Délmagyarország, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-01 / 102. szám

OELMAGYARORSZÁG történt a külpolitikában ? Holnap megkezdődnek a négy hatalom bécsi nagykövetei közötti tanácskozások az osztrák államszerződés kérdésében Ma május hónap — mint az előjelekből arra következtetni lehet — bővel­kedni fog nagyjelentőségű nemzetközi ese­ményekben. Május 2-án kezdődik meg Bécsben a négy hatalom ausztriai nagykö­veteinek tanácskozása az osztrák állam­­szerződés mielőbbi aláírásával kapcsolat­ban. Valószínű, hogy május folyamán már ismeretessé válik a négyhatalmi értekezlet időpontja is. Ugyancsak májusban — 26-án — kerül sor az angol alsóházi választások­ra, sőt —­ ha az események kedvezően fej­lődnek —­ sor kerülhet a Kínai Népköztár­saság és az Egyesült Államok közötti ta­nácskozásokra is Formoza kérdésében. Vár­ható tehát, hogy május hónapban hundert eddiginél jelentősebb enyhülés következik be a nemzetközi helyzetben. A Szovjetunió, Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok bécsi nagykövetei­nek holnap kezdődő tanácskozásai elé vi­lágszerte nagy érdeklődéssel tekintenek, mivel e tanácskozások várható sikeres be­fejezését a négy külügyminiszter értekez­lete és az osztrák államszerződés aláírása fog­ja követni. A­ngliában már teljes erővel megin­­­­­dult a választási küzdelem. A mun­káspárt és a konzervatív párt közzétette választási programját, amelynek közép­pontjában elsősorban is külpolitikai kérdé­sek állnak, mindenekelőtt a négyhatab­ tárgyalások kérdése. Erről beszélt Eden miniszterelnök is pénteken a „Primrose League“ konzervatív szervezet gyűlésén. „Nagybritannia — mondotta többek között Eden — kész tárgyalásokat folytatni Orosz­országgal bármilyen szinten, akár a kor­mányfők, akár a külügyminiszterek részt­­vételével. Azt óhajtjuk, hogy ezek a tárgya­lások kiterjedjenek minden megoldatlan kérdésre. Azt óhajtjuk, hogy a feszültség enyhítésére vezessenek és a leszerelésről olyan megegyezés elérésére, amely meg­szünteti a félelmet a hidrogénbombától.“ Eden beszéde további részében érintette a távolkeleti feszültség kérdését is és ki­jelentette, hogy „... biztatást merítettünk azokból a nyilatkozatokból, amelyeket Csou En-laj tett Bandungban...“ Eden idézett kijelentései kétségtelenül pozitívan értékelhetők a négyhatalmi érte­kezlet lehetőségeinek szempontjából, azon­ban nem szabad elfelejteni, hogy az angol miniszterelnök e megállapításaival elsősor­ban a konzervatív párt választási esélyeit igyekezett növelni. Az, hogy az angol kor­mány mit tesz, vagy mit nem tesz majd má­jus folyamán a négyhatalmi tanácskozások mielőbbi tető alá hozása érdekében, bizony­ság lesz Eden kijelentése mellett, vagy ellen. Pinty és Adenauer bonni tárgyalásai Berlin (MTI) Jólértesült bonni körök szerint Adenau­er és Phiay tárgyalásain a szabvány optimizmust árasz­tó hivatalos jelentés ellené­re sem sikerült áthidalni azokat az ellentéteket, ame­lyek a Saar-egyezménnyel kapcsolatosan robbantak ki a nyugatnémet és a francia monopoltőkések között. Egy francia hetilap köz­vetlenül Pinay bonni útja előtt leleplezte, hogy az Adenauer-kormány titkos tervet dolgozott ki a Saar­­vidék kiaknázására és ké­sőbbi bekebelezésére. Külö­nösen kínos feltűnést keltett Franciaországban az Aden­auer-kormány tervében ol­vasható ama mondat, amely­­ szerint a­ Nyugatnémetország katonai fölénye még a béke­­szerződés megkötése előtt le­­­hetővé teszi majd a Saar­­egyezmény revízióját, ké­sőbb pedig a Saar-vidék visszacsatolását Nyugatné­metországhoz. A francia közvélemény most világosan látja, hogy Adenauerék csalárd játékot űznek a francia kormánnyal: hajlandók­ voltak a Saar­­vidékkel fizetni a nyugat­német zsoldoshadsereg fel­állításához szükséges bele­egyezésért, hogy ezzel a had­sereggel azután visszahódít­sák a Saar-vidéket. A Frankfurter Rundschau megerősíti, hogy a francia hetilapban leleplezett bonni tervet Adenauer utasítására Blankenhorn nagykövet, a nyugatnémet külügyminisz­térium politikai osztályának vezetője dolgozta ki, a­z elbai találkozás amerikai részvevőinek egy csoportja május elején Moszkvába érkezik Washington (TASZSZ). Po­­lowski, az elbai találkozás amerikai veteránjai nevű szervezet titkára április 20- én közölte a sajtó képviselői­vel, hogy az amerikai külügy­minisztérium a szervezet 12 tagú csoportjának láadta út­levelét és engedélyezte moszkvai útját az amerikai és szovjet csapatok elleni ta­lálkozása 10. évfordulójának megünneplésére. Polowski rámutatott, hogy az ameri­kai veteránok 1­—12 tagú cso­portja előreláthatólag május 5-én vagy 6-án érkezik Moszkvába.* Mint sajtó­jelentések kö­zölték, a szovjet és amerikai csapatok 1045. április 25-i el­bai találkozásának szovjet r­észtvevőit az elbai találko­zás amerikai veteránjai nevű szervezet meghívta az április 25-re Washingtonba össze­hívott gyűlésére. Az elbai találkozó szovjet résztvevőinek csoportja meg­kapta a meghívást és hajlan­­dónak nyilatkozott az Egye­­sült Államokba utazni, amint az amerikai kormány engedé­lyezi beutazását. Április 19-én a Szovjetunió külügyminisztériuma jegy­zékben fordult az Egyesült Államok moszkvai nagykö­vetségéhez és kérte annak tisztázását, kaphat-e az elbai találkozó hét szovjet részt­vevője amerikai beutazási vízumot. Az Egyesült Államok nagy­követsége mindezideig nem válaszolt a Szovjetunió kül­ügyminisztériumának erre a jegyzékére és emiatt az elbai találkozó szovjet résztvevői­nek washingtoni atjára nem kerülhetett sor. í jugoszláv népi felszabadná háborút résztvevői szövetségének határozata pusztításra és válják fel új irtásra. Belgrád (TASZSZ) Mint a Politika című lap közli, áp­rilis 28-án Ljubljanában be­fejeződött a jugoszláv népi felszabadító háború részt­­vevői szövetségének harma­dik kongresszusa. A nemzetközi kapcsolatok bizottságának javaslatára a kongresszus határozatot ho­zott »az atomenergia háborús célokra való felhasználásá­nak eltiltásáról.»» A határo­zat a többi között ezt mond­ja: Nem szemlélhetjük tétle­nül a fegyverkezési versenyt. Nem nézhetjük és nem is szabad tétlenül néznünk ezt a veszélyt. Egységesen köve­teljük, hogy minél előbb tiltsák el az atomerő háborús célokra való felhasználását. Követeljük, hogy az emberi­­ , ‘e'en hatalmas felfedező­­i sikereket kívánt a dolgozók , a népek szolgálatába, az jólétének emelése, a demok­­e­mberiség haladásának szol­­vácia és a béke. megvédése zá.stéhá ámtaáfc:4ww&»sírtján. <* Di Vittorio üdvözlete a magyar dolgozókhoz Giuseppe di Vittorio, a CGIL (Olasz Általános Szak­­szervezeti Szövetség) főtit­kára, a Szakszervezeti Vi­lágszövetség elnöke táviratot intézett a Magyar Szakszer­vezetek Országos Tanácsá­hoz, amely­ban sajnálattal közölte, hogy a május else­jei ünnepségekre meghívott olasz küldöttség útlevélne­hézségek miatt nem tud rész­tvenni ünnepségeinken. Di Vittorio üdvözölte a magyar dolgozókat május el­seje alkalmából és további Rövid külpolitikai hírek Párizs (MTI).­­Az AP szom­baton délután érkezett táv­irata szerint Szaigonban „a különleges rendeltetéssel ös­­­szehívott nemzetgyűlés“ megfosztotta Bao Daj csá­szárt Dél-Vietnam államfői tisztjétől [UNK] Belgrád. 'A belgrádi rádió jelentése szerint a jugoszláv külügyi szóvivő pénteki saj­tóértekezleten közölte, hogy V Au burm­ai miniszterelnök májusban Jugoszláviába lá­togat. A külügyi szóvivő ahhoz az indiai sajtóban megjelent hírhez, amely szerint Nehru indiai miniszterelnök júni­usban ugyancsak Jugoszlá­viába látogat hozzáfűzte, hogy Nehru látogatásának pontos idejét még nem ál­lapították meg. Berlin (MTI). A Neues Deutschland, Németország Szocialista Egységpártjának központi lapja szombaton­­ vezércikkben emlékezik meg arról, hogy a Berlint elfog­laló szovjet csapatok 10 év­vel ezelőtt, Kí16. április 30- án tűzték ki a győzelem és a szabadság vörös lobogóját a Reichstag épületére. Betakarta (Új-Kína). A Marian Rakiat és a Szín Po című indonéziai lapok sze­rint az indonéziai hatósá­gok elfogtak egy bizalmas levelet, amely utasította az imperialisták által támoga­tott banditákat, hogy hur­colják el vagy gyilkolják meg az ázsiai—afrikai érte­kezlet külföldi küldötteit. A levelet az „indonéziai Izlám hadsereg első körze­tének parancsnoka“ küldte szét március 2-án. Ez a banditavezér arra is utasí­totta alárendeltjeit, hogy támadják meg a rendőrőr­szemeket, különösen azokon az útvonalakon, amerre a külföldi küldöttek elhalad­nak és egyéb felforgató cse­lekményeket hajtsanak végre. A lapok­­ megállapítják, hogy az indonéziai hatóságok szigorú intézkedései követ­keztében a banditák erőfe­szítései meghiúsultak. Tá*Sft«p IMRf. idfjw tT 0 Szovjetunió segítséget nyújt Magyarországnak és Bulgáriának is az atomerő békés felhasználását célzó kutatásokban Moszkva, április , 29. (TASZSZ) Miután a szovjet kormány felajánlotta, hogy tudomá­nyos és műszaki segítséget nyújt a Kínai Népköztársa­ságnak, a Lengyel Népköz­­társaságnak, a Csehszlovák Köztársaságnak, a Román Népköztársaságnak és a Né­met Demokratikus Köztár­saságnak a magfizikai ku­tatások fejlesztését és az atomerő békés felhasználá­sát szolgáló tudományos kísérleti intézmények felál­lításában. Ilyen tárgyú meg­beszélések céljából folyó év március végén és április kö­zepén Moszkvába érkeztek az említett országok tekin­télyes fizikusokból és mér­nökökből álló küldöttségei. A küldöttségekkel folytatott megbeszéléseken megtár­gyalták kísérleti atommág­lyák, valamint elemirészecs­­ke-gyorsítók tervezésének, elkészítésének és átszállítá­sának, továbbá a megfelelő szakemberek kiképzésének konkrét kérdéseit, és más olyan kérdéseket, amelyek az illető országokban meg­szervezendő magfizikai tudo­mányos kutatómunkával, a radioaktív izotópok orvostu­dományi, biológiai, valamint egyéb tudományos és mű­szaki alkalmazásával függe­nek össze. A küldöttségek tagjainak módot nyújtottak arra, hogy tanulmányozzák a szovjet tudományos kutatóintézetek­ben — Moszkvában, Lenin­­grádban, Kievben, és Har­kovban — az atomerő békés felhasználása területén folyó kutatómunkát, továbbá a már működő kísérleti atom­máglyákat és elemi részecske­­gyorsítókat. A küldöttségek látogatást tettek az atom-villanytelepen és megismerkedtek a telep munkájával. Szovjet részről ismert fizikusok és mérnö­kök vettek részt a megbeszé­léseken. A megbeszélések eredmé­nyeképpen aláírt megállapo­dások értelmében a Szovjet­unió 1955—1956-ban megter­vezi és elszállítja a fent em­lített országoknak a szovjet ipar által elkészített kísér­leti atom­­áglyákat és elemi­­részecske-gyorsítókat, min­den ellenszolgáltatás nélkül rendelkezésükre bocsátja a szükséges tudományos és műszaki leírásokat, amelyek ezekre az atommáglyákra és részecske-gyorsítókra vonat­koznak, szovjet szakemberek kiküldésével tudományos és műszaki segítséget nyújt ezek szereléséhez és üzembe állításához, átadja az atom­máglyák és a tudományos kutatások céljára szükséges mennyiségű hasadó- és egyéb anyagot, ezenkívül ellátja őket a szükséges mennyiségű radioaktiv izotóppal, amíg üzembe állítják a Szovjet­­uniótól kapott kísérleti atom-1 megkötéséről­ máglyákat. Az említett országok mára a Szovjetunióban fog­nak az illető országok állam­polgárai közül kiképezni a magfizika, a rádiókémia, az izotópok tudományos és mű­szaki felhasználása, valamint az atommáglya-technika te­rületén dolgozó tudósokat és mérnököket. E szakemberek képzése a Szovjetunióban különleges állomásokon, tu­dományos kutatóintézmé­nyeknél és főiskolákon törté­nik. A megállapodásokban rész­letezett intézkedések végre­hajtása révén a megállapo­dást aláíró mindegyik ország­ban rövid időn belül lehető­vé válik a vonatkozó tudo­mányos kísérleti intézmé­nyek felállítása, továbbá a kutatómunka kibontakozta­tása a magfizikának és az atomerő békés felhasználá­sának területén. A szovjet kormány úgy döntött, hogy kibővíti azok­nak az országoknak körét, amelyeknek a Szovjetunió segítséget nyújt az atomerő békés felhasználását célzó tudományos kutatómunka fejlesztésében. A szovjet kor­mány felajánlotta ezt a se­gítséget a Magyar Népköz­­társaságnak és a Bolgár Nép­­köztársaságnak, amelyek képviselőivel a közeljövőben megkezdődnek a tárgyalások a megfelelő megállapodások . Mi történik Dél-Vietnamban? Amióta 1954. július 20-án Genfben aláírták a vietnami fegyverszüneti egyezményt, úgyszólván nem múlik el nap, hogy a sajtó és a rá­dió ne foglalkozzék Dél- Vietnammal. Ezek a hírek — különösen az utóbbi hó­napokban — arról számolnak be, hogy a délvietnami kor­mány helyzete válságos, s ha rövidesen nem tud úrrá lenni­ a fennálló nehézsége­ken, polgárháború kitörésé­vel kell számolnia. A genfi egyezmény értel­mében Vietnamot a 1". szé­lességi fok mentén két rész­re osztották: az északi ré­szen, a franciák ellen folyta­tott győzelmes harcok ered­ményeként megalakult a Vietnami Demokratikus Köz­­társaság­. Ennek következté­ben Bao Daj császár fenn­hatósága az említett széles­ségi foktól délre eső vietna­mi területekre korlátozódott, amelyet azóta Dél Vietnam­­nak neveznek. Észak- és Dél- Vietnam nagyságra nézve körülbelül egyforma és a la­kosság száma is nagyjából azonos. Gazdasági és politi­kai helyzetük azonban alap­vetően különböző. A Viet­na­mi Demokratikus Köztársa­ság népe és kormánya fegyverszünet megkötése óta eltelt pár hónap alatt a nagyszerű lettek egész sorát vitte végbe az ország újjá­építése és gazdasága fej­lesztésének terén. Ugyan­akkor Dél-Vietnamban a Ngo Dinh Diem-kormány helyzete egyre tarthatatla­nabb, egymást érik a kor­mányellenes katonai felkelé­sek és minden jel arra mu­tat, hogy a kormány nap­jai meg vannak számlálva. A válság, amely ezekben a napokban érte el tetőfokát, 1934. szeptember 12-én rob­bant ki. Ngo Dinh Diem mi­niszterelnök közölte Van Hinh vezérkari főnökkel: nem tart igényt további szolgálataira és utasította, hogy utazzék el Franciaor­szágba, „szabadságra".­ Van Ilink nem tett eleget a mi­niszterelnök felszólításának; szervezkedni kezdett és a maga oldalára állította a hadsereget. Ngo Dinh Diem úgy gondolta, megbékítheti az ellene felvonuló egysé­geket, ha Xuan tábornokot honvédelmi miniszterré ne­vezi ki. A miniszterelnök azonban rosszul számított: szeptember 21-én Van Hinh hívei és csapatai megütköz­tek Ngo Dinh Diem kor­­mánycsapataival­ A minisz­terelnöknek akkor pillanat­­­nyilag sikerült elhárítani Van Hinh támadását, azon­ban helyzete továbbra is ki­­látástalan maradt, mert Xuan tábornok pár nap múl­va lemondott. Fokozta Ngo Dinh Diem nehézségeit, hogy a Bao Daj császárt támoga­tó három nagy vallási szek­ta, a Kao Daj, a Hoa Hao és a Dingh Xujen fegyveres csapatai is ellene fordultak. A szekták vezetői a minisz­terelnökhöz intézett ultimá­tumukban követelték a kor­mány átalakítását, ponto­sabban, hogy a szekták ve­zetői által támogatott politi­kusok is helyet foglaljanak a kormányban. Az események további ismertetése előtt azonban szólni kell az említett val­lási szekták szervezetéről és jelentőségéről is. Ezek a szekták nemcsak nagyszámú hívővel, de jelentős fegyve­res erővel is rendelkeznek és ennélfogva a legtöbb eset­ben érvényesíteni tudják ha­talmi törekvéseiket is. A franciák már hosszabb idő óta együttműködtek ezek­kel a szektákkal, anyagilag is támogatlak, sőt tanács­adóik is működnek ezekben a szektákban... A felsorolt vallási szekták közü­l a leg­jobban a Kao Daj-szekta van megszervezve. Vezetője Kao Vaj. 1925-ben lett az 1919- ben alapított szekta vezetője és azóta is ő hirdeti e val­lási szekta dogmáit. Kb. 20 ezer emberből álló, jól ki­képzett zsoldos egységekkel rendelkezik. Ezek a csapatok sok kellemetlenséget okoz­hatnak minden kormánynak, amely szembeszáll a kaoda­­lista „pápa" és a „pápai zsi­nat“ követeléseivel. A Hoa Hao nevű vallásos szekta szintén döntő befolyással rendelkezik Dél-Vietnámban. A második világháború ide­jén alapították és híveinek száma körülbelül egymil­lió- Ennek a szektának is 20 ezer főnyi hadsereg áll ren­delkezésre. A felsorolt szektákon kívül több kisebb szekta és csoport is igyekszik nyomást gyako­rolni a kormányra. A ve­szélyt azonban mégsem e szekták hatalmi törekvése, hanem a franciák és az ame­rikaiak egyre élesebb harca jelenti Dél-Vietnam népére. Ngo Dinh Diem miniszterel­nök az amerikaiak támoga­tását élvezi, mivel — mint a Combat megállapítja — felé“, K,ugyanúgy, mint Adenausz­­ Nyugat-Németorrszágban, vagy Csang Kaj-sek Forma-1­bán és Li Szín­ban Dél-Ko­­reában, azt hiszi, hogy men­nél komm­unistaellenesebb, annál inkább felléphet or­szága megmentőjének nevé­ben. Ilyenképpen Diem érté­kes szövetségese az Egyesült Államoknak, amely küzd, hogy Diem kormányon ma­radjon.“ Ezzel szemben Bao Daj császár, aki már hos­­­szabb idő óta a franciaorszá­gi Cannesben nyaral, a fran­ciák embere, így tehát lé­nyegében nem, Ngo Dinh Diem és a vallási szekták, ha­nem az amerikaiak és fran­ciák harcolnak egymással. A franciák a vallási szektái­ igényeinek kielégítésével és Ngo Dinh Diem leváltásával képzelik el a délvietnami po­litikai helyzet tartós megol­dását, az amerikaiak pedig a kormány ellen fellépő vallási szekták legyőzésével szeret­nék biztosítani Ngo Dinh Diem további uralmát. A délvietnami miniszter­­elnök a három fő szekta egy­ségének megbontásával sem könnyített helyzetén. Egyes­­séget kötött ugyan Kao Dai­­jal, hogy a kaodajista fegy­veres erőket beolvasztja a kormány hadseregébe, azon­ban a másik két szekta el­lenállását mégsem sikerült megtörnie, sőt — mint az el­múlt hét eseményei is bizo­nyították —a helyzete még tovább rosszabbodott. Kao Daj császár legutóbbi, Ngo Dinh Diem miniszterel­nökhöz intézett táviratában követeli, hogy a miniszterel­nök vegye be kormányába Le Van Vien tábornokot, a Dingh Xuien-szekta vezetőjét, to­vábbá Xuan tábornokot, aki korábban lemondott minisz­teri tárcájáról, valamint Van Hinh tábornokot, a vezérkar volt főnökét, aki annak ide­jén megtagadta Ngo Dinh Diem utasításának teljesíté­sét. A miniszterelnök egye­lőre nem hajlandó teljesíteni a császár kívánságát, azon­ban a Hao Hoa és a Dingh Hujen szekta újabb katonai akciója jobb belátásra kény­szerítheti Ngo Dinh Dientet. A nemzetközi közvéle­mény nagy érdeklődéssel kíséri a délvietnami esemé­nyek további alakulását, ahol — mint a svájci Die Tat cí­mű lap megállapította — .­nincs szó politikai egyhely­ben topogásról. Itt minden megy előre — a szakadék fe­lé, a politikai katasztrófa Petrovics István

Next