Délmagyarország, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-01 / 77. szám

CSÜTÖRTÖK, 1054. ÁPRILIS !. A háború utáni hetedik árleszállítás a Szovjetunióban Moszkva (TASZSZ). Közzétették a Szovjetunió Minisztertanácsának és a Szovjetunió Kommunista Párt­ja központi bizottságának az élel­miszerek és iparcikkek állami kis­kereskedelmi árának újabb leszállí­tásáról szóló határozatát. A határozat értelmében április 1-től leszállítják különböző élel­miszerek és iparcikkek árát. Ol­csóbbak lesznek: a kenyér és sütő­ipari áruk, néhány gyarmatáru, a selyem- és pamutszövet, a készru­ha, a kötött- és szövöttáruk, a láb­beli, a díszműáruk, a porcelán, a fajansz és üvegcikkek, a háztartási cikkek, az építőanyagok, a gyógy­szerek és más cikkek. A kenyér ára további 5—8 százalékkal, a tea ára 1 10 százalékkal, a kávé és kakaó ára 15 százalékkal, a selyemszövet ára 10 százalékkal, a pamutszövet ára 15—20 százalékkal, a lábbeli ára 7—20 százalékkal, a díszmű­áruk ára 10—15 százalékkal, az ék­szerek ára átlagban 10 százalékkal, a szappan és az illatszerek ára 10 —20 százalékkal, az építőanyagok ára 10—20 százalékkal, a háztartási villamoskészülékek ára 10 száza­lékkal, sportfelszerelések ára 5— 10 százalékkal, a gyógyszerek ára 15 százalékkal, a gépkocsibenzin ára 44,5 százalékkal, a petróleum ára 38 százalékkal, stb. csökken. A háború befejezése óta a Szov­jetunióban ez a hetedik árleszállí­tás. Két szabad nép testvéri szövetsége írta: 4. Ivanov, a Lenin-renddel kitüntetett Moszkvai Zsaklámpagyár dolgozója Drága magyar barátaim! Közeledik Magyarország felszaba­dulásának dicső évfordulója. A Szovjet Hadsereg kilenc évvel ez­előtt tisztította meg országotokat a fasiszta megszállóktól. Én annak­idején, mint a Szovjet Hadsereg katonája, részt vettem Magyarország felszabadításában. Emlékezetemben örökké élni fog, milyen boldogan fogadtak bennünket a magyar dol­gozók, az egyszerű emberek, a fel­szabadított magyar városok és fal­vak lakói. Kilenc év telt el azóta, de állan­dóan figyelemmel kísérem, hogyan építi új életét a magyar nép a Ma­gyar Dolgozók Pártja vezetésével. Mi, szovjet emberek, őszintén örü­lünk minden sikerüknek. Az a kí­vánság tölt el bennünket, hogy jó­tanácsainkkal, tapasztalatainkkal és anyagkészleteinkkel segítséget nyújtsunk s ugyanakkor átvegyük magyar barátaink élenjáró tapasz­talatait. Évről-évre bővülnek a Szovjetunió és a népi Magyaror­szág kulturális és gazdasági kap­csolatai. Ez népeink megbonthatat­lan barátságáról tanúskodik és ar­ról a törekvésről, hogy munkánk­kal erősítsük a béke és demokrácia táborát. Magam is olvastam s munkatár­saim is mindig elolvasták a lapok tudósításait a magyar-szovjet barát­ság hónapjáról. Különös örömet okozott nekünk, szovjet emberek­nek, hogy eseményei ez idén még a szokottnál is nagyobb tömegek­re terjedtek ki. A szovjet emberek is és a magyar dolgozók is békés, építő munkát végeznek. Mi arra tö­rekszünk, hogy mennél jobban és gyorsabban megvalósítsuk azt a feladatot, amelyet a kommunista párt és a szovjet kormány tűzött elénk: két-három év alatt gyors ütemben akarjuk továbbfejleszteni mezőgazdaságunkat és közszükség­leti cikkeket gyártó iparunkat. Kom­munista pártunknak, akárcsak a Magyar Dolgozók Pártjának, nincs előbbrevaló feladata, mint népeik állandóan növekvő anyagi­ és kul­turális igényeinek kielégítése. A szovjet nép sikeresen oldja meg az eléje tűzött feladatokat. A mun­kások, mérnökök, technikusok és alkalmazottak — ki-ki a maga mun­kahelyén — rejtett termelési tarta­lékok után kutatnak, találnak és használnak fel a munka termelé­kenységének további növelése, az áruk minőségének további javítása, az önköltség csökkentése érdeké­ben. Jól tudjuk, mennél több köz­szükségleti cikket adunk a hazának, annál szebb és jobb lesz a szovjet emberek élete, annál erősebb és ha­talmasabb lesz szeretett szocialista hazánk. Nézzük például a mi gyárunkat. Több ezer főnyi kollektívája arról híres az országban, hogy sok haza­fias kezdeményezés élharcosa. Va­­lentyina Hriszanova, a rádiólámpa­­műhely művezetője volt a kezde­ményezője annak idején az óra­ütemterv szerinti munkának. Most nemcsak a szovjet gyárakban, ha­nem a népi demokratikus orszá­gokban is igen elterjedt a munka­­szervezés és a szocialista verseny e formája. Azt is tudom, hogy a magyar munkások eredményesen használják fel a szovjet újítók, Bi­­kov, Savljugin, Panyin, Ananyeva és mások tapasztalatait. Az elmúlt év végén a Lenin­­renddel kitüntetett Moszkvai Izzó­­lámpagyár dolgozói szocialista munkaversenyt indítottak azért, hogy a meglévő üzemterület min­den négyzetméterén, több árut ter­meljenek és maximálisan kihasz­náljanak minden berendezést. A versenyben élenjáró neoncsőmű­hely például a belső termelési tar­talékok észszerű kihasználásával, rövid idő alatt 44 százalékkal nö­velte termelését. A mi gyárunkban is, akárcsak a Szovjetunió többi vállalatainál, ál­landóan ösztönzik a szovjet embe­rek alkotó munkáját. Nálunk a munkások az elmúlt évben prémi­umként 266 ezer rubelt kaptak az igazgatói alapból. Levelem befejezéséül forró üd­vözletemet küldöm a magyar mun­kásoknak, akik élenjárnak hazá­jukban a szocialista társadalom fel­építéséért vívott harcban. Erősödjön napról-napra a ma­gyar és szovjet dolgozók barát­sága! Eisenhower üzenete a kongresszushoz az Egyesült Államok külkereskedelmi politikájáról Washington (MTI) Eisenhower elnök kedden üzenetet intézett a kongresszushoz az Egyesült Álla­mok külkereskedelmi politikájáról. Üzenetében — amelyet nyilvánva­lóan azért időzítette a keleti-nyu­gati kereskedelemmel foglalkozó londoni háromhatalmi megbeszélé­sek idejére, hogy megkísérelje eb­ben a kérdésben magához ragadni a kezdeményezést . Eisenhower bizonyos »engedményeket« helyez kilátásba; ugyanakkor figyelemreméltó beismeréseket tesz az Egyesült Államok embargó-politikájá­­­­val, a vámkorlátozásokkal és a dollár-adományokkal kapcso­latban. Eisenhower üzenetében — mint az »AFP« jelenti — rámutat: »Gaz­dasági fejlődésünk értelmében szükségünk van egyre szélesebb piacokra. Biztonságunk érdekében szükséges, hogy szövetségeseink gazdaságilag erősek legyenek. E két sürgető kérdés egyetlen meg­felelő megoldása a kereskedelem kiszélesítése«. Az elnök kijelenti, hogy az Egyesült Államok kényte­len »csökkenteni az indokolatlan vámkorlátozásokat« — ugyanakkor azonban hozzáfűzi: »de nem egy­­csapásra és figyelembe véve saját érdekeinket«. Az elnök üzenete a továbbiak­ban bevallja az úgynevezett »segély-rendszer« kudarcát. Az üzenet szerint »a dolláradomá­­nyok nem jelentenek tartós megoldást... abban a zsákut­cában, amelyet a dollár deficit hozott létre...« Eisenhower a továbbiakban ki­fejti programmjának különböző pontjait. Az Egyesült Államok és nyugateurópai partnerei kereske­delmi kapcsolatában oly sok ellen­tétet okozó amerikai vámtarifa-tör­vénnyel kapcsolatban Eisenhower megígér bizonyos lényegtelen mó­dosításokat, de hozzáfűzi, hogy az »ajánlott vámcsökkentések nem tö­megesek«. A külföldi beruházások­kal kapcsolatban az elnök javasol­ja, hogy »kedvezőbb elbánásban ré­szesüljön a beruházásokból adódó jövedelem«. Eisenhower »közös szabályokat« sürget a fokozott ame­rikai tőkebehatolás biztosítására; az üzenet szerint »abból a célból, hogy a külföldi amerikai beruházá­sokat méltányosan kezeljék«. Eisen­hower utalva az amerikai válság­­jelenségekre — k­i­jelenti: »Az Egyesült Államok kormá­nyának korlátoznia kell az amerikai gazdaság hullámzását...« Az amerikai gazdasági és tech­nikai segély-programmal kapcso­latban az elnök kijelenti: »helyes­lem azt az elvet, amely szerint a lehető legrövidebb időn belül vé­get kell érnie az adomány formá­jában nyújtott gazdasági segély­nek, figyelembe véve nemzeti érde­keinket«! 3 RÉLMAGY­­RORSZÁG A III. pártkongresszus előtt Szeged kommunistái a módosított szervezeti szabályzat tervezetéről Az együttes vezetésről és a titkárok párttagsági idejének meghatározásáról A kollektív vezetés, más szóval az együttes vezetés megértését, ér­vényesítését a módosított szervezeti szabályzat tervezete különösen elő­térbe helyezi. Még világosabbá tud­nánk ezt tenni, ha a „kollektív ve­zetést“ az igen kifejező „együttes vezetés“ kifejezésével helyettesí­­tenénk. Ezért javaslom, hogy az V. fejezet 11/b.­ pontjában az alábbi módosítást eszközöljük és a szöve­get így fogalmazzuk meg: „A párt valamennyi vezető szervének mun­kájában érvényesülni kell a párt­vezetés legfőbb lenini elvének, az együttes vezetésnek .. A párt vezető szervének Irányítói elsősorban felelnek az együttes ve­zetés érvényesítéséért. Már ezért is a szervezeti szabályzatnak elő kell írni, hogy a legjobbak közül vá­lasztottakból is a legtapasztaltab­bak kapják kezükbe az irányítást. Határozza meg a szervezeti sza­bályzat, hogy milyen párttagsági idejük legyen az alapszervezeti, városi, járási, megyei, budapesti, kerületi, üzemi pártbizottságok tit­kár elvtársainak. Javaslom, hogy a IX. fejezet 26/a. pontját egészít­sük ki a következőkkel: „A buda­pesti és megyei pártbizottságok titkárainak legyen három éves párttagsága“. Hasonlóképpen egé­szítsük ki a többi megfelelő pon­tokat úgy, hogy a kerületi, üzemi, járási és a városi pártbizottságok titkárainak két éves, az alapszer­­vezeti titkároknak legalább egy­éves párttagságuk legyen. Az együttes vezetés teljes meg­valósítása biztosíték a személyi kultusz, a basáskodás ellen. Az együttes vezetés még hathatósabb megerősítésére —, hogy a párttag­ság még jobban beleszóljon a ve­zetésbe, — javaslom, határozza meg a szervezeti szabályzat VI. fejezet 17/e. pontjaként: „A kongresszus határozatképes, ha az előző rendes kongresszuson képviselt párttagok számának megfelelően a pártta­goknak legalább 50 százaléka kép­viselve van". Hasonlóképpen egé­szítsük ki a 26. és a 27. pontot a A Délmagyarország 1954. március 25-i számában Csikós Istvánná, a Szegedi Ecsetgyár dolgozója hozzá­szólásában változtatást javasol a módosított szervezeti szabályzat­­tervezet X. fejezet 35. pontjához, mely a pártvezetőségek évenkénti újraválasztását határozza meg. Én a magam részéről nem értek egyet Csikós elvtársnővel. Meglátásom szerint egy pártvezetőségi tagnak egy év leforgása alatt be kell bi­zonyítania, hogy érdemes volt-e a dolgozók bizalmára annál is in­kább, mert a választás alkalmával a politikailag legfejlettebb és a leg­aktívabb elvtársakat választjuk a pártvezetőségbe. Ha egy vezetőségi tag egy év leforgása alatt sem tud jó munkát végezni, akkor nézetem szerint két év alatt sem tudja el­sajátítani azt a tudást, amely szak­megyei, járási, városi és a kerületi pártértekezletekre vonatkozóan. A Központi Vezetőségi, pártbi­zottsági és párt végrehajtó bizott­sági ülések, valamint az alapszer­vezeti taggyűlések határozatképes­sége is egyik fontos feltétele az együttes vezetésnek. Ezért javas­lom, hogy a 18., 26., 27. és 32. pon­tokat egészítsük ki: „A Központi Vezetőség, a megyei, budapesti pártbizottsági, stb. ülések, valamint a taggyűlések határozatképesek, ha a tagok 80 százaléka jelen van“. Az évenként újjáválasztott szer­vek folyamatos működése is egyik biztosítéka az együttes vezetésnek. Éppen ezért meg kellene határozni a szervezeti szabályzatban ennek egyik alapvető feltételét, a megvá­lasztott szerveknek a választás utáni mielőbbi jóváhagyását. Ez­ért javaslom a IX. fejezet 31. pont­jának első mondatát ezzel a szö­vegezéssel megfogalmazni: „A pártbizottságokat végső fokon a Központi Vezetőség erősíti meg megválasztásuktól számított nyolc napon belül“. A 38. pontot is ehhez hasonlóan javaslom kiegészíteni és megfogalmazni a következőképpen: „Az alapszervezet vezetőségét­­ a felsőbb pártszerv erősíti meg meg­választásától számított három na­pon belül“. Igen nagy jelentőségű a módosí­tott szervezeti szabályzat­tervezet XIII. fejezet 42. pontja, mely a tömegszervezetek helyes működésé­ért fokozottabban teszi felelőssé azok kommunista tagjait. A jelen­leg érvényben lévő szervezeti sza­bályzat 50. pontja hasonlókat tar­talmaz a tanácsokra, az országgyű­lésre vonatkozóan. Tanácsaink azonban ezt nem hajtották végre. Ennek elkerülésére javaslom a 42. pont kibővítését az első bekezdés utolsó mondata után a következő­vel: „E csoportok megalakulásáért a tömegszervezetek, a tanácsok területenkénti első vezetői a fele­lősek“. Ber­de Mihály, a Belváros I. alapszervezet tagja séges az alapszervezet munkájának irányításához. A vezetőség újraválasztása alkal­mával azok az elvtársak, akik nem tudják a rájuk háruló feladatokat — amelyeket a párt politikája tűz eléjük — elvégezni, átadják he­lyüket olyan elvtársaknak, akik lendületet visznek a pártszervezet munkájába, helyesen hajtják végre a párt politikáját. Természetesen mindazon elvtársakat, akik az egy év leforgása alatt jó munkát vé­geztek, azokat a feladatokat, ame­lyek reájuk hárultak, maradék nélkül elvégezték, a pártszervezet tagjai ismét megválasztják. Ezért én helyesnek tartom az alapszerve­zetek vezetőségének évenkénti új­raválasztását. Jurka József, a DÁV pártszervezetének tagja' Javaslatok levelekből DR. SIMON ÁKOS, a MÁV Szörf gedi Igazgatóságától a tag- és tag­jelöltfelvételhez szükséges ajánlók párttagságának kérdésével foglal­kozik levelében: —­ A szervezeti szabályzat terve­zete az ajánlóktól egyéves párttag­ságot követel, mind a tagjelölt-, mind a tagfelvételnél. A jelenleg érvényben lévő szervezeti szabály­zat az ajánlóktól kétéves párttag­ságot kíván. Én az utóbbit tartom helyesnek. Hosszabb idejű párttag­sággal rendelkező párttag tapasz­taltabb és helyesebben tudja meg­ítélni a felvételre jelentkező érde­meit. A többéves párttagsággal ren­delkező ajánló nagyobb jelentősé­get ad a tag- és tagjelöltfelvétel­nek, ezért ne változtassák meg a jelenlegi meghatározást. MENYHÁRT ANTAL, a három­hónapos pártiskola hallgatója a bí­rálók üldözésének megtiltását ja­vasolja bevenni a szervezeti sza­bályzat pontjai közé.­­ Tekintettel arra, hogy még gyakran előfordul az, hogy egyes vezetők üldözik és megtorlással fe­nyegetik a bírálókat, a szervezeti szabályzatban rögzíteni kellene a bírálók védelmét. Nem szabad megengedni, hogy az olyan párttag, aki él a szervezeti szabályzatban biztosított jogaival és bátran bírál, ezért hátrányt szenvedjen. Szerin­tem a bírálók védelmének biztosí­tása a szervezeti szabályzatban, még jobban elősegítené a bátor bírálat kifejlődését és alkalmazását az egyszerű párttagok részéről. LÁNG JÓZSEF elvtárs, a MÁV Igazgatóság II. alapszervezetétől a következőket írja többi közt leve­lében: “ A tervezet IV. fejezet 7. pont­ja kimondja, hogy új párttagokat általában csak a tagjelöltek közül lehet felvenni. Ezen pont utolsó­­előtti bekezdésében viszont meg­jegyzi, hogy a Központi Vezetőség jóváhagyásával tagjelöltség nélkül, illetve a hat hónap tagjelöltségi idő eltelte előtt is lehet felvenni ta­gokat a pártba. Szerintem világo­san meg kellene határozni, hogy milyen esetben és körülmények kö­zött, milyen feltételek mellett le­het valaki tagjelöltség nélkül a párt tagja. Javaslom még azt is meghatá­rozni a szervezeti szabályzatban, hogy a pártból kizártak közül ki­nek és milyen lehetőségeik vannak arra, hogy ismét párttagok lehesse­nek. Tudjuk, hogy sok becsületes dolgozót zártak ki például a felül­vizsgáláskor képzetlenség vagy elégtelen pártmunka miatt. Van­nak ezek között olyanok, akik ma már megfelelnek ezeknek­ a köve­telményeknek is, helytállnak a termelésben és szeretnének a párt tagjai lenni. Hozzászólás Csikós Istvánné javaslatához Legdrágább kincsünk a gyermek Reggelente a Dorozs­­ma felől érkező első vil­lamos csilingelése töri meg a koratavaszi szür­kület nagy csendjét. Az utasok közül minden nap sokan szállnak le a bu­dapesti és dorozsmai­ út találkozásánál, az első szegedi megállónál. Leg­többjük a falemezgyár dolgozója, akik áthalad­va a korai harmattól csúszós műúton, gyors léptekkel sietnek mun­kahelyükre, nehogy le­késsék a műszakkezdést. Minden hétfőn a felnőt­tek mellett sok apró gyermek is érkezik a villamoson. A leszállás­nál a férfiak féltő sze­retettel segítik az édes­anyákat, akik kicsinyeik­kel a falemezgyár nem­rég bővített és korszerű­sített hétközi bölcsődéje felé igyekeznek. Az üvegfalak mögött zöldelő virágok és a já­tékok töm­ege felkelti a gyermekek érdeklődését. Újra csábítja őket pajtá­saik vidám mosolya. Mé­gis, amikor el kell bú­­csúzniok a szeretett édes­től, nem egy csöppség ajka sírásra görbül. Azonban a gondozók ked­ves szavaira, féltő gon­doskodására eltűnnek a könnyek ,s rövidesen vidám gyermekkacajtól lesznek újra hangosak a bölcsőde falai. A gyermekek otthoni ruhái piciny hófehér szekrénykékbe kerülnek, amelyeket neveik he­lyett egy-egy virág, gyü­mölcs, vagy állat rajzá­val jelöltek meg. Ugyan­ilyen jelek díszítik a gyermekek ivópoharát, törülközőjét és egyéb használati tárgyait. Így mindegyik könnyen meg­jegyzi, hogy melyik az övé. A nemrég több mint 100.000 forinttal korsze­rűsített bölcsődében és környékén példás rend, tisztaság fogadja az ér­kezőket. Uj tágas nagy­­ablakos szobákban hó­fehér ágyacskákban ját­szadoznak a kicsinyek. Egy másik teremben a nagyobbak gyermekda­lokat tanulnak, hogy a hét végén ha ismét ha­zamennek, ezzel kedves­kedjenek szüleiknek. A falakat gyermek ma­gasságban mindenütt könnyen mosható, bar­nára festett falemezzel borították. A hálóban parkettás szoba, piciny ágyai­ várják estére az elfáradt, pufók­ gyer­mekeket. Mindenütt pél­dás rend és tisztaság di­cséri a gondozók jó munkáját. A kövér, pi­rosarcú kisgyermekek maguk is hirdetik az élelmezés kiváló minő­ségét. Az udvar és az ezüst­fenyők árnyékában rö­videsen virágoktól il­latozó, parkírozott ját­szótér, szabadtéri játé­kok és a tavaszi nap aranyló sugara várja a gyermekeket. D. J. Hál&^ídd4 a­­ £ te#edi L.*wLiiiiuxiii l>e.u teiveie|e. reny. o.-ov)

Next