Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-01 / 50. szám
Világ proletárjai egyesülhetek! AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 50. SZÁM KEDD, 1955 MÁRCIUS 1. ÁRA: 50 FILLÉR Béke kell a világnak, s béke less ! • A IV. magyar békekongresszus vasárnapi ülése A IV. magyar békekongresszus vasárnap délelőtt folytatta tanácskozásait. Az ülés elnöke számos üdvözlő távirat közül néhányat felolvasott, majd bejelentette, hogy az üzemi békemozgalmi munkával foglalkozó bizottság megkezdte munkáját. Ezután a békekongresszus jelölőbizottságára tett javaslatot fogadták el egyhangúlag- A Csongrád megyeiek ajándéka sereg, A magyar nép szabad és jó módban él A jelölőbizottság megválasztása vető feltétele: a Magyar Néphadután Gál Ferencné makói egyéni dolgozó parasztasszony tolmácsolta a csongrád megyei békeharcosok üdvözletét, majd átnyújtotta az elnöknek a Csongrád megyeiek ajándékát: egy szépen sült jókora cipót. Az elnök megszegte a kenyeret, s ezeket mondotta: — Ezt a kenyeret igyekezzék, megvédeni minden magyar dolgozó. Számos felszólaló után Káldy Zoltán pécsi evangélikus esperes emelkedett szólásra és hangsúlyozta: egyek népünkkel a béke megőrzéséért vívott küzdelemben, mert a továbbhaladást csak a béke biztosítja. — A mi egyházunk népe tudja, hogy nem elég nemet mondani a hidrogénbombára és a német militarizmusra. Igenre van szükség a békéért való munkálkodás területén. — mondotta. A következő felszólaló Josef Lukacevic szlovák építésügyi megbízott, a csehszlovák békeharcosok küldötte volt. Felszólalásában kiemelte: nem véletlen, hogy a Magyar Népköztársaság és a népi demokratikus Csehszlovákia a történelem folyamán most először találkoznak őszinte és meghitt barátsággal és éppen a béketáborban. Ez a magyar békekongresszus is annak a nagy gondolatnak a szolgálatában áll, hogy mindenki, aki a békéért harcol még jobban érezze át a béke hatalmas erejét. — Nagy erő áll mögöttünk! — mondotta. — Népeink erős békeakarata és a hatalmas Szovjetunió békepolitikája. Esze Gábor talpai parasztember, Jenei Lajos Kossuth-díjas olvasztár és Sümegi János szécsényi dolgozó paraszt után Kim Gi Szuk a koreai nép küldötte szólalt fel — a kongresszus lelkes tapsától kísérve — magyar nyelven és kijelentette, hogy a koreai nép is csatlakozik a Béke-Világtanács felhívásához, amely harcba szólította minden ország népét a béke megvédéséért. Ezután Lukács György, a Béke- Világtanács tagja emelkedett szólásra és az értelmiségi bizottság munkájáról számolt be. Lukács György megállapította, hogy a magyar értelmiség tevékenyen kiveszi részét a békéért folyó harcból. Rámutatott arra is, hogy az értelmiségiek között vannak még olyanok, akik mindennapi munkájukban keveset foglalkoznak a békeharc kérdéseivel. Ezek álláspontja, az ugyanis, hogy a kormány a békéért harcol, tehát minek kell nekik is a békéért tevékenykedniök, helytelen következtetés. Akik így gondolkodnak, azok tévednek. A hidegháború elsősorban ideológiai háború, az imperialisták egyre azt hangoztatják, hogy a népi demokratikus országok állítólag leigázott népeit fel kell szabadítani. Nekünk, magyar értelmiségieknek kötelességünk bebizonyítani a világ közvéleménye előtt, hogy itt szemenszedett hazugságról van szó, hogy a magyar nép szabad és jó módban él, hogy a magyar kormánynak minden békecselekedetét a magyar nép — benne a magyar értelmiség milliói — támogatják, egy emberként állnak kormányunk mögött a békeharcban. Ehhez azonban cselekvésre van szükség. . A cselekvés formái különbözőek egyének szerint, de a győzelem kivívásához az értelmiség aktív szerepére is szükség van. Végül kijelentette, hogy feladatunk kialakítani azokat a módszereket, amelyek segítségével a jogász, a tisztviselő, vagy a pedagógus a legjobban tudja hasznosítani munkáját a békemozgalomban. Ezután Mekis József, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke számolt be az üzemi békemozgalommal foglalkozó bizottság vitájáról. Bár az üzemi békemozgalom ért el eredményeket, a feladat az, hogy tovább erősítsük e bizottságokat és erre a munkára olyan embereket jelöljünk ki, akik tájékozottak a politikai kérdésekben és akik jó gazdasági munkájukkal kivívták dolgozó társaik tiszteletét és megbecsülését. A jó munkához elengedhetetlenül szükséges, hogy az üzemi békemozgalom együttműködjék a munkásosztály legnagyobb, legszélesebb tömegszervezetével, a szakszervezettel. A magyar munkásosztály szilárdan a béke ügye mellett áll. A béke megvédésének eltökélt szándéka azonban senkiben se keltse azt az érzést, mintha mi tétlenül néznék a béke ellenségeinek sötét, alattomos készülődését. Ha felfegyverzik Nyugat-Németországot, mi sem maradunk tétlenül és a magyar munkásosztály a világ békeszerető népeivel megtalálja a módját, hogy az imperialista tervekre méltó módon adjon választ. Népünk, munkásosztályunk kész támogatni minden olyan törekvést, amely a béke megszilárdítására, az új háború megakadályozására irányul. A magyar munkásosztály ezért üdvözli örömmel a Szovjetuniónak a béke megszilárdítására irányuló újabb kezdeményezést, azt a felhívását, amelyben a világ népeihez és parlamentjeihez fordul az új háború megakadályozása céljából. Kazán*< nem védtelen ország Kovács Pál olimpiai és világbajnok, majd Potzmann Herman Vas megyei küldött után Szabó István altábornagy, a Néphadsereg képviseletében szólalt fel. Kiemelte beszédében, hogy az Egyesült Államok durva beavatkozása a Kínai Népköztársaság belügyeibe, a Wehrmacht újrafelfegyverzésének tényei fokozott éberséget és tetteket követelnek. — A népi demokratikus Magyarország békés ország — mondotta. — A mi békeszeretetünk és békeakaratunk azonban egy pillanatra sem jelenti, hogy hazánk kiszolgáltatott és védtelen ország. Mi b>ékét akarunk, nem akarjuk, hogy des hazánk az imperialista kanndorok háborús területe legyen. Ezért hozta létre pártunk és kormányunk népünk szeretett gyermekét, a Magyar Néphadsereget. Szocialista államunk jellegéből következik, hogy Néphadseregünk soha nem fog hódító, rabló háborút viselni. Végül hangsúlyozta: a béke megvédéséhez nem elegendő a békevágy, olyan erő is kell, amely féken tartja és ha szükséges, mégis semmisíti a népek békéjére és szabadságára törő agresszorokat- Hála pártunknak és kormányunknak hazánkban is megvan a béke alapSzünet előtt felszólalt még Setét Mátyásné, kétényegyházi dolgozó parasztasszony és dr. Kisbán Jenőné tatabányai főorvos. Szünet után az első felszólaló Tolnay Klári Kossuth-díjas színművésznő, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze volt, aki a kongresszus nagy tapsa közepette jelentette ki: — Békét akaróink. Ez a követelés már eljutott minden nép szívéhez, s a művész úgy érzi, akkor szolgálja leghívebben hazáját, ha minden képességével a béke védelmét hirdeti. Hirdessük a szép szó hatalmával, hirdessük a zengő kalapácsok erejével, hirdesse a szántóvető munkája nyomán virágba boruló föld: béke kell a világnak, s béke lesz! Új dalokat Bakoskaházi György Nógrád megyei bányász és Botlik István Aszód járási békebizottsági titkár után Maria Banus román költőnő szólalt fel, akit Nazim Hikmet, a nemzetközi békedíjjal kitüntetett török költő, a Béke-Világtanács tagja követett a szónoki emelvényen. — Hazámat halált hozó szerződések folytogatják — mondotta. — Törökország tagja az Atlanti Szövetségnek. Hazám földjét amerikai támaszpontok szelik keresztül, de az én népem békét akar, barátságban akar élni minden szomszédjával, a világ valamennyi népével együttműködve, meg akarja védeni a békét, harcol a nemzeti függetlenségért- Szeretném, ha a magyar nép, amely olyan csodálatos dalokkal ajándékozta meg a világot, most újabb dalokat teremtene, olyanokat, amelyek az atombomba és a német felfegyverzés ellen mozgósítanak, amelyek a gyűlöletet és az életnek a szeretetét sugározzák a halál ellen. Számos felszólaló után Tírdzs Eszkandri iráni küldött szólalt fel és adott reményének kifejezést: valamennyien egyesülve megnyerjük az emberiségnek ezt a nagy csatáját, a pusztulás, a halál, a nyomor és a sötétség erejével szemben. A világon béke lesz. Az üzemi békemozgalomról Sályi István műszaki egyetemi rektor felszólalása után Ferdinand Schattauer osztrák békeküldött szólalt föl, majd Barabás Tibor Kossuth-díjas író felszólalásának elhangzása után déli szünet következett. A déli szünet után Lacsán Mihályné, a szegedi békebizottság titkára elnökölt és bejelentette, hogy az ország városaiból, üzemeiből, falvaiból, termelőszövetkezeteiből, hivatalokból és iskolákból 652 üdvözlő távirat érkezett a kongresszushoz. Közölte továbbá, hogy Paul Robeson, a világhírű amerikai békeharcos magnetofon-szalagon angol és magyar nyelvű üzenetet küldött a IV. magyar békekongresszushoz. Üzenetének meghallgatása után Ránki György Kodály Zoltán és Erkel Ferenc egy-egy szerzeményét énekelte el magyar nyelven. Még jónéhány felszólaló után terjesztették a kongresszus elé a javaslatot az Országos Béketanács megválasztandó tagjaira, akiket a kongresszus egyhangúlag elfogaott. Az Országos Béketanácsban Csongrád megyét Arany Bálintné Hódmezővásárhely és Nagy Sándor, a Szegedi Textilművek főmérnöke képviseli. Ezután Bugár Jánosné olvasta fel a IV. magyar békekongresszus felhívását. Sőtér István zárszavával és a Szózat hangjaival végetért a IV. magyar békekongresszus. A IV. magyar békekongresszus felhívása a magyar néphez Még nincs egy évtizede, hogy a világ népei ünnepelték a német fasizmus feletti győzelmet. S ma, az amerikai háborús gyújtogatók újra feltámasztják Nyugat-Németországban a német militarizmust. A háborús bűnös hitlerista tábornokok ma újra fasiszta hadseregeket szerveznek. A német fasizmus a világtörténelem eddig legnagyobb katasztrófáját zúdította az emberiségre. De az amerikai háborús gyújtogatók még szörnyűbb pusztítást szánnak Európa és a világ népeinek: új világháborút készítenek elő, törvényesíteni akarják az atompusztítást, eltökélték magukat, hogy a náci gyilkosok kezébe adják az atomfegyvert. Tiltakozunk! Nem felejtettük el a második világháború 50 millió halottját, nem felejtettük el annak a félmillió magyarnak az emlékét, akik a fasiszták érdekeinek estek áldozatul. Nem felejtettük el a Japánra ledobott atombombák iszonyú pusztítását, nem felejtettük el azt a mérhetetlen szenvedést, amit a német elnyomók évszázadokon át népünkre zúdítottak. Nem felejtettünk és nem felejtünk el semmit! Mindenre emlékszünk s azt kiáltjuk: nem engedjük! Minden erőnk megfeszítésével azon leszünk, hogy meghiúsítsuk az imperialisták elvetemült terveit. Hatalmas tömegmozgalom bontakozik ki, Nyugat-Európa népei politikai tömegsztrájkokkal adják tudtára a háborús gyújtogatóknak: rosszul számítanak, ha azt hiszik, hogy a hátuk mögött, ellenük kirobbanthatják a háborút. Ebben az egész Európára kiterjedő harci mozgalomban ott van a mi elszántságunk, a mi kiállásunk is. Közös ügy, közös cél forraszt össze mindnyájunkat, az, hogy meghiúsítsuk az agresszív német katonai gépezet feltámadását, megakadályozzuk az atomháború előkészítését.Ügyünk győzelmét biztosítja, hogy békeharcunk a Szovjetunió vezette 900 milliós béketábor egyesített katonai erejére, erkölcsi fölényére és megingathatatlan egységére támaszkodik. A Szovjetunió bölcs külpolitikája megmutatta a béke biztos útját. Szerte a világon ugyanezt vallják a néptömegek: Németországot békés úton egyesíteni kell, az atomfegyvert törvényen kívül kell helyezni. Sokszínű, sokszínű, de egy célért küzdő mozgalmunk e követelésekben összeforrva válik minden eddiginél szélesebbé, hatalmasabbá. E nagy háborúellenes áramlat sodrában nő, árad, erősödik a mi hazai békemozgalmunk is. Kongresszusunk az atomháború és a német militarizmus ellen egységesen fellépő magyar nép harci seregszemléjévé vált. Bebizonyosodott: egyre többen ismerik fel hazánkban is, hogy minden nemzetközi vitás kérdés minket is érint — akár Nyugat- Németországról, akár az atomháborúról, akár Tajvanról van szó. Megmutatkozott, milyen őszinte, igaz vágy él az emberek többségében, hogy mindennapi munkájuk jó elvégzésével, helytállással pecsételjék meg aláírásukat, béke- és hazaszeretetüket. Békebizottságok, a béke ügyéért tenni kész magyar békeharcosok, békeküldöttek! Menjetek szét az országba, s vigyétek el kongresszusunk békeüzenetét. Váltsatok szót az emberekkel. Mondjátok el, hogy nagy küzdelmünkben minden egyes emberre szükség van. Értessétek meg, hogy a milliók összefogása az a soha nem ismert hatalmas erő, amelytől megriad és visszahúzódik a háború fenevadja. Magyarázzátok meg, hogy a háborús veszély eleven valóság. De magyarázzátok meg azt is, hogy a veszély elhárítása tőlünk függ, a mi munkánktól, helytállásunktól, erőnktől. Egyedül a békeszerető emberek egyesített ereje tudja meghátrálásra kényszeríteni a gonosztevőt! Minden igaz hazafi tudja, hogy hazánk, függetlenségünk, szabadságunk védelme és békénk védelme egymástól el nem választható. Békeharcosok, békeküldöttek, nagy ünnepünkre, hazánk felszabadításának, szabad életünk születésének évfordulójára készülve fogadjuk meg, hogy megálljuk helyünket munkában, fegyelemben, józanságban, becsületben. Erősítjük hazánkat, növeljük hazánk gazdasági és honvédelmi erejét, hogy biztosabbá tegyük a békét. Egységesek leszünk a béke védelmében, készek vagyunk megvédeni hazánk határait, függetlenségét, szabadságát, népünk békés alkotómunkáját. Igyekszünk minél több embert megnyerni; felvilágosító szóval minden ajtón bekopogtatunk, s megtaláljuk az utat a békéért már aggódó, de tettre még nem dobbanó szívekhez is. Pártunk és kormányunk békepolitikájának erősítésére felsorakoztatunk minden becsületes embert. Támogatjuk a Szovjetunió nagy történelmi harcát, amelyet az emberiség békés életének, jövőjének megvédéséért folytat. Adjon lendületet tanácskozásunk az aláírásgyűjtésnek. Amikor nevünket leírjuk, tegyünk mindnyájan fogadalmat önnön lelkiismeretünknek, hogy jó munkával, helytállással járulunk hozzá a béke seregének győzelméhez. Ha népünk küldöttei május 22-én megjelennek majd Helsinkiben, a nagy béke-világtalálkozón, vigyék el ezeket az aláírásokat. A magyar nevek milliói adják tudtára az egész világnak: nem nyugszunk bele soha-soha, hogy hazánk békéjét, Európa békéjét még egyszer feldúlja a német hódító;követeljük, hogy semmisítsék meg az atomfegyverkészleteket és haladéktalanul szüntessék be a tömegpusztító fegyverek előállítását. A népek összefogásával, népünk minden hű fiának összefogásával megvédjük a békét! Erősek vagyunk, igaz ügyünk, a béke ügye győzni fog. IV. MAGYAR BÉKEKONGRESSZUS Élüzemavató-ünnepség a Szalámigyárban Szegedi Szalámigyár 1954. negyedik negyedévi munkája eredményeként élüzem lett. Az avató ünnepséget este 6 órakor az üzem kultúrtermében tartották meg. Köves János elvtárs, az élelmiszeripari minisztérium húsipari igazgatóságának képviselője köszöntötte az étszem dolgozóit. Ismertette, hogy az elmúlt év negyedik negyedében a Szalámigyár tervét 109 százalékra teljesítette és exportkötelezettségeiknek is jól eleget tettek. Ezután a jó munkát végző dolgozók egész sorát említette meg, akik becsületes munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a Szalámigyár másodszor is kiérdemelje az élüzem kitüntetést. Az élüzemavató-ünnepségen a legjobb dolgozókat megjutalmazták. Aztán az élüzem dolgozói együtt szórakoztak, egészen reggelig. Békeharcosok kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a IV. magyar békekongresszus alkalmából a békemozgalomban kifejtett eredményes munkájuk elismeréséül számos békeharcosnak kormánykitüntetést adományozott. A Csongrád megyeiek közül Köteles János a vásárhelyi békebizottság titkára és Sipinkó Gyula, a Szegedi Víz- és Csatornaművek igazgatója, a városi békebizottság tagja a Munka Érdemérem kitüntetést kapta.