Délmagyarország, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-02 / 180. szám
V/WG PROLETÁRJAI 1 AZ MDP CSONGHÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 180. szám Ára: 50 fillér Kedd, 1955. augusztus 2. A képzőművészeti vita elé Tíz esztendővel ezelőtt a magyar kultúra vidéki munkásai előtt is megnyílt a szabad életet tükröző, szabad alkotó művészethez vezető út. Helyi képzőművészeink vásznain és mintázó állványain Szeged népének új élete bontakozott ki. Maradandó értékű alkotásaikon figyelemmel kísérhetjük felemelkedésünk küzdelmes útját, annak egyes állomásait, s szinte reménytelennek látszó mélységből, a bennünket derűs biztonsággal eltöltő egyre szebb magaslatok felé. Szeged képzőművészetének felszabadulás utáni helyzetét vizsgálva elfogulatlanul megállapíthatjuk, hogy helyi kulturális életünk gazdagításában, képzőművészeink jelentősen kivették részüket. A kiállítások látogatottsága, a művészettörténeti előadások növekvő sikere bizonyítja, hogy a művészet a tömegeké lett. A szegedi dolgozók fokozódó érdeklődéssel figyelik az ő életüket a szocialista realizmus eszközeivel ábrázoló, új utakon járó helyi képzőművészetünket. Azonban kezdeti sikereink nem feledkeztették el velünk azokat a hibákat, amelyek képzőművészetünk fejlődésében megmutatkoztak és gátolták a szocialistarealista ábrázolásmód kialakulását. Ilyen volt egyrészt az a dekadens formalista irányzat, mely haladó hagyományainkat nem becsülte meg, hasonlóképpen nem értékelte kellően a szovjet képzőművészetet, ehelyett inkább a nyugati polgári és dekadens művészet felé fordult. Másrészt gátolta képzőművészeink munkáját annak a »hurrá-optimizmus«-nak az eluralkodása, amely lekicsinyelte a szocializmus építésével járó természetes nehézségeket és jellegtelen, sematikus, egyszóval művészietlen képeket és szobrokat eredményezett. Helyi képzőművészetünk tehertételeit a Délmagyarország 1953. február 13-i számában, a »Szeged képzőművészete a népművelés szolgálatában« című cikk keretében megkíséreltük felfedni, és ezek felszámolására a párt- és az állami vezetés segítségét kértük. Az akkor már jelzett hibák teljes megvilágítása és feltárása azonban csak fél évvel később, a Központi Vezetőség júniusi határozata után történhetett meg. Ezt követően a hibák elleni harc eredményeként Szeged képzőművészetében — miként a város egész kulturális életében — biztató fellendülés indult meg. Mégis képzőművészetünknek az utóbbi két év alatt megtett fejlődése — a kétségtelenül jelentős eredmények ellenére sem — mondható egyértelműnek. Az eredmények mellett ugyanis nem egy olyan jelenséggel találkozhattunk, amely minden bizonnyal a pártunk által leleplezett káros, jobboldali nézetekből ered. Hogy csak egy példát említsünk, ilyen volt az is, hogy a kedvezően értékelt IV. Megyei Képzőművészeti Kiállítás anyagába olyan munkák is belekerültek, amelyek formalista visszaesést mutattak. Ezek a jelenségek azt bizonyítják, hogy az utóbbi időben városunk képzőművészetében is teret hódítottak a burzsoá kispolgári nézetek, fejlődésünket veszélyeztetve, s hogy ezek előrehaladásunk fő akadályozóivá váltak. A hibák főleg az idei Tavaszi Tárlaton mutatkoztak meg. A tárlat anyagának jórésze arra a következtetésre jogosít fel bennünket, hogy helyi képzőművészetünk nem mélyedt el kellőképpen a mai élet problémáiban. Ugyanis, ami a kiállítás politikumát illeti, bizonyos tétovaság, tartózkodás észlelhető. A tárlat nem tükrözi életünknek azt a pezsgését, változásait, amelyek a szocialista építést, az osztályharc alakulását és a békéért folyó küzdelmet jelzik. Ha helyi képzőművészetünk a történelmi jelentőségű napi események közepette méltóan kívánja betölteni hivatását, lépést kell tartani a haladó erők fejlődésével, a kulturális forradalom követelményeivel, azzal a nagy átalakulással, amely a külső változások eredményeként az emberek gondolkodásmódjában, szemléletében végbemegy. Sőt: éppen ezt a belső átalakulást kell elősegítenie képzőművészetünknek is. A legjobb szegedi festők: Nyilasy Sándor, Károlyi Lajos, Parobek Alajos és a többiek haladó hagyományait felhasználva a vidék életének és emberének ábrázolására, meg kell teremteni a Tiszatáj mai arculatát tükröző, s az ember kialakuló új vonásait bemutató képzőművészetet, ezzel járulva hozzá a felszabadulás után megújhodott magyar képzőművészet nemzeti jellegének kibontakozásához. Ennél szebb feladatot nem is lehet elképzelni művészeinknek. Percig sem vitatjuk, hogy nem könnyű munka ez. De megoldásában művészeink többfelől várhatnak segítséget. E feladat kérdéseinek tisztázásában kívánja őket segíteni az a képzőművészeti vita is, melyet a közeli napokban megrendezünk. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének márciusi határozata ugyanis nem egy olyan kártékony jobboldali jelenséget világított meg, amely Szeged kulturális életének kibontakozását is gátolja. A Központi Vezetőség márciusi határozatának szellemében a Szegedi Pártbizottság városunk kulturális életének egyes területeit részletesen megvizsgálja, hogy az egyes területeken speciálisan jelentkező jobboldali, burzsoá nézetek felszínre kerüljenek, és ellenük sikeresen fel lehessen venni a harcot. Ilyen módon világossá válik az az út, amelyen helyi irodalmunknak, képzőművészetünknek, zenei életünknek, vagy könyvtárügyünknek haladnia kell. A szegedi irodalom aktuális kérdéseinek megvitatása után így kerül majd sor a közeli napokban a képzőművészet helyzetének és feladatainak vizsgálatára is. Szeles Zoltán MAI SZÁMUNKBÓL: MIÉRT MARADT EL SZEGED AZ ORSZÁGOS MEZŐGAZDASÁGI KIÁLLÍTÁSRA VALÓ FELKÉSZÜLÉSBEN? (3. Oldal) MEGKEZDŐDTEK GENFBEN A KÍNAI—AMERIKAI TARGI’ALASOK (2. Oldal) A VIT-et köszöntik az ifjúmunkások Teljesítették ígéretüket a százas fonó fiataljai A Szegedi Kenderfonógyár díszeseinek vállalása úgy szólt a VIT-műszakra, hogy ifjúsosztállyá alakítják a száraz-,j üzemrészt és három minőségi őrjáratot szerveznek. Ezenkívül a szárazfonóban és a gombolyítóban export-brigádokat létesítenek. Az üzem fiataljai a kéthetes VIT-műszak alatt szépen haladtak előre. Az export-brigádok sorra megalakultak. A szárazfonóban három, a cérnázóban, a vizesfonóban és a gombolyítóban egy-egy. Első ízben alakultak exportbrigádok az üzemben és ezeknek tagjai a belföldi áru minőségére is nagy gonddal ügyelnek. Az újonnan létrejött minőségi őrjáratok is ezt a célt szolgálják. Kéthetenkint ellenőrző körutakat tesznek, de a napközben felmerülő hibáknál is azonnal intézkednek. Az ifjúsági osztály, amely a VIT-műszak első napján már ezen a néven kezdett munkához, külön vállalást tett a VIT-műszakra. Ígérték, hogy a diszpécser osztály által előirányzott kilogramm-tervet 101 százalékra teljesítik. — A vállalást még kereken 600 kilogramm fonallal szárnyaltuk túl — mondja büszkén Márfi Mihály, az ifjúsági osztály vezetője. Nem ment minden simán, az igaz. Két jelentősebb esemény történt a VIT-műszak alatt az ifjúsági osztályon Egy héten keresztül folyt a harc a cserehiány leküzdéséért, míg végre sikerült megoldani. — A műszakiakkal sokszor heves vitába keveredtünk. — Ezt Fehér László, az üzem DISZ Bizottságának titkára állapítja meg. — Azt mondták a műszakiak, hogy legfeljebb egy kicsit elmarad az osztály, nem tudnak kellően intézkedni. Erre aztán megkezdődött a küzdelem. Az ifjúsági osztály vezetői nem hagyták magukat. »Amit vállaltunk, teljesíteni kell — mondották — és ebben a csévehiány nem lehet akadály«. — Kérjük a raktárból a tartalék csévéket. — Ezzel a kéréssel állt a műszaki osztály elé Márfi Mihály, az ifjúsági osztály vezetője. Meg is kapták a csévéket, mert addig türelmetlenkedtek, míg kérésük teljesült. Ertehető volt a fiatalok tüDÍSZ-VEZETŐSÉGI ÜLÉSHIveit nemrég. Komoly arccal b beszéltek akkor a Szegedi Seprőgyár DISZ-vezetői arról, hogy az üzem exportot készít és náluk még nincs exportbrigád. Bírálta már ezért őket az üzem járt szervezete és a Délmagyarország is. — Én belépek a brigádba — mondta Szántó József DISZ-titkár. Vele együtt a DISZ-vezetőség négy tagja kijelentette, hogy az exportbrigád tagjai között lesznek. Hátra volt még ezután, hogy a fiatalokkal is beszéljenek és brigádvezetőt válasszanak. Egy kicsit húzódoztak az anyagadók közül László Matild és Péter Ilonka. Arra hivatkoztak, nem dolgoznak gépen és nem tudnak úgy versenyezni, mint a gépesek. Azután mégis meggondolták a dolgot és beléptek a brigádba. Most hét tagból álló brigád küzd a Seprőgyárban a jobb minőség eléréséért. Pataki Mihály sztahanovista ifjúmunkás a vezetőjük. A brigád vállalásáról beszél, ami első pillanatra egy kicsit merésznek tűnik, de a fiatalok eddigi eredményes munkája biztosíték arra, hogy amit ígértek, teljesítik is. — A munkaidőt kihasználjuk és nem késünk el. Csak így érhetünk el eredményt — magyarázza a brigádvérelmetlensége, mert nem akartak elmaradni a vállalás teljesítésében. A cserehiány nem volt könnyen megoldható dolog a Szegedi Kenderfonógyárban. A munkások bizonyos átcsoportosítására volt szükség, hogy ez a probléma megoldódjon. Ez is megtörtént. A másik esemény, amelyik az ifjúsági osztályon történt, nem olyan, amivel büszkélkedni lehet. Egy ifjúmunkás késve érkezett a VIT-műszak egyik reggelén, tető. Azt is vállaltuk, hogy augusztus 20-ára befejezzük a havi tervet, és minőségi eredményünket 97 százalékról 99-re javítjuk. MINDEN NAP alig várják már, hogy a hangos híradó közölje, milyen hiba adódott náluk a minőségnél. Azonnal javítanak rajta. „Erős a brigád“. Ez a véleménye Gárgyán József minőségi ellenőrnek is, mert a munka régebbi 95 százalékos minőségét most 98-ra javították. — Amit ígértünk, meg is tartjuk. De eggyel kevesebben vagyunk — mondja Szántó József DISZ-titkár. — Meg kellene kérdezni Lukács Erzsit az anyagadóknál, hátha belépne a brigádba. Ő is szépen dolgozott mindig, a legjobb munkások közé tartozott — beszélte Elekes Ilona. A Szegedi Ecsetgyárban a VIT-műszak alatt kitűnt négy legjobb fiatalt jutalomban részesítették. Korom Katalin, az üzem DISZ-szervezetének titkára értékes könyveket adott át Mezei Károlynak, Csányi Sándornak, Varga Lászlónénak és Kopasz Ilonának. Mezei Károly a szurkoló műhelyben 170 százalékot ért el. Csányi Sándor Ilona kapott fiatalnév szerint Ábrahám kemény büntetést érte, mert az ifjúsági osztályai azt akarják, hogy egy fegyelmezetlen se legyen közöttük. Ezért Ábrahám Ilona egy hétig nem dolgozhat gépénél. A fiatalok küzdelme a VIT-műszakkal nem ér véget a Szegedi Kenderfonógyárban. Tovább dolgoznak a díszesek és részt vállalnak az üzem tervteljesítéséből. A DISZ-titkár kapott a szón és megkérdezte a lányt. — Ugye beállsz közénk? Neked is a legjobb minőségi eredményed volt mindig; 98 százalék. A mennyiség is meghaladta a 140-et — mondta Lukács Erzsinek a DISZ- titkár. Az igaz, hogy Lukács Erzsi mindig a legjobb anyagadók közé tartozott, de most mégis fontolóra vette a dolgot, s így szólt: — Majd később megmondom. Addig gondolkodom. EZZEL A VÁLASSZAL megelégedett a DISZ-titkár, de később ismét felkereste a lányt. Az eredmény az lett, hogy a mai napon VIT-műszakot tartanak a Seprőgyárban és az exportbrigád már nem hiányos. A beteg Gitai Etelka helyett ott van Lukács Erzsi és segíti a brigádot, hogy vállalását teljesítse. sztahanovista ifjúmunkás 168 százalékkal lett a második legjobb. A lyoni ecsetet készítő műhelyben Varga Lászlóné — aki a minőségi brigád tagja is — 126 százalékra teljesítette a tervet. Kopasz Ilona a csomagolóban 125 százalékra fokozta előbbi eredményét. Ezek a fiatalok továbbra is tartják eredményeiket. Dolgozik már az ifjúsági export-brigád a Seprőgyárban Jutalom a legjobbaknak A béke és barátság jegyében megkezdődött az V. Világifjúsági Találkozó Zsúfolásig megtelt a „Tíz év stadionja“, még a tetején is körös-körül emberek álltak. Megjelennek a dísztribünön a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a lengyel kormány vezetői. Felzúg a taps. Pontosan négy óra. A stadion boltíves bejáratánál fehérruhás fiatalok jelennek meg, kezük magasba emelkedik, megszólalnak a harsonák. Megkezdődik több mint száz ország fiataljainak felvonulása a varsói V. Világifjúsági Találkozó megnyitó ünnepségére. 100 ország fiataljai A VIT jelképét a kék -fehér zászlók erdejét hozzák elöl. Fénylő, sárga selyembe öltözött leányok, fehérruhás fiúk vonulnak el az ünneplő Varsó előtt. Utánuk a DJVSZ vezetői jönnek, majd elfoglalják helyüket a dísztribünön. Új és új küldöttségek tűnnek fel a bejáratnál. Jönnek az arabok, aztán színes népviseletben az albán fiatalok. A varsóiak zúgó tapssal köszönik a fergetes albán népi táncot. Argentina, Ausztrália ifjai jönnek. Vannak itt burmaiak, bolíviaiak, costa ricaiak, izraeliek, nigériaiak. Szenegálok, szudániak, újzélandiak jamaikaiak — s ki győzné még csak felét is felsorolni! „Az osztrák fiatalok békét és barátságot akarnak" — hirdeti a Szabad Osztrák Ifjúság fiataljainak egyik táblája. „Frieden — pokol!“ — kiáltják percekig ütemesen a dísztribün előtt elvonuló német fiatalok, anyanyelvükön és vendéglátó barátaik nyelvén követelve a békét. Nehéz elhinni, hogy valóban van annyi szín a világon, amennyi most itt a stadionban összegyűlik. A belépőjegyhez mindenki kendőt is kapott, minden lelátó vendégei más-más színűt. S úgy lobognak most e kendők a felvonuló fiatalok felé, hogy messziről az embereket sem lehet látni mögöttük. Mintha csak kék, piros, fehér, sárga, lila, zöld lelátók lennének itt. Kék ingben, fehér nadrágban jönnek a csehszlovák fiúk, a lányok pedig fehér ingben , fehérpettyes kék szoknyában. Fehérkeresztes vörös zászlók sora alatt, fehér blúzban, pipacsvörös szoknyában vonulnak a szőkehajú dán lányok. Színpompás népviseletben jönnek a finnek, a franciák — valamennyi nemzet fiataljai. Vörös ingben, fehér nadrágban — fehér blúzban és vörös szoknyában vonulnak el a lelátó előtt a holland fiúk, leányok. Az indiaiak küldöttsége egymaga is ezernyi színben pompázik. Sokáig, nagyon sokáig ünnepli a stadion közönsége a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Szabad Vietnam gyönyörű ruhákban felvonuló ifjait. A békeszerelő Németországért Zászlók alatt kendőket lobogtatva, békét követelve jönnek a német fiatalok, keletiek és nyugatiak együtt, mintegy megtestesítve a holnap egységes békeszerető Németországát. A román fiatalok nagyszerű színes menetét, gyönyörű táncát sokáig ünneplik a nézők. Általában a küldöttségek népi táncosa, mind-mind nagy sikert aratnak. A brazilok táncát különösen nagy taps kíséri. Barna- és fehérbőrűek táncolnak együtt nemzeti viseletben, sajátos hangszerek dallamára. Rengeteg ötlet színezi a menetet. A bolgár fiatalok sorai közt hirtelen hatalmas váza tűnik fel. Széles talapzatánál fogva sok fiatal tartja a magasba. Az óriási vázában hatalmas vörösrózsa csokor és körös-körül a rózsaolaj illata terjeng. Zúg a taps, a hurrá. A finn fiatalok vékony rudakon, fehér papírból kivágott nagy békegalambokat emelnek fejük fölé, menetközben úgy mozgatják azokat, mintha csak repülnének. A románok a dísztribün előtt fehér léggömböt engednek el, s az a Román Népköztársaság címerét emeli a magasba. Ezután a népviseletbe öltözött svájci fiúk jönnek, majd a nigériaiak, a szenegáliak, ismeretlen, szépen szóló ősrégi (Folytatás a 2. oldalon.)