Délmagyarország, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-01 / 230. szám

2 > Magyar államférfiak üdvözlő táviratai a Kínai Népköztársaság fennállásának harmadik évfordulója alkalmából Rákosi Mátyás elvtárs távirata Mao Ce-Tunng elvtársnak Mao O-Tung Elvtársnak, a Kínai Népköztársaság­ központi népi kormánya Elnökének. Peking A Kínai Népköztársaság fennállásának har­madik évfordulója alkalmából a Magyar Népköztár­s­aság Minisztertanácsa én az egész magyar nép ne­­vében forró szerencsekivánataimat küldöm önnek- Azok a világtörténelmi jelentőségű győzel­mek, amelyeket a baráti kínai nép az imperialista a­gresszorok és lakájaik elleni hősies harcában és a békés építő munka terén vívott ki, igaz örömmel Dobi István elvtárs távirata Mao Ce-Tung elvtársnak Mao Ce-Tung Elvtársnak, a Kínai Népköztársaság központi népi kormány Elnökének, Peking. A kínai nép nagy nemzeti ünnepe alkalmával kérem önt. Elnök Elv­­társ, fogadja legmelegebb szeren­­csekívánataimat­ A magyar nép me­leg szeretettel fordul e napon a kí­nai nép felé, amely minden aka­dályt leküzdve építi szabad hazá­ján a béke erős bástyáját. Kívánom, hogy a kínai nép hatal­mas építő munkáját és a béke meg­védésért folytatott bátor küzdelmét teljes siker koronázza. Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kiss Károly elvtárs távirata Cson En-Laj elvtársnak Csou En-Laj Elvt­ársnak, a Kínai Népköztársaság központi népi kormánya közigazgatási taná­csának elnöke, külügyminiszter, Peking Engedje meg, hogy a Kínai Nép­­köztársaság fennállásának harmadik évfordulója alkalmából legmele­gebb üdvözletemet és őszinte jókí­­vánságaimat fejezzem ki. A magyar n­ép testvéri együttérzéssel ünnepli ezen a napon a baráti kínai nép ra­gyogó sikereit, amelyeket a népi demokratikus köztársaságának fel­építésében és az imperialista hábo­rús gyújtogatók távolkeleti tervei­­nek meghiúsításában elért. Szilárd elhatározásunk, hogy egyre to­vább fejlesszük az országaink kö­zött már mély gyökereket vert po­litikai, gazdasági és kulturális kap­csolatokat, amelyek a béke közös nagy ügyét szolgálják. Kiss Károly a Magyar Népköztársaság külügyminisztere töltik el a magyar népet és még lelkesebb munkára és harcra buzdítják a Szovjetunió vezette hatalmas béketábor soraiban. Szívből kívánok további sikereket önnek és a békéért küzdő és boldog jövőjét építő nagy kínai népnek. Rákosi Mátyás a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Díszelőadás a Kínai Népköztársaság megalakulásának harmadik évfordulója alkalmából A Kínai Népköztársaság megala­kít­ásának harmadik évfordulója al­­k­almából a Kultúrkapcsolatok Inté­ze­te kedden este díszelőadást rende­ze­tt Budapesten az Uránia filmszín­házban. Megjelent a díszelőadáson S­­olti István, a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke, a miniszteri­tanács több tagja, valamint a ma­­­gyar politikai, kulturális és gazda­sági élet számos más vezető szemé­lyisége. Részt vett az ünnepségen a Szov­jetunió magyarországi nagykövetsé­­gének ideiglenes ügyvivője, V. Sz. Azovcev és a többi baráti állam bu­dapesti diplomáciai képviselői. A magyar, a kínai és a szovjet himnusz elhangzása után Erdei Sán­dor népművelési miniszterhelyettes nyitotta meg az ünnepséget, majd Apró Antal építőanyagipari minisz­ter, a Magyar Do­gozók Pártja Po­litikai Bizottságának tagja mondott üdvözlő beszédet. Huan Cen kínai nagykövet beszéde Ezután Huan Cen, a Kínai Nép­köztársaság magyarországi nagykö­vete mondott beszédet. Három évvel ezelőtt a kínai for­­radalom győzelme véget vetett az imperialista, feudális és bürokratikus kapitalista uralomnak Kínában , és megnyitotta a népi demokratikus út Kínának a szocializmushoz és munizmushoz vezető útját. E három esztendő folyamán a kí­nai nép a Kínai Kommunista Párt és Mao Ce-Tung elnök vezetésével óriási eredményeket ért el hazánk fel­építésének legkülönbözőbb területein. Egész Kínában valóságos egység jött létre. Országunkban lényegében be­fejeződött a gazdasági újjáépítés és reformok munkája s a kitűzött idő előtt teljesítettük azt a felada­tot, melyet Mao Ce-Tung elnök je­lölt meg számunkra, hogy három esztendő alatt alapvető kedvező vál­­tozást hoztunk létre az ország pénz­ügyi és gazdasági helyzetében. Kína az ipar és a mezőgazdaság terén egyaránt elérte és felülmúlta a leg­magasabb háború előtti színvonalat. Az ipari termelés aránya nemzet­gazdaságunkban gyors ütemben tíz százalékról majdnem 30 százalékra emelkedett. Ebben az évben a mező­­gazdasági termelés teljes mértéke előreláthatólag 50,5 százalékkal fe­lülmúlja az 1940. évi színvonalat. Mindazok az eredmények, amelye­­ket az új Kína az elmúlt három esz­tendő során elért, szoros összefüg­gésben állanak és elválaszthatatlanok a hatalmas Szovjetunió önzetlen se­gítségétől, testvéri országokkal való baráti együttműködéstől, valamint a világ minden táján élő barátaink együttérzésétől és barátságától. Ugyanígy megerősítettük nemzet.­kom­i védelmünk erőit és kibontottuk an­nak a hatalmas külső és belső moz­galomnak zászlaját, amely az em­­berek otthonainak megóvásával és az ország megvédésével segítséget nyújt Koreának s diadalmasan szembeszáll az amerikai agresszió­val. A koreai néphadsereggel kar­öltve ,dicsőségesen küzdő kínai népi önkéntesek nagy győzelmeket arat­tak. Ez év júliusáig a megsemmi­sített ellenség száma meghaladja az 570 ezret. Ugyancsak legyőztük azt a barbár és embertelen bakté­riumháborút, amelyet az amerikai agresszorok indítottak veszteségeik kiegyensúlyozására- Az elmúlt három esztendő folya­mán Kína és Magyarország között a barátság és együttműködés­i kap­csolatai ,nagy mértékben kifejlődtek, kiszélesedtek. A kínai nép teljes tu­datában van annak, milyen rendkí­vül jelentős a kínai és a magyar nép közötti állandóan növekvő és fejlődő bensőséges testvéri barát­ság és az a tény, hogy a két nép testvéri összefogásban együtt halad a békés építés és a béke megóvásá­nak útján. Huan Cen beszédét így fejezte be: A világ békeszeret­ő népei szoro­san tömörülnek a hatalmas Szovjet­­unió mögött. Haladjunk hát tovább azon az úton, amely a béke és a demokrácia győzelméhez vezet egész világon! (MTI) az Sándorfalván így folyik a jegyzés: emlékesnek a múltra és számbaveszik a jelent A csongrádmegyei Sándorfalva község dolgozó parasztjai lelkesen veszik ki részüket a Harmadik Bé­kekölcsön jegyzéséből. Közülük so­­kan példamutató jegyzésük után be­állnak a népnevelők sorába. Egy­mással párosversenyben lévő hét körzet népnevelői között mind­gy száz egyénileg dolgozó paraszt láto­gatja fáradhatatlanul a sándorfalvi dolgozókat, hogy az egykori grófi cselédek közül, akiknek a népi de­mokrácia boldog életet biztosított, azokat is meggyőzzék, akik talán egy kissé el is felejtetnék a kaszká­­rok ostorainak, kancsukáinak csat­togásait. Budai János öt holdas kisparaszt­­nak még élénken emlékezetében ,él­­nek a PalUrvieini „őrgróf“ ötven­ezer holdas birtokán eltöltött har­minc esztendő keserű emlékei. Ezek az emlékek törtek elő benne, mi­előtt a­ neve után 700 forintot írt a jegyzési ívre. Ezeket idézi fel, ami­kor sorra fogatja azokat a dolgozó parasztokat, akikkel valamikor együtt cselédeskedett. A hetven éves Mart­orvosi István három holdas földhöz juttatott Iris paraszttal is elbeszélgetett a múlt­ról és a jelenről: _ A felszabadulás előtt betevő falatunk alig akadt. Az uradalom­ban egy jó ideig csak úgy dolgoz­hattunk, ha­ elfogadtuk a napi negy­­ven filléres gyermeknapszámot, mert azt mondták, úgyis kapnak annyi gyermek erőt, amennyivel el­végeztethetik a munkák nagy részét. — Két kilenc, tíz éves fiamat és lányomat Martonosi bácsi gyerme­keivel együtt már hajnali három órakor el kellett küldeni munkába, ha nem akartuk, hogy elbocsássák őket. Szolnoki János intéző egy al­kalommal ostorával vágott az ar­cukba, amikor borsószedés közben megálltak gyönyörködni új, fényesre lakkozott hintójában. Martonosi bá­csi egyik fia most rendőrtiszt, az én fiam szakérettségin tanul, gépész­mérnök lesz. A lányom községi ta­nács dolgozója és rövidesen iskolára küldik. Valamennyiükre biztos, szép jövő vár. A magam részéről sem panaszkodhatom. Áttörtünk öt hold földhöz juttatott, az ötéves terv gép­állomást, traktorokat adott hozzá, amelyek az én földemet is jó mélyen felszántották. Amióta, a gépek szánt, jók a földemet, az első évben két, a másodikban négy mázsával nőtt ga­bonából holdankénti átlagtermésem. Ha csak a több termést számítom, kamatostól megtérült az a kétezer forint, amit a mostanival együtt kölcsönadtam államunknak. — A jó termésből nem okozott gondot a beadás. A kölcsönjegyzés napján már mindenből egész évre eleget tettem kötelezettségemnek. Amikor községünk dolgozóinak bi­zalmából küldöttként rész vettem a júniusi megyei béketalálkozón, megfogadtam, úgy is harcolok a bé­kéért, hogy soha semmivel sem ma­­radok adós államunknak. Amikor a jegyzési ívet aláírtam, akkor jutott eszembe, hogy a sertésbeadásom még hátra van. S0 kiló volt előírva az év végéig, én meg aznap egy száznegy­venhárom­ kilós sertést beadtam. Egy másik a saját szükségletemre hízik az ólban. Az ötéves tervünk ideje alatt ed­dig öt sertésre kötöttem szerződést, amelyek árából házat vettem. Az ötéves tervben villanyt is kapott községünk és most kötik be házamba is a vezetéket. A nép állama eddig is boldog életet biztosított számom­ra, én még boldogabbat akarok te­remteni magamnak, most beléptem az „Aranykalász“ I-e s típusú tszcs-be. Az idős Martonosi házaspár korá­hoz és anyagi erejéhez mérten be­csülettel kivette részét a jegyzésből, száz fordot írtak az ívre. A község többi békeharcosa is szívvel-lélekkel végzi a felvilágosító munkát. Molnár Béla, a békebizott­ság­­ titkárhelyettese legutóbb Hor­váth István hat holdas nyolc csalá­dos dolgozó parasztnál járt. Az idős dolgozó paraszt, amikor meglátta a népnevelőket, örömmel fogadta őket és máris közölte velük: — Négyszáz forintot akarok je­gyezni, mert igen sokat köszönhetek a nép államának. Felszabadulás után öt hold földet kaptam és évről­­évre nagyobb termésem, boldogabb életem van. Két gyermekem gimná­ziumban tanul és államunk az ő el­látásukról is gondokodik. Kollégi­umban laknak. Molnár Béla, népnevelő még nem töltötte ki ekkor a jegyzési­­vet, ha­nem hosszasan elbeszélgetett Hor­­váth Istvánnal. Elmondotta neki, hogy nemcsak az ő gyermekeinek van lehetősége a tanuláshoz. Amíg a Horthy-rendszer S3 éve alatti mindössze negyvenen kerültek a községből felsőbb iskolába, most csak ebben az évben hatvanan jár­nak gimnáziumba, vagy egyetemre. Az idős dolgozó paraszt most hal­lott így erről először és ezeket mon­dotta: — Négyszáz forint helyett, ötszáz forintot jegyzek, hogy még több is­kola­ épüljön és községünk fiataljai közül is még többen tanulhassanak. ... A felvilágosító szavak ered­ményeként máris többet adtak köl­csön a község dolgozói a nép álla­mának, mint a Második. Békek­öl­­csönjegyzésnél.., r SZERDA, 1952. OKTOBER 1. 1 Levele­ző­ü­nk a jegyzésre51 A harmadik békekölcsön jegyzés sikeréért üzemeink dolgozói kö­zött szélesen bontakozott ki az üzemek közötti és üzemrészenkinti versenylendület. A versenyben egymás után születnek újabb és újabb kiemelkedő jegyzések, amelyekkel dolgozóink bebizonyítják hűségüket, hazaszeretetüket, áldozatkészségüket a dolgozó nép állama iránt. Dol­gozóink a harmadik békekölcsönjegyzéssel is meg akarják mutatni pártunknak és kormányzatunknak, hogy nemcsak a munkában, hanem a jegyzésben is élenjárnak, üzemeink dolgozói tudják, hogy amikor kezükbe veszik a tollat, amit jegyeznek, azt saját államuknak jegy­zik. Az eddig jegyzett békekölcsönökből dolgozóink közvetve vagy közvetlenül kamatosan visszakapták forintjaikat. A harmadik béke­kölcsön jegyzésről érkező levelek mind-mind arról a lelkesedésről számolnak be, amellyel üzemeink dolgozói örömmel jegyzik a köl­csönt, mert ezzel saját jobblétüket, életszínvonalukat emelik. A MÁV Felépítményi Vasanyag­­javító Vállalat dolgozói ünnepélyes röpgyűlésen vették, a hírt a minisz­tertanács határozatáról, a harmadik békekölcsön jegyzéséről. Már a jegyzés első napján, igen szép jegy­zések születtek. Horváth Imre 900 forintos fizetésére 900 forintot jegy­zett. Bovatsek Mihály 800 forintos havi keresete mellett 1.000 forin­tot jegyzett. Bíró Aladár 1.300 fo­rintos havi keresete mellett 1.400 forintot adott, hogy ezzel hozzá­járuljon azokhoz a hatalmas alko­tásokhoz, melyek hazánkban nap­­ról-napra születnek. Katona Lajos A Szegedi Tüzelőszer és Építő­­anyagértékesítő Vállalat dolgozói a harmadik b­ékekölcsönjegyzést örömmel fogadták, mert tisztában vannak azzal, hogy további ered­ményes munkánkat csak azzal biz­tosítják ha ők is száz százalékig kiveszik részüket a jegyzésből. Bod­­nár Lajos 900 forint fizetéséhez 2000 forintot jegyzett, Trefon Jenő 500 forintos fizetésével 500 forin­­tot Balogh Dezső 600 forintos fi­zetéséhez 800 forintot jegyzett. Szűcs Isván 900 forint fizetése mel­lett 1000 forintot jegyzett. Zsarkó Imre 1000 forintos fizetése mellett 1200 forintot adott a nép államá­nak Szu­ber István 1200 forint fi­­zetéséhez 1600 forintot, Szélpál Ibo­lya 800 forintos fizetéséhez 1000 forintot jegyzett­ Bajó László 1200 forint fizetése mellett 1400 forintot jegyzett. Dolgozóink tudatában van­nak, hogy kölcsönadott forintjaik­kal saját gyermekeik jövőjét segí­­tik és a szocializmus építésének meggyorsítását segítik elő. Hődor István A Szegedi Erőmű dolgozói egy emberként mentek békekölcsönt je­gyezni. Egy emberként mentek azért, mert üzemünk sokat kapott az ötéves tervtől. Új fürdőnk van, kaptunk konszerű öltözőt, azonkí­vül most épül a lakatosműhely. Mindezeket számbavéve jegyezték az Ereanü dolgozói a harmadik bé­kekölcsönt. A kölcsön­jegyzésben élenjárnak Boros Gergely sztaha­novista kazángépész, aki 900 fo­rintos fizetése mellett 1.000 forin­tot jegyzett. Zsiga Sándor DISZ tit­kár fizetése száz százalékát, 1.500 forintot jegyzett, Gyöngyösi János szintén fizetése száz százalékát je­gyezte s 1.200 forintot adott a bé­ke megvédésére. Misda György A MÁV Fűtőházban igen nagy lelkesedéssel jegyezték a dolgozók a békekölcsönt. A jegyzés során Szabó István 780 forintos keresete mellett 1000 forintot jegyzett. Sze­gedi Mihály 800 forintos keresete mellett 1000 forintot, Lencse János 860 forintos keresete mellet­t szin­­tén 1000 forintot jegyzett. Kiss István 1500 forint havi keresete mellett 2000 forinttal, Komócsin István 750 forintos keresete mel­lett 1100 forinttal, Zsurka Mihály 1300 forintos fizetése mellett 1500 forinttal járult hozzá hazánk erősí­téséhez. Katona Lajos A 91. számú Utasellátó Vállalat­nál is szép eredményekkel folyik a harmadik békekölcsön jegyzése. A vállalat dolgozói a jegyzést ha­zafias kötelességnek tartják, ame­lyet igazol, hogy Laudisz Mária 650 forintos keresetére 1.000 forin­tot jegyzett. Domonkos Józsefné 746 forintos keresete mellett 1.500 forintot jegyzett. Simonyi Náda 650 forintos keresetére 1.000 forin­tot jegyzett. Lázár Györgyné 580 forint keresete mellett 1.200 forin­tot, Janó János 650 forintos kere­sete mellett 1.500 forinttal járult hozzá hazánkban a szocializmus mi­előbbi megvalósításához. Mészáros Vince 650 forint fizetése mellett 1.100 forintot, Sztényei József 650 forint fizetése mellett 1.200 forin­tot jegyzett, Kovács Lajosné 600 forintos fizetése mellett 1.000 forin­tos jegyzésével kívánja biztosítani négy gyermekének továbbtanulását. Földvári Lajos A „NÍVÓ“ Játék, Tömegcikk, Vegyi KTSZ dolgozói a béke védel­méért jegyezték nagy lelkesedéssel a harmadik békekölcsönt, Szirákl Ferenc ügyvezető elnök 2000 forin­tos fizetése mellett 3000 forintot jegyzett. Nagy Zoltán 1400 forin­tos fizetése mellett 1500 forintot jegyzett. Domonkos Lajosné 500 forintos fizetése mellett 400 forin­­tot jegyzett. Gavodi István és Su­­gár Sándorné egy egy havi fizeté­süket jegyezték. Tószegi Jánosné 900 forintos fizetése mellett 800 forintot jegyzett békénk, boldogabb jövőnk építésére. Szabó Erzsébet A Szegedi Tervező Iroda dolgo­zói tudják jól, hogy kölcsönadott forintjaik ezerszeresen visszatérül­nek azokban a szebbnél-szebb al­kotásokban, amelyek hazánkat gaz­dagítják, dolgozóink jólétét és életszínvonalát emelik. Málnai László 3.000, Balogh Péter 2.500 forintot jegyzett. Bodnár István NE FELEDJÜK ■ [UNK] ■" ' —■———fc» Délm­aggyarországr írja 1931 mmeptem­ber 13-i szám­ában ! Mérhetetlen nyomor a tanyákon „A királyhalmi gazdák­ is meg­jelentek szombaton a polgármester előtt Előadták, hogy a tanyán mérhetetlen nagy a nyomor, máris beköszöntött az Ínség. A rossz ter­més miatt még kenyérre sem jut már és a tél küszöbén álló lakosság már szinte a pusztulás előtt áll, ha nem jelentkezik gyors segítség. Arra kérték a polgármestert, hogy ne várjon a hideg idők beálltára, hanem már most indítsa meg a szükségmunkát.“ A polgármester válaszában azt mondotta, hogy a város a szükség­­mu­­kát a saját erejéből megindí­­tani nem tudja... Kicsoda Peko Dapcsevics titóista tábornok és mit keresett Londonban Moszkva. A jugoszláv politikai emigránsok „Za szocijaliszticsku Jugoszláviju“ című Moszkvában megjelenő lapja legutóbbi számá­ban leleplezi Peko Dapcsevics ju­goszláv helyettes vezérkari főnök múltját és megírja, mit keresett ez a titóista lakáj Angliában. A jugoszláv nép jól ismeri az áruló Peko Dapcsevics sötét múlt­ját. Még a háború előtt szervezte be a Gestapo. Ezután egyidejűleg több imperialista kémközpont szol­gálatában állott. Ez a bűnöző most ismét régi gazdáit — a Wall Streetet és a City imperialistáit — szolgálja. Ő volt az, aki az elmúlt évben, ami­dőn az Egyesüt Államok és Jugo­szlávia között katonai egyezményt írtak alá, nyíltan kifejezésre jut­tatta Titóéknak azt a kívánságát, hogy néhány atombombát szeretné­nek kapni Amerikától. Dapcsevics — a hóhérok lakó­i — a közelmúltban egy titóista ka­tonai küldöttség élén Angli­ába i­­ járt. Az angol vezérkar hívta meg Titóék tiszti küldöttségét, hogy részt vegyen az angol hadser hadgyakorlatán. Dapcsevics és a titóista katonai küldöttség több­i tagjának tárgyalásai Slim angol vezérkari főnökkel és több más ma­­gasrangú angol tiszttel, nem hag­y­­­­nak kétséget afelől, hogy Dupes­­­­vies angliai látogatásának célja tá­madó tervek előkészítése volt. Meg­tárgyalták, hogyan lehetne Jugo­szláviát katonai felvonuló tereppé, a jugoszláv katonákat pedig ágyú­­töltelékké változtatni a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen előkészítendő agresszív há­borúban. (MTI).

Next