Délmagyarország, 1954. július (10. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-01 / 154. szám
DELMOGYORORSZAG4 DIMITROV BESZÉL... Részlet Georgi Karaszjarov bolgár író „Két beszéd" című írásából Ha valaki akárcsak egyszer is hallotta Georgi Dimitrovot, nem tudta elfelejteni. Minden hallgatójának lelkében kitörölhetetlen nyomot hagytak szavai. Mintha ugyanabban az időben nem is ezer hallgatóhoz beszélt volna, hanem külön-külön mindenkivel baráti melegséggel fűtött szívélyes beszélgetést folytatott volna. Mindazok számára, akik hallgatták, Dimitrov személyes ismerőssé vált, olyan emberré, akit minden hallgatójához f eltéphetetlen szálak fűztek. 1945 november 6-án a szófiai Nemzeti Színház nézőterén azzal az érzéssel foglaltunk helyet, hogy viszontlátjuk és ismét beszélni halljuk egyik igen közeli barátunkért. Várakoztunk: elterjedt a hír, hogy Dimitrov már visszatért hazájába. És minden pillantás azokra a helyekre szegeződött, ahol megjelenhetett. Dimitrov megjelent a miniszterek páholyában és igyekezett észrevétlenül maradni, nehogy megzavarja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából rendezett ünnepség műsorát. Vissza lehet-e azonban tartani a nép lelkesedését? Úgy robbant ki a lelkesedés, mint egy vulkán kitörése! Alig, hogy megpillantották, máris mindenki talpon állt: “Dimitrov! Dimitrov!« A taps a földszint első soraiban kezdődött, aztán felcsattant az első emeleti páholyokban, majd igazi viharként töltötte be a ragyogóan megvilágított hatalmas nézőteret. Dimitrov felállt, könnyedén meghajtotta magát és mivel a taps most már szűnni nem akaró mennydörgéssé növekedett, kezével köszöntötte a jelenlevőket. Zúgott az egész nagy terem. Semmi sem volt képes megállítani a leírhatatlan örömet, a viharos lelkesedést ebben a pillanatban, amikor számkivetésének hosszú évei után találkoztunk dicső vezetőnkkel, tanítónkkal és elvtársunkkal. Ez a nagy ember, a lipcsei hős, a nép lángelméjű és hűséges fia, az 1923 szeptemberi és az 1944 szeptemberi felkelések szervezője és vezetője, a nemzetközi munkásmozgalom kiváló harcosa, a kommunista párt főtitkára visszatért szeretett hazájába. Dimitrov felemelt kezével hiába igyekezett csitítani a lelkesedés kitörését, hogy az emlékünnepség műsorát folytathassák. A taps és az éljenzések minden mozdulatára erősödött. — Beszéljen Dimitrov! — kiáltott fel valaki. Ezt a kiáltást mindenki átvette és hatalmas erővel visszhangzott a folyosókon, benyomult messze a színfalak mögé. Minden jelenlévő talpon állt, fellelkesítette az öröm. Mindenki hallani akarta annak az embernek a hangját, aki erkölcsi győzelmet aratott a vad hitlerizmus ellen akkor, amikor ez hatalmának fénypontján volt, mindenki hallani akarta azt az embert, aki száz és százmilliók szivébe öntött hitet és bátorságot. Beszéljen Dimitrov! — kiáltotta mindenki kórusban. Dimitrov, aki egyenest a repülőtérről jött a színházba, igen fáradt volt, de nem tudott ellenállni a viharzó embertengernek. Lement a színpadra. 23 viharos esztendő után ismét hallottuk hangját, közvetlen közelről láthattuk. Milyen változásokat hoztak ezek az évek és a hitleristák fogságában elszenvedett kínzások! Egykor sötét és sűrű haja most már ritkás volt és ezüstös szálak vegyültek bele. Testalkata, bár még mindig egyenes és tekintélyt keltő volt, elvesztette rugalmasságát. Hangszíne mélyebbé és rekedtté vált, szavai, amelyeknek még nagyobb súlyt adott a sok bölcseség, szaggatottak voltak. Csak a szeme maradt a régi, az a szempár, amely egykor az “újjászületés” színház szegényes színpadáról ölelt át bennünket, ez a melegen csillogó és nedves szempár, amely az őz szemére emlékeztetett. Kézmozdulataiban már nem volt meg ugyanaz az energia, de szavai, amelyekből a nép iránti szeretet áradt, és amelyeket kézmozdulataival kisért, most még mélyebben behatoltak hallgatóságának lelkébe. Mert Dimitrov szava a nép szava, volt @ioda hegedül Salettvizsga a színházban JÚNIUS, A VIZSGÁK HÓNAPJA, az ifjúság számára sok izgalmat és örömöt, de néha bánatot is jelent. Az a vizsga, melyet vasárnap délelőtt a Nemzeti Színházban láttunk, azt hiszem, az összes résztvevő, mind a nézők, mind a szereplők részére csak örömet és boldog izgalmat jelentett. Ezen a matinén a helybeli állami balettiskola növendékei mutatták be munkájuk eredményét nyilvános tanévzáró vizsga keretében. A zsúfolásig megtelt nézőtér — a sok kis húg, öccs, barát, barátnő — türelmetlenül várta a függöny felgördülését. Először a balettképzés legfontosabb mozzanatát, a rúdgyakorlatokat láttuk a különböző évfolyamok növendékeitől, majd a kargyakorlatok következtek. A gyakorlatokat a Vaganova-rendszer alapján fegyelmezetten és elég szabályosan csinálták a növendékek. Persze, akadt itt-rojt egy-egy hanyagabb kéz-, vagy lábtartás, de a szabályos mozgás beidegződése hosszabb időt igényel. A gyakorlatok után úttörőtábor elevenedett meg előttünk. A kispajtások szórakoztatására a szomszédos táborból népi táncosok érkeznek; lendületes polka után ügyes és kedves hollandi táncot járnak el nagy sikerrel, majd humoros tiroli tánc következik. Leánykarikázó után a Krumplicskával zárják műsorukat a népi táncosok. A tábori jelenet után spanyol táncot adott elő Aranyossy Ernő, majd Csajkovszkij Virágkeringőjére szép pas de deux-t táncolt Lakatos Károly és Csongor Klára. A SZÜNET UTÁN következett a bemutató fénypontja, a Csodahegedűs című gyermekbalett három felvonásban. A királyi palotában nagy napra készülnek. A kis szobalány (Szabó Kati) gondosan törölgeti a port, miközben az inas (Pataki Tibor) legyeskedik körülötte. De jön az udvarmester (Aradi Imre), szétnézni, hogy minden rendben van-e. Azután a nevelőnőnek (Tranger Sári) kezd udvarolni. Kettősüket a királyi pár (Rádi Ferenc és Török Kata) érkezése zavarja meg. A felségek méltóságteljes menüettet járnak el, majd mint egy megelevenedett porcellánfigura, bejön a bűbájos kis hercegnő (Halász Eszter) s helyet foglal szülei lábainál a trón szélén. Kezdődik a nagy esemény. Jönnek a kérők, de a kis hercegnő elutasítja a gazdag lovagokat, akik leverten távoznak. Ezután bejönnek a hercegnő barátnői, hogy tánccal, labdajátékkal szórakoztassák őt. Egyszerre azonban andalító hegedűszó hallatszik kintről. A hercegnő és barátnői könyörgésükkel megtörik a király ellenállását és behívatják a csodahegedűst (Nagy Erzsébet). A hercegnő és a hegedűs kölcsönösen megszeretik egymást, kedves pas de deux-t táncolnak, majd a fiú megkéri a leány kezét. A király ezen a merészségen felháborodik és kidobatja az új kérőt. A hercegnő vigasztalhatatlan. A csodahegedűs azonban visszalopakodik s játékával elaltatja az egész udvart. Az elaltatottak előtt álmukban vásári jelenet elevenedik meg, ahol egy mecklenburgi csoport táncol, különböző mutatványosok jönnek, Polichinellak (Lukácsi Olga, Révész András és Tóth Bea), kik ügyes akrobatatánccal szórakoztatják a közönséget. A kötéltáncosnő (Rubinstein Jutka) kifejező mozgásával szinte elhiteti, hogy valóban kötélen táncol. Majd egy vándor cigánycsoport vetődik a vásárba, a tüzesszemű cigánylány (Érdi Ildikó) fürge táncot jár. A vándorcigányokkal megérkezik cigányruhában a csodahegedűs a kis hercegnővel. Bemutatott táncuk után a kislány adományokat gyűjt s éppen ekkor érkeznek meg a királyi szülők, kik gyermekükért tűvé tették már a félvilágot. A királyné, meglátva kéregető lányát, ájultan esik össze. Ezzel vége az álomnak, felébrednek. A király az álom hatására visszahívja a csodahegedűst s neki adja a kishercegnőt. A három különböző korú csoport által eljárt történeti társastáncok, a vőlegény és menyasszony boldog duettje után ünnepélyes esküvői tánccal vonul el a násznép. A BOGA ARANKA tervezésében készült rokokó és más szép jelmezekben táncoló ügyes kis szereplők teljesítményén meglátszott az előző idők fegyelmezett munkája. De nemcsak a tánc, hanem — ami a baletthez még nagyon fontos — a színpadi játék terén is láttunk néhány megnyilvánulást, mint például a királyi pár, aki méltóságát mozgásban és arcjátékban végig megtartotta, vagy a kis hercegnő, amint öntudatos határozottsággal utasítja el kérőit, akik leverten távoznak. A fáradhatatlan és lelkes oktató, Till Elza, nagy feladatra vállalkozott, amikor a 80 tagú különböző korosztályokból összetevődő (4—14 évig) gyermekgárda tudását ilyen nagyszabású műsor keretében mutatta be. Tánckultúránk fejlődését és az oktató szakszerű, gondos munkáját dicséri ez a nagysikerű vizsgaelőadás. . .1 f B. Egey Klára Csütörtökön kezdik meg a nyeremények kifizetését A Harmadik Békekölcsön második sorsolásán 187.850 Harmadik Békekölcsönkötvényt sorsoltak ki 59 millió 613.400 forint nyereménnyel. A nyeremények kifizetését csütörtökön reggel kaadik meg az Országos Takarékpénztár valamennyi fiókjában, kifizetőhelyen és az ország összes postahivatalában. Több, mint háromezer helyen válthatják majd be a nyerők kihúzott kötvényeiket. CSÜTÖRTÖK, 1954 JÚUUS 1 A zeneiskolák tanévzáró ünnepsége Vasárnap délelőtt a Zeneművészeti Szakiskola hangversenytermében Kollár Pálné igazgató szép ünnepség keretében zárta le az 1953—54-es tanévet. Beszédében vázolta a tanév fontosabb eseményeit és összefoglaló képet nyújtott az intézet pedagógiai és művészeti munkájáról. A statisztikai adatok a szakiskola fejlődésének újabb bizonyítékai. Az igazgatói beszámoló után került sor a tanári oklevelek és végbizonyítványok kiosztására. A művészi kiállítású diplomákat Sebők György Lisztdíjas zongoraművész, a tanárképesítő bizottság elnöke adta át az új tanároknak. Ezután Simon Béláné, a szülői munkaközösség elnöke, majd Pap Sándor DISZ-titkár tartotta meg beszámolóját. A kotta- és könyvjutalmak szétosztása után színvonalas növendékhangverseny zárta be az ünnepséget. Vasárnap délután az Állami Zeneiskola tanévzáróján Zucker Hilda igazgató ismertette az iskola egyéves munkásságát. A két éve fennálló zeneiskola, miniszteri értékelés szerint az ország 38 zeneiskolájának élére került, ami elsősorban a kiváló tanári kar munkájának köszönhető. A zenetanulási igény állandó emelkedése bizonyítja, hogy kormányzatunk mennyire helyesen cselekedett, amikor a Szakiskola mellett az állami Zeneiskolát állította fel. Az igazgatói beszámoló hangsúlyozta a két iskola harmonikus összműködését és felsorolta azokat a hallgatókat, akik a következő tanévben már a Szakiskolába kerülnek magasabb képzésre. A solfége-verseny jutalmainak kiosztása után kitűnően sikerült tanári hangverseny zárta be az ünnepélyt. Vivaldi két hegedűs versenyművét Csonka Miklósné és Perényi Pál tolmácsolta a stílus hibátlan érvényrejutásával, megragadó tónussal és pompás technikai precizitással. Chopin két zongorára írt C-dúr Rondeau-ját Nagyné Varjú Irma és Bachné Káldor Vera mutatta be a mű romantikus tartalmának kiaknázásával, gazdag színskálával és lendületes virtuozitással. »., * 1, Szatmári Géza Anyakönyvi hírek Született: Szabó Mihály —J.Slitt Zsófiának István, Tóth József—Judik Máriának Katalin, Kónya Imre—Nagy Évának Lajos, Tari István—Molnár Juliannának István, Laczó Frás—Rédai Etelkának András, Soós Pál—Molnár Máriának Ilona, Vörös Ferenc—Csányi Emíliának Mária, Varga Endre—Szatmári Erzsébetnek Gábor, Kiss György—Szűcs Ilonának Ilona, Kiss Imre —Galiba Rozáliának Éva, Kopasz Sándor —Péter Irénnek Zoltán, Dr. Biakó György —Szabó Klárának Ágnes, Németh Gábor— Wenner Etelkának Gabriella, Tóth Kálmán -Kozma Ilonának Éva, Ördög Lajos— Jancsó Irénnek Ágnes, Terhes Mihály— Fogas Annának Mihály, Laci István— Miklós Jusztinának István, Csikós István — Gelegonya Máriának István, Faragó Pál —Iekler Amáliának Sándor, Berta Antal— Hegedűs Piroskának Mária, Rátz József— Szekeres Rozáliának Zoltán, Boroskocsonyi István—Molnár Saroltának István, Dr. Elek Ferenc—Buda Gizellának Ákos, Szöllösi András—Imre Rozáliának Rozália, Notheisz János—Márki Hornnak Antal, Mészáros Mihály—Mihaleczki Katalinnak Edit, Balogh Imre—Bruck Emíliának Katalin, Üveges József—Grosin Juditnak Judit, Mák Ernő—Körösi Teréziának Károly, Ambrus Gáspár-Patkó Máriának Károly, Ökrös József—Ökrös Erzsébetnek Tibor, Sebestyén Béla—Bugyi Annának Magdolna, Hammermüller Nándor—Homolya Ilonának Gertrud, Dr. Hertelendy Géza—Vata Emíliának Géza, Szalma Pál —Halál Máriának József, Borbély Ferenc —Greger Ilonának Judit, Horváth József —Vaszil Ilonának József, Dr. Pleskó Béla—Bauernfeld Máriának Mária, Siklósi Tibor—Erdélyi Katalinnak Tibor, Márki Antal—Géczi Annának Mária, Rekeczki Károly—Luhász Elvirának Attila, Buda Ferenc—Vőneki Irénnek Éva, Debreczeny Zsombor—Sztriha Emíliának Mária, Jankovics Lajos—Márki Jolánnak Ferenc, Bodó Zoltán—Sz(gi Ilonának Gyula, Bodrogközy Tamás—Gajó Ilonának László, Dura József—Temesvári Margitnak Ferenc, Horváth József—Gáli Erzsébetnek István, Gyuris János—Rácz Etelkának Erzsébet, Ficisz József—Röhman Máriának Mária, Handk Lajos—Tóth Margitnak Margit Kiss Pál—Frankó Etelkának Zsuzsanna, Szilágyi Lajos—Halál Máriának L.jjo?, Nagy László—Szuhamelli Erzsébetnek Miklós, Birling József—Molnár Margitnak József, Virgoncz János—Kéri Máriának László, Ábrahám András—Tóth Máriának Mária, Varga János—Lázár Gizellának Gizela nevű gyermeke. Házasságot kötöttek: Seres Sándor—Soós Julianna, Temesvári László—Orris Irén, Fehér István—Harmos Ilona, Vajda Fábián—Pandur Piroska, Mészáros Mihály— Nagy Rozália, Szabó Péter—Ürge Anna, Kárpáti Zoltán—Jantó Erzsébet, Répás Géza—Berta Rozália, kiégett Róbert-Virág Anna. Elhaltak: Juhász Vince *9. Bálint Mihály 65, Hódi Istvánná, Ábrahám Kíidmön Julianna 66, Csúcs Mihályné Misenki Mária 62. Szőke Istvánná Alföldi Sára 73. Józsa László 20. Bagits Antalné Délenny Julianna 80. Vági Ferenc 1 hónapos, Vincze Lászlóné Kocsis Rozália 75, Dr. Sátor Józsefné Fördögh Olga 77, Jójárt Ferencné Csiszár Veronika 83, Csánki Katalin 38, Szentgyörgyi Ferenc 80,Tiprrcf István 22, Varga Antalné Tóth Mária 62, Bakó Sándorné Puskás Julianna .“2. Szoknia István 4 hónapos, és Füzesnéry Zoltán Lajosné Csorba Erzsébet 49 éves korában. Az amerikai katonai repülőgépek durván megsértik a nyilttengeri hajózás szabadságát Vlagyivosztok (TASZSZ) Azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok haditengerészeti erői Tajvan szigete körzetében lefoglalták a Tuapszen szovjet tartályhajót, Vlagyivosztokban felhívják a figyelmet arra, hogy amerikai katonai repülőgépek hosszú idő óta rendszeresen átrepülnek a távolkeleti tengerek és a Csendes-óceán vizein és főként a Tajvan szigetének körzetében haladó szovjet kereskedelmi hajók felett. Ezek a repülőgépek alacsony repülésben, a szovjet hajókhoz veszélyes közelségben tűnnek fel, néhány kört írnak le a hajó felett, néha pedig egy óra hosszat is köröznek felettük. E repülőgépek ilyenfajta cselekményei nyugtalanítják a szovjet kereskedelmi hajók utasait és legénységét E cselekmények durván sértik a nyílttengeri hajózás szabadságát és azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államok katonai hatóságai teljességgel semmibe veszik a nemzetközi jog általánosan elfogadott alapelveit. 129. — Elvtársaim! Én elni megyek Budapestre — jelentette ki a szónok. Érezhető volt: a beszéd végén jár. — Onnan sugárzik az eszme szerteszét az ipari és a mezei munkások tömegébe. Velem jön innen egy legény, Vasas Imre. Ismerjük őt még Aradról, amikor az épitősztrájkban részt vett. Ő lesz az összekötő. Majd hazajár, s elbeszéli idehaza, mi történik Budapesten? Odafönt megtájékoztatja a pesti munkásságot az alföldi szegénység helyzetéről. Ugye eljössz, Imre öcsém? — Mosolyogva hunyorgott a fiúra és várakozott egy percig. — Elcsattant a legény hangja. „Tehát elmegy. Faképnél hagy. Háromszorosan árva lesz az életem ... Nincsen szíve a csavargó gazembernek. Eddig is csak hitegetett ... Maca visszafojtotta a könnyeit. A fájdalmán úrrá lett a szemérem, s a büszkeség. Az aradi mesterlegény befejezőül mondott még néhány szót és félreállt. Megtapsolták. Imre körülpillantott. Száz és száz szem nézett rá barátságosan. Úgy érezte, a taps neki is szól, nemcsak Kelemennek, szár perc múlva, mikor Körmendi szónokolt s azt mondta, hogy nagyon jó lesz, ha rendszeres tájékoztatást kapnak a budapesti elvtársaktól, utazása még sokkalta fontosabbnak tűnt előtte. A lefelé haladó nap sárgáspirosra színezte a nyugati égboltot. Megindult a szél is a nádas fölött. Maca nem figyelt semmire. Még arra se, hogy már Vasas Tamás beszél. És a hűvös szellőre se. Számára végetért BÚadeö. KOVÁCS MIHÁLY REGÉNYE Tamás keze szakadatlanul csapkodott jobbra-balra. A kopott szűr, mint két szárny, úgy lengedezett nagy robosztus alakján. Arról beszélt, a két öklét, meg a börtönben ráragadt kevés szocialista tudományt igaz szívvel ajánlja föl. Ő megteszi, amit tud, ha jónak látják maguk közé fogadni az elvtársak. Mert mint a bűnt, gyűlöli a nép kiszijolyozóit. Az otthonában eltöltött két hét alatt kissé összeszedte magát. Arca simább, teltebb lett. Szeplői virítottak, a két szeme csillogott. Bördös, parasztos szava úgy hömpölygött, mintha az ég dörögne. A hallgatóság hátrább ülő csoportjai suttogva megvitatták, hogy ki az apja, ki az anyja, merre lakik, s milyen embernek látszik. Beszédéből kitetszett, hogy nem oly tanult, mint az aradi kőműves, nem is olyan megfontolt még, mint az öreg Körmendi; ő hajította az első féltéglát a városháza ablakába. Keresztüllőtték a combját, rá se rántott. Lebírhatatlan erő van a testében. És okosan, szívből beszél. Mint mondja is, a Csillagban sokat tanult Kapás Kemény Jánostól. Meg lehet bízni benne. Mert az ilyen behemót fiatalember kaszával és kapával is nekimegy, ha kell, egy huszárezrednek is. — A feleségem is itt ülni. — Tamás Zsófia mutatott. » Ő is azon a gárton van, amin én. Nem vagyunk még öregek, de az élet megdögönyözött bennünket cudar módon. ----------&mi különösen szegény feleségemet . . ' 'Az alkonyi fény, s a boldogság Zsófi arcát kerekre varázsolta. A két kezét összefonva, szerelmesen, büszkén nézett az urára. Arra gondolt, már nem olyan nyersnyakas és hirtelen, mint amilyen volt. Hangja pontosan ugyanaz, mint amikor Hegedűs tanyáján megismerte, a szeme viszont megfontoltabb, gondolkozóbb. Lám, most, ahogy hátraint, a ködben úszó városi tornyok felé, lobognak a szemében a kék lángocskák. Ilyenkor nagyon mérges. Képes törni és zúzni. Máskor viszont, ha a feleségére néz, amikor a jövőről, a gyerekekről beszélgetnek, végtelen nagy szeretet és gyöngédség ül a szemében. A szabadság, műveltség és jólét szent országát, amiről Tamás beszélt, Zsófi úgy képzelte el, hogy akkor majd nem mossa meg a kupecgazda lábát a szolgálólány. Egyáltalán nem lesz abban az országban szolgáló és tanyásbéres. Mert vagyonok sem lesznek. Csak emberek és asszonyok, körülöttük vidámkedvü leányokkal, legényekkel és sok, kövér, pirosszájú, édes, apró kisgyerekkel. A nádas végtelenjében alámerült a víz:63 nap. A száz és száz ember, asszony mozdulatlanul hallgatta Vasas Tamást. Fejük fölött párosával repültek a fészkükre a madarak. Berregtek és csivizltek. Tamás pedig egyre mondta, ami a szivén feküdt. Keshedt szűre bronzvörösen szálldosott a teste körül, 8 nagydarabon eltakarta az eget. VÉGE