy egye­­temünk professzorai közül 14-en a Tudományok doktora, 13.an pedig a Tudományok foko­zatot nyerték el — fejte*** tje b*-­ szédét Fodor Gáböl eH-ffe* kek és a D­IS­Z - szervezet­ek az eddi­ginél nagyobb gonddal és szeretet­tel foglalkoznak a szakérettségis hallgatókkal. Ezen a térem még tovább kell fokozni erőfeszítésein­Ezen a téren végérvényesen fel k­ell számolnunk a régi egyetemek örökségének egyik jellemző sajátos­ságát. A régi egyetemen a profes­­­szori katedra szinte toronymagasan emelkedett a diákok fölé. Az előadó megtartotta előadását, tekintet nél­kül a hallgatók érdeklődésére, vagy megjelenésére. Ezzel véget is ért az egyetem munkája, a többit a hall­gatókra bízta. E módszerek legcse­kélyebb maradványa is méltatlan a mi szocialista típusú egyetemeink­hez. A tanulás ma nem magánügy. Az egyetemnek keményen meg kell dolgoznia minden egyes hallgató si­keres tanulásáért, jobb osztályzatá­ért és komoly sikerként kell elköny­­velniök, ha egy hallgató javít ér­demjegyein. Múlhatatlan felada­­tunk, hogy szélesítsük a professzo­rok és oktatók kapcsolatait a hall­gatókkal. A tavalyi tapasztalatok azt is megmutatják, hogy az oktatás szín­vonalának növekedését nem követ­te a nevelés meg­javulása. Ez az elmúlt tanév egyik legfőbb hiányossága. Pártunk Központi Vezetőségének júniusi ülése rámutatott, hogy egyetemeink és főiskoláink nem töl­tik be szerepüket a hallgatók szocia­lista hazafias nevelése terén. A hiba abban a helytelen felfogásban is gyökerezik, hogy a tanszékek egyetlen feladata az oktatás és nem a nevelés. Az egyetemi munkában sem lehet az os­lást és a nevelést két különálló feladat­ként kezelni, mert ez egységes, szétbonthatatlan feladat. Nem arról van szó, hogy a professzorok a szakmai oktatás he­lyetti politikai, filozófiai, vagy fP szaktárgytól távoleső történelmi ma­gyarázatokat tartsanak, hogy a szakmai oktatást elhanyagolják és felváltsák a politikai agitációval, hanem arról, hogy a szaktárgyakon keresztül is a szocialista hazafiság szellemében kell okta­niok. Helyte­len lenne, ha például a műszaki egyetemen a szaktárgyak helyett politikai előadásokat tartanának, de nem kevésbbé helytelen, ha egyes előadók a jegyzetekben és az elő­adásokban a burzsoá áltudományon jd&ogyet~éa m hait­dó szovjet tudo­kot. Rosszul dolgozik az a tanszék, ahol a szakérettségis hallgatók fej­lődése nem kielégítő. Az új tanév­ben csaknem négyezer szakérettsé­­gis hallgató kerül egyetemeink, fő­iskoláink első évfolyamaira és lesz olyan egyetem, ahol a hallgatók 40 százalékát teszik ki. De nemcsak a szakérettségisek kérdését akarom hangsúlyozni. Nagyon fontos, hogy minden kar külön és a legelső nap­­tól kezdve foglalkozzék az elsőéve­sek oktatásának módszertani kérdé­seivel és fokozott gondoskodással könnyítse meg a volt középiskolások beilleszkedését az egyetem szerveze­tébe, életébe. Az első évben, az első hónapokban van a legtöbb ne­hézség. Az egyéni és csoportos kon­zultáció, a szemináriumi munka, a hallgatók megtanítása a jó jegyzet­­készítésre és még egész sor lehető­ség áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy áthidaljuk a középiskola és az egye­tem közötti hézagot. Az elmúlt tanév tapasztalataihoz azonban az is hozzátartozik, hogy még mindig elég magas a bukások és a lemorzsolódások arányszáma. Országos viszonylatban 10 százalék fölött van. A Szegedi Tudomány­egyetem eredményei ugyan orszá­­gosan a jobbak közé tartoznak, de még itt is sok a tennivaló. A bu­kásokért és a lemorzsolódásért két­ségtelenül felelősség terheli a hall­gatókat is, de hiba volna csak a hallgatókban keresni a bajok okát. A­ tanszékek is hibásak. Ha a pro­fesszorok és oktatók az eddiginél szorosabb, bensőségesebb kapcsola­tot teremtenek a hallgatókkal, töb­bet törődnek és foglalkoznak velük, a hallgatók pedig azt érzik. Hogy az egyetem harcol az ő fejlődésükért és magasabb tanulmányi eredményeit­­ért, akkor kevesebb lesz a bukás és kisebb a lemorzsolódás. mány eredményeit ismertetik egy­más mellett anélkül, hogy állást fog­­lalnának és harcolnának a burzsoá ideológia tényeket és következteté­seket meghamisító nézetei ellen. Az új tanévben végre kell hajta­nunk pártunk Központi Vezetőségé­nek útmutatásait és minden tan­­széknek segítenie kell a hallgatók öntudatra, hazafiságra, internaciona­lizmusra, a párt és a Szovjetunió iránti forró szeretetre való neve­­lésre. Lássák és értsék meg a mi hallgatóink az egyes tantárgyak eszmei tartalmát, sajátítsák el a szaktárgy összefüggéseinek, megér­téséhez szükséges dialektikus mate­rialista módszereket. Egyetemein­ken egyre fejlődő munka folyik az oktatás szakmai színvonalának to­vábbfejlesztéséért. Most ezzel pár­huzamosan induljon meg az ideoló­giai harc, a küzdelem azért, hogy ne csak jó szakemberek, de jó szo­cialista szakemberek nőjenek ki egyetemeinken, főiskoláinkon. A hallgatók szocialista nevelésé­nek és jó szakmai nevelésének egyik fontos feltétele, hogy az egyetem ne zárkózzék be kapui mögé, hanem a tanszékek tartsanak szoros kapcso­­latot a gyakorlati élettel. Az eleven élet ez, amely megtermékenyíti az elméleti tudományos munkát. He­lyes, ha a szegedi tanszékek köve­tik például a Szerves Kémiai Tan­szék példáját, amely szocialista szerződést kötőüt az Egyesült Gyógy­szer és Tápszergyárral, vagy a Szegedi Egyetem Kísérleti Intézete példáját, amely több helyi gyárral és üzemmel létesített kapcsolatot. Az új tanév megnyitása alkalmá­ból kívánom, hogy a Szegedi Egye­­tem professzorai, oktatói és hallga­tói sikerrel oldják meg növekvő fel­adatukat. Ne feledjék, hogy az egyetemen is folyik a harc a béké­ért, a szocializmust építéséért, jöven­­dőnk kiformálásáért. Legyenek e harcnak szilárd, meg nem alkuvó öntudatos katonái, akikre minden­­kor számíthatnak pártunk és a ma. (Folytatás a második oldalág Darm József elvtárs beszéde Oktassanak és neveljenek egyetemeink a szocialista hazafiság szellemében

Next