Délmagyarország, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-01 / 127. szám

Világ proletárja! DI­LM­AGYAR­ORSZAGi AZ MDP CSOM­GRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LaPJA XI. évfolyam, 127. szám Ara: 50 fillér Szerda, 1955. június 1. Pár héttel ezelőtt, amikor a Központi Statisztikai Hivatal közzétette első ötéves tervünk eredményeiről szóló jelentését, a számok tükrében láthattuk új, or­szágépítő munkánk nagy eredményeit. A jelentés számadataiból kitűnik többek között, hogy ma már olyan szocialista nagyiparunk van, mely termelés te­kintetében több mint háromszorosát adja a régi hábo­rú előtti Magyarország iparának. Csak egyedül 1949-től 1954-ig 131 százalékkal növekedett iparunk termelése. Villanymozdonyaink, autóbuszaink és szocialista ipa­runk többi nagyszerű készítményei bejárták az egész világot. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése ismer­teti azokat a számokat is, amelyek mezőgazdaságunk fejlődésére, a mezőgazdasági terméseredmények lassú emelkedésére­ vonatkoznak. Iparunk termelése a há­ború előttihez viszonyítva megháromszorozódott, de mezőgazdaságunk színvonala éppen hogy csak vala­mivel túlhaladta az 1938-as termelési színvonalat. Mezőgazdaságunk helyzetének megjavításáért, mező­gazdasági termelésünk fellendítéséért indult most harcba egész dolgozó népünk. Tovább emeljük nehéz­iparunk termelését azért, hogy még több traktor, más talajművelő gép, mezőgazdasági felszerelés jusson a falunak. Megyénkben és ezen belül a szegedi járásban is több száz millió forintra tehető az az összeg, amelyet a termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák megsegí­tésére biztosít kormányunk. Mezőgazdasági termelésünk fellendítése egész né­pünk közös feladata, de elsősorban természetesen a szövetkezeti tagok, dolgozó parasztok személyes ér­deke. Hogyan tudnának még inkább hozzájárulni e nagy ügy megvalósításához, ha nem úgy, hogy minden te­kintetben határidőre eleget tesznek állampolgári, s hazafias kötelezettségeik teljesítésének. Minden köz­ség, egyéni gazda becsületbeli ügye most, hogy mara­déktalanul teljesítse adófizetési, s begyűjtési kötele­zettségét, mm — ' -------------— A márciusi párthatározat megjelenése előtt váro­sunkban és különösen a szegedi járásban • nagyon sok olyan parasztgazda volt, aki még az 1953—54.­ évre járó adóját és beadási kötelezettségét sem rendezte. A párthatározat óta örvendetesen megjavult a­ helyzet. A Járási Tanács pénzügyi osztályának adatai szerint adófizetési tervét az első negyedév végére a járás minden községe maradéktalanul teljesítette. S a má­sodik negyedévi tervet legalább tíz nappal a határidő előtt teljesítik. Ebből azonban helytelen lenne azt gondolni, hogy az adófizetés terén már minden rend­ben van. A helyzet azonban korántsem így áll. Az igaz, hogy a falvak becsületes dolgozó parasztjai kö­zül már se szeri, se száma azoknak, akik egész évre rendezték adótartozásukat. Így a községek első ne­gyedévi adófizetési tervének megvalósítása viszonylag könnyűszerrel megvalósulhatott. A kalákák nagyobb­­része azonban még most is minden eszközzel szabo­tálja az adófizetést is. Káros tevékenységük szemmel­­ láthatóan — ha addig velük szemben nem alkalmaz­nak szigorúbb eljárásokat — majd csak a harmadik, negyedik negyedév végén mutatkozik meg igazán. A pártszervezetek feladata most falun, hogy az egész dol­gozó parasztság előtt bemutassák a kulákok igazi ar­cát. Bizonyítsák be, hogy aki elmulasztja az adófize­tést és a begyűjtési kötelezettség teljesítését, egész mezőgazdaságunk fejlődését hátráltatja, s ezzel első­sorban a dolgozó parasztság egyéni érdekei ellen vét. Vannak még helyek a szegedi járásban is, ahol a kulákok felelősségre vonását, elszámoltatását »nép­szerűtlen« feladatnak tekintik. Pusztamérgesen Dobó Miklós, Pintér Ferenc és Halász D. Gyula kulákok évek óta nem teljesítették sertésbeadási kötelezettsé­geiket. A Községi Tanács és a begyűjtési hivatal azonban ahelyett, hogy felelősségre vonta és elszá­moltatta volna őket, a könnyebb megoldáshoz nyúlt. A Járási Tanácstól ingatlan árverést kértek a szabo­táló kulákok ellen. Rendelet intézkedik arra vonatko­zólag is, hogy azoknak a termelőknek, akik késleked­nek beadási kötelezettségeik teljesítésével, tíz száza­lékkal fel kell emelni beadási tervüket. Bán Béla elvtárs, a sándorfalvi begyűjtési hivatal vezetője azon­ban nem minden esetben élt eddig ezzel a jogával. Például Makra János esetében sem, aki még a múlt évről 240 kiló hízott sertéssel tartozik az államnak. Bán elvtárs megengedte azt is, hogy ez a gazda az eredeti ütemezés helyett tíz hónappal később telje­sítse kötelezettségét. Ezzel az engedékenységgel 240 kilogrammnyi sertéshússal, zsírral károsodott közel­látásunk. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ott megy jól a begyűjtés és az adófizetés munkája, ahol a pártszervezet ténylegesen gazdája a falunak, érzi felelősségét a község állam iránti kötelezettségének tel­jesítéséért. Eddig a legszebb példát mutatta ebben a dorozsmai párt-végrehajtó bizottság, melynek tagjai a többi kommunistákkal együtt állandóan a dolgozó pa­rasztok között vannak, s szinte minden emberrel meg tudták értetni, miért van most különösen nagy sze­repe népgazdaságunk életében az állampolgári kötele­zettségek teljesítésének. Ma már a legtöbb dorozsmai dolgozó paraszt, tudja, minden időben befizetett adó, teljesített begyűjtési kötelezettség több műtrágyában, növényvédő szerekben, az emberek megélhetéséhez és a mezőgazdasági termelés emelkedéséhez szükséges eszközökben többszörösen megtérül. Ez a tudat hassa át városunk és járásunk valamennyi dolgozó paraszt­ját, hogy mezőgazdasági termelésünk ezután még ro­hamosabban haladjon előre a fejlődés útján. Terven felül 15 ezer rúd szalámi A Szegedi Szalámigyár cso­magoló üzemrészében serény munka folyik: a cimkéző­­brigád a május hónapban terven felül készített tizenöt­ezredik szalámirúdra ragasz­totta fel a «Hungária Sala­mi» felírást. A 15.000 rúd íz­­­letes szalámi súlya nem kis mennyiség, és dicséri az üzem hét ifjúsági export­­brigádja munkáját, a cson­­tozók, kötözők, füstölők, cso­magolók jó együttműködését. A DISZ-kongresszus tisz­teletére való készülődés új lendületet adott a fiatalok munkájának. A kötöző üzem­rész ifjúmunkásai például új eljárást vezettek be. A szalámiban a töltéskor keletkező levegőt az eddi­ginél ésszerűbb módon tá­­volítják el s így ötször an­­­nyi szalámit tudnak kötöz­ni, mint annak idején a tő­kés Pick Márk idejében. Erre az új módszerre a fia­talok megtanították a gyár idősebb szakmunkásait kiemelkedő munkasi­kerek születtek a csomagoló üzem­részben is. Török István cso­magoló és Nagy Anna cím­kéző — mindketten ifjú­munkások — nap mint nap 130—140 százalékos teljesít­ménnyel dicsekedhetnek. A többi brigád tagjai is kitesz­nek magukért s már eddig az exportra dolgozó fiata­lok közül 12-en nyerték el a sztahanovista és öten a szakma kiváló dolgozója ki­tüntetést. A Szegedi Szalámigyár fia­taljai megígérték, hogy jó eredményeiket még fokoz­zák. Ezekről az újabb ered­ményekről kongresszusi kül­döttük, Varga Lászlóné DISZ-titkár személyesen szá­mol majd be Budapesten jú­nius 15-én. További sikereket, jó ered­ményeket kívánunk a szalá­migyári ifjúmunkásoknak! Ma kezdődnek a gimnázium alsó tagozatain az írásbeli osztályvizsgák Az Oktatásügyi Miniszté­rium rendelete értelmében az általános gimnáziumok I.— III. osztályai év végén írás­beli osztályvizsgát tesznek matematikából, magyar nyelv és irodalomból. Ma délelőtt 9 órai kezdettel magyar nyelv és irodalomból lesz írásbeli vizsga, matematikából pedig június 3-án délelőtt 9 órakor. Az osztályvizsgák a középis­kola I.—III. osztályaiban és az általános iskola VIII. osz­tályaiban június 13.—17. kö­zött lesznek. Az utolsó tanítási nap a középiskola I.—III. osztályá­ban június 4-én, az általános iskolák I.—VII. osztályaiban pedig június 11-én lesz. Az érettségi viszgák a hivatalos rendelet értelmében június 1-én — ma — kezdődnek. Szeged két gimnáziumában az érettségi vizsgákra csak hatodikával kezdődően kerül sor. Tanévzáró ünnepély és bi­­zonyítványosztás az ország valamennyi általános és kö­zépiskolájában június 19— 20-án lesz. A tanévzáró ün­nepélyen kapják meg az is­kolák legjobb tanulói a "Ki­tűnő tanuló" érdemérmet, valamint a "Rákosi Mátyás» tanulmányi versenyben or­szágos helyezést elért tanulók az értékekt jutalmakat. A beiratások közvetlen a tanévzárás után, június 21. és 22-én lesznek. MAI SZÁMUNKBÓL: A Borba a szovjet—jugoszláv tárgyalások menetéről (2. oldal) Rendkívüli állapot Angliában (2. oldal) Tisztviselőből — élenjáró munkásnő (2. oldal) /* N Mégis az új eljárással dolgoznak a DÉMA Cipőgyárban­­ is dolgozó parasztok érdeke A SZEGEDI DÉMA C­ső­­gyárban is jól tudják a veze­tők, hogy a dekádtervek mara­déktalan teljesítése is szüksé­ges az évi vállalás, terv valóra­­váltásához. A gyakorlatban — május hónapot vizsgálva — ezt a képet kapjuk: az első de­kádban 93,2, a második dekád­ban 83,5, a harmadik dekádban pedig — kedd reggelig bezá­róan — 75,3 százalékra teljesí­tették az esedékes tervet. Mi ennek a fő oka? Tóth Béla elv­társ, a DEMA telepvezetője, Rácz István elvtárs, üzemi párttitkár a következőkben fog­lalja össze: — Május legelején áttértünk az éksarkas szandálok gyártá­­sára. A szabászat ütemesen adta a szükséges mennyiséget az egyes üzemrészeknek. A hiba az volt, hogy a budapesti Bőripari Fakelléktermelő Vál­lalat késve, illetve rossz minő­ségben küldte az éksarkókat, pedig nélkülük nem végezhet­jük a szandálkészítést. Valóban így volt. S amikor érkeztek is az éksarkok, egy méreten belül különböző nagy­ságúak voltak. Meg kell je­gyezni, hogy az éksarkas szan­dálokat is előre legyártott ele­mekből, új technológiával ké­szítik, s itt különösen fontos a méretek pontossága. Döcögött nagyon a munka az éksarkak pontatlansága miatt. Sőt éksa­­rokhiány miatt félórákat álltak tétlenül.­­AZ ÜZEM PÁRTSZERVE­ZETE, vezetői nem nézték tét­lenül­ az eseményeket. Nyom­ban híradással voltak a Kön­­­nyűipari Minisztérium Bő­r- és Cipőipari Igazgatóságának. Le is jöttek a fővárosból. Az volt a véleményük, hogy az egyenet­len, rossz minőségű éksarkak miatt hagyják abba az új tech­nológiát és térjenek vissza a régihez. A Bőripari Fakellék­­termelő Vállalat egyik műszaki emberét is elhívták a gyárba, hogy személyesen is győződjön meg arról, milyen károkat okoz a késedelmes, illetve rossz mi­nőségű munka. Meg kell mon­dani, a fakelléktermelő válla­lat képviselője, Farkas elvtárs látogatásában nem volt köszö­net. Elítélendő módon azt mondotta: „Hej, lesznek ezek az éksarkak még rosszabbak is". Ezért bizony kár volt be­­jönnie Szegedre! Azért cselekedtek a DEMA- ban, harcoltak, hogy megszün­tessék a munka hiányosságait. A legfontosabb teendő volt meg­találni a módját, hogyan lehet az egy nagyságon belül is a különböző méretű és rossz éx­­sarkakat helyrehozni. Balogh László, a csákózó üzemrész mestere, Szöllősi Sándor elv­társ, a gyár igazgatója kísér­letezni kezdett az éksarkak ma­rásával, hogy egyforma mére­tűek legyenek. A kísérlet most a legutóbbi napokban sikerrel járt és gép átalakítását a sarok­maráshoz Rácz István elvtárs, az üzem párttitkára gyorsan el­végezte. Dicséretre méltóan és igen helyesen nem tértek vis­­­sza a régi technológiához, mert az sokkal drágább, lassúbb és minőségileg sem ad olyan ter­méket, mint az új. Inkább a megoldást keresték meg, hogy alkalmazzák továbbra is az új, korszerű gyártási eljárást. He­lyesen nem tették magukévá a bőr- és cipőipari igazgatóság képviselőinek belenyugvó, ha úgy tetszik megalkuvó vélemé­­­nyét, így is kell ezt csinálni. A harc, a munka, elsősorban a kommunisták akarata nem maradt eredménytelenül. Most már a rossz minőségű éksarka­kat az üzemben egyformára csiszolják (nem nekik kellene ezt végezni!) és ütemesen, fo­lyamatosan végezhetik a szan­dálok készítését. Hogy legyen elegendő jó éksarok, azok csi­szolását két műszakban végzik. Feltétlenül fontos azonban, hogy a Bőripari Fakellékter­­melő Vállalat jó minőségű és megfelelő sarkakat szállítson a továbbiakban. Mert az éksar­kakkal kapcsolatos hibák — más üzemen belüli kisebb hi­báktól függetlenül — a fő okát képezték a dekádtervek, illetve a májusi terv nemteljesítésé­nek. A DÉMA Cipőgyárnak június 15-ig át kellett volna adni a szandálokból jelentős részt, hogy Csehszlovákiába szállítsák. De június 15-ig nem tudnak eleget tenni ex­portkötelezettségüknek. Ez je­lentős kár a népgazdaságnak, a haza népének. MÁTÓL KEZDVE „teljes gőzzel“ munkához fognak a DÉMA-ban. Az a céljuk, hogy tervüket napról napra teljesí­tik, sőt — persze nem egyik napról a másikra — adósságu­kat is törlesztik. Meghatároz­ták, hogy elmaradásuk meg­szüntetéséért naponként men­­nyi cipővel kell többet készíte­niük. Keményen kell dolgozniuk — dolgozzanak is — azért, hogy évi tervüket december 20- ra­­ teljesítsék, úgy, ahogyan ígérték. (moroay) Egyéni gazdák látogatása az Új Élet tsz-ben Az Új Élet Termelőszö­vetkezet tagjai már régóta lelkes készülődéssel várták a hétfői napot. Alsóváros és Mihálytelek legjobb egyéni gazdáit hívták meg erre a napra, hogy tekintsék meg közös gazdaságukat. Nézzék meg azokat az eredménye­ket, melyeket a közös mun­ka erejével eddig elértek. A mihálytelekiek közül so­kan kerékpáron, ki pedig gyalog érkezett meg délután a szövetkezet központi gaz­daságába. Az alsóvárosaiakat külön tehergépkocsi vitte. Sokan voltak, alig fértek fel a nagy autóra. Savanya Miklós elvtárs, el­nök üdvözölte a kedves lá­togatókat. Elmondotta, hogy 1950-ben még csak 24 tagja s alig 116 katasztrális hold földje volt a szövetkezetnek. A múlt évben a tagok létszá­ma már elérte a 95-öt, föld­területük pedig a 483 ka­tasztrális holdat. Az első években állatállományuk úgyszólván semmi sem volt. Ma csikókkal együtt össze­sen 34 darab lovuk, 22 darab szarvasmarhájuk van. Sertés­­állományuk már 206 darabra szaporodott. Ebből 28 darab koca, 59 darab hízó, a többi pedig apa- és növendékállat. Apró jószáguk közel ezer da­rab van. Ezeknek jórészét már maguk a termelőszövet­kezet asszonyai keltették. Ezután a vendégek gépko­csival végigjárták a terme­lőszövetkezet gazdaságát. Va­lamennyien elcsodálkoztak a tsz hatalmas, vállig érő 63 hol­das árpatábláján és a közel másfélszáz holdas búzaveté­sén. Gyönyörködtek a már virágzó krumplitáblában. Rácz János egyéni gazda és még sokan mások elmondot­ták, hogy körzeteikben ott, ahol földjeik elterülnek, ilyen vetéseket nem láttak. Az egyéniek közelről sem számolhatnak olyan termés­­eredményekkel, mint a szö­vetkezet. Lapunkban a későbbiekben megemlékezünk a mihályte­­leki és alsóvárosi egyéni gazdáknak az Új Élet­ben tett látogatásáról. Közöljük majd azokat a fényképfelvé­teleket is, melyeket a láto­gatás alkalmával készítet­tünk. fi Eredményesen a szegedi A vasgyűjtő hónap alatt több vagon vas gyűlt össze városunkban, amelyeket az ország különböző kohászati üzemeibe szállítottak el. Szendrei József levelezőnk írja: „A Szegedi MÁV Fel­építmény Vasanyagjavító Vállalat dolgozói eddig már több mint 100 mázsa ócska­vasat gyűjtöttek össze. A szí­nesfémgyűjtésben Kosoczki Dezső és brigádja működik eredményesen.“ A Vas és Fémipari Vállalat dolgozói a legutóbbi napokban 89 ma­ gyűjtik s vasas üzemekben zsa vasat adtak át a MÉH- nek. A MÁV 52, az Erőmű 41 mázsa vasat gyűjtött össze az elmúlt 4 napban. A Kisteleki Gépállomáson is összekeres­gélték a felesleges hulladék­vasakat és 74 mázsa vasat gyűjtöttek össze A Városel­látó Gazdaság 10 mázsa, a Villanyszerelő Vállalat 12 mázsa vasat és 110 kilo­gramm fémet, a Paprikafel­dolgozó Vállalat 13 mázsa vasat gyűjtött, eredményes munkát végeznek a szegedi üzemek dolgozói. Megyei tapasztalatcsere lesz Szőregen a kukorica négyzetes műveléséről A kukorica négyzetes mű­velésével kapcsolatos felada­tok megvitatására június 5-ig minden megyében az egyik termelőszövetkezetben vagy kísérleti gazdaságban megyei tapasztalatcsere-értekezletet rendeznek a nagy kukorica­­területtel rendelkező termelő­­szövetkezetek elnökei és mun­kacsapatai, valamint a gépi állomások termelőszövetkeze­ti agronómusai és traktorosai. A tapasztalatcsere-értekezle­tek bemutatóin ismertetik a kukorica gépi és fogatos mű­velésének legjobb módszereit. Csongrád megyében június 3-án, pénteken tartják meg a tapasztalatcserét a szőregi Petőfi Termelőszövetkezet­ben,

Next