Délmagyarország, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-06 / 80. szám

DELMEGYARORSZÁG Szerda, 195S. Split!* Ä. Díszünnepség az Operaházban hazánk felszabadulásának tizedik évfordulója alkalmából ?Folytatás az első oldalról:­) szoros szövetségre lépnek az ipari munkássággal. Ennek a szövetségnek régi, évtize­des hagyományai vannak ha­zánkban. Már 1919-ben az ipari munkások és a falu dolgozói, fegyverrel a kézben vállvetve küzdöttek az ide­gen imperialisták és saját el­nyomóik, a tőkések és nagy­­birtokosok ellen. A falusi szegénység, „a há­rommillió koldus" legjobbjai kéz a kézben harcoltak a Horthy-rendszer nehéz évti­zedeiben a kommunista ipari munkásokkal. A felszabadu­lás után e dolgozó paraszt­ság — az ipari munkásság támogatásával — ellenállha­tatlan erővel, úgyszólván he­tek alatt birtokába vette jus­sát, a földet. A földosztás a munkások és dolgozó parasztok nagy­szerű, közös forradalmi tet­te volt, a munkás-paraszt szövetség megvalósulásá­nak gyümölcse. Ez a szö­vetség azóta csak erősö­dött, mert a dolgozó pa­rasztság számtalanszor ta­pasztalhatta azt a testvéri segítséget és nélkülözhetet­len támogatást, melyet a közös ellenséggel szemben, valamint anyagi és kultu­rális felemelkedése érde­kében az ipari munkás­ság nyújtott számára. E szövetség megszilárdítá­sához az utolsó esztendőikben új, hatalmas tényező járult. A dolgozó parasztság egy ré­sze felismerte, hogy igazi fel­­emelkedésének és boldogulá­sának csak egy útja van: a szocialista nagyüzemi mező­­gazdasági termelés. Ennek a felismerésnek megfelelően ed­dig több mint kétszázezer dolgozó paraszt lépett a szö­vetkezeti termelés útjára, s ezzel megkezdte a falu szo­cialista átépítését. A szocia­lizmust építő termelőszövet­kezetek a munkás-paraszt szövetség újabb, hatalmas megerősödését mutatják. A munkásosztály és a dol­gozó parasztság e hosszú, év­tizedes harcokban kialakult és megedződött szövetsége népi demokráciánk szilárd alapja volt a múltban, s az marad a jövőben is! Erősítsük és ápoljuk sza­kadatlanul a munkás-pa­raszt szövetséget! (Hos­­­szantartó taps.) Hatalmas fejlődésen ment keresztül a felszabadulás óta a magyar értelmiség is. Nem­­csak mennyiségi, hanem minőségi fejlődésről van szó. Az értelmiség, s vele együtt a szellemi munka és a tudo­mány hazánkban a felszaba­dulás óta olyan elismerésben és támogatásban részesült, mint azelőtt sohasem. A régi értelmiség túlnyomó többsé­­ge nemcsak arról győződött meg, hogy építő munkáját őszinte megbecsüléssel és há­lával kíséri a magyar dol­gozó nép.­­ A hazájához hű értelmiség, ezen belül különösen a mű­szaki értelmiség, azt is megértette, hogy a felsza­badult Magyarország, a né­pi demokrácia, munkájá­hoz olyan hatalmas lehető­ségeket nyújt, amelyekről a tőkés időkben szó sem lehetett. A magyar értelmiség zöme felismerte, hogy milyen fon­tos szerep vár reá a szocia­lizmus építésében, hogy nincs szebb feladata, mint a dolgozó nép érdekeit szolgál­ni. A régi értelmiség mellett a felszabadulás óta, szám­ban és jelentőségben egyre jobban növekszik a népből, a munkások és parasztok gyermekeiből lett értelmiség. Ez az új és a régi értelmiség egyre inkább összeforr, s ezzel is közelebb kerül a dolgozó néphez, egyre inkább eggyé forr vele. Ü­dvözlet a mi új és régi értelmiségünknek, a mind egységesebbé váló népi értelmiségnek! (Hosszan­tartó taps.) Népünk nemzeti egységé­nek létrehozásában döntő szerepe volt és van annak, hogy megvalósult munkás­on­tályunk egysége. Amíg a s rukásosztály, nemzetünk ve­­t­­ő ereje nem volt egységes, nehéz volt a szövetség megszilárdítása és nem érvényesülhetett teljes erővel a munkásosztály von­zása a többi osztályra. A munkásosztály egységének létrejötte lett az új, erősödő nemzeti egység kialakulásá­nak legfőbb tényezője. Erősíti nemzeti egységün­ket a nők felszabadítása, az hogy megszűnt minden régi korlátozás, mely a férfiaknál alárendeltebb helyzetben tar­totta őket, s mint a haza egyenrangú polgárai előtt szélesre nyíltak az érvényesü­lés kapui, melyek a tőkés időkben el voltak zárva elő­­lük. A magyar dolgozó nők, köszönetüket és hálájukat jó, odaadó munkával fejezik ki Nincs szocialista építé­sünknek olyan területe, ahol az élmunkások, szta­hanovisták, a legjobb, leg­­odaadóbb dolgozók első soraiban áldozatkészen, pél­damutatóan ott ne lenné­nek a felszabadult magyar nők! (Nagy taps.) Végül, de nem utolsósorban rá kell mutatnunk arra, hogy a nemzeti egység jövendő továbberősítésében milyen fontos szerepe van a felnövő ifjúságnak, a DISZ lelkes fiataljainak, a kedves kis út­törőknek, annak az új nem­zedéknek, mely már nem is­meri a tőkés kizsákmányo­lást, mely már a mi nevelé­sünk, s mely hús a húsunk­ból, vér a vérünkből, s amely a szocialista fejlődés jobb, boldogabb jövőjének záloga. Modern történelmünk fo­lyamán először vagyunk ta­núi annak, hogy a munkások és parasztok szilárd, szoros­­ szövetségben állnak, hogy tá­mogatja őket a haladó, a néppel összeforrott értelmi­ség. A régi nagytőkés-nagy­birtokos Magyarországon az elnyomó osztályok és a nép közt áthághatatlan szakadék állott fenn, s az elnyomók és elnyomottak kérlelhetet­len, szakadatlan harcot vív­tak egymással. Ma a helyzet e téren is gyökeresen meg­változott. Az elnyomó osztályokat, a városi burzsoáziát és a földbirtokosokat a felsza­badulás 10 esztendeje alatt felszámoltuk. Ezzel nem­csak a dolgozók évszáza­dos kizsákmányolásának vetettünk vége, de ki­­köszöbültük azokat az erő­ket is, melyeknek létérdeke volt a nemzet megosztása, s amelyek csak e megosztás­sal tudták uralmukat fenn­tartani a dolgozó nép felett. Az egyetlen megmaradt ki­zsákmányoló osztály, a ku­­lákság gazdasági erejét és befolyását a faluban korlá­tok közé szorították, s jórészt megszabadították a dolgozó parasztságot a kíméletlen, kegyetlen kulák-kizsákmá­­nyolástól. A munkásosztály, a dolgozó parasztsággal szö­vetségben uralkodó osztállyá vált, s maga köré eggyé ko­vácsolja, előre viszi az egész dolgozó népet, melynek er­kölcsi és politikai egysége napról napra erősödik. Pár­tunkkal az élén, melynek te­kintélyét és vezető szerepét ma az egész dolgozó nép el­ismeri, egyre inkább szilár­dul a népi demokratikus ha­­zaffiság és egyre határozot­tabb formákat ölt a szocialis­ta nemzet. A felszabadulás óta meg­változott az államhatalom, melyet a múltban a tőkések a dolgozó nép kizsákmányo­lására és elnyomására hasz­náltak fel. A régi burzsoá államgépezet helyére — pár­tunk vezetésével — a dolgozó nép teljesen új államhatalmat terem­tett, mely a népgazdaság fejlesztésének, a kulturá­lis forradalom kibontako­zásának, a szocializmus épí­tésén fő eszköze hazánk­ban, s amely, mint a kapitaliz­musból a szocializmusba va­ló átmeneti korszak állam­formája, sikerrel tölti be a proletariátus diktatúrájának funkcióit. A felszabadulás óta új tár­sadalmi, politikai és gazda­sági rend jött létre, és erő­södik meg mindinkább a munkásosztály, a város és a falu dolgozóinak vezetése manka pacan* alatt» «* » korszakalkotó Tíz év eredményei bizonyítják a szocialista rendszer és a szocialista termelés fölényét történelmi tényt rögzítette le alkotmányunk, mely a fel­­szabadulás utáni esztendők vívmányait foglalta össze és kimondta, hogy minden ha­"Az elmúlt tíz esztendő ha­talmas fejlődésének, amelyet hazánk minden területén ta­pasztaltunk, döntő feltétele volt a nemzetközi helyzet megváltozása a szocializmust építő, békét védő kilencszáz­milliós tábor javára. Szaka­datlanul nő és erősödik a Szovjetuniónak, mint a vi­lágbéke őrének és szilárd vé­delmezőjének jelentősége, be­folyása, tekintélye. A béke minden híve szerte a földke­rekségen, örömmel és rokon­­szenvvel tekint a Szovjet­unióra, amelynek minden si­keréből, minden eredményé­ből új erőt, új biztatást me­rít. A Szovjetunió gyorsan kiheverte a második világhá­ború szörnyű sebeit, és szo­cialista gazdasága nemcsak a szovjet nép jólétének állandó emelkedését biztosítja egyre fokozódó ütemben, de a szovjet honvédelem erőteljes fejlesztését is. Ma már világos mindenki előtt, hogy a Szovjetunió ma erősebb, mint valaha, és erői szakadatlanul nő­nek. (Nagy taps.) A felszabadító Szovjetunió győzelmes harcai nyomán Európában a szocializmust építő népi demokráciák egész sora keletkezett. A Szovjet­unió segítségével több mint két évtizedes hősi harc után felszabadult a nagy kínai nép és ugyancsak rátért a szocia­lizmus építésének útjára. A felszabadult, 600 milliós kí­nai nép példája hatalmas vonzóerőt gyakorol Ázsia és Afrika gyarmati és félgyar­mati népeinek szabadsághar­caira. A­ szocializmust építő ál­lamok hatalmas táborától támogatva, a magyar nép­nek sok évszázados történel­me során most van először lehetősége arra, hogy önál­lóan döntsön sorsáról. A föl­desurak és kapitalisták gaz­dasági és politikai uralmá­tól csakúgy megszabadult a magyar nép, mint a külföl­di tőke elnyomása alól. Most tárulnak ki előtte történelme folyamán először a kulturá­lis, gazdasági és politikai felemelkedés olyan lehetősé­gei, amelyekben szabadon fejtheti ki teremtő erejét és tehetségét. Az elmúlt tíz esz­tendő ebben a tekintetben még csak kezdet, még csak kiindulás. De ezek a kezdeti eredmények is olyanok, ame­lyekhez foghatót hiába kere­sünk a felszabadulás előtti Magyarország történetében. Erről tanúskodnak a fel­­szabadulás óta eltelt tíz év gazdasági, kulturális és egyéb eredményei. Ezek az eredmények, ha összehasonlítjuk az elmúlt tíz esztendő fejlődését a háború előtti utolsó béke­évvel, már magukban vé­ve is bebizonyítják a szo­cialista rendszer, a szocia­lista termelés fölényét. Az egyszerű összehasonlítás ezen a téren nem mutatja meg az igazi képet, mert hi­szen tíz évvel ezelőtt, felsza­badulásunk idején hazánk ro­mokban hevert, gyáraink, üzemeink jelentékeny része elpusztult, vagy gépeit a náci rablók és magyar csat­lósaik külföldre hurcolták. Hasonlóképpen szenvedett a mezőgazdaság is, melyben az állatállományunknak a fele sem maradt meg. Az ipari termelés térfogata 1951-ben az 1938. évinek há­romszorosára emelkedett. A gyáripar termelése 1954-ben az 1938. évinek háromszorosá­ra emelkedett. Ezen belül a nehézipar 383 százalékkal, a könnyűipar 130 százalékkal, az élelmiszeripar 252 száza­lékkal termelt többet mint 1938-ban. Ha összehasonlít­juk 88 ezres alapvetően tan­­talom a dolgozó népé. Ez a hatalom fegyverül szolgál a tőkés maradványok elleni harcban és a szocializmus építésében egyaránt. Ma már kilencszázmillió ember építi Európában és Ázsiában a szocializmust és küzd vállvetve, egymást kölcsönösen segítve és tá­mogatva, testvéri egység­ben a békéért, az imperia­lista háborús gyújtogatók ellen. (Hosszantartó, nagy taps.) A béketábor népeinek ba­rátsága a proletár nemzet­köziség, az őszinte kölcsönös segíteni akarás és a közös gazdasági fellendülés elvén alapszik. Míg a kapitalista államok viszonyát egymás ki­zsákmányolása, a kíméletlen verseny, a szakadatlan gya­nakvás és intrika jellemzi, addig a béke, a demokrácia és a szocializmus nagy tá­borának minden országát az őszinte barátság, egymás ön­zetlen támogatása köti ös­­­sze. Ebben a táborban —el­lentétben a kapitalista vi­lággal, ahol az erősek és gyengébbeket mindig leigáz­zák és kizsákmányolják — a nagy és kis népek egyenjo­gúságának elve uralkodik. A szocialista tábor minden népe örömmel, lelkesedés­sel tekint a többi szocia­lista ország sikereire és eredményeire, tudja, hogy ezek közös eredmények, az ő sikerei is. Ez az egészséges, őszinte, ba­ráti, új típusú viszony, me­lyet azelőtt a történelem nem ismert és mely a kapitalista országok között elképzelhe­tetlen és lehetetlen, legfonto­sabb záloga a szocialista tá­bor baráti népei továbbhala­dásának. Más cikkek termelését, meg­állapíthatjuk, hogy szénter­melésünk 1938-ban 9.360.000 tonna volt, ez a múlt évben több mint kétszeresére, 22.000.000 tonnára nőtt. Ha­sonló fejlődést mutat a nyersvastermelés, mely az utolsó békeév 335.000 tonnájá­ról 843­ 000 tonnára emelkedett 1954-ben. Acélt 1938-ban 647.000 tonnát termeltünk, 1954-ben pedig 1,491 000 ton­nát. Még gyorsabban nőtt a villamosenergia termelése, mely az 1938. évi 1,399.000 megawatt­óráról 1954-ben 4,830.000-re emelkedett. A mezőgazdaság fejleszté­séhez szükséges nitrogén­­műtrágya termelése az utolsó, háború előtti évhez képest 2,5-szeresére nőtt a foszfor­műtrágyáé megháromszoro­zódott, ugyancsak meghárom­szorozódott a cement terme­lése is, megnyolcszorozódott a motorkerékpárok termelése, m­ajdnem két és félszeresére nőtt a kerékpárgyártás. Cu­korgyártásunk 140 százalék­kal nagyobb, mint 1938-ban volt, sört majdnem hatszor annyit termelünk, mint 1938- ban. Pamutszövetet egy és félszer annyit, len- és ken­derszövetet több mint két­szer annyit termelünk. Az egy munkásra jutó villamos­­energia-felhasználás a gyár­iparban 1954-ben kétszer an­­­nyi volt, mint 1938-ban. Je­lentősen fejlődött az ipar az új technika és a fokozottabb gépesítés terén is. A magyar ipar számos olyan gépet ál­lít elő, melyet korábban nem gyártottunk, mint például bányagépek, új rendszerű esz­tergapadok, betonkeverő-gé­pek, nagy feszültségű és nagy teljesítményű kondenzá­torok, arató-cséplőgépek, lánctalpas traktorok stb. Gyártunk olyan nagyhatású gyógyszereket is, mint pél­dául a penicillin, sztreptomi­­cin stb. Különösen erőteljes volt iparunk fejlődése az első ötéves terv folyamán. A szocialista iparosítás alap­­elvének megfelelően leg­gyorsabban a nehézipar termelése emelkedett. 1954-ben a nehézipar mintegy háromszor annyit termelt, mint 1949-ben. Az ötéves terv folyamán olyan hatalmas lé­tesítmények épültek, mint a Sztálin Vasmű, az Inotai, Borsodi Kooperáció, Komló és a többi, amelyekre joggal büszke minden magyar mun­kás, minden magyar értelmi­ségi és dolgozó parasztsá­gun. A lakosság fogyasztási cikkekkel való fokozottabb ellátására nagy könnyű- és élelmiszeripari üzemeket lé­tesítünk, amilyenek a Szege­di Textilkombinát, a Zala­egerszegi Ruhagyár, a Deb­A gazdasági fejlődéssel párhuzamosan javult a dol­gozó nép anyagi helyzete. úgy a munkásosztály, mint a dolgozó parasztság és az értelmiség ma minden tekin­tetben jobban él, mint a fel­­szabadulás előtt. A dolgozó nép anyagi helyzetének meg­­javulását mutatja a népsza­porodás növekedése is. Az utolsó esztendőkben a halan­dóság általában alacsonyabb volt, mint a felszabadulás előtt bármikor, 1938-hoz vi­szonyítva például az 1954. évi csecsemőhalandóság több mint a felére csökkent, ugyanakkor a természetes szaporodás kétszer akkorára emelkedett. Megjavult a la­kosság orvosokkal való ellá­tottsága, mely magasabb, mint 1938-ban volt és jobb, mint — Ausztria és Svájc ki­vételével — a kapitalista or­szágokban. A lakosság egész­­ségügyi ellátottságának javu­lását nagymértékben elősegí­tette a társadalombiztosítás kiterjesztése, melynek ered­ményeképpen ma már az összlakosság 60 százaléka, 5.800.000 ember részesül a társadalombiztosításban. A kórházi és klinikai ágyak száma az elmúlt tíz év alatt mintegy 40 százalékkal emel­kedett. A tüdőbeteggondozó intézetek száma megkétsze­reződött. Ennek és egyéb intézkedéseknek eredménye­ként, a gümőkórban elhaltak száma tavaly az 1938. évinek csak egyharmada volt. A böl­csődei férőhelyek száma mintegy hússzorosa az 1938- asnak­ Jelentős mértékben fejlő­dött a felszabadulás óta eltelt idő alatt az oktatás. Az álta­lános iskolai tanulók számá­nak növekedése mellett kü­lönösen jellemző, hogy a nyolcadik osztályban most há­romszor annyian tanulnak, mint a háborút megelőző utolsó esztendőben. Meghá­romszorozódott a középisko­lai tanulók száma is és meg­változott az összetételük. 1937—38-ban a középiskolai tanulóknak 4 százaléka volt munkás származású. 1954—55- ben ez az arány 63 százalék­ra, több mint tizenötszörösé­re nőtt meg. Hasonló a fej­lődés az egyetemeken és a főiskolákon is, ahol megnégy­szereződött 1938-hoz viszonyít­va a hallgatók száma, s a munkás és a dolgozó paraszt származásúak aránya 54 szá­zalékra emelkedett. A népi demokrácia szélesre nyitotta a kultúra eddig elzárt kapuit a dolgozó nép előtti A külön­böző oktatási intézményeken és tanfolyamokon a résztve­vők száma az 1954—55-ös tan­­év elején több mint 1.700.000 volt. Emellett százezrével ta­nulnak a dolgozók különböző receni Tejüzem, a kecskeméti Hűtőház stb. A mezőgazdaság szocialista átszervezése is megkezdődött. Jelenleg az ország szántóte­­­rületének több mint 30 szá­­­zaléka már a szocialista szék­­­torhoz tartozik. Gyorsan nő az öntözött terület, amely az ötéves terv folyamán meghá­­romszorozódott. A mezőgaz­daság gépesítésének ütemét mutatja, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság gépi bázisai, a gépállomások az elmúlt évek alatt jelentékenyen erő­södtek. Számuk 1954 végén 312 és több mint 11.000 trak­t­­orral, közel 11.000 cséplőgép­­pel és egyéb gépekkel ren­delkeznek. szaktanfolyamokon, így az elmúlt öt év alatt mintegy 1.170.000 dolgozó szerzett új, illetve eredeti foglalkozásá­nál magasabb képesítést. Kulturális fejlődésünknek egyik mutatója a kinyomta­tott művek száma. 1938-ban valamivel több mint 8000 mű jelent meg, 17,3 millió példányban. Az elmúlt év­ben 20 614 mű jelent meg, 41 millió példányban. A fel­­szabadulás után eltelt tíz év alatt egyre nagyobb számban létesültek falusi könyvtá­rak. A falu kulturális színvo­nalának emelkedését előse­gítette a falu villamosítása, amelynek eredményeképpen 1954-ben majdnem kétszer annyi községben volt vil­lany, mint 1938-ban. A fel­­szabadulás óta ugrásszerűen megnőtt a mozi és színházlá­togatók száma. 1938-ban 410 volt a működő filmszínházak, és 18,5 millió a látogatók száma. 1954-ben 2813 film­színház működött, és a láto­gatók száma 97,7 millió volt, több mint ötször annyi. A színházlátogatók száma is többszöröse a háború előtti­nek, és 1954-ben meghaladta a hatmilliót. A rádió előfi­zetőinek száma 1954-ben 1 270 000 volt, az 1938. évinek majdnem háromszorosa, ami ugyancsak a lakosság növek­vő kulturális érdeklődését és fejlődését mutatja. Különö­sen gyorsan terjed a rádió a falvakban. Hála népi de­mokratikus rendszerünknek, pártunk és kormányunk lan­kadatlan támogatásának, ha­talmas fejlődést ért el a fel­szabadulás óta sportmozgal­munk. Bármily jelentékenyek is azok az eredmények, me­lyeket a magyar dolgozó nép az elmúlt tíz esztendő folya­mán kulturális és anyagi életszínvonalának emelésé­ben, a szocializmus építésé­ben elért, mindez csak kez­det, az alapok lerakása. Biz­tosak vagyunk abban, hogy az előttünk álló évek és év­tizedek dolgozó népünk életének minden te­rületén újabb sikereket, újabb virágzást hoznak. De ennek egy döntő előfeltétele van: meg kell őrizni a terem­tő békét! A béke megőrzése és népjólétünk emelése elvá­laszthatatlan kölcsönhatás­ban állnak egymással. Az imperialisták, élükön az Amerikai Egyesült Ál­lamok háborús gyújtoga­­tóival, minden erőfeszítést megtesznek arra, hogy za­varják a szocialista tábor, benne hazánk békés fej­lődését. Egy harmadik, minden eddiginél pusztí­­tóbb világháború kirob­bantásával akarják feltar­tóztatni a szocialista tábor további erősödését és szi­lárd­ulását. A Szov­jetunió ma erősebb, mint valaha és erői szakadatlanul nőnek A gazdasági fejlődéssel párhuzamosan javult népünk anyagi és kulturális helyzete A magyar dolgozó nép helyesli és támogatja szívós, következetes és őszinte békepolitikánkat A Magyar Népköztársaság külpolitikája mindenekelőtt a béke megőrzésére irányul: olyan béke megvédésére, mely biztosítja eddigi vív­mányainkat és szocialista építésünk továbbfejlesztését. Mi is azt a lenini elvet vall­juk, hogy a különböző tár­sadalmi rendszerű országok­­ békésen együttélhetnek, s­­ ennek megfelelően arra tö­­­­­rekszünk, hogy mindenütt elősegítsük a népek békés, nyugodt együttélését. Ez a törekvés vezet bennünket minden országban. Ennek a szellemnek megfelelően ápol­juk a szomszédi jó viszonyt minden velünk határos or­szággal, így Jugoszláviával és Ausztriával is. oldalon).

Next