Délmagyarország, 1954. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-01 / 128. szám

2 KEDD, 1954 JÚNIUS 1. Befejezte tanácskozásait a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa A Központi Elenőrző Bizottság beszámolója Előadó : Kiss Károly elvtárs Tisztelt Kongresszus ! Tisztelt­­ Elvtársak! A Központi Ellenőrző Bizottság mi­­nkájában is észrevehető, hogy a Központi Vezetőség 1953. júniu­si, októberi és decemberi határoza­tai óta megnőtt a pártszerve­zetek, a kommunisták aktivi­tása. Megnövekedett a dolgozók alulról jövő kezdeményezése, bírá­lataikban bátrabbak lettek és sok értékes bejelentést tesznek a Központi Ellenőrző Bizottságnak, különböző párt- és kormányszer­veknek. A Központi Vezetőség jú­niusi, októberi és decemberi hatá­rozata a Központi Ellenőrző Bizott­ság munkájának is friss erőt és tartalmat adott. Ez idő óta a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság újabb tapasztalatokat szerzett és ezzel javította a maga, a megyei párt­­bizottságok és a pártszervezetek fe­gyelmi bizottságainak munkáját. m . A Központi Ellenőrző Bizottság a II. kongresszus óta eltelt időben igyekezett a párt szervezeti sza­bályzatában lefektetett feladatának eleget tenni. Ez idő óta 2187 párt­tag ügyében folytatott vizsgálatot. A vizsgálatot követő tárgyalásokon 1128 esetben hozott kizárási hatá­rozatot. A Központi Ellenőrző Bi­zottság 454 esetben változtatta meg az alsóbb pártszervezetek fegyelmi határozatait. Az esetek kisebb ré­szében súlyosbította, nagyobb ré­szében azonban enyhítenie kellett a határozatokat, mert azokat nem a mindenre kiterjedő gondos vizs­gálat alapján hozták meg. Örvendetesen csökkent azoknak az eseteknek a száma, amelyekben pártbüntetéseket anyagi természetű visszaélések miatt kellett kiszabni. Pártszervezeteink tagságának ös­­­szetétele egészséges, erős, a mun­kásosztály és a dolgozó parasztság legjobbjait magában foglaló tag­ság. De közöttük még mindig akadnak olyanok, akik megfeled­keznek a kommunista párttagság­gal járó kötelezettségekről, arról, hogy a párt­fegyelem nemcsak a párthatározatok elfogadását jelenti, hanem a határozatok megvalósítá­sában való tevékeny közreműkö­dést is. A kommunista erkölcs fogalmát párttagjaink gyakran igen szűk ér­telemben fogják fel és azt,­­az egyéni magatartásukra, a másik nemhez való viszonyuk kérdéseire akarják korlátozni. Ez így elvtár­­sak helytelen. A kommunista er­kölcs jelenti az önzetlen harcot pártunk célkitűzéseiért, jelenti a te­vékeny részvételét építő munkánkban. Párttagjaink erkölcsi magatartá­sának fokmérője a párthoz, a mun­kához, a szocialista tulajdonhoz való viszonyuk. A párttag erkölcsi magatartásának ezen alapjait itt­­ott bizony még megsértik. Nem egy helyen látjuk, hogy párt- és állami funkcionáriusok a népva­­gyonnal gondtalanul és kön­­­nyelműen bánnak. Évről-évre emelkedik az ügyek száma, melyekben a Központi El­lenőrző Bizottságnak kell vizsgála­tot folytatnia, de különösen vmsel­­kedett­ a Központi Vezetőség 1953. júniusi határozata óta, amióta egy­részt a kommunisták bátor bírá­lataikkal több hibát tártak fel, másrészt nem nyugszanak bele, ha igazságtalanul éri őket sérelem. Június óta a kommunisták és pár­­tonkívüliek jobban vigyáznak az állam, a nép vagyonára. Egyre többen lépnek fel a pazarlások, a szervezetlenség, a selejt, a hanyag munka ellen. Ilyen vonatkozású ügyekkel is gyakran fordulnak a Központi Ellenőrző Bizottsághoz. A Központi Ellenőrző Bizottság számos, pártunkba befurakodott ellenséges elemet zárt ki a pártból. Sok esetben vont felelősségre párt­os állami funkcionáriusokat a párt politikájának eltorzítása mi­­att. A dolgozók éberségének segít­­ségével számos esetben lepleztünk le kártevőket, a nép vagyonának dézsmálóit, tervcsalókat, és a párt szervezeteibe befurakodott egyéb rossz elemeket. A Központi Ellenőrző Bizottság eljárt olyan párttagokkal szemben, akik személyes bosszúból üldöztek, vagy minden ok nélkül zárattak ki tagokat a pártszervezetekből. Többször foglalkozott olyan be­jelentések vizsgálatával, amelyek­ben pártunk politikájának eltorzí­tásáról, hivatali hatalommal való visszaélésekről volt szó. Voltak ese­tek, amikor a Központi Ellenőrző Bizottságnak a törvényességet meg­sértőkkel szemben a pártbüntetése­ken kívül a bírósági eljárást is meg kellett indíttatnia. Sok esetben rehabilitált a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság olyan párttagokat, akiket alaptalanul, vagy felületes vizsgálat következ­tében sokszor koholt vádak alapján zártak ki a pártból. Főleg falusi pártszervezetekben volt gyakori a személyes ellentétből adódó, vagy minden ok nélkül való kizárás. Vizsgálataink során láttuk, hogy pártszervezeteinkben a kommunis­ta helytállás és példamutató maga­tartás terén komoly fejlődés van. Mind ritkábban történik meg, hogy a kommunisták egymás hibáit el­nézik. Több az őszinte önkritika és bátrabban bírálnak felfelé. Az egy­szerű párttagoktól a felső vezető funkcionáriusokig elvtársaink őr­zik és védik a pártszervezetek tisz­taságát, harcolnak a minden kom­munista számára kötelező éberség fokozásáért. Párttagjaink, sőt nem ritka eset­ben pártonkívüli dolgozók is fel­hívják a Központi Ellenőrző Bi­zottság figyelmét olyan jelenségek­re, melyeknek gondos megvizsgá­lása súlyos hibákról, vagy törvény­telenségekről rántja le a leplet. A vizsgálatokban a párttagok ügyeinek intézésében az utóbbi idő­ben jó munkát végzett a Budapesti Pártbizottság fegyelmi bizottsága. A budapesti kerületek fegyelmi bi­zottságaira azonban még sok a pa­nasz. A megyei és városi fegyelmi bi­zottságok munkájában is még sok a sablonosság, az általánosítás. Nem néznek és vizsgálnak meg minden ügyet kellő gondossággal, nem vizsgálják meg egyénileg az eléjük kerülő párttagok eseteit, hanem gyakran egyformán mérnek és vá­logatás nélkül — az elkövetett hi­bák súlyának megfelelő értékelése nélkül — a legsúlyosabb ítéleteket hozzák. Amellett figyelmen kívül hagy­nak eseteket, ahol a párt határoza­tait és a kormányhatározatokat durván megsértik, nem lépnek fel pártfunkcionáriusok ellen, akik tör­vényszegést követnek el , akiket pedig kemény büntetésben kellene részesítenie Varga Lajos pártonkívüli közép­paraszt a Központi Vezetőség tit­kárságához fordult panasszal, hogy a méhteleki községi és a csengeri járási tanács nem orvosolja jogos sérelmeit. Varga Lajos panaszát a szabolcs­­megyei tanács vizsgálta meg. A vizsgálat bebizonyította, hogy a be­jelentő több sérelme jogos, vele több esetben igazságtalanul jártak el és, hogy a községi tanács vég­rehajtó bizottságának titkára kö­zömbösen kezeli a parasztok ügyét. A megyei tanács utasította a járási tanács elnökét Varga Lajos panaszának orvoslására és arra, hogy állapítsa meg a VB-titkár Juhász Gyula fe­lelősségét.­­ Ezt az utasítást a já­rási tanács elnöke nem hajtotta végre. Ellenkezőleg újabb jegyző­könyv felvételét rendelte el a be­jelentővel szemben. Rá akarták bírni ezt a paraszt­embert egy ha­mis jegyzőkönyv aláírására. A köz­ségi VB-titkár mindenáron kutak­nak akarta minősíteni, s ezért a Varga család múlt századbeli va­gyona és földmennyisége után ku­tattak. A jogos panaszt csak a Központi Ellenőrő Bizottság szigorú fegyel­mi büntetése után orvosolták. A Központi Ellenőrző Bizottság­nak a II. kongresszus óta végzett munkájában vannak hiányosságok is. A nagyszámú ügyek vizsgálata folyamán követtünk el hibákat. Előfordult, hogy a Központi Ellen­őrző Bizottság az eléje kerülő ügyet politikailag nem elemezte eléggé, és liberális határozattal zárta le. Olyan esetek is előfordultak mun­kánkban, amikor a párttag elkö­vetett hibáinak vizsgálatánál egy­oldalúan csak a hibákat néztük és nem vettük figyelembe, hogy vol­tak eredményei is. Ilyen alapon a hibákhoz mérten túl szigorú határo­zatot hoztunk, holott enyhébb íté­let az adott esetben nevelő hatású lett volna. 1952-ben, de különösen 1953. év első felében a Központi Ellenőrző Bizottság vizsgálatai egyre gyak­rabban mutatták, hogy pártszer­vezeteinkben — a megyei bizottsá­goktól a pártalapszervezetekig — sok esetben megsértik a pártde­­mokráciát, nem tisztelik a pártta­gok jogait, vagy figyelmen kívül hagyják a párttagság véleményét. Számos esetben kellett leváltani és megbüntetni járási pártbizottságok tagjait, mert önkényeskedtek, köz­ségi pártszervezetek vezetőit, mert intézkedéseikben figyelembe se vették a község dolgozóinak véle­ményét és így csorbították a párt­­szervezetek tekintélyét. Hogy ilyen esetekben rendet teremtsünk és helyreállítsuk a pártszervezetek te­kintélyét, szigorú határozatokat kellett hozni, egészen a pártból való kizárásig. Párt- és kormány­­határozataink mutatják az utat a szocializmus építéséhez, dolgozó népünk egyre szépülő életéhez, de a szocializmus építésének sok ne­héz szakaszán ezek a helyes hatá­rozatok csak a kommunista káde­rek példamutatóan lelkes munká­jával, átmeneti nehézségek vállalá­sával valósulnak meg. Ahol a párt­titkárok, a vezetők jól foglalkoz­nak a káderekkel, ahol gyakran be­szélgetnek velük, és széleskörűen ismertetik eredményeiket őszintén rámutatnak hibáikra, ahol feltár­ják, elemzik a nehézségek okát, ott ebből munkatársaik erőt merí­tenek. Erőt az akadályok merész leküzdéséhez, bátorságot a fel­adatok megoldására. Ilyen úton gyorsabban nevelődnek felelős­ségteljes, nagy feladatokra alkal­mas káderek. Tisztelt Elvtársak! Pártunk 1953. júniusi és októberi határozatai után sok üzemből, de főleg vidéki pártszervezetektől, a Központi Ellenőrző Bizottság se­gítségét kérték olyan ügyekben, melyekről előzőleg azt hitték, hogy nem szabad bírálni. A vizsgálatok , arra mutattak, hogy több helyen durván megsértették pártunk pa­rasztpolitikáját. Járási pártbizottságok és falusi pártszervezetek számos esetben el­torzították a párthatározatokat. Szá­mos kizárási határozatot kellett felülvizsgálni és megsemmisíteni, mert pártunk szervezeti szabályza­tának megsértésével hozták. Kü­lönösen sok meggondolatlan párt­­büntetést róttak ki becsületes, pártunk politikáját támogató kis­és középparasztokra. A Központi Ellenőrző Bizottságnak 1953. jú­nius óta eléje kerülő falusi dol­gozó paraszt párttagok fellebbe­zései alapján az ügyek 70 százalé­kában kellett az alsóbb pártszervek helytelen határozatait megváltoz­tatni. Járási pártbizottsági tagokat és községi pártszervezeti titkárokat kellett szigorú pártfegyelmi bün­tetésben részesíteni, pártunk szer­vezeti szabályzatának megsértése miatt. A Központi Vezetőség júniusi és októberi határozatai után párt­szervezeteinkben erősödött a bírá­­lt­t és az önbírálat. Bátran fel­lépnek a párt politikájának meg­sértői, vagy eltorzítói ellen. Ez már maga is komoly javulást je­lent. De a pártszervezetek közép- és alsó kádereinek önkritikája kissé gyengébb. Nem szívesen néz­nek szembe saját elkövetett hibáik­kal, lassan teszik jóvá ezeket. A dolgozók leveleinek és bejelenté­seinek gondos vizsgálata sokolda­lúan mutatja, hogy mennyire aka­dályozza a párthatározatok végre­hajtását az elkövetett hibákhoz való ragaszkodás. A párt- és kor­mányhatározatok előtt népünk jobb és szebb életét biztosító intézke­dések útjában mint akadályok és göröngyök állanak egyes párt-, vagy tanácsfunkcionáriusok hibái. Ahol az önbírálat gyenge ahhoz, hogy a hibákat saját erejükből felszámolják és a felsőbb szervek intézkedése is késik, ott az akadá­lyok továbbra is megmaradnak és útját állják a határozatok ered­ményes megvalósításának. A Központi Vezetőség júniusi határozata óta új jelenség, hogy több pártszervezetünk területén, ahol a júniusi határozat előtt pon­tosan végrehajtották a párt- és kormányhatározatokat, sőt még túl is mentek rajtuk és többet köve­teltek, mint amit a törvény előírt, újabban sokkal jobb körülmények között passzívak, vagy egyenesen visszahúzódnak a határozatok meg­valósításától, ahelyett, hogy a re­akciós, vagy kutak elemek törvény­sértéseivel szemben keményen fel­lépnének, azt tétlenül nézik, vagy egyes esetekben, — pl. vágási en­gedélyek kiadásánál — még tör­vényellenes engedményeket is tesz­nek részükre. Ilyen eseteket találtunk Tisza­­szentimrén, Rákóczifalván, ahol a pártszervezet elnézi, hogy szegre akasszák a falusi osztályharcot. Ezekkel a jelenségekkel szemben az eddiginél sokkal keményebben fel kell lépni, , Ezek az esetek komolyan mutat­ják, hogy ahol a pártszervezetek nem töltik be politikai vezető sze­repüket, ott az osztályellenség za­vartalanul végezheti kártevő mun­káját. A Központi Ellenőrző Bizottság vizsgálatai azt mutatják, hogy a dolgozók bejelentéseiben feltárt hiányosságok nagyobb részét. Helyi erőkkel, központi intézkedés nélkül is rendbe lehet hozni. Ez elé olya­nok gördítenek akadályokat, akik maguk is felelősek a hibák elköve­téséért, így a somogymegyi barcsi járásban a falusi párttagok indo­kolatlan kizárása és a járási ta­nács által elkövetett törvénysérté­sek helyrehozása azért ment nehe­zen, — bár a megyei pártbizottság igen határozottan lépett fel ez igazságtalanságokkal szemben —, mert egyes járási párt- és tanács­funkcionáriusok azt hitték, ha jó­­váteszik elkövetett hibáikat, tekin­télyük csökken. Ilyen helytelen né­zettel szemben a Központi Ellen­őrző Bizottságnak gyakran kellett fellépnie. A tekintély igen fontos elvtársak, de ezt a tekintélyt a pártszervezetek vezetői, a párt­funkcionáriusok jó munkájukkal, s ne elkövetett hibáik takargatásá­­val szerezzék meg. Tisztelt Elvtársak! A Központi Ellenőrző Bizottságnak számos esetben kellett eljárást indítania, mert párttagjaink nem voltak elég éberek. Vizsgálataink azonban azt mutatják, hogy az ellenség elleni harcban pártszervezeteinkben van­nak eredmények, e téren kádere­ink sokat fejlődtek. Pártszerveze­teink munkája az éberség terén is javult. A kártékony, romboló, vagy kimondottan ellenséges tevé­kenységet sok esetben egyes párt­funkcionáriusaink ismerték fel és leplezték le. Hosszan lehetne sorolni olyan eseteket, amikor a kártevő ellensé­ges tevékenységre, egyszerű párt­tagok, vagy pártonkívüli dolgozók bejelentései hívják fel a figyelmet. A dolgozók levelei, bejelentései e téren is felbecsülhetetlen segítsé­get nyújtanak a szocializmus épí­tése folyamán az ellenség elleni harcban. Végül elvtársak beszélnem kell még arról, hogy a beszámolási idő­ben hogyan javult a párttagoktól és pártonkívüliektől érkező beje­lentésekkel, levelekkel és panaszok­kal való foglalkozás a pártbizott­ságoknál. A központi és helyi pártszerveze­­tek a párttagoktól és pártonkívü­­li dolgozóktól a legkülönbözőbb kérdésekben — és pedig nemcsak személyi, vagy párt, hanem gaz­dasági — politikai jellegű kérdé­sekben hozzájuk érkező levelekkel, bejelentésekkel és panaszokkal, az utóbbi időben jóval nagyobb fi­gyelemmel foglalkoznak. Meg kell említenem elvtársak, hogy a sok becsületes bejelentő mellett, vannak rágalmazók is. Még mindig előfordul, hogy becsü­letes, jól dolgozó, harcos párttag­jainkat, párt- és állami funkcio­náriusokat egyesek különböző rá­galmakkal, hamis vádakkal akar­nak lejáratni. Az ilyen emberek célja hazugságaikkal zavart kel­teni és egyes elvtársakat tönkre­tenni. Beszélnem kell ezekről az embe­rekről, mert ők a bírálat leple alatt valótlan vádakat eszelnek ki, nem a való tényekről írnak, hanem mindenféle hazugságokról, zagyva pletykákról és alaptalan vádas­kodásokról. Ezek a rágalmazók nyilván úgy gondolják, hogy rá­galmaik olyanok, mint a korom, ha le is mossák a becsületes emberről, valami csak ragad rajta. Például a munkások 1945-ben az egyik nyomdából kidobtak egy nyi­las munkavezetőt. Ez a fasiszta bitang évekig üldözte a dolgozók soraiból kiemelt kádereket hazug rágalmakkal. Rendszerint azt írta, hogy az illető munkás nyilas volt, fűszerezve az egyéb hazugságok­kal. Minden ilyen rágalmazó leve­let három helyre küldött meg: a Pártközpontba, annak a minisz­tériumnak a személyzeti osztályá­ra, ahol az illető káder dolgozott, és az Államvédelmi Hatóságnak. A mi megvizsgált esetünkben, ahol ezt a bitangot lelepleztük, ezt a hazugságokon alapuló bejelentést egyik helyen sem vizsgálták meg, hanem azt ténynek fogadták el és megindították az eljárást a ren­des, becsületes dolgozók ellen. Mindegyik helyen a másik fórum­ra hivatkoztak, a személyzeti osz­tály a pártközpontra, hogy onnét is ezt a véleményt kapta, a Párt­központ a rendőrhatóságra, ahol szintén ott feküdt a bejelentő ha­zugsága, hogy ott is úgy tudják, hogy ez a káder fasiszta volt Ez­­zel a rágalmazóval személyesen is megismerkedtünk, mert átadtuk a bíróságnak, ahol elnyerte méltó büntetését. (Taps.) Még csak nem is tagadta, hogy sorozatosan hazug­ súgókat írt. „Én haragszom m­a­gukra, — mondotta — és eddig még senki sem kérdezte meg tőlem, hogy az igazat írom-e? (Derültség.) Elvtársak! Semmiféle vélemény, vagy Információ nem mentesítheti a pártfunkcionáriust a hivatalve* zetőt, vagy a személyzeti osztály* vezetőt attól, hogy ő magának is legyen véleménye, hogy ő a maga részéről is megvizsgálja a saját emberére vonatkozó bejelentéseket. És ha az ő véleménye, az ő vizs­gálata mást mutat ki, mint a neki küldözgetett papír, hát harcoljon keményen a maga igazságáért Ilyen esetek történnek ott, ahol papírszagú a munka, ahol nem vizs­­gáljuk meg a bejelentéseket, ahol az embert nem nézik, munkatár­­sak­ meg sem kérdezik, hanem a hazug papírok alapján döntenek a sorsa felett. Ilyen esetek történ­nek ott, ahol ellenőrzés nélkül a ká­­derjellemzésekbe írják bele az ilyen hazugságot és így a rágalmazó ko*­holt vádjaiból szigorúan titkos do­­kumentum lesz, amit most már páncélszekrényben őriznek. Minden rágalmazó titkos álma, hogy kila* Iáit hazugsága valamilyen hatóság levélpapírjára kerüljön, s mint ilyen, a hatóság tekintélyével alá* támasztva, meginduljon a halha­tatlanság útján és elkísérje a míg* rágalmazott kádert egész életén át. Meg kell mondanom, hogy jóné­­hány rágalmazónak sikerült ez az álom és hazugságaikat, rágal­­maikat a személyzeti osztályvezetők munkatársai berakták dossziéjuk­ba, mint szigorúan titkos anyagot. Az ilyen rossz papírmunka nyomán sok rendes, becsületes embert ért meg nem érdemelt sérelem. A Központi Ellenőrző Bizottság vizsgálata 53 esetben állapította meg, hogy hazug rágalmakkal vá­­doltak meg egyes párt. és állam­i vezető funkcionáriusokat. Sajná­lattal kell megállapítani, hogy több helyen anélkül, hogy megvizsgál­­ták volna, hitelt adtak a rágal­­maknak és érdemtelenül részesítet­­tek hátrányban rendes elvtársaka­t. Például Wilheim Béláné a Duclos bányagépgyár munkásnője több éven át küldözgette különböző hi­vatalokhoz és a sajtóhoz a gyár igazgatója elleni bejelentéseit. A­ Bejelentések zömében rágalmazó és becsületsértést is magukban foglaló írások voltak. Hátterükben az állt, hogy a gyár igazgatója nem volt hajlandó Wilheim Bé­­lánét az általa kívánt helyre elő­léptetni, mert nem tartotta arra alkalmasnak. Wilheim Bélánét számos helyen hallgatták meg. Tömegével írt bejelentéseit sok helyen hónapo­­kon át vizsgálták. A gyár igazga­tóját becsmérlő kijelentéseiért egyes helyeken még meg is dicsér­tek. De azt nem nézték meg, hogy mögötte egy kispolgári, tehetségte­len, törtető egyén ellenszenve áll. Wilhelmné egész nap gyűjtö­gette a Duclos gyárban az adato­kat, szinte ez volt a munkája. És ha látott, vagy hallott valamit, amit az első munkavezető félóra alatt rendbehozhatott volna, meg­­­­írta az ország 10 különböző hi­vatalának. Az ilyen emberek nagy károkat okoznak, mert egyrészt büntetle­nül rágalmaznak, rendes, köztisz­teletben álló vezetőket, másrészt a központi szerveket zaklatják olyan ügyekben, amikben egy mű­­helyrészlegvezető azonnal és ered­ményesen intézkedhet. Az ilyen rágalmazók nemcsak azoknak ártanak, akiket rágalma­zásaik céltábláiul választottak, ár­talmasak azért is, mert pártszerve­­zeteink figyelmét elvonják a tény­leges meglévő fogyatékosságok feltárásától és kiküszöbölésétől. Pártunk előtt álló feladatok si­keres megoldása sok erőt és ener­giát követel. Az eredmények nem maguktól jönnek. Azokat szívós harcban kell kivívnunk, legyőzve az­ utunkon tornyosuló akadályo­kat és nehézségeket és az ellen­ség minden bomlasztó kísérletét. A Központi Ellenőrző Bizottság munkájának politikai színvonalát is tovább kell javítani. Gyorsab­ban és szigorúbban kell fellépni azok ellen, akik eltérnek a párt és kormányhatározatokban elfo­gadott irányvonaltól, mindazok ellen, akik vétenek a pártélet leg­főbb törvénye, a szervezeti szabály­zat ellen. Kérem a tisztelt Pártkongres­­­szust, hogy a Központi Ellenőrző Bizottság munkájáról tett beszá­molómat fogadja el. (Nagy taps.) Ezután Szalai Béla elnök java­. (Folytatás a harmadik oldalon)

Next