Délmagyarország, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-01 / 51. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról.) A nagyolvasztó építőinek ez a kezdeményezése csak akkor hoz­hatja meg a várt eredményt, nagy békeművünk felépítését, ha a szták­óvárosiak munkalen­­dü­lete magával ragadja az or­szág minden üzemét, az üze­mek minden dolgozóját. A nagyolvasztó építői­t fejezte be nagy lelkesedéssel fogadott be­szédét Claus Alajos — felajánlásuk teljesítésével méltók akarnak lenni Sztálin elvtárs nevéhez. Ki akarjuk fejezni határtalan szeretetünket, ha­­zánkat Sztálin elvtárs iránt azért a sok segítségért, am­elyet a Szovjet­uniónak és személyesen Sztálin elv­társnak köszönhetünk. Mi büszkék vagyunk arra, hogy a vasmű és vá­rosunk Sztálin elvtárs nevét viseli, azt a nevet, amely lelkesíti szerte a világon a becsületes dolgozók mil­lióit, amely számunkra a szabadsá­­got, a boldog életet jelenti és amely biztosítéka további, egyre szebbé váló életünknek. ígérjük, hogy mél­tók leszünk Sztálin elvtárs nevére és ezt az adott szavunk teljesítésé­vel fogjuk bebizonyítani. Cselerk­i Lajos, a Pedagógus Sza­kszervezet elnökének felszólalása A pedagógusok ma szocializmust építő hazánk megbecsült dolgozói, egyre többen érdemlik ki a kiváló pedagógus címet — mondotta —. Meg kell azonban mondani, hogy bár a jobb munkának a lehetőségei és feltételei biztosítva vannak ta­nulmányi téren, elsősorban a mun­kás. és parasztszármazású tanulók­nál sok iskolában és sok nevelőnél nem kielégítő még a fejlődés. Cseterki Lajos a továbbiakban ar­ról beszélt, milyen nagy segítséget jelent az iskola munkájának tovább­fejlesztésében a szovjet tapasztala­tok felhasználása és a nevelők­­ ta­paszta­latcseréje. Rámutatott: népi demokráciánk minden lehetőséget megad a dolgozóknak arra, hogy a termelőmunka mellett tovább­ra­ tadhassanak. Szólt arról, hogy az üzemekbe kerülő fiatalokat az első perctől kezdve támogatni kell szak­mai gyakorlatuk tökéletesítésében. A Magyar Szakszervezetek XVIII. kongresszusának második napja A Magyar Szakszervezetek XVII. kongresszusa szombaton folytatta tanácskozásait. Megjelent az ülésen a Népköztársaság Minisztertanácsá­nak több tagja, valamint a Szak­­szervezeti Világszövetség, a szovjet szakszervezeti küldöttség, és a többi külföldi szakszervezeti küldöttség tagjai Az ülést Gáspár Sándor, a Szak­­szervezetek Országos Tanácsának főtitkárhelyettese nyitotta meg. Több hozzászólás után Marcel Dedieu, a Francia Általános Mun­ka­­szövetség végrehajtó bizott­ságá­­nak tagja, a közlekedési szakszer­vezet titkára szólalt fel. A francia küldöttség — mondotta — nagy figyelemmel kíséri az önök építő munkáját, amely egy új gaz­dasági­­ és társadalmi rend felépíté­sét, a magyar nép boldogságát szol­gálja. A Magyar-Szovjet Társaság és az Országos­­ Béketanács által rendezett nagygyűlésen ismét tapasztalhattuk, hogy ennek az országnak a dolgo­sói, mint minden népi demokratikus országban, milyen őszintén kíván­ják a békét és milyen elszánt aka­rattal követnek el mindent a há­ború megakadályozására, a béke megvédéséért. A francia küldöttség határozot­­­­tan kijelentheti ma az önök kongresszusa előtt is, hogy a francia nép sajátjának tekinti és szíve mélyén érzi a nép igaz­ sági László elvtárs, a üzemi bizottságának elnöke és Kre. Sák­­ Magdolna, a szuhakállói bá­nyák gépkezelője, a 17 hős szuha­kállói bányász egyike szólalt fel ezután. _ Pártunk szerető gondoskodá­sát a szuhakállói bányászok is ér­zik — kezdte felszólalását. — Ami­kor tizenhetedmagammal _ lent ma­rai­unk a bányában, a párt és sze­mélyesen Rákosi elvtárs, a legjobb bányászok, honvédek, államvédel­mi őrök ezreit mozgósítva, úgyszól­ván a lehetetlent is elkövette meg­mentésünk érdekében, öregek és fiatalok az első perctől kezdve mindvégig kitartottunk, összefog­tunk és magunk is megfeszítettük erőinket. Büszkén mondhatom, hogy ebből a harcból mi, fiatalok méltó módon vettük ki részünket. Kresák Magdolna arról beszélt ez­után — mint­ a frontszállító szalag gépkezelője — azzal segíti a fron­ton dolgozók munkáját, hogy a gé­pet rendben tartja Bevárja a­ vál­tást a gép mellett, gépét tisztán és rendben adja át a leváltó gépkeze­lőnek, így elkerülhető a géphiba és az üzemzavar. _ Ebben a hónapban még­ egy megtiszteltetés­ért — folytatta —, beválasztottak az üzemi DISZ szer­vezetbe kultúrfelelősnek. Igyekezni fogok a termelés mellett ifjúmun­kás­társaim kulturális szervezésével is a szocializmus felépítéséért har­colni. — A pártszervezet gondoskodásá­nak méltó viszonzásaképpen több és jobb munkára hívtuk fel hazánk bá­nyászait a sajtóban, hozzájuk inté­­zett levelünkben. Erről beszéltünk bányásztársainknak, amikor meg­menekülésünk után ellátogattunk az ország különböző bányaüzemeibe. __ A Magyar Szakszervezetek XVIII. kongresszusáról — mondotta befejezésül — ismét azzal fordulok a bányász elvtársakhoz, főleg a bá­nyászifjúsághoz , köztük külön a bányásznőkhöz: mutassuk meg, hogy tudjuk, mivel tartozunk nagy pártunk­nak, szeretett vezérünknek, Rákosi elvtársnak s a magyar dolgozó népnek! Adjunk minél több szenet a drága hazának! A fatal szuhakállói bányászleány felszólalását hosszantartó lelkes taps követte fiának, a mi Thorcz elvtársunk­­nak immár történelmivé vált mondatát. ..Franciaország népe nem fog, sohasem fog harcolni a szovjet nép ellen!" A francia küldött befejezésül si­kert kívánt a kongresszus munká­jához. A francia Szervezett dolgozók kül­döttének beszéde ut­án a kongresszus résztvevői lelkesen éltették a fran­cia nép nagy vezetőjét, Maurice Thorez elvtársat. Borbás Lajos elvtárs, a MEDOSZ elnöke felszólalásában rámutatott arra, hogy a mezőgazdasági és az erdé­szeti dolgozók nagy lelkesedéssel fo­gadták az elmúlt év tavaszán szak­­szervezetük megalakulását. Azóta 1452 üzemben választották meg az üzemi bizottságot, s a szakszerve­zet taglétszáma meghaladja a 150 ezret Beszámolt azokról a kima­gasló eredményekről, amelyeket a mezőgazdaság dolgozói a szovjet ta­pasztalatok felhasználásával értek el. Borbás Lajos ezután hangsúlyoz­ta, hogy a MEDOSZ megszervezi a versenyt a traktor­isták és mun­kagépkezelők között s a tervismer­­tető értekezletek után az egész or­szágra kiterjedő mozgalmat szervez a fejlett növénytermelési, állatte­nyésztési s erdészeti módszerek al­kalmazásáért. K­ámán Kató Fűtőház A kongresszus szünet utáni ülé­sén rész lett Apró Antal építő­anyagipari miniszter, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsá­gának tagja, Adomare Iván élelmi­szeripari miniszter, Kossa István általános gépipari miniszter is. Elsőnek Komor Imre, a Szabad Nép szerkesztőbizottságának helyet­­tes vezetője szólalt fel. Stanislaw Kowalczyk, a Lengyel Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára üdvözölte ezután a kongresszust. A lengyel nép is — hangsú­lyozta felszólalásában a küldött , a baráti Magyarországhoz ha­sonlóan — nagy sikereket ér el a szocializmus építésében. Az eredményeket — mondotta — munkásosztályunk lelkesedésének, a munkatermelékenység emelésé­nek köszönhetjük, valamint annak, hogy a lengyel munkásosztály szüntelenül harcol a technika fej­lesztéséért, a takarékosságért és a termékek minőségének megjaví­tásáért. A termelékenység eme­lése terén komoly sikereink van­nak. Dolgozóink 70—75 százalé­ka vesz részt a munkaversenyben. Népgazdaságunk, tudományunk és kultúránk történelmünk során eddig soha nem látott mértékben lendül fel, hála nagy szövetsége­sünk, a Szovjetunió önzetlen és baráti segítségének. A lengyel küldött beszéde vé­gén hangsúlyozta: a ,,rohambrigád“ megtisztelő címe, ahogyan Sztá­lin elvtárs a népi demokráciákat nevezte, arra kötelez bennünket, hogy még nagyobb erővel küzdjünk szocializmust építő terveink telje­sítéséért. Stanislaw Kowalczyk nagy taps­sal fogadott felszólalása után a konc­esszus résztvevői hosszasan éltették a lengyel és a magyar nép nagy vezéreit, Boleslaw Bie­­rut és Rákosi Mátyás elvtársat, mindkét nép felszabadítóját, a szocialista Szovjetuniót és a nagy Sztálint. sége üdvözölte a kongresszust. A küldöttség tagjai a közönség tap­­sától kísérve Csermák József olim­piai bajnok vezetésével hatalmas, színpompás zászlókkal vonultak be, majd Csermák József köszönetet mondott pártunknak, kormányza­tunknak és a szakszervezeteknek azért a sokoldalú segítségért, amelyben a magyar sportolók ré­szesültek. A következő felszólaló Kara Jó­zsef a MÁVAG szakszervezeti bi­zottságának elnöke volt, majd Wal­ter Sacchetti olasz küldött szólalt fel. Az Olasz Általános Munkásszö­­vetség az olasz dolgozók legnagyobb egységes szervezete és az is marad, annak ellenére, hogy az amerikai imperializmus szolgálatában álló klerikális kormány állandó üldözé­sének van kitéve. Az olasz dolgozók szilárdan foly­tatják harcukat életszínvonaluk nö­veléséért és a béke megvédéséért, annyival is inkább, mert példakép­pen állnak előttük a Szovjetunió és a népi demokráciák dolgozó népei. Politikai jelszavunk: munkát, több kenyeret, szociá­lis reformokat, barátságot a világ minden békét akaró népé­vel! Egy embert se, egy gépet se a háborús uszító imperialis­ták számára! Az olasz küldöttet felszólalása vé­gén szívélyesen üdvözölte Kristóf István elvtárs, a SZOT főtitkára. Kádas István elvtárs, a DISZ központi vezetőségének titkára a dolgozó és tanulóifjúság nevében üdvözölte a kongresszust. Megálla­pította: a DISZ és a szakszervezeti szervek között a legszorosabb együtt­­működésre van szükség, legelsősor­ban a szocialista munkaverseny szervezéséiben, a Sztahánov-mozga­­lom fejlesztésében és nem utolsó sorban a kulturális-, sport- és ér­dekvédelmi feladatok sikeres végre­­hajtásában. Brutyó János építésügyi minisz­terhelyettes a szakszervezetek és az állami szervek együttműködésének kérdéseivel foglalkozott. Komor Imre, a Szabad Nép szer­kesztőbizottságának helyettes veze­tője leszögezte felszólalásában, hogy a kongresszus csak akkor vé­­gezhet eredményes munkát, ha bá­tor, következetes és konkrét kriti­kával tárja fel a szakszervezeti munka hiányosságait. Az üzemi szakszervezeti munka kifejlesztése és fellendítése nem új feladat, a párt politikai bizottsága már 1951- ben felhívta erre a figyelmet, még­is gyenge és bizonytalan az üze­­mekben folyó szakszervezeti munka Nem folytatunk eléggé következetes harcot a szociáldemokratizmus ma­radványai ellen. Ezt a harcot sokan a jobboldali szociáldemokraták le­leplezésére akarják leszűkíteni és csak a nyílt ellenséges magatartást tekintik szociáldemokratizmus­nak, elfeledkezve arról, hogy a szakszer­­vezeti tagság egy része évtizedeken át szociáldemokrata befolyás alatt állt. A továbbiakban a kritikához és az önkritikához való helyes viszonyról beszélt Komor Imre. A szociálde­­mokrata befolyást — mondotta — csak a tömegek kritikájának haté­­kony kifejlesztésével lehet leküz­­deni. Ezután részletesen foglalkozott a szakszervezeti káderpolitika kérdé­­seivel, majd rámutatott arra, hogy az éberség terén is vannak hiányos­ságok. Végül hangsúlyozta, hogy a szakszervezeteknek egyik legfonto­­sabb feladatuk, hogy élenjárjanak a szovjet tapasztalatok felhasználásá­ban. Több felszólalás után Kristóf Ist­­ván, a SZOT főtitkára válaszolt a f­el­szó­l­­ásokra. A kongresszus Kristóf István beszámolóját a SZOT XVII. kongresszusa óta vég­zett munkájáról és a szakszerveze­tek további feladatairól, valamint a SZOT ellenőrző bizottságának je­lentését elfogadta. A kongresszus­­ vasárnap reggel folytatja tanácsko­­zásait. J Loy Árpád elvtár«» a bányászok nevében elfogadta a sztálinvárosiak felhívását és ígéretei tett, hogy egyenletes kíméléssel, a bányászat lemara­dásának behozásával és tervük teljesítésével akarnak hozzájárulni országunk, a béketábor erősítésé­hez. Ezután a magyar szakszerveze­tek sportegyesületeine­k küldött­ VASÁRNAP, 1953. MÁRCIUS 1, A gyapottermelés élenjáró dolgozóinak HL országos tanácskozása A gyapot termelési feladatainak megtárgyalására a Földművelésügyi Minisztérium és az Állami Gazdasá­gok és Erdők Minisztériuma szom­baton Budapesten összehívta a gya­pottermelés élenjáró dolgozóinak III. országos tanácskozását. A tanácskozáson Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter mondott megnyitóbeszédet, majd Tatár Imre, a földművelésügyi minisztérium gyapottermelési osztályának veze­tője tartott beszámolót „A gyapot­­termelés 1952. évi tapasztalatai és az 1953. évi feladatok“ címen. Bevezetőben ismertette az 1952-es évi gya­pottermelési eredményeket. Az 1953. évi feladatok megol­dását — folytatta — már 1952 nyarán megkezdtük. A termelőszövetkezeteknél kijelöltük a gyapotterületeket, december 1-ig 98 százalékban — nagyobbrészt ely­­hántos ekével — felszántottuk és alapműtrágyáztuk a kijelölt földe­ket, a vetőmagszükséglet­et mara­­déktalanul biztosítottuk, az üzemek a csávázást befejezték és a vetőmag jelentős része már útban van a ter­melők felé. Az 1953. évi feladatok végrehaj­tásához a Szovjetunió ez évben is nagy segítséget nyújtott. Elsősor­ban nagy mennyiségben kapjunk ma­gashozamú gyapotvd­nyagot. Ez év­­ben újabb speciális gyapotgépek ér­­keznek,a Szovjetunióból, elsősorban univerzál traktor, új típusú függő, kultivátor, gyapottisztítógép és lég­­elszívásos rendszerű, háromsoros gyapotszedő kombájn. A párt és a kormány ez évben is jelentős prémiumot, valamint ked­­vezményeket ad a termelőknek. A gyapottermelő termelőszövetkezetek és egyéni termelők több millió fo­­rint termelési előleget kaphatnak. A soron következő tavaszi mun­­kák, a gyapotföldek előkészí­­tése fokozott gondosságot kö­vetel. Meg kell tenni minden előkészületet, hogy a vetést 4— 5 nap alatt befejezzük. Ez évben a vetőmag minősége lényegesen jobb, ezért szélesebb körben lehet alkalmazni a jarovi­­zálást. A vetés megkezdésének idejét április 15. és 25. között a beérkezett jelentéseik állapján a földművelésügyi minisztérium fog­ja elrendelni. A vetőgépeket legkésőbb ápri­lis 10-ig elő kell készíteni. A ve­tő­­magnorma holdanként 40 kilo­gramm, vetésmélység általában négy centiméter, sortávolság 60 centiméter. Közvetlen vetés előtt 4 centiméter mélyen kultiváloroz­­ni kell s a kultivátorhoz kapcsolva könnyű fogast, vagy hengert kell járatni. A vetésre a gépállomá­sok legjobb traktorosaikat jelölték ki. Nekünk ebben az évben úgy kell dolgozni, hogy teljesítsük pártunk, kormányunk és dolgozó népünk iránti kötelességünket és a terv teljesítésével és túlteljesí­tésével minél többet rójjunk le elmúlt évi adósságunkból. Ezt vár­ja tőlünk pártunk és szeretett ve­zérünk, Rákosi elvtárs. Tatár Imre beszámolója után megkezdődött a vita.­­ A referátum után számosan szó­laltak fel, a tanácskozás résztvevői végül felhívással fordultak a gya­pottermelő állami gazdaságok, a ter­melőszövetkezetek dolgozóihoz és az egyéni termelőkhöz. Elhatároztuk — hangzik a többi között a felhívás —, hogy ebben az évben törlesztőnk a múlt évi adósságból s tervünk túlte­jesítésével háláljuk meg azt a sok segítséget, amit a Szov­­jetuniótól, pártunktól és Rákosi elvtárstól kapunk. Új csatába hívunk benneteket gyapottermelésünk sikere érdeké­ben! Több és jobb minőségű nyers­anyagot kell adnunk textiliparunk­nak. Ezért mi vállaljuk, hogy a ve­tésre a talajt jól előkészítjük, a si­­milózás, kultivátorozás időben és jó minőségben való elvégzésével. Az összes vetőmagot napon mele­gítjük és ,a szovjet tapasztalatok alapján alkalmazzuk a vetőmag já­ró vizálását. Megerősítjük a munkaszervezetei, továbbfejlesztjük a versenymozgal­­mat, biztosítjuk a terület egyénekre való feloszlását és egész éven át gondos megművelését, alkalmazzuk az élenjáró szovjet módszereket. Csatlakozásra hívunk fel bennete­ket! Harcunkban segít a nagy Szov­jetunió és annak szeretett vezére, Sztálin elvtárs, mellettünk áll a munkásosztály, nagy pártunk és Rákosi elvtárs A gyapottermelők III. országos tanácskozása táviratban köszöntötte a magyar nép forrón szeretett veze­tőjét, Rákosi elvtársat. Azt a hatalmas segítséget, melyet nap mint nap vetőmagban, gépek­ben, tapasztalatokban kapunk a Szovjetuniótól, azokat az útmutatá­sokat, tanácsokat, amelyeket Rákosi elvtárstól és nagy pártunktól kapunk — írják többi között táviratukban — azzal háláljuk meg, hogy ez év­­ben a gyapottermelési tervet telje­sítjük, túlteljesítjük. ★ A földeáki Dózsa-termelőszövet­kezet elnyerte .,A legjobb gyapot, termelő tsz“ címet a velejáró ok­levelet és vándorzászlót. Makó város tanácsa, illetve egyéni termelői elnyerték „A leg­jobb gyapottermelő község" címet és vándorzászlót. A Gyapottermeltetési Vállalat csongrád megyei kirendeltsége nyerte el „A legjobb gyapotter­­meltetési vállalati kirendeltség’ címet és vándorzászlót. A „gyapotszedés mestere“ jel­vénnyel és oklevéllel kitüntetett termelőszövetkezeti dolgozók kö­zött van a (a cím elnyerésének feltétele tíz mázsa gyapot lesze­dése a szedési kampányban) Sza­bó Anna, Szentes, A .,gyapotszedés mestere“ cím­mel kitüntetett állami gazdasági dolgozók között van Harmati Gyu­­láné az igási­ úti, Tóth Ferenc és Arany Imréné a kutasi-úli, Bugyi Ida a kláramajori állami gazdaság dolgozója. fl Msgar Népköztársisái minisz&rtanácsának és a Sza­ ísz0?te?e!2 i Qnzitjas tanácsa Ein­kséiéiek h­aterozate az 195?. 6v3 Jernsk IMáridsslíítlí tiefeezése, illetve tűltBljjssitésí! énlskékei indi élt sziciaista imunkaverseny győzteseinek utelmazísára! A minisztertanács és a Szak­szervezetek Országos Tanácsának elnöksége — a miniszterek az il­letékes szakszervezetek elnöksé­geivel egyetértésben előterjesz­tett javaslatára — az 1952. évi terv határidő előtti befejezéséért indított szocialista munkaverseny eredményét az alábbiakban álla­pítja meg. A begyűjtésben a munkaverseny győztese és a vándorzászló nyertese a Délma­gyarországi Közraktárak. Éves tervét 114,8 százalékra teljesítette. A vetőmagtisztítást határidőre és minőségileg kifo­gástalanul végezték el. (MTI. A helyi iparban a munkaverseny győztese és a vándorzászló nyertese a Vas me­gyei Tanácsi Téglagyár (Szombat­hely.) A vállalat éves tervét 117,7 százalékra teljesítette, összterme­léséből 93 százalék nagyszilárd­ságú I. o. téglát gyártott. Éves tervét november 21-én befejezte. A verseny második helyezettje a Csongrádmegyei Nyomda. A vállalat éves tervét 111,3 szá­­zalékra teljesítette. A verseny harmadik helyezettje a Hódmezővásárhelyi Majolika­gyár. (MTI). Októberben tart­ák a IIi. Szakszervezeti Világk­ongresszust Bécs (TASZ­SZ). A Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizott­­sága közleményt adott ki a III. Szakszervezeti Világkongresszus összehívásáról. A közlemény bejelenti, hogy 1953. októberére B­écsben össz­e­­hívják a III. Szakszervezeti Vi­lágkongresszust.

Next