Délmagyarország, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-01 / 257. szám

V­ÍÍG "PROCITARJAf EGYESÜLJETEK!" AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 257. szám­ára: 50 fillér Kedd, 1955. november 1. Az ünnepi műszak első napja­ i ’ 1 r A szegedi üzemekben hétfőn reggel kezdődött az ün­nepi mű­szak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. év­fordulója tiszteletére, méltó köszöntésére. Sok üzemben jó­val a műszakkezdés előtt megjelentek a munkások és virá­gokkal, zászlókkal díszítették fel gépeiket. Ünnepi röpgyűlé­­seken emlékeztek november 7. jelentőségére. Újra elhatároz­ták, hogy teljesítik, túlteljesítik mindazt, amit a közelgő nagy évforduló megünneplésére vállaltak. Az ünnepi műszakban érjünk is el minden ütemben eredményeket a terv teljesítésében, az anyaggal való taka­rékosságban, a minőség javításában, a termelékenység növe­lésében, az új technika alkalmazásában. S az ünnepi műszak első napja is megmutatta, hogy gazdagabbá válik a vetélke­dés a Csongrád megyei Párt-végrehajtó bizottság vörös ván­dorzászlajáért, melyet — mint ismeretes — az év végén kap meg a legjobb eredményt elérő üzem. A szocialista kötelezettségvállalás teljesítésével kö­szöntsük november 7-ét. A Textilművekben A Szegedi Textilművekben sokkal ünnepélyesebbé lehe­tett és kellett volna tenni a vezetőknek a forradalmi mű­szak megkezdését. A korábbi műszakok tapasztalatai is bi­zonyítékok rá, hogy erre bősé­gesen lett volna lehetőség. A gyár dolgozói számosan jobb munkát ígértek. Például Volford Katalin és Bosch Júlia párosversenyre hívta egymást, jobb mennyiségi és minőségi termelésért. Kecskés József a gyá­rüsfonoda segédművezetője versenyre hívta ki mindhárom műszak segédművezetőit a gé­pek alaposabb karbantartására. A szavatartó ember Bodor Sándor, a Szegedi Fémipari és Finommechani­kai Vállalatnál hétfőn reggel oda állt az új üzemrész mun­kásai elé. Néhány szóval be­jelentette hogy a forradalmi műszakban új eredményt akar elérni. „Az előző telje­sítményemet húsz százalék­kal megemelem a műszak alatt“ — mondotta. A röp­­gyűlés után elkezdett dolgoz­ni a vasúti kocsikhoz szüksé­ges aluminium ablakkeretek marásán. A hétfői napon, a reggeli órákban úgy látták az üzem­ben a műszakiak, hogy zök­kenő lesz az ablakkereteket készítő üzemrészben, az egyengetésnél. Szerdán szál­lítani kell az export vasúti kocsikhoz az ablakkereteket és a Győri Willheim Pieck Vagongyár export terv telje­sítését nem akadályozhatják. Azt is látták, hogy átcsopor­tosítással meg lehet oldani a problémát. Úgy is cseleked­tek. Az átcsoportosításnál Bo­dor Sándorra is más munkát bíztak. Az úgynevezett egyengetést kapta feladatul a marás helyett. Hozzáfogott, csak a munkájára ügyelt. Az első darabok után egyre biz­tosabbá vált a keze az új munkakörben. Mire a munka­idő véget ért, a régebbi tíz napi átlagát, ami nem halad­ta meg a 85 százalékot, új eredménnyel cserélte fel. 110 A Szegedi Konzervgyár az ünnepi műszak első napjára eleget tett 1955-ös tervének. A gyár kollektívája a húsz buda­pesti ipari vállalat felhívásá­hoz csatlakozva felajánlotta, hogy az évi tervet december 20-ig teljesíti. A Szegedi Ru­hagyár kezdeményezése nyo­mán, az Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére módo­­stották a vállalást. Megígér­ik, hogy november 7-ig telje­­ítik az 1955-ös év tervét. Jó munkával megrövidítették ezt a határidőt is.­­Az évi terv túltel­jesítésével ünnepük november 7-ét. Az ünnepi műszak hétfőn terven felül jelentős mennyiség­­ű árat adott: a tervnek fo­rint értékben 250,1 százalékban tettek eleget. Ez az eredmény is a vezetők és a munkások együttműködéséből született meg. Számosan értek el a munká­sok közül kiváló teljesítményt. Az ünnepi műszak első napján például Gáspár Éva, Maczák Piroska, Filótás Lászlóné is jóval többet termelt előírt napi tervénél. százalékot ért el. Ezzel a­z­ján 5 százalékkal teljesítette forradalmi műszak első nap­i túl felajánlását.­­ A­ Konzervgyár befejezte évi tervét Példamutató ifjúmunkás Mészáros István a Szegedi Falemezgyár Gőzfű­rész Üzemének DISZ-titkára. Munkájának minősége a legjobb. November 7-re tett vállalását már magasan túlteljesítette Három történet a Ruhagyárból Hétfőn, kora reggel ■— a műszak­­ kezdete előtt — szorgos kezek virágokkal, apró zász­lókkal díszítették fel a gépeket a Szegedi Ru­hagyárban. Ez is jelez­te az ünnepi műszak kezdetét november 7. tiszteletére. Felfelé ível a gyár­ban a minőség; 99,6 százalékban — válla­lásukon felül 0,5 szá­zalékkal — több első osztályú áru készül. A tervüket rendesen tel­jesítik. S a forradalmi műszak hat napján is előre akarnak lépni. Több dolgozó páros­versenybe lépett egy­mással, hogy így is növeljék a termelés mennyiségét és javít­sák minőségét. Helye­sen elsősorban azok versenyeznek egymás­sal, akik nem érték el a száz százalékot. Ezeknek a száma kö­rülbelül százötven. A VIII-as teremben, Szögi Gyuláné szalag­jából Szabó I. László­né kihívta versenyre az azonos munkát végző Kirí Jánosnét. „Hogy lássuk meg, ki dolgo­zik jobban mennyiség­re és minőségre egy­aránt". Kiri Jánosné persze elfogadta a ki­hívást. Ott a zúgó gé­pek között mondotta el: — Ha már versenybe léptem munkatársnőm­mel, nem akarok szé­gyent vallani. Igyek­szik ő is, én is... Hétfőn a páros ver­senytársak „megtörték a jeget“ és a normát túlteljesítették, kifo­gástalan minőséggel. Fontos azonban, hogy a száz százalékon alul teljesítőket jobban se­gítsék az élenjárók. Baj, hogy az üzemben még mindig nem meg­felelő a munkamód­szerátadás. Hagyomány már, hogy az ünnepi mű­szakokban kis postá­sok — gyári dolgozók gyermekei — keresik fel a legjobbakat. Hét­főn is útnak indult a kis postás: Gémes Gé­zuka és aztán kíséreté­ben a szöszke ikrek: Szabó Ilike és Editke. Ütjük Ábrahám La­­josnéhoz, az V-ös te­rembe vezetett. Novem­ber 7. tiszteletére tett ígéretét ő is túlszár­nyalta, £ teljesítménye hétfőn közel 200 száza­lék volt, jó minőséggel Verssel köszöntötték őt az apróságok, s az­tán ajándékként egy üveg­tálat adtak át. Röpke percre abba­hagyta a munkát Ábra­hám Lajosné. Csókot adott az apróságoknak, s saját két kis gyerme­ke jutott eszébe. A IV-es teremben Várkonyi Andorné és Róna Lászlóné — mindketten száz száza­lékon alul teljesítik — versenybe léptek egy­mással. A kihívásról Németh Lászlóné sza­­lagvezető beszélt ve­lük, ő közvetített, s tett javaslatot arra, hogy Róna Lászlóné kit hív­jon ki vetélkedésre. Ez eddig mondjuk rendjén van. A hiba — és nem is kis hiba — abban volt, hogy a páros ver­senytársak — mivel mindketten nemrégi dolgozók, — nem is­merték egymást, s elfeledték bemutat­ni őket egymásnak. Maga az egész „szer­vezés" is rideg, bürok­ratikus volt, magán vi­selte a formális kön­töst. Ilyesminek nem sza­bad előfordulni! LlI EH MAI SZÁMUNKBÓL*. A SZOVJET KÜLDÖTTSÉG JAVASLATA A KELET ÉS NYUGAT KÖZÖTTI KAPCSOLATOK FEJLESZTÉSE KÉRDÉSÉBEN (2. Oldal) N MA ÜLÉST TART A TERMELŐSZÖVETKEZETI TANÁCS (3. Oldal) NOVEMBER 6-ÁN DÍSZÜNNEPÉLY A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN (3. Oldal) Mire várnak a szegedi dolgozó parasztok? A gabonavetés határideje lejárt: a vetési tervteljesítés 33 százalékos Sz­­geden Hétfőn elérkeztünk a gabonavetés kor­mányunk által megszabott végső határ­idejéhez. A mai napig valamennyi búza­­vetésre szánt területünknek simának, maggal telítettnek kellene lennie. Ehe­lyett azonban többfelé, mint Mihálytele­­ken, a Vas-téglagyár környékén, de nyu­godtan állíthatjuk, városunk határának legtöbb részén találhatunk még talpon­álló kukoricaszárat. Vagy ha le is van vágva a szár, kúpokban áll a földön, ahelyett, hogy eke járná a földet, vető­gép szórná bele a magot. Árván állnak a földek, ki tudja, gazdáik mit gondolnak, mire várnak? Minden napi késlekedés jóvátehetetlen károkat okoz népgazdaságunknak. Csak az idejében vetett gabonától várhatunk jó termést. Aki húzza, halasztja a vetést, népgazdaságunkat, önmagát károsítja. Nincs mire várnunk. A jobb időben már nem reménykedhetünk, csak rosszabb jö­het, a mostani jó talaj helyére csak már sár jöhet. Aki vár, az a sárra vár. A sárba vetett gabona pedig közel sem hozza meg azt a terméseredményt, ami a jó magágyba vetett gabonától várhatunk. Minden fogatevő, minden dolgozó pa­raszt a vetést végezze, ez most az első és legfontosabb feladat. Jóm:ní?ségű vetőmag, igaerő is van alsóvároson, mégsem halad jól az őszi vetés A III. kerületi Tanács te­rületén is igen kevesen jelen­tették, hogy elvégezték a bú­zavetést. Az a néhány dol­gozó paraszt, aki a tanácshá­zán jelentést tett, csak 68 hold vetéséről számolt be, pedig Alsóváros, a III. kerü­leti Tanács területe, a legna­gyobb városunk kerületei kö­zül, itt kell a legtöbb gabo­nát vetni. A kukorica vetésterület eb­ben a kerületiben mintegy 450­­ hold volt. A szárat csak 90 százalékig vágták le. A kúpba rakott szár kihordása is várat magára még 250 holdon. Jó­példával jár elől a vetés munkájában a Táncsics Ter­melőszövetkezet. Az elmúlt hét végén csupán 25 hold ve­tés volt csak hátra, pedig a növényféleségek kései érése, a közbejött kisebb esők őket Dicséretet érdemel .A Röszkei Gépállomás veze­tője, Döme András elvtárs va­sárnap példát mutatott min­den gépállomásvezetőnek. Kora reggel a gépállomás minden traktora megkezdte a munkát. A röszkei Lenin Termelőszövet­kezetben két vetőgép, négy traktor és két vontató dolgo­zott. Egy nap alatt 35 holdat vetettek be. Döme András elv­társ a holdvilágnál maga állt a vetőgép falához és az éjsza­kai köd leereszkedéséig öt ka­taszteri holdat bevetettek. Döme András elvtárs bebi­zonyította:­­ lehet szántani. Ma­ga mutatta meg a traktorosok­nak, hogyan kell jó magágyat készíteni. Bár a gyálai réten nedves volt a talaj, mégis hoz­zákezdtek a szántáshoz. Az erőgép után ekét,­ tárcsát és súlyokkal megterhelt fogast vontattak, így a vasárnapi nap­sütés és a szél a szántás után három órával annyira felszik­­kasztotta a földet, hogy meg­kezdhették a vetést. Döme András elvtárs példa­mutató munkát végzett, s ezért dicséretet érdemel. Még kétszáz hold vetetten Pusztamérgesen Pusztamérgesen a helyi ta­nács éjt nappallá téve sür­geti, szorgalmazza a vetést és az őszi munkákat. A tanács­elnök piaci napon kihirdette, hogy a vetés befejezését va­sárnap délelőtt is bejelenthe­tik a tanácsnak a termelők. Nagy szükség volt erre, mert a múlt hét utolsó napjain és még vasárnap is nagy ütem­ben folyt a munka. Kiderült a jelentésekből, hogy vasár­nap délig a község egyéni dolgozó -parasztjai a 840 hold vetéstervükből 630 holdat ve­tettek be, 1 is akadályozták. Ezért nem fogadható el sem az egyéni­leg dolgozó parasztok, sem az Új Élet Termelőszövetkezet tagjainak kifogásai. Az Új Élet Termelőszövetkezet 180 holdból még csak 35-öt ve­tett el. A III. kerületi Tanács vég­rehajtó bizottságának sokkal erélyesebben kell fellépnie a mulasztókkal szemben. Nem­ engedhető meg, hogy egyesek időjárásra, mások a megfe­lelő vetőmag hiányára hivat­kozzanak, vagy azzal halo­gassák a vetést, hogy nem kapnak igát. Megfelelő vetőmag is állt és áll rendelkezésre ma is, hisz Szeged 600 mázsa jó minőségű vetőmagot kapott. Eddig csu­pán 270 mázsát cseréltek be szo­kvány minőségű magra. Tehát nincs igazuk azoknak, akik a megfelelő vetőmag hiányára hivatkoznak. Igaerő is van bőven. A vá­rosi tanács fogatzárlatot ren­delt el. Ez annyit jelent, hogy egyéb fuvarozgatásokkal nem tölthetik idejüket az igaerő­vel rendelkező gazdák. Se­gítsenek egymáson dolgozó parasztjaink. Eke-, vetőgép- és ha kell igaerőkölcsönzés­­sel, vagy bérmunkával. A ve­tést tavaly sem mások végez­ték el helyettük. Ezt dolgozó parasztjainknak kell elvégez­ni. Kövessék a Táncsics Ter­melőszövetkezet példáját, kö­vessék a jótanácsot, haladék­talanul vessék el őszi gabo­nájukat. "N Ünnepnap és hétköznap is szántani vetni kell Szegeden mintegy 700 egyénileg dolgozó paraszt követte termelőszövetkezete­ink tagjainak példáját és tet­tek felajánlást november 7, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója meg­ünneplésére. A fogadalom szellemében dolgoztak vasár­nap több szegedi termelőszö­vetkezet tagjai. Restelkednek az őszi munkák elmaradása miatt, azt akarják, hogy mi­előbb befejezzék az őszi szántás-vetést. Helyesen cselekedtek, akik vasárnap is vetettek. Ünnep­nap és hétköznap, míg a nagy munkáknak vége nincs, nemcsak lehet, hanem kell is dolgozó parasztjainknak az őszi szántás­ vetést végezniök. Csak így teljesíthetik az ál­lammal szembeni kötelezett­ségeiket, november 7-re tett felajánlásukat. Szántás helyett vadászat Deszken A gépállomáson dolgozó párttagoknak példát kell mu­tatni a szántási, vetési mun­kákban. És mégis, a Deszki Gépállomáson a párttagok kö­zül néhányan megfeledkeznek kötelességükről. Pósa László és Nagy József traktorosok amikor a vasárnapi műszakról volt szó, kijelentették, hogy ők nem dolgoznak. Mindketten vadászni mentek, otthagyva az erőgépet. Ez a felelőtlenség, hanyagság felháborító. Azok a traktorosok, akik vasárnap is dolgoztak, joggal elvárják Pósa Lászlótól és Nagy József­től, mint párttagoktól, hogy teljesítsék kötelességeiket. Eljárást indítottak a vetést szabotáló kulákok ellen Szegeden több kulák fit­­­tyet hány a rendelkezések­nek. Ördögh Ferenc és ör­dögh Lajos Csongrádi sugárút 45. szám alatt lakó kulákok még mindig nem vetettek egyetlenegy sor búzát sem. Erdélyi József Felsővárosi f­e­­keteföldek 84. Kopasz Ferenc Sándor utca 56. szám alatt lakó kulákok pedig még a betakarítási munkákat sem végezték el. Igen helyesen a városi tanács mezőgazdasági osztálya a vetést szabotáló kulákokat az ügyészségen fel­jelentette. Reméljük, a sze­gedi becsületes dolgozó pa­rasztok pedig elvárják, hogy a bíróság példásan megbün­teti a kártevőket. ­Illésen már lúteljesítették a vetéstervet Üllés község dolgozó pa­rasztjai példát mutatnak a szegedi járásban. Tegnap délig 100 holddal több gabo­nát vetettek el, mint a­men­­nyit a járási tanács a köz­ségnek előírt. Az üllési dol­gozó parasztok már a terv­előírásnál nem fogadták el a járási tanács tervét és beje­lentették, hogy többet vet­nek. A saját maguk vállalt kötelezettséget 96 százalék­ban teljesítették. Csizik Fe­renc tanácselnök és Szolnoki István községi agronómus a jó munka megszervezéséért dicséretet érdemel. A járás pedig büszkén tekint az üllé­­siekre, akik megmutatták: lehet vetni, csak akarni kell,

Next