Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-01 / 103. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVF. 103. SZÁM SZOMBAT 1954. MÁJUS 1. ÁRA 50 FILLÉR A MUNKA ÜNNEPÉN Ismét elérkeztünk az élet, a szerelem, a vidámság, a szabadság hónapja kapujához és büszkén, emelt fővel lépjük át küszöbét. A századforduló óta egész sereg poéta mondott már sok szépet a virágos májusokról: az ünneplőbe öltözött természetről, az úri kastélyok pompás orgonáit geteiről és a csörgő-csobogó patakocskákról. De hallgattak a múzsák a legfontosabbról, a természet uráról és alakítójáról: a dolgozó emberről. Csak a költők legnagyobbjai látták és értették meg, hogy a nép öntudata, szabadságvágya is a piros májusok sorozatán érlelődött bátor tetterővé; csak a legbátrabb fáklyavivők hívták, buzdították a munkást és a parasztot, hogy minden május 1-én az egész világon vonuljon fel egy hatalmas seregszemlére és mutassa meg elnyomóinak rettenetes erejét. És 1889 óta mindig május 1-e a legragyogóbb tavaszi ünnepnap. A nevezetes párizsi kongresszus óta nem múlt el május elseje, hogy a nemzetközi proletáriátus lábdobbanása ne reszkettette volna meg a kapitalizmus roskatag épületét. Sztálin mondotta: a munkások „úgy döntöttek, hogy éppen ezen a napon fogják az egész világnak harsányan és nyíltan tudtára adni: a munkások hozzák az emberiségnek a tavaszt és szabadítják meg a kapitalizmus bilincseitől, a munkások hivatottak megújítani a világot, a szabadság és a szocializmus alapján." Valóban. A munkások, a kubikosok, a szegényparasztok megyénkben is letették május 1-én a szerszámot és hiába szervezett ellenük hajtóvadászatot a megvadult önkény, ők mégis kiszökdöstek az ózontól illatos, madárfüttyös természetbe. A tudásra ébredést, a tiszta levegőt és a napfényes szabad jövőt köszöntötték azokban a sötét években, amikor „csak a gazdag, csak a zsarnok élt föl minden földi jókat...“ Talán ezeken a tiltott május elsejéken, kint a puha pázsiton rögtönzött majálisokon álmodták a költő szavait: „... ha összeszakad ég és föld, mégis más lesz Magyarország.“ Álmaik nem hazudtak. A dicső szovjet nép legyőzhetetlen katonái elűzték a népnyomorítókat és azt mondották nekünk 1945 tavaszán: legyen a tiétek ez a gyönyörű ország és vigyázzatok rá úgy, mint a szemetek fényére. Munkásosztályunk, dolgozó népünk pedig megfogadta a felszabadítók jó tanácsát és azt válaszolta: tudunk élni a szabadsággal. És azóta már tizedszer ünnepeljük a május 1-ét szabadon, szívünk-lelkünk teljes örömével. "A párt vezet bennünket az egyenes és világos úton, és minden esztendőben teli torokból harsogjuk: üdvözlégy alkotó munka! Ünnepeljük zakatoló üzemeinket, gazdag szántóföldjeinket; ünnepeljük iskoláinkat, ahol gyermekeink oltják tudásszomjukat; ünnepeljük óvodáinkat, ahol legifjabb nemzedékünk vidám kacagása cseng, zengedez. Dolgos népünk most ismét kint táncol, szórakozik a májusi ég alatt — a leányok hajában vérpiros szegfű, ifjaink ajkán víg nótaszó. Pihenjük saját munkánk, önön gondunk fáradalmait. De nagy ünnepünk után megfrissült erővel és újult akarattal markoljuk meg a kalapácsot és védelmezzük családunkat, szerelmünket, jólétünket, tudva, hogy „nincs hatalom, mely megingat N. I. Élüzemmé avatták az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalatot Két éve, hogy volt ilyen ünnepség a tiszaparti üzemben, mint tegnap délben egy órakor. A kultúrtermet zsúfolásig megtöltötték a gyár dolgozói, a kultúrcsoport énekkel, tánccal, szavalattal köszöntötte a megjelent munkásokat, műszaki dolgozókat, akik között ott voltak a Könnyűipari Minisztérium, a Szegedi Kenderfonógyár, a Szegedi Ruhagyár, a Budakalászi Textilművek, a szegedi tömegszervezetek küldöttei is. Ebben a vidám hangulatban kezdődött az avató ünnepség. Biczó György elvtárs, az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalat igazgatója tartott beszámolót az első negyedév munkájáról, sikereiről, s a meglévő hibákról. Elmondotta, hogy az új esztendő első negyedévi tervét 102.8 százalékra teljesítették, az első osztályú áruk részarányát sikerült 94.9 százalékról 95.4 százalékra felemelni, teljesítették az önköltségcsökkentési tervüket, az exporttervet, 105.6 százalékra minőségi hiba nélkül teljesítették. Hangsúlyozta Biczó elvtárs, hogy két év óta nagy harc folyik az elsőségért és legfőképpen a munka minőségének alacsony foka volt az akadálya annak, hogy előbb nem nyerték el az élüzem címet. Sikerült a minőség javításával olyan teljesítményeket elérni — a jó termelési eredmények mellett —, hogy ma összeülhetett a gyér kollektívája, s a munkások, a műszakiak jó munkájának gyümölcsét, az élüzem zászlót, s a vele járó pénzjutalmat átvehetik. A hibákról is szólt Biczó elvtárs és megemlítette, hogy a szövődő, a kikészítő osztályok munkájában még sok javítani való van és általában pontosabban kell betartani a gyár munkarészlegeiben az ütemességet, tovább kell fokozni a minőség javításáért folyó harcot, hogy a kongresszusi versenyben a legjobbak legyenek. Az igazgató beszéde után Fülöp György elvtárs, a Len-Kenderipar Igazgatóság Igazgatója átadta a gyönyörű selyemhimzéses élüzem zászlót a gyár győztes dolgozóinak. A felcsattanó taps az örömet, lelkesedést fejezte ki és Fülöp elvtárs a zászló átadásakor ezeket mondotta: “ Két évvel ezelőtt háromszor volt egymásután élüzem az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalat. Kívánom a gyár dolgozóinak, hogy most, amikor az első negyedévi jó munkájukért elnyerték az élüzem zászlót, dolgozzanak úgy, harcoljanak azért, hogy ismét háromszor egymásután e zászló birtokosai lehessenek. Ladányi Benedek elvtárs, a Városi Pártbizottság első titkára, Pesti Lajos elvtárs, a Textilszakszervezet területi titkára is szólott a gyár dolgozóihoz, majd 25 ezer forint pénzjutalmat osztottak ki a munkában legjobb eredményt elérő munkásoknak és műszaki dolgozóknak. Sugár Miklós elvtársat, a gyár főmérnökét sztahánovista oklevéllel jutalmazták — a SZOT, a minisztertanács új határozata értelmében. Két év után ismét ott csillog az élüzem jelvény a gyár bejárata fölött, hirdetve egy régi gyár szabad dolgozóinak nagyszerű tetteit. Tudósítóink jelentései a május elsejét köszöntő ünnepi műszakokról A kongresszusi verseny eddigi legjobb eredményei az ünnepi műszakban Csütörtökön egésznapos ünnepi műszakot tartottak a Textilművek dolgozói is , május elsejét köszöntötték. A gyűrűs fonódéban kiváló munkateljesítményükkel tettek hitet a munkásosztály egységéről, s a kongresszusi versenyben eddigi legjobb teljesítményt érte el Nagyiván Erzsébet, Virág Mária, Győrft Erzsébet, Péter Teréz. Az előfonódóban Nagy Júlia, Boros Piroska, Gardig Gizella, Ábrahám Piroska kongresszusi emléklapjára kiváló eredmények kerülnek majd, az ünnepi műszakban a legjobb eredménnyel dicsekedhetnek. A táncosóvekben Ábrahám Irén 124,8 százalékos eredménye a legkiemelkedőbb, de Simon Jolánnak, Czene Valériának, Szabó Máriának, Berta Annának a munka eredménye is több mint 120 százalék. Minden üzemrészben nagy igyekezettel dolgoztak az ifjú és az idősebb munkások, hogy maradéktalanul teljesítsék a harmadik kongresszusra tett felajánlásaikat. Május elsejét a javítóműhely dolgozói közül Adamovics Gyula, Kiss Ferencné, Korányi József, Szabó István, Minyó István kiváló eredményekkel ünnepült. A brigádok — a szállító-, a ládaszegelő-, a bálapréselő-, a karbantartó , s a gépleszedő-brigádok jóval túlteljesítették normájukat, s kiváló munkájukkal segítették az ünnepi műszak sikerét. Váradi István Május 1 után tovább fokozzák az eredményeket A Szegedi Vasöntöde dolgozói május 1 műszakjában kiváló és magas teljesítményeikkel adták tanújelét annak a nagy lendületnek, amellyel az elmúlt negyedévi rossz eredményeiket akarják kijavítani. A műszak első napján — egyhetes műszakot tartottak — a napi tervet 122,8 százalékra teljesítették. A nemes versenyben élenjár Illés Ferenc magkészítő 364 százalékos teljesítményével, Kaál Tibor 313, Tamás István gépi formázó pedig 235 százalékos normateljesítésével. Az ifjúmunkások is nagy szorgalmat mutattak a május elsejét köszöntő műszakban. Schultz József 250, Hoffmann Mihály 250 százaléka mutatja, hogy a vállalat DISZ- fiataljai méltóan állnak a csatasorba. A műszaki dolgozók teljes mértékben segítették a fizikai dolgozókat a jobb és a selejtmentes termelésben: Lambert József, Komlósi Antal és Klembauer István. A dolgozók között többször elhangzott: május elseje után ezt a lendületet tovább fokozzák, hisz közeledik a kongresszus és azt akarják, hogy hibáikat, magas selejtszázalékukat megszüntessék, méltóan köszöntsék pártunk nagy tanácskozását. SZŰCS JÓZSEF harcos ünnepe, a békéért küzdő népek hatalmas seregszemléje 1 Eljön május elseje, a proletárnomzetköziség -N MÁJUSI CSOKOR E csokrot színpompás kert virágaiból készítettem. Megszámlálhatatlan csokrot lehetett volna összeállítani, hisz csak ki kellett nyújtani a kezem, s a virágszirmok szinte hajoltak felém. Ma május 1. van, nagy ünnep. Ezrek és ezrek sereglenek, száll a dal, ropog a tánc — a májusi csokor virágai ott nyiladoznak az ünneplő munkások ezreinek szívében ...• Az egész gyár május elsejére készült. A feliratok a kongresszusi verseny hőseit dicsérték, kiváló eredmények jelezték a Szegedi Kenderfonógyár munkásainak napi tetteit. A gerebenezőben Csányi Imrének azonban már nehezére esett a munka. — Amikor a felszabadulás után az első szabad május elsejére készültünk, még nekem is könnyebben ment — jegyezte meg a fiataloknak — de hát már nagyon sok év van mögöttem ... Kértem is már magam könnyebb munkára, nem tudom mikor lesz belőle valami. — Csányi bácsinak az lenne a májusi ajándék, ha megkapná a könnyebb beosztást — válaszolták néki vidáman. — Bizony az — felelte az öreg. S mint a mesében, másnap — három nappal május elseje előtt — hivatták az irodába. — Kedves Csányi bácsi — mondták néki — maga kérte, hogy helyezzük könnyebb beosztásba. Idős már, beteges is... — Kértem, igen. — Akkor a holnapi naptól kezdve teljesedik kívánsága, a portára osztottuk be. Ez egész könnyű szolgáját. Az öreg munkás meg akarta köszönni. — Mi köszönjük ezzel a kis segítséggel negyedszázados munkásságát ...• — Fiú! Fiú! Mindenki tudta, aki ismeri Bartos Jánost a keresztorsózóban, hogy felesége — itt ismerkedtek meg a Textilművekben és egy éve esküdtek — várandós, s e két szóból mindjárt megértették boldog örömét. — Mikor született!— Csütörtökön. — Gratulálunk! — Várhatott volna még két napot és akkor éppen május elsején születik — jegyezte meg valaki. Bartos János mosolygott: mindegy az, így is májusi ajándék, kell-e ennél nagyobb öröm. „Fiam van, kisfiam“ — lelkendezett belülről. A fiatal asszony pedig a klinikán gyöngéden, boldogan ölelte magához drága kincsét. Ezerfélét gondolt. „A kelengye megvan, még ezülés előtt kiváltottam. Milyen jó, erre nincs gond. Most kocsi kellene, gyerekágyat is vennünk kell.. Látogatók érkeztek. — örülsz ugye! — kérdezték elől fonós dolgozótársai, ismerősei, rokonai. — Nagyon örülök — felelte. Megérkezett az újdonsült apa és lelkendezve újságolta. — Van már kocsi! — Van! Honnan! Milyen! — Szép, fehér, mély. Az üzem adta, már haza is toltam. Egyszerű szavak, forró örömérzések, az emberről való gondoskodás van mögötte: kocsit sem kell már venni a Bartos-családnak... • A szakszervezeti taggyűlésen sokmindenről szó volt — ahogy mondani szokták, az eredményekről és a hibákról — a május elsejei felvonulásról, a programotról, hisz alig néhány nap volt már hátra a nagy munkásünnepig. Aztán az előadó bejelentette, hogy május 1. alkalmával a kormányrendelet értelmében hűségjutalmat osztanak ki. S mielőtt bárki találgathatott volna, hogy kinek, felhangzott: „Terhes Imre 25 cvi , kiváló munkájáért egyhavi fizetését kapja hűségjutalomként“. Hosszan, hosszan tapsoltak a Gőzfűrész dolgozói Terhes Imrének, aki annyira megilletődött, hogy még szólni sem tudott. Pedig megszokhatta volna a kitüntetéseket: kétszeres sztahánovista, a szakma legjobb dolgozója. Aztán felállt — és ezt mondta: — Nem is tudtam, törvény írja elő a hűségjutalmat. Nem is tudom örömömet kifejezni, csak annyit mondok, hogy ezután még jobban tanítom a fiatalokat a munkamódszeremre, hogy aztán ők is hűségesen, szorgalmasan dolgozzanak sokáig . . . A délutáni taggyűlésen is— amikor ő éppen dolgozott — megemlékeztek Terhes Imréről: a rönktori művezető, Bulik István mondotta: — Mi mindnyájan nagyon szeretjük Terhes Imrét, együtt kívánjuk, hogy még hosszú ideig dolgozzon velünk erőben, egészségben. • — Itt lakik Huszka Jánosné? — Igen, itt, tessék bejönni. Az asszony az ágyban feküdt. Már hónapok óta beteg, kórházban is volt, most van javulófélben. Az üzemről csak a férje beszélt — mindketten a Textilművekben dolgoznak — s most örömmel hallotta, hogy a gyárból keresik. — Egy csomagot hoztam az elvtársnőnek, szeretettel küldik az üzem dolgozói. A csomag a beteg asszony kezébe került s örömkönny hullott a csokoládé, az alma, a nápolyi, a keksz között lévő kis levélkére. A levélben ez állt: „Kedves betegeinkre is gondolunk és május elseje alkalmával ezt a kis csomagot küldjük, fogyassza el jóízűen, váljék egészségére“. Este csak ennyit mondott férjének: — Eredj el a szakszervezetbe és mondd meg az elvtársaknak, hogy nagyon, nagyon köszönöm az ajándékot. Végtelenül jól esett, hogy rám is gondoltak május elseje előtt. A Textilművek 18 munkásasszonya, akik betegen fekszenek, ugyanezt érezték a nagy ünnep előtt. s. Móricz Juliannának kicsit remegett a toll a kezében, amikor életében utoljára írta le leánynevét. Aztán az anyakönyvezető hivatalosan kihirdette, hogy a mai nappal — április 29-én — házastársak „.. . Tóthpál Vilmosné!...“ Gratulációk, ölelések, csókok — az esküvő izgalma betöltötte szívét, lelkét. Férje karján, gyűrűvel az ujján, asszonyként távozott az újjáfestett tanácsházáról, a két dolgos munkásember élete egybefonódott. Másnap, pénteken egy autó állt meg a Szikra-lak előtt . Itt lakik a fiatal pár. A Gyufagyár igazgatója lépett ki belőle és besietett a boldog családhoz. A fiatalasszony a Gyufagyár sztahánovistája — férje a Gőzfűrész kiváló munkása — az igazgató köszönteni jött őket. — Nagyon örülünk igazgató elvtárs, foglaljon helyet: i. — Köszönöm, nem tudok maradni sokáig, inkább adják ide a fásszínkulcsot. A fás színkulcsot?? — Azt. A kocsival hoztunk egy kis fát, öt mázsát, ajándékba. A gyár dolgozói adják az ifjú párnak s azt akarjuk behordani. — Igazán???... Hát... Ez nagyon kedves ... — zavart öröm lepte meg a fiatalokat. — A háromszáz forintot pedig majd az üzemben vegye fel — tette még hozzá az igazgató. Ennyi öröm egyszerre! És a fiatal pár makart karbaöltve, együtt ünnepli boldogan, önfeledten május elsejét. Markovits Tibor •