Délmagyarország, 1952. december (8. évfolyam, 282-306. szám)
1952-12-02 / 282. szám
Vili. ÉVF. 282. SZÁM VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK1. A. J. Visinszkij elvtárs beszéde az ENSZ közgyűlés politikai bizottságának november 28-i ülésén a koreai kérdésről Szovjet filmfesztivált rendeznek Brüsszelben A szegedi járásban 47 dolgozók általános iskolája működik AZ MDP CSONGRÁD MEGYE PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA KEDD, 1952. DECEMBER 2. ÁRA SO FNI.l.ÉR A magyar népgazdaság helyzete 1952-ben és feladataink a népgazdaság fejlesztése terén 1953-ban Gerő Ernő elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség ülésén 4 párt és a minisztertanács 1951 december 2-i határozatának egyesztendős mérlege Egy évvel ezelőtt, 1951. november 30-án, Központi Vezetőségünk ülésén Rákosi elvtárs egész népgazdaságunk és népi demokráciánk fejlődésére nagyfontosságú javaslatokat tett, melyeket a Központi Vezetőség egyhangúlag jóváhagyott. A Központi Vezetőség történelmi jelentőségű határozata nyomán jött létre a párt és minisztertanács 1951. december 2-i határozata, melynek értelmében országunkban teljesen megszűnt a jegyrendszer, megszűntek a forgalmi korlátozások a mezőgazdasági termékekre vonatkozóan, lehetővé vált, hogy a parasztság, a termelőszövetkezetek, amennyiben teljesítették kötelezettségeiket az állammal szemben, termékfeleslegeiket teljesen szabadon értékesíthessék. Most, egy esztendővel az emlékezetes párt- és minisztertanácsi határozat után, felállíthatjuk ennek a fontos rendszabálynak a mérlegét. Mit hozott ez a nagyjelentőségű határozat? Az eredményeket nagyjában a következőképpen foglalhatjuk össze: 1. A december 2-i határozatnak í döntő szerepe volt abban, hogy 1951. decemberében addig soha nem ismert mértékben emelkedett gyáriparunkban a munka termelékenysége. 1951 decemberében egész gyáriparunkban a termelékenység hét százalékkal múlta felül a novemberi termelékenységet, egy évvel azelőtt, 1950. decemberében a termelékenység 5,2 százalékkal a novemberi színvonal alá csökkent. De az 1951. december 2-i rendszabály nemcsak a termelékenység, hanem a termelés nagyarányú növekedésében is éreztette hatását, s nemcsak decemberben, hanem az azt követő hónapokban is. 2. A rendszabály növelte a paraszti és szövetkezeti árufelhozatalt, növelte a parasztság termelési kedvét, s mindez nem kis szerepet játszott abban, hogy az idei aszály ellenére — melynek kihatásairól később még részletesen lesz szó — sikerült és sikerül biztosítani a lakosság zavartalan élelmiszerellátását 3. _ A rendszabály emelte a dolgozók életszínvonalát és általános bőséget hozott létre az iparcikk, ellátásban. A dolgozók életszínvonalának emelkedését érzékelteti — a többi között — az egy főre jutó fogyasztás növekedése a legfontosabb élelmiszerekből, így 1952. január —október hónapokban, vagyis ez év első tíz hónapjában a városokban az egy főre eső lisztfogyasztás 31,8 százalékkal, a kenyérfogyasztás 7.9 százalékkal, a cukorfogyasztás 24.5 százalékkal, a hús-A minisztériumi ipar 1952 első tíz hónapjában befejezett termékekben 25.2 százalékkal, a teljes termelés terén pedig 24 százalékkal termelt többet, mint 1951 első tíz hónapjában. Az iparon belül a befejezett termelés terén a nehézipar 32,5 százalékkal, a teljes termelés terén pedig 29,9 százalékkal termelt többet, mint a múlt év azonos időszakában. A rendelkezésünkre álló adatok alapján körülbelül kiszámíthatjuk, hogy iparunk termelése ez évben — az élelmiszeripar idényszerűségét, az élelmiszeripar nyersanyagainak csekélyebb voltát is számítva — kereken 22 százalékkal lesz magasabb, mint 1951-ben volt. Ha figyelembe vesszük, hogy ez évben a súlyos aszálykár miatt módosítottuk a könnyűipar és az élelmiszeripar tervét, megállapíthatjuk, hogy iparunk egészében a várakozásnak megfelel, termelési tervét teljesíti és igen gyors ütemben fejlődik. fogyasztás 4,6 százalékkal, a zsírfogyasztás 46 százalékkal, a tojási fogyasztás 21,6 százalékkal, a vaji fogyasztás 49,3 százalékkal emelkedett. 4. A december 2-i határozat hozzájárult a tőkés elemek gyorsabb kiszorításához a termelésből, az áruforgalomból és a közlekedésből. Míg 1951-ben a tőkés szektor részesedése a nemzeti jövedelemből kereken 5 százalék volt, addig 1952-ben a tőkés szektor részesedése 2—2,5 százalékra zsugorodik össze. Az emlékezetes 1951. december 2-i párt- és minisztertanácsi határozat jelentős mértékben erősítette tehát népgazdaságunk szocialista alapjait. Hozzájárult a munkásparaszt szövetség megszilárdításához és ezen belül növelte a munkásosztály vezető szerepét, öregbítette tekintélyét. A párt és a minisztertanács 1951. december 2-i határozata megvalósításának egyesztendős mérlege kézzelfoghatóan igazolja a mi viszonyaink közepette is annak a zseniális lenini-sztálini tételnek a helyességét, amelyet Sztálin elvtárs ,,A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" című művében formulázott meg, hogy tudniillik: ,.A város és a falu, az ipar és a mezőgazdaság gazdasági összefogása érdekében pedig bizonyos ideig fenn kell tartanez árutermelést (az adásvétel útján történő cserét), mint a várossal való gazdasági kapcsolatoknak a paraszt számára egyedül elfogadható formáját és teljes erővel ki kell fejleszteni a szovjet kereskedelmet, az állami és szövetkezeti kolhozkereskedelmet, kiszorítva az áruforgalomból minden rendű és rangú kapitalistát". Az eredmények arról tanúskodnak, hogy a párt és a minisztertanács 1951. december 2-i határozatát egészében helyesen hajtottuk végre. Itt-ott azonban előfordultak következetlenségek, részben maguknál az intézkedéseknél, részben pedig ezek gyakorlati végrehajtásánál. Ilyen következetlenség volt például az, hogy a napraforgónál és a rizsnél az egész termés kötelező beadását rendeltük el, vagyis nem hagytuk meg a felesleget a parasztságnál és ezzel fékeztük a parasztság termelési kedvét ezeken a területeken. A feladat most az, hogy biztosít juk az 1951. december 21i párt- és minisztertanácsi határozat eddig elért rendkívüli jelentős eredményeit, hogy kiküszöböljük a határozat megvalósítása kapcsán elkövetett egyes hibákat és felmerült hiányosságokat. Jelentős fejlődést mutat az összes iparágak termelése, így a szénbányászat 1952 első tíz hónapjában 25.3 százalékkal, az ásványolajipar 29.4 százalékkal, a vaskohászat 20.8 százalékkal, a villamosenergia ipar 19.7 százalékkal, a gépgyártás 37.9 százalékkal, a vegyipar 31.4 százalékkal, a textilipar 10.9 százalékkal termelt többet, mint a megelőző év azonos időszakában. 1952 első tíz hónapjában 23 százalékkal több szenet, 60 százalékkal több bauxitot, 17.6 százalékkal több nyersolajat, 9.4 százalékkal több nyersvasat, 15.4 százalékkal több martinacélt, 12.6 százalékkal több elektroacélt, 195 százalékkal több hengerelt acélt, 1 5.3 százalékkal több alumíniumot, 22 százalékkal több tehergépkocsit, 450 százalékkal több arató-cséplőgépet, 19.6 százalékkal több villamosenergiát, 33.4 százalékkal több téglát, 10.9 százalékkal több cementet, 6.3 százalékkal több pamutszövetet,7.3 százalékkal több bőrcipőt, 25.9 százalékkal több sört, 60.4 százalékkal több zsírt és zsírszalonnát, 84 százalékkal több vajat, 187 százalékkal több sajtot, 25 százalékkal több cigarettát termelt állami iparunk, mint 1951 azonos időszakában. Ezek a számok iparunk hatalmas fellendülését mutatják. Egyúttal azonban felhívják a figyelmet iparunk fejlődésének egyes gyengeségeire is, pédául arra, hogy bár vaskohászatunk igen jelentős mértékben fejlődik, fejlődésének üteme elmarad egész iparunk fejlődésének üteme mögött. Egészében kedvezően fejlődő ipari termelésünkben azonban igen jelentős fogyatékosságok és hiányosságok is vannak, amelyek közül itt csak a legfontosabbakra akarjuk ráirányítani a figyelmet. Pártunk 11. kongresszusa közel két évvel ezelőtt rendkívüli erővel vetette fel az alapanyag-ipar, s mindenekelőtt a széntermelés és a vaskohászat, valamint a villamosenergia-ipar gyorsabb fejlesztésének követelményét, az alapanyag-ipar elmaradásának felszámolását, mint az ország gyors iparosításának, s népgazdaságunk gyors felemelkedésének alapvető feltételét. Például szénbányászatunk igen szorsan fejlődik, mert 23 százalékos termelés-emelkedés egy esztendő alatt igen gyors fejlődést jelent. A bánya- és energiaügyi minisztérium nem hajtotta végre a párt és a kormány határozatát, mely szerint a Szénbányászatban a szenesek arányszámát az összlétszámhoz képest jelentősen fel kell emelni. Nem hajtották végre a Központi Vezetőség határozatát a túlóráztatás csökkentéséről, a munkavédelemről, a vasárnapi munka csökkentéséről. Jóllehet a hóvégi rohammunka még egész iparunkban megvan, ez a legáltalánosabban a szénbányászatban terjedt el. A szénbányászat mellett másik döntő alap iparágunk a vaskohászál. Mint említettük, vaskohászatunk termelése ebben az évben jelentős mértékben fejlődött. Vaskohászatunk azonban az alapvető termékekben tervét nem teljesíti Hiú százalékra. Jelentősen emelkedett a vaskohászatban a munka termelékenysége 1952 folyamán. Azonban nem kielégítő még a vaskohászatban a programmszerűség alakulása, bár ezen a téren van javulás. Különösen magas a kohászati üzemekben a munkás vándorlás. A magas munkásvándorláshoz a kohászati üzemek igazgatóinak liberalizmusa is hozzájárul. Mindez arra vall, hogy kohászati üzemeink vezetésében még igen komoly hiányosságok mutatkoznak, amelyeket 1953 folyamán alapjában ki kell küszöbölnünk. Az utóbbi években és 1952 első tíz hónapjában is komoly fejlődést mutat építőiparunk. Építőiparunk egészében teljesíti tervét, de egyrészt túlságosan drágán építünk, másrészt az építésügyi minisztérium az építőipar teljesítményét a legutóbbi időkig csak aszerint mérte, hogy ő maga mennyit számított fel az elvégzett munkáért. Az ipar fejlődésének egészében kedvező képe azt sem fedheti el, hogy a termelékenység, az önköltség, a béralap, a létszám terén távolról sincsen nálunk minden rendben. Ami a termelékenységet illeti, igen jelentős nálunk a fejlődés, de a tervhez képest van némi lemaradás is. A termelékenység az állami iparban, 1952 első tíz hónapjában a megelőző év hasonló időszakához képest egészében mintegy 12,4 százalékkal emelkedett. Az önköltség azonban az összehasonlítható termékek önköltségén mérve, az előirányzott 6,5 százalék helyett, előreláthatóan csak öt százalékkal fog csökkenni ebben az esztendőben. Ipari termelésünk nagy hiányossága az is, hogy a selejt általában nem csökken, sőt egyes területeken inkább emelkedik. A minisztertanácsnak a selejt elszámolásra vonatkozó határozatát, amelynek értelmében a selejt egy részét a munkabérből, maximálisan a havi munkabér 15 százalékáig terjedően, le kell vonni, az igazgatók általában nem hajtják végre, s ez a selejt növekedését elősegíti. Az ipar területén mutatkozó hiányosságok egyik fontos oka az az elég csokori jelenség — s persze ez nemcsak az iparban, hanem az egész népgazdaságban így van —, hogy a minisztériumok vezetői, trösztök, vállalatok igazgatói gondatlanságból, nemtörődömségből, liberalizmusból, nem egyszer önelégültségből elmulasztják fontos párt- és kormányhatározatok végrehajtását. Gyakori jelenség, hogy minisztériumok és egyes miniszter elvtársak saját határozataikat sem veszik komolyan, ezek végrehajtását nem ellenőrzik, de sokszor még ki sem adják az üzemek igazgatóihoz. Több ízben előfordult ilyen eset a kohó- és gépipari minisztériumban. Külön kell szólni röviden iparunknak arról a részéről, amely külkereskedelmünk, exportunk számára dolgozik. Ez a kérdés nem új, ezt a kérdést már többször felvetettük, de meg kell mondani, hogy a megnövekedett feladatokhoz képest az eddig elért eredményekkel megelégedve nem lehetünk. Külkereskedelmünk ez évben jelentős nehézségekkel küzd nagyrészt azért, mert — mint később erre még rátérek — igen nagy mértékben csökkentettük a mezőgazdasági termékek exportját. De külkereskedelmi nehézségeink távolról sem egyedül innen számaznak. Az alapvető ok az, hogy exportra dolgozó üzemeink jelentős része rossz és teljesíti kötelezettségeit. Az export terén mutatkozó lemaradás oroszlánrésze a kohó- és gépipari minisztériumra esik, s a minisztériumon belül is néhány üzemre, olyanokra, mint a Ganz Vagongyár, a MÁVAG Mozdony- és Gépgyár, amely az utóbbi időben javított a munkáján, a Gheorghiu-Dej Hajógyár, a Győri Vagongyár és még néhány más üzem. Természetesen nem lehet állítani, hogy a lemaradásért ezek az üzemek egyedül felelősek, mert felelősek velük együtt azok az üzemek is, amelyek kooperációs szállításaikat rendszertelenül, rosszul teljesítik. De külkereskedelmünk számára dolgozó üzemeink jó munkáját az is hátráltatja, hogy az ellenség megértette ennek a kérdésnek a jelentőségét, megértette, hogy a lemaradás ezen a téren fejlődésünket mennyire hátráltatja és egyben a baráti országok gazdasági építését zavarja, s ezért igyekszik ezen a téren nehézségeket okozni népi demokráciánknak. Iparunk egészét tekintve megállapíthatjuk, hogy szocialista iparunk gyors ütemben, egészségesen fejlődik, s ha a még fennálló jelentős hibákat és hiányosságokat kiküszöböljük, minden lehetőségünk megvan arra, hogy a továbbiakban újabb, még jelentősebb sikereket érjünk el. Nem lehet ugyanilyen egyértelmű, pozitív étékelést adni mezőgazdaságunk fejlődéséről az 1952-es év folyamán. Növénytermelésünk ez évben jelentős mértékben elmaradt az ötéves terv 1952. évi előirányzatához képest. Ennek fő oka az idei rendkívüli kedvezőtlen időjárás. A mi népi demokratikus államunk erős állam, amely pártunk vezetésével előrelátó, átgondolt, szervezett intézkedések révén, tervszerű gazdaságpolitika útján, nemcsak az éhínség rémét hárította el, hanem biztosította és biztosítja népünk zavartalan ellátását, az egész népgazdaság gyors fejlődését, a súlyos fagykárok és aszály ellenére is. De a mi országunkban egyébként sem juthat koldusbotra senki, mert mindenki kaphat munkát és munkájáért igazságos bért, mely biztosítja maga és családja megélhetését. Melyek a főbb intézkedések, amelyeket a kedvezőtlen időjárás következményeinek elhárítására népi demokratikus kormányzatunk — pártunk kezdeményezésére — foganatosított? Mindenekelőt igen jelentős mértékben csökkentettük az élelmiszerkivitelt, illetve beszüntettük számos élelmiszer kivitelét. Ugyanekkor baráti országokból jelentős mennyiségű takarmánygabonát, illetve abraktakarmányt hoztunk be Érmert az intézkedésnek a révén vált lehetővé a kukorica- és burgonyabeszolgáltatás ménekének a minisztertanács által elrendelt igen jelentős csökkentése annak érdekében, hogy a dolgozó parasztság és a termelőszövetkezetek helyzeén enyhítsünk. Ugyanakkor mintegy 300 millió forint összegű esedékes hitelt hosszabbítottunk meg s mintegy további 21 millió forintot juttattunk a termelőszövetkezeteknek vetőmagvásárlás céljára. A leginkább rászoruló termelszövetkezeteknek az állam természetben többszázezer méter mázsa vetőmagkölcsönt is nyújtott. Emellett népi demokratikus kormányunk a fagykár és az aszály káros következményeinek elhárítására tervszerűen igénybe veszi azokat az élelmiszertartalékokat, amelyeket — figyelembe véve azt a lenini-sztálini elvet, hogy tervszerű, szocialista gazdálkodást nem lehet tartalékok nélkül folytatni — az előző években előrelátóan gyűjtött Ugyanekkor kíméletlen harcot indítottunk — ez is hozzátartozott és hozzátartozik a fagy- és aszálykár következményeinek leküzdéséhez — az opportunisták ellen saját sorainkban. A mezőgazdasági év kedvezőtlen eredményét azért is tudjuk ellensúlyozni, mert nem vagyunk egyedül, mert a szabad országok, a kapitalizmus rendszeréből kivált független, demokratikus és szocialista nemzetek nagy és hatalmas táborához tartozunk: „A háború utáni időszakból ezek az országok gazdaságilag tömörültek, megteremtették a gazdasági együttműködést és kölcsönös segélynyújtás.“. (Sztálin: A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban.) De persze hiba volna azt gondolni, hogy a kedvezőtlen időjárás s az ennek következményeként jelentkező termós hozamcsökkenés egyáltalán nem befolyásolja fejlődésünket. Ezt azért kell kifejezően aláhúzni, mert, úgy látszik, pártfunkcionáriusaink nem kis része, különösen a városi pártfunkcionáriusok közül sokan — de ez a vidékiek között sem kivétel — még mindig nem adnak maguknak számot arról az igen komoly kárról, amelyet az idei rendkívül kedvezőtlen időjárás népgazdaságunknak okozott. Növénytermelésünk elmaradását a tervhez képest döntően a rossz időjárás okozta. De nem lehet és nem szabad mindem csak az időjárás rovására írni. A növénytermelés hozamának a tervtől való elmaradása különösen élesen jelentkezik a mezőgazdaság szociális a szektorában. Ha valaha, úgy ebben az évben kézzelfoghatóan bebizonyosodott nálunk is a nagy forradalmár természetáta.lkítónak, Micsurinnak az a zseniális tétele, hogy: „Nem várhatunk könyöradományt a természettől, feladatunk: el kell venni tőle azt, amire szükségünk van!“ (Folytatás a második oldalon) Az ipari termelés alakulása 1952 első tíz hónapjában és az 1952. évi terv várható teljesítése A mezőgazdasági termelés alakulása 1952-ben