Délmagyarország, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-01 / 102. szám
Világ proletárjai egyesüljetek• MMMYMOKSZÁG AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 102. szám Ára: 50 fillér Vasárnap 1955. május 1. a DOLGOZÓK NAGY ÜNNEPE HATVANÖT ÉV TELT EL azóta, amikor a munkások először emelték magasra a május elsejei zászlót. S ez a zászló ma az emberiség többségének, a békéért, a szabadságért és a szocializmusért harcoló emberek százmillióinak szent harci lobogója. Az ünnep — május elseje — a nemzetközi munkásosztály felemelkedésének, nagy történelmi hivatása betöltésének jelképévé lett. A vörös májusok útja az egész dolgozó emberiség felszabadulásának, a béke kivívásának, a kizsákmányolástól mentes, szabad emberi társadalom elérésének útja. Az elmúlt század végén és a 1900-as évek elején a májusi zászló alatt legtöbb helyen, így Szegeden is csak a munkásság és annak is csak az élenjáró része menetelt. Ma száz és százmillió munkás, paraszt és értelmiségi menetel a zászló alatt. Városunk lakói is ünnepük a világ népével együtt a munka, a béke, a tavasz ünnepét. Az öntudatra ébredt dolgozók nagy, harcos seregszemléje május 1 világszerte. Minden országban megmozdul ma a nép, minden nyelven, legyen az lágyan csengő vagy keményen szóló, felhangzik az a követelés, az a szó, amely a legszebb, a legkedvesebb a népet, hazáját, gyermekét, az életet szerető emberek számára: békét! Május elsejének nagy jelentősége a népek összefogásában, közös békeakaratában rejlik, abban, hogy ugyanazon zászló alatt, ugyanazon célért tüntetnek öt világrész dolgozói. Ma, május elsején, a dolgozó emberek nemzetközi ünnepén mindenhol a béke nagy és erős védelmezőjére, a fasizmus legyőzőjére, millió és millió ember felszabadítójára, a szocializmus első országára, a Szovjetunióra gondolnak a földkerekség dolgozói, mert tudják, hogy a szovjet emberek úgy óvják a békét, a népek biztonságát, mint legdrágább kincsüket. féffi, MAGYAROK, köztük szegediek is, bizalommal fordulunk a Szovjetunió felé, felszabadítóink felé. Tizenegyedszer ünnepeljük szabadon május elsejét. Szeged dolgozói a munkások vezetésével ma visszagondolnak a megtett útra s joggal állapítják meg; — élni tudtunk, élni tudunk szabadságunkkal. A mai zászlóerdő, mely alatt Szeged munkásai, dolgozó parasztjai, értelmiségiéi, — Szeged lakói vonulnak Újszeged felé, parányi pont csupán abban a zászlórengetegben, amely ma az egész földtekén végig hullámzik. Ilyen parányi pontokból tevődik össze azonban az a világot átfogó és világot formáló erő, amellyel számolnia kell mindenkinek, akiben egy csöpp józan megfontolási képesség maradt. Különösen szól ez a figyelmeztetés az amerikai imperialistáknak, akik a nemzetközi feszültség enyhülésétől rettegve, minden álarcot félredobva nyíltan törnek egy új háború kirobbantására. Hiába azonban minden körmönfont mesterkedés, hiábavaló a féktelen terror, Franciaország munkásai, a nyugatnémet, olasz, angol, belga, holland, dán dolgozók — egész Európa munkásaival együtt hallatják ma a dolgozó emberek nemzetközi ünnepén szavukat: ne adjanak fegyvert a fasiszta bérgyilkosok kezébe, s tárgyalások útján rendezzék a vitás kérdéseket. Mi magyarok, s köztük szegediek is joggal vagyunk büszkék arra, hogy a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével újjáépítettük a fasiszta betolakodók és bérenceik által tönkretett országunkat, hatalmas ipart építettünk, s hozzáláttunk a szocializmus építéséhez. Joggal vagyunk büszkék munkásosztályunkra, amely a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével soha nem látott egységbe tömörítette a munkásokat, parasztokat és értelmiségieket. Soha nem volt még ilyen egységes a nemzet, mint ma! Ezt tudomásul kell venni mindazoknak, akik szabad hazánk szabad népére akarják emelni kezüket. PÁRTUNK, A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA most nagy feladatok megoldására összpontosítja erőnket: a termelés növelésére, az önköltség csökkentésére a dolgozók életszínvonalának emelése érdekében. A márciusi határozat után városunkban a dolgozók százai és ezrei értették meg, hogy a termelékenység emelése, az önköltség csökkenése elválaszthatatlanul összefügg az életszínvonal emelésével. Ahhoz, hogy jobban élhessünk, jobban kell dolgoznunk. A felszabadulásunk tizedik évfordulójára és a május 1-re tett felajánlások és teljesítések félreérthetetlenül bizonyítják, mi nem elégszünk meg azzal, hogy örökre felszámoltuk a koldussorsot, a nincstelenséget, hogy elkergettük az urakat, a vérszopó kizsákmányolókat. Mi jobban és egyre jobban akarunk élni! A mai nagy seregszemlén zászlónkon a következő jelszó ragyog: előre a szocializmus építésének útján! E jelszó megvalósulásának minden feltétele megvan. Senki se higgye azonban, hogy a feltételek már kész sikert jelentenek. A siker kivívásához nagy politikai nevelő és szervező, alkotó munkára van szükség. Ezt megértik Szeged dolgozói és bizonyságul vállalásokat tettek az éves terv határidő előtti befejezésére. Megértik ezt a dolgozó parasztok is, termelőszövetkezeti tagok és egyéni gazdák egyaránt, akik a mostoha időjárás ellenére is minden óráit kihasználva végeztek a tavaszi vetési munkákkal. Az állam biztosította a hatalmas segítséget, melyek a mezőgazdaság fellendítését és továbbfejlesztését szolgálják, a begyűjtést beadás maradéktalan teljesítésével hálálják meg. Szeged dolgozó parasztjai május 1 ünnepére vállalták, hogy második negyedévi begyűjtési tervük esedékes részét teljesítik. Büszkén mondhatják el most, hogy vállalásukat túlteljesítették, s a dolgozó parasztok többsége májusi ünnepére nemcsak második negyedévi, hanem egész évi beadási kötelezettségét teljesítette. A magasabb életszínvonalért csak akkor lehet eredméynyel harcolni, ha a munkásság és a dolgozó parasztság harcol a terv teljesítéséért — a magas terméshozamért és a beadás teljesítéséért . ELKESZTŐ NAGY FELADATOK állnak előttünk. A felszabadulás utáni tizenegyedik május a békéért és az életszínvonal emeléséért folytatott harcunk májusa. Sorakozzunk fel, mint egy ember pártunk zászlaja mögé, a párt által kitűzött, a márciusi határozatban lefektetett feladatok megvalósításáért. Zászlónkon nagy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártjának útmutatásai ragyognak. Éljen a párt, népünk kipróbált, harcedzett vezetője! Éljen a Központi Vezetőség! Kövessük a párt útmutatását, valósítsuk meg a párt kitűzte nagyszerű feladatokat! A földtekét ma elborító vörös zászló tengerben lobogjanak büszkén a mi zászlóink, a szegediek zászlói és vigyenek üdvözletet a barátoknak, a Szovjetuniónak, a népi demokratikus országoknak, a világ minden békét szerető emberének; adják hírül: itt, ebben az országban minden a nép boldogságát, a béke ügyét szolgálja, itt, ebben az országban él és virul a nemzetközi proletár szolidaritás, a népek közötti barátság szelleme. Magasra robognak a lángok, s megvilágítják a körülálló emberek arcát. Nem mindennapos esemény ez a felsővárosi Új téren. Sokszáz apró szikra röppen a magasba, mint apró szentjános-bogarak szállnak szerte, s eltűnnek a tér zöld füvében. A tábortűz körül komoly családapák és kiváncsi tekintetű anyák várakoznak kisgyermekeiket kézenfogva. Ropog a gally, izzik a zsarátnok. A sorban egy öreg nénike áll, tekintete komor, amint figyeli a tüzet. Vajon mire gondol. Talán éppen arra a borzalmas percre, mikor a Esti tábortűz halált hozó bombától felgyulladt lakása, vagy amikor a felelőtlen, hódítani vágyó fasiszták lángba borították Európát. Nem tudjuk nyomon követni gondolatait, csak a szemében tükröződő borzalmakat látjuk. De aztán néhány pillanat múlva, mintha mosolyogna, felderül arcán a biztonság érzete, mely azt fejezi ki, hogy az előtte égő tűz nem a pusztítás lángnyelveit lobbantja az égre, hanem a felszabadult ember ünneplésének jelképe. A tábortűz körül kisgyermekek ugrándoznak, örvendeznek a tűznek, hiszen nekik ez játék. Boldog zsivajjal fogják körül s az öröm ujjongva tör fel belőlük, ha egy-egy gallyat rádobhatnak a máglyára, amelyből aztán ezernyi szikra száll a magasba.A ruhagyári DISZ tánccsoportja is itt tart, s egykettőre vidám hangulatot kelt a körülállókban. Zakatolnak, táncolnak. A tűz pedig ég, messze világít, vörösre festi be az egész teret. Felsővároson így köszöntik a tizenegyedik szabad május 1 előestéjét a fiatalok. Forró üdvözlet a testvéri népi demokráciák népeinek, amelyek sikeresen fejlesztik népgazdaságukat a népjólét emelése, a béke megvédése, a szocializmus megvalósítása érdekében! „Köszöntjük Szeged dolgozóit a tizenegyedik szabad május 1 ünnepén6” Az HDP Városi Bizottságának közleménye A Magyar Dolgozók Pártja Szegedi Városi Pártbizottsága harcos kommunista üdvözlettel köszönti városunk munkásosztályát, dolgozó parasztságát, népünk ügyéért harcoló értelmiségét , Szeged valamennyi dolgozóját a tizenegyedik szabad májusi ünnepén. Tizenegyedszer mozdul meg Szeged népe, hogy ünnepelje a munkát, mely a kényszerű robotból becsület, dicsőség és hősiesség ügyévé vált felszabadult hazánkban. 1890 óta, hatvanhatodszor mutatják meg a világ munkásai mérhetetlen erejüket ezen a napon az elnyomóknak, akik a világ egy részén még ma is dologtalanul élvezik az alkotó munka gyümölcsét. Több, mint hat évtizede hirdeti május 1, a nemzetközi proletariátus nagy ünnepe, hogy új világ van kibontakozóban, amelyben a munkásosztály, pártja vezetésével megszünteti az embernek ember által való kizsákmányolását. Az eszmék, melyeket május 1 hirdet, hazánkban már valósággá váltak. Mi már szabadon ünnepelhetünk a munkások nagy ünnepén. Tisztelet és hála a munkásosztály hős fiainak, akik a hosszú évtizedes elnyomatás idején is a jövőbe vetett rendíthetetlen hittel harcoltak boldog jövőnkért, lelkesítették harcra munkástársaikat, megmutatva a felszabadulás útját, megjövendölve a szabad május elsejéket, amelyekről csak álmodni mertünk a múltban, a nyomor, a munkanélküliség szülte álmatlan éjszakákon. Hajtsuk meg az emlékezés zászlaját azok előtt, akik a régi május elsejéken a fasiszta terror dühöngése, a munkások ellen fordított csendőrszuronyok és rendőrkardlapok ellenére megülték a munkások nagy ünnepét. Szabad, boldog a mi május elsejénk. Megérhettük ezt, mert egy emberöltővel ezelőtt a bolsevikok vezetésével a világ egyhatodán megszületett a munkások és dolgozó parasztok állama, mert Lenin—Sztálin nagy népe hős fiainak vérehullatásával elhozta számunkra is a szabadságot, leverte kezünkről az évszázados bilincseket. Felszabadult örömmel ünnepelhetünk, mert az első szabad május 1-én szőtt vágyak, tervek megsokszorozódva mind valóságra váltak, vagy megvalósulóban vannak. Új hazát építettünk, olyan országot teremtettünk a Duna—Tisza mentén, ahol gigászi, soha nem látott alkotások hirdetik dolgozó népünk életerejét, a felszabadult munka diadalát. Dolgozó népünk mérföldes léptekkel halad a gazdasági, a kulturális felemelkedés útján — évről évre szebb lesz az élet, bizakodva tekinthetünk a jövőbe, amelyet mi formálunk. Mindez csak úgy valósulhatott meg, hogy nem voltunk egyedül. Kezdettől fogva mellettünk állt a Szovjetunió és segített bennünket. Kezdettől fogva kölcsönösen segítettük egymást a népi demokratikus országok szabad dolgozóival. Kezdettől fogva bölcsen vezetett bennünket a párt, melyet Marx— Engels—Lenin—Sztálin halhatatlan forradalmi eszméi vezettek. Munkásosztályunk a párt útmutatásával alkalmasnak bizonyult a vezetésre. A dolgozó parasztsággal szoros szövetségben meghódította a hatalmat, megdöntötte a kizsákmányolók hatalmát. Visszaadta a dolgozó parasztság ősi jussát, a földet, birtokába vette a bányákat, gyárakat, lelkes versengésben új erőműveket, üzemeket, városokat épített — a haza újjáépítése mellett lerakta a még ragyogóbb jövő biztos alapjait is. Most, a tizenegyedik szabad május 1-én jogos büszkeséggel tekinthetünk vissza az elmúlt évekre — s jogos reménységgel nézhetünk a jövőbe. Pártunk, melynek vezetésével az elmúlt évtized alatt soha nem látott magaslatra jutott dolgozó népünk, most is hosszú időre megmutatta az irányt egy évtized eredményeinek, tanulságainak bölcs mérlegelésével, a III. kongresszuson és a Központi Vezetőség márciusi határozatában. Mai ünnepünkön is az a büszke és örömteljes tudat tölthet el valamennyiünket, hogy a tíz harcos év során megedződött munkásosztályunk vezetésével dolgozó népünk még szilárdabban áll a párt mögött. Egységesebben, mint valaha, harcba indul a további felemelkedésért, a szocializmus építéséért. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint azok az eredmények, melyeket a mai ünnepünkre hoztak el a dolgozók. Már a diadalmas felszabadulási verseny is nagyszerű eredményeket hozott — s ezeket még tovább tetézte a május 1-i munkaverseny, mely a termelékenység további emelését, a még gondosabb takarékosságot, az önköltség csökkentését, a minőség javítását hozta magával — elősegítette tehát az életszínvonal további emelése biztos alapjának megszilárdítását. Sokezer felajánlást tettek Szeged dolgozói, s ezeket már napokkal ezelőtt csaknem valamennyien teljesítették. Dicsőség illeti ezért Szeged dolgozóit, akik ezzel a tetükkel is megmutatták, hogy magukénak tartják a párt útmutatását. Egyek voltak ebben a munkások, értelmiségiek, dolgozó parasztok. Erről tanúskodnak a felvonulás transzparensei, erről hallunk és beszélünk, erről írnak újságjaink. A munkások és parasztok kiváló eredményeit tetézik a tudományos munkában elért sikerek, a szegedi tudósok, Kossuth-díjas kutatók tudományos kísérletei is, melyek az iparnak, mezőgazdaságnak nyújtanak felbecsülhetetlen segítséget, vagy éppen az orvostudományban segítik minél maradéktalanabbul érvényrejutni azt az elvet, hogy hazánkban legfőbb érték az ember. * Méltóképpen, tiszta lelkiismerettel ünnepelünk tehát, de hibáznánk, ha nem gondolnánk többi munkástestvéreinkre, azoknak az országoknak a dolgozóira, ahol még nem virradt fel a szabadság napja. Ezen a napon a mi hatalmas táborunk felszabadult dolgozóin kívül még milliók és milliók tartanak ünnepet — akikbe még ma is fegyverrel akarják belefojtani a szót. Ezek a milliók minden terorral szembeszállv a harsogják Franciaországban, Olaszországban és szerte a világon mindenütt, hogy megelégelték a nyomort, az elnyomást. Ezek a milliók ökölbe szorított kézzel kiáltják elnyomóiknak, az imperialistáknak, hogy nem akarnak háborút, s meggátolják a halálgyárosok galád terveit, velünk együtt szállnak síkra a békéért, az életért. Lelkesíti harcukat a mi eredményeink sokasága is. Látják, hogy meg lehet dönteni az elnyomók uralmát, fel lehet építeni a dolgozók szabad hazáját. Látják, hogy nekünk elegendő erőnk is van megvédeni boldog életünket, gátat vetni a háborús uszítóknak. Erős néphadseregünk, egységes népünk sziklaszilárdan áll az új világ megteremtői, a kommunisták mögött. Forró üdvözletünket küldjük ezeknek a munkástestvéreinknek is. Tetteinkkel nyújtunk erőt harcukhoz —■ és figyelmeztetjük az imperialistákat a közelgő május 9-re, amikor tíz éve lesz annak, hogy a hitleri fasizmus összeomlott a diadalmas Szovjet Hadsereg csapásai alatt. Mindenki így jár, aki az emberiség életére tör! A mi táborunk legyőzhetetlen, mert élén a Szovjetunió halad — melynek vezetésével százmilliók harcolnak a békéért. E harcunk mellett teszünk hitet most, május 1-én is és fogadjuk meg, hogy pártunk vezetésével következetesen haladunk előre a szocializmus építésének útján, s a nagy Szovjetunió oldalán a béke szilárd, méginkább bevehetetlen bástyájává építjük hazánkat. Éljen május elseje, a proletárnemzetköziség harcos ünnepe, a békéért küzdő népek nagy seregszemléje! Dicsőség a világbéke legfőbb védelmezőjének, hazánk felszabadítójának, a nagy Szovjetuniónak! Marx—Engels—Lenin— Sztálin diadalmas zászlaja alatt előre a szocialista Magyarországért! A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA SZEGEDI VÁROSI BIZOTTSÁGA Élüzemavató ünnepséget tartottak a Dorozsmai Pamutszövőben Nagyjelentőségű esemény volt a Dorozsmai Pamutszövőben. A gyár dolgozói — április 29-én, pénteken — élüzemavató ünnepséget tartottak. Az ünnep jelentőségét emelte, hogy a gyár először nyerte el a kitüntető élüzem címet. Az élüzemavató ünnepséget a gyár dolgozói délután 2 órakor tartották meg kultúrtermükben. Az általános iskola úttörői is köszöntötték az üzem dolgozóit, s énekszámokat, népi táncot mutattak be. Az ünnepi beszédet Róna Ernő elvtárs, a Pamutipari Igazgatóság vezetője tartotta. Üdvözölte a gyár dolgozóit és méltatta jó munkájukat. A Dorozsmai Pamutszövő dolgozói első negyedévi tervüket 109.4 százalékra teljesítették, s 17.4 százalékkal növelték a termelékenységet,