Délmagyarország, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-01 / 127. szám

Szerda, 1955. június 1. Vasutas dolgozók mezőgazdasági termelésünk emeléséért Pártunk Központi Vezető­ségének márciusi határozata egész népünk előtt az egyik fontos feladatként mezőgaz­dasági termelésünk fellendí­tését jelölte meg. Ebből a nagy munkából a szegedi vasutas dolgozók is méltó módon ki akarják venni a részüket. Nemrégen területi értekezleten beszélték meg azokat a feladatokat, melyek elvégzésével mjr­a nagymér­tékben elősegíthetik a mun­kás-paraszt szövetség továb­bi erősödését. Az értekezle­ten sokan elmondották, hogy tavalyi patronáló munkájuk főként csak gazdasági segít­séget adott a szövetkezetek­nek, de emögött messzi elma­radt az állandó politikai fel­világosító munka. E hibát most úgy akarják kijavítani, hogy a dolgozók különböző munkahelyein patronáló fe­lelősöket választanak, a po­litikailag és szakmailag is legjobban képzett, legráter­mettebb dolgozók közül. Ezek az elvtársak irányítják majd a részleg dolgozóinak patro­náló munkáját. Egyik felszó­laló, Okos Lajos elvtárs el­mondotta, a patronáló mun­ka megjavításához elenged­hetetlenül fontos az is, hogy nusztrációs, vagy politikai felvilágosító munkáról van szó, a jövőben még inkább vegyék igénybe. Ezzel a vas­utas dolgozók, a szövetkezeti tagok egyaránt, jó szolgála­tot tesznek a márciusi hatá­rozat megvalósításában a mezőgazdasági termelésünk erőteljes fejlődéséért, a vasút különböző részlegei­­nikai munkáról, akár adrm­vel kapcsolatban álló terme­lőszövetkezetek szívesen fo­gadják a dolgozók segítségét. Megtörtént több helyen, hogy a vasút adminisztratív dolgo­zói segítséget akartak nyúj­tani a szövetkezet könyvelé­sének rendbetételéhez, s ezt a segítséget nem fogadták el Soós János elvtárs arról be­szélt, hogy már többször for­dultak hozzájuk a szövetke­zetek különböző gépek, mo­torok sürgős kijavításának ügyében. A munkát mindig gyorsan és jól elvégezték, a szövetkezettől azonban he­tek múlva sem jöttek a ki­javított gépért. Ebből több dolgozó arra következtethe­tett, hogy talán nincs is nagy szükség az ő segítségükre. Kertész Gyula igazgatóhe­lyettes felszólalásában dicsé­retet mondott a vontatási osztály és az igazgatóság dol­gozóinak munkájáról, mert már eddig is hasznos és sok­oldalú segítséget nyújtottak a ságváritelep, Táncsics és az újszegedi Haladás Termelő­­szövetkezet tagjainak. A vasutas dolgozók most felhívással fordultak a többi termelőszövetkezetekhez, hogy segítségüket, akár teoh- Sziládi Sándor levelező Már többszáz áttörő jelentkezett: „Beadjuk a vasat­ — megyünk a moziba" A szegedi úttörők lelkese­dése ezúttal sem marad el, nagy szorgalommal gyűjtik a vasat. Eddig már 20 szegedi átvevőhelyen jelentkeztek az úttörők a 10 kilogramm vas­sal ellenértékként a mozije­gyért a vasárnapi „fiú és a nagyapám“ című színes vi­dám magyar film előadására. Különösen a Jókai utcai át­vevőhelyet látogatják az út­törők. A Gutenberg utcai leányiskola fiataljai közül kikötötték, hogy ők a páholy­ba akarnak kollektíván men­ni. Az ilyen kérésnek nincs akadálya. — Rajta hát, cse­lekedjenek a többi iskolák is hasonlóképpen! A vasárnapi filmelőadáson, a Fáklya mozi­ban egyébként kellemes meg­lepetés várja majd az úttörő­ket. Súgjuk meg előre: mind­egyikük egy-egy csomag cu­korkát kap. Egyelőre nem árulunk el többet. A gyűjtési verseny folyik és a jelszó: eddig már 50-en „foglaltak „Beadjuk a vasat — me­­jegyet“ a MÉH-nél, sőt azt is gyünk a moziba“. Budapest- humora Élvezetes és magas színvonalú előadást látott hétfőn a szegedi közönség a szegedi Nemzeti Színházban. A „Vidám Színpad“ művészei — Geller Dezső, Komlós Vilmos, Komlós András, Horváth Tivadar, Balogh Zsuzsa, Túras Ida, Kiss Manyi, Alfonso és Fényes Szabolcs — a „Vidám Színpad“ műsorának java termését mutatták be. A kitűnően, csillogó humorral konferáló Kellér Dezső bevezető szavaiban „selejt­­mentes humor beszolgáltatását“ ígérte a közönségnek. Hogy a konferáló stílusában maradjunk, — a minőségi előirány­zatot közel száz százalékban sikerült teljesíteniük. Különö­sen Kellér Dezső konferálása, Alfonsó számai. Királyhegyi Pál Kellemetlen utitárs című jelenete, a rádióból is jól ismert családi vita arról, hogy mi a férfi és mi a női munka, és Kiss Manyi kislánykája arattak nagy sikert. Királyi Csanak kis képes állatkertjének célzásai nem mindig találtak, s néha félreértésre adhattak okot, az utcanevek változtatásá­­nak divatjában megszédült idős halandó elkeseredése vi­szont érthetővé vált a szellemes, sokszor találó karikírozás­­ban. Az est mindenesetre tanulságos is volt, humorban is bővelkedett, sikere azt mutatja, hogy a jól összeválogatott kabaréműsor — ha néhol hiányérzet is maradt a nézőben — n­em csupán az „öncélú nevetést“ képes szolgálni, — s ilyen műsorokra Szegeden is többször volna szükség. Kovács Józsefrté beszámolt a Délmagyarországh­oz küldött levelében a Magyar Szabadság­­harcos Szövetség és a Magyar Repülőszövetség egyesített új szervezetéről, a „Magyar ön­kéntes Honvédelmi Szövetség" munkájáról. „A szövetség tag­­szervezésében — amint írja Kovácsné — igen szép ered­ményeket ért el a MÁV Igaz­gatóság, a Szegedi Kenderfo­nógyár, a MÁV Fiúnevelő In­tézet. Bartucz József levelében ar­ról ír, hogy mennyire zavarja a női- és a gyermekklinika be­tegeit és ápolóit, hogy közvet­lenül a klinika előtt vagy mel­lett traktorok, autók vonulnak, felkeverik a port, dübörögnek, túráztatják a motort, vagy ép­penséggel a gyermekklinika előtt a tehervagonokat vontat­ják. „A gyermekklinika épüle­tében van elhelyezve­­— írja Bartucz József — az Orr, Fül, Gége Klinika a maga apró és felnőtt betegeivel, akiknél igen sokszor súlyos műtétet, kopo­nyalékelést végeznek, nagyon­­nagyon fontos volna tehát a nyugodt, csendes környezet. Azt kívánják a klinikán lévők, hogy sokkal csöndesebben közleked­jenek az előttük, vagy mellet­tük húzódó útvonalon. A kato­nai parancsnokságra érkező és onnan távozó autókat ne túráz­tassák fölöslegesen, ne csinál­janak lármát — vigyázzunk a betegek nyugalmára és az or­vosok sikeres gyógyító munká­jára“. Füredi Ferenc és felesége is írt szerkesztőségünknek több levelet az elmúlt napokban. Fürediné végtelen hálával és szeretettel beszélt írásában a kormányzatról, amely kitüntet­te őket, mint 7 gyermekes csa­ládanyát és segíti életüket. Füredi Ferenc többek között ír a gyermeknapról és másik le­velében kifogásolta, hogy egyes utcákban nappal is ég a vil­lany. Írásában köszönetet mon­dott Lehóczki tanácstagnak, hogy elintézte a KIK-nél, hogy megjavítsák a­ vízcsapját. : ^ Kovács Mihály levelezőnk is­mételten kifogásolja a nagyál­lomás mellett elterülő gödröt, amely mindenféle szemétnek a gyűjtőhelye. Szőke István is hasonló hibára hívja fel a fi­gyelmét: „Az Útjavító Vállalat felvonulási területét ne a Marx téren, hanem a város szélén he­lyezzék el, hogy a szállítások ne zavarják a dolgozók pihenését és egészségét. Milán György, az Erőműtől azt kifogásolja, hogy az üzem fürdőjében a zuhanyozók és a csapok rosszak, azokat rosszul javítják ki, sürgős, megfelelő intézkedést kér. Dusnoki István a Gépipari Technikum igazga­tója beszámolt arról, hogy a technikum színjátszói három ízben játszották Budapesten Vörösmarty halhatatlan roman­tikus mesedrámáját a „Csongor és Tünde”-t. A címszerepben Rizsnyeryszki Károly és Orbán Márta szép szövegmondásával, jó játékával nyerte Tnegr a kö­zönség tetszését. Az őrczi takarmánykeveré­kek betakarítása rövidesen befejeződik. Az állatállomány takarmányei­látása érdekében haladéktalanul hozzá kell látni a tarló felszántásához és másodnövénnyel való beve­téséhez. A röszkei Lenin TSZ tagjai őszi takarmánykeverék tarlójába már elvetettek négy hold másodnövényt. A Szen­tesi Tangazdaság szintén a napokban 20 katasztrális hold besilózott őszi takarmányke­verék helyére másodnövényt vetett. OELMOGYIIRORSZAO Minél több másodvetést! ! Gépiparunkban a műszaki normák alkalmazása a gazdaságosabb termelés egyik előfeltétele Faludi Zoltán a kohó- és a termelékenység emelésére A Gépipari Minisztérium műszaki az önköltség csökkentésére,­ új norma intézetének főmérnöke technológiák alkalmazására ősz-gépiparunkban alkalmazott mű­szaki normák kérdéséről töb­bek között a következőket mon­dotta a Magyar Távirati Iroda munkatársának: Gépiparunkban, mint iparunk más területein is, a műszaki normák alkalmazása a gazda­ságosabb termelés egyik elő­feltétele. A jó műszaki norma tönöz. A jó műszaki norma ar­ra készteti a dolgozót, hogy, szakmai tudását gyarapítsa, kö­vetkezetesen képezze magát és többet foglalkozzék munkája szellemi tartalmával. Ahol nem alkalmazzák a műszaki normá­kat, ott felüti a fejét a munka- és a technológiai fegyelem meg­sértése. A Műszaki Norma Intézet dolgozói azon fáradoznak, hogy a gépipar területére is kidolgoz­zák a műszaki normaalapokat. öntudatos dolgozóink régi kí­vánságának teszünk eleget az­zal, hogy gépipari üzemeink­nek rendelkezésére bocsátjuk a műszaki normákat. Ezek figye­lembevétele lehetővé teszi, hogy a sok súrlódásra alkalmat adó becsült és statisztikai normá­kat kiküszöböljék. A műszaki normaalapok felhasználása egy­ségessé teszi a különböző, de azonos munkákat végző üzemek ezirányú tevékenységét. Azok­ban az üzemeinkben, ahol már a munkák döntő többségénél be­vezették a műszaki normákat, ott ezeknek a hatása megmutat­kozott a termelékenység növe­lésében, a béralapok csökkené­sében és az ezeket a normákat túlteljesítő dolgozók magasabb keresetében. Levelek a színházi vitához Mint színházba járó ember, érdeklődéssel olvastam a múlt vasárnapi számban meg­jelent műsortervet, a színház jövő évadjára. Magam egyszerű ember vagyok, egyszerű gondolatok­kal, de ha elfogadják, hát megpróbálok egy pár szót én is szólni. A lassan befejezés­hez érő évadhoz csak annyit, valóban a könnyed műfaj volt uralmon, mondhatnám a „Kőszívű ember fiai“-n kívül egy jó drámát nem is láttunk. Pedig az ember nem mindig nevetni megy a színházba. A két hozzászólás írójával egyetértek, a „Gül baba“ be­mutatását én sem javaslom — ellenben a Joó László ál­tal javasolt darabokat, a „Tanítónő“-t, a „Nóra“-t, a „Pettyes“-t igen helyeselném. Mindhárom kitűnő előadást nyújtana. Én rádióközvetítés­ből hallottam — látni még jobban szeretném. De hogy magam is javasoljak: balett­ben a „Diótörő“-t, vagy a „Párizs lángjai"-t, a drámák közül Hubay: „Egy magyar nyár“ című darabját, s mint zenés vígjátékot Fényes: „Szombat délutániját. A Kamara Színház pedig bemu­tathatná a „Pigmalyont". Utoljára, de nem utolsó­sorban magam is nagyon örülnék, ha a mai írók mű­vei, a mai kor megszólaltatói helyet kapnának a színpadon, hogy tanulva örüljünk a nagyszerű fejlődésnek, vagy­is szórakozás közben tanul­juk meg becsülni azt, ami már a miénk. Fü­löp Zoltán ★ A lapban feltüntetett jö­­­­vő évi műsorban a pró­zai darabokat illetően igen jól választott a színház ve­zetősége. Véleményem sze­rint Szeged dolgozói szívesen nézték volna meg Kornyej­­csuk: „Nagy műtét“ című színművét is, amely nagy si­kerrel megy Budapesten. Az operákkal kapcsolatosan véleményem szerint a Hu­nyadi László és az Aida csak úgy érvényesül, ha ahhoz megfelelő kórus áll rendelke­zésre. Már pedig ez nem mondható el a szegedi szín­házról. Ha az említett Scát operát valóban műsorába ik­tatja a színház igazgatósága, feltétlenül gondoskodnia kell erről. Ha pedig nem tudnak megfelelő erőket szerződtet­ni, úgy vendégszereplőkkel kell megoldani. Mindeneset­re helytelen lenne, ha a szín­ház igazgatósága a műsorára tűzött operák közül valame­lyiket évközben cserélné meg, mint azt az elmúlt év­ben tette, hogy az Othelló helyett a Trubadúrt tűzte műsorára. A operettműsor­ban szere­plő darabok közül a Gül Baba igen népszerű, biztos kassza­darab lesz, a másik kettő előttem ismeret­len. A kamaraszínház műso­ra kielégíti az igényeket. A műsorban igen kevés szovjet darab szerepel, pedig ezekre feltétlenül szükség van, mert rajtuk keresztül érezhetik a színház látogatói a realista színjátszást szembeállítva az elmúlt rendszer kifogásolha­tó színdarabjaival. Nagyon helyes a cikkben megje­lent kitétel, hogy a színház vezetősége foglalkozzék a sze­gedi írócsoporttal, amely se­gíteni tudná a színház műso­rát szegedi vagy Szeged kör­nyéki tartalmú darabokkal. Szeretném, ha levelem nyo­mán az üzemek ku­ltúrfelelő­­sei is hozzászólnának­ a mű­sortervhez, mert ezzel segít­séget nyújtanának a színház vezetőségének. Jurka József a DÁV dolgozója cd jó könyjének hamar gazdája kerül MÁR ÖTÖDIK ÉVE, hogy Katona Antal, a Szegedi Ecsetgyár könyvpropagandis­­tája. Alaptermészete a sze­rénység, de ha erről van szó büszkén meséli, hogy az el­múlt öt esztendő alatt ren­geteg könyvet terjesztett el a gyár dolgozói között és sok olyan vevője van, mint Dé­­kány Teréz szövőmunkás, vagy Gera Júlia művezető, akiknek már komoly könyv­tára gyűlt össze a tőle vásá­rolt könyvekből. — Az elmúlt hónap alatt is mintegy ezer forint érté­kű könyvet vásároltak a dol­gozók — mondja Katona An­tal, és máris sorolja legked­vesebb vevőit. A hosszú név­sorból pár nevet megjegy­­zek: Kiss Imréné szőrmun­kás, Árendás Józsefné ecset­kötő, Szabó Lajos igazgató, Fogas Ilona munkaátvevő. — Úgy látom a vevők többsége nő. — Üzemünkben túlnyomó­részt nők dolgoznak, ami a könyvforgalomból is kitűnik. Főként mesekönyvet, ifjúsági regényeket vásárolnak a ma­mák­, akik azonban jó házi­asszonyok is. Amit viszont abból tudok, hogy több mint ötven szakácskönyvet vásá­roltak tőlem. Lám, mi minden derül ki egy könyvpropagandista fel­jegyzéseiből! A SZEGEDI CIPŐGYÁR­BAN nemrég vállalta el a köny­vpropagandista felada­tait Szabó Aurél, aki így szá­mol be első tapasztalatairól: -Nem is gondoltam, hogy ennyi irodalom­ rajongó könyvbarát dolgozik nálunk. Szinte szétkapkodják az elv­­társak a jó könyveket. Már négy íz­ben kellett utánpót­lást hozatnom a könyves­boltból«. — A­­ Háború és béké«-t már sokan olvasták a könyv­tárból, így most örültek, hogy megszerezhették ma­guknak. Eddig Marines Fe­renc, Farkas Zoltánné, Szöl­­lősi Sándor, Boros László és Kertész Istvánná vásárolták meg. József Attila költemé­nyeiből három példányt kap­tam, de már az is elfogyott. Az Olcsó Könyvtár sárgafe­­delű kis köteteit is nagyon kedvelik. Az Olcsó Könyvtár a postahivatalban is igen népszerű. — Ezt Kockás Jó­zsef, a hivatal­­ Kockás bá­csija« mondja, aki mint pro­pagandista, lelkesen terjeszti a könyvet a posta dolgozói között. — A jó könyvnek hamar gazdája kerül nálunk. Leg­többször az a baj, hogy ke­veset kapok egy-egy könyv­ből és nem is jut minden vevőnek. AZ ORVOSEGYETEM KÖNYVTÁRÁBAN dolgozik dr. Láng Mátyás, aki egyben a könyvpropagandista tiszt­ségét is ellátja. — Sokan megfordulnak a könyvtárban, az üvegszek­rényben kiállított könyvúj­­donságokna­k igen sok néző­je és vevője akad. A szép­­irodalmi, politikai és tudo­mányos orvosi könyveket egyaránt szívesen vásárolják. — Mégis, kik a legszorgal­masabb vásárlók? — Az I. és II. sebészeti klinika dolgozói­ .Vásárlásaik az egyébként nagy forga­lomnak mintegy 40 százalé­kát teszik kei. Rövid körsétám arról győ­zött meg, hogy a szegedi üzemeknél, intézményeknél lelkes propagandisták ter­jesztik és szórakozni, műve­lődni vágyó dolgozók vásá­rolják­­ a tudás forrását­, a könyvet. Wessely Ferenc , — Móra Ferenc emlékest lesz vasárnap a felsővárosi Móra Kultúrotth­onban könyvheti könyvvásárral egy­bekötve. A műsorban fellép a kultúrotthon énekkara, a Szegedi Kendertomógyár sza­vaiéi és a Szilléri sugárúti általános iskola növendékei. Az iskolások Móra »Arany­­szőrű bárány« című mesejá­tékot adják elő. Vajtai Ist­ván főiskolai docens előadást tart Móráról, Lődi Ferenc pedig saját verseiből olvas fel. Az előadás előtt könyv­heti könyvvásár lesz a kul­­túrotthonnak a Dózsa isko­lánál felállított sátrában.­­ A jugoszláviai Ljublja­nában július 3-tól szeptem­ber 4-ig nemzetközi grafikai kiállítást rendeznek ma élő művészek alkotásaiból. A ki­állításon magyar grafikus­­művészek is részt vesznek. A napokban küldték el a Ju­goszláv Szövetségi Népköz­­társaságba Csanády András, Dómján József és Würte­l Ádám több művét. Országos néprajz-gyűjtő pályázat A Néprajzi Múzeum és a Népművészeti Intézet hagyo­mányaink értékeinek össze­gyűjtésére az idén is orszá­gos néprajzi gyűjtő pályáza­tot hirdet. Pályázhatnak ön­kéntes néprajzi gyűjtők és gyűjtőcsoportok bármilyen néprajzi témájú, eredeti hely­színi néprajzi gyűjtést tar­talmazó egy, vagy több pá­lyamunkával. Pályadíjak: I. díj ezer forint, II. díj 500 forint, III. díj 400­ forint, IV. díj 300 forint, V- díj 200 forint, VI. díj 100 fo­rint. Az egyes díjfokozatok többszörösen kerülnek ki­adásra. A pályamunkákat 1955. szeptember 30-ig kell beküldeni a Néprajzi Mú­zeum adattára (Budapest, VIII., Könyves Kálmán kör­út 70.) címére. Nagy tetszéssel fogadták Jugoszláviában a próbaútra küldött magyar Hargita expresszt­ lométeres óránkénti sebesség mellett is simán, minden üzem­­i zavar nélkül falta szerelvényünk a kilométereket. A Novi­ sadi állomáson em­berek százai várták vonatun­kat és bár a menetrend szerint­­ csak 3 perc lett volna az állo­máson a várakozási idő, csak­nem félórát álltunk, mert a kö­zönség nem akart bennünket tovább engedni. Akik felfértek, megtekintették a vonal belse­jét is.­­ A próbaútról a jugoszláv lapok, köztük a „Borba", a „Politika“, a Novoszti“ és a Novi­ sadi „Dnevnik" színes, elismerő tudósításokban szá­moltak be. Hasonló­képpen el­ismerésüket fejezték ki később­ tárgyalásaink során a jugo­szláv vasút vezetői, köztük a vasút vezérigazgatója és vezér­zágrábi, ljubljanai, rijekai és a igazgatóhelyettese. Abban áll a­­sarajevói vonalon több mint pudtunk meg, hogy tovább még 1800 kilométert tettünk meg , lyítjük kapcsolatainkat, s holó­­nap alatt. A jugoszláv vasút tájba helyezték, hogy rövide­­szakértő bizottsága mindvégig sen rendeléseket adnak fel a velünk volt és gyakran fejezték­i Ganz Vagon- és Gépgyár tér­­ki elismerésüket, hogy. .130 kkméterre is. Magyar Hargita Expresszt küldtek próbaútra Jugoszláviá­ba a Ganz Vagon- és Gépgyár dolgozói. A vonat a napokban tért vissza a gyárba. Egyik kísérője, Botka Imre, a Ganz Vagon- és Gépgyár mérnöke többek között a következőket mondotta a Magyar Hargita jugoszláviai útjáról: — Négy kocsiból álló, gyö­nyörű Diesel-motoros vonatunk május 9-én érkezett Belgrádba. A pályaudvaron a jugoszláv vasút szakemberei és a lakos­ság közül is igen sokan fogad­tak bennünket. A baráti be­szélgetésekből és a mosolygó arcokról azt olvastuk le, hogy vonatunk már első látásra megnyerte a szakemberek és a közönség tetszését. A Hargitánk másnap indult Belgrádból próbaútjára. A

Next