Délmagyarország, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-01 / 77. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Rövid külpolitikai hírek Dfinszk (TASZSZ). Március 30-án befejezte munkáját a Bjelorussz SZSZK Legfelső Tanácsának ülés­szaka. F. L. Kohonov pénzügyminiszter­nek az 1955-ös állami költségvetés­ről szóló beszámolójával kapcsola­tos vita után a Legfelső Tanács egyhangúlag jóváhagyta a Bjelo­­russz SZSZK 1955-ös állami költ­ségvetését. ★ London (MTI): Nyugati hírügy­nökségek jelentik, hogy az Angol Munkáspárt különbizottsága elfo­gadta Bevan nyilatkozatát. Bevan ígéretet tett arra, hogy alkalmaz­kodni fog a párt hivatalos irány­­vonalához. A különbizottság Bevan­nak a pártból való kizárása ellen foglalt állást. A Munkáspárt országos végre­hajtó bizottsága hosszas vita után elfogadta a különbizottság állás­foglalását, így tehát Bevan válto­zatlanul a Munkáspárt tagja mar Opártjában háromnapos értekezlet kezdődött a jugoszláv államvas­utak igazgatóságának és Magyar­­ország Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumának képviselői között. A tárgyalások célja: különleges ta­rifák megállapítása a Jugoszlávia­­ területén keresztül Magyarországra importált, vagy Magyarországról exportált áruk szállítására. ★ London (TASZSZ): Az ENSZ le­szerelési albizottsága március 30-án J. A. Maliknak, a Szovjetunió kép­viselője helyettesének, a Szovjet­unió angliai nagykövetének elnök­letével rendes ülést tartott. Már­cius 31-én újabb ülést tartottak. ★ Moszkva (TASZSZ): A Szovjet­unió Legfelső Tanácsának elnök­sége K. M. Szokolovot, a Szovjet­unió Minisztertanácsa mellett mű­ködő állami építésügyi bizottság elnökét felmentette a tisztsége alól. Az elnökség a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa mellett működő ál­lami építésügyi bizottság elnökévé V. A. Kucserenkot, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyette­sét nevezte ki­. Eden angol külügyminiszter az alsóházban és Nuri Szaid iraki mi­niszterelnök az iraki parlament rendkívüli ülésén szerdán egyide­jűleg bejelentette az 1930-ban meg­kötött angol—iraki szerződés fel­mondását és Anglia csatlakozását a török—iraki katonai szövetség­hez. Eisenhower sajtóértekezlete Washington (TASZSZ). Az United Press hírügynökség jelentése sze­rint Eisenhower elnök március 30-i sajtóértekezletén újságírók kérdé­sére válaszolva ismét rámutatott, hogy hajlandó résztvenni négyha­talmi értekezleten. Az elnök azon­ban hozzáfűzte, hogy sok veszély rejlik Churchill min­­iszterelnöknek abban a javas­latában, amely indítványozza napirend­ nélküli találkozó ös­­­szehívását. Az elnök kijelentet­te, hogy az Egyesült Államok hajlandó bármilyen alapon ta­lálkozni a Szovjetunióval és más hatalmakkal, ha ez a talál­kozó nem folyik le olyan körül­mények között, amelyek azt a benyomást keltenék, hogy az amerikaiak feladják elveiket. Az elnök megelégedését fejezte ki a párizsi egyezmények olasz és francia parlamenti ratifikálása fö­lött. Közgyűlés két dorozsmai KSZ-ben A napokban tartották meg a kis­kundorozsmai Férfi- és Nőiszabó KSZ-ben az elmúlt évi mérleg­­beszámoló közgyűlést. A beszámoló is megmutatta, hogy a kisipari szö­vetkezet 1954-ben az 1953-as évvel szemben termelését 62,3 százalékkal növelte. Az elmúlt év munkája alapján a ksz tagjai osztalékot kap­tak. Például Czékus István 1208, Tóth Sándor szintén 1208 forint osztalékot kapott. A dorozsmai Faipari KSZ-ben is megtartották az elmúlt évi mérleg­­beszámoló közgyűlést. Számbavették az eredményeket, a teendőket A munka alapján a ksz tagjai pénz­részesedést kaptak. Nagy Ferenc I A „Dílntnigm­orjilg" szerkesztő*«­ r PÉNTEK, 1955. ÁPRILIS 1.2 A MÁV Vezérigazgatósága közli, hogy az április 4-i kettős ünnep al­kalmával várható erősebb utasfor­galom miatt április 1-én, 2-án, va­lamint 4-én és 5-én a következő vo­nalakon mindkét irányban több mentesítő vonatot indít: Budapest - Győr - Szombathely, Budapest - Székesfehérvár - Cell­­dömölk, Budapest - Székesfehérvár - Nagykanizsa,­­ Budapest - Dombó­vár - Pécs, Budapest - Kiskunha­las, Budapest - Kiskunfélegyháza- Szeged, Budapest - Békéscsaba, Bu­dapest - Debrecen - Nyíregyháza és Budapest - Miskolc. A mentesítő vonatok a menet­rendben feltüntetett idő előtt indul­nak, indulási idejükről a pályaud­vari tudakozó és hangosbemondó tájékoztatja az utazóközönséget. I termelők ez évi beadási kötelezettségükre már most adhatnak be terményt és bon A begyűjtési miniszter az illeté­kes szervekkel egyetértésben úgy rendelkezett, hogy a termelők ez évi termény- és borbeadási kötele­zettségüket a termésből már most teljesíthetik. Az előírt minőségi feltételek mellett a termelők előteljesítés­re kenyér- és takarmánygabo­nát június huszadikáig, burgo­nyát május tizenötödikéig, ku­koricát, napraforgót, bort egész éven át beadhatnak. Szeptember harmincadikéig be­adott bort húsz százalékos többlet­tel számolják el a beadási kötele­zettség teljesítésénél. Kenyérgabona előteljesítésekor a teljes korpajárandóságot a beadás­kor, ille­tve a beadást követő tíz napon belül adják ki a termelők­nek. — A Szegedi Seprőgyárban e ne­gyedévben 18 dolgozó teljesítette rendszeresen a sztahánovista felté­teleket. — A Szegedi Textilművek köny­v­­tárában 1700 darab különböző könyv áll a dolgozók rendelkezé­sére. Havonta 400 rendszeres olva­sója van a könyveknek. Móricz, Jókai és Mikszáth könyveket is igen szívesen olvasnak a dolgo­zók. f az Ötéves Tervkölcsön visszafizetésének rendje Az Országos Takarékpénztár sze­gedi fiókjánál, valamint Betét­gyűjtő és kifizető helyénél az öt­éves Tervkölcsön visszafizetésének rendje a következő: Április 1-én, pénteken reggel 8 órától délután 2 óráig és április 2-án, szombaton reggel 8 órától dé­li 12 óráig. A város területén lévő postahivatalok mind­két nap reg­­­gel 8 órától 12 óráig és délután 14 órától 17 óráig fizetnek ki kötvé­nyeket. Az üzemek és hivatalok szakszer­vezeti bizottsága, valamint a vá­ros területén lévő KIK házkezelő­­ségek a mai naptól kezdve sorsolá­si tanácsadói szolgálatot tartanak. Ma indulnak meg az új autóbusz-járatok Szegeden Tegnap délután a Városi Tanács­háza előtt felsorakoztak azok az autóbuszok, amelyek ma reggeltől kezdve a város négy útvonalán bo­nyolítják le az utasforgalmat. Tom­­bácz Imre elvtárs, a Városi Tanács vb. elnökhelyettese az ebből az alakalomból rendezett kis ünnep­ségen elmondotta, hogy a Városi Párt-végrehajtó bizottság javaslatá­ra a Városi Tanács kérte a Város- és Községgazdálkodási Miniszté­rium Közlekedési és Útügyi Fő­­igazgatóságát, hogy a budapesti autóbuszokból juttassanak néhá­nyat Szeged dolgozóinak. A kérést teljesítették és tegnap Tombácz elvtárs a Városi Tanács nevében átadta a Szegedi Közlekedési Vál­lalatnak a hat autóbuszt üzemelte­tésre. Ezután elindultak az autóbuszok. Az egyik a Lemezgyárhoz, a má­sik végig a nagykörúti útvonalon, a harmadik Petőfitelepre és Tápé­ra, a negyedik Hattyastelepre. Va­lamennyi végállomáson a dolgo­zók örömmel köszöntötték az új autóbuszjáratot. Különösen kedves ünnepség zajlott le Hattyastelepen. A párt és tanács képviselőit és az SZKV dolgozóit meleg szeretettel fogadták a hattyastelepi iskolában. Papp Lászlóné és Kiss Jánosné ta­nácstag szólott a hattyastelepiek nevében. Elmondták, mennyire örülnek annak, hogy most már rendszeresen közlekedik autóbusz a város és a telep között. A gye­rekek ibolyacsokorral kedvesked­tek az autóbusszal kiérkezőknek, rigmust énekeltek és táncot is mu­tattak be. Az ünnepségen részt vett Zname­­nák György elvtárs is, a VKGM Közlekedési és Útügyi Főigazgató­ságának vezetője. Ma reggel pedig — amint ezt a »Délmagyarország« tegnapi számában közöltük — a négy útvonalon megkezdődik a rendszeres autóbusz-forgalom. ' Harminckilenc bevezetett A felszabadulási verseny eredmé­nyességéhez és az első negyedévi terv sikeres befejezéséhez a Sze­gedi Konzervgyár újítói tevékenyen hozzájárultak. Az első negyedévben a konzerv­gyári dolgozók 102 újítási javasla­tot adtak be elbírálásra. Ezekből 52 javaslatot elfogadtak, 39-et pedig már bevezettek. A javaslatok zöme a borsó-konzerv készítés tökéletesí­tésére irányul. Kiemelkedik a Pe­r Hazánk felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából a Szeged 1. számú postahivatal (Széchenyi tér 1. szám) felvételi helyiségében ün­nepi munkahely működik majd, mely az ott feladásra kerülő posta­­küldeményeket erre a célra készült ünnepi alkalmi postabélyegzővel látja el. újítás a Konzervgyárban lőfi újító­brigád újítása, amely a borsó kézi töltését gépesíti. A bri­gád tagjai vállalták, hogy a borsó­töltőgépet házilag elkészítik. Eddig műszakonként tíz nő töltötte a bor­sót az üvegekbe. A gép segítségével ezután a munkát két nő végzi majd el. Aczél József, újítási előadó — Új sportkönyvek jelentek meg a Sport Könyvkiadónál: az •“Egy­­­séges sportnaptár és az országos bajnokságok verseny­kiírása az 1955. évre, «A magyar sport az eredmények tükrében 1945—1955», •«Minősítő tornagyakorlatok az 1955—58. évre»,­­Minősítő gúla- és akrobatikus tornaversenyek kötele­­ző gyakorlatai», Kerezsi Endre:­­Tomaversenybírák könyve», Íét az alábbi cikk kiü­lésére kérte fel r. Langmár Lipót, c. apát, püspöki irodai­gazgató. A „Délmagyarország“ szerkesztősége ezt a kérést teljesíti. Mikor a felszabadulásról írok, nehéz lenne helyzetem, ha csak a pusztító háború elmúlását jelentené ez a fogalom. Mikor 1051-ben ide­jöttem Dunántúlról Szegedre, a legnagyobb meglepetésemre láttam, hogy a házban minden szeg, min­den bútor a helyén van és alig ta­láltam romépületet. Ez időre ugyan­is már a romok helyén az új fel­szabadult élet jelei mutatkoztak — új híd állott Szegeden, a háborús rombolás egy részét helyreállítot­ták, sőt új létesítményekkel is gaz­dagodott városunk. Arra gondol­tam magamban — hiszen itt az el­múlt háborúnak viszonylag semmi nyomát sem találom. Már nem hal­lottam arról az emberkínzásról és pusztításról sem, melyet a fasisz­ták hazánk többi részén végeztek. *1944 októberében ugyanis Szeged és vidéke felszabadult, amelyet nem előzött az a pokoli élet, mit a Du­nántúl végigszenvedett. Mindig irigykedve hallgattam annak a re­pülőfőhadnagynak az elbeszélését, aki egy-egy berepülése után haza­­jövet elmondta nekem, miután ná­lam lakott, hogy nem is érti, mi­lyen háború volt itt az Alföldön, mert az emberek dolgoznak kinn a földeken és a mezőkön pedig a kis­lányok libáikat legeltetik. Akkor még magam is csodálkoztam ezen, mert nem ismertem hátterét ennek a jelenségnek, de ezt később meg­tudtam. Megtudtam ezt akkor, ami­kor értesültem arról a sztálini pa­rancsról, hogy Budapestet úgy kell felszabadítani, hogy minél keve­sebb rombolás legyen, azért nem lőtték azután fővárosunkat a nehéz ágyúk tömegével. Noha ez a pa­rancs nem foglalta magába hazánk többi városát, azért hatósugarát mégis érezni lehetett azon dunán­túli városoknál, ahol nem egy kí­­méletességet lehetett tapasztalni. Ilyen volt Veszprém is! Egyetlen nagy bomba esett a városra, de az sem szovjet részről, hanem az ame­rikaiak bombázása következtében. Tíz év távlatából visszagondolva erre az időre, azt kell megállapítani, hogy ez a város a felszabadítás so­­­rán­ megmenekült a bombázástól,­­ mert a Szovjet Hadsereg gyors elő­­­­nyomulása következtében a fasiszta­­ seregek futásra lettek kényszerítve. A felszabadulás azonban nem­csak ezt jelenti és nemcsak azt, amit egyik-másikunknak a fasiszta fegyházból való megszabadulást, hanem ennél sokkal többet. Egy új világot jelent Ezt az új világot ne­hezen akartuk megérteni, mert tel­ve voltunk előítélettel és felnőttünk egy világban, melyet sokan nem szerettünk, zúgolódtunk ellene, de mikor jött az új, ami igen sokban orvosolta panaszainkat, akkor csak az esetleges eltúlzásokat láttuk. El­felejtettük azt az örök igazságot, hogy az új élet születése küzdelem­mel, vajúdással jár. Írhatnék a földosztás egészséges megvalósulásáról és arról is, hogy hazánkból, az elmaradt agrár­or­szágból modern iparral rendelkező, fejlett mezőgazdasági ország lett, a bányákban, a mezőgazdaságban, az építőiparban és a különféle munka­helyeken beállított gépek ember­kímélő eredményeiről is szólhatnék. Itt van a kultúrforradalom gondo­lata is, mert hiszen iskoláink hely­zete a felszabadulás óta eltelt tíz esztendő alatt hatalmas mértékben megváltozott. A legnagyobb fejlő­dés az általános iskolák vonalán tapasztalható, de nem maradnak el a fejlődésben középiskoláink, tech­nikumaink, főiskoláink és egyete­meink sem. A háború előtti utolsó évben tízezer tanuló tett érettségit, míg az elmúlt tanévben 23.500 volt az érettségizettek száma. Amíg 1938-ban 11.600 hallgató látogatta az egyetemeket, 1953-ban az egyete­mi hallgatók száma 45.000 volt. Igen sok közöttük olyan, aki mun­kás és paraszti sorból származva, kormányzatunk támogatásával vé­gezhetett magas tanulmányokat. Lehetne ezt részleteiben folytatni, azonban ez meghaladja ennek a cikknek a kereteit és bizonyára hi­vatott tollak elvégzik ezt jubileu­munk alkalmával. A háború, illetve az utána követ­kező forradalom százados köveket­­ mozgatott meg, hogy elhengerítse azokat a fejlődés útjából. Szokatlan látvány, s ezért az emberek egy ré­sze ellenkezéssel nézte, de tíz év­nek eredményei mellett már le le­het vetkezni ezt az ellenkezést és el kell ismerni, hogy szociális, em­beriességi vonalon is több mint egy század munkáját végezte el ez a tíz esztendő. Államunknak volt bátorsága nemcsak hirdetni, hogy legnagyobb érték az ember, hanem intézmé­nyesen meg is valósította ezt a megbecsülést. Az elmúlt világ a fe­lebaráti szeretetet csak felszínesen gyakorolta, az csak csökevénye volt a mai megoldásnak. Gyakorolta az­zal, hogy adományokkal segített, ha volt lehetősége, vagy ha ez volt is, de nem volt szíve hozzá, mert fék­telenül önző volt. A közösségi gon­dolatot nem ismerte, vagy ha hal­lott és olvasott róla, akkor nem­­ lá­totta át. Ha segített is, ez csak ka­ritatív formában történt és nem in­tézményesen, ami mindig megalá­zó. Ma kormányzatunk nemcsak ke­resi, de meg is találja a munkaal­kalmak létesítését, amikor az iparosítást nagyarányúvá teszi. Megvalósította az emberélet meg­becsülését a bontakozó élet erélyes védelmével. Minden jóérzésű em­ber megnyugodva olvashatja, ami­kor az „angyalcsinálók“, legyen az orvos vagy szülésznő, megérdemelt büntetésben részesülnek. A csecse­mőhalandóság a háború előttinek a felére csökkent. A bölcsődék, a gyermekotthonok és óvodák soka­sága a dolgozó szülők gondtalansá­gát segítik elő, amikor a munkába­­menet nem kell a bizonytalan ut­cára hagyni gyermekét. A tanonc­­nevelés intézményes megoldásáról könyveket lehetne írni, mert hiszen ez a társadalmi réteg egy-két pró­bálkozástól eltekintve, még az ut­cának is mostohája volt. Ha a vég­leg letűnt világban a dolgozó ma­gyarhoz betévedt a betegség, akkor ezzel együtt járt a magárahagya­­tottság és a nyomor. Védtelen volt ezzel szemben a dolgozók nagy többsége a felszabadulás előtt. A háború előtt 2,8 millióan tartoztak a társadalombiztosítás körébe, míg 1953-ban meghaladta számuk a hat­milliót. Ennek a nagyszámú honfi­társnak ez a biztosítás nemcsak­­ or­vosi és gyógyszerellátást jelent, ha­nem rokkantság esetén otthont, az utcára kivetettség helyett és a be­csülettel megdolgozott élet után öregségi nyugdíjat a koldussors, a koldusbot helyett. Az alkotó és fejlődő életnek má­sik nagy motorja az a nagyszerű gondolat, hogy a munka nemcsak a szellemi, hanem a testi munka is, becsület és dicsőség dolga. Hogyan is álltunk ezzel a letűnt világban. Mindenki fázott a fizikai, a testi munkától és minden rózsaszínű álomnak hajnalát jelentette, ha va­laki íróasztalhoz kerülhetett havi 60 pengő mellett. Még az utazó­csomagját is restelte a tehetősebb ember vinni, még akkor is, ha el­bírta, mert nem volt illő. Milyen lenézése volt ez a testi munkának! A jobbérzésűek ezt azzal igyekeztek magyarázni, hogy így segítenek ar­ra szoruló felebarátaikon, pedig tu­lajdonképpen az ilyen alkalmi mun­kával a munkakerülést istápolta és a munkanélküli pénzszerzést segí­tette elő. Ma látunk katonatiszteket csomagot és gyermeket vinni. Szép látvány, mert a család szeretete mellett a munka megbecsülését is kifejezi. Felszabadultunk a neo­barokk szellemtől és életstílustól, a „fenn az ernyő, nincsen kas“ üres gőgjétől és dölyfétől. Ez azonban nem magától fejlődött ide, hanem a felszabadulás hozta, azon meg­gondolásnak a gyümölcse, hogy csak az alkotó munka viheti előre a haza fejlődését és a honfitársak jobb, nagyobb boldogulását. Mikor a felszabadulás tíz éves évfordulóján elgondolkodom az érintett jelenségeken, akkor kik­­vánkozik tollam alól az a megállt­*­pítá­s, hogy ez a gyakorlattá vált kereszténység maga. Most eszeb­e jutott Johnson canterbury crsp't helynök beszélgetésének egyik rés­z­lete Sztálinnal. Ő megkérdezte Sztá­lint: Hisz ön Istenben! — Nem hi­szek, volt a válasz. — Érdekes, fe­lelte a helynök, ön mégis úgy cse­lekszik, mintha hinne benne. —* Önök meg, válaszolta Sztálin, azt mondják, hisznek az Istenben és sokszor mégis úgy gondolkodnak és úgy cselekszenek, mintha nem hin­­nének benne. Ha a jóérzésű kérést­ tények szemével nézzük a történé­seket, akkor meglátjuk azt a tör­téntélén sok jót és előnyt, amit nekünk a tíz év hozott. Ennek a tízéves nagy munkának egy nélkülözhetetlen nagy feltétele is volt 69 ez a béke. Két nagyon rossz dolog van a világon, amiből semmi jó n­em származik. Az egyik a bűn, a másik a háború. A mai világ feltalált sok mindent, ami­­vel rövid idő alatt milliókat és milliókat lehet megölni. Csak az emberi életet, az ember becsülését nem tanulták meg a pénz hatalma­­sai. Ezért akarnak világvárosokat porba dönteni és hamuvá égetni, országokat megsemmisíteni. Sok mindent kitalált a nagytudású em­ber, amivel olyan háborút lehet szabadítani a világra, mely lehoz­ná a pokol minden kínját, a földre sőt magát a földet tenné a legször­nyűbb pokollá. A háborút nem Is­ten akarja, az az Isten, aki a Sinai hegyen meghozta a nagy parancsot, az ötödiket: „Ne ölj!“ A háború nem Isten akarata, aki kimondta, hogy az ártatlanul kiontott vér bosszúért kiált fel az égre. Nem az Isten akarja a háborút, mert valóban a legnagyobb szerencsét­lenség, amiből semmi jó nem szár­­mazik. Nem az Isten akarja a há­borút,­­aki a betlehemi bölcsőnél így szólt az angyalok ajka által: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek". A földről pedig ezen szavakkal távozott: „Békességet ha­gyok rátok ■. A háborút nem az Isten, hanem a világ elvakult pénz­hatalmasai akarják, akik Is­ten helyett a pénzt, a mimmont és a világhatalmat imádják. Felszabadulásunk tíz éves évfordulója nagy mementó kell, hogy legyen a háborút provokálók­nak, — emlékezés a háborút gyújtó fasiszták gyászos sorsára. A hálás magyar nép pedig, amely a romok­ból újjáépítette hazáját, köszönti nagy felszabadítóját. Dr. Langmár Lipót­­ ré- apát, püspöki irodaigazgató, Szeged FELSZABADULÁSUNK

Next