Délmagyarország, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-01 / 204. szám

2 Partelei * A Vágóhíd pártszervezete készül a Központi Vezetőség június 27 — 28-i határozatának megbeszélésére A pártszervezetek életében min­dig fontos esemény a taggyűlés. Itt számol be a vezetőség végzett munkájáról a tagságnak. Megvitat­ják a pártszervezet életében fel­merülő problémákat, feladatokat. A párttagság viszont elmondja vé­leményét a vezetőség munkájáról, rámutat az elkövetett hibákra és ezzel elősegíti a pártszervezet mun­kájának megjavítását. A taggyű­lések tehát a pártszervezet mun­kájának motorjai, melyek előbbre viszik, előbbre lendítik a munkát. i­­ Az eheti taggyűléseknek még inkább előbbre kell lendíteniük a pártszervezetek munkáját. Központi Vezetőségünk június 27— 28-i ülésén rámutatott a pártveze­tőség által elkövetet hibákra. A Központi Vezetőség határozatának alapján a megyei, járási és városi bővített választmányi ülések fel­tárták a pártbizottságoknál elkö­vetett hibákat, lazaságokat, túl­kapásokat. A hibák azonban megtalálhatók alapszervezeteinknél is. A mostani taggyűlések feladata megismertet­ni a párttagsággal Központi Veze­tőségünk június 27—28-i határo­zatát és a kritika, önkritika bátor alkalmazásával feltárni az alap­szervezeti vezetőség munkájának hiányosságait. Ahhoz azonban, hogy ezek a taggyűlések betölthessék hiva­tásukat, a pártvezetőség bátor kiállására van szükség, arra, hogy ne féljenek feltárni saját hibáikat, mulasztásaikat. A vágóhídi pártszervezet veze­tősége a múlt héten már kétszer is összeült, hogy megbeszélje, ér­tékelje eddigi munkáját. Minden vezetőségi tag munkáját külön­­külön megvitatták és bátran rá­mutattak egymás hibáira. Elmond­ták, hogy Pásztor Elemér párttit­kár elvtárs is sokszor megsértette a kollektív vezetés elvét. Sok eset­ben anélkül döntött, fontos kérdé­sekben, hogy megkérdezte volna a többi vezetőségi tag véleményét. Sokszor előfordult, hogy a vezető­ségi ülések is formálisak voltak, elfogadtak határozati javaslatokat anélkül, hogy megvitatták volna alaposan. Ezért azután egyes ha­tározati­ javaslatok papírok ma­radtak, nem valósultak meg a gyakorlatban. Sok hiányosság volt az ellenőrzéssel is. Rózsa István szervező titkár elv­társnak súlyos hibaként rótták fel, hogy elhanyagolta a tömegszerve­zetekkel való foglalkozást. Gyen­gén működnek az üzemben a tö­megszervezetek, pedig lehet ered­ményt is elérni, mint azt a DISZ munkája mutatja, az utóbbi idő­ben. A DISZ munkája megjavult, amióta rendszeresen foglalkozik a vezetőség a fiatalokkal és beszá­moltatják a DISZ-titkárt a végzett munkáról, a feladatok végrehajtá­sáról. Hosszan beszéltek a vezetőség tagjai a népnevelő munkáról is, amely nem kielégítő az üzemben. Kampányszerű az agitáció és nem foglalkozik rendszeresen és kielégítően a termelés kér­déseivel. Nem mozgósítanak a hibák kija­vítására, önelégültség tapasztal­ható a szép tervteljesítés miatt. Valóban igaz, hogy szép eredményt értek el. Augusztus hónapban is 130 százalék körül teljesítették ter­vüket, de ugyanakkor hibák is vannak. A népnevelőknek például fel kellett volna figyelniük arra, hogy a bőrfejteknél a múlt hónap­ban a megengedett 3,5 százalék helyett 7,5 százalékos volt a kés­vágásokból eredő selejt. Az üzem­ben igaz hónapok óta nincs iga­zolatlan mulasztás, késés, de a munkafegyelemben lazaság mutat­kozik az átállásoknál, ami elég sok huza­vonával jár. A népnevelők­nek jó agitéelós munkával ezeken a hibákon már változtatni kellett volna. Ugyancsak a népnevelők nem kielégítő munkáját is mutatja az, hogy a taggyűléseken a tagságnak csak 80—85 százaléka jelenik meg. Ezért azonban a pártcsoportveze­tők és a pártszervezet vezetősége is felelős. A pártcsoportvezetők nem megfelelően foglalkoznak a hozzájuk beosztott elvtársakkal, amit bizonyít az is, hogy a múlt hónapban heten nem fizették ki tagsági díjukat, ami igen magas szám, a tagságnak több mint tíz százaléka. A népnevelőknek és pártcsoport­vezetőknek ezekben a napokban minden erejüket összpontosítaniok kell, hogy a taggyűlésre mozgósít­sák a fogságot, mert csak így ér­hetik el a százszázalékos megjele­nést. Nekik maguknak is bátran fel kell vetni munkájuk hiányossá­gait, hogy azokat a jövőben fel­számolhassák. A vezetőség a beszámolóban sor­ba vett minden hiányosságot, amit eddigi munkájukban tapasztaltak. Rámutatnak arra is, hogy milyen súlyos mulasztást követtek el azzal, hogy keveset foglalkoz­tak a pártonkívüli dolgozók nevelésével, elhanyagolták a termelésben kitűnt dolgozókkal való foglalkozást s így hóna­pok óta nem tudtak új tagje­löltet felvenni pártszerveze­tükhöz. A bírálat és önbírálat sem kielé­gítő az üzemben. A dolgozók nem mondják el bírálataikat a vezető­ség felé. Pedig helyes lett volna például, ha Kolonics Ferenc elvtárs­nak mindjárt az üzembe érkezése után rámutattak volna helytelen munkamódszerére, megbírálták volna azért, hogy az íróasztal mel­lől vezetett és keveset tartózko­dott lent az üzemben a dolgozók között. Ha ezt megtették volna, ak­kor már a kezdetben felszámolta volna ezt a hiányosságot, nem csak most az utóbbi hónapokban. A közös munkával elkészített beszámoló, a hibák bátor feltárása bizonyára hozzásegíti majd a veze­tőséget munkája megjavításához, elmélyíti a tagság és a vezetőség közötti kapcsolatot, fejleszti a bí­rálatot, önbírálatot, melynek he­lyes alkalmazásával tovább erősít­hetik majd a vágóhídi pártszerve­zetet. A szovjet kormány jegyzéke Ausztria kormányához az osztrák államszerződésről Moszkva (TASESZ) Augusztus 29-én a Szovjetunió külügyminisztériuma eljuttatta Ausztria moszkvai nagykövetségé­hez a szovjet kormány jegyzékét az osztrák államszerződésről. A jegy­zék szövege alább következik: »A Szovjetunió külügyminiszté­riuma azzal kapcsolatban, hogy megkapta az osztrák szövetségi kor­mány augusztus 19-i válaszjegyzé­két, szükségesnek tartja kijelen­teni, hogy a szovjet kormány az említett jegyzékben nem talált ki­elégítő választ a szovjet kormány július 29-i jegyzékében felvetett kérdésre. A fent említettek következtében a szovjet kormány ismét megerő­síti azt a kérését, hogy az osztrák kormány adjon határozott választ arra a kérdésre, »továbbra is tá­mogatja-e a »rövidített szerződés­» tervezetét és érvényben marad-e az osztrák kormány 1952 július 31-i memorandumában foglalt nyilatko­zata arról, hogy a további tárgya­lások (az osztrák szerződésről) le­hetetlenek ama államszerződéster­­vezet alapján, amelyben korábban lényegében megegyeztek­. A külügyminisztérium az osztrák kormány tudomására hozza ezzel kapcsolatban a szovjet kormánynak Franciaország, Anglia és az Egye­sült Államok kormányához intézett­­ jegyzékét az osztrák szerződés ter­­­­vezetének kérdéséről». Az élüzem jelvényhez méltóan harcolnak a Szegedi Erdőgazdaság dolgozói a kormányprogramm megvalósításáért A Szegedi Állami Erdőgazdaság ** épületének homlokzatán már két hete ott ragyog az élüzem-csil­­lag, valamennyi dolgozó nagy örö­mére és büszkeségére. Már régóta »titkos« vágyuk volt ez a dolgo­zóknak — mint ahogy azt Boda Jó­zsef elvtárs, igazgató mondotta, amikor az erdőgazdaság dolgozói­nak lelkes munkájáról beszélt. Nem kis dolog élüzemnek lenni, valóban kiváló munkát kellett vé­gezni, hogy az üzem méltó legyen erre a kitüntetésre. A múlt­­ ne­gyedévi fakitermelési tervüket 221, a faanyagmozgatásit 129, a mag­termelésit 311, a csemetetermelésit 153, az erdőművelésit 138 és a nö­vénytermelési tervet pedig 225 százalékban teljesítették. Ezek az adatok első látásra száraz számok­nak látszanak s azonkívül, hogy megmutatják a tervtúlteljesítést — még nem sokat mondanak, bár már ez önmagában is sejteti a nagyszerű munkát. Ezért az ered­ményért az erdőgazdasági dolgo­zók százai harcoltak a megye kü­lönböző üzemegységeiben, csemete­­kertjeiben. j Ez volt a­­ múlt­, s ne is sokat időzzünk mellette — mint­ahogy az erdőgazdaság dolgozói sem időznek. Nagy örömmel vették az élüzem-csillagot, de már az át­vételnél megfogadták, hogy ennek birtokában még nagyobb lendület­tel harcolnak újabb sikerek, győ­zelmek eléréséért. Mielőtt azonban megnéznénk, mennyiben váltják va­lóra szavukat az erdőgazdaság dol­gozói, gondolkodjunk el egy kissé azon, hogy mi is a feladatuk? Tudvalévő, hogy a múlt bűnös rablógazdálkodása révén erdőben szegény ország lettünk, különös­képpen a síkvidékeken. Ezért kor­mányzatunk célul tűzte ki, hogy az ország területének jelenlegi 12 és fél százalékát kitevő erdőterüle­tet a kétszeresére emeli tervszerű munkával, erdősítéssel. Csongrád megye területének csupán 2 és fél százaléka erdő, tehát itt még foko­zottabb munkára van szükség, még több mulasztást kell bepótolni. Mit jelent az erdősítés? Nagyon sokat: több lesz a tüzelő, épület- és bútorfa. Megjavul a közegészség­ügy, az Alföld tbc-veszéllyel teli poros levegőjét egészségesebb váltja fel. Megjavulnak a mezőgazdaság­ban a termelési körülmények. Az erdősítés, fásítás útját állja a szik­kasztó szeleknek, megköti a sivár homokot, csapadékdúsabb lesz az éghajlat. Községek, városok szeb­bek, egészségesebb levegőjűek lesz­nek — hogy csak a legfőbb ered­ményeit és céljait említsük az er­dőgazdaságoknak. Ezek a célok mit szolgálnak? Egyszerű a fele­let: a dolgozó nép még szebb, még jobb életét s ha a célokért egy­­emberként, még fokozódó munka­lendülettel harcolnak az erdőgaz­daság dolgozói, akkor elősegítik az új kormányprogramok megvalósí­tásának meggyorsítását.­ ­ A­miket itt elmondottunk, tud­­ják az erdőgazdaság dolgo­zói is. Különösen az új kormány­programra óta gondolnak mind többet erre s érzik még fokozot­tabban a felelősséget a dolgozók­kal és saját magukkal szemben. Ezt a felelősséget igyekeznek ápolni a vállalat népnevelői is, mint ahogy azt Márki István elv­társ, párttitkár elmondotta, miköz­ben arról beszélt, hogyan kívánják fokozni a munkalendületet.­­Megtartjuk az élüzem-csillagot* — fogadta meg a dolgozók nevé­ben Boda elvtárs. Bátran megfo­gadhatta, mert a dolgozók az augusztus 20-i felajánlásukat csak­­nem valamennyien teljesítették , az eddigi szép eredmények foko­zásával újabb vállalásokat tettek. Csaja Domonkos, az­­ erdőgazda­ságok kiváló dolgozója­ megfogad­ta, hogy tervszerű munkaszervezés­sel és irányítással ebben az eszten­dőben 40 millió facsemetét terme ki, amiből bőven jut az ország más területére is. E célért harcolnak a csemetekerti munkások is s kiváló minőség mellett igen magas telje­sítményeket érnek el. Szabó Já­nosné csemetekerti munkacsapatve­zető és csapata például átlagosan 140 százalékra emelte teljesítmé­nyét, Melegh Margit munkacsa­pata pedig már túlhaladta a 130 százalékot. Simon Veronka, a mind­szenti üzemegység szakmunkásánál csapata az erdősítés ápolásában 15 százalékban teljesíti már előirány­zatát s emellett az ápolása alatt álló erdősítésnél 95 százalékos a facsemeték megeredése, ami igen szép eredmény s azt jelenti, hogy minden elültetett száz csemetéből 05 megmarad. Akármerre megyünk az erdőgaz­daság területén, mindenütt lelkes munkával, az élüzem-címhez méltó versenylendülettel találkozunk. Ásotthalmon Berta István és Hor­váth István szakmunkások a pá­rosversenyük során folytatott ne­mes vetélkedésük közben elérték a 140 százalékot is, ami lényegesen jobb már annál is, amit az él­­üzem-jelvény megszerzésének ideje alatt értek el. »Nem hagyom ma­gam« — mondotta Berta István —, de hasonlóan gondolkodik Horváth József is s bizony gyakran nehéz eldönteni, melyik a jobb kettőjük közül. Jó munkával segítik a vállala­tot az élüterm­jelvény megtartásá­ban a pagonyveszető erdészek is. A szegedi járásban például Joó György ért el igen szép eredményt a marostéri hullámterek fásításá­ban, e tervszerű irányítással, gya­kori ellenőrzéssel ügyel arra, hogy a 95 százalékos csem­ete-megere­­dést tartsa, azaz minél több fa nö­­vekedjék fel a csemetékből. Ha­sonló lelkesedéssel végzi munkáját Kormány János minlszenti pa­gonyvezető, 8 mióta élüzem az er­dőgazdaság, igyekszik még jobb munkát végezni.Lehetne még sok-sok pél­dát fel­­sorolni, hogy a Szegedi Erdőgazda­ság dolgozói becsülettel állják sza­vukat és a szép kitüntetéshez n­é’­­tóan végzik munkájukat. I­­omoly terveik vannak a har­­ar­madik negyedév r­isralév­ő részére is. Megfogadom, hogy egész évi fakitermelési tervüket szep­tember 15-re teljesítik, s ezzel is hozzájárulnak a dolgozók téli tüzelő­ ellátásának zavartalan biztosításá­hoz. Ilyen és ehhez lutonló eredmé­nyekkel és tervekkel segítik az Er­­dőgazdaság dolgozói az új kor­­m­ányprogramm valóravá­lását, s akarnak újabb győzelmet elérni, megtartani az élüzem-csillagot. KEDD, 1953, SZEPTEMBER 1. A Szovjetunió kormányának jegyzéke az Amerikai Egyesült Államok kormányához Moszkva (TASZSZ). Mint már a szovjet sajtó jelentette, a szovjet kormány július 30 án jegyzéket in­­tézett az Amerikai Egyesült Álla­mok kormányához, amelyben tilta­kozását juttatta kifejezésre az Ame­­rikai Egyesült Államok kormányá­nál amiatt, hogy július 29-én egy amerikai katonai repülőgép nem messze Vlagyivosztoktól, durván megsértette a Szovjetunió állam­határát.­­ I­nffhwtliSl­ A szovjet sajtó azt is közölte, hogy július 31-én Ch. Bohlen, Amerikai Egyesült Államok ,­moszk­­vai nagykövete az Amerikai Egye­sült Államok kormányának megbí­zásából emlékiratot nyújtott át a Szovjetunió külügyminisztériumé­­nak, am­elyben vitatja azt a tényt, hogy amerikai katonai repülőgép megsértette a Szovjetunió állam­határát és úgy tünteti fel, mintha az amerikai repülőgépet a Japán­­tenger feletti megszokott repülése közben szovjet vadászgépek meg­támadták volna. A Szovjetunió külügyminisztériuma augusztus 3-án az említett emlékirattal kapcso­latban jegyzéket küldött az Ameri­­kai Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének, amelyben a szov­­jet kormány az emlékiratban fog­lalt tiltakozást, — mint alaptalan* — visszautasította és megerőltette július 30-án kelt jegyzékét. Augusztus 5-én az Amerikai Egyesült Államok moszkvai nagy­­követsége az Amerikai Egyesült Államok kormányának megbízásá­ból ebben a kérdésben új jegyzé­ket küldött a Szovjetunió külügy­minisztériumának, s ebben mégis­­­­métlődik az a kijelentés, amelyet a fent említett emlékirat tartalmazott. Augusztus 28-án a Szovjetunió külügyminisztériuma jegyzéket kül­dött az Amerikai Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének. A jegyzék hangsúlyozza: minthogy pontos megállapítást nyert az a tény, hogy az amerikai katonai re­pülőgép megsértené a szovjet ál­lamhatárokat, a szovjet kormány, mint minden alapot nélkülözőt, visszautasítja az Amerikai Egyesült Államok kormányának jegyzékében foglalt tiltakozást. A jegyzék végül leszögezi: a szovjet kormány fenntartja a jú­­lius 30-i és augusztus 3-i jegyzé­­kében foglaltakat, újból hangsú­lyozottan kívánja, vonják szigorú felelősségre azokat a személyek­et,­­akik a szovjet határ megsértésében vétkesek és elvárja, hogy az Ame­rikai Egyesült Államok kormánya intézkedéseket tesz, hogy a további­akban amerikai repülőgépek ne sérthessék meg a Szovjetunió ál­lamhatárait". A francia rendőrség terrorja ellenére egyes iparágakban tovább tart a sztrájk Ellenállás az új marokkói szultánnal szemben Párizs (MTI) Számos iparágban tovább folytatódik a sztrájk. Ki­tartanak a sztrájkharcban a pá­­rizskörzeti építőipari üzemek, a párizs környéki vas- és fémipari üzemek dolgozói is. A Matre-Et Loire­ megyei Argers vas- és fém­ipari üzemekben sem vették fel a dolgozók újból a munkát. To­vább tart a sztrájk a textilipari üzemekben is, ahol sokhelyütt a rohamrendőrség megszállta a gyá­rakat. La Havra kikötővárosban vasár­nap 20.000 vas- és fémipari, vala­mint 7000 továbbsztrájkoló építő­ipari munkás tüntetést rendezett a város utcáin. A Seine-et-Marne­ megyei Chau­­montban a rendőrség pénteken gu­mibotokkal támadt a sztrájkban kitartó algíri munkásokra, hogy őket a munka újrafelvételére kényszerítse. A vad rendőrroham­nak ötven sebesültje van, hat mun­kást súlyos sérülésekkel kórházba kellett szállítani. A sebesültek egyike, Dasu Mes­­­sz&ud, sérülésébe belehalt. A hely­beli három szakszervezeti központ, a CGT, CFTC és Force Ouvriere együttes határozatára a szabadság­­jogokért vívott harc újabb áldoza­tának holttestét felravatalozták és a helybeli munkások, valamint a lakosság hétfőn hosszú menetben tisztelettel adózott a szabadságjo­gok védelmében elesett munkás emlékének. A megyei szakszerve­zeti szövetségek felszólították tag­jaikat, hogy a temetés idejére szü­neteltessék a munkát. Hétfőn az algíri nép demokrati­kus szabadságjogaiért küzdő moz­galom párizsi központja nyilatko­zatot tett közzé, amelyben tilta­kozik az újabb rendőri gyilkosság ellen. Párizs (MTI) Mohammed Mulai­­ben Arafa, a Laniel-kormány ál­tal a marokkói nép nyakára ülte­tett új marokkói szultán aláírta az első kinevezési okmányt. Moham­med Tazit nevezte ki Jezi pasának. Tazi már korábban is betöltötte ezt a tisztséget, amelyből 1944-ben távolították el hitlerista érzelmei miatt. Az új szultánnal szemben nö­vekvő ellenállás mutatkozik meg az egész országban. Vasárnap az usdai francia gyarmati bíróság vizsgálóbírája vád alá helyezett hét marokkóit, köztük a helybeli kádi fiát is, azon a címen, h­ogy röpiratokat szerkesztettek, illetve terjesztettek az új szultán ellen. Ezeket a röpiratokat az usdai Ko­rán-iskola tanítványai terjesztették­ a nép körében. Újítók jutalmazása a Csongrád-Békési Borforgalmi Vállalatnál A Csongrád-Békési Borforgalmi­ Vállalat dolgozói a testvér­vállala­tok között országosan negyedik he­lyet érdemelték ki a versenyben, az első féléves tervteljesítés alap­ján. Király Pál, az ország legjobb pincevezetője, ebből az alkalomból 800 forint jutalmat és oklevelet kapott, Csetneki Lajos, az ország legjobb pincemunkása, ugyancsak 800 forintot, míg Bárdos József, a borszakma második legjobb kézi­­festője, oklevelet kapott eredmé­nyes munkájáért. Ezenkívül még számos dolgozót részesítettek pénz­jutalomban. Ugyanakkor adták át 12 újítónak is a jutalmakat. Az újításokkal sokezer forintot taka­ríthatunk meg népgazdaságunknak, összesen 1373 forinttal jutalmaz­ták az újítókat, köztük Gács László négy újításáért 300 forin­tot, Molnár István pedig 500 forin­tot kapott. A vállalat dolgozói megfogadták, hogy további jó munkával még jobb helyezést érnek el a második félévben a borforgalmi vállalatok versenyében. .LttJofc

Next