Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-01 / 281. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! Vizsgák előtt Az egyetemi és főiskolai új vizsgarendszer feladata és célja a tanulmányi munka elmélyítésének biztosítása, a tanulmányi fe­gyelem megszilárdítása. Csak akkor tudjuk biztosítani a jó szak­emberek képzését, ha hallgatóinknak mély és tartós ismereteket nyújtunk. Ezt pedig csak akkor tudjuk elérni, ha biztosítjuk, hogy hallgatóink az előírt és megkívánt anyaggal egész éven át folya­matosan foglalkozzanak. Oktató-nevelő munkánkkal el kell érni, hogy hallgatóinknak vérévé váljon a rendszeres és folyamatos munka. Nem kaphat te­ret egyetemeinken és főiskolánkon az a burzsoá gyakorlat, hogy a tanár az előírt anyagot leadta és azután nem törődött azzal, hogy a hallgató megtanulta, vagy sem, feldolgozta, elmélyítette-e, vagy sem. A mi tanáraink sokat és állandóan dolgoznak azon, hogy az oktatás színvonalát emeljék, hogy tanításuk korszerű és teljes értékű legyen és emellett soha nem tévesztik szem előtt, hogy a hallgatók az anyagot el is tudják sajátítani. Az előadások anyagának elmélyült tanulmányozása, majd az ezt követő szemi­náriumi megbeszélések lehetővé teszik azt, hogy a végzett hall­gatóink jó szakemberekké legyenek, akik alaposan ismerik szak­tárgyaikat. Azok, akik tanárok lesznek, a gyermekek egyéniségét, jel­lemét csak úgy tudják formálni, ha megismerkednek az ember lelki életének folyamataival és a lelki élet törvényszerűségeivel. Ennek a megismertetését szolgálják a lélektani előadások, ame­lyek a leghaladóbb lélektani elmélettel, Pavlov kutatásain ala­puló szovjet lélektan eredményeivel ismertetik meg a jövő neve­lőit. A lélektani tanulmányok befejezése után a hallgatók megismerkednek a kommunista nevelés céljával és feladatával: a hazafiasságra, a munkára, a tudatos fegyelemre való nevelés elveivel. Fontos nevelői munka a folyamatos tanulás segítése és el­lenőrzése. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy az előírt anyagot előadjuk, hanem a mindennapos tanuláshoz segítséget is kell nyúj­tanunk. Ha hallgatóink látják, hogy a módszeres segítés könnyeb­ben vezeti őket kitűzött célokhoz, akkor ezek a hallgatók igénybe veszik a tanárok, tanszékek segítségét. Ez a folyamatos tanulásra való szoktatásnak egyik igen fontos követelménye és eredménye. Ha tanszékeink mindent megtesznek azért, hogy a hallgatók folya­matos tanulását rendszeres segítéssel és ellenőrzéssel állandóan támogassák, akkor mind a tanszékek, mind a hallgatók jó ered­ményeiben mutatkozik az meg. Hallgatóinknak is be kell látniuk, hogy a tanulás állandó munkát, komoly elmélyülést kíván. Egyetemeink és főiskolánk ta­nuló ifjúságának — elsősorban az elsőéveseknek — be kell látnia azt, hogy a munka elvégzésére több önállóságra van szükség, mint amit középiskolai tanulmányaik során kaptak és hoztak maguk­kal. Ez az önállóság meg kell, hogy nyilvánuljon a tanulmányaik­ban, egyetemi és főiskolai életük minden mozzanatában; ez ve­zeti el őket arra a felismerésre, hogy nem lehet kampányszerű tanulással tudásukat és ismereteiket gyarapítani. Kampányszerű tanulással nem lehet jól elsajátítani az élenjáró marxista-leninista elméletet, nem tudják jól magukévá tenni az állandóan fejlődő tudomány újabb és újabb eredményeit. Minden hallgatónak érez­nie kell, hogy folyamatosan tanulva, saját munkáját kön­­­nyíti meg. Egyetemeinken és a főiskolán rövidesen megkezdődnek a vizsgák. A most kezdődő vizsgák tükrözni fogják tanszékeink munkáját, de ugyanakkor meg­ kell, hogy mutassák hallgatóink­nak, hogy csak a rendszeres és folyamatos tanulás biztosíthatja a jó eredményt és a tanulmányi színvonal állandó emelkedését. Tanszékeink megtesznek mindent, a tanulókörök, konzultá­ciók rendszeres tartásával, hogy a folyamatos tanulás mellett, a tanulók segítésével, biztosítsák a vizsgák jó eredményét. Most a hallgatókon a sor, hogy vegyék igénybe a vizsgák időszakában mindazt a segítséget, melyet tanszékeink nyújtanak, és a napi folyamatos tanulás mellett tervszerű munkával készüljenek az elmúlt hónapok anyagrészeinek átismétlésével, elmélyítésével a vizsgákra. A DTSZ-re vár az a fontos feladat, hogy tervszerű mun­kával és irányítással szervezze meg a vizsgaidőszakban a folya­matos tanulást és annak ellenőrzését. Az állami vezetésnek foko­zott mértékben kell biztosítani hallgatóink zavartalan munkáját, mert a vizsgaidőszakban szükség van minden energiára. Minden kihasználatlanul hagyott perc a tanulmányi ered­ményt rontja. Tanáraink és a tanulmányi osztály tagjai keressék fel a hallgatókat a diákotthonokban és ismerjék meg problémái­kat. Használjuk ki hallgatóink tanulni vágyását, de ugyanakkor figyelmeztessük is őket arra, hogy a hiányokat pótolták, a folya­matos tanulás szükségességét értessük meg velük és akkor az ered­mény nem marad el. A tanszékek és a hallgatók közös nagy munkájának legyen összefogója és összekötője a pártszervezet, mely segítő szemmel figyeli egyetemeinken és főiskoláinkon folyó oktató-nevelő munkát. Gruber László, a Pedagógiai Főiskola tanulmányi osztályának vezetője A kozméirezen­e mesterei A Cseh-trió hangversenye A Cseh-triónak a Zeneművészeti Szakiskolában rendezett hangverse­nyén három kitűnő művészt ismer­hetett meg Szeged hangversenylá­­togató közönsége. Sadlo nemzetdí­jas gordonkaművész, Plocek hege­dűművész és Pslenice zongoramű­vész hangszerüknek kitűnő felké­szültségű virtuózai, akik kiforrottan stílusos, hajszálpontos finom össz­­játékukkal a kamarazene magas­iskoláját mutatták be. Műsorukon a zongora hármas iro­dalmának három örökszép alkotása szerepelt, Beethoven D-dúr, Schu­bert B-dúr és Dvorzsák f-moll triója. Beethoven D-dúr triója utol­só nagy zongorahármasainak egyi­ke, mely­ Largo tételének visszafoj­tott szenvedélyt árasztó hangulata miatt a romantikus kortól a „szelle­mek triója” elnevezést kapta. A három művész játéka kitűnően ér­zékeltette a kettős hangulatú dialó­gusok drámai összeütközéseit és kiegyenlítődéseit. Schubert B-dúr írója megejtő dallamossággal bi­lincsel le és válik mindenki számá­ra közérthető muzsikává. Dvorzsák, a cseh nemzeti roman­tika kimagasló egyéniségét kama­razene művei mutatják be leg­szemléletesebben. Három zongora­triója közül az f-mall trió került bemutatásra. Erdős János - SZEGED ÉLETÉBŐL Készül a Tiszatáj új száma Szeged dolgozói min­dig nagy érdeklődéssel várták és örömmel fo­gadták a Tiszatáj meg­jelenését. A negyed­­évenkint kiadott folyó­irat új száma előrelát­hatólag december 5-e körül jelenik meg. Legérdekesebb cikk a folyóirrtban a bevezető tanulmány. Szerzője Pé­ter László. Juhász Gyu­la, a híres szegedi költő, olyan 24 versét jelenteti meg Péter László elv­társ, amelyek eddig a Juhász Gyula kötetek­ben nem jelentek meg. Szabó Pál: Új föld című könyvét Nacsády József elvtárs ismerteti. Érdekessége ennek a bí­rálatnak az, hogy új gondolatok alapján bí­rálja a könyvet. Az írószövetség több fiatal, tehetséges írójá­tól közöl cikket a folyó­irat új száma. Olyan íróktól, akiknek írásai még sehol nem jelentek meg. Simai Mihály, Sza­bó László, Varga János fiatal írók írásai szere­pelnek az új számban. Dér Endre, a Szegedi Írószövetség titkárának első ifjúsági regényének részletét is közli a T T i­­szatáj. Hangverseny a „November 7 “ kultúrotthonban Szombaton este 8 óra körül a November 7. Kul­túrotthon előtt játszott indulókat a Csongrád megyei Rendőrzenekar. Hívó szó volt ez — jöjjetek hang­versenyre. • 8 óra után pár perccel megkezdődött a hang­verseny. Első számként a Rendőrzenekar Kehler: Vígjáték nyitányát játszotta el. A nyitány után Dré­gely József elvtárs, a kultúrotthon igazgatója üdvö­zölte a megjelenteket. Ezután a hangverseny résztvevői Strauss, Le­hár, Kálmán, andalító, könnyű muzsikájában és Puccini, Erkel nemes, klasszikus zenéjében gyönyör­ködhettek. A hangversenyen Megyesi Pál operaénekes, a Szegedi Állami Nemzeti Színház tagja és Lányiné, Lázár Márta operaénekesnő működött közre. Megyesi Pál Lehár: Mosoly országából Szu-Csong belépőjé­vel, Lázár Márta Luxemburg grófjából egy áriával mutatkozott be. A közönség igen nagy elismeréssel fogadta Lázár Márta művésznő előadásában Puccini: Pillangó kisasszony nagy áriáját és a Bohémélet Muzette keringőjét és a Megyesi Pál által kitűnően előadott Hazám, hazám áriát a Bánk Bán-ból. A művészeket zongorán Korányi Elemérné kísérte ki­tűnően. A Csongrádmegyei Rendőrzenekar méltán kapta a sok elismerő tapsot a hangverseny hallga­tóitól. A zenekar fiatal karmestere, Szaniszló János, Fantázia-szerenád hegedűre írt művét is bemutatták, s nagy elismeréssel fogadta a közönség. A zenekar méltó befejezés­képpen, Strauss: Déli rózsák kerin­­gőjét adta elő. A hangverseny összekötő szövegét Vida Mária elvtársnő mondta. A hangverseny után a fiatalság táncra kerekedett, zenét a Rendőrzenekar táncrész­lege szolgáltatta. Az igen értékes, tartalmas hangverseny iránt azonban nem volt elég nagy az érdeklődés. Vasárnap megnyílt a világ­­os echnikai kiálhtás A Közalkalmazottak kultúrotthonában vasár­nap­­ télben a RAVILL Vállalat rendezésében nagy érdeklődés mellett világítástechnikai kiállí­tás nyílt m­eg. A kiállítás, amely be­mutatja a fényforrások fejlődését a Vesta szü­zek folytonégő tüzétől ,1 fáklyán, a gyertyán, a petróleum- és gázlám­­pán keresztül a mai vil­lanyig — tanítja is a lá­togatókat. Nagy érdeklődéssel szemlélték a kiállítást a termelőszövetkezetek tagjai is. Az egyik kép azt mutatja, hogyan kell megvilágítani egy kor­szerűen berendezett ter­melőszövetkezetet. Sokan tanulták meg a kiállításból, hogy az el­használt izzólámpa nem gazdaságos, mert ezer égési óra után egy hat­van wattos égő nem ad több fényt, mint egy új negyvenes, de sokkal több áramot fogyaszt. A kiállítást, amelyet Mison Gusztáv elvtárs, a Városi Tanács VB-tit­­kára ünnepélyes keretek között nyitott meg, va­sárnap sokszázan nézték meg. Könyvkiállítás nyílt a Klauzál-téri KIOSZ helyiségben November 29-én a KIOSZ Klauzál-téri helyi­ i­ségéban az Állami Könyvterjesztő Vállalat rende­zésében könyvkiállítás nyílt meg. A kiállításon megtalálhatók a legújabb kiadású szépirodalmi és szakmai könyvek, folyóiratok. A ki­állított művek meg is vásárolhatók. Tamási Áron „Hazai tükör” és Szabó Pál „Hajdú Klára” című könyve nagy érdeklődésre talál az ifjúság sorai kö­zött. Jankovich: „Tél fiai” című könyve a fenyő­ünnep egyik legkedvesebb ajándéka lesz. A látoga­tók megrendelhetik a most nyomás alatt álló, rövi­desen megjelenő 30 kötetes „Orosz remekírók” cí­mű sorozatot is. A világoszöld kötésben, arany fe­­dőlapnyomással megjelenő művek Tolsztoj, Csehov, Goncsarov és más kiváló orosz­ író legkiválóbb al­kotásai. A dolgozók kívánságára az Állami Könyvter­jesztő Vállalat december 2-án, szerdán „kívánság­­ankétot” rendez. Jászberényi József, a Szépirodal­mi Könyvkiadó igazgatója és Fazekas Anna, az Ifjúsági Könyvkiadó igazgatója ismerteti az 1954. évi könyvkiadási tervet. Az ankétra az üzemi könyv­tárosokon kívül meghívják a legjobb dolgozókat is, hogy meghallgassák véleményüket, mit szeretné­nek olvasni. Ezen az ankéton várnak feleletet a szegedi fiataloktól arra a kérdésre, hogy az ifjúság életéből milyen problémák várnak irodalmi for­mába való megörökítésre. A szülők is elmondhat­ják majd, hogy gyermekeik nevelésében hogyan segítette őket a könyv és milyen ifjúsági műveket adnának szívesen gyermekeik kezébe. Nagy sikert arattak a bemutatott ruhamodellek a vasárnapi ruhabemutatón A Megyei Tanács Kereskedelmi Osztálya ren­dezésében november 29-én, vasárnap délután nagy­sikerű műsoros téli áru- és ruhabemutatót tartottak a Dugonics-téri Központi Egyetem dísztermében. A bemutatón a szegedi Ruházati Bolt dolgozói működ­tek közre, ők mutatták be a ruhamodelleket. A Szegedi Nemzeti Színház művészeinek — Kovács Mária, Németh János, Moldvány Stefánia, Kovács Gyula, Váradi Árpád, Ujj József — gazdag és szórakoztató műsora közben mutatták be a férfi, női és gyermekruházati cikkeket. Az ízléses ruhákat sűrűn felhangzó elismerő tapssal fogadták a bemu­tató résztvevői, akik zsúfolásig megtöltötték a ter­met. Akik nem fértek be, azok a folyosón, állva hall­gatták a Színház művészeinek színes műsorát. Szeged dolgozói nagy érdeklődéssel fogadták az áru- és ruhabemutatót, mely bemutatta nekik a Ruházati Bolt készletét és kiválaszthatták az ízlé­süknek megfelelő fazonokat,­­ egyúttal szórakoz­tak is. December 2-án délután fél 3 órai kezdettel az Újszegedi Kender- és Lenszövőgyárban, december 4-én, pénteken délután fél 3 órakor a Szegedi Textil­­művek kultúrtermében tartanak bemutatót, ahol a bemutatott cikkeket a helyszínen árusítják. Mindkét helyen fellépnek a Szegedi Nemzeti Színház művé­szei és tartalmas műsorral szórakoztatják majd az üzemek dolgozóit. Szombaton este béke­estet rendeztek a Vas­öntöde dolgozói. Erre a békeestre elhozták csa­ládjukat, hogy azok is meghallgassák Pintér Lászlónak, az üzem bé­­keküldöttjének beszá­molóját arról, hogy mit hallott, a városi és járási béketalálkozón. A be­számoló után az üzem kultúrgárdája verssel, színdarabbal és népi táncokkal tolmácsolta a béke hangját. Bóta Miklós ipari ta­nuló nemrégen került az üzembe. Még nem állt eddig kivilágított szín­padon, nagyszámú kö­zönség előtt, még nem mondott verset. Most a béke ügyéről volt szó , és keményen csattant a hangja. Báta Miklós sza­valatával fejezte ki, hogy ezt a békés életet akarja. Azt, hogy nyu­godtan ülhessen az is­kolapadban, vagy a hét másik felében nyugod­tan hallgassa végig az öreg Bickweisz János tanítását az öntőfor­mák mellett. Mert a hatvan éves Bickweisz bácsitól sokat lehet ta­nulni. Átadja jó mun­kamódszerét, tapasztala­tait a fiataloknak és azok csodálkozva né­zik, hogy a tervteljesí­tésben Öreg létére is bírja velük az iramot, mindig túlteljesíti a ter­vet. De most — ahogy felnéz Rickweisz János a fiatal, feketehajú gye­rekre és figyelemmel hallgatja szavalatát, ér­zi, hogy ő maga tanul. Megtanulja, mit jelent szabadon és békében élni. Elhatározza, har­colni kell, harcolni a békéért. Az üzem sztaha­novistái ezen a békeesten megfogadták, hogy fel­világosító munkát vé­geznek és a melléjük be­osztott dolgozókat, mun­katársaikat nemcsak az új sztahánovista mun­kamódszerekre tanítják meg, hanem arra is, hogy miért és hogyan kell a­ békéért harcolni. Sztahánovisták­ béke­­harcosok. Itt van pél­dául Sebő Sándor két­szeres sztahanovista, aki november 7-én kapta meg „az ország kiváló öntő­je“ címet és jelvényt, mert átlagosan 216 szá­zalékra teljesíti tervét. De — amint ő mondja: „Ennél szebb feladatot, mint a béke győzelmé­nek ügyéért felvilágosí­tó munkát végezni, még nem tűztem magam­ elé“. És ezt mondja Tóth An­­talné jelvényes sztahá­novista is.­Ott ül dolgo­zótársai között. Sötét­kék ruháján egyetlen, de büszke dísz, a szta­­hánovista-jelvény. As­­­szony, magkészítő és olyan fiatalnak néz ki, pedig már 15 éves a leá­nya. S ki tudná lelke­sebben megmagyarázn­­i az üzem dolgozóinak a béke­ügyet, mint ők: Se­bő Sándor és Tóth An­­talné, meg a többi szta­hánovista. Mert ők az üzem példaképei, élen­­ járói. A munkában so­kat tanítottak már, hát most azt is megmagya­rázzák, hogy a nyugodt élet, a szép jövő és a jó munka feltétele a bé­kéből fakadnak. És ezt itt, a békeesten is el­mondják munkatársaik­nak, amikor az előadás után az asztalokhoz Hí­vek beszélgetni, boroz­­gatni, Béke*est a Vasöntödében

Next