Délmagyarország, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-01 / 127. szám
Világ proletárja! DILMAGYARORSZAGi AZ MDP CSOMGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LaPJA XI. évfolyam, 127. szám Ara: 50 fillér Szerda, 1955. június 1. Pár héttel ezelőtt, amikor a Központi Statisztikai Hivatal közzétette első ötéves tervünk eredményeiről szóló jelentését, a számok tükrében láthattuk új, országépítő munkánk nagy eredményeit. A jelentés számadataiból kitűnik többek között, hogy ma már olyan szocialista nagyiparunk van, mely termelés tekintetében több mint háromszorosát adja a régi háború előtti Magyarország iparának. Csak egyedül 1949-től 1954-ig 131 százalékkal növekedett iparunk termelése. Villanymozdonyaink, autóbuszaink és szocialista iparunk többi nagyszerű készítményei bejárták az egész világot. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése ismerteti azokat a számokat is, amelyek mezőgazdaságunk fejlődésére, a mezőgazdasági terméseredmények lassú emelkedésére vonatkoznak. Iparunk termelése a háború előttihez viszonyítva megháromszorozódott, de mezőgazdaságunk színvonala éppen hogy csak valamivel túlhaladta az 1938-as termelési színvonalat. Mezőgazdaságunk helyzetének megjavításáért, mezőgazdasági termelésünk fellendítéséért indult most harcba egész dolgozó népünk. Tovább emeljük nehéziparunk termelését azért, hogy még több traktor, más talajművelő gép, mezőgazdasági felszerelés jusson a falunak. Megyénkben és ezen belül a szegedi járásban is több száz millió forintra tehető az az összeg, amelyet a termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák megsegítésére biztosít kormányunk. Mezőgazdasági termelésünk fellendítése egész népünk közös feladata, de elsősorban természetesen a szövetkezeti tagok, dolgozó parasztok személyes érdeke. Hogyan tudnának még inkább hozzájárulni e nagy ügy megvalósításához, ha nem úgy, hogy minden tekintetben határidőre eleget tesznek állampolgári, s hazafias kötelezettségeik teljesítésének. Minden község, egyéni gazda becsületbeli ügye most, hogy maradéktalanul teljesítse adófizetési, s begyűjtési kötelezettségét, mm — ' -------------— A márciusi párthatározat megjelenése előtt városunkban és különösen a szegedi járásban • nagyon sok olyan parasztgazda volt, aki még az 1953—54. évre járó adóját és beadási kötelezettségét sem rendezte. A párthatározat óta örvendetesen megjavult a helyzet. A Járási Tanács pénzügyi osztályának adatai szerint adófizetési tervét az első negyedév végére a járás minden községe maradéktalanul teljesítette. S a második negyedévi tervet legalább tíz nappal a határidő előtt teljesítik. Ebből azonban helytelen lenne azt gondolni, hogy az adófizetés terén már minden rendben van. A helyzet azonban korántsem így áll. Az igaz, hogy a falvak becsületes dolgozó parasztjai közül már se szeri, se száma azoknak, akik egész évre rendezték adótartozásukat. Így a községek első negyedévi adófizetési tervének megvalósítása viszonylag könnyűszerrel megvalósulhatott. A kalákák nagyobbrésze azonban még most is minden eszközzel szabotálja az adófizetést is. Káros tevékenységük szemmel láthatóan — ha addig velük szemben nem alkalmaznak szigorúbb eljárásokat — majd csak a harmadik, negyedik negyedév végén mutatkozik meg igazán. A pártszervezetek feladata most falun, hogy az egész dolgozó parasztság előtt bemutassák a kulákok igazi arcát. Bizonyítsák be, hogy aki elmulasztja az adófizetést és a begyűjtési kötelezettség teljesítését, egész mezőgazdaságunk fejlődését hátráltatja, s ezzel elsősorban a dolgozó parasztság egyéni érdekei ellen vét. Vannak még helyek a szegedi járásban is, ahol a kulákok felelősségre vonását, elszámoltatását »népszerűtlen« feladatnak tekintik. Pusztamérgesen Dobó Miklós, Pintér Ferenc és Halász D. Gyula kulákok évek óta nem teljesítették sertésbeadási kötelezettségeiket. A Községi Tanács és a begyűjtési hivatal azonban ahelyett, hogy felelősségre vonta és elszámoltatta volna őket, a könnyebb megoldáshoz nyúlt. A Járási Tanácstól ingatlan árverést kértek a szabotáló kulákok ellen. Rendelet intézkedik arra vonatkozólag is, hogy azoknak a termelőknek, akik késlekednek beadási kötelezettségeik teljesítésével, tíz százalékkal fel kell emelni beadási tervüket. Bán Béla elvtárs, a sándorfalvi begyűjtési hivatal vezetője azonban nem minden esetben élt eddig ezzel a jogával. Például Makra János esetében sem, aki még a múlt évről 240 kiló hízott sertéssel tartozik az államnak. Bán elvtárs megengedte azt is, hogy ez a gazda az eredeti ütemezés helyett tíz hónappal később teljesítse kötelezettségét. Ezzel az engedékenységgel 240 kilogrammnyi sertéshússal, zsírral károsodott közellátásunk. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ott megy jól a begyűjtés és az adófizetés munkája, ahol a pártszervezet ténylegesen gazdája a falunak, érzi felelősségét a község állam iránti kötelezettségének teljesítéséért. Eddig a legszebb példát mutatta ebben a dorozsmai párt-végrehajtó bizottság, melynek tagjai a többi kommunistákkal együtt állandóan a dolgozó parasztok között vannak, s szinte minden emberrel meg tudták értetni, miért van most különösen nagy szerepe népgazdaságunk életében az állampolgári kötelezettségek teljesítésének. Ma már a legtöbb dorozsmai dolgozó paraszt, tudja, minden időben befizetett adó, teljesített begyűjtési kötelezettség több műtrágyában, növényvédő szerekben, az emberek megélhetéséhez és a mezőgazdasági termelés emelkedéséhez szükséges eszközökben többszörösen megtérül. Ez a tudat hassa át városunk és járásunk valamennyi dolgozó parasztját, hogy mezőgazdasági termelésünk ezután még rohamosabban haladjon előre a fejlődés útján. Terven felül 15 ezer rúd szalámi A Szegedi Szalámigyár csomagoló üzemrészében serény munka folyik: a cimkézőbrigád a május hónapban terven felül készített tizenötezredik szalámirúdra ragasztotta fel a «Hungária Salami» felírást. A 15.000 rúd ízletes szalámi súlya nem kis mennyiség, és dicséri az üzem hét ifjúsági exportbrigádja munkáját, a csontozók, kötözők, füstölők, csomagolók jó együttműködését. A DISZ-kongresszus tiszteletére való készülődés új lendületet adott a fiatalok munkájának. A kötöző üzemrész ifjúmunkásai például új eljárást vezettek be. A szalámiban a töltéskor keletkező levegőt az eddiginél ésszerűbb módon távolítják el s így ötször annyi szalámit tudnak kötözni, mint annak idején a tőkés Pick Márk idejében. Erre az új módszerre a fiatalok megtanították a gyár idősebb szakmunkásait kiemelkedő munkasikerek születtek a csomagoló üzemrészben is. Török István csomagoló és Nagy Anna címkéző — mindketten ifjúmunkások — nap mint nap 130—140 százalékos teljesítménnyel dicsekedhetnek. A többi brigád tagjai is kitesznek magukért s már eddig az exportra dolgozó fiatalok közül 12-en nyerték el a sztahanovista és öten a szakma kiváló dolgozója kitüntetést. A Szegedi Szalámigyár fiataljai megígérték, hogy jó eredményeiket még fokozzák. Ezekről az újabb eredményekről kongresszusi küldöttük, Varga Lászlóné DISZ-titkár személyesen számol majd be Budapesten június 15-én. További sikereket, jó eredményeket kívánunk a szalámigyári ifjúmunkásoknak! Ma kezdődnek a gimnázium alsó tagozatain az írásbeli osztályvizsgák Az Oktatásügyi Minisztérium rendelete értelmében az általános gimnáziumok I.— III. osztályai év végén írásbeli osztályvizsgát tesznek matematikából, magyar nyelv és irodalomból. Ma délelőtt 9 órai kezdettel magyar nyelv és irodalomból lesz írásbeli vizsga, matematikából pedig június 3-án délelőtt 9 órakor. Az osztályvizsgák a középiskola I.—III. osztályaiban és az általános iskola VIII. osztályaiban június 13.—17. között lesznek. Az utolsó tanítási nap a középiskola I.—III. osztályában június 4-én, az általános iskolák I.—VII. osztályaiban pedig június 11-én lesz. Az érettségi viszgák a hivatalos rendelet értelmében június 1-én — ma — kezdődnek. Szeged két gimnáziumában az érettségi vizsgákra csak hatodikával kezdődően kerül sor. Tanévzáró ünnepély és bizonyítványosztás az ország valamennyi általános és középiskolájában június 19— 20-án lesz. A tanévzáró ünnepélyen kapják meg az iskolák legjobb tanulói a "Kitűnő tanuló" érdemérmet, valamint a "Rákosi Mátyás» tanulmányi versenyben országos helyezést elért tanulók az értékekt jutalmakat. A beiratások közvetlen a tanévzárás után, június 21. és 22-én lesznek. MAI SZÁMUNKBÓL: A Borba a szovjet—jugoszláv tárgyalások menetéről (2. oldal) Rendkívüli állapot Angliában (2. oldal) Tisztviselőből — élenjáró munkásnő (2. oldal) /* N Mégis az új eljárással dolgoznak a DÉMA Cipőgyárban is dolgozó parasztok érdeke A SZEGEDI DÉMA Csőgyárban is jól tudják a vezetők, hogy a dekádtervek maradéktalan teljesítése is szükséges az évi vállalás, terv valóraváltásához. A gyakorlatban — május hónapot vizsgálva — ezt a képet kapjuk: az első dekádban 93,2, a második dekádban 83,5, a harmadik dekádban pedig — kedd reggelig bezáróan — 75,3 százalékra teljesítették az esedékes tervet. Mi ennek a fő oka? Tóth Béla elvtárs, a DEMA telepvezetője, Rácz István elvtárs, üzemi párttitkár a következőkben foglalja össze: — Május legelején áttértünk az éksarkas szandálok gyártására. A szabászat ütemesen adta a szükséges mennyiséget az egyes üzemrészeknek. A hiba az volt, hogy a budapesti Bőripari Fakelléktermelő Vállalat késve, illetve rossz minőségben küldte az éksarkókat, pedig nélkülük nem végezhetjük a szandálkészítést. Valóban így volt. S amikor érkeztek is az éksarkok, egy méreten belül különböző nagyságúak voltak. Meg kell jegyezni, hogy az éksarkas szandálokat is előre legyártott elemekből, új technológiával készítik, s itt különösen fontos a méretek pontossága. Döcögött nagyon a munka az éksarkak pontatlansága miatt. Sőt éksarokhiány miatt félórákat álltak tétlenül.AZ ÜZEM PÁRTSZERVEZETE, vezetői nem nézték tétlenül az eseményeket. Nyomban híradással voltak a Könnyűipari Minisztérium Bőr- és Cipőipari Igazgatóságának. Le is jöttek a fővárosból. Az volt a véleményük, hogy az egyenetlen, rossz minőségű éksarkak miatt hagyják abba az új technológiát és térjenek vissza a régihez. A Bőripari Fakelléktermelő Vállalat egyik műszaki emberét is elhívták a gyárba, hogy személyesen is győződjön meg arról, milyen károkat okoz a késedelmes, illetve rossz minőségű munka. Meg kell mondani, a fakelléktermelő vállalat képviselője, Farkas elvtárs látogatásában nem volt köszönet. Elítélendő módon azt mondotta: „Hej, lesznek ezek az éksarkak még rosszabbak is". Ezért bizony kár volt bejönnie Szegedre! Azért cselekedtek a DEMA- ban, harcoltak, hogy megszüntessék a munka hiányosságait. A legfontosabb teendő volt megtalálni a módját, hogyan lehet az egy nagyságon belül is a különböző méretű és rossz éxsarkakat helyrehozni. Balogh László, a csákózó üzemrész mestere, Szöllősi Sándor elvtárs, a gyár igazgatója kísérletezni kezdett az éksarkak marásával, hogy egyforma méretűek legyenek. A kísérlet most a legutóbbi napokban sikerrel járt és gép átalakítását a sarokmaráshoz Rácz István elvtárs, az üzem párttitkára gyorsan elvégezte. Dicséretre méltóan és igen helyesen nem tértek vissza a régi technológiához, mert az sokkal drágább, lassúbb és minőségileg sem ad olyan terméket, mint az új. Inkább a megoldást keresték meg, hogy alkalmazzák továbbra is az új, korszerű gyártási eljárást. Helyesen nem tették magukévá a bőr- és cipőipari igazgatóság képviselőinek belenyugvó, ha úgy tetszik megalkuvó véleményét, így is kell ezt csinálni. A harc, a munka, elsősorban a kommunisták akarata nem maradt eredménytelenül. Most már a rossz minőségű éksarkakat az üzemben egyformára csiszolják (nem nekik kellene ezt végezni!) és ütemesen, folyamatosan végezhetik a szandálok készítését. Hogy legyen elegendő jó éksarok, azok csiszolását két műszakban végzik. Feltétlenül fontos azonban, hogy a Bőripari Fakelléktermelő Vállalat jó minőségű és megfelelő sarkakat szállítson a továbbiakban. Mert az éksarkakkal kapcsolatos hibák — más üzemen belüli kisebb hibáktól függetlenül — a fő okát képezték a dekádtervek, illetve a májusi terv nemteljesítésének. A DÉMA Cipőgyárnak június 15-ig át kellett volna adni a szandálokból jelentős részt, hogy Csehszlovákiába szállítsák. De június 15-ig nem tudnak eleget tenni exportkötelezettségüknek. Ez jelentős kár a népgazdaságnak, a haza népének. MÁTÓL KEZDVE „teljes gőzzel“ munkához fognak a DÉMA-ban. Az a céljuk, hogy tervüket napról napra teljesítik, sőt — persze nem egyik napról a másikra — adósságukat is törlesztik. Meghatározták, hogy elmaradásuk megszüntetéséért naponként mennyi cipővel kell többet készíteniük. Keményen kell dolgozniuk — dolgozzanak is — azért, hogy évi tervüket december 20- ra teljesítsék, úgy, ahogyan ígérték. (moroay) Egyéni gazdák látogatása az Új Élet tsz-ben Az Új Élet Termelőszövetkezet tagjai már régóta lelkes készülődéssel várták a hétfői napot. Alsóváros és Mihálytelek legjobb egyéni gazdáit hívták meg erre a napra, hogy tekintsék meg közös gazdaságukat. Nézzék meg azokat az eredményeket, melyeket a közös munka erejével eddig elértek. A mihálytelekiek közül sokan kerékpáron, ki pedig gyalog érkezett meg délután a szövetkezet központi gazdaságába. Az alsóvárosaiakat külön tehergépkocsi vitte. Sokan voltak, alig fértek fel a nagy autóra. Savanya Miklós elvtárs, elnök üdvözölte a kedves látogatókat. Elmondotta, hogy 1950-ben még csak 24 tagja s alig 116 katasztrális hold földje volt a szövetkezetnek. A múlt évben a tagok létszáma már elérte a 95-öt, földterületük pedig a 483 katasztrális holdat. Az első években állatállományuk úgyszólván semmi sem volt. Ma csikókkal együtt összesen 34 darab lovuk, 22 darab szarvasmarhájuk van. Sertésállományuk már 206 darabra szaporodott. Ebből 28 darab koca, 59 darab hízó, a többi pedig apa- és növendékállat. Apró jószáguk közel ezer darab van. Ezeknek jórészét már maguk a termelőszövetkezet asszonyai keltették. Ezután a vendégek gépkocsival végigjárták a termelőszövetkezet gazdaságát. Valamennyien elcsodálkoztak a tsz hatalmas, vállig érő 63 holdas árpatábláján és a közel másfélszáz holdas búzavetésén. Gyönyörködtek a már virágzó krumplitáblában. Rácz János egyéni gazda és még sokan mások elmondották, hogy körzeteikben ott, ahol földjeik elterülnek, ilyen vetéseket nem láttak. Az egyéniek közelről sem számolhatnak olyan terméseredményekkel, mint a szövetkezet. Lapunkban a későbbiekben megemlékezünk a mihályteleki és alsóvárosi egyéni gazdáknak az Új Életben tett látogatásáról. Közöljük majd azokat a fényképfelvételeket is, melyeket a látogatás alkalmával készítettünk. fi Eredményesen a szegedi A vasgyűjtő hónap alatt több vagon vas gyűlt össze városunkban, amelyeket az ország különböző kohászati üzemeibe szállítottak el. Szendrei József levelezőnk írja: „A Szegedi MÁV Felépítmény Vasanyagjavító Vállalat dolgozói eddig már több mint 100 mázsa ócskavasat gyűjtöttek össze. A színesfémgyűjtésben Kosoczki Dezső és brigádja működik eredményesen.“ A Vas és Fémipari Vállalat dolgozói a legutóbbi napokban 89 ma gyűjtik s vasas üzemekben zsa vasat adtak át a MÉH- nek. A MÁV 52, az Erőmű 41 mázsa vasat gyűjtött össze az elmúlt 4 napban. A Kisteleki Gépállomáson is összekeresgélték a felesleges hulladékvasakat és 74 mázsa vasat gyűjtöttek össze A Városellátó Gazdaság 10 mázsa, a Villanyszerelő Vállalat 12 mázsa vasat és 110 kilogramm fémet, a Paprikafeldolgozó Vállalat 13 mázsa vasat gyűjtött, eredményes munkát végeznek a szegedi üzemek dolgozói. Megyei tapasztalatcsere lesz Szőregen a kukorica négyzetes műveléséről A kukorica négyzetes művelésével kapcsolatos feladatok megvitatására június 5-ig minden megyében az egyik termelőszövetkezetben vagy kísérleti gazdaságban megyei tapasztalatcsere-értekezletet rendeznek a nagy kukoricaterülettel rendelkező termelőszövetkezetek elnökei és munkacsapatai, valamint a gépi állomások termelőszövetkezeti agronómusai és traktorosai. A tapasztalatcsere-értekezletek bemutatóin ismertetik a kukorica gépi és fogatos művelésének legjobb módszereit. Csongrád megyében június 3-án, pénteken tartják meg a tapasztalatcserét a szőregi Petőfi Termelőszövetkezetben,