Délmagyarország, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-01 / 127. szám
Szerda, 1955. június 1. Vasutas dolgozók mezőgazdasági termelésünk emeléséért Pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozata egész népünk előtt az egyik fontos feladatként mezőgazdasági termelésünk fellendítését jelölte meg. Ebből a nagy munkából a szegedi vasutas dolgozók is méltó módon ki akarják venni a részüket. Nemrégen területi értekezleten beszélték meg azokat a feladatokat, melyek elvégzésével mjra nagymértékben elősegíthetik a munkás-paraszt szövetség további erősödését. Az értekezleten sokan elmondották, hogy tavalyi patronáló munkájuk főként csak gazdasági segítséget adott a szövetkezeteknek, de emögött messzi elmaradt az állandó politikai felvilágosító munka. E hibát most úgy akarják kijavítani, hogy a dolgozók különböző munkahelyein patronáló felelősöket választanak, a politikailag és szakmailag is legjobban képzett, legrátermettebb dolgozók közül. Ezek az elvtársak irányítják majd a részleg dolgozóinak patronáló munkáját. Egyik felszólaló, Okos Lajos elvtárs elmondotta, a patronáló munka megjavításához elengedhetetlenül fontos az is, hogy nusztrációs, vagy politikai felvilágosító munkáról van szó, a jövőben még inkább vegyék igénybe. Ezzel a vasutas dolgozók, a szövetkezeti tagok egyaránt, jó szolgálatot tesznek a márciusi határozat megvalósításában a mezőgazdasági termelésünk erőteljes fejlődéséért, a vasút különböző részlegeinikai munkáról, akár adrmvel kapcsolatban álló termelőszövetkezetek szívesen fogadják a dolgozók segítségét. Megtörtént több helyen, hogy a vasút adminisztratív dolgozói segítséget akartak nyújtani a szövetkezet könyvelésének rendbetételéhez, s ezt a segítséget nem fogadták el Soós János elvtárs arról beszélt, hogy már többször fordultak hozzájuk a szövetkezetek különböző gépek, motorok sürgős kijavításának ügyében. A munkát mindig gyorsan és jól elvégezték, a szövetkezettől azonban hetek múlva sem jöttek a kijavított gépért. Ebből több dolgozó arra következtethetett, hogy talán nincs is nagy szükség az ő segítségükre. Kertész Gyula igazgatóhelyettes felszólalásában dicséretet mondott a vontatási osztály és az igazgatóság dolgozóinak munkájáról, mert már eddig is hasznos és sokoldalú segítséget nyújtottak a ságváritelep, Táncsics és az újszegedi Haladás Termelőszövetkezet tagjainak. A vasutas dolgozók most felhívással fordultak a többi termelőszövetkezetekhez, hogy segítségüket, akár teoh- Sziládi Sándor levelező Már többszáz áttörő jelentkezett: „Beadjuk a vasat — megyünk a moziba" A szegedi úttörők lelkesedése ezúttal sem marad el, nagy szorgalommal gyűjtik a vasat. Eddig már 20 szegedi átvevőhelyen jelentkeztek az úttörők a 10 kilogramm vassal ellenértékként a mozijegyért a vasárnapi „fiú és a nagyapám“ című színes vidám magyar film előadására. Különösen a Jókai utcai átvevőhelyet látogatják az úttörők. A Gutenberg utcai leányiskola fiataljai közül kikötötték, hogy ők a páholyba akarnak kollektíván menni. Az ilyen kérésnek nincs akadálya. — Rajta hát, cselekedjenek a többi iskolák is hasonlóképpen! A vasárnapi filmelőadáson, a Fáklya moziban egyébként kellemes meglepetés várja majd az úttörőket. Súgjuk meg előre: mindegyikük egy-egy csomag cukorkát kap. Egyelőre nem árulunk el többet. A gyűjtési verseny folyik és a jelszó: eddig már 50-en „foglaltak „Beadjuk a vasat — mejegyet“ a MÉH-nél, sőt azt is gyünk a moziba“. Budapest- humora Élvezetes és magas színvonalú előadást látott hétfőn a szegedi közönség a szegedi Nemzeti Színházban. A „Vidám Színpad“ művészei — Geller Dezső, Komlós Vilmos, Komlós András, Horváth Tivadar, Balogh Zsuzsa, Túras Ida, Kiss Manyi, Alfonso és Fényes Szabolcs — a „Vidám Színpad“ műsorának java termését mutatták be. A kitűnően, csillogó humorral konferáló Kellér Dezső bevezető szavaiban „selejtmentes humor beszolgáltatását“ ígérte a közönségnek. Hogy a konferáló stílusában maradjunk, — a minőségi előirányzatot közel száz százalékban sikerült teljesíteniük. Különösen Kellér Dezső konferálása, Alfonsó számai. Királyhegyi Pál Kellemetlen utitárs című jelenete, a rádióból is jól ismert családi vita arról, hogy mi a férfi és mi a női munka, és Kiss Manyi kislánykája arattak nagy sikert. Királyi Csanak kis képes állatkertjének célzásai nem mindig találtak, s néha félreértésre adhattak okot, az utcanevek változtatásának divatjában megszédült idős halandó elkeseredése viszont érthetővé vált a szellemes, sokszor találó karikírozásban. Az est mindenesetre tanulságos is volt, humorban is bővelkedett, sikere azt mutatja, hogy a jól összeválogatott kabaréműsor — ha néhol hiányérzet is maradt a nézőben — nem csupán az „öncélú nevetést“ képes szolgálni, — s ilyen műsorokra Szegeden is többször volna szükség. Kovács Józsefrté beszámolt a Délmagyarországhoz küldött levelében a Magyar Szabadságharcos Szövetség és a Magyar Repülőszövetség egyesített új szervezetéről, a „Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség" munkájáról. „A szövetség tagszervezésében — amint írja Kovácsné — igen szép eredményeket ért el a MÁV Igazgatóság, a Szegedi Kenderfonógyár, a MÁV Fiúnevelő Intézet. Bartucz József levelében arról ír, hogy mennyire zavarja a női- és a gyermekklinika betegeit és ápolóit, hogy közvetlenül a klinika előtt vagy mellett traktorok, autók vonulnak, felkeverik a port, dübörögnek, túráztatják a motort, vagy éppenséggel a gyermekklinika előtt a tehervagonokat vontatják. „A gyermekklinika épületében van elhelyezve— írja Bartucz József — az Orr, Fül, Gége Klinika a maga apró és felnőtt betegeivel, akiknél igen sokszor súlyos műtétet, koponyalékelést végeznek, nagyonnagyon fontos volna tehát a nyugodt, csendes környezet. Azt kívánják a klinikán lévők, hogy sokkal csöndesebben közlekedjenek az előttük, vagy mellettük húzódó útvonalon. A katonai parancsnokságra érkező és onnan távozó autókat ne túráztassák fölöslegesen, ne csináljanak lármát — vigyázzunk a betegek nyugalmára és az orvosok sikeres gyógyító munkájára“. Füredi Ferenc és felesége is írt szerkesztőségünknek több levelet az elmúlt napokban. Fürediné végtelen hálával és szeretettel beszélt írásában a kormányzatról, amely kitüntette őket, mint 7 gyermekes családanyát és segíti életüket. Füredi Ferenc többek között ír a gyermeknapról és másik levelében kifogásolta, hogy egyes utcákban nappal is ég a villany. Írásában köszönetet mondott Lehóczki tanácstagnak, hogy elintézte a KIK-nél, hogy megjavítsák a vízcsapját. : ^ Kovács Mihály levelezőnk ismételten kifogásolja a nagyállomás mellett elterülő gödröt, amely mindenféle szemétnek a gyűjtőhelye. Szőke István is hasonló hibára hívja fel a figyelmét: „Az Útjavító Vállalat felvonulási területét ne a Marx téren, hanem a város szélén helyezzék el, hogy a szállítások ne zavarják a dolgozók pihenését és egészségét. Milán György, az Erőműtől azt kifogásolja, hogy az üzem fürdőjében a zuhanyozók és a csapok rosszak, azokat rosszul javítják ki, sürgős, megfelelő intézkedést kér. Dusnoki István a Gépipari Technikum igazgatója beszámolt arról, hogy a technikum színjátszói három ízben játszották Budapesten Vörösmarty halhatatlan romantikus mesedrámáját a „Csongor és Tünde”-t. A címszerepben Rizsnyeryszki Károly és Orbán Márta szép szövegmondásával, jó játékával nyerte Tnegr a közönség tetszését. Az őrczi takarmánykeverékek betakarítása rövidesen befejeződik. Az állatállomány takarmányeilátása érdekében haladéktalanul hozzá kell látni a tarló felszántásához és másodnövénnyel való bevetéséhez. A röszkei Lenin TSZ tagjai őszi takarmánykeverék tarlójába már elvetettek négy hold másodnövényt. A Szentesi Tangazdaság szintén a napokban 20 katasztrális hold besilózott őszi takarmánykeverék helyére másodnövényt vetett. OELMOGYIIRORSZAO Minél több másodvetést! ! Gépiparunkban a műszaki normák alkalmazása a gazdaságosabb termelés egyik előfeltétele Faludi Zoltán a kohó- és a termelékenység emelésére A Gépipari Minisztérium műszaki az önköltség csökkentésére, új norma intézetének főmérnöke technológiák alkalmazására ősz-gépiparunkban alkalmazott műszaki normák kérdéséről többek között a következőket mondotta a Magyar Távirati Iroda munkatársának: Gépiparunkban, mint iparunk más területein is, a műszaki normák alkalmazása a gazdaságosabb termelés egyik előfeltétele. A jó műszaki norma tönöz. A jó műszaki norma arra készteti a dolgozót, hogy, szakmai tudását gyarapítsa, következetesen képezze magát és többet foglalkozzék munkája szellemi tartalmával. Ahol nem alkalmazzák a műszaki normákat, ott felüti a fejét a munka- és a technológiai fegyelem megsértése. A Műszaki Norma Intézet dolgozói azon fáradoznak, hogy a gépipar területére is kidolgozzák a műszaki normaalapokat. öntudatos dolgozóink régi kívánságának teszünk eleget azzal, hogy gépipari üzemeinknek rendelkezésére bocsátjuk a műszaki normákat. Ezek figyelembevétele lehetővé teszi, hogy a sok súrlódásra alkalmat adó becsült és statisztikai normákat kiküszöböljék. A műszaki normaalapok felhasználása egységessé teszi a különböző, de azonos munkákat végző üzemek ezirányú tevékenységét. Azokban az üzemeinkben, ahol már a munkák döntő többségénél bevezették a műszaki normákat, ott ezeknek a hatása megmutatkozott a termelékenység növelésében, a béralapok csökkenésében és az ezeket a normákat túlteljesítő dolgozók magasabb keresetében. Levelek a színházi vitához Mint színházba járó ember, érdeklődéssel olvastam a múlt vasárnapi számban megjelent műsortervet, a színház jövő évadjára. Magam egyszerű ember vagyok, egyszerű gondolatokkal, de ha elfogadják, hát megpróbálok egy pár szót én is szólni. A lassan befejezéshez érő évadhoz csak annyit, valóban a könnyed műfaj volt uralmon, mondhatnám a „Kőszívű ember fiai“-n kívül egy jó drámát nem is láttunk. Pedig az ember nem mindig nevetni megy a színházba. A két hozzászólás írójával egyetértek, a „Gül baba“ bemutatását én sem javaslom — ellenben a Joó László által javasolt darabokat, a „Tanítónő“-t, a „Nóra“-t, a „Pettyes“-t igen helyeselném. Mindhárom kitűnő előadást nyújtana. Én rádióközvetítésből hallottam — látni még jobban szeretném. De hogy magam is javasoljak: balettben a „Diótörő“-t, vagy a „Párizs lángjai"-t, a drámák közül Hubay: „Egy magyar nyár“ című darabját, s mint zenés vígjátékot Fényes: „Szombat délutániját. A Kamara Színház pedig bemutathatná a „Pigmalyont". Utoljára, de nem utolsósorban magam is nagyon örülnék, ha a mai írók művei, a mai kor megszólaltatói helyet kapnának a színpadon, hogy tanulva örüljünk a nagyszerű fejlődésnek, vagyis szórakozás közben tanuljuk meg becsülni azt, ami már a miénk. Fülöp Zoltán ★ A lapban feltüntetett jövő évi műsorban a prózai darabokat illetően igen jól választott a színház vezetősége. Véleményem szerint Szeged dolgozói szívesen nézték volna meg Kornyejcsuk: „Nagy műtét“ című színművét is, amely nagy sikerrel megy Budapesten. Az operákkal kapcsolatosan véleményem szerint a Hunyadi László és az Aida csak úgy érvényesül, ha ahhoz megfelelő kórus áll rendelkezésre. Már pedig ez nem mondható el a szegedi színházról. Ha az említett Scát operát valóban műsorába iktatja a színház igazgatósága, feltétlenül gondoskodnia kell erről. Ha pedig nem tudnak megfelelő erőket szerződtetni, úgy vendégszereplőkkel kell megoldani. Mindenesetre helytelen lenne, ha a színház igazgatósága a műsorára tűzött operák közül valamelyiket évközben cserélné meg, mint azt az elmúlt évben tette, hogy az Othelló helyett a Trubadúrt tűzte műsorára. A operettműsorban szereplő darabok közül a Gül Baba igen népszerű, biztos kasszadarab lesz, a másik kettő előttem ismeretlen. A kamaraszínház műsora kielégíti az igényeket. A műsorban igen kevés szovjet darab szerepel, pedig ezekre feltétlenül szükség van, mert rajtuk keresztül érezhetik a színház látogatói a realista színjátszást szembeállítva az elmúlt rendszer kifogásolható színdarabjaival. Nagyon helyes a cikkben megjelent kitétel, hogy a színház vezetősége foglalkozzék a szegedi írócsoporttal, amely segíteni tudná a színház műsorát szegedi vagy Szeged környéki tartalmú darabokkal. Szeretném, ha levelem nyomán az üzemek kultúrfelelősei is hozzászólnának a műsortervhez, mert ezzel segítséget nyújtanának a színház vezetőségének. Jurka József a DÁV dolgozója cd jó könyjének hamar gazdája kerül MÁR ÖTÖDIK ÉVE, hogy Katona Antal, a Szegedi Ecsetgyár könyvpropagandistája. Alaptermészete a szerénység, de ha erről van szó büszkén meséli, hogy az elmúlt öt esztendő alatt rengeteg könyvet terjesztett el a gyár dolgozói között és sok olyan vevője van, mint Dékány Teréz szövőmunkás, vagy Gera Júlia művezető, akiknek már komoly könyvtára gyűlt össze a tőle vásárolt könyvekből. — Az elmúlt hónap alatt is mintegy ezer forint értékű könyvet vásároltak a dolgozók — mondja Katona Antal, és máris sorolja legkedvesebb vevőit. A hosszú névsorból pár nevet megjegyzek: Kiss Imréné szőrmunkás, Árendás Józsefné ecsetkötő, Szabó Lajos igazgató, Fogas Ilona munkaátvevő. — Úgy látom a vevők többsége nő. — Üzemünkben túlnyomórészt nők dolgoznak, ami a könyvforgalomból is kitűnik. Főként mesekönyvet, ifjúsági regényeket vásárolnak a mamák, akik azonban jó háziasszonyok is. Amit viszont abból tudok, hogy több mint ötven szakácskönyvet vásároltak tőlem. Lám, mi minden derül ki egy könyvpropagandista feljegyzéseiből! A SZEGEDI CIPŐGYÁRBAN nemrég vállalta el a könyvpropagandista feladatait Szabó Aurél, aki így számol be első tapasztalatairól: -Nem is gondoltam, hogy ennyi irodalom rajongó könyvbarát dolgozik nálunk. Szinte szétkapkodják az elvtársak a jó könyveket. Már négy ízben kellett utánpótlást hozatnom a könyvesboltból«. — A Háború és béké«-t már sokan olvasták a könyvtárból, így most örültek, hogy megszerezhették maguknak. Eddig Marines Ferenc, Farkas Zoltánné, Szöllősi Sándor, Boros László és Kertész Istvánná vásárolták meg. József Attila költeményeiből három példányt kaptam, de már az is elfogyott. Az Olcsó Könyvtár sárgafedelű kis köteteit is nagyon kedvelik. Az Olcsó Könyvtár a postahivatalban is igen népszerű. — Ezt Kockás József, a hivatal Kockás bácsija« mondja, aki mint propagandista, lelkesen terjeszti a könyvet a posta dolgozói között. — A jó könyvnek hamar gazdája kerül nálunk. Legtöbbször az a baj, hogy keveset kapok egy-egy könyvből és nem is jut minden vevőnek. AZ ORVOSEGYETEM KÖNYVTÁRÁBAN dolgozik dr. Láng Mátyás, aki egyben a könyvpropagandista tisztségét is ellátja. — Sokan megfordulnak a könyvtárban, az üvegszekrényben kiállított könyvújdonságoknak igen sok nézője és vevője akad. A szépirodalmi, politikai és tudományos orvosi könyveket egyaránt szívesen vásárolják. — Mégis, kik a legszorgalmasabb vásárlók? — Az I. és II. sebészeti klinika dolgozói .Vásárlásaik az egyébként nagy forgalomnak mintegy 40 százalékát teszik kei. Rövid körsétám arról győzött meg, hogy a szegedi üzemeknél, intézményeknél lelkes propagandisták terjesztik és szórakozni, művelődni vágyó dolgozók vásárolják a tudás forrását, a könyvet. Wessely Ferenc , — Móra Ferenc emlékest lesz vasárnap a felsővárosi Móra Kultúrotthonban könyvheti könyvvásárral egybekötve. A műsorban fellép a kultúrotthon énekkara, a Szegedi Kendertomógyár szavaiéi és a Szilléri sugárúti általános iskola növendékei. Az iskolások Móra »Aranyszőrű bárány« című mesejátékot adják elő. Vajtai István főiskolai docens előadást tart Móráról, Lődi Ferenc pedig saját verseiből olvas fel. Az előadás előtt könyvheti könyvvásár lesz a kultúrotthonnak a Dózsa iskolánál felállított sátrában. A jugoszláviai Ljubljanában július 3-tól szeptember 4-ig nemzetközi grafikai kiállítást rendeznek ma élő művészek alkotásaiból. A kiállításon magyar grafikusművészek is részt vesznek. A napokban küldték el a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságba Csanády András, Dómján József és Würtel Ádám több művét. Országos néprajz-gyűjtő pályázat A Néprajzi Múzeum és a Népművészeti Intézet hagyományaink értékeinek összegyűjtésére az idén is országos néprajzi gyűjtő pályázatot hirdet. Pályázhatnak önkéntes néprajzi gyűjtők és gyűjtőcsoportok bármilyen néprajzi témájú, eredeti helyszíni néprajzi gyűjtést tartalmazó egy, vagy több pályamunkával. Pályadíjak: I. díj ezer forint, II. díj 500 forint, III. díj 400 forint, IV. díj 300 forint, V- díj 200 forint, VI. díj 100 forint. Az egyes díjfokozatok többszörösen kerülnek kiadásra. A pályamunkákat 1955. szeptember 30-ig kell beküldeni a Néprajzi Múzeum adattára (Budapest, VIII., Könyves Kálmán körút 70.) címére. Nagy tetszéssel fogadták Jugoszláviában a próbaútra küldött magyar Hargita expresszt lométeres óránkénti sebesség mellett is simán, minden üzemi zavar nélkül falta szerelvényünk a kilométereket. A Novi sadi állomáson emberek százai várták vonatunkat és bár a menetrend szerint csak 3 perc lett volna az állomáson a várakozási idő, csaknem félórát álltunk, mert a közönség nem akart bennünket tovább engedni. Akik felfértek, megtekintették a vonal belsejét is. A próbaútról a jugoszláv lapok, köztük a „Borba", a „Politika“, a Novoszti“ és a Novi sadi „Dnevnik" színes, elismerő tudósításokban számoltak be. Hasonlóképpen elismerésüket fejezték ki később tárgyalásaink során a jugoszláv vasút vezetői, köztük a vasút vezérigazgatója és vezérzágrábi, ljubljanai, rijekai és a igazgatóhelyettese. Abban áll asarajevói vonalon több mint pudtunk meg, hogy tovább még 1800 kilométert tettünk meg , lyítjük kapcsolatainkat, s holónap alatt. A jugoszláv vasút tájba helyezték, hogy rövideszakértő bizottsága mindvégig sen rendeléseket adnak fel a velünk volt és gyakran fejeztéki Ganz Vagon- és Gépgyár térki elismerésüket, hogy. .130 kkméterre is. Magyar Hargita Expresszt küldtek próbaútra Jugoszláviába a Ganz Vagon- és Gépgyár dolgozói. A vonat a napokban tért vissza a gyárba. Egyik kísérője, Botka Imre, a Ganz Vagon- és Gépgyár mérnöke többek között a következőket mondotta a Magyar Hargita jugoszláviai útjáról: — Négy kocsiból álló, gyönyörű Diesel-motoros vonatunk május 9-én érkezett Belgrádba. A pályaudvaron a jugoszláv vasút szakemberei és a lakosság közül is igen sokan fogadtak bennünket. A baráti beszélgetésekből és a mosolygó arcokról azt olvastuk le, hogy vonatunk már első látásra megnyerte a szakemberek és a közönség tetszését. A Hargitánk másnap indult Belgrádból próbaútjára. A